Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

Tanácskozás a dolgozókkal

Az üzemi dolgozókkal folytatott kötetlen, baráti, nyílt és őszinte beszélgetések, a termelési tanácskozások tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy mindazokon a helyeken, ahol az üzemi demokrácia jól érvényesül, ■ rendkívül pozitív hatást gyakorol az egész termelés menetére, a dolgozók hangulatára.

Mondjuk meg mindjárt nyíltan, hogy szép számmal akadnak munkások, mérnökök, technikusok, akik az üzemi demokráciáról szólva keserűen legyintenek, mondván „nem sok szavunk van az üzemben, javaslatainkra bólogatnak, de nem szívlelik meg, aki pedig éppen az ügy érdekében bírálja az üzemvezetést, annak Visszaütnek „finoman”, vagyis egy-két hónap múlva valami ürügyet keresve, „törlesztenek.” Ezeken a helyeken egyik másik vezető nem érti az üzemi demokrácia lényegét!

Az üzem dolgozóival nem azért szükséges tanácskozni, nem azért kell őket bevonni a vezetésbe, mert ez ildomos, mert arról számot kell adni a párt- és szakszervezeti szerveknek, s legalább formailag eleget kell tenni a törvényes előírásoknak, hanem azért, mert a hit viszonyaink között ez társadalmi szükségszerűség.

Miről van szó? Arról, hogy a szocialista termelési viszonyok létrejötte lehetővé és szükségessé is teszi a munkásosztály, s a dolgozók különböző rétegeinek és csoportjainak bevonását a szocialista tulajdonba lévő gyárak, üzemek vezetésébe, a termelés irányításába, annak ellenőrzésébe. Hiszen a szocialista üzemvezetés vezérlő elve, a demokratikus centralizmus érvényesülése azt jelenti, hogy az egyszemélyi felelős vezető döntését és utasításait a dolgozókkal való érdemi tanácskozás kell, hogy megelőzze és megalapozza.

Rendszerünk megkülönböztető vonása a szocialista demokratizmus, amely lehetővé teszi, hogy kibontakozzék' a dolgozók tömegeinek öntevékenysége, szervezőkészsége, lelkesedése és találékonysága a társadalom érdekében, az anyagi javak tömegének növeléséért, minőségének javításáért, költségének csökkentéséért. S ez az öntevékenység a munkához való szocialista viszony kialakulásából, a végzett munka szere- tetéből táplálkozik.

És ezt a folyamatot csak úgy tudjuk elősegíteni, ha a dolgozó ember számára lehetővé tesszük, hogy megismerje a saját tevékenységének

üzemi, népgazdasági összefüggéseit, s azt, hpgy minél hozzáértőbben, érdemben tudjon beleszólni az üzem életébe. Nálunk ennek minden lényeges szervezeti formája adva van — termelési tanácskozások, szakszervetek, üzemi tanácsok, stb. révén — s mégis, egyes helyeken azt tapasztalni, hogy működésük eléggé formális, hogy a munkások értékes javaslatai elsikkadnak és emiatt ezeken a helyeken a társadalmi aktivitás nemhogy kibontakozna, hanem inkább alábbhagy, közönybe fullad.

Egyetlen üzemi vezető sem állíthatja, hogy nincs miről tanácskoznia a dolgozókkal. De .azt állíthatja — mi esküdni mernénk rá —, hogy népgazdaságunk kulcskérdését utasításokkal, az üzemi dolgozók aktív támogatása, javaslatai, kezdeményezései nélkül lehetetlen megoldanunk. Mi ez a kulcskérdés? A munka termelékenységének ütemesebb emelése. Miért égető ez számunkra? Örvendetes dolog, hogy népgazdaságunk általában egészségesen fejlődik. A második ötéves terv mennyiségi előirányzatait teljesítjük, sőt 1964. első fél évében például az iparban 2 százalékkal túlteljesítettük a tervet. Nem hallgatható el azonban, hogy a termelékenységi előirányzatot — azt, hogy a termelés emelkedés kétharmadát a termelékenység emelésével és csak egyharmadát létszámemeléssel teljesítsük — a tervidőszak alatt ez idáig nem sikerült teljesíteni. Pedig ettől függ a felhalmozás és a fogyasztás aránya, vagyis: a népgazdaság fejlesztésének és az életszínvonal emelésének üteme.

Ismeretes, hogy a termelékenység gyors ütemű emelésének alapja a .modem technika széles körű alkalmazása. Ennek megfelelően az üzemek sok modem gépet, felszerelést kaptak. Teherbíróképességünk a beruházásban azonban korlátozott. Ezért különösen időszerű most a meglévő lehetőségek, tartalékok feltárása és fel- használása. S ez a dolgozók aktív közreműködése nélkül elképzelhetetlen. Alkotó kezdeményezésük, javaslataik a munka jobb megszervezésére, a gépek, berendelések jobb kihasználására, a fejlett munkamódszerek tömeges bevezetésére — mind egy-egy láncszem a kulcskérdés megoldására, a mupka termelékenységének emelésére.

Az üzemi demokrácia érvényesülésének elősegítése — a szocialista üzemvezetés egyik fontos alapfeltétele.

T. J.

Az eredményes szállítás alapja:

A rakodás gépesítése, a jobb niMiiliasKierwe^és

A megye ipari, mezőgazdasági üzemeiben egyre több árut termelnek, a kereskedelem pedig mind több. árut igényel. Néhány vállalattól ilyen panaszokat hallottunk: „Az AKÖV nem tudta kielégíteni szállítási igényünket, ez akadályozta a munkánkat...“ Mások pedig így: „Ha az AKÖV biztosítja a szükséges tehergépkocsikat, nem lesz különösebb akadály a munkánkban...”

Az 5-ös számú AKÖV jó, vagy rossz munkája ma már meghatározó tényező.

Minél

gazdaságosabban

— Ezt jól tudjuk — mondja Hekman György, az AKÖV igazgatója. — Ezért arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló gépkocsi- parkot minél gazdaságosabban használjuk ki. Hisz a növekedő szállítási feladatokat lényegében a meglévő gép- kocsiparkkal kell megoldanunk, mivel számottevő gépkocsi emelkedésre nem számíthatunk.

— A szállítást jelentősen befolyásolja a rakodás, melynek gépesítése nem tart lépést a feladatokkal. Az elszállított áruk többségét kézzel rakták ki, vagy be. Viszont a rakodómunkások száma csökken. Már jelenleg is rakodómunkás hiány van, ami az elkövetkezendő időkben mind nagyobb gondot jelent. Ezért elsősorban a meglévő rakodógépeket kell jobban kihasználni és a rakodási munkát gondosabban szervezni.

Éjjeli műszak,

URH adó

Az AKÖV már tett egy sor olyan intézkedést amely a szállítási csúcsidényt szolgálja. Például a közel háromszáz tehergépkocsi nyújtott műszakban, dolgozik. Az éjszakai műszakot megerősítették, hogy gyorsabbá és műszakilag is megbízhatóbbá tegyék a gépkocsik javítását. Két műhelykocsit jól felszereltek és URH adó-vevő készülékkel láttak el, hogy gyorsabbá tegyék a mentési és javítási munkákat. A gépkocsivezetőket anyagilag is jobban érdekeltté tették a szállításban. A gépjárművezetők így az ábásidő csökkentésére törekszenek és a fuvaroztatótói megkövetelik a gyorsabb rakodási munkát. Sajnos, olyan tapasztalat is van, hogy egyes gép- járművezetők, olykor műszaki hibára hivatkozva később jelennek meg a fuvaroztató által meghatározott időnél.

A szállítási napok kihasználatlanul

Általános viszont, hogy a vállalatok jórésze több gépkocsit igényel, mint ameny- nyire szüksége volna. Ezzel elvonnak olyan helyről gépkocsikat. ahol égetően szükség lenne rá- . A felületes munkaszervezés miatt is sok idő megy veszendőbe. Ez naponta 150 óra kiesést jelent, amely alatt 12 tehergépkocsi sok száz tonna árut tudna szállítani.

— Alkatrész és gumiabroncs hiány is befolyásolja a szállítást. A gépkocsipark egyi’észe — különösen nagyobb alkatrész hiánya miatt — hosszabb ideig tétlenül áll a műhelyben. Már többször fordultunk az alkatrész- ellátó vállalatokhoz, de legtöbbször csak biztatást kaptunk.

Legutóbb 76 gépkocsival kaptak kevesebbet a vállalatok a szükségesnél. Több nem állt' rendelkezésre. Viszont a vállalatok megfeledkeznek olyan lehetőségről, mint a szállítási napok. Például a legutóbbi szállítási napon is alig száz gépkocsit vetteK igénybe. Az elmúlt évben a vállalatok jobban kihasználták ezt a lehetőséget.

Sok panaszt lehetne enyhíteni például azzal is, hogy azok a vállalatok és terme-1 mszövetkezetek, akiknek nincs szükségük a gépkocsikra, felajánlanák azt a szállítási bizottságnak. Meg kellene szüntetni azt a helytelen szemléletet, hogy ez a sr^átunk, ezzel mi rendelkezünk... Azon is lehetne gondolkodni, hogy ilyen szállítási csúcsidényben a tsz- e'nökök ne az értekezletekre és „háztáji“ bútorok szállítására használják a tehergépkocsikat, hanem ennél fontosabb munkákra. Ezek figyelembe vételével is sokat javulhatna a szállítási erők összefogása.

Nincs vándorbot

és kényszerűség1

?

„Úgy áSíííiuk akikor, mmt az asztal lapja“ — Sós bácsi, aki nem akar öregedni — Változások Szamoskéren

Kis község a Szamos balpartján Szamoskér. Háromszáz házban, háromszáz család, 850 lakos él. A község területe, beleértve a házak körüli kerteket, a Szamos árterét is', 1706 hold. Rendkívüli dolgok, olvánok amelyek a tágabb világot is érdekelnék, események, amelyeknek hírharangja legalább 4—5 falun is túlgyűrűzne, nem igen történnek. Az emberek szorgalmasak, nappal a földekén, ésté a jószág körük Szinte majdnem minden második háznál hizlalnak növendék marhát, évente 150—160 darabot. Ebből és a munkaegységből gyűjtik a pénzt.

A tanácselnök 36 éves, komoly, kimért beszédű ember. Sokat és szívesen beszél a tsz-ről. Vezetőségi tag. 1950- ben, amikor alig több, mint 20 nincstelen szövetkezetét alakított, ő is közöttük volt, fogatos lett. 1954-ben választották tanácselnöknek, de megmaradt továbbra is tsz-ve- zetőségi tagnak.

Maradt minden a régi

A kisszobában, ahol csak egy kopott' íróasztal áll és pár szék, a jelenből gyors fordulattal a 40-es, 50-es évekre terelődik a beszélgetés.

Annyi mindenfélét hall és olvas az ember olyan vezető beosztású tisztviselőkről, akik nem szívlelik a bírálatot.

Hálisten az én főnöldom, Verpeléti Ottó nem tartozik közéjük. Nem is olyan régen, egy értekezleten, szemébe mondtam, hogy annyit ért a 'munkájához, mint hajdú a harangöntéshez. Mint mondani szokták: keményen állta a bírálatot, és nem sértődött meg. S ami a legfontosabb: nem állt bosszút, mint azok a vezető beosztású egyének, akikről az újságban olvashatunk. Távol áll tőle az ilyesmi.

Az igaz, hogy ebben a negyedévben nem kaptam prémiumot, de nem is kaphattam. Verpeléti háromnapos búvárkodás után előkotort az irattár mélyéről egy 1712-ből származó, kifakult, poros, egérrágta rendeletet, amelynek ká pontja ' világosan kimondja: csak azon tisztségviselők kaphatnak prémiumot, akiknek lovuk,kardjuk van. Ez világos, ez ellen nem lehet apelláta, fejet kell hajtani. Ha ká alpont kimondja, szavam sem lehet, hiszen se kardom, se lovam, s ami nem jár, az nem jár.

Mikes György;

RITKA KINCS

Egy kollégám azonban azt mondta: miért kapnak akkor a többiek? Nekik sincs se kardjuk, se lovuk. A kérdés szöget ütött a fejembe, s alkalomadtán megkérdeztem a főnökömet, mi a nagy jogi helyzet ebben az ügyben. Bevallom, volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy Verpeléti mégsem örült olyan nagyon a bírálatnak, mint ahogy én az gondoltam, talán azért ,nem adott prémiumot. Kiderült azonban, hogy erről szó sincs. Verpeléti kikeresett a pincéből egy Aba Sámuel idejéből való rendeletet, amely a prémiumok eloszlásáról szól, és amely világosan, félre nem érthetően kimondja: egyes esetekben el lehet tekinteni a kardtól és a lótól, de csak akkor, ha a tisztviselő hossza meghaladja a három métert. Ez világos, tiszta ügy, ez ellen nem lehet apelláta, ezt el kell fogadni. Hol vagyok én a három métertől! Verpeléti tehát nem bosszúból hagyott ki a prémiumlistáról, hanem azért, mert ragaszkodott a rendelethez, az előíráshoz. Egy szavam sem lehet, ez világos.

De aztán eszembe jutott, hogy Szekrényest sem, haladja meg a három métert, sőt a másfél métert is alig, mégis kapott prémiumot. Alkalomadtán megkérdeztem a főnökömet, miként lehetséges ez. Verpeléti nem válaszolt azonnal, hanem ásatásokba kezdett, és a régi irodaépület helyén kiásta az időszámításunk előtti 06873/4- es rendeletet, amelynek 16-ik pontja világosan kimondja: azok a munkavállalók, akiknek a neve S vagy Sz betú-r vei kezdődik és ekrényesível végződik, akkor is kaphatnak prémiumot, ha nem ütik meg a három métert.' Ez világos, mint a flap, ' itt nem lehet okoskodni. Verpeléti ragaszkodik a rendelethez, nem tehet mást. Ezt meg kell érteni. Na de miért kapott a Zimmermann? Azért kapott — mondta a főnököm, — mert hetekig tartó szorgos kutatás után a Bükk hegység egyik barlangjában rátalált arra a rendeletre amelynek en alpontja, de a cé, sőt az; iksz alpontja is világosan kimondja, hogy: „tsak". Ez vii lágos. Ez ellen nem lehet apelláta. Ha a rendelet kimondja, hogy tsak, akkor tsak.

Verpeléti még azt is elmondotta, hogy legnagyobb sajnálatára alacsonyabb

munkakörbe fognak helyezni, mert nemrégiben kiásott egy főközponti utasítást, amely világosan, egyértelműen, határozottan kimondja, hogy azokat a munkavállalókat, akiket Szamosi F. Ernőnek hívnak, azonnali hatállyal alacsonyabb munkakörbe kell helyezni.

Micsoda pech! Hát nem Szamosi F. Ernőnek hívnak engem is.!

Tétszik látni, ezért szeretem én Verpelétit. Ritka az olyan ember, mint ő. Más főnök már régen bosszút állt volna a bírálatért.

— Ügy álltunk mi itt akkor, mint ez az asztallap, simán, semmi nélkül.

Biró István tanácstitkár, aki 10 évvel idősebb az elnöknél és 15 éve dolgozik a tanácsi apparátusban, szintén jó ismerője a községnek, az elnök szavait így egészíti ki:

— Hogy az isten nem tudott ide egy birtokot teremteni! Akkor 45-ben legalább oszthattunk volna valamit. Igv meg... A vízügytől kaptunk 45 holdat és holdanként elapróztuk. Az embereknek még veszekedni sem volt ked-. vük érte.

így, legalábbis az első években a község életében maradt minden a régi. Közel száz család volt föld nélkül, 70 család 1—5 holdat mondhatott magáénak, 5—15 holdig 40, 15—25 holdig 5 családnak volt földje. A férfiak javarésze eljárt a községből munkát vállalni. Felszippantotta őket a távoli ipar, főleg az építkezések.

A szavaknál kifejezőbb számok

Ha lassan Is. de egyre biztosabban haladt előre, fejlődött a község. Ez a fejlődés 1960-ban meggyorsult. Most már másodszor, de szilárd alapokon lett újra termelőszövetkezeti község Szamoskér. A tanácstitkárnak 120-an, az elnöknek majd százan írták alá a belépési nyilatkozatot.

Az első két év nehéz volt. Tavaly már megduplázódott a tsz-tagók jövedelme. Központi majort építettek . és egyre több a gép, egyre többet terem a föld. A közös gazdaság fejlődését a község lakosainak megváltozott életkörülményein is le lehet mérni. Ezzel kapcsolatban a szavaknál is kifejezőbb számokat sorolt fel Bíró István.

Minden hely foglalt

— 1945 előtt, 25 év alatt, mindössze hét ház épült a faluban. Negyvenöttől 60.*A hatvanegyediket Tóth Bél: építi. És n.em akármilyen 'Láz, sátortetős, egészséges, világos. A községben 111 embernek van kerékpárja, 11-nek motorkerékpárja. A villanyt három éve, 1 millió forintért — ingyen — kaptuk, és most 100 lakásban hallgatnak rádiót, használnak villanyvasalót, 40 lakásban mosógépet, vagy egyéb háztartási gépet. Televízió hét van a községben. Bútorra, ruhára többet költöttek az emberek az utóbbi pár évben, mint korábban negyven év alatt.

De ez még nem minden. Ez csak egyik oldala a község fejlődésének, Kovács István a másik oldalát is megmutatja

— Húsz évvel ezelőtt itt talán 10 ember sem olvasott újságot, a könyvekről nem is beszélve. Kinek volt akkor eszében a gondok között újságban, könyvekben lapozgatni'. Most 78 Szabad Földet, 32 Nép- szabadságot, 34 Kelet-Magyar- országot, Népszavát, Magyar Nemzetet, számos folyóiratot, képes újságot hord szét naponta a postás.

— öt évvel ezelőtt 60 ezer forintért építettek mozit és a 113 férőhely minden előadáson foglalt. Az ugyancsak nemrég épült kultúrházban nyáron havonta, télen kéthetenként 120— 150 ember hallgatja rendszeresen a TIT, vagy szakelőadásokat. Az 1100 kötetes könyvtárnak — tavaly 40 ezer forintért építettek olvasótermet — 210 állandó olvasója van. És olyan olvasók is, mint T. Bíró Károly tsz-nyugdíjas, aki a könyvtárnak már minden könyvét elolvasta, és újak vételét sürgeti.

Egyre kevesebb Szamoskéren az olyan ember, aki másfelé jár dolgozni. Az emberek nem vágynak el a községből, megtalálják otthon számításukat, a kényszerűség nem ad vándorbotot a kezekbe. Ha akad is néha apró-cseprő hiba, gond, azért elégedettek. Elégedettek csak úgy, mint Sós Bertalan, aki nem régen azzal állította meg a tanácselnököt:

Csak ülnek, cigarettáznak

— Ej elnököm, kár megöregedni.

— Aztán miért?

— A daráló körül Jártam. Elnéztem, ahogy öntik a búzát a garatba, és a magtisztítót nem hajtja ember, mert csak ülnek, cigarettáznak, helyettük ott van a két szál drót.

Kár megöregedni. Az ember felett eljár az idő, körül rajta minden fiatalodik. Ezért kár ..,

Seres Ernfl

1964. augusztus 13.

©: «/