Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
Nem lehet a véletlenre bízni! Miért akadozik Nyíregyháza zöldségellátása? Szép dohánytermést várnak Zsurkon. A Kossuth Tsz 60 holdon termel szabolcsi faj. tát, amelynek a törését .meg kezdték. Foto: Hammel József Míg elindul a vonat Kaján a szivarral — Tizenkét korsó a falnál — Heten a kultórváróban Többször tették szóvá az r többi hetekben a nyíregyhá- háziasszonyok: kevés és örága a zöldség. Joggal kifogásolták, hogy mező gazdasági jellegű megyénk székhelyén alig lehetett paprikához, paradicsomhoz, káposztához, karfiolhoz és más zöldségfélékhez jutni. A nyíregyházi piac termékhiányát és magas árait nem képes ellensúlyozni a szövetkezeti kereskedelem sem, hiszen az erre hivatott MEK nem rendelkezik elég zöldségfélével, s nem képes betölteni a piaci árszabályozó szerepét. Hivatkoztak arra is, hogy lapunkban korábban sokszor nyilatkoztak az illetékesek. Ezekben nemcsak a város, de a megye ellátást is jónak ígérték zöldségből és gyümölcsből Mi tehát az oka, hogy a derülátó nyilatkozatok ellenére a tavalyinál jó■> val magasabb árakon kap* hatnak csak zöldségféléket, ha kapnak. A kérdésre nem könnyű választ keresni. Azt a megye kereskedelmi és felvásárlási szervei egyöntetűen elismerik: kevés a piacra kerülő áru. Nincs választék és az árak valóban magasabbak a kelleténél. Hogy miért ke-, rült erre sor, annak a kibogozása már jóval bonyolultabb feladat. Nyíregyháza zöldség- és gyümölcsellátásával a MEK foglalkozik, s ez a szerv alakítja ki az árakat is. A MEK köt szerződést a termelőkkel, e szerv feladata, hogy zökkenőmentes legyen az egyre iparosodó város, sőt a megye nagyobb községeinek ellátása. A Statisztikai Hivatal első féléves jelentésében már megállapította: „...az 1964 május 31-i vetésterületi adatokat tekintve feltehetően a későbbiek során is problémák lesznek. Az aszályos időjárás kedvezőtlen hatása mellet a vetésterület mind a nyíregyházi járásban, mind a megyében csökkent. Ugyanakkor a lecsökkent vetésterület jelentős részét — 46 százalékát — a nyíregyházi konzerrjjyár leszerződte. Ezáltal még kevesebb vetésterület maradt a lakosság zöldségigényének kielégítésé, re..” Munkatársunk a napokban járt a MÉK értékesítési osztályán, ahol csak az időjárással magyarázták a kevesebb felhozatalt, s a magasabb árakat. Nem tették hozzá, hogy az ellátási zavarok nem kis részben következnek a fentiekből, vagyis abból, hogy a felvásárló és ellátó szerv a legfontosabb zöldségfajtákból a tavalyinál jó. val kisebb területre kötött szerződést. Vöröshagymából 87, fejeskáposztából a korainál 30, a késeinél pedig 308 holddal csökkent idén a vetésterület a tavalyihoz viszonyítva. Csökkent a szerződött terület paprikánál és paradicsomnál is. Mindenki tudja, hogy a nagyobb termés, vagyis a termelés bővítése lehet egyedül az árcsökkenés alapja. Az árakat a kereslet és kínálat még jelentősen befolyásolja. Ebből következik, hogy tavaly a nagyobb termésnél lényege, sen olcsóbbak voltak a zöldségárak, mint idén. Az illetékesek a kevesebb területen való termeltetést azzal indokolják, hogy magasabb termésátlagokra számítottak, ami idén nem következett be, hiszen nagy volt a szárazság a megyében. A statisztikai jelentés megállapítása, hogy egy ilyen iparosodó város burgonya- és zöldségellátást nem lehet a véletlenre, vagyis az időjárás szeszélyeire bízni — teljesen helyénvaló. Különösen az, ha tudjuk, hogy a kormányhatározat ellenére, amely a városok körüli zöldövezet létesítését követeli, Nyíregyházán évek óta egyhelyben topog a zöldségtermesztés ügye. A városi és város környéki közös gazdaságok emelték ugyan zöld. ségtermelő területeiket e gazdasági évben, de nem a lakossági ellátásra, hanem a konzervgyári termelésre. A MÉSZÖV tavaly kérte a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályát, hogy a nagyon fontos szerepet betöltő konzervgyár ne a városi, illetve a város környéki termelőszövetkezetektől, hanem inkább a távoliáktól szerezze be szükségletét, s hogy ezek a tsz-ek termeljenek elsősor. ban a város ellátására, a szervek azonban elzárkóztak a kérés teljesítése elől. Nem akarjuk elvitatni a konzervipari termelés jelentőségét, hiszen az ismert, s éppen megyénkben nagyon nagy. Am, a lakosság ellátása helyi, friss áruval ennél még több, politikai kérdés. A helyi tanácsok és a földművesszövetkezetek felelőssége ezen túl: nem szorgalmazták a zöldségtermesztést a legtöbb község közös gazdaságában, különösen nem a háztáji területeken. Előállt ezért az a tarthatatlan és igen furcsa helyzet, hogy a MEK áltál felvásárolt — és igen kevés — keretből kell zöldséget küldeni a megye községeibe, például az erdőháti falvakba is. Emiatt áll elő az is, hogy a zöldség felvásárlásánál és eladásánál nagy a fejetlenség a kapkodás. Az osztályozásnál a probléma mind a felvásárlásnál, mind az értékesítésnél tapasztalható. A zöldpaprika és a paradicsom ára egészen a legutóbbi napokig arra is engedett következtetni, hogy túlzott árrés elérését is célul tűzték ki a bonyolító szervek. Augusztus elején, amikor ezek a zöldségfélék egyáltalán nem tartoznak a primőrárukhoz, a paprika, paradicsom és más áruk esetében is meghaladták a háromszoros árréssel megemelt árszínvonalat. A MÉK arra hivatkozik, hogy 4/1964. sz. együttes rendelkezés éves zöldség és gyümölcs árkialakítást határoz meg, s a legutóbbi drágaságot az ezt követő hetek olcsóbb árai ellensúlyozzák. A szabolcsi termés jórészénél valóban későbben jelentkezik a piacra vihetőség ideje. Megengedhetetlen azonban, hogy az 1,10-ért felvásárolt zöldpaprika a fogyasztóhoz már 3.80-as áron kerüljön, mint az augusztus hatodikán még a város valamennyi boltjában történt. A szövetkezeti kereskedelem ezzel az árkialakítással valóban nem tudja betölteni árszabályozó szerepét. így előfordul, hogy a termelőszövetkezetek, a magánkiskereskedők és az őstermelők közvetlenül a piacon konkurálhatnak a MÉK-el, amelynek végső soron a bérből és fizetésből élők látják a kárát. A rendelkezés arra is kiterjed, hogy a napi árakat nem lépheti túl a magánkiskereskedő, s az állandó árusítóhely- lyel rendelkező tsz. De a kevés felhozatalnál ezt senki nem veszi figyelembe. A városi tanács vb. kereskedel. mi osztálya pedig nem ellenőrzi a rendelkezés betartását és nem indított emiatt szabálysértési eljárást. A megyei illetékes szervek legutóbbi megbeszélésének s az esők eredményeként már javult a város ellátottsága. A konzervgyár naponta ad a nyíregyházi szükségletre paradicsomot, paprikát, s csökkent e termékek ára is. Ez a helyzet azonban jövőre már nem tartható fenn — hiszen a konzervgyárnak még több zöldséget kell feldolgozni, ugyanakkor a lakosság igénye egyre nagyobb. A MÉK-nek tehát már most meg kell kezdeni a jövő évi ellátásra való gondos felkészülést. Javasoljuk: a nyíregyházi és a város környéki tsz-ek csak, vagy elsősorban a város ellátására termeljenek. A kereskedelem emelje meg a szerződéses területeket, főképp az évek óta problémát okozó cikkekből. Forduljanak az állami gazdaságokhoz is, mert például a ti- szavasvári gazdaság vezetője szerint bármilyen zöldségfélét hajlandók termelni. Szabolcsban minden lehetőség megvan az önellátásra zöldségből és gyümölcsből. Üljenek össze idejében az e helyzetnél érdekelt termelési és kereskedelmi szervek, s határozzák meg a termő terület nagyságát, az öntözéses termesztés helyét. Nem lehet tovább a véletlenre bízni a lakosság ellátását. Kopka János Ki mivel tölti idejét vo- natindulásig? Megrekedt füst a váróteremben, nehéz, nyomasztó a levegő. A pénztárok ablakai befüggönyözve, egy ablaknál lehet csak jegyet kapni. Ilyenkor déltájban kevés vonat indul, az itt tartózkodó utasok nagy része a három, a hat és a nyolc órai vonatokat várják. CSAK JÖNNE A GYEREKEK APJA Az egyik sarokban két hatalmas koffer, rajta négy gyermek, kettő „ falnak támasztva fejét, — alszanak. Mellettük idősebb asszony, feltehetően a nagymama. — Mért nem mennek a gyermekváróba? — szólítom meg a fekete kendős asszonyt: — A fiamat várjuk, a gyerekek apját — válaszol, s közben megoldja álla alatt a kendőt, s a fekete fejkötőt a vállára ereszti. — Vonattal jön a fia? e- Á, dehogy. Itt van ö, csak beugrott valami hűsítőt meginni, azt mondta, jön azonnal. — Hova utaznak? — Ide jöttünk Nyíregyházára, Záhonyból, fél tizenegykor. Mennénk a lá- nyomékhoz, csak jönne már a gyerekek apja. A nagy vasúti villanyórán dél múlt ötperccel. A család fél tizenegykor érkezett, az apa „beugrott hűsítőt inni". Negyed egy után érkezik, kivörösödött arccal, csillogó szemekkel. — No! Gyerünk — böki oda az anyjának, majd lök- dösni kezdi az elszunyókáit gyerekeket. Elindulnak. A férfi maga előtt toloncolja a négy csemetéjét, ő maga imbolyog utánuk, az idős néni pedig cipeli a két fabőröndöt. „CSENDES" ULTI A terem közepén férfiak ülik körbe az asztalt. Négy ultis, s legalább tíz kibic. A szájak szögletében félig égett cigaretta, az osztónál szivar. A játszma közepén tudom meg az osztó nevét: Kaján. Alacsony, köpcös, borvirágos orrú ember. Ha egyszer-egyszer sikerül a piros ulti, mellbevágja szomszédját, az köhögni, ő pedig hahoiázni kezd, de úgy, hogy megremeg a mennyezet. Egyre nagyobb lesz a zsivaj. B. benntartotta a csendesultit, A. meg a tök alsóval megfogta. B. káromkodik, Kaján — akinek valószínű, hogy ez gúnyneve — nevet. Mögöttük egy fiatalember ébred fel, felül a lócán. — Legyenek már csendesebben — kéri. — Kuss — válaszol kurtán Kaján, s szivarját visz- szateszi a fogai közé. S a kártyázó társaság alatt tovább szaporodnak az eldobott csikkek, Kaján alatt pedig a szivar ingerelte sercintések. Egyébként a váróteremben mindenütt szemét, eldobott barackmag, almacsutka, cigarettatasak, vonat- és villamosjegy, s az információ előtt szétrúgdo- sott kavicsrakás, NEKI A VILÁGNAK? A söntésben egy gombostűt sem lehetne leejteni. Kérek egy pohárral a meleg sörből, s a fal melletti talponállónál három fiatalember társaságában elfogyasztom. őket nem zavarja jelenlétem, a tizenkét kiürített korsó mellett tovább szövik terveiketj — ...majd ellakunk a munkásszállóban, biztosan van, mert minden pesti vállalatnak van munkásszá: lója. A bátyám is abban lakott, míg nem vitték katonának — magyaráz a két hajtás sör között egy kékruhás. — Nem lesz ott semmi baj — mondja egy másik — úgy élünk majd, mint Marci a téeszben. —• Dolgozni mennek? — érdeklődöm. A kékruhás végigmér tetőtől talpig: — Oda. Na és akkor mi van? — Csak érdeklődöm. Melyik vállalathoz? — kockáztatom meg a második kérdést — Majd valamelyikhez, ahol felvesznek bennünket; — Így, látatlanba indulnak el? Választ már nem kapok, mert a fémszálas nyakken- dős megböki a kékruhást, s csendre inti. Az meg csak ennyit szól: nem szeretjük a kérdezősködő alakokat. Kezével néhány ügyes mozdulatot csinál: lekopni. Mielőtt távoznék, egy pillantást vetek csomagjukra: egy vesszőből font bőröndszerűség, s két papun- dekli doboz. 1400 ÁRVA KÖNYV A kultúrváróban heten vannak. Pazár Mihály egyenruhában ül az asztalnál, s ha jön egy-egy utas, hírlappal, képes újságokkal, könyvekkel látja el őket. Ezernégyszáz könyv, s minden Magyarországon megjelenő folyóirat — lehet válogatni. A látogatók száma a várók számának a két százalékát sem haladja meg egy nap. Három óra felé jár az idő, néhány vonat már kifutott. Pár. perc, s kevesebb az utas a váróteremben, nagy részük elutazik. Viszont alig van közöttük egy két olyan, aki nyugodtan mondhatja: hasznosan telt el a néhány óra várakozási idő. Román Dénes 1964. augusztus 9. TERSÁNSZKY J. JENŐ: Vak rezei viiágialani V akok seprűt, kefét árulnak. Egyik jobban meg van terhelve áruval, mint a másik, és ez a könnyebben terhelt bonyolítja le a házalás üzleteit. Ez megy elől, ez beszél, ez alkuszik, ez veszi át a pénzt. Érdekes, hogy az öregebbik, kész aggastyán ránézvést, de olyan fürgén mozog, mint egy gyerek- A másik, aki alig látszik ki a seprűnyelek és sörték, sziták küzül, mint egy tüskésdisznó, lomhán, álmatagon csoszog. Pedig ez a fiatalabb. — Nincs szükségem semmire — mondom, amikor becsöngetnek a lakásomba. Mire az üzletszerző, mozgékony vak ember így dohog: — Miért nem tetszik venni tőlünk valamit? Egy fillért nem kerestünk máma! — Hát várjanak! — mondom erre. — Mit keresnek maguk egy seprűn? — Ez üzleti titok — feleli a fürgébb vak rögtön, rend- reutasítóan is. — Tessék, felajánlok mondjuk, három forintot, amit nyernek az árun, ha «■onék — szólok; — Azt nem, kérem! — rázza fejét az öregebb. — Pénzt mi csakis ellenszolgáltatás fejében veszünk el. Mi nem koldulunk. Engedélyes árusítók vagyunk— De ha nem kell semmi! — felelem. — Vegyék úgy, mintha vettem volna. — Vegye el, Náci! — szólal meg erre az öregebb mögött megterhelt társa. — Maga tartsa a száját! — zördüilt rá az öregebb. — Nekem maga elég bajt csinál úgyis. Gyerünk! Már fordulnak. De hát nekem fúrja az oldalamat a kíváncsiság, miért használt társával szemben az öregebb vak ilyen zsörtös hangot? Azért tehát így szólok utánuk: — Minek korholja szegényt? Jól tanácson, hogy elfogadhatnak tőlem pár forintot. Isznak két Ids fröccsöt az egészségemre. — Hát ilyen formán hálásan köszönjük a szívességét! — tartja markát elém a szigorú öreg vak. Míg elteszi a pénzt, magyarázatul megjegyzi: — De ne tessék csodálkozni, hogy szidom ezt a mukit, mert nem jövök ki a bajból, ha nem veszekszem vele— Komolyan? — érdeklődöm. — Hát mit csinál ő? — Semmit! Az a baj éppen! Tessék nézni, ez tizenöt évvel fiatalabb nálam. De elhagyja magát. Ez leülne a földre sími, ha egyedül hagynák. Ez végig nem megy egyedü/1 az utcán, a fal mellett sem. Át az utcán pedig, azt ne adj isten kívánni tőle. Dolgozni ügyetlen. Üzlet neki legfeljebb csak a kéregetés, holott meg kefll élnünk az árulásból. — Hagyjon csak engem el, Náci — motyogja védekezésül a másik vak, színtelen, meggyőzéstelen hangsúllyal. — Maga vakon született, maga beletanult ebbe a kevergésbe, és negyvennégyben vesztettem el a szememvilágát, én gyermekkoromban látáshoz szoktam, én már nem tudok berendezkedni a vakságra! — Ebben igaza van a szerencsétlennek — bólint az öreg, békebeli, született vak árus- — Sokáig látott félszemmel, és most is lát valamit, mintha víz fenekén járna, ahogy ő mondja. F.z zavarja meg abban, hogy boldogulion. Hát gvere mu- ki, maid én ellökéöslev az üwefogvottságoddal. Köszönjük kegyednek a szívességét! Alászolgáia! Totyognék útiukra. Elől a jól tájékozódó, tökéletes vak aggastyán. Utána az általa gyámolított és vezetett fiatalabb világtafan. Nem különös? Mennyi árnyalata van minden álla- ootnak. ami mellett úgy haladunk el, sőt szállásokat gyártunk róla, mint Olyanról, ami mindegy: vak vezeti világtalant. 3
