Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-08 / 185. szám

Kis igény ? Sok szó esik manapság az igényességről. Ez termé­szetes, mert olyan társa­dalmat építünk, amely egy­re igényesebb- Ennek elle­nére mégis vád éri sokszor azokat, akik szeretnék ezt a mércét kissé magasabbra emelni. Még ma is hattlani: r: :t akar, először azt néziae meg, hogy honnan indult ez a megye, vagy Nyíregy­háza, s ma hol tart. Két­ségtelen igaz, hogy mélyről indultunk. De ez nem le­het örök kiindulópont ak­kor, amikor már megtet­tük és megtesszük az el­ső' lépéseket, hogy felzár­kózzunk a többi fejlettebb megyéhez és városhoz. A másik dolog. Vajon ha a hibákat szóvátesszük, os­torozzuk, mindig és tör­vényszerűen vissza kell nyúlnunk a múltba, állan­dóan emlegetni, honnan is indultunk? Nem hiszem. Annál is inkább, mert sok­szor olyan igényekről van szó, amelyeket kis gondos­sággal, nagyobb figyelem­mel, az emberekkel való törődéssel ki lehet elégíte­ni. De már hallom az okos- kodókat akik azt mondják: kicsire nem adunk. S va­lóban nem is adnak, mert ezek eltörpülnek a nagy építkezések, a sok ered­mény mellett. Én mégis azt vallom: az apró hibák is bosszantják az embert, s igen is adni kell rájuk- Csak néhány példát. Isme­retes mennyi gondot és bajt okozott az illetékesek­nek a város fejeflátása és higiéniája. Tárna sztbatunk- e elvan igényt, hogv vég­re Nyíregyházán is kapha­tó legyen palackozott tei? Mégis sok huzavona akadá­lyozza! A vállalat erre csak a harmadik 5 éves terv­ben lesz képes. De kevés a teíbolt is. Nem be­szélve arról, hogv nem is mindig az egészségügyi kö- vetdiméTivelmek megfelelő­en a-nrl gél i ék ki. Régen ostorozott téma a város közétkeztetési prob­lémájának a megoldása. Beszélünk róla, hogy szük­séges, születnek határoza­tok is a megoldás érdeké­ben, csak éppen nem való­sítják meg. Vajon miért? Elsősorban nem a naaiv be­ruházásokkal járó építke­zésekre gonddlunk, hanem azokra, amelyek kis fegye­lemmel, nagyobb következe- tetésségel már elérhetők lettek volna. Az ellenőrzé­sek hatására a Szabolcs étterem korszerűtlen kony­ha iát hosszú évek után al­kalmassá tették arra, hogv minimális közegészségügyi követelményeknek megfe­leljen- A közétkeztetésre va­ló főzést a KÖJÁL viszont addig nem engedélyezheti, mig a konyhát ki nem bő­vítik. Mi az akadálya? A bábszínház helyiségének az átadása. Erre viszont már 1962 decemberében hatá­rozatot fogadott el a vá­rosi tanács vb., 1963-ban pedig a megyei tanács. Még­sem vsfiósult meg. Pedig nagy szükség lenne erre egy 60 000 lelkes városban, ahol szaporodnak az üzemek, több dolgozó áll munkába, s a jelenlegi üzemi kony­hák nem képesek ellátni. Túlzsúfoltság van az Iroda­ház étkezdéjében, ahol na­ponta 1200 személyre főz­nek. A dohánygyárban ha­sonló a helvzet. Több üze­mi étkezői elv meg egyene­sen kifogásolható. Lehet-e nagyobb igénye a nyíregyháziaknak a ke­nyérrel szemben? Igen- Még annak ellenére is, hogy a jelenlegi sütödék korsze­rűtlenek. Igényelhetik, hogy a kenyér ne legyen sokszor sületüen. Igény az is, hogy a lovaskocsival kihordott kenyereket ne a lóhaj tők hordják be, akik a lovak­kal is foglalkoznak. Sajnos előfordult már olyan is, hegy a , kenyérsraál- lító kocsivl mosógépet, ócskavasat szállítottak. Igé­nyelhetik-e a városiak, hogy ez ne történjen meg? Ieé- nyelhetjük-e, hogy a pék­süteménnyel telt kosarakat ne a földön húzva vigyék a kenyérboltokba? Vajon nagy dolgot mondunk-e akkor, ha azt kifogásoljuk, hogy ne teherkocsin szállít­sák a környező községekbe a kenyeret? Persze, ez jár­művásárlással iáma. Node, hatvanezer emberről van szó...! Igényelhetjük-e, hogy (mint azt már szóvátettük) a hústöltelék áruk közé ne kerüljenek állott szeletek? Igényelhetjük-e az udvarias kiszolgálást, amelí vei még itt ott hadilábon állnak a kereskedelemben? Igényel­het jük-e. hogy az üzletek­ben, amellett, hogy vannak, használhatók is legyenek a hűtőszekrények, s ahol használhatók ott ne csak sörösüvegekkel, hanem hű­sítőkkel és szódával Is meg­rakják? De egyáltalán, hoev mindig kapható legyen szóda is? Azt hiszem igen. Hisz ezek nem nagy igé­nyek- De igények. Tudom akadnak, akik er­re is esek mosolyognak.:. De a többség nem moso­lyog! És a többségnek van iga­za. Farkas Kálmán Farönkök, deszkahegyek, amerre csak a szem ellát. Mellettük eltörpülnek az em­berek, akik apró vasúti ko­csikon már a kész almásládá. kát szállítják a várakozó va­gonok felé. Naponta több ezer darabot. És holnap fel­tétlen többet mint ma, hi­szen az április elején meg­nyílt vásárosnaményi láda­üzem rohamos léptekkel fej­lődik. AZ ÜZEM NEMCSAK TERMEL Az üzemrészekben szalag- fűrész sikolt, a kövezetei, de még az udvart is fürészpor borítja. Matusz Miklós, a TMK üzem fiatal vezetője Budapestről jött le egy hó­napra, hogy segítséget nyújt­son a munka indításánál, szervezésénél. — Véleményem szerint ez a ládaüzem nemcsak termel­ni fog. Nevelni is. Ha nehezen is, de már kezd kialakulni az új szel­lem; a 321 fizikai dolgozó többsége még sohasem dolgo­zott üzemben. Szokatlan a kollektíva, ismeretlenek a gépek, s mások lettek az igé­nyek is. A fiatal KlSZ-szer- vezet hamarosan összeírja az írástudatlanokat, s egy üzemi iskola keretében megtanítják őket az írás-olvasás tudomá­nyára. Már készülőben van­nak a tantermi berendezések is. HAZATÉRT INGÁZÓK Közismert dolog, hogy Sza­bolcsban nagyon sok az ingá­zó. Borsodban, Budapesten vállaltak munkát, csak egy, vagy kéthetenként látják a családjukat. A ládaüzemben nagyon sok „hazatért" mun­kással találkoztunk. Balogh Béla és Zsigmond Gyula a TMK üzemben dolgoznak. Valamikor mindketten ingá­zók voltak. — Alig vártuk, hogy indul­jon az üzem. Közelebb ke­rültünk a családhoz, s ha fi- gye.embe vesszük, hogy Pes­ten szinte mindenért fizetni kellett, még anyagilag is jobban jövünk ki. Mindketten jó munkaerők, s a fiatal üzemben nagyon is e kelt a jól képzett szakem­ber. — Éppen a legnagyobb problémánk a szakember- hiány. — mondták az üzem vezetői. — De ezen is segíte­ni fogunk. Indítunk egy szakiskolát, ahol az oktatás­A jobb minőség pótolja a dohány t A dohány fermentáló megkezdte a keresi zolddohány fermentálását A Nyíregyházi Dohányfer­mentálógyár megkezdte a he­vesi zölddohány fermentálá­sát. Ezzel kapcsolatban be­szélgetést folytattunk Folk- mayer Tibor főmérnökkel. — Gyáregységünk az üze­mi berendezések gondos kar. bantartásával minden előké­születet megtett, hogy időben és zavartalanul megkezdje a fermentálást. Az első szállít­mányok után indult a 10-es számú egységünk, melynek napi kapacitása jelenleg 120 mázsa zölddohány fermen­tálása. A másik mechanikai szárítóegységünk augusztus második felében indul, s együttesen mintegy 280—300 mázsa dohányt fog naponta feldolgozni. Az üzem jelen­leg 420 fővel dolgozik, a tel­jes üzemeltetés idején több mint nyoicszáz munkást fog. lalkoztatunk majd. A munká­sok legtöbbje a törzsgárdá­hoz tartozik. A munkaerő okos elosztásával remélhető­leg nem lesz problémánk. — Milyen dohánytermés várható? — Szakembereink becslése alapján mintegy 28—30 má­zsa zölddohányra lehet szá­mítani holdanként. Ez a ter­vezettnél öt mázsával keve­sebb. A kiesést elsősorban a dohány minőségével lehet pótolni. Ezért az üzem arra törekszik, hogy gondosabb és jobb fermentálási és szá­rítási technológiával emelje a minőséget. Szakembereink két évvel ezelőtt megkezdték egy új fermentálás! technoló­gia kísérletezését, amely be­vált és folyamatosan alkal­mazzuk a munkánkban. A mi­nőség javítása export szem­pontjából is fontos és elő­nyös. Hisz a magyar hevesi világos árnyalatú fermentált dohánynak jó hire van a vi­lágpiacon és magas árat fi­zetitek érte. — Természetesen a mi munkánk nagyban függ a termelőktől is. Mindenek­előtt gondosabb dohánytörési munkát kell végezniük. Ezt szakembereink elő is segítik. Rendszeresen a helyszínen tartózkodnak és arra serken­tik a termelőket, hogy az ál­talunk meghatározott idő­ben és mennyiségben törjék le a dohányt. Ha a termelők figyelembe veszik a javasla­tunkat elérhetjük, hogy a zöiddohányt többségében el­ső, vagy másodosztályú mi­nőségben vehetjük át. Ez jó az üzemnek és a terme­lőknek is, mert magasabb árat tudunk fizetni, ami a terméskiesést pótolhatja. — Van-e az üzemnek ele­gendő szállító járműve? — Gyáregységünknek öt tehergépkocsija van. Ezenkí­vül az 5-ös sz*ámú AKÖY te­hergépkocsijait vesszük igénybe. Sajnos, nem min­denkor tudnak elegendő szá­mú kocsit a rendelkezésünk­re bocsátani. Ez hátráltatja a munkánkat. Ezért arra törek­szünk, hogy a termelőszövet­kezetekkel megbeszélve igénybe vegyük az ő szállító- eszközeiket is. Ez előnyös a tsz-ek részére is, mert köz­vetlenül az üzemben adhat­ják át a dohányt, ahol sze­mélyesen győződhetnek meg a minőségről, másrészt pedig személyesen segíséget adha­tunk a további törési és szállítási munkához. Vélemé­nyem szerint az ilyen kölcsö­nös kapcsolat jobban feltéte­lét teremtheti a viták elke-j rülésének, a minőség javítá-l sának. Naponta többesei láda — és sokszáz kérdés ban szinte mindenki részt fog venni. így nemcsak a cso­portvezetők, hanem a dolgo­zók is magasabb szakmai is­mereteket szereznek. Természetesen az üzem nö­vekedésével nőnek a gondok, problémák is. Hétfőn vihar vonult át Vásárosnamény fe­lett, s az üzembe becsapott a villám. Leégett a vezeték, egy munkás kisebb sérülése­ket szenvedett. Amíg sikerült a hibát kijavítani, állt a munka. Ez a villámcsapás már a második volt az idén. Rágondolni is rossz, mi történ­ne, ha az udvaron felhalmo­zott faáru tüzet fogna. Vil­lám eben nem könnyű vé­dekezni, de talán lehetne va­lami megoldást találni. Szinte naponta érkeznek új gépek az üzembe. A rendkívül drága Ganaii rönkhasitó már üzemel; megbízható masina. Az asz­talosműhelyben már beszere­lésre vár két gép. A fűrész­üzemben is készen áLnak a gépek, de bármennyire is sze­retnék, egyszerre nem lehel valamennyit üzemeltetni. Nem bírja a transzformátor. Bővíteni kellene, hogy ne okozzon gondot a nagy meg- iernelés. KI KERES TÖBBET? Fel kellene karolni a mun­kaversenyt is, hiszen a fel­tételek szinte kínálkoznak. Általános megállapítás, hogy az asszonyok sokkal ügye­sebbek, mint a férfiak. Nagy Pál Jánosné bármelyik férfi­val felvenné a versenyt. A szegelőüzemben találkoztunk olyan asszonnyal, aki na­ponta 350 ládát tud össze- s-zegelni. A férfiak aggodalma jogos: cigarettaszünet közben nem egyszer felvetődött a kérdés: nv lesz ha a nők többet ke­resnek, mint ők? S ez az ag­godalom serkentő is. A jelenleg dolgozó 321 munkás lassan erős gyári kollektívává kovácsol ódik. Ok képviselik majd évek múlva a törzsgárdát. És nem lehet közömbös az, hogy aa új munkások betanítását, ve­zetését kikre bízzák. Támo­gatni kell őket, és az ered­mény nem marad el. Bogár Ferenc Négyszemközt ez asszonybrigádüal „Olyan, boldogok legyenek mint én.. Nem tud képmutatóan örülni és bánkódni, csak őszintén. Erre nevelte a sors. Erről valljon ő. — Édesapám féderes ta- lyigás volt, konflis Nyíregy­házán. Anyám a dohány­gyárban dolgozott. Itt is halt meg a bombázáskor. Hárman voltunk lányok: Ilonka, én és Erzsiké. Mi gondoztuk apánkat. Tizen­nyolc éves koromban men­tem el bútorfényező tanuló­nak Ander kó Károlyhoz. Három évig tanultam, de mivel tovább nem tudtak alkalmazni, követtem anyám útját. Időszaki mun­kás lettem a dohánygyár­ban. Küzdelmes évek — Mikor megalakult a Nyíregyházi Asztalosipari Ktsz, jelentkeztem. A szak­mámban akartam dolgozni. Nyolc éve ennek. Akkor még negyvenötén voltunk. Mind férfi. Egyedül voltam nő. Hálószoba garnitúrákat fényeztem darabbérben. Két hónapig dolgoztam egyedül. Nem mondom, kel­lemetlen volt egyedüli nő­nek itt, de a férfiak segí­tettek. Sokszor odajöttek hozzám: „Ne tessék egyedül emelni a szekrényajtót, ne­héz. Tessék csak szólni, se­gítünk" — mondták, s ez nagyon jól esett. Aztán gya­rapodtunk. Bogár István megtanította a feleségét ott­hon a fényező munkára. Ketten lettünk. Utána jött Virág Jánosné. Segítettem, hogy tanulja meg a szak­mát. A négygyermekes Köves Lajosnéval már né­gyen lettünk. Én tanítottam Királyfalvinét is, akivel most együtt járunk vidéki munkára, mert a többieket kíméljük, akiknek még ki­csinyek a gyerekeik. Az életben is egy a brigád S így alakult meg a női fényező brigád hat taggal, melynek vezetője Szege­di Istvánné. Évek óta dol­goznak együtt, a tervet min­dig teljesítették, s havonta 1500—1600 forintot keresnek. Nemcsak az üzemben jó munkatársak, hanem az életben is. — Eljárunk egymáshoz, s ha szükséges segítünk. Kü­lönösen ha betegség, baj vagy pénz szűke van vala­melyiknél — mondja. — így vagyunk az üzemben is. A télen például érkezett faáru, de nem volt elég férfi. Munkásokat meg nem kaptunk, akik benordták volna. Mi asszonyok vállal­tuk, hogy tönkre ne ménjen az anyag... Legtöbbet sze­gény Cziránku Jánosné be­tegeskedik közöttünk. Stru- más és szívbeteg. Mindig felkeressük, kis csomagot viszünk neki, mikor pedig visszajön közénk, segítjük. Virágné Nyírpazonyból jár be. Gyenge a tüdeje. Egy évig volt miatta beteg. Nem járt a busz, de az egyik munkatársunk, Hudák György a nagy hideg elle­nére vállalta, hogy motoron egyenként kivisz bennünket. S mind a hatan meglátogat­tuk. Szegediné népi ülnök is. — Egy esztendeje. Engem javasoltak és én vállaltam. Igaz, hogy megterhelés, de megéri. Sokat tanulok és tapasztalok. Most júliusban egész hónapot dolgoztam a nyíregyházi járásbíróságon. A ktsz fizeti. De ha tehet­tem csak belátogáttam az ebédszünetekbe az üzembe. Nyugodtan vagyok, mert tudom, hogy a brigáddal nem lehet baj. A tervet A napokban tárgyalta a Vá­sárosnaményi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a járás termelőszövetkezeteinek ez évi beruházását. 1964-ben 68 mil­lió 802 ezer forint a beruhá­zás értéke: Többek között gyümölcstelepítésre 6,1 milljó, új építkezésekre 33,9 millió, gépek vásárlására 8,9 millió forintöt fordítanak. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a do­hánypajtákat nem tudják batáridőre elkészíteni. finnek több oka van. Előfor­dult, hogy a termelőszövetke­zetek részére az ÉRDÉRT Vál­lalat külföldi árut szállított, később kicserélték, de he­lyette a szabvány minőségű lárut csak részben küldték el. Az aranyosapáti Béke Terme­lőszövetkezetben a pajta anya­gából etetővályut készítettek. A dohánypajták kivitelezési tprvét is két ízben módosítot­ok. A vitkai Kossuth Tsz-ben a 108 férőhelyes tehénistálló és a gulácsi Üj Élet Tsz-ben a 126 férőhelyes borjúnevelő munkálatai folyamatban van­nak. Nehézség mutatkozik a víztárolók megépítésénél. Ugyanis a Beruházási Iroda és a megyei tanács vb mecőgaz- dasági osztálya kivitelezőt nem teljesítik, mind megállja a helyét. S ennek a fényező brigádban meg is van aa eredménye. „Elégedettek vagyunk* Szegediné és a brigádban dolgozó asszonyok helytáll­nak az üzemben, s otthon. — Én mikor férjhez men­tem semmim nem volt Hárman voltunk lánytest­vérek. Amit otthon találtunk szétosztottuk. Ez volt a hozományom. Meg a mun­kánk. Férjem a vasútnál jegyvizsgáló. Szépen, bé­kességben és szeretettel élünk- Mióta dolgozom, vettünk házat, háló- és kombinált- szoba berendezést van televíziónk, rádiónk. Elége­dettek vagyunk. A brigád többi tagja is. Két lányom van. Marika a nagykőrösi, Katika pedig a nyíregyházi konzervgyárban dolgozik. Egyetlen vágyam, hogy férjhez adjam őket, s olyan boldogok legyenek mint én. Hallgatom szavait. . Egy­szerűek és őszinték. Ezt sugározza ennek a 42 éves asszonynak a szeme is. jelölt ki. A termelőszövetkeze­tek ezért 1,5-—17 köbméteréé műanyag víztárolókat rendel­tek. A Vízgazdálkodási Társu­lat eddig megépítette az olcsvai Üj Élet Tsz-nél a 120 holdas, a tarpai Győ­zelem Tsz-nél a 260 hol­das és a beregdarócl Ba­rátság Tsz-nél az 50 holdas esőszerű öntözőművet. A felületi öntözőművek épí­tése folyamatban van Jándon, Vitkán, Vásároenaményban is. Az 1964-es gazdasági éviién s járás termelőszövetkeze­tei 1550 holdon végeznek talajjavítást 3,4 millió fo­rint értékben. A munkálatokat a Talajjavító Vállalat megkezdte és elóre- láthatóGag a kitűzött határidő­re be is fejezi. A gépi beruházások kere­tében többek között 33 MTZ-t, 2 Szuper Zetort, 5 Zetor 30— 11-est, 45 pótkocsit 6 siló kom­bájnt vásárolnak: Sok probléma van a terme­lőszövetkezetek dohánypajtá­jának villámvédelmi berende­zéseivel. Szakszerűtlenül sze­relték fel őket, és így tűzve­szélyesek. A hibák kijavítása folyamatosan történül F. K. Hafvankifencmüliti a vásáresnaT-nyl járás feraielőszövetkezeieinett ez m beruházása Éj üzem, új szellem „A munkánk volt a hozomány“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents