Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
Hruscsov besztercebányai beszéde folytatás az L. oldalról) A Szovjetunió most minden eszközzel rendelkezik, hogy megvédje a maga országát és helyt álljon barátaiért is. Ezt mar többször megmondtuk és i most megismételjük. Ellenségeink már kezdenek világosabban számolni a nemzetközi küzdőtéren kialakult tényleges erőviszonyokkal, a Szovjetunió és"J többi szocialista ország erejével és hatalmával. — Véssék jól emlékezetükbe az Imperialisták, köztük a nyugat-németországi militaristák is, hogy bármilyen lázálmokat szőnek is, soha többé néni sikerül megismétel- niök a múltat, nem tudják megismételni a hitleri hadjáratot, amelynek során egész Volgográdig jutottak el. A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak mindenük megvan, ami szükséges' ahhoz, hogy megsemmisítő csapást mérjenek bármilyen agresz- szorra. — Még egy fontos tanulságról akarok szólni — folytatta Hurscsov — amely összefügg a most ünnepelt eseményekkel, arról akarok beszélni, hogy a népeknek a haladásra, a szocializmusra irányuló törekvése leküzdhetetlen. A nyugati propagandák mind a mai napig azt hajtogatják, hogy a szocializmust a szovjet szuronyok vitték el a kelet-európai országokba. Hruscsov itt rámutatott arra, hogy egyesek mind a mai napig Kelet-Európa „leigázásáról” beszélnek és folytonosan azt a régi nótát fújják, hogy a szocializmust kívülről kényszerítették rá Kelet-Európa országaira. Az Egyesült Államokban még most is minden évben 1' játszák a „leigázott népek hetének” bohózatát: A népi demokratikus rendszer már húszéves, de a % imperialistáknak még mindig olyan lázálmaik vannak, hogy „felszabadítják Kelet-Európa népeit”. — Felvetődik a kérdés, hogy kitől és mitől kell a népeket felszabadítani? ■— tette hozzá Hruscsov. Hiszen a szocialista rendszer ezen népei maguk választották önként _ Nem imperialista urak! Nem azért harcoltak a népek az idegen hódítók ellen, saját földesuraik és tőkéseik ellen, hogy ismét nyakukba ültessék a kizsákmányolókat; A kelet-európai népek már régen és visszavonhatatlanul maguk döntöttek sorsukról és nem is gondolnak arra, hogy ezt megbánják. Mi jól tudjuk, hogy az imperialisták, a revansisták azért beszélnek „szuronyokon hozott szabadságról”, hogy elleplezzék a dolgozó tömegek előtt a szocializmus nagy vonzó erejét. Félnek a Szovjetunió, a népi demokratikus országok példájának erejétől és ezért azt próbálják bebeszéini a szocialista országok dolgozóinak, hogy a néptömegek nem önként választották a szocializmust, hanem kívülről kényszerítették rájuk. A történelmi igazság azonban világosan megcáfolja ezeket, a népek félrevezetésére irányuló kísérleteket: —Csehszlovákiában. miként a többi nfcpi demokratikus országban is, a szocialista forradalmat a néptömegek szívós és önfeláldozó harca hozta létre. E néptömegek a munkásosztály és ennek élcsapata, a kommunisták vezetésével felhasználták azt a helyzetet, amely a hitleri hordának a szovjet hadsereg által történt szétzúzása következtében keletkezett és megdöntötték a tőkés és a földesurak hatalmát és utána határozottan a szocializmus útjára léptek. Most amikor a szlovák felkelés 20. évfordulóját ünnepeljük, joggal nevezzük ezt a felkelést dicsőséges oldalnak a csehszlovák nép harcában, amelyet szabadságáért és függetlenségéért folytatott. Minden egyes marxista- leninista párt tapasztalatainak hatalmas jelentősége van az egész kommunista és munkásmozgalomra nézve, ezek a tapasztalatok értékesen előmozdítják közös harcunkat a szocializmusért és a kommunizmusért. — Igaz — folytatta Hruscsov — vannak olyan emberek is — és itt a Kínai Kommunista Párt vezetőire gondolok — akik a testvérpártok közötti tapasztalatcserét úgy tekintik, hogy ezzel egyik párt maga alá rendeli a másikat. Mint látható, Peking- ben nem értenek egyet a moszkvai nyilatkozatoknak azzal a következtetésével, hogy a kommunistáknak fel kell vértezniük magukat mindazokkal a jó tapasztalatokkal, amelyekkel az elvtársak és küzdőtársak a szocializmusért vívott harcban rendelkeznek. — A szocializmusért folytatott forradalmi harc során mi is összegyűjtöttük saját tapasztalatainkat. De ezeket nem rejtjük véka aló. A magunk részéről tanulmányozzuk és alkalmazzuk a testvérpártok tapasztalatait. Mi van abban rossz, ha a csehszlovák elvtársak valamit kölcsönvesznek tőlünk? Mi van abban rossz, ha mi és más testvérpártok kölcsönvettük a csehszlovák elvtársak tapasztalatait. Ezen csak közös ügyünk nyerhet. — És most, amikor Peking- ből „karmesteri pálcáról”, atyaként parancsoló pártról, és ehhez hasonló szóbeszédeket hallunk, tudjuk, hogy ezt egyáltalán nem a szocializmus érdekeiről va’ó gondoskodás diktálja. Ezeket a mérgezett nyilakat abban a reményben lövik ki, hogy kételyeket támasztanak, bizalmatlanságot ébresztenek a szocialista or* szágok között, arra számítanak, hogy vitát keltenek pártjaink között, aláássák a népek barátságát. ■— Ez azonban soha sem fog megtörténni. — Amikor ma lerójuk kegyeletünket népeink fiainak emléke előtt, akik elestek a szabadságért vívott harcban, esküszünk, hogy örökre megőrizzük és erősítjük szent barátságunkat, erősítjük egységünket a jövő, a szocializmus és a kommunizmus világdiadala javára. — Mi helyes úton járunk, hűségesen követjük a lenini irányvonalat. Továbbra is szilárdan megtartjuk ezt a vonalat és semmiféle erő nem kényszeríthet rá arra, hogy eltérjünk tőle! — fejezte be beszédét Hruscsov, aki éltette a szocializmust építő csehszlovák testvérnépet, annak kipróbált vezetőjét, a Csehszlovák Kommunista Pártot, éltette a szovjet és a csehszlovák nép testvéri barátságát Hruscsov kitüntetése Ezután a szlovák nemzeti felkelésben kiváló érdemeket szerzett személyek kitüntetésére került sor. Az első kitüntetett Nyikita Hruscsov volt, akinek átadták a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulójának emlékérmét. A kitüntetés átnyújtásakor Hruscsov meg- hatottan rövid beszédben köszönte meg a kitüntetést. Kijelentette: büszkeséggel fogom viselni ezt az érmet és emlékezni fogok a múlt harcokra. A háború idején tagja voltam annak a katonatanácsnak, amely a Szovjetunióban a csehszlovák zászlóaljat szervezte meg. Közvetlenül láttam azokat a cseheket és szlovákokat, akik élethalál harcra indultak a fasiszta hódítók, közös ellenségünk ellen. A továbbiakban Hruscsov szive mélyéből újból sok sikert ki. vánt Csehszlovákia dolgozóinak a szocializmus építésében. Nyikita Hruscsov kitüntetését követően ugyancsak a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulójának emlékérmét nyújtotta át Novotny közátrsasági elnök Sz. A. Kovpaknak, az ukrán partizánmozgalom egykori vezetőjének, a szovjet küldöttség tagjának, továbbá Besztercebánya városának, Martin városának és öt községnek. ölsz ás letartóztatás Saigonban Események sorokban A Saigonban pénteken délután és este buddhisták és katolikusok között lezajlott véres összecsapásoknak az éjfél előtt kivonult katonaság és rendőrség vetett véget. Az eddigi adatok szerint a rendőrség ötszáz tüntetőt letartóztatott. . A katonaság az éjszaka folyamán lebontotta a tüntetők építette barikádokat, viszont szögesdrót-zárral vett körül néhány stratégiailag fontos pontot a dél-vietnami fővárosban. Ezeken a helyeken tankok is megjelentek a hajnali órákban. Saigon lakosságát reggel már csendes utcák fogadták, ahol csupán az egymást sűrűn követő katonai és rendőri őrjáratok voltak láthatók. Szombaton a kora délelőtti órákban az egyik hivatalos szóvivő bejelentette, h^>y Nguyen Xuan Oanh — a lemondott kormány gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettese — kapott megbízást a miniszterelnöki teendők ellátására a hivatalos ügyeket vivő kormány élén. Oanh később sajtóértekezletet tartott, ezen hangoztatta, kormányával együtt csak két hónapig marad hivatalban. De Gaulle elnök újabb merényletkísérlettől menekült meg — jelentik Párizsból a hírügynökségek. Több francia lap beszámolója szerint pénteken Toulonban a dél-franciaországi partraszállás emlékeit őrző múzeum bejárata ?lőtt két kilogramm TNT robbanó- janyagot fedeztek fel egy - i- rágvázában. A múzeun!ot augusztus 15-én De Gaulle elnök avatta fel és az elnököt Jean Sainteny, a volt frontharcosok ügyeinek minisztere éppen a virágváza közvetlen közelében fogadta. A robbanás, amelyet a feltételezett merénylők távvezérlő berendezéssel idézhettek volna elő, valószínűleg azért nem következett be, mert a virágokat a? egyik alkalmazott De Gayjie megérkezése előtt meglóCsölta és a víz eláztatta a robbanó*» anyagot. A Pravda az I. Intemacionálé századik évfordulójának szentelt szerkesztőségi cikkében megállapítja, hogy a világon jelenleg 90 kommunista párt 42 millió párttagot tömörít, s a nemzetközi kommunista mozgalom, amelynek alapját az I. Internacionálé teremtette meg, ma a . jelenkor legbefolyásosabb erejévé vált. A lap visszapillantást vet a kommunista mozgalom több mint százéves történetére, Marx Károly és Engels Frigyes harcára az akkori kispolgári „forradalmárok” ellen. A müncheni esküdtszék előtt hetek óta folyik a Wolff - per tárgyalása. Karl Wolff SS Obergruppenführer Himmler szárnysegéde volt és az ügyészség háromszázezer ember meggyilkolásában való bűnrészességgel vádolja. A bíróság előtt felolvasott egyik okmányban, amely ugyancsak a megszállt területeken elkövetett náci háborús bűntettekre vonatkozott, szerepelt Vialon jelenlegi bonni államtitkár neve is, aki a háború alatt a „keleti területek birodalmi biztosának” hivatalában a pénzügyi osztályt vezette. Dél-arábiai felkelők a közelmúltban támadást intéztek egy angol katonai tábor és az angol tanácsos rezidenciája ellen. A támadás során megöltek öt katonát, hetet pedig — köztük a tanácsost is — megsebesítettek. Az angol légierők fokozták barbár légitámadásaikat védtelen falvak ellen, s ezek következtében sok nő és gyermek életét vesztette. Tömeggyűlés Nicosiában Mint a TASZSZ jelenti, pénteken Nicosiában a város főterén hatalmas tömeggyűlést tartottak, a ciprusi szak- szervezetek felhívására felvonuló dolgozók tömegei tüntettek Makariosz elnök politikájának védelmében. A felszólalók elítélték az angol, amerikai imperialistákat, akik Törökországot Ciprus ellen uszítják. A tömeggyűlés részt vevői viharosan éltették a Szovjetuniót. ^ U Thant ENSZ főtitkár pén. teken New Yorkból Párizson át Genfbe érkezett. Megérkezésekor újságíróknak kijelentette, hogy a legújabb ciprusi fejleményeket tájékoztató jelentésben foglalta össze és ez a jelentés még szombaton a Biztonsági Tanács elé kerül. Jelentésének tartalma nem ismeretes, de hírek szerint szó van benne a ciprusi török katonaság egyrészének tervbevett felváltásáról, amelyet a ciprusi kormány ellenez. U Thant kedden tér New Yorkba. Fehér zsoldosok kudarca Kongóban A hírügynökségek beszámolói szerint tovább tartanak a harcok Albertville körül. Az AFP azt. jelenti, hogy Csőmbe csapatai még mindig nem tudtak benyomulni a város központjába. A francia hírszolgálati iroda a Daily, Express Kaminában tartózkodó tudósítójának jelentését ismerteti, amely szerint egy fehér zsoldos különítmény, nek nyoma veszett a harcokban. A különítményt vezető Mike Hoare angol tiszt és 25 embere a Tanganyika-tón át hajón közelítette meg a várost, A haj-ót felderítő repülőgépek látták a tó partján Albertville közelében, de a különítményeseknek nyoma veszett. Egy másik terrorcsapat, amelyet a dél-afrikai John Mcintosh had. nagy vezetett, súlyos veszteségeket szenvedett egy összetűzés során. Csupán egy öttagú zsoldoscsoport tért vissza sértetlenül a kaminai támaszpontra, miután hat óráig bolyongott a bozótban. A Reuter jelenti, hogy Johannesburgból két repülőgép- szállítmány fehér zsoldos indul Leopoldvillebe. Napközben 59, este 60 nagyobb részt dél-afrikai, kisebb részben angol, német, belga és francia zsoldos foglalt helyet a Leopoldvillebe induló gépen. Hruscsov és Johnson levélváltása A szovjet fővárosban közzétették Johnson amerikai elnöknek a szovjet kormányfőhöz intézett levelét, amelyben elküldte a „Ranger—7” űrhajó által a Hold felszínéről készített fényképfelvételeket. Nyilvánosságra hozták Hruscsovnak a levelére küldött válaszát is. Nyikita Hruscsov örömét fejezte ki az amerikai tudósok sikere láttán és osztoztak az amerikai elnök véleményében, hogy a tudományos felfedezések hasznát a béke és haladás nevében minden népnek élveznie kell. „A Szovjetunió arra törekszik, hogy i világűrt kizárólag békés célokra használjuk fel“ —hangsúlyozta a szovjet kormányfő. MIKES SY DRGY: LE F U (Szatirikus kisregény 12 folytatásban) 6. — Nagyobb felfedezés, mint I penicillin? — Véleményem szerint nagyobb... — Sokkal? — Sokkal. — Akkor... akkor lehet, hogy Nobel-díjat is fogsz kapni? — faggatta mohó szemmel Hédiké, és izgalmában kidugta a nyelvét. — Könnyen meglehet... De addig még sokat kell dolgoznom... — Mondd, mennyi pénzt jelent egy Nobel-díj? — Nem tudom... Sokat... Rengeteget... — Dollárban, ugye? — Azt hiszem... A lány megnyalta a szája izéiét. — Hol is hagytam abba? Ja igen, ott, hogy sót szórunk az eneloidba.... A só hatására... Hédiké már nem figyelt a főnökére. Gondolatai másutt jártak: Stockholmban. A svéd király éppen átnyújtotta férjének a Nobel-díjat és ő ott állt a vegyész mellett. Gyönyörű, Párizsból rendelt ruhában, körülötte fotóriporterek, filmesek, televíziósok... — Figyelsz rám? — kérdezte Zimányi. — Persze, hogy figyelek — felelte a lány, és arra gondolt: „Sürgősen beszélnem kell vele a válásról. Amíg nem késő.” — Nagyon szeretlek, oicu — lehelte a férfi fülébe —, de most ne beszélj annyit, inkább csókolj meg! 6. S akkor elkezdődött a küzdelem az eneloiddal. Zimányi úgy dolgozott, mint egy megszállott. Egyik kísérlet, követte a másikat. Az órák, napok ösz- szefolytak: mindegy volt, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. A százötvenhatodik kísértet végül is sikerült. Sikerült előállítani a sűrített eneloidgázt, amely már nemcsak egy-két óráig hat. hanem napokig — ha a számítások helyesnek bizonyulnak. Nevet is adott a gáznak: Le* fu 156. Lefu a lelkiismeret- furdalás rövidítése, a 156 pedig a kísérletek számát jelenti. Két kis palack feküdt az asztalon. Körülbelül akkorák voltak, mint az autoszifon-patro- nok és a külsejük is hasonlított ahhoz. A vegyész — aki több mint tíz kilót fogyott néhány nap alatt, mert táplálékot alig vett magához — nevetve, gyönyörködve simogatta őket. Az első palackot egy épülő házban, a Ló utca 112 szám alatt nyitotta ki. Másnap reggel a következő cikk jelent meg a Hírharsonában, Zamárdi Gyula, a neves hírlapíró tollából: Brandschultz szaki és a többiek. A Ló utcai építkezésen találkoztam Brandschultz Gusztávval. ö az építésvezető. Azt hiszem, nem fog megharagudni rám, ha elmondom: amikor beszélgettünk, könnyek ragyogtak a szemébe. Könnyek. Férfi, könnyek. Kis gyöngyöcskék a naptól cserzett, markáns férfiarcon. — Mi baj van, Brandschultz szaki? — kérdeztem aggódva. — Holnap kellene átadni az épületet, de nem vagyunk . készen — suttogta elgyötörtén. — Ismét határidő-meghosszabbítást kell kémünk... — Még mindig nem tudom, mi a baj? — Hát nem érti? — jajdult fel. — Nem tudjuk betartani a határidőket... Mit fogunk mondani a központnak? Hogyan nézzek azoknak az embereknek a szemébe, akik alig várják, hogy beköltözhessenek ide? — Az építésvezető szé- gyellősen elfordult és kifújta az orrát. Sajnáltam őt. A szívem megtelt szánakozással, és arra gondoltam, de kár, hogy nincsenek itt a humoristák, a karikaturisták, akik olyan szívesen élce- lőnek, ha ez vagy az a ház nem készül el határidőre. Brandschultz visszafordult és szipogva így folytatta: — Naponta idejönnek, szegénykék és nézik, hogy hol tartunk... Szegénykék... Nem, ezt nem lehet kibírni... Ha rájuk gondolok, majd megszakad a szívem... Ecce homo — gondoltam ma. gamban. — íme, az ember! Ilyenek építik a mi jövőnket. Ilyenek, mint Brandschultz Gusztáv. — Olyan leikiismeretfurda- lásom van, hogy egy perc nyugtom sincs... De mit lehet itt tenni?... Már semmit... Késő... Holnapra már nem tudunk elkészülni... Adjon tanácsot, mit csináljak, mit csináljunk? Az építésvezető szálfa termetű, széles vállú óriás, de most olyan, mint egy ijedt gyermek, a szeme pedig... Ö, azok a szemek!... Ó, azok a szemek! Szomorú kutak, bánatos csillagok... Most én fordítottam el a fejem, nem tudtam ezekbe a szemekbe nézni... — Tudom már, mit fogok csinálni — mondta Brandschultz lehajtott fejjel, a körmét rágva — el fogok bújdosni, igen, elbúj dosom, kiszököm a világból... Én nem jövök be holnap... Nem! Nem! — No, azért nem kell kétségbeesni — vigasztaltam. — Szedje össze magát! Kövessen el mindent, hogy legalább a következő határidőt betarthassák. — Nem fogunk elúszni! Ezt megígérem! — emelte fel a hangját Brandschultz építésvezető. A szemeiben mintha zászlók lebegtek volna. — Soha többé nem fogunk elúszni. Ez ő. Brandschultz. Brandschultz Gusztáv. Különleges ember ő? Nem. Olyan, mint a többi. Egy ember a sok közül. Elbúcsúztam tőle, aztán bementem a házba. Mindenütt lázasan dolgoztak: asztalosok, parkettázók, vízvezeték- és villanyszerelők. Be akartam nézni az egyik szobába, de valaki az orrom előtt becsapta az ajtót és azt kérdezte: — Ki az? Megmondtam a nevem éa hogy hogyan jöttem. — Nem lehet! — hangzott a válasz. — Most nem lehet bejönni! — Csak egy percre! KöriH akarok nézni egy kicsit... — Most? Nem, most nem le. hét bejönni! Kíváncsi voltam, miért nem nézhetek be a szobába? Lenyomtam a kilincset és erőszakkal benyitottam az ajtón. Egy borostás arcú, sárga svájci sapkás férfi állta el az utamat. — Mondom, hogy nem lehet! — visította rémülten. Átnéztem a válla felett. A szobában nem volt; senki. — Ne nézzen a parkettára! — esdekelt a svájcisapkás, fülig pirulva. — Könyörgök, ne nézzen a parkettára, nagyon csúnya... Tudom... Fel fogom szedni és újra kezdem az egészet... Juj, ne nézzen le... Ez nem marad így... Majd holnap nézze meg!... A harmadik emeleti folyosón találkoztam Kandicska Kálmánnal, a Pollack Mihály-díjas építésszel. Régóta ismerem őt, néhányszor már írtam is róla, Kandicska megragadta a keze, met és bevonszolt egy lakás* ba. — Nézzen körül! — párán* csőit rám ideges, türelmetlea hangon. 1964. augusztus 30. (Folytatjuk! 2.
