Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
H 0 S EQ Irta: SÁSDl SÁNDOR Pablo Neruda: Éhező Dél A megalázott chilei fájdalma kong a lotai szénben, melyre a keserű ércet fejtő munkás ráncos árnyéka borul. Látom születését, nyomorult életét, s ahogyan elvész a salakos hamuban. Görnyed és elnyúlik, mintha vele kezdődne, vele végződne a világ, szénpor, lángok és ingoványok között. Télen rázza a köhögés, s nem esik meg egyéb, csak egy ló poroszkál a fe kete vízben, amelybe eukaliptusz levele hullott, mint valami élettelen kés. F. Tóth Pál: Feíszáílt- a por Ügy jött ez a jó kis eső, mint hajnali szép ragyogás, mely pásztáz az ég peremén és elűzi az éjsza kát. Szikkadt volt már a föld nagyon s kókadosott a zöld vetés, mohón szürcsölte harmatok csipetnyi frissítő levét. S mikor a zápor eleredt, úgy lélegzett a nagy határ, mint fáradt emberi tüdő, ha szívja erdők illatát. Felszállt a por, zsongott a táj, s kis házunk eresze alól vidáman intett ki anyám, s hallottam, csendesen dalol. Demény Ottó: Nincsenek ellenségeim Nincsenek ellenségeim ezen a földön, bár kihívó szegénységben élek. Nem jönnek hozzám vendégek soha, és én sem megyek máshoz, Nem is hívnak. Még nem vettem el senki kenyerét, de nem is voltam túl jó senkihez. Dolgozom. Ügy vélem ez a hasznos. Lepihenek — jogom van ehhez is. Ha szeretetrffl fecsegnek körülöttem Tudom, hogy magukat szeretik ők is jobban. Az éhség egyszerű törvényét észbevettem s hiszem ■— nem leszek mohó sohasem. Nem késztethet a sors hazudozásra, ■ míg tiszta szavak vannak birtokomban, mert tudom — eljön egyszer az az évad, amelyben egyszerű életem számonkérik. S akkor, majd akkor — nyitott sorsomat látva eltűnődöm <— íme hiszen harc volt az élet. Barátkoztam, szerettem, munkában forgolódtam. Tépett a kin, örültem, kenyerem odaadtam s a legigazabb eszményt mondhattam magaménak, ő, ha beteljesülne még a halálon innen! 188Í. augusztus Ifi. Céltudctf, tartalom Megyeszerte most határozzák meg az őszi-téli-tavaszi ismeretterjesztés és a művészeti munka feladatait. A felkészülés alaposabb lesz a múlt évinél — erre mutatnak a tapasztalatok. A művelődési otthonok vezetőinek, a szakkörvezetőknek és a falusi népművelés irányítóinak továbbképzésén, a nyári tanfolyamokon megvitatták a politikai, ideológiai, szakmai és az általános műveltség növelését szolgáló irányelveket. Az elmúlt évek népművelési tapasztalatai és az ezekből levonható következtetések jó alapot nyújtanak az idei tervezéshez. Ezek félhasználását elsődleges szempontként kell figyelembe venni, a népművelési tervek összeállításában. Fontos, hogy az előzetes terveket a művelődési otthonok vezetői, a népművelési előadók vitassák meg a község párt és állami vezetőivel, a társadalmi és tömegszervezetek vezetőivel. A tartalmasabb népművelési munkához szükséges a kollektív tervezés és az igények felmérése, összehangolása. Enélkül formális, alaptalan tervek készülhetnek, mint ahogy készültek is egyes községekben az elmúlt évek során. Az elmúlt évadban sok községben tartottak szakmai előadásokat anélkül, hogy azok gazdasági, politikai összefüggéseit megérthették volna a hallgatók. Néhány községben helytelenül válogattak a TIT és egyéb szervek által kiadott tematikából. Rendszertelenül. különösebb cél nélkül állították össze az ismeretterjesztési programot. Volt olyan község is, ahol háromszor szerepelt ugyanaz az előadás az ismeretterjesztési tervben. Az ismeretterjesztő előadások színvonalát növeli a stem- léltetés. Megyénk egyre több művelődési házának van már önálló kelléktára, a Megyei Művelődési Ház szemléltető, eszköz tára is kölcsönöz számtalan olyan tárgyat, amelyet az ismeretterjesztő munkában eredményesen használhatnak az előadók. A jó tervezés és a színvonal növelése a művelődési házak munkájának minden ágazatára vonatkozik. A művészeti előadásoknak, a szakköri munkának amellett, hogy megismertetik a különböző művészeti irányzatokat, az js feladata, hogy megszerettessék a szocialista művészetet, illetve e művészet eredményeit és fejlesszék a művészet iránti érzéket. A művelődési házak művészeti munkája akkor étj el célját, ha egyre több falusi ember jut közel a művészetekhez és egyre többen szereznek jártasságot — ha alapfokon is —- a kultúra világában. Szilágyi Sz. letően a különböző források a következő neveket adják: orosz lázadó rejtegetéséért három főt, a Magyar Szövetség vezetői közűi 5 főt. A 12.- csehszlovák ezred hadbírósága bolsevik szervezkedésben való részvétel miatt kivégeztette Dukesz Artur hadapródot, dr. Forgách Dezső zászlóst, Pap (Pável?) János gyalogost, Ludwig Kálmán zászlóst, dr. Molnár Lajos (Alajos?) hadapródot, Krasovszky Albin (Dezső) tizedest és Gáspár Albert (Béla) hadapródot A kivégzés elől keveseknek sikerült csak megmenekülni, Zalka Máté egy favágócsoporttal távozott a táborból, később sikerült csatlakozni a Scsetyin- kin-Kravcsenko féle partizán csoporthoz. Az 1919-es nyári krasznojarszki Kolcsak-ellenes fegyveres katonai felkelésben elesett forradalmárok emlékére emlékművet állítottak, melyen a következő sorok olvashatók: „Itt nyugszanak a magyar kommunisták, akiket 1919 július 30-án a 31. szibériai ezred felkelésében való részvételükért a kol- csakisták agyonlőttek”. Néhány hónap múlva a város felszabadult, a Vörös Hadsereg egységei megtisztították egész Szibéria területét az ellenségtől. A Vörös Hadsereg egységeiben harcoló sok ezer magyar internacionalista életével áldozott a világ dolgozó; szabadságáért. Njéki EArofe nielem, a legnagyobb pletykái a világon. Tudja ezt a feleségem is és, hiába súgja, suttogja: „Félek, az új bejárónőnk enyveskezű”; DorkE meghallja, fut a konyhába, beleharap a leány bokájába. — Bandi... Akarja, hogy beszéljek róla? Velem való kapcsolatáról, tehát rólam is. Tizennégy éve szolgál engem Butaság, dehogy is szolgál, c az én legeslegjobb barátom; védelmezőm, mindenem. A vitorlás közeledett, a széles kalapú, fürdőtrilcós nő egy nevet kiáltott. Bizonyosan a férfiét, aki kormányozott. — Bandi anyja is világtalan ember mellé szegődött. Nem hazudott, aki elhozta hozzám: „Okosabb, mint sok buta ember..." Nem akar valamit kérdezni? Ne legyen tapintatos. Elmondjam, hogyan veszítettem el a két szemem világát? A kutya úgy feküdt a földön, hogy fejét szandálos lábamon pihentette. Aludt. Néha vakkantott, mintha vadat hajszolna. Vakarcs. Hegyesorrú, bozontos fekete farka végén hófehér pamacs. Vakarcs. Ha nem félnék, hogy felébred, megveregetném az oldalát. .„Akkor kellett volna reagálnom a figyelmeztetésre amikor elfutott mellettem az őz. Sétáltam az erdőben, messziről puskaropogás, véget nem érő lövöldözés hallatszott. Az őz, kicsi volt és kecses. Szeme könnyes a rémülettől. Életemben először, akkor láttam állatot sírni. A pillanat egy töredékéig találkozott a tekintetünk; robogott, loholt odébb. Azt mondtEim: „Guszti, eladod a Lancastert...” Két éves volt a tsz, az újfajta kukorica úgy bevágott, hogy harmincnyolc forint jutott munkaegységenként A növénytermelő brigád vezetője nem hagyott békén: „Nem hiányozhat közülünk az agronómus, akinek mindent köszönhetünk.” Kitisztogattam a Lancastert Ködös decemberi kora reggel. A három négy serét alapos munkát végzett.» Operáció után azt mondja a tanár: „Ha az inhártya második rétegének, a chorioideának._” Oda se hallgattam, akkor már mindent tudtam... Nem akar kérdezni semmit? A vitorlás felett két szürke tollú madár szállt el. A széles kalapú nő olyan vágyódon nézett utánnuk, mintha valahova üzenetet szeretne küldeni velük. Eleinte Bundinak szólítottam, de, amikor beszélgető pajtásommá letfí elneveztem Bandinak. Az illúzió kedvéért. Télen — mert akkor se mozdulok innen — hangos szél fúj, a nád olyan veszedelmesen zizzen, mintha a bozótban rejtőző betyárt akarná figyelmeztetni; ülök a kályha mellett, kezem a kutya két fülével játszadozik: „Hidd el, Bandi, ha nagyon akartam volna, Vilma hozzám köti az életét. Dehát kívánhatok ilyet egy tizenkilencéves, nagyon (szőke leánytól?” Felkelt a pádról — Veszek a közértben két poharastejfölt. Egyet magamnak, egyet a fekete szemű, okos pajtásomnak. A kutya megmozdult. Két hátsó lábára ült, a fejét kíváncsian felém fordította. Kék a szeme..! egészen bizonyos, hogy kék. Opálosan kék, akár a Balaton tükre. • Kiáltani szeretném: „Hályogos!” Nem, nem szólhatok, annál I kevésbé, mert tévedhetek, óvatosan, hogy a pilláját ne érintsem, mutató ujjamat le fel huzigálom a szeme előtt. Mozdulatlan a pupillája, kifejezéstelen a tekintete. Emberi korra átszámítva, száz éves elmúlt... Ki tudja, mióta vak a vakot vezető Bundi? , — Kutyuskám, ma tejfölt ebédelünk, hűvös, vastag tejfölt. Holnapra ígértek tüdőt a hússzék legényei... Delet harangoznak, igyekezzünk bará- tocskám. Köszönésképpen a kalapja széléhez érintette a kezét, nemcsak dúdolt, de a szöveget is mondta: „...nem füstöl a kémény, kislány a babáját nem varja...” Lassan, de biztos léptekkel ment a kutya után. Ha megfeszült a póráz, abbahagyta a dúdolást: „Ennyire sietős, barátocskám?” Bundi- Bandi óvatosan, jobbra, balra szimatolva, hosszú orrát előrenyújtva, ment át a téren. Ment, ment, az ő rejtegetett, külön, sötét és sűrű éjszakájában, hogy teljesítse vállalt kötelességét; A vitorlás útját még miniig jelölte a két, magasan I szálló szürke madár. A vak ember hangosan dúdolt. Csodálkozva meredtem reá. Fekete fehérfoltos, hosz- szúszőrű kutya vezette. — Siessünk, Bandi — mondta; a kutya megfordult, pillanatra megállt. Aztán újra megfeszült a póráz, baktattak odébb. A vak ember azt dúdolta: ..Lent a faluvégén, nem füstöl a kémény...” A Balaton-menti kis fürdőhely juharfás utcáján csaknem minden délelőtt találkoztam velük. A vak ember szakálla vereses, a bajúsza sötétbarna, durvaszálú. Arcát néha a napfelé fordította, ilyenkor mélyresüppedt szemgödrében összegyűlt a villogó fény. Egyszer lehajoltam a kutyához, megsimítottam a fejét. — Ne tessék bántani őt — mordult reám mérgesen a vak ember. Én azt feleltem: — Otthon engem is vár két barnaszínű spaniel. — Bocsássa meg, ne csodálja, ha féltem Bandit, mert^ ő az én szemem világa; A karján kosár himbálód- zott; láttam, hogy benyitja a sarki közért ajtaját. Az espressóban mesélte a kiszolgáló kisasszony: — Ügy tudom, hajóskapitány volt. Párbajban sérült meg, de lehetséges, hogy ez pletyka... Mindig vidám. Mindig udvarol nekem: „Ha bizonyos lennék abban, hogy csakugyan szőke, megkérném a magács- ka kezét.” Reggel esett sz eső, délelőtt kisütött a nap; A tó közelében leültem a padra. Szeretem a száradó homok és a nyirkos füvek szagát. A víz zöldből opálosra kékült; nagyon messzire, a tihanyi part tájékán, vitorlás úszott. Fehér vásznán ezüstösen folyt lefelé a nap sugara. — Bandi, remélem, nem foglalt a helyünk? A kutya lábszáramat szagolta, bizonyosan érezte a szöveten a spanieleim szagát. — Ha zavarok, elmehetek innen. Megismerte a hangomat*. — ön az, aki után otthoni két barnaszínű spaniel epeke- diki.. — Gyönyörű idői Az eső tisztára mosott mindent. A fák levele makulátlan, a jószagú petúniák tölcséréből gyöngy* szem hullik. Ostobaság, amit hadarok, hiszen a vak ember mindebből nem lát semmit» — Miért hallgatott el? Nem, nem tapintatlanság; én szeretem, ha az igazi világról mesélnek nekem. — Igazi? Ki tudná, melyik az igazi. — Ilyen jőszagú nyárvégi Bélelöttön ne próbálkozzék bölcselkedésseL» Barátkozik önnel a kutyám? — A térdemre fektette a bársonyos fejét. A szeme körül őszüL öreg lehet, szegényke. — Ha igaz, hogy egy év a kutyák világában hetet jelent, akkor aggastyánnak számít: elhagyta a századikat. Hála istennek, valamint a sok nyers ;üdőnek és gondozásnak, Bandi jó erőben van és változatna hűséggel, lelkességgel szolgál engem. Ugye, Bandikám, a te két fekete szemed pótolja azt, amit én elveszítettem. Hosszan sóhajt. Sokkalta jobb ennél, ha dúdol. Az orra ájékán rángás fut végig, el- ;űnik vereses szakálla bozótjá- 3an. Gondolom: „Ez az ő iga- ■i arca”. Szeretném felvidita- li: —> Dorka, a fiatalabb spa6 hívei, támogatói és ellenségei is. A hadifogoly legénység kettős elnyomás alatt sínylődik, egyrészt az orosz burzsoázia kizsákmányoló és saját tisztjeik elnyomása alatt. (Kolcsak visszaállította az osztálykiváltságokat, a tiszti állományt felmentették a munka alól.) Ilyen körülmények között a föld alatti kommunista mozgalomnak rendkívül nehéz próbát kellett kiállni. Sajnos a kommunista csoport csupán hét hónapig létezett. Július 30-án éjjel a 31. szibériai lövészezred katonái fellázadtak. „A katonákat előbb ágyúval lőtték, majd kozákok fogták körül és sikerült csaknem az egész ezredet fogságba ejteni. Egy 100—150 főnyi csoport azonban mégis meg tudott szökni. Ezek nyomban a környékbeli partizánokhoz csatlakoztak, akik nagy örömmel fogadták a fegyverrel és lőszerrel, jó ruhával felszerelt harcosokat. Az egész esemény a krasznojarszki nagy hadifogolytábor közvetlen közelében, sőt részben annak területén zajlott le” — írja az egyik korabeli forrás. Egy megyei szemtanú erről Krasznojarszkban 1919 január 28-án egy szervezkedés formális megalakulásáról tudunk. A csoport vezetői Dukesz Artur hadapród és Ludwig Kálmán zászlós. Céljuk az egykori híradósok szerint „a forradalmi marxizmus tanainak terjesztésével kiépítve a hatalmas tábor munkás, földműves és proletár-intelligens lakosságának osztályöntudatát és, hogy ezen az úton kellő pillanatban harcba vigye őket a Tanácshatalomért.” A forradalmi csoport tagjai között ott találjuk a fiatal : Zalka Mátét, akinek forradal- ( mi eszmélése erre az időre te- , vődik. Kiadják a Jeniszej című kéz- 1 zel írt és másolt lapot, amely 1 a kolcsakista és cseh kémei- , hárító, a táborban alakult Ma- 1 gyár Szövetség urainak tárna- 1 dása közepette végezte felvi- < lágosító, szervező munkáját. i A Jeniszej-kör tagjai a Ma- < gyár Szövetséggel szemben ( nyíltan kommunista tanokat 1 hirdettek, míg a másik csoport 5 a nacionalista nagy Magyaror- i szag megvalósításáról álmodik, e Mindkét csoportnak akadnak a következőket írja: „Egyetlenegy volt csak bizonyos, hogy mindennap rosszabb az élet, nehezebb a ruházkodás és a táplálkozás. A szabadulás reménye nélkül éltünk, amikor az utolsó keserűség is eljött; Egykori fegyvertársunk, a csehek megjelentek váratlanul a táborban, elegánsan, felfegyverezve, jó kondícióban és bűnösöket, lázadókat keresnek. Teljes hatalmat kapnak felettünk, hisz ők az „arany- vonat” tulajdonosai, Kolcsak fő támogatói. Ügy gondolom, hogy Gajda és tiszttársai akik nemrég még áruló fegyvertársaink voltak, most a változott helyzetben hatalmukat akarták fitogtatni, a’ nacionalista elképzelésüket, hatalmukat éreztetni akarták velünk és mikor megjelentek közöttünk ítéletet tartani, akadhatott néhány gyenge jel- 1 lemű ember, aki ilyen módon akart szabadulni, hogy árulást ■ követett el és hagyta Dukeszt, 1 Dimát, Feketét (az utóbbit személyesen ismertem) és még néhány társukat.” A légió egységei megszállták az utcákat, tereket, kettős őröket állítottak. Augusztus elsején késő délután váratlanul takarodót fújtak. Korábban már a Jeniszej-kör tag- ] jait és a Magyar Szövetség s tagjait is összefogdosták. ( A kivégzés a legnagyobb ] titokban történt. Este kivégez- < ték a kommunista mozgalom i vezetőit, de a Magyar Szövet- í ség vezetőit is. s A kivégzettek névsorát il~. A krasznojarszki véres augusztus 1919 július 30-án a krasznojarszki hadifogoly tábor őrzésével megbízott 31. szibériai lövészezred megtagadta az engedelmességet. A lázadást levertek, a tömegmészárlásnak több száz orosz katona mellett számos magyar áldozata is volt. A magyarországi Tanácsköztársaság bukásával egy- időben, több ezer kilométerre Magyarországtól, a szibériai hadifogoly városban, a Gorodokban is tragikus események kezdődtek. A lázadó orosz regrutákból álló ezred katonái mellett 17 magyar hadifoglyot is kivégeztek a bosszút álló cseh nacionalista és fehérorosz kolcsakista csapatok. Az eseményeknek előzményei — magyar vonatkozásban! — az év elejére nyúlnak vissza. Az 1917-es októberi forradalom a hadifoglyok életében is változást hozott. A forradalmi események azonban Kelet-Szibériába csak jóval később jutottak el. Az elméleti megalapozást a tábor kommunistái a városok bolsevik szerveivel együtt adták.
