Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

Hruscsov besztercebányai beszéde folytatás az L. oldalról) A Szovjetunió most min­den eszközzel rendelkezik, hogy megvédje a maga országát és helyt álljon barátaiért is. Ezt mar többször megmondtuk és i most megismételjük. El­lenségeink már kezdenek világosabban számolni a nemzetközi küzdőtéren kialakult tényleges erő­viszonyokkal, a Szovjet­unió és"J többi szocialista ország erejével és hatal­mával. — Véssék jól emlékezetük­be az Imperialisták, köztük a nyugat-németországi milita­risták is, hogy bármilyen láz­álmokat szőnek is, soha töb­bé néni sikerül megismétel- niök a múltat, nem tudják megismételni a hitleri had­járatot, amelynek során egész Volgográdig jutottak el. A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak mindenük meg­van, ami szükséges' ahhoz, hogy megsemmisítő csapást mérjenek bármilyen agresz- szorra. — Még egy fontos tanulság­ról akarok szólni — folytatta Hurscsov — amely összefügg a most ünnepelt események­kel, arról akarok beszélni, hogy a népeknek a haladásra, a szocializmusra irányuló tö­rekvése leküzdhetetlen. A nyugati propagandák mind a mai napig azt hajtogatják, hogy a szocializmust a szov­jet szuronyok vitték el a ke­let-európai országokba. Hruscsov itt rámutatott ar­ra, hogy egyesek mind a mai napig Kelet-Európa „leigázásá­ról” beszélnek és folytonosan azt a régi nótát fújják, hogy a szocializmust kívülről kény­szerítették rá Kelet-Európa or­szágaira. Az Egyesült Államok­ban még most is minden évben 1' játszák a „leigázott népek hetének” bohózatát: A népi demokratikus rendszer már húszéves, de a % imperialistáknak még mindig olyan lázál­maik vannak, hogy „fel­szabadítják Kelet-Európa népeit”. — Felvetődik a kérdés, hogy kitől és mitől kell a népeket felszabadítani? ■— tette hozzá Hruscsov. Hiszen a szocialista rendszer ezen népei maguk választották ön­ként _ Nem imperialista urak! Nem azért harcoltak a népek az idegen hódítók ellen, saját földesuraik és tőkéseik ellen, hogy ismét nyakukba ültes­sék a kizsákmányolókat; A kelet-európai népek már ré­gen és visszavonhatatlanul maguk döntöttek sorsukról és nem is gondolnak arra, hogy ezt megbánják. Mi jól tudjuk, hogy az imperialisták, a revansisták azért beszélnek „szuronyokon hozott szabad­ságról”, hogy elleplezzék a dolgozó tömegek előtt a szo­cializmus nagy vonzó erejét. Félnek a Szovjetunió, a népi demokratikus országok példá­jának erejétől és ezért azt próbálják bebeszéini a szo­cialista országok dolgozóinak, hogy a néptömegek nem ön­ként választották a szocializ­must, hanem kívülről kény­szerítették rájuk. A törté­nelmi igazság azonban világo­san megcáfolja ezeket, a né­pek félrevezetésére irányuló kísérleteket: —Csehszlovákiában. mi­ként a többi nfcpi demokra­tikus országban is, a szocia­lista forradalmat a néptöme­gek szívós és önfeláldozó harca hozta létre. E néptö­megek a munkásosztály és ennek élcsapata, a kommu­nisták vezetésével felhasznál­ták azt a helyzetet, amely a hitleri hordának a szovjet hadsereg által történt szét­zúzása következtében kelet­kezett és megdöntötték a tő­kés és a földesurak hatalmát és utána határozottan a szo­cializmus útjára léptek. Most amikor a szlovák felkelés 20. évfordulóját ünnepeljük, jog­gal nevezzük ezt a felkelést dicsőséges oldalnak a cseh­szlovák nép harcában, ame­lyet szabadságáért és füg­getlenségéért folytatott. Minden egyes marxista- leninista párt tapasztalatai­nak hatalmas jelentősége van az egész kommunista és mun­kásmozgalomra nézve, ezek a tapasztalatok értékesen elő­mozdítják közös harcunkat a szocializmusért és a kommu­nizmusért. — Igaz — folytatta Hrus­csov — vannak olyan embe­rek is — és itt a Kínai Kom­munista Párt vezetőire gon­dolok — akik a testvérpártok közötti tapasztalatcserét úgy tekintik, hogy ezzel egyik párt maga alá rendeli a má­sikat. Mint látható, Peking- ben nem értenek egyet a moszkvai nyilatkozatoknak azzal a következtetésével, hogy a kommunistáknak fel kell vértezniük magukat mindazokkal a jó tapasztala­tokkal, amelyekkel az elv­társak és küzdőtársak a szo­cializmusért vívott harcban rendelkeznek. — A szocializmusért foly­tatott forradalmi harc során mi is összegyűjtöttük saját tapasztalatainkat. De ezeket nem rejtjük véka aló. A magunk részéről tanulmá­nyozzuk és alkalmazzuk a testvérpártok tapasztalatait. Mi van abban rossz, ha a csehszlovák elvtársak valamit kölcsönvesznek tőlünk? Mi van abban rossz, ha mi és más testvérpártok kölcsön­vettük a csehszlovák elvtár­sak tapasztalatait. Ezen csak közös ügyünk nyerhet. — És most, amikor Peking- ből „karmesteri pálcáról”, atyaként parancsoló pártról, és ehhez hasonló szóbeszéde­ket hallunk, tudjuk, hogy ezt egyáltalán nem a szocializmus érdekeiről va’ó gondoskodás diktálja. Ezeket a mérgezett nyilakat abban a reményben lövik ki, hogy kételyeket tá­masztanak, bizalmatlanságot ébresztenek a szocialista or* szágok között, arra számíta­nak, hogy vitát keltenek párt­jaink között, aláássák a népek barátságát. ■— Ez azonban soha sem fog megtörténni. — Amikor ma lerójuk ke­gyeletünket népeink fiainak emléke előtt, akik elestek a szabadságért vívott harcban, esküszünk, hogy örökre meg­őrizzük és erősítjük szent ba­rátságunkat, erősítjük egysé­günket a jövő, a szocializmus és a kommunizmus világdia­dala javára. — Mi helyes úton járunk, hűségesen követjük a lenini irányvonalat. Továbbra is szilárdan megtartjuk ezt a vonalat és semmiféle erő nem kényszeríthet rá arra, hogy eltérjünk tőle! — fejez­te be beszédét Hruscsov, aki éltette a szocializmust építő csehszlovák testvérnépet, an­nak kipróbált vezetőjét, a Csehszlovák Kommunista Pártot, éltette a szovjet és a csehszlovák nép testvéri ba­rátságát Hruscsov kitüntetése Ezután a szlovák nemzeti felkelésben kiváló érdemeket szerzett személyek kitünteté­sére került sor. Az első kitün­tetett Nyikita Hruscsov volt, akinek átadták a szlovák nem­zeti felkelés 20. évfordulójá­nak emlékérmét. A kitüntetés átnyújtásakor Hruscsov meg- hatottan rövid beszédben kö­szönte meg a kitüntetést. Ki­jelentette: büszkeséggel fo­gom viselni ezt az érmet és emlékezni fogok a múlt har­cokra. A háború idején tagja voltam annak a katonata­nácsnak, amely a Szovjet­unióban a csehszlovák zász­lóaljat szervezte meg. Közvet­lenül láttam azokat a csehe­ket és szlovákokat, akik élet­halál harcra indultak a fasisz­ta hódítók, közös ellenségünk ellen. A továbbiakban Hruscsov szi­ve mélyéből újból sok sikert ki. vánt Csehszlovákia dolgozói­nak a szocializmus építésé­ben. Nyikita Hruscsov kitünteté­sét követően ugyancsak a szlo­vák nemzeti felkelés 20. évfor­dulójának emlékérmét nyúj­totta át Novotny közátrsasági elnök Sz. A. Kovpaknak, az ukrán partizánmozgalom egy­kori vezetőjének, a szovjet küldöttség tagjának, továbbá Besztercebánya városának, Martin városának és öt köz­ségnek. ölsz ás letartóztatás Saigonban Események sorokban A Saigonban pénteken dél­után és este buddhisták és katolikusok között lezajlott véres összecsapásoknak az éj­fél előtt kivonult katonaság és rendőrség vetett véget. Az eddigi adatok szerint a rend­őrség ötszáz tüntetőt letartóz­tatott. . A katonaság az éjszaka fo­lyamán lebontotta a tüntetők építette barikádokat, viszont szögesdrót-zárral vett körül néhány stratégiailag fontos pontot a dél-vietnami fővá­rosban. Ezeken a helyeken tankok is megjelentek a haj­nali órákban. Saigon lakossá­gát reggel már csendes utcák fogadták, ahol csupán az egy­mást sűrűn követő katonai és rendőri őrjáratok voltak lát­hatók. Szombaton a kora délelőtti órákban az egyik hivatalos szóvivő bejelentette, h^>y Nguyen Xuan Oanh — a le­mondott kormány gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszter­elnök-helyettese — kapott megbízást a miniszterelnöki teendők ellátására a hivatalos ügyeket vivő kormány élén. Oanh később sajtóértekezle­tet tartott, ezen hangoztatta, kormányával együtt csak két hónapig marad hivatalban. De Gaulle elnök újabb me­rényletkísérlettől menekült meg — jelentik Párizsból a hírügynökségek. Több francia lap beszámolója szerint pénte­ken Toulonban a dél-francia­országi partraszállás emlékeit őrző múzeum bejárata ?lőtt két kilogramm TNT robbanó- janyagot fedeztek fel egy - i- rágvázában. A múzeun!ot augusztus 15-én De Gaulle el­nök avatta fel és az elnököt Jean Sainteny, a volt front­harcosok ügyeinek minisztere éppen a virágváza közvetlen közelében fogadta. A robba­nás, amelyet a feltételezett merénylők távvezérlő beren­dezéssel idézhettek volna elő, valószínűleg azért nem követ­kezett be, mert a virágokat a? egyik alkalmazott De Gayjie megérkezése előtt meglóCsölta és a víz eláztatta a robbanó*» anyagot. A Pravda az I. Intemacioná­lé századik évfordulójának szentelt szerkesztőségi cikké­ben megállapítja, hogy a vilá­gon jelenleg 90 kommunista párt 42 millió párttagot tö­mörít, s a nemzetközi kommu­nista mozgalom, amelynek alapját az I. Internacionálé teremtette meg, ma a . jelen­kor legbefolyásosabb erejévé vált. A lap visszapillantást vet a kommunista mozgalom több mint százéves történeté­re, Marx Károly és Engels Frigyes harcára az akkori kis­polgári „forradalmárok” el­len. A müncheni esküdtszék előtt hetek óta folyik a Wolff - per tárgyalása. Karl Wolff SS Obergruppenführer Himmler szárnysegéde volt és az ügyész­ség háromszázezer ember meg­gyilkolásában való bűnrészes­séggel vádolja. A bíróság előtt felolvasott egyik okmányban, amely ugyancsak a megszállt területeken elkövetett náci háborús bűntettekre vonatko­zott, szerepelt Vialon jelenlegi bonni államtitkár neve is, aki a háború alatt a „keleti terü­letek birodalmi biztosának” hivatalában a pénzügyi osz­tályt vezette. Dél-arábiai felkelők a közel­múltban támadást intéztek egy angol katonai tábor és az angol tanácsos rezidenciája ellen. A támadás során meg­öltek öt katonát, hetet pedig — köztük a tanácsost is — megsebesítettek. Az angol lé­gierők fokozták barbár légi­támadásaikat védtelen falvak ellen, s ezek következtében sok nő és gyermek életét vesz­tette. Tömeggyűlés Nicosiában Mint a TASZSZ jelenti, pénteken Nicosiában a város főterén hatalmas tömeggyű­lést tartottak, a ciprusi szak- szervezetek felhívására felvo­nuló dolgozók tömegei tün­tettek Makariosz elnök poli­tikájának védelmében. A fel­szólalók elítélték az angol, amerikai imperialistákat, akik Törökországot Ciprus ellen uszítják. A tömeggyűlés részt vevői viharosan éltették a Szovjetuniót. ^ U Thant ENSZ főtitkár pén. teken New Yorkból Párizson át Genfbe érkezett. Megérke­zésekor újságíróknak kijelen­tette, hogy a legújabb ciprusi fejleményeket tájékoztató je­lentésben foglalta össze és ez a jelentés még szombaton a Biztonsági Tanács elé kerül. Jelentésének tartalma nem ismeretes, de hírek szerint szó van benne a ciprusi török ka­tonaság egyrészének tervbe­vett felváltásáról, amelyet a ciprusi kormány ellenez. U Thant kedden tér New Yorkba. Fehér zsoldosok kudarca Kongóban A hírügynökségek beszámolói szerint tovább tartanak a har­cok Albertville körül. Az AFP azt. jelenti, hogy Csőmbe csa­patai még mindig nem tudtak benyomulni a város központjá­ba. A francia hírszolgálati iro­da a Daily, Express Kaminában tartózkodó tudósítójának jelen­tését ismerteti, amely szerint egy fehér zsoldos különítmény, nek nyoma veszett a harcok­ban. A különítményt vezető Mike Hoare angol tiszt és 25 embere a Tanganyika-tón át hajón közelítette meg a várost, A haj-ót felderítő repülőgépek látták a tó partján Albertville közelében, de a különítménye­seknek nyoma veszett. Egy má­sik terrorcsapat, amelyet a dél-afrikai John Mcintosh had. nagy vezetett, súlyos vesztesé­geket szenvedett egy összetűzés során. Csupán egy öttagú zsol­doscsoport tért vissza sértetle­nül a kaminai támaszpontra, miután hat óráig bolyongott a bozótban. A Reuter jelenti, hogy Jo­hannesburgból két repülőgép- szállítmány fehér zsoldos indul Leopoldvillebe. Napközben 59, este 60 nagyobb részt dél-afri­kai, kisebb részben angol, né­met, belga és francia zsoldos foglalt helyet a Leopoldvillebe induló gépen. Hruscsov és Johnson levélváltása A szovjet fővárosban köz­zétették Johnson amerikai elnöknek a szovjet kormány­főhöz intézett levelét, amely­ben elküldte a „Ranger—7” űrhajó által a Hold felszíné­ről készített fényképfelvéte­leket. Nyilvánosságra hozták Hruscsovnak a levelére kül­dött válaszát is. Nyikita Hruscsov örömét fejezte ki az amerikai tudósok sikere láttán és osztoztak az amerikai elnök véleményé­ben, hogy a tudományos fel­fedezések hasznát a béke és haladás nevében minden nép­nek élveznie kell. „A Szovjet­unió arra törekszik, hogy i világűrt kizárólag békés cé­lokra használjuk fel“ —hang­súlyozta a szovjet kormány­fő. MIKES SY DRGY: LE F U (Szatirikus kisregény 12 folytatásban) 6. — Nagyobb felfedezés, mint I penicillin? — Véleményem szerint na­gyobb... — Sokkal? — Sokkal. — Akkor... akkor lehet, hogy Nobel-díjat is fogsz kapni? — faggatta mohó szemmel Hédi­ké, és izgalmában kidugta a nyelvét. — Könnyen meglehet... De addig még sokat kell dolgoz­nom... — Mondd, mennyi pénzt je­lent egy Nobel-díj? — Nem tudom... Sokat... Ren­geteget... — Dollárban, ugye? — Azt hiszem... A lány megnyalta a szája izéiét. — Hol is hagytam abba? Ja igen, ott, hogy sót szórunk az eneloidba.... A só hatására... Hédiké már nem figyelt a főnökére. Gondolatai másutt jártak: Stockholmban. A svéd király éppen átnyújtotta férjé­nek a Nobel-díjat és ő ott állt a vegyész mellett. Gyönyörű, Párizsból rendelt ruhában, kö­rülötte fotóriporterek, filmesek, televíziósok... — Figyelsz rám? — kérdezte Zimányi. — Persze, hogy figyelek — felelte a lány, és arra gondolt: „Sürgősen beszélnem kell vele a válásról. Amíg nem késő.” — Nagyon szeretlek, oicu — le­helte a férfi fülébe —, de most ne beszélj annyit, inkább csó­kolj meg! 6. S akkor elkezdődött a küz­delem az eneloiddal. Zimányi úgy dolgozott, mint egy meg­szállott. Egyik kísérlet, követte a másikat. Az órák, napok ösz- szefolytak: mindegy volt, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. A százötvenhatodik kísértet végül is sikerült. Sikerült elő­állítani a sűrített eneloidgázt, amely már nemcsak egy-két óráig hat. hanem napokig — ha a számítások helyesnek bizo­nyulnak. Nevet is adott a gáznak: Le* fu 156. Lefu a lelkiismeret- furdalás rövidítése, a 156 pe­dig a kísérletek számát jelenti. Két kis palack feküdt az asz­talon. Körülbelül akkorák vol­tak, mint az autoszifon-patro- nok és a külsejük is hasonlí­tott ahhoz. A vegyész — aki több mint tíz kilót fogyott né­hány nap alatt, mert táplálé­kot alig vett magához — ne­vetve, gyönyörködve simogatta őket. Az első palackot egy épülő házban, a Ló utca 112 szám alatt nyitotta ki. Másnap reggel a következő cikk jelent meg a Hírharsoná­ban, Zamárdi Gyula, a neves hírlapíró tollából: Brandschultz szaki és a töb­biek. A Ló utcai építkezésen talál­koztam Brandschultz Gusztáv­val. ö az építésvezető. Azt hi­szem, nem fog megharagudni rám, ha elmondom: amikor be­szélgettünk, könnyek ragyog­tak a szemébe. Könnyek. Férfi, könnyek. Kis gyöngyöcskék a naptól cserzett, markáns férfi­arcon. — Mi baj van, Brandschultz szaki? — kérdeztem aggódva. — Holnap kellene átadni az épületet, de nem vagyunk . ké­szen — suttogta elgyötörtén. — Ismét határidő-meghosszabbí­tást kell kémünk... — Még mindig nem tudom, mi a baj? — Hát nem érti? — jajdult fel. — Nem tudjuk betartani a határidőket... Mit fogunk mondani a központnak? Ho­gyan nézzek azoknak az embe­reknek a szemébe, akik alig várják, hogy beköltözhessenek ide? — Az építésvezető szé- gyellősen elfordult és kifújta az orrát. Sajnáltam őt. A szívem meg­telt szánakozással, és arra gon­doltam, de kár, hogy nincsenek itt a humoristák, a karikatu­risták, akik olyan szívesen élce- lőnek, ha ez vagy az a ház nem készül el határidőre. Brandschultz visszafordult és szipogva így folytatta: — Naponta idejönnek, sze­génykék és nézik, hogy hol tartunk... Szegénykék... Nem, ezt nem lehet kibírni... Ha rá­juk gondolok, majd megszakad a szívem... Ecce homo — gondoltam ma. gamban. — íme, az ember! Ilyenek építik a mi jövőnket. Ilyenek, mint Brandschultz Gusztáv. — Olyan leikiismeretfurda- lásom van, hogy egy perc nyug­tom sincs... De mit lehet itt tenni?... Már semmit... Késő... Holnapra már nem tudunk el­készülni... Adjon tanácsot, mit csináljak, mit csináljunk? Az építésvezető szálfa termetű, széles vállú óriás, de most olyan, mint egy ijedt gyermek, a sze­me pedig... Ö, azok a szemek!... Ó, azok a szemek! Szomorú kutak, bánatos csillagok... Most én fordítottam el a fejem, nem tudtam ezekbe a szemekbe néz­ni... — Tudom már, mit fogok csi­nálni — mondta Brandschultz lehajtott fejjel, a körmét rágva — el fogok bújdosni, igen, el­búj dosom, kiszököm a világ­ból... Én nem jövök be hol­nap... Nem! Nem! — No, azért nem kell két­ségbeesni — vigasztaltam. — Szedje össze magát! Kövessen el mindent, hogy legalább a kö­vetkező határidőt betarthassák. — Nem fogunk elúszni! Ezt megígérem! — emelte fel a hangját Brandschultz építésve­zető. A szemeiben mintha zász­lók lebegtek volna. — Soha többé nem fogunk elúszni. Ez ő. Brandschultz. Brand­schultz Gusztáv. Különleges ember ő? Nem. Olyan, mint a többi. Egy ember a sok közül. Elbúcsúztam tőle, aztán be­mentem a házba. Mindenütt lázasan dolgoztak: asztalosok, parkettázók, vízvezeték- és vil­lanyszerelők. Be akartam néz­ni az egyik szobába, de valaki az orrom előtt becsapta az aj­tót és azt kérdezte: — Ki az? Megmondtam a nevem éa hogy hogyan jöttem. — Nem lehet! — hangzott a válasz. — Most nem lehet be­jönni! — Csak egy percre! KöriH akarok nézni egy kicsit... — Most? Nem, most nem le. hét bejönni! Kíváncsi voltam, miért nem nézhetek be a szobába? Le­nyomtam a kilincset és erő­szakkal benyitottam az ajtón. Egy borostás arcú, sárga svájci sapkás férfi állta el az utamat. — Mondom, hogy nem lehet! — visította rémülten. Átnéztem a válla felett. A szobában nem volt; senki. — Ne nézzen a parkettára! — esdekelt a svájcisapkás, fü­lig pirulva. — Könyörgök, ne nézzen a parkettára, nagyon csúnya... Tudom... Fel fogom szedni és újra kezdem az egé­szet... Juj, ne nézzen le... Ez nem marad így... Majd holnap nézze meg!... A harmadik emeleti folyosón találkoztam Kandicska Kál­mánnal, a Pollack Mihály-díjas építésszel. Régóta ismerem őt, néhányszor már írtam is róla, Kandicska megragadta a keze, met és bevonszolt egy lakás* ba. — Nézzen körül! — párán* csőit rám ideges, türelmetlea hangon. 1964. augusztus 30. (Folytatjuk! 2.

Next

/
Thumbnails
Contents