Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-04 / 181. szám

Mzsafaei nyHalkozaía bárom nyogatBémet lap munkatársainak Bonn, (MTI): A Münchner Merkur, & Ruhr-Nachrichten és a Rhei­nische Post hétfői száma köz­li azt az interjút, amelyet Alekszej Adzsubej, az Izvesz­tyija főszerkesztője közvetle­nül elutazása előtt adott az őt vendégül látó három nyugat­német lap munkatársainak. A kancellárral folytatott eszmecseréjét jellemezve Adzsubej elmondotta, hegy kedvező benyomást szer­zett. Feltették neki azt a kérdést, hogy Hruscsov és Erhard vár­ható találkozóján szó lesz-e a német kérdésről. Válaszában a szovjet vendég közölte, hogy ez elképzelhető, hozzá kell azonban fűzni, hogy a kormányfői találkozót nem szabad előzetes feltételekhez kötni, és hogy a találkozón miről esik majd szó, az vég­ső soron Hruscsov miniszter- elnök és Erhard kancellár dolga. Ami a két ország kapcsola­tait illeti, Adzsubej úgy véle­kedett egész sor kisebb-nagyobb Intézkedéssel kellene hoz­zájárulni a légkör meg­javításához. Ezzel összefüggésben Adzsu­bej Igenlően válaszolt arra a kérdésre, hogy járható-e az az út, amelyre a két nagyhata­lom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok lépett, ne- veztesen a kulturális egyez­mények, a kereskedelem, a konzuli megállapodások és a közvetlen légi összeköttetés megteremtésének útján. Az újságírók ekkor a nemet egység problémáját vetették feL Adzsubej rámutatott, hogy Németország egyesítésé­ben nem szabad figyelmen kívül hagyni az ideoló­giai, társadalmi vonatko­zásokat sem. Nyugaton — érthető módon — azt látnák szívesen, ha az NDK és az NSZK kapitalista államban egyesülne. „Mi kom­munisták szeretnénk, ha az egész világon diadalmaskod­nék a kommunizmus, de — tette hozzá nyomatékosan — ezt az óhajunkat nem arra alapozzuk, hogy másokra rá- kényszerítsük társadalmi rend­szerünket. Ami magát Német­országot illeti, ezt a kérdést a németeknek — keleten és nyu­gaton egyaránt — maguknak kell eldönteniök,” Megnyílt a hirasimaí értekezlet Peking újabb provokációja Tokiéban Tüntetés, benbareUenás Saigonban Saigon: Dél-vietnami sza­badságharcosok nagy hatóere­jű bombát dobtak egy ame­rikaiak látogatta saigoni bárba. A robbanás következtében az épület egy része beomlott, nyolc személy — köztük két amerikai — megsebesült. Sai­gon egy másik városnegyedé­ben ugyanakkor mintegy öt­száz diák ismét franciaellenes tüntetést rendezett. A dél-vi­etnami rendőrség nagy egy­ségei vették körül a francia nagykövetséget, hogy megaka­dályozzák az újabb incidense­ket. Megkezdődött az atom- és hidrogénbomba-ellenes hirosimai nemzetközi ér­tekezlet. A külföldi delegá­ciók képviselői, élükön Endi- cottal, a Béke-világtanács küldöttségének vezetőjével az értekezlet megnyitása előtt sajtóértekezletet tartottak. Endicott sajnálkozását fejez­te ki amiatt, hogy a tokiói ér­tekezleten a Béke-vilagtenács küldöttsége és sok más kül­döttség nem fejthette ki állás­pontját. Hangsúlyozta, hogy ez az álláspont változatlan és lényege: következetesen harcolni a békés együttélésért, a nuk­leáris fegyverkísérletek és e fegyverek teljes eltiltá­sáért, az általános lesze­relésért. Ezután G. A. Zsukov, a szovjet küldöttség vezetője emelkedett szólásra és a kö­vetkezőket mondotta: „Érté­keljük és egész szívünkből helyeseljük a japán népnek a békéért vívott hősies harcát, tiszteljük a japán közéleti sze­mélyiségeknek a népük vára­kozásait kifejező erőfeszíté­seit. Tanúi voltunk a múlt évben rendezett kilencedik atombomba-ellenes konferen­cia sikerének. Támogattuk ak­kor és támogatjuk most is azt a harcot, amelyet a japán nép folytat azért, hogy ameri­kai atom-tengeralattjárók ne látogassák a japán kikötő­ket, hogy ne állomásoztassa- nak Japánban F—,105-ös bom­bázó repülőgépeket, hogy szün­tessék meg Japánban az ame­rikai katonai támaszpontokat, hogy kössék meg az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt, amelyben benne foglaltatik a nuk­leáris fegyverek megsem­misítése, hogy Okinawát adják vissza Japánnak és változtassák atomfegyver­mentes övezetté Ázsia és a Csendes-óceán térségét, hogy nyújtsanak segítsé­get a nukleáris bombázá­sok áldozatainak.” Disszonánsul csengett Ho­mer Jack amerikai küldött felszólalása, aki úgy igyeke­zett beállítani a helyzetet, mintha Hirosimában új moz­galom alakulna. Aruna Aszaf Ali asszony, az indiai küldöttség vezetője arra figyelmeztetett, ne pró­bálják úgy beállítani a hiro­simai értekezletet, mint va­lami újdonságot a japán bé­kemozgalomban, ne próbálják ezzel lekicsinyelni a mozga­lom eddigi harcát. Yves Tolier, a Béke-világ­tanács küldöttségének tagja beszélt arról a hagyományos barátságról, amely összeköti a világ békeharcosait a japán békeharcosokkal. Emlékezte­tett az együttműködési egyez­ményre, amelyet 1959-ben írt alá a jelenlévő Endicott és a Kaoru Jasui. Azok a küldöttek, akik részt vettek a múlt évi 9. nemzet­közi atombomba-ellenes érte­kezleten, hangsúlyozták, hogy akkor konkrét jó javaslatokat dolgoztak ki, sajnálkozásukat fejezték ki a mozgalom soraiban támadt szakadás miatt és a Tokióban megbontott hagyományos egység hely­reállítására hívták fel az atomleszerelés híveit. A Pravda Ovcsinyikovnak, tokiói tudósítójának cikkét köz­li arról a provokációs tevé­kenységről, amelyet a kínai Vezetők a tokiói atom- és hid­rogénbomba-ellenes értekezle­ten kifejtenek. A cikk írója rámutat: — A „X. nemzetközi atom- és hidrogénbomba-ellenes ér­tekezlet”, — ahogyan szerve­zői nevezték, megszűnt mint ilyen. Amikor ugyanis 31 or­szágos békebizottság, valamint négy tekintélyes nemzetközi szervezet képviselői kollektív nyilatkozatban bejelentették távozásukat, az értekezlet azon nyomban a pekingi szakadá- rok és az általuk dróton rán­gatott bábok gyülekezetévé vált. Ovcsinyikov ezután így folytatja: — Üjabb aljas provoká­cióról van szó, amit Pe­king a Japán Kommunis­Szerel®munka, lakás... Sok amerikai államban a legelemibb emberi jogoktól is megtosztják a négereket ta Párt jelenlegi vezető­ségének segítségével kö­vetett el. Nem kis felelősség hárul azonban a történtekért az atom- és hidrogénfegyver el­tiltásáért küzdő japán orszá­gos tanács vezetőire sem, akik engedtek a dúrva nyomásnak, s lehetővé tették, hogy a nép­szerű Gensuikyo nevét a kí­nai szakadárok nacionalista gyújtogató terveik szolgálatá­ban felhasználhassák. Az ázsiai és afrikai orszá­gok szolidaritási szervezeté­nek tavaly Nicosiában tartott vezetőségi ülésén — hangsú­lyozza Ovcsinyikov — határo­zottan elitélték azokat a tö­rekvéseket, hogy senkit nem képviselő személyeket küldje­nek nemzetközi találkozókra. E határozat ellen annak idején csak a kínai delegáció kelt ki dühösen —, vajon magyará­zatra szorul-e, hogy miért? — Ezeknek a „strómanok­nak” toborzása pekingi emig­ráns söpredékből, nyilvánva­ló célokat szolgál. A jelek után ítélve azonban a kínai belső piac már nem képes kielégíteni az ilyen holílelkek iránt egy­re növekvő keresletet. Számukat bőségesen kiegészí­tették ki tudja honnan előka­part egyénekkel, akiket a pe­kingi rendezők alkalmasnak találtak az aljas rágalmazók szerepére. A Pravda tudósítója végül ezeket írja: Osztrák és az új-zélandi hisztériások, belga és fran­cia renegátok, hétpróbás nemzetközi kalandorok —, így fest ez a gyalázatos falka an­nak az értekezletnek küldöttei között, amelyet a „nem enged­jük meg Hirosima és Na­gasaki megismétlődését!” ne­mes jelszavával hívtak, össze. Mennyi aljasság kell a japán néppel szemben ah­hoz, hogy japán atombom­bákkal szántott földjén pe­kingi hábfigurák otromba kirohanásaival bemocskol­ják a békeharc szent zászlaját! Mindez gyűlöletes, de ugyan­akkor jellemző is. íme, így festenek a trockisták tanítá­saival dicsekvő pekingi pré­dikátorok. Lám, kiderül, mi­lyen az a száj, amely a kínai szakadárok állításai szerint Ázsia, Afrika és Lat,in-Ame- rika népeinek szavát hallat­ja. Akad-e nagyobb sértés e hős, szabadságszerető népek ellen? A népek igazi képvi­selői azonban maradéktala­nul leleplezték azokat a holt- lelkeket, akiket a kínai szaka­dárok valahol a társadalom hátsó udvarain toboroztak és a tokiói Diamond-szállodába szállítottak. Mindebből önként adódik a kérdés: vajon sokáig hivatottak-e élni azok a dok­trínák, amelyeket a holtlel- kek ilyen kollekcióinak segít­ségével kell védelmezni? somokban Zambiában — a volt Észak- Rhodesiában — hétfőn haj­nalban újabb támadásba len­dültek a Lumpa nevű fana­tikus vallási szekta harcosai. Az ország keleti részén fek­vő Lundaziban megtámadtak egy kormány épületet és egy rendőrőrsöt. A kormány szó­vivője szerint az összetűzés során egy rendőr és öt gyer­mek életét vesztette. William Miller, a köztársa­sági párt alelnök jelölt je tele­vízió nyilatkozatában kijelen­tette, hogy ő, valamint Gold- water szenátor készek elfo­gadni a szélsőjobboldali John Birch Társaság, valamint a Ku—Klux—Klan támogatását. Miller hangoztatta: „Goldwa- ter szenátor és én elfogadjuk bármelyik amerikai állampol­gár támogatását, aki helyesli állásfoglalásunkat, elveinket és platformunkat, s aki hiszi, hogy Goldwater és én jó el­nöke, illetve alelnöke leszünk az Egyesült Államoknak”. A kairói rádió jelentése szerint a dél-arábiai térség­ben küzdő szabadságharcosok lelőtték az angol légierő egyik lökhajtásos repülőgépét. Az angol harci repülőgép békés falvak ellen intézett .bombatá­madást. Elaludt a gépkocsi volánja mellett Gvozden lovancsicse- vics, belgrádi intézeti igazga­tó Medjurecsje faluban. A gépkocsi az úttestről letérve mély szakadékba zuhant. Az igazgató meghalt, további öt személy megsebesült. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminiszté­riuma nyilatkozatban tiltako­zott amiatt, hogy augusztus 1-én négy amerikai bombázó repülőgép laoszi területről in- d- »''a bombatámadást intézett De Nung község ellen, amely 20 kilométerre fekszik a lao­szi határtól. Japánban országszerte vál­tozatlanul nagy hőeég ural­kodik. A Tokió környéki für­dőhelyeken a hőség megköze­lítette a 33 fokot. Becslések szerint egy és háromnegyed millió ember keresett mene­déket a tenger hűs hullámai­ban. A vidám fürdőzésnek azonban tragikus vége sza­kadt. A tájfun által felkor­bácsolt habok eddig 13 für- dőző holttestét vetették part­ra. 1964. augusztus 4. Hová csapódnak be a szovjet kísérleti rakéták ? zolványlcépeket sem küldte el. Próbarepülésre hívták be. Öt jelölt volt az állásra —, és Martin Green tizonyulf a leg­jobbnak. Mégsem őt vették fel... A személyes megjele­nésnél ugyanis azonnal kide­rült, hogy néger... Tábla a város határában Dél-Karolinában, egyike ez a hírhedt déli államoknak, pél­dául a következő jogszabály érvényes: „A pamuttextilipar­ban működő egyetlen sze­mély, cég vagy vállalkozás sem engedheti meg ebben az államban, hogy különböző fa­jú szak- és segédmunkások egyazon helyiségben dolgozza­nak, hogy egyidőben, ugyan­annál a pénztárablaknál, ille­tőleg ajtónál vegyék fel fize­tésüket, egyidőben ugyanazt a lépcsőt, vagy ablakot, vagy ugyanazt az ámyékszéket, fürdőszobát, ivóvízes dézsát, vödröt, bögrét, merőkanalat, vagy poharat használják.” Egy 1866-ban kelt törvény a következőket szögezte le: „Az Egyesült Államok min­den állampolgárának bármely államban, vagy területen ugyanúgy joga van ingatlant és személyes tulajdont örö­kölni, vásárolni, bérelni, el­adni, birtokolni és átruházni, mint a fehér embernek.” Ezzel szemben több déli város határában a következő szövegű táblákat helyezték el: „Hallod-e, te néger fattyú —, ha olvasni tudsz —, jobban teszed, hogyha elfutsz —, ha meg nem tudsz, akkor is jobb . hogyha elfutsz...” Természetesen az államok nem minden színesbőrű lakó- • ja tesz eleget a hasonló, ordi- - náré hangú „ajánlatoknak” Ilyenkor azonban akciób; a házasság még Charlaina Hunter diplomamegvédése előtt jött létre, semmisnek te­kintjük a lány diplomáját. A díszes kórusban az állam­ügyész is hallatta hangját! — Időközben elszöktek álla­munkból, de ha visszamerész­kednek térni, elfogjuk őket és ítélkezünk felettük. Georgia állam jelszava: bölcsesség, jog, mértékletesség. Ez az „eset” azonban csak egy, mindössze talán a legfris­sebb. Az USA 29 államában ugyanis tilos a vegyesházas­ság, (még a viszony is) színes és íehérbőrűek között. Sőt, Alabamában még azt is tör­vény mondja ki, hogy „a tör­vényhozó testület nem hozhat olyan törvényt, ami érvényes­nek nyílvánítja fehér és né­ger, illetőleg néger származású személyek házasságát.” Indi­ana törvényei szerint pedig azok a házasságok érvényte­lenek, ahol a férj, illetőleg a feleség, azonfelül ha az egyik személy elmebajos vagy né­ger ;. j A néger piLótatiszt állást keres Martin Green amerikai piló­tatiszt az 50-es évek végén szerelt le a légierőktől, kapi­tányi rangban. Kilenc évet szolgált az USA hadseregében és kitűnő minősítéssel távo­zott. 3071 órát töltött a leve- ' góbén, többmotoros bombázó­kat és teherszállító gépeket ve­zetve. Leszerelése után kérvé­nyekkel kezdte „bombázni” a polgári légiforgalmi társasá­godat, de mindenütt elutasí­tották. ' | Végül is a Denevei’s Conti 1 rental Air Lines nevű légitár sasághoz fordult levélben. / felvételi űrlapon azonban üre­sen hagyta a „faji hovatarto zás” rubrikáját és a kért iga­A híres Gallup Intézet köz­véleménykutatást rendezett nemrégiben az Egyesült Álla­mokban. Sok ezer embernek tettek fel a négerekre vonat­kozó kérdéseket. A válaszok rendkívül érdekesek és tanul­ságosak voltak. A megkérde­zettek 95 százaléka ellenezné gyermekének házasságát egy néger fiúval illetőleg lánnyal. 82 százalék hajlandó lenne né­gerrel együtt dolgozni ugyan­azon a munkahelyen. Viszont a megkérdezettek kétharmada elutasította, hogy szomszédsá­gában színesbőrű család tele­pedjen le. Itt a világ vége... Kern véletlenül tett fel a Gallup Intézet a szerelemmel, a munkával és a lakóhellyel kapcsolatos kérdéseket. A dé­li államok rasszistái az Egye­sült Államokban ugyanis — és ezen próbál a már azóta is sok véres incidenst kiváltó polgárjogi törvény segíteni — az emberek legelemibb jogai­tól is igyekeznek megfosztani a négereket. — Itt a világ vége! — mond­ta a georgiai Walter — Sto- wall apja, amikor megtudta, hogy fia néger lányt vett fe­leségül. A szülők szörnyülkö­désén túl azonban közüggy; vált a két fiatal házassága. A; athensi egyetem rektora i: nyilatkozott: — A különféle fajhoz tarto­zó személyek házassága Geor­giában tilos, az egyetemi ta nulmányok alatt folytatott tit kos viszony pedig ellentétbe* éh egyetemünk előírásával Amennyiben kiderül, hogy e: lépnek a hatóságok — váll­vetve a Ku—Klux—Klan-nal, s revolvergolyókkal kénysze­rítik a négereket a számukra kijelölt övezet valamelyik házába. És ebben a vonatko­zásban nincs különbség Észak és Dél között. Chikágóban egyízben például ezer rendőr és háromezer suhanc vett kör­be egy házat, lincseléssel fe­nyegetve azt a négert, aki be­költözött oda. Miami-ban pe­dig ' a közelmúltban nem en­gedélyezték egy lakóház fel­építését, mert a négerek szá­mára készülő bérház — a fe­héreknek fenntartott övezet­ben épült volna. A polgárjogi törvény, ame­lyet nemrégiben fogadott el hosszú huzavona után az amerikai törvényhozás, a „sza­badság hazájában”, „a demok­rácia bölcsőjében” (az ame­rikai politikusok előszeretet­tel emlegetik ily módon hazá­jukat) olyan jogtalanságokon kell hogy segítsen, amelyekre talán a „középkori” jelző a legmegfelelőbb... Ónody György 2 a tengeri kereskedelmi útvo­nalaktól. A Palmira-zátony- csoport 400 tengeri mérföldre van az első térségtől. A Fid- zsi-szigetektől Honoluluba és San Franciscóba tartó hajók ettől a helytől 100 mérföldre nyugatra, illetve keletre ha­ladnak el, a második térség­től lényegesen északnyugatra vezet Ausztráliából az Egye­sült Államokba és Kanadába tartó kereskedelmi hajók út­ja. Moszkva, (TASZSZ): Augusztus 4-én megkezdőd­nek a nyári szovjet raké­takísérletek a Csendes-óceá­non. A kozmikus hordozóra­kéták várható becsapódási he­lyén szovjet hajók végeznek majd méréseket. A TASZSZ közleménye két térséget jelöl meg a Csendes­óceán egyenlítői szakaszán, ahová a kísérleti rakéták ér­keznek. Mindkét térség távol van a lakott szigetektől és New York, (TASZSZ): . Dean Rusk, az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere a Mutual Broadcasting System tudósítójának adott interjúja során követelte: azok az or­szágok, amelyek az Amerikai Államok Szervezete (AASZ) legutóbbi washingtoni ülés­szakán nem fogadták el a Ku­ba elleni szankciókat, sürgő­sen tegyenek lépéseket e szankciókról hozott határoza­tok megvalósítására. „Ezekre az országokra nézve sokkal jobb lenne, ha nyilatkozatot adnának erről" — fenyegetö- I zött Rusk. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere nem nevezte meg azokat az országokat, amelyektől azt várja, hogy gyorsan rendeljék alá magu­kat a washingtoni parancs­nak, de mindenki tudja, hogy Mexikóról, Chiléről, Boliviá- ról és Uruguayról van szó. Rusk fenyegetőzése látható­lag megfelelő az AÁSZ kere­tein belül uralkodó nem egyenjogú kapcsolatoknak, de nyilvánvalóan ellentétben áll •az ENSZ alapokmányával. Az AÁSZ az ENSZ regionális szervezetének számít és aa Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának megfelelően regionális megállapodások alapján, a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül nem hozhatók kényszerítő intézke-' ’ dések. Rusk Rf'latkezata a MHíual ireatEcasling System tudtsltéjáaak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents