Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
Tudom átty * Technika * Tudomáutg Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Szovjet tudósok izgalmas kutatásai Nemrég a csillagászati tudományban még az az elképzelés volt az uralkodó, hogy a világmindenségben rendkívül ritka jelenség a bolygórendszerek képződése. Most igen komoly alapunk van annak feltételezésére, hogy a naprendszerünkhöz hasonló bolygórendszerek száma a világmindenségben igen nagy. Az idén a csillagászok először fedeztek fel olyan bolygórendszert, amely a Nap „legközelebbi környékén” helyezkedik el. Egy igen halvány csillag, az úgynevezett Barnard-féle repülőcsillag alapos megfigyelése révén Van de Camp amerikai csillagász az említett repülőcsillag mozgásában szinte elhanyagolhatóan kicsiny, dé mégis rendszeresen változó deklinációkat fedezett fél. Ezeknek az elhajlásoknak az oka csak az lehet, hogy a csillagnak, ha nem is látjuk, bolygója van, amely vonzza. A daMinációk nagysága alapján kiszámították, hogy a láthatatlan égitest tömege mindössze másfélakkora, mint a Jupiteré. Ezek szerint pedig csak bolygó lehet, nem pedig kis csillag. A Jupiter e távoli hasonmásának keringési ideje saját „Napja”, vagyis az említett repülőcsillag körül, mintegy huszonnégy év. Százmilliárd csillag Valószínű, hogy több mint Százmilliárd csillagot számláló Tejút-rendszerünkben legalábbis több milliárd olyan csillag van, amelyhez szintén bolygórendszer tartozik, mégpedig a miénkéhez hasonló. Az égbolton pedig a csillagászok mintegy tízmilliárd Tejút-rend- szert figyelhetnek meg, s ezek közül a legtávolabbiak olyan mérhetetlenül messze vannak tőlünk, hogy fényük háromnégy milliárd évig „utazik” hozzánk. . , Igen kevéssé valószínű, hogy egyedül a mi Földünk rendelkezne azzal a kiváltsággal, hogy élet van rajta, hiszen bolygónk csak egy a sok milliárd közül. Ha mégis feltételeznénk, hogy „egyedül vagyunk”, ez azt jelentené, hogy csodákban hiszünk. Természetesen azonban, ma még nem tudjuk, hogyan lesz az élettelenből élő. Ennek a rendkívüli fontosságú kérdésnek az érdemi tanulmányozása voltaképpen csak most kezdődik. Valószínű, hogy a molekuláris biológia, a biofizika, a biokémia által az utóbbi években elért fontos eredmények lehetővé teszik számunkra annak megértését, hogyan keletkezett az élet a Földön, vagy más bolygókon. Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy az élet törvényszerűen ' élettelen anyagból keletkezik. Ez az anyag fejlődik, tökéletesedik, s így valamikor értelmes lénnyé válik. De nem mindenütt. Véleményünk szerint korántsem minden bolygón lesz értelmes lénnyé az elvo- láció százmillió és sok százmillió éve alatt az élővé alakult élettelen anyag. Másrészt viszont a bolygók száma rendkívül nagy. Ily módon feltehetjük, hogy a világmindenségben egymástól mérhetetlen, esetleg több ezer fényévnyi távolságban, igenis létezne^ az értelmes élőlények „szigetei”. A fantáziától a tudományig Valószínű, hogy a más bolygókon lévő civilizációk nagy része máris előbbre van, mint a mi Földünk civilizációja, amely voltaképpen még gyermekcipőben jár. Hadd emlékeztessünk itt arra,, hogy Galilei, tehát a modern csillagászati tudomány megalapítójának kora óta mindössze 350 év telt el, s az emberiség máris ott tart, hogy igájába hajtsa a termonukleáris energiát. Mi következik ezután? Lehetséges-e, hogy valamilyen kapcsolatot teremtsünk az egyelőre számunkra ismeretlen, távoli értelmes lényékkel? Talán fölösleges mondani, hogy milyen hatalmas lendületet adna a tudomány, a kultúra fejlődésének, ha sikerülne kapcsolatba lépni ezekkel a fejlett civilizációkkal. A fantasztikus regények e kedvelt témája napjainkban már objektív tudományos elemzés tárgya. Az hihetnék, hogy a kapcsolatteremtés legtermészetesebb módja, hogy űrhajósokat küldjünk az ismeretlen élőlényekhez. Sokat írtak már az úgynevezett fotonrakétákról, amelyek csaknem a fény sebességével tennék még a csillagok közötti távolságokat, úgy, hogy utasaik — egyfajta speciális relativitás-elv hatására — nem is öregednének közben. Sajnos azonban a sugárhajtásos elven alapuló repülő alkalmatosságok lehetőségeinek, a csillagközi utazások részleteinek tüzetesebb vizsgálata sokkal kisebb reményekre jogosít fel bennünket. Kétségtelen, hogy a rakéták fontos kutatási eszközt jelentenek, és lehetővé teszik az ember számára, hogy megközelítse „legköSzonda a felhőkben Nem messze Moszkvától, délnyugati irányban keskeny acél „tű” emelkedik a magasba, amely keresztüldöfi az alacsonyabban szálló felhőket. Ezt a különleges meteorológiai tornyot a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Geofizikai Intézete számára építették. A torony magassága 310 méter, átmérője egész magasságában 3,4 méter. Kinyújtható függőleges rudakkal a műszereket még magasabbra, 315 méterig lehet emelni. Mire szükséges ez az automatikus berendezéssel felszerelt torony? A földfelület közelében néhány méterre a légkört, a mikroklímát, rendszeresen vizsgálják számos meteorológiai állomáson és obszervatóriumban. A légkör határmenti zónái alsó részének jellern1964. augusztus, 23. zői nem csupán a meteorológusok és a geofizikusok érdeklődését elégítik ki. Ezeket az adatokat többek között felhasználják a televíziós tornyok, a magas épületek, a rá- diórelés létesítmények és egyebek kivitelezésénél is. Lehetővé válik a jégképződés elemzése a magasság függvényében, a felhők és a ködök szerkezetének vizsgálata, továbbá a légkör lüktetésének tanulmányozása. Az ilyenfajta vizsgálatok érdeklik a városi egészségügyi szolgálatot is. A torony-obszervatórium műszerei automatikusan mérik a meteorológiai jellemzőket; mérik a hőmérsékletet, a szél sebességét és irányát, a nedvességet és sok egyéb tényezőt. A magassági meteorológiái torony egy sajátos „szonda”, amely a légkör alsó rétegeire értékes adatot szolgáltat. Ilyen állomások széles hálózata megkönnyíti majd az időjárási szolgálatot és a tudósoknak új ismereteket ad a légkörben végbemenő folyama- , tokról. zelebbi szomszédainkat”, — a naprendszeren és környékén belül. Távolabbi utazásokra, csillagközi túrákra azonban minden valószínűség szerint alkalmatlanok. Minden kor hajlamos volt arra, hogy túlbecsülje saját technikai vívmányait. Gondoljunk csak arra, hogy a XIX. században arról vitatkoztak, hogyan lehetne közönséges tüzérségi ágyú segítségével felrepülni — a Holdba. Nos, meggyőződésünk szerint a mi esetünkben valami hasonló történik, amikor a rakétában rejlő lehetőségekről van szó. Csillagközi összeköttetés Kétségtelen, hogy a csillagközi Összeköttetés egészen más jellegű lesz, mint a bolygóközi. Az összeköttetés egyik lehetséges formájáról már most is határozott véleményt alkothatunk. A modern rádiófizika révén tíz fényévnyi távolságban biztonságos rádióösszeköttetést lehet megvalósítani. Tudni kell, hogy nagyjából hasonló távolságra fekszenek tőlünk a hozzánk legközelebbi csillagok. Már el is hangzott a javaslat, hogy a velük való rádióösszeköttetés hullámhossza 21 centiméteres legyen. Ez egyfajta természetes szabvány. Ugyanis a hidrogén, a világmindenségben leginkább elterjedt elem e hullámhosszon bocsát ki rádióhullámokat. Az Egyesült Államokban még arra iá kísérletet tettek, hogy a Naphoz hasonló és hozzánk legközelebbi csillagokról jövő mesterséges rádiójeleket felfogják. A kísérlet azonban hem .sikerült, mert annak valószínűsége már eleve túlságosan csekély volt. Lehetséges ugyanis, hogy a hozzánk legközelebb eső civilizációk tőlünk sokkal nagyobb, több száz fényévnyi távoJ ságra vannak. Ez esetben pedig a mesterséges rádiójelek felfogása sokkal nehezebb, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy a sok százezer, többé-kevésbé egyformán halvány kis csillag közül melyiknek a környékén lehet értelmes élet, viszont az, hogy a lehetséges „rádióadók” ilyen roppantul nagy számát figyeljük meg egyidejűleg, az csaknem lehetetlen. Honnan jönnek a rádióhullámok? Ebben a bonyolult helyzetben igen érdekes és bátor elgondolással állt elő Nyikolaj Kardasev, fiatal szovjet rádió- . csillagász. Elképzelésének lényege a következő: feltehető, hogy egyes civilizációk előbbre vannak a fejlődésben, mint a mienk. Például kedvükre rendelkeznek olyan energiaforrásokkal, amelyek ereje megközelíti saját napjuk sugárzását, ami pedig az emberiség által termelt energia teljesítményének sok-sok tízezermii] iárd- szorosa. Ha ezek a civilizációk az általuk felhasznált energia kis töredékét kódolásra használják fel, vagyis arra, hogy bizonyos információt tartalmazó rádiójeleket adjanak le, úgy ezeket a jelzéseket nemcsak Tejútrendszerünk bármely pontján lehet felfogni, hanem akkor is, ha azok a jelzések más, de közeli Tejút-rendszerekről valók. Kardasev elgondolása szerint egyáltalán nem kötelező, hogy a mesterséges rádiójelzések valamely adott hullámhosszon, például 21 centiméteresén érkezzenek. A skála ennél sokkal szélesebb lehet. Természetesen csak külön program alapján folyó, rendkívül alapos megfigyelések nyomán juthatunk el annak megállapításához, hogy a felfogott rádióhullámok természetes eredetűek-e, avagy mesterségesek. Szabolcs-Szatmárbcm történi- című pályázatunkra érkezett írás Faváros 1959-et mutat a naptár, őszi verőfényben fürdik a záhonyi határállomás. A hatalmas vasútkombinát zajos forgatagába gyakran belesüvít a szovjet mozdony jellegzetes füttyjele, ami az Idegen számára kissé érdekesnek tűnik. A régebbi határmenti kis falucska lassan várossá terjeszkedik, épül, fejlődik, ma már gombamódra épülő, emletes lakótömbje van, különböző szociális és kulturális létesítményekkel gazdagodott. Jómagam is innen indultam el az életbe. A MÁV Állomásfőnökségnél helyezkedtem cl, s ott gyakran megakadt a szemem az egyik kirendeltség impozáns fából készült kis helyiségének a falán. Fekete keretben, aranyozott betűkkel ez állt ott: ÉRDÉRT Vállalat záhonyi kirendeltsége. Sokat töprengtem e szónak a jelentésén, hogy „ÉRDÉRT”. Alikor még nem gondoltam, hogy milyen komoly jelentősége vfíi énnek a vállalatnak hazánk ipari-, épület- és egyéb faellátásban. Nem gondoltam arra sem, hogy ennek a vállalatnak létezésében, illetve a feladatainak végrehajtásában, Szabólcs-Szatmár megyének is milyen nagy szerepe lesz. • Akkoriban, 1959 Végén még nem gondoltam, hogy megtaláltam azt a munkakört, amit örömmel fogok végezni. Ma igen sokat gondolok vissza arra az esztendőre. Javában folyt az őszi betakarítás, a mezőgazdaságban dolgozó emberek szorgalmasan igyekeztek. A betakarítás után következett az őszi szántás-vetés. Feltűnt azonban az embereknek, hogy Tuzsér és Komoró községek között körülbelül l6Ö holdnyi terület parlagon maradt, és ott hatalmas földgyaluk, kotrógépek, lánctalpasok kezdik egyengetni a talajt. Nosza, mindjárt megindult a találgatás, és különböző kacsák, rémhírek keltek szárnyra. Repülőteret építenek Tuzsér és Komoró között — sugdostak egyesek. Kevesen tudták a munkálatok igazi célját. Nemsokára azonban napvilágot látott égy hirdetés a „Kelet- Magyarország” hasábjain: „Az ÉRDÉRT Vállalat Tuzséron létesítendő telepén érettségizett férfiakat felveszünk mű-, szaki gyakornoknak. Kiképzést a vállalat alsó- zsolcai telepén megkapják.” így szólt a hirdetés és ifjú szívemet megdobogtatta az eshetőség, hogy itt az alkalom álmaim, vágyaim megvalósításéra. Rögtön jelentkeztem is áz illetékes helyen, és nagy örömömre felvételt is nyertem. 1960 január 2-a volt, amikor benyitottam az alsózsolcai telep kapuján. Hamar meg is szerettem az ott folyó munkát, és igyekeztem elsajátítani a szükséges ismereteket. Í961 őszén megkez'dte működését a Tuzséron felépült óriástelepünk. Vállalatunk központja, más szakemberekkel együtt engemet is ödahelyezett. Szívesen vállaltam ezt a megbízást, hiszen Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb fatelepének a születésénél lehettem jelen, és azóta is Ott dolgozom. A hatalmas telep a mátészalkait jóval felülmúlja, és tervezett munkáslétszáma a teljes kapacitásnál 2—3000 fő lesz. A telep beindulása óta fejlesztés alatt áll. Korszerű gépeket, óriás- darukat helyeztek üzembe, amelyek segítenek a nehéz emberi, fizikai munkánál. Népgazdaságunknak komoly nyereséget jelent az az előny, hogy a széles nyomtávú vasúti vágány, a vonalból kiágazva, befut telepünk területére, és ezzel megtakarítjuk a normál, illetve magyar vasúti kocsiba vadó átrakást, Záhonyban, miáltal tehermentesítjük is a záhonyi átrakó állomás munkáját. A tuzséri telepnek hatalmas termelési tervei vannak. Innen látjuk el hazánk bányáinak jelentős részét faanyaggal, aztán a fűrészüzemeket, bútorgyárakat, asztalos, építőipart stb. Ügyszólván az ország minden részébe Szállítunk alapanyagot, vagy készárut, még Somogy és Zala, Vas megyékbe is. A vállalat az elmúlt évek folyamán igen sc% szakembert nevelt a gyakornoki idő alatt, akik kellő hozzáértéssel irányítják az itt folyó termelést, manipulálást, és egyéb munkákat. A népgazdaság részére fontos tényező ez, hiszen nem mindegy, hogy a hazánkba beérkező, értékes faanyaggal hogyan gazdálkodunk. Minőséget tekintve nyilvánvaló, hogy az asztalosiparnak jobb minőségű árut kell szállítani, mint például az építőiparnak. Ezért merül fel a fűrészelt árunál az osztályozás művelete. Itt fafajtánként elkülönítve, több féle osztály szerint máglyázzák, raktározzák, szárítják az anyagot. A gömbfa feldolgozásánál korszerű csehszlovák gyártmányú motorfűrészek is rendelkezésre állnak az elektromos fűrészek mellett. Ezekkel a fát különböző választékok szerint dolgozzák fel, papírfa, bányafa, veZeték- oszióp, gömbrúd, állványfa stb. Termelésük után továbbítjuk a felhasználókhoz a megfelelő helyre. A fűrészelésre alkalmas rönköt Is kiválogatják, aminek egy részét tutajon szállítják a szegedi és szolnoki fűrészüzemeknek. Két éve, hogy az első tutaj elindult, ünnecé- lyes keretek között, amelyen helyet foglaltak a filmhíradó, és a televízió munkatársai is. Valóságos faváros ez, amerre a szem ellát, kilométeres hosszúságokban, utakkal behálózva; fa és fa mindenütt. Korszerű emeletes irodaházak, központi fűtéssel, vízvezetékkel ellátva.’ Tiszta öltözők, zuhanyozókkal felszerelve; kultúrterem, 600 személyes ebédlő, klubszoba, könyvtár, vegyesárubolt is található itt. A távolról idekerült vezető szakemberek minden igényt kielégítő szolgálati lakásokat kaptak a telep területén. A dolgozók hazaszállításáról ipari autóbuszjáratok gondoskodnak. A kulturális és sportélet is fejlődőben van. A telepi nek futballcsapata is van Tuzséri ÉRDÉRT néven, amely a megyei II. osztályban szerepel. Tánccsoport, színjátszó csoport is van,- amelyek most vannak kialakulóban, s már e£dig is nívós műsorokkal mutatkoztak be a vállalati rendezvényeken, és sikeresen haladnak azon az úton, amelynek célkitűzése, hogy a telep a környék kulturális életének gócpontjává váljon. Szabolcs-Szatmár megyének tehát, a két „ÉRDÉRT” telepen keresztül fontos szerepe van népgazdaságunk megfelelő faJ ahyagellátásában, és ezt a feladatot azok dolgozói igyekeznek sikeresen megoldani. Nekik is komoly szerepük van abban, hogy az ÉRDÉRT Vállalat május 1. alkalmával a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzász- iajával kitüntetett tízszeres élüzem lett. E* további sikerekre sarkall bennünket. Király Gábor Tuzsér „ÉRDÉRT” telep Közlekedési mozaik A vasútépítés ügyét hazánkban elsőízben az 1825—27, évi országgyűlés tárgyalta meg. A kereskedelem fejlesztéséről szóló határozatban kimondották, hogy „a magánosok, vagy társaságok a kereskedelem emelésére és a lakosság kényeimének előmozdítására szolgáló hidak, vasutak, vagy csatornák építésére megszabott díj mellett szabadalmat kaphatnak.” Az első vasút építésére 1827- ben aláírási ívek kibocsátásával akarták a tőkét összegyűjteni. Az elgondolások szerint 19 ezer forintba kerülő próbavasút Pest városától Szolnok felé, 3900 ölnyi távolságra készült volna el. Amikor kiderült, hogy ez a kis út is a tervezettnek duplájába kerül, a társaság feloszlott és a már megépített vasútvonalat is lebontották... 1827-ben elkészült Budapesten az első úgynevezett lebegővasút; Kőbányától a Kerepesi útig közlekedett. A kocsik fagerendákra erősített síneken függve, kerekeken futottak. Tulajdonképpen iparvasút volt, de személyszállításra használták. A lovak az út mellett A nyíregyházi piacon. Ioszif Sklovszki húzták a kocsikat. Foto: Hammel i 4
