Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Kincs béke a tanyabokrok között Torzsalkodás helyett határozott intézkedést a nagycserkeszi Kossuth Termelőszövetkezetben! A nyíregyházi járás szét­szórt tanyabokraiban egyik centrum Nagycserkesz. Nem­csak azért, mert ott a tanács, az iskola, a kultúrház és a bolt, inkább mert a Kossuth Termelőszövetkezethez tartozó kilenc tanyabokomak is ott van a központja, onnan indul­nak munkába az emberek, a gépek. ÚGY TŰNT: MINDEN. MEGVÁLTOZOTT A Kossuth Termelőszövet­kezetben évekig rosszul és eredménytelenül gazdálkodtak. Az 1962-es évet 780 ezer fo­rint, az 1963-as évet 485 ezer forint mérleghiánnyal zárták. Oka ennek a gyenge szakve­zetés, a kisparcellás gazdálko­dási mód, a gépek, a raktárak — 24 helyen volt raktár — szétszórtsága és nem utolsó­sorban az emberek torzsalko­dása volt. Idén tavasszal változás tör­tént a termelőszövetkezetben. A közgyűlés leváltotta a régi vezetőséget, új elnököt vá­lasztottak, két főről négyre növelték az agronómusok szá­mát. Az új vezetőség megvá­lasztása után úgy tűnt; min­den megváltozott. Nemcsak a gazdálkodásban, hanem az emberek egyetértésében is. Először a termelőszövetkezet történetében május elsejére már minden mag a földbe ke­rült. Ahol csak alkalom nyí­lott rá, táblásították a földe­ket, megkezdték egy központi major kiépítését, az erő- és. munkagépeket összevonták. A TÉNYEK BIZONYÍTANAK Változtattak a munkaszer­vezésen is. A jobb irányítás érdekében hét brigád helyett kettőt alakítottak. Megszigo­rították az adminisztrációs munkát, elsősorban a könyve­lést, a raktári be- és kivétele­zést. A jelenlegi szakvezetés szervező; irányító és gazdálko­dási hozzáértését bizonyítja, hogy a tavaszi jó munkát a nyár folyamán is további gaz­dasági eredmények követték. Az ekekapáz^st például kuko­ricánál, burgonyánál a tava­lyihoz képest megduplázva végezték el. Szerepe volt eb­ben annak, hogy. az új elnök javaslatára vonókeretes ötso­ros ekekapát készítettek, így közel 500 hold kukorica, bur­gonya művelésénél 200 mun­kaegységet' takarítottak meg. 200 ezer forint többletjöve­delmet jelenteit a termelőszö­vetkezetnek, hogy az egyik dohánypajtából csibe utánne- velőt készítettek. A kiscsir­kéket csak négy hétig tartot­ták a csibenevelőben, utána a dohánypajtában nevelték to­vább, így több turnus felne­velése vált lehetővé. Meggyor­sították a sertéshízlalást is, úgy, hogy nem süldőztetnek, és kilenc hónap alatt elérik a 106*—120 kiló értékesítési súlyt. Ez újabb 100 ezer fo­rmt pluszjövedelem a tsz-nek. Azzal, hogy négy gépet ál­landóan két műszakban üze­meltetnek. szintén jelentős költségmegtakarítást értek ei. AKAD EGY-KÉT EMBER... Nagycserkeszen tehát nincs baj a gazdálkodással, de an­nál inkább az emberekkel. Sütő Pál patronáló igen he- ij esen mondta: „Asad egy­két ember •— főleg azok, aki­det nemrég leváltotta« köz­ük a volt elnök — akik meg­dobálják gátolni a munkát és .■/onyítani szeretnék, hogy az ■ i vezetőség rosszabb a ré­méi.” Sütő Pál kiifelentése nem alaptalan. A volt elnök pél­dául a legutóbbi párttaggyú­lésen majdnem két órán ke­resztül bizonygatta, hogy az új termelőszövetkezeti vezető­ség — közöttük is főleg az agronómus — nem ért semmi­hez, mindent elrontanak, lé­nyegében arra törekednek, hogy kárt okozzanak a tag­ságnak. És akadtak, akik ezt el is hitték, nem látták meg közvetlen közelről sem az eredményeket, sőt kiálltak a leváltott elnök mellett. Egy olyan ember mellett, aki ugyan tud alaptalanul bírála­tot. mondani és aki a korábbi években valóban kárt oko­zott a termelőszövetkezetnek, viszont ebben az évben a közös gazdaságban még egyet­len kapavágást sem tett. A volt elnök ellenlábaskodása után érthető, hogy a Cigány­bokorban, ahol lakik, megta­gadták a gabona cséplését, és ott végezték legrosszabbul a növényápolást is: VEREKEDÉS ÉS MUNKA­MEGTAGADÁS A párttaggyúlésen tisztázták ugyan,, hogy a volt elnök alap­talanul vádaskodott és hogy az eredmények az új vezető­ket igazolják, mégis megma­radt ennek káros nyoma. Nem túlzás a következtetés, hogy ezért is, a jelenlegi szak­vezetők között nincs most már teljes összhang. Ezt vi­szont érzik, tudják egyes rendbontásra hajlamos em­berek és kihasználják. És mert nem követte fegyelmi, Váiasz cikkünkre s Két orvos és egy gyermekgyógyász tart ügyeletet vasárnaponként Bőrűik a rendelőintézetet — Megszűnik a helyiségek kettős funkciója sőt bűnvádi eljárás korábban az egyes eseteket, ezt az új elnök gyengeségének, elnézé­sének tudták be. Bátorságra kaptak olyanok, akik még a tettlegességtől sem ijedtek vissza. Az egyik tsz-tag pél­dául megvárta és elzavarta a szérüskertből Gincsai András éjjeliőrt, mert az figyelmez­tette, hogy ne etesse a búzát a lovakkal. Az ellenőrző bi­zottság elnöke viszont az egyik raktárost verte meg, mert az nem volt hajlandó aláírás nélkül részére lapátot kiadni. Verekedés és munkamegta­gadás váltakozva, követte és követi egymást Nagycserke­szen az utóbbi időben, de aíkik ezekben részt vesznek, kevesen vannak, a 480 fős tag­ságnak elenyésző része. REND LEHET, HA... A termelőszövetkezet tagjai­nak túlnyomó többsége egyet ért az új vezetők gazdasági, szervezési intézkedésével. Be­csületesen dolgoznak és közös erőfeszítéseik árán elérhetik, — erre is törekednek — hogy idén megszűnjön a mér­leghiány, jövedelmezőbb le­gyen a gazdaságuk. Ahhoz vi­szont, hogy ez a nagy többség célját elérje, nemcsak gazda­sági téren, de emberi vonat­kozásban is mielőbb rendet kell teremteni. Seres Ernő *A Kelet-Magyarország augusztus 5-i számában meg­jelent „Intézkedést vár az or­vosi ügyelet” című cikkre vá­laszként a következőket köz­löm. 1955-ben a Vöröshadsereg út 14 szám alatti épület hátsó részét kaptuk meg körzeti or­vosi rendelőknek és ott kelllett elhelyezni az éjjeli ügyeletet olyan helyiségekben, ahol nappal is rendel a körzeti or­vos. Közben az épület elejét elfoglaló SZTK terjeszkedett és még a tisztiorvosi hiva­tal helyiségeit is elfoglalta. Az SZTK az új épület átadásával Széchenyi utcára költözött, így az egész épületet átépít­hetjük városi szakorvosi ren­delőintézetté. A tervek szerint az orvosi ügyelet külön helyi­ségeket fog kapni fürdővel és egyéb egészségügyi berende­Szántóversenyt rendeztek Nagykállóban tizenkét trakto­ros részvételével. Az első helyet — a képünkön látható — Jécsák József szerezte meg. Nyereménye: 1800 forintos rá­dió. Beküldte: Elek Emil zésekkel, ahol napközben nem lesz rendelés. Hogy a mennyezet mindkét ügyeletes helyiségben lehul­lott, azt nem lehetett előre látni, de azonnal megjavítot­tuk. Az épületben nem hidro- foros, hanem víztartályos víz­ellátás van, és ha a vízellá­tás megszűnik, bárki bekap­csolhatja a vízhúzó motort. Ezt a körzeti orvosok, ápoló­nők tudják és ha nem tudják, a pincében lakó altiszt azon­nal bekapcsolja. Ami az orvosi adminisztrá­lást illeti, az ügyeleteskönyv vezetése az oda beosztott éj­jeli ápolónő feladata. Az or­vos csak az orvosi részt kö­teles oda beírni, így külön orvosímok felvételére nincs szükség. Az ügyeletes naplóba beírt észrevételeket mindany­nyiszor elolvassuk és intézke­dünk. 1955 óta az ügyeletes szolgá­latot gépkocsival a kórház látja el és nem tudta mindig úgy beosztani a járművet, hogy este 7 órára pontosan megjelenjék. Ebben az ügy­ben már többször intéztünk kérést a kórház igazgatójához, gondnokához, ígéretet kap­tunk, de végleges megoldás a mai napig sem született. A Vöröshadsereg út 14 szám alatti épület átépítésével re­méljük, hogy az orvosi ügye­let lényegesen jobban fog mű­ködni. Éjjel egy, ünnep és vasárnapokon pedig két ügye­letes orvos lesz, és külön még egy gyermekgyógyász orvos is inspekciózni fog.” Dr. Bíró Béla városi főorvos Belsőmajor harminchat Idős Bognár Mihály és a családi iénykép Esti csend honol a tiszavas- vári Belsomajor utcáin. Tizen­két évvel ezelőtt még ekék szántottak itt, most szép la­kások uralják a terepet. A 36-os számú házat keressük. — Ott van az a szép — mu­tatja egy borzos hajú kisfiú. A ház ablakából kiszűrődő fény megvilágítja az udvar egyrészét, ahol kis asztal mel­lett alacsony termetű, ötven év körüli férfi jóízűen fo­gyasztja a vacsorát. Amikor megszólítjuk, arcán végigfut a meglepetés, de azután szíve­sen invitál beljebb. Fénykép as asztalon Tekintetünk az asztalon le­vő családi fényképen akad meg. — A fiam — mondja nem kis büszkeséggel az idősebbik Bognár Mihály. — Nekik már könnyebb, mint nekünk volt fiatal korunkban. Ha nem tet­szik a ló, ott van a traktor ... Érdekes története, van en­nek. A húszéves Mihály fia azelőtt nagyon szerette a lo­vakat. A Rákóczi Tsz-ben a legszebb, leggondozottabb lo­vai neki voltak. Ha végighaj­tott a falun, az emberek meg­csodálták. Hát még a hajtó- yersenyeken? Több első díjat nyert a vetélkedésen. Büszke is volt rá a szövetkezet. Az­tán szinte máról holnapra megváltozott a fiatal fiú gon­dolkodása ... Elvégezte a traktorvezető iskolát és a szép lovakat vasparipávail cserélte fel. Hogy nem bánt rosszab­bul az „új lovával” sem, azt az oklevele is tanúsítja. Cigarettát vesz elő, rágyújt és a felfelé szálló kékes füs­töt figyelve csendesen mond­ja. — Más a mai fiatalok vi­lága ... Aztán gondolata visszanyúl a múltba ... Cselédnek ma­radni, mint az apja, Ö is csak arra gondolhatott, hogy gróf Semsey László uradalomban béres legyen. Annyi idős volt, mint most a mellette ülő ti­zennégy éves fia és már fel­nőttnek való munkát végzett. Egy „szobában” tizenketten laktak, a közös pitvarajtón hu­szonnégyen jártak ki... — Most a lakásom különb, mint akkor a főintézőé volt — mondja elégedetten. E ebben nem túloz. Kétszo­bás komfortos, csak a fürdő­kád hiányzik még. Az is meg­lesz. Most vezetik a községbe a vízvezetéket. Ha kész lesz, erre is gondoltak. Azt mondja, jól élnek, tele van a kamrája. A télen olyan nagy sertést vágott, aminek tizenötcentis szalonnája és nyolcvan liter zsírja volt. Most is három százhúsz kilós „malacka” hízik. De a múltat mellé idézi. Akkor jobbára csak fagyos krumplit, meg sült tököt ettek. Azt is közösen sütötték a kemencében. Ki-ki a magáét rovátkával jelölte Egy kicsit boldog, egy ki­csit zavart, hogy az érdeklő­dés középpontjába került. De ez a zavartság inkább sze­rénységének jele, az olyan emberé-é, akit ugyan már régen vágyak és erők' feszí­tenek, mégis amikor azok megérnek, kipattannak, ön­maga is zavarba jön tőlük. Ez a fájta zavar érződik Mol­nár Bélán is, aki éppen két hete, hogy dicsőséget szerzett a traktorosoknak, a nyjnegy. házi járásnak és munkaadójá­nak, a Nyírteleki Gépállo­másnak. Egyébként mentes minden elfogultságtól. Szót­lanul várja kérdéseimet és csak azokra válaszol szaba­tosan, érthetően, de egy be­tűvel sem kevesebbet, vagy többet. — Fegyelmezett, s megerősítve érzem felettesei­nek korábban elhangzott di­cséretét: jó szakember — mondották róla. így van, fe­gyelmezettség nélkül nincs siker, nincs eredmény. A szokványos és a riport szempontjából nélkülözhetet­len kérdések után eljutunk a fő témához, az eseményhez amelyet néhány soros hírben így közölt a helyi sajtó: „Ra- kamazon szántási versenyt rendeztek a nyíregyházi já­rás traktorosainak részvételé­vel.” A világ érdeklődését fi­gyelemmel tartó kül- és bel. Versenyek politikai események, az olim­piára készülődés lázgs idő­szakában valóban szürke kis hír. Mégis Molnár Bélát hall­gatva úgy éreztem, részt kel­lene vennie rajta az egész községnek, járásnak — akár egy-egy futball-mérkőzésen — hogy megismerjék szépsé­gét, szívdobogtató izgalmát. Mert a szántóverseny mind­ezt magában rejti. Ezt érez­tem én is a 25 éves tratoros elbeszélése nyomán. Egy-egy mondatával, szakszerű ma­gyarázatával kibontakoztatta előttem a felkészülés izgal­mát. Láttatta mindazt, ami egy-egy ilyen versenyt meg­előz, s amely — szerintem felveheti a versenyt bár­mely más népszerű sportág­gal. A felkészülés izgalma itt is megvan, azzal a különbség­gel, hogy itt nem a modelle­zőgép szárnyát, hanem a hid. ralikát ellenőrzik, itt nem a kereket, hanem a tárcsás csoroszjáf szerelik fel, tu­dást és művészetet igényel az eke élesítése, beállítása, az ekefej boronafogásának ki­számításai, hiszen a verseny megadott területen zajlik le. Aztán az „edzés”. Nem jól felszerelt edzőtáborokban, tudományosan előírt táplál­kozás mellett, szakirányítók segitségével történik, hanem munka után, otthon a tarlón. Forduló ötször, tízszer, húsz­szor, hogy már a falubeliek is megsokalják: mi van ezzel a Bélával, már tíz óra és még mindig a gépen ül. És a nagy nap! Negyven traktor versenyre készen. A zászló lecsapódik és a gépek nekiindulnak. összeszántá$, széjjelszántás, két ekefejjel, három ekefejjel, 20 méter széles, 100 méter hosszúságú területen. S a versenyfeladat nem is olyan egyszerű. Az el­ső az összeszántás. A terület egyik részében a jobb szélen kell ötször fordulni, a baráz­dát úgy összeszántani, hogy ne látszodjék meg, hói volt a közepe. A mélység pedig 24 centiméternél sem több sem kevesebb nem lehet. Molnár Béla MTZ 5-ös gé­pén a 7-es versenyszámot vi­selte. Indulás. Még egy pil­lantás a közönségre; igazga­tó, párttitkár, brigádvezető kijöttek drukkolni. Csak a. nyitó és a záró barázdánál vert gyorsan a szíve. Ennél jobban talán csak akkor, amikor úgy dél tájban a zsü ri asztala felé pillantva meg­látta, hogy az egyik oklevélre már rajzolják a nagy M be­tűt, utána az o-t... az ő ne­vét. Hibapont nélkül győ­zött. Sikerének sokan örül­tek, a gépállomás dolgozói a nagycserkeszi Uj Elet, a Kos­suth és a Rákóczi Termelőszö­vetkezet, a nyírteleki Szabad­nép és az Újvilág Termelőszö­vetkezet, ugyanis ezekben a tsz-ekben dolgozik Molnár Béla. örült odahaza felesége, aki el sem akarta hinni, hogy férje lett az első és örültek a járás vezetői is, akik bejelen­tették, hogy a győztesek ké­szüljenek a megyei verseny­re. Mostanában sokféle v< seny folyik. Látványosság­ban lehet, jó néhány megelőz­né a szántóversenyt, de tar­talmában nemesebbet, tiszte­letreméltóbbat nem tudok el­képzelni, s hiszem, hogy nem sokára ünnepelni fogjuk azo­kat is, akik a kenyeret adó föld jobb megműveléséért szállnak nyeregbe. meg. Édesanyja a targoncát adta el, hogy néha, néha egy ki® rizst vegyen a családnak. Ez volt az ünnepi ebéd. Menekülés a háborúba Még jóformán húszéves sem volt, amikor igazságérze­te kellemetlen helyzetbe so­dorta. Az intézőnek megmond­ta a véleményét, az ember­telenségét. Verés, majd elbo­csátás lett a következménye. Szinte megváltóként jött ek­kor a katonai behívó. 1941-ben szerelt lé és megnősült. Egy másik tanyára szegődött el béresnek, mert az intéző min­dig szemmel tartotta. — Hogy mi volt ekkor a legnehezebb? — ismétli meg a kérdést. — Vállalni a nyomo­rúságot azért, hogy talán egy­szer másképpen lesz... Jött a háború, a behívó, a front... Éjszakánként kínzó látomások gyötörték. Már két éve nem tudott a családról. 1945 ezt is meghozta. Öt hold földet kapott. Szinte a puszta két kezükkel kezdték megművelni. A Takaros ta­nyán — tanyabírónak válasz­tották meg a többiek. Minden erejével az új életre serken­tette az embereket. „Semmi­ből” iskolát építettek, taní­tót „szereztek”. Igen ám, de csakhamar „szűknek” érezték a tanyai életet. 1950-ben egy­más után emelkedtek a szép paraszti házak a Belsőmajor­ban. A tanyának csak a helye maradt meg. FÓvatos és tanácstag Amikor a szövetkezet, meg­alakult, Bognár Mihály sza­vait mindenki hallhatta. Ne­héz, küzdelmes évek követ­keztek. 1953 __ 1956... A szö­vetkezetben vezetőségi tag, brigádvezető, fogatos... A la­kóterületén tanácstag. Az em­berek gyakran megkeresik, tanácsokat, segítséget kémek tőle. Kezébe veszi az asztalon lé­vő családi képet... A legidő­sebb fiú, a huszonkét éves Ár­pád az állami gazdaság leg­jobb juhásza Tedején. Jól gon­dozott juhaival és a nyolc ki­ló átlag gyapottsúllyai mél­tán lett a megye legjobb ifjú juhásza és első helyezettje, az országos helyezésről nem is beszélve. A tizenné'gyéves Ist­ván is a bátyja példáját akar­ja követni. A kislány tízéves, maid a jövő dönti ed, milyen pályát választ. Bálint Lajos 1964. augusztus, 23. Arató Erzsébet {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents