Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-04 / 181. szám
Nyári munkák idején „Most dolgoznak az emberek, nincs idejük beszélgetni és nincs is nagyon mit mondani nekik. Tudják, hogy legfontosabb munka a kenyérgabona betakarítása ég ha ezzel késlekednek, sok lesz a szemveszteség." így válaszolt nemrégen az egyik termelőszövetkezet párttitkára, amikor a nyári pártéletről érdeklődtünk. Ez igaz. Általában minden szövetkezeti tag tisztában van az aratás fontosságával. Legtöbben ismerik az összefüggéseket is az általuk végzett munka és a közös jövedelem valamint az egyéni jövedelem között Tudják, több jövedelmet csak az idejében, szakszerűen végzett munka hozhat. A szövetkezeti tagok azonban nem tartják elégségesnek, ha csak a végzendő munkát ismertetik velük. A termelőszövetkezet sokrétűségénél és terjedelménél fogva akkora. gazdaság, amit még a vezetőség sem lát részleteiben mindennap. A szövetkezetek többségében negyedévenként, de legalább fél évkor tájékoztató felmérést végeznek. Bizonyos határidők az áruértékesítési szerződésekben, pénzügyi tervekben is szerepelnek, így a vezetőség időszakonként, nagyvonalakban ismeri a szövetkezet gazdálkodási helyzetét. Tudják a már learatott terményekről, a rövidesen betakarításra kerülőkről, hogy mit hoznak. Sőt ilyenkor, nyár derekán, már az őszi betakarítású növények, gyümölcsök termés- becslése Is nyújt némi tájékoztatást. Ha a vezetőség a félévi felmérést és egyéb adatokat nem rejti a fiókba, akkor van miről tájékoztatni a tagságot. Sajnos, a párt- szervezet sem követeli meg a gazdasági vezetőktől a rendszeres beszámolást. Ahol kedvezően alakult az első fél év, ott átalában nem húzódoznak az eredmények ismertetésétől. Hallgatás inkább ott van, ahol a tervet nem sikerült teljesíteni. i,Rossz kedvű lesz a tagság, elég ha zárszámadáskor megtudja.” Ilyen és ehhez hasonló kifogásokkal odázzák el a tájékoztatást Van harmadik eset is, amikor tudja a vezetőség, hogy nem, lesz meg a tervezett bevétel, mégis úgy tesznek és nyilatkoznak, mintha jól mennének a dolgok. Az utóbbi kettő egyformán káros. A szövetkezeti tagok mindig az egyenes, igaz beszédet szeretik és várják. Kevés olyan szövetkezet van, ahol a tagság összefogásával ne lehetne valamit jobban csinálni, vagy olyan vállalkozást végrehajtani, ami nem volt a tervben. Nemrégen például még a gazoló kapálással segíthettek valamit a kapások terméshozamán- Ahol van öntözőberendezés, és bőven van víz is, érdemes az öntöző brigád létszámát felemelni. Több műszakos, állandó öntözéssel új területeket lehet öntözés alá venni. Öntözhetnek olyan új területeket, ahol tavaszi vetésű kapások vannak, eláraszthatnak kaszálót, legelőt és öntözéssel serkenthetik kelésre a másodvetésű növényeket is. A -mostani aszályos idő miatt a silókukoricának ■ és a szemre termeknek is minden szálára, az utolsó levelére is szükség van. Ennek betakarítására már most készülni kell. Készülni kell a megfelelő tárolóhelyek, szállító eszközök biztosításával, de felvilágosító munkával is, hogy a tagság tudatában legyen, a munka fontosságának. Ha minden kukoricaszárat besilóznak, akkor a szálas takarmánynak szánt lucerna és lóhere nagyrészéí ledarálhatják abraknak. Ahol lehetőség van terven felül csibét nevelni, libát, sertést hizlalni, ez mind olyan dolog, amit meg kell beszélni a tagsággal. Amikor a szövetkezet féléves eredményeiről és a kilátásokról beszélnek, nem elég csak a tényeket közölni, hanem a tagok véleményét, segítségét is kérni kell. Most készítik az őszi vetési terveket, ami lényegében megszabja a jövő évi szántóföldi gazdálkodást. A szövetkezeti demokrácia azt kívánja, hogy ilyen nagyobb ügyekben beszélgessenek a tagsággal. Határozatok hozatalára, bizonyos intézkedések gyors ismertetésére, jóváhagyására minden esetben szükséges a közgyűlés, de igazán megvitatni a dolgokat, sok véleményt gyűjteni, csak kisebb csoportokban, egyéni beszélgetések során lehet. Különösen akkor hasznos az ilyen beszélgetés, ha közgyűlés előtt kérik ki a tagság véleményét A fenti példákat csak a szövetkezet belső életéből vettük, amire bizonyára kiváncsiak a tagok. Beszélgetni lehet és szükséges, az ország, a világ dolgairól, de a kül- és belpolitika ismertetése mél- lett már most szükséges a téli oktatásról beszélgetni. Van hát miről beszélni a nyári nagy munkák idején is. Nem arról van szó, hogy most már fillérnyi pontosággal szóljanak a zárszámadásról. Ez lehetetlen. De a tagságot tájékoztatni, buzdítani, segítséget kérni év közben is szükséges. Cs. B. Arany János utca. Oklevele — csak nem ér vele semmit? Tanulságos életűt, az F. M. figyelmébe A fiatalok között szép számmal vannak olyanok, mint Sándor Antal, aki minden akadályt igyekszik leküzdeni, csakhogy élete célját elérje. Paraszt szülők gyermeke. Nyíregyházára való, harminc esztendős, nős, két gyermek édesapja. Szeretem a földet — Gyerekkorom óta szeretem a földet. Az volt az álmom, hogy ha megnövök gazdálkodom én is. Mikor nagyobb lettem szüleim nagyanyámhoz küldtek Nyírjákóra, hogy segítsek a földművelésben. Nagyon örültem; Később a sors mégis úgy hozta, hogy szakmát tanult. Fémcsiszoló lett. — Itthon a Nyíregyházi Vegyesszerelő K tsz-ben dolgoztam, de nem találtam helyemet. Tanulni akartam, s visszakívánkoztam a földre. Elmentem felvételi vizsgára a Debreceni Agrártudományi Főiskolára. Megfeleltem, de hely hiány miatt nem tanulhattam; Lerakták a megye legmagasabb épületének alapfait 33 milliós beruházással bővül a Nyírbátori Növényolajgyár • Jáváiban folyik a Nyírbátori Növényolaj gyár bővítési munkálata. Erre a célra 33 millió forintot fordítanak. A tervek szerint már ez év októberében próbaüzemei az cxtrakciö, amely lényegesen meggyorsítja a termelést. Az országban ugyahis már csak ebben az üzemben nyerik az olajat sajtolással. Préselés után a préselvényben még közel 7 százalék olaj marad. Az extrakcíós eljárással ez a mennyiség 1 százalékra csökkenthető. Az üzem kapacitása a mostani 105 tonnával szemben napi 150 tonna napraforgómag lesz. A magot Szabolcs, Hajdú és Dél-Borsod megyéből szállítják majd Nyírbátorba. A munka indításának személyi feltételei is biztosítva vannak. Kilenc szakembert küldtek háromhónapos budapesti tanulmányútra, ahol korszerű üzemekben sajátító ták el az új technológiát. A gépeket kezelő műszakiak Is 2—3 hetet töltöttek a fővárosban tanulmányúton. Már lerakták az alapjait és 1965 december 31-ére el is készül a 450 vagonos napraforgómag siló. A kör alakú építmény érdekessége, hogy ez lesz a megye legmagasabb épülete. 47 méter 75 centiméter magas lesz, tehát néhány méterrel magasabb, mint a nyíregyházi víztorony. A 450 vagonos napraforgómag siló 15 cellából fog állni. Magszárítóval és osztályozó- val lesz ellátva. A szárítóberendezés különösen jó szolgálat»! tesz. így lehetővé válik, hogy a termelőszövetkezetektől nedves magot is átvegyenek, mert a korszerű berendezés 24 óra alatt 400 tonnát képes megszárítani. Az üzem kapacitása fokozatosan növekedni fog, emiatt szükséges az iparvágány bővítése. A 40 tonnás hídmérleget 100 tonnásra cserélik ki, így lehetővé válik, hogy nagy külföldi kocsikat is zavartalanul tudjanak mérlegelni. Hasonló célból kicserélik a 5 méteres átmérőjű fordítókorongot 8,5 méteresre. Az iparvágány bővítéssel a szállítás, kirakodás lényegesen meggyorsul, zavartalanabbá válik. fbf) Nem keseredett el. Beadta felvételi kérelmét egy év múlva a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára. Itt is sikeresen megfelelt, de hely nem volt. Más talán már abbahagyta volna a kísérletezést. Sándor Antal azonban nem tágított. — Elhatároztam, megteszek mindent, hogy mezőgazdász legyek. Szerencsémre a Debreceni Agrártudományi Főiskola értesített arról, hogy Karcagon indul egy felsőfokú mezőgazdasági szakiskola, s jelentkezzem ott. Elmentem. Ott tudtam meg, hogy ez 1960-ban nem indul, hanem helyette középfokú mezőgazdasági technikumot szerveznek, Ezt el is végeztem. Technikusi oklevelén még alig száradt meg a tinta. 1964, áprilisában képesítőzött. Papíron elérte célját. Mezőgazdász lett. Egy szakember azonban csak akkor mondhatja magáról, hogy célba ért, amikor már produkál is valamit. — Ez eddig sajnos nem sikerült. Nem én rajtam múlik — panaszkodik. — Pedig sok anyagi áldozatot hoztam érte. A ktsz-nél megvolt a havi fixem 2000—2200 is. S ezt hagytam ott, hogy a célomat elérjem. Még be sem fejeztem az iskolát, már jelentkeztem a megyei tanácson Kozma elvtársnál, a mezőgazdasági osztály személyzetisénél. Ő azt mondta, menjek tsz-be gyakorlati munkára. — Valóban így volt — emlékezik vissza Kozma elvtárs. — Sajnos az FM csak felsőfokú iskolát végzetteket irányítja a tsz-»k- be, a technikumot végzetteket nem. Naponta 10—15 középiskolát végzett technikus keres fel, de nem tudjuk elhelyezni őket. Ezeknek a fiataloknak az elhelyezése, s főleg a gyakorlat megszerzése probléma. További sorsuk tehát azon múlik, hogy a tsz-ek alkalmazzék őket vagy sem. De hát akkor hol és mikor szerezzék meg a gyakorlatot ezek a középiskolát végzett fiatal szakemberek? Hová menjek? — Hosszas utánjárással sikerült a napkori Kossuth Tsz-ben elhelyezkednem üzemgazdásznak. De nem ez a szakmám. Szerződéssel alkalmaztak július 31-ig. Ez lejárt. Most nem tudom, hová menjek, kitől kérjek segítséget — sorolja Sándor Antal. — Rendes fiú, semmi kifogásunk nem volt ellene, csak tsz-ünknek nincs szüksége üzemgazdászra. Mezőgazdászunk pedig van — mondta a napkori Kossuth Tsz elnöke. Sok tsz-ben azonban nincs elegendő szakember. Talán keresnek is, csak senki nem foglalkozik ezeknek az ügyével. Pedig ideje lenne megoldást találni erre is. — Voltam a járási tanácsnál, beszéltem Hollósi Árpád elvtárssal, a mező- gazdasági osztály Igazgatási csoportjának a vezetőjével, ö azt mondta, hogy pillanatnyilag minden gyakornoki állást betöltötték a járás tsz-eiben. Jártam az állami gazdaságok megyei igazgatóságán. Innen a Nyíregyházi Állami Gazdaság igazgatójához utasítottak. Itt még nem voltam. De megpróbálom. Jártam a MÉK-nél. Küldtek az almatárolóba. Talán itt lenne is hely, de én itt nem szerezhetem meg a 3 éves gyakorlatot. Meg nem is az a célom, hogy ott dolgozzam, én termelni szeretnék. Évekig tanult. Technikusi oklevél a zsebében. Csak éppen nem ér vele így semmit, Farkas Kálmán KISJÓ: MUKI és a fiatal. Büszkén jelentem, hogy Muki fölényesen győzött. Teljes negyedórával hagyta maga mögött ifjú versenytársát. Az még csak háromnegyed hatot mutatott, Muki már csörgött. Nagyon megdicsértem és biztosítottam róla, hogy szívünkben övé az elsőség. A másikra legfeljebb akkoi nézek, ha véletlenül kíváncsi vagyok a pontos időre. Foto: Hammel Jőzsel Megjegyzés: Nagy pénz megmentése Tagadhatatlan, hogy ez idő szerint még a cséplés köti le a mezőgazdaságban a fő figyelmet, és sok munkaerőt foglalkoztat. • Nem is lehet elvitatni a megtermett kenyérgabona veszteség nélküli betakarításának elsőbbségét. De ez a nyár is rendkívül csapadékszegény a mi vidékünkön, az esőtíen forróság korai „érlelódésre” erőszakolja egyik-másik kapás növényféleséget is. Legszembetűnőbb ez a figyelmeztetés a dohánynál. Ennek az évnek gazdasági előkészítésénél sok reményt fűztünk —■ különben a tájjellegnek igen megfejelő —» dohánytermeléshez. S most szerte a megyében az tapasztalható: gyorsan kivirágzott a dohány, a levelek szinte szemlátomást sárgulnak. Az aljlevelek pedig éppenséggel már a törés, a megmentés stádiuméba kerültek. Egyes helyeken — a — kenyérgabona betakarítása közepette is — felfigyeltek erre a jelenségre és hozzákezdtek az aljlevelek töréséhez, értékesítési előkészítéséhez. De sajnos, csak egyes helyeken, míg másutt „korainak” tartják még a dohánytörést, halogatják megkezdését. Jelenleg 19 ezer 180 hold van megyénkben. Ahogy a tapasztalat mutatja, holdanként egy-két mázsára tehető a már törhető alj- levélmennyiség. Ez pedig igen figyelemre méltó hozamot jelent: mintegy 30 ezer mázsát. És azt sem lehet, legyintve mondani: „ez csak alj, szemét, nem érdemes vele bajlódni, időt tölteni“. A dohányipar nem ismer hasznosíthatatlan termést: történetesen az egyes aljle- veleket, ha egyébre nem, a kereskedelem számára nélkülözhetetlen nikotin gyártására fel tudja hasznaim. Beváltási értéke pedig 1000 forint körül van. A megyében tehát, mintegy 30 millió forintot „menthetnek’’ meg ezekben a napokban, hetekben a közös gazdaságok. A. a 1964. augusztus 4. Qhfheqtfkázi képeslap A mester belenéz, — Bolond az! — pö- hja, kérem, öreg óra röl, s könnyes szemmel ez már, dobjam ki, ve- öleli magához Mukit. gyek újat. S ad egy És mi történik? Mu- sárga diszvekkert. fej újból ketyeg. Lógó orrai mon- Két órát állítottunk dóm a feleségemnek, be lefekvéskor, hadd mit tanácsolt az órás. versenyezzen az öreg Szivünkhöz nőtt a kisöreg, huszonöt év óta minden reggel Muki ébreszt. Néha szerettem volna belefojtani a szót, Muki azonban túlcsörgött és keltett irgalom nélkül. Tegnap reggel arra ébredek, hogy szokatlan csend van, Muki áll. — Mi baj, pajtás? — rázom, de nem indul. Vigyem óráshoz, mondja feleségem. 3
