Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
Qlijiie (j yJm *x képe dap Bródy Sándor halálának 40. évfordulóján Hammel József felvétele Gyári iskolások Abbahagyták és folytatják A munkahely tudást is ad Mint több elbeszélésének és egy megragadó drámai életképének hőse,' Rembrandt, a holland festőfejedelem, Bródy Sándor is nagy szegénységben, majdnem elfeledve halt meg. Miután ifjúkora és férfikorának java része nagy sikerekben telt el — Bródy Sándor egy fejedelem trónfosztásának érezhette azt a hántást, elhallgatást, kivetettsé- get, amit az 1918-as és 19-es forradalmakban való részvételért az akkori uralkodó körök rámértek. S bár utolsó éveiben szellemileg is bénultnak érezte magát, még a halál árnyékában is egy monumentális Rembrandt- regény tervével foglalkozott. Ám míg Rembrandt a maga „trónfosztottságá”-ban azzal vigasztalhatta magát, hogy elvégezte élete dolgát, a minden helyzetben tisz- tánlátó Bródy nemcsak a külvilágot okozta hullásáért: „Fázva és megalázva látom, — írta élete alkonyán, — hogy abból, amit terveztem, sőt ígértem — alig váltottam be valamit. Játékköveket dobáltam keresztül a víz tükrén, az csesztélte, cifrázta a habokat, de a vizet nem zavarta meg-...” Negyven évvel halála után korrigálni kell az öngyötrő képet: a „Dada”, a „Tanítónő”, „A medikus” író ja, az Ady és Móricz Zsigmond számára utat törő novellista és publicista igenis, „zavart vizet” abban az országban, amelyet Ady Endre — épben egy Bródy előtt tisztelgő írásában — „csatomát- lan”-nak, „állóvíz-szerű”-nek nevezett. Az egri Jtocsmáros fia, a békés—gyulai ügyvéd- írnok a kilencvenes évek Pestjén a tíz-tizenkét év múlva bontakozó irodalmi forradalom előfutára volt. Támadást intézett — művekkel és direkt szóval is — az akkori hivatalos irodalom hazug idillj e ellen és már első prózai írásaiban, a „Nyomor”-ban, „Az ezüst kecské”-ben, a „Két asz- szony”-ban a „megalazottak és megnyomorítottak”, a „tej- jel-mézzel folyó magyar Kanaán” kitaszítottjai mellé állott. S még az akadémikussá szelídült Jókaiban is fel tudta eleveníteni harcos ifjúságát: „A kőszívű ember fiai” alkotója egy „modem és irodalmár Ba- radlay Richárdot” becsült a bátor, fiatal íróban. De éppen mert oly nagyon sokat ígért Bródy Sándor, mert „Jövendő” című lapjában — ahol külön rovat regisztrálta az érdeklődő új forradalmak eseményeit — azt állította, hogy „a Gon- csárovok, a Dosztojevszkijek, a Tolsztojok nagy, szent hagyományait” kívánja folytatni, s „ihlet-komájá”-nak, fegyvertársának tartotta Makszim Gorkijt, nem jogtanul érezte, hogy kevesebbet mondott el, mint aminek megvallására hivatott volt. Többször is nekifogott, hogy nagy regényének bal- zaci tervű sorozatában mutassa fel a „dualizmus” korának hazugságait, ellentmondásait. Ám aztán abbahagyta a dolgot. Néhány színművében is engedményeket tett az üzletnek. „Az ember vagy nekiveti a mellét a dolgok piszkos hullámainak, vagy megy az iszapos moslék meleg árjával” — írta utolsó, nagy vallomásában. S ebben a mondatban is van túlzás. Mert Bródy, ha nem is volt mindig ereje, hogy — félrevetve az élvezeteket és sikereket — csak a jövőben leljen vigaszt, mindig félrehőkölt, amikor látta, hogy „az iszapos moslék meleg árja” fenyegeti. Belső drámájának éppen ez a lényege: nem tudott bizonyos megalkuvások nélkül élni, de nem bírta el a legkisebb megalkuvást sem. S ez a dráma nemcsak közírói vallomásaiból, magából életművéből is kiderül. Abból is, hogy nem teljes, de abból is, hogy rokonszenves dráma és regényhősei szinte kivétel nélkül azon gyötrődnek: szabad-e örülni és élvezni, amikor oly sok mocsok van még a világon? „A medikus” — amit a Madách Színház néhány éve oly kirobbanó sikerrel újított fel — hamisan giccses befejeződése ellenére is olyan dráma, amelynek szinte már nem is egy ember a főszereplője, hanem maga a lelkiismeret- furdalás. Drámai sors és drámai mű a negyven éve halott Bródy Sándoré. S ha nem is olyan teljes és tiszta, mint azt a nagy tehetségű író szíve mélyén szerette volna, amit Bródy alkotott, az javarészt túlélte nemcsak hullásában, de „fejedelmi” tündöklése idején is szenvedőlelkü alkotóját. Magántanulók. így nevezték őket rég, s valóban azok is voltak. Magukrahagyatva küzdöttek meg a sok-sok új, ismeretlen fogalommal. Kevésbé érdekelte tanulásuk a munkahely vezetőit. Sokan abba is hagyták, hogy később folytassák majd. És folytatják. Ki a polgárit, ki a gimnáziumot, ki az iparitanuló-iskolát. A felnőttek tanulása jócskán megváltozott az idők során. Sok munkahely ma már nemcsak munkát ad a dolgozóknak, hanem nagyobb tudást is.' Üzemi iskolákat, kihelyezett technikumi osztályokat szerveztek több helyem JZÜLŐK: A GYÁR VEZETŐI „Szülői értekezleten”, ahol a felnőttek tanulási gondjairól esik szó, az üzem vezetői, művezetők, igazgatók láthatók. Irodákat rendeznek át munka után tanteremnek, műszakokat osztanak be, hogy a tanulók ne mulasszanak. így van a Nyíregyházi Ruházati Gyárban is. Harmadik éve működik a kihelyezett ruhaipari technikum, tizennyolc műszaki dolgozó és szalagbeli munkás tanul itt, ezenkívül hatan közgazdasági technikumban, ketten gimnáziumban és tizenketten általános . iskolában. S ezután csak emelkedhet a létszám az őszi beiratkozások után. Mit tettek a tanulásért a „szülők”? — Ügy osztottuk be a dolgozókat, hogy akik egy osztályba járnak, egy műszakban is dolgozzanak. — Válaszol Salamon Mihály igazgató. — Nem volt könnyű, a tanulmányi szabadságokat összeegyeztetni. Hetenként háromszor hat óra kedvezményt kaptak a tanulók. Ezenkívül mi gondoskodtunk az SZMT-vel és a művelődési szervekkel együtt tanteremről, délelőtt a szak- szervezet, déjután a Vasvári gimnázium adott helyei a dolgozóinknak. Táblákat és egyéb felszerelési tárgyakat vásároltunk. Kevesebb gond nehezedett a „diákok” vállára, mégis ők vállalták a legnehezebbet: munka, családi élet mellett tanulni, lemondani egy kissé a szórakozásról, a pihenésről. A többség megbirkózott önmagával, ha nem is az első nekifutással. NOSZOGATTUK EGYMÁST — Háromszor is abba akartuk hagyni — emlékezik Marinka János műszaki vezető. — Ignáez Miklóssal és Perjé- si Károllyal kezdtük el. Ig- nácz és jómagam munkásőrök vagyunk, én üzemi párttitkár. Ignáez pártvezetőségi tag, Per- jési tanácstag. És a család... Egy-egy hónapig is szünetelt a tanulás egyikünk másikunknál. Aztán mindig az noszogatta a másikat, aki éppen nem volt letörve.* S az idén képesítőzünk. Vannak, akiknek a munkakörük követeli meg a tanulást. Nagyrészük a ruhaipari technikumban, az idősebb műszakiak nyolcán a művezetői szakiskolán. S vannak olyanok, akiket senki sem szorít, mégis beiratkoztak, tanulnak. Végül olyanok, akik beiratkoztak, de kimaradtak. Vári Zsigmond gépimunkás 44 éves, a VII. és a VIII. általános elvégzése után tavaly iratkozott be a ruhaipari technikumba. 3,5 tizedes eredménnyel vizsgázott, ősztől másodéves. AKI TUD — ÉSZREVESZIK Mi hajtotta vajon? — Mindig szerettem tanulni, amikor jobban fogott a fejem nem tanulhattam. Már van egy tizennyolc éves fiam, összesen négy gyerekem. Segít az egész család, hogy ne vallják szégyent. Nehéz? — Igen. Négy gyerekem van. A feleségem is dolgozik. És a lakás... Otthon nem tudok tanulni. Az órákon figyelek oda, ott tanulom meg az anyagot... Fiatalember a következő „diák”, Franczel András minőségi ellenőr. Tavaly kimaradt félévkor. — Családi okból. Elsősorban a két kisgyerek miatt. Most már a feleségem is dolgozik. Ä megélhetésünk jobb lesz. Űjra beiratkoztam, és most már a második nekifutással sikerülni kell. Nem hagyom abba... Akik kimaradtak; vagy korán határoztak és nem futotta a türelemből, kitartásból, vagy betegség, családi ok, áthelyezés játszott közre. Madura Sándor 18 éves zsebkészítő is beiratkozott a kihelyezett ruhaipari technikumba. — Tudakoltam a katonaságnál, hogy felmentenek-e. Azt mondták a levelezőket nem. Ha pedig belekezdtem és abbahagyom nem lehet majd bekapcsolódni... —• mondja érveit. melyek, jómaga is érai, nem eléggé meggyőzőek. Az idén a közgazdasági technikummal próbálkozik, mert azt később is lehet folytatni, — sumázza. Érdemes tanulni a ruház: ti gyárban. Nemcsak sok kedvezmény jár a jó eredménnyel tanulóknak, hanem előléptetésnél, jutalmazásnál is figyelemmel kísérik, hogyan fejlődnek a „kádertartalékok'’. Igaz nem mindenkinek sikerül első elhatározáséra. Tizennyolcán már ott vannak az érettségi és a technikusi végzettség közelében, mások most határozzák el magukat az általános iskola befejezésére. Mások töprengenek, mit is hozna a tanulás, megéri-e feláldozni a szabad perceket. Az igen mellett szól többek között a ruhaipar gyors korszerűsödése és az általános műveltség iránti követelmény, amely a munkában és azonkívül is elmarasztalást, vagy elismerést hoz az iskolapadba ült felnőtt dolgozónak. Páll Géza 1964. augusztus 16. Jó kollégiumi ellátottság, új tanszékek Jelentősen fejlesztik a nyíregyházi főiskolát Milyen új létesítményekkel gazdagodott a nyíregyházi Tanárképző Főiskola a nyár folyamán? — Erre a kérdésre munkatársunk Dr. Bakonyi Gézától, a főiskola gazdasági igazgatójától az alábbi választ kapta: — A régi kollégium udvarén 1 800 000 forintos költséggel egy 80 férőhelyes kollégiumi részt építettünk, s nemsokára megkezdjük az ebédlő bővítését is, amelyre 250 ezer forintot fordítunk. Az új kollégium megnyitásával az ország felsőfokú intézményei közül a mi főiskolánk kollégiumi ellátottsága lesz a legjobb: a hallgatók 75 százalékát — mintegy 240 diákot — tudjuk ko’légiumi ellátásban részesíteni. Az ebédlő és a kollégium berendezésére 350 ezer forintot költünk. — Az új tanévben hat tanszékkel, nyolc tanerővel erősítjük a tanárképzést: földrajz, történelem, mezőgazdasági ismeretek, műszaki ismeretek, orosz és fizika szakon indul a levelező hallgatók képzése. A tanszékek felszerelésére, könyvtárfejlesztésre 1964. végéig 580 ezer forintot fordítunk. A mo6t következő tanévben 650 levelező és 290 nappali hallgatónk lesz, a nappali hallgatók anyagi támogatására — ösztöndíjra, szociális juttatásokra — az első félévben körülbelül 600 ezer forintot költünk. Azokat a hallgatókat, akiket nem tudunk elhelyezni kollégiumba, kedvezményes étkezésben részesítjük. Azok a levelező hallgatók pedig, akik községekben fognak tanítani, letelepedési segélyt kérhetnek az illetékes járási tané csóktól. A'levelezők képzése már augusztusban megkezdődik: 17-től 22-ig előkészítő tanfolyamon vesznek részt. Az 1965—66-os tanévben újabb négy tanszék nyílik: ének-zene, rajz, kémia és testnevelés. Jövőre indítjuk meg az összes tanári szakokon a négyéves képzést. R. J. 7
