Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Bútorlapgyártó üzemet kap Myíre^yliáza Nagy Józsefné könnyűipari miniszter nyilatkozata a lakosság fogyasztói igényeinek alakulásáról és az új vidéki könnyűipari üzemekről a közeli egy-két eszten­dőben és milyen gyártá­si profillal, könnyűipari üzem? VÁLASZ: Iparosítási prog­ramunkban, új üzemegységek létesítésében, üzembővitásben már eddig is érvényesült az az irányzat, hogy a vidéket mun­kaalkalommal kell ellátni. Ilyen elgondolás alapján lé­tesült a ceglédi, békéscsabai, szentesi, bácsalmási és ózdi ru­hagyári telep. Ezzel a céllal indítottuk meg a Győri Kö­töttkesztyűgyár celldömölki, a Rákospalotai Bőr- és Mű­anyagfeldolgozó Vállalat Szek­szárdi, a Pécsi Kesztyűgyár siklósi, a Szombathelyi Cipő­gyár körmendi telepét Az idei és a harmadik ötéves ter­vünkben előirányzott mintegy 40 új létesítmény zöme is vi­déki lesz, iÉpül 790 milliós költséggel a Dunaújvárosi Pa­pírgyár, a közeljövőben kez­dik el — 150 milliós költség­gel — a Nagylaki Bútorlap­gyár építést. Ugyancsak bútor­lapgyártó üzem létesül majd Nyíregyházán. A nagy üzem­bővítések is legnagyobb részt vidéken történnek. Több mint 400 millió forin­tot költünk a Szegedi Textil­művek bővítésére és mintegy 70 millió forintos költséggel korszerűsítjük a Szegedi Ken­derfonógyárat. Sorolhatnánk tovább a terveinkben szerep­lő nyomdák, papírgyárak, és egyéb iparágakhoz tartozó üzemek bővítését, létesítését, amelyek mind a vidéki dolgo­zók jobb életkörülményeit biz­tosítják; azzal is, hogy mun­kaalkalmat adnak s azzal is, hogy termékeik a város és a falu árubőségét szolgálják, — fejezte be tudósítónknak adott nyilatkozatát Nagy Józsefné könnyűipari miniszter. Badapesö fcudösítóalc felke­reste Nagy Józsefné könnyű­ipari minisztert és a szakem­bereket és fogyasztókat egya­ránt érdeklődő kérdéseket tett fel neki. Az alábbiakban kö­zöljük a kérdéseket és a vá­laszokat. Kérdési Az ország- gyűlés legutóbbi ülés­szakán sok szó esett — a belkereskedelmi mi­niszter beszámolója kap­csán — a kereskedelem és az ipar együttműkö­déséről, kapcsolataik to­vábbi javításának szük­ségességéről. Hogyan látja ezt a kérdést a miniszternő? VÁLASZ: A könnyűipar és a belkereskedelem között évek óta kielégítő kapcsolat alakult ki. A tervezés időszakában immár egy évtizede közös programtárgyalásokat folyta­tunk. Ezek során megállapít­juk, hogy mit gyártunk és mit szállítunk a belföldi fogyasz­tóknak: Ha szűk kapacitásról vagy hiánycikkről van szó, szinte gyártmányonként hatá­rozunk. Ugyanúgy megállapo­dunk például abban is, hogy a szezoncikkeket, vagy az új gyártmányokat milyen ütem­ben szállítjuk. Ezeken a tár­gyalásokon beszéljük meg a minőségjavító intézkedéseket, * csomagolás fejlesztését, hogy a jó minőségű áru szebb kön­tösben kerüljön a vevő elé. Az éves terv végrehajtása során igyekszünk az ipari és a kereskedelmi vállalatok kö­zött közvetlen kapcsolatot ki­építeni. A legtöbb iparágban a megrendeléseket ma már nem a központi szervek adják fel, hanem az új, átszervezett vál­lalatok. A kereskedelmi szak­emberek így a piackutatáso­kon, az árubemutatókon ta- : pasztáit jogos igényeket köz­vetlenül a vállalatokhoz to­vábbíthatják. Mi természete­sen igyekszünk éves tervein­ket. — tekintetbe véve anyag- készleteinket és kapacitásain­kat — a vevők kívánságai sze­rint rugalmasan megváltoztat­ni. Mód van arra tehát, hogy szükség esetén eltérjünk éves megállapodásainktól is. Mindez persze, nem jelenti azt, r— mint ahogy az ország- gyűlésen elhangzott referá­tumból és a hozzászólásokból is kitűnt —, hogy a kereslet és kínálat, a termelés és a fo­gyasztás teljes összhangját már megteremtettük. Ezt még sok tényező gátolja, így az ipar anyagellátási nehézségei, a ke­reskedelem nem mindig helyes keresletfelmérése, az ipar egyenlőtlen szállítása, az új gyártmányok nehézkes beveze­tése, de igen jelentősen korlá­tozza a szükséglet megfelelő ki­elégítését a raktárhiány is. A Könnyűipari Minisztérium kollégiuma éppen az elmúlt hetekben tárgyalta a gyárt­mányfej lejtési intézkedése­ket; az új gyártmányok beve­zetésével és a gyártmányfej­lesztés irányításával kapcsola­tos minisztériumi feladatok rendjét. A cél az volt, hogy az új gyártmányok körüli huza­vonát megszüntessük és anya­gilag is érdekeltté tegyük a vállalatokat új termékek gyár­tásában. A minisztérium kezdeménye­zésére, a vállalatok, hosszabb, féléves és éves szállítási szerző­déseket kötnek a belkereske­delemmel és ezáltal is segítik a folyamatos áruellátást. Ezek a szerződések megakadályoz­zák. hogy alapvető, nélkülöz­hetetlen könnyűipari fogyasz­tási cikkekben, például szan­dálokban, bizonyos fajta ru­haneműéiben, ingekben, gyer­mekcipőkben stb. hiány lépjen fel. Az ipar és a kereskedelem jó kapcsolatainak kiépítéséhez hozzátartozik az is, hogy a kereskedelem, amely közvetle­nül ismeri a fogyasztók igé­nyét, kifogásait, a fellépő eset­leges áruhányt, alaposabb piac- kutatási tanulmányok, ponto­sabb igényfelmérés alapján juttassa el kívánságait az ipar­hoz. Mi pedig — lehetőségeink szerint, — igyekszünk az igé­nyeket kielégíteni. Kérdés: A gazdasági ‘árcák közül a könnyű- ; párnák van a legköz­vetlenebb kapcsolata a lakossággal. A fogyasz­tói kívánságok, a divat alakulása befolyásolja az ipart, az pedig — áruin keresztül — ízlésalkotó hatással van a vevőkre, a közönségre. Egészsége­sen alaknk-e ez a két fo­lyamat? ' VÁLASZ: A könnyűiparnak nincs olyan közvetlen kapcso­lata a lakossággal, mint a ke­reskedelemnek, ahol az eladó naponta találkozik a vevővel. Amikor azonban használatba kerülnek a könnyűipar termé­kei, azok jó vagy rossz minő­sége szabja meg a fogyasztó­nak az iparról kialakult véle­ményét. A könnyűipari cikkek jó minősége mindennapi éle­tünkben okozhat örömet, de hibái bosszúságot is. A fo­gyasztók véleménye, kívánsá­ga befolyásolja az ipar terme­lését, hiszen nem célunk rak­tárra termelni, sőt szigorú jog­szabály van arra, hogy válla­lataink csak előre megrendelt árut termelhetnek. A divat alakulása — vagy azt is mond­hatnánk, szeszélye — befolyá­solja az ipar termelését, ha nálunk nem is annyira, - mint a kapitalista országokban. Mi magunk is igyekszünk a divatot . befolyásolni, az em­berek ízlését és szépérzékét nevelni. Több éve működik a tárcán belül a divattanács, újabban a gyártmányfejleszté­si és divatbizottság, amelynek tagjai: a minisztérium, az iparművészeti-, és a nőtanács képviselője, valamint a keres­kedelmi és iparvállalatok szakemberei. A bizottság fél­évenként kiadott, a közös vita alapján kialakult, a divatirány­zatot összefolaló könyve utat mutat mind a nagyvállalatok divattervezőinek, mind a ta­nácsi vállalatoknak és a ke­reskedelemnek is. Az utolsó években sok volt a panasz, hogy a különleges méretű vásárlók nem találtak megfelelő ruházati cikkeket. Ennek a hiánynak pótlására a Ruházati Mintatervező Válla­lat 1962. óta gyűjti az adato­kat. hogy a megfelelő mére­tezést kialakítsa. 53 ezer fér­fit, nőt, leányt mértek meg és a részletesen kidolgozott mé­rettáblázat 88 férfi, 92 női, 96 leány és 102 fiú testalkatának megfelelő méretet alakított ki. Ennek alapján konfekció vállalataink már különböző méretállású ruházati cikkeket gyártanak, hogy minden-igényt kielégíthessenek. Kérdés: Milyen tapasz­talatai vannak a mi­nisztériumnak a vidéki lakosság fogyasztói igé­nyeinek alakulásáról — a könnyűipar szempont­jából? VALASZ: Ma már a televí­zió, a rádió, a kultúrházak há­lózatának fejlődése, a közleke­dés javulása következtében a falusi lakosság gyorsan reagál a változásokra, és ezért nem évek, hónapok, hanem napok kérdése, hogy a városban tért hódító, új alapanyagú, divatos cikkeket falun is keressék. A nagy lakásépítkezések nyomán nemcsak számolunk ezzel a változással, hanem segítjük is a falusi lakosság ilyen irányú fejlődését. Az elmúlt években és az idén 16 nagy vidéki vá­rosban tartott több napos di­vatbemutatót. a Ruházati Min­tatervező Vállalat, több ízben ízlésnevelő előadásokkal egy­bekötve. A vidéki áruházak és szövetkezeti boltok prog­ramjában gyakran szerepelnek lakberendezési kiállítások is. A fejlődés arra vezetett, hogy — egy-két, a mezőgazda- sági munkát érintő cikket ki­véve — ma már nem gyár­tunk mást a falusi és mást a városi lakosságnak. A Ruháza­ti Mintatervező Vállalat rend­szeresen foglalkozik mezőgaz­dasági munkaruha tervezésé­vel, és a KGST keretén belül működő öltözködési állandó bi­zottság munkájában is fontos témaként szerepel a mezőgaz­dasági munkaruha. 1962—63- ban férfi mezőgazdasági gép­Tapasztalatcserék, ankétek, kiállítások Újítók klubja alakult Mátészalkán Újítók klubja alakult a kö­zelmúltban Mátészalkán a Szatmárvidéki Faipari Válla­lat, a Nyírbátori Vastömeg- cikkipari Vállalat, a Máté­szalkai Sütőipari Vállalat leg­jobb újítói kezdeményezésére. Az érintett vállalatok előtt ezzel új lehetőség nyílt: együttműködés a kivitelezés­ben. a megoldásban és az újí­tások elterjesztésében. A klubban partnerekre, társak­ra talál az az úiító is. akinek munkahelyén jelenleg hiányoz­nak a javaslata kivíte’ezésé-- hez szükséges tárgyi feltéte­lek, anyag, gép, kellő szakis­meret. A klubélet érdekesnek ígérkerik, így havonta más- . más üzembe tapasztalatcsere- látogatást szerveznek, negyed­évenként ankétot, ezenkívül,, szakkönyvek vásárlását, film­vetítéseket terveznek. A megyénkben eddig egye-'" dűli klub népszerűsítését fog- ’’ ja szolgálni az évenként meg- . rendezendő kiállítás. . Másfél milliós népművészeti export Szabolcsból Kilencmillió négyszázhúsz­ezer forintra teljesítette első félévi tervét a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A szövetkezetben már évek óta a népművészeti munkák ke­rültek előnybe, annál is in­kább, mivel ezek komoly exportcikkeket képeznek. Az év első hat hónapjában egy­millió 315 ezer forint értékű népművészeti munka jutott el Nyíregyházáról több nyugati államba, az NSZK-ba, Svájcba, Ausztriába, Svédországba, Olaszországba — zömmel a beregi keresztszemes kézi­munkából és a paszabi' nép- ' művészeti szőttesből. Több ezer kesztyű, kézimunka, sző­nyeg, kisruha is került a nyü- ' gáti vásárlóközönséghez. Az év második felében jó-* lentősen növekszik az export-i ra kerülő munkák száma. Szeptember 30-ig mintegy más­fél milliós megrendelésük van. Még az idén megkezdik a tiszalöki sütőüzem építését Ez év tavaszán leégett a tiszalöki, napi százmázsás ka­pacitású sütőüzem. Nagy erő­feszítést tesznek most . az egyébként is szűk kapacitású nyíregyházi sütőüzemek, hogy p nyolcezer lakosú községnek biztosítsák a kenyeret. A megyei tanács vb. ipari osztálya, az illetékes szervek­kel nyomban megindította a t--''válást az üzem felépíté­sére. Soltész Béla, a Tervező Iro­da vezetője elmondta, hogy bár a megkötött szerződés szeptember 15-i határidőt je­löl meg. már e hónap Végére ' elkészülnek a tervezéssel, amit .sürgősen átadnak a ki- yiie'ező vállalatnak. Jeszenszki Istyán, az Építő és Szerelő Vállalat főépítés-, vezetője szerint az egymilliós költségű sütőüzem építését , még az ősz folyamán meg­kezdik. Nézzük a két felvételt» s legtöbben így kérdezzük ön- ihagunktól: ez Nyíregyháza? Erre gondolunk a roggyant tetejű, náddal fedett ház, és ezen tűnődünk a világváro­sokat idéző új negyed láttán. Két kép, két világ. Hiszen az Oszőlö utca végén levő sötét ablakú tákolmány, mint emlékeztető, eszünkbe juttat­ja fiatal városunk nem is oly régmúltjtt. Azt az időt, mikor egész utcasorok ékes­kedtek a szegénység jelképé­vel: a vert fallal és a náddal, a szalmával. Azokat az éve­ket, amikor a nádtető alá fészkelt nincstelenek azzal vigasztalódtak, hogy a lopott pénzből épült polgármesteri villa kerítésére éjnek idején felmázolták a LOPTA-lak szót. Évtizedek peregtek le az idő homokóráján, de a vertfalak maradtak. legfel­jebb a nádat, a szalmát újí­tották rajtuk ötévenként. Miközben gyönyörködünk az új városnegyed panorá­májában, jól tudjuk: ez még nem az egész Nyíregyháza, hiszen a toronyházak, a köz­művesített lakások mellett találni még itt is a városszé­len nádtetőt. De ezek a palo­taszerű új lakótömbök gyors ütemben szorítják ki a föld­szintes, ütött-kopott házakat, adnak igazán városi képet a 125 éves városnak. Aki ma elindul a pályaudvar elöl, hogy bejárja a városkapu környékét, „bennszülött” lé­tére ii meghökken. Az utób­bi években beépült vala­mennyi üres telek, s ma már szanálással• kell helyet adni" az újabb épületeknek. ; / Változik, egyre tetszetősébb Nyíregyháza látképe. A ter­vezett gyorsabb ütemű -épít­kezés pedig még előbbre hoz- - za az utolsó nádtetős házalt eltűnését. ----­A. S. Foto: Hammel L kezelőknek, tehenészeknek, női kertészeti dolgozóknak ter­veztek téli-nyári öltözéket és készítettek munkaruhát, álta­lános mezőgazdasági munká­hoz. Vállalataink általában mesz- szemenően figyelembe veszik a mezőgazdaság érdekeit. Most fejeződött be az aratás. Az ipar figyelemmel kísérte a fel­merülő nehézségeket, a gátló körülményeket és igyekezett segíteni így pl. a kender, juta és textiliparban a szőni tudó mű­szaki és adminisztratív dolgo­zók is a gépek mellé álltak a hiányzó szövők helyett, hogy elég zsák legyen a learatott gabonához. S a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi fo­nógyárában vasárnaponként is dolgoztak és gondosan ügyel­tek arra, hogy naponta elszál­lítsák a megrendelt bálakötö­zőket, arató- kévekötözőket. (A Rostkikészítő Vállalat nagy­laki gyára ebből a cikkből 50 tonnával túl is teljesítette a tervét.) De ugyanúgy szívügye volt az iparnak az ékszíj alap­anyag-ellátás. Ebből a cikkből a szegedi gyár napi 1000 négy­zetmétert szállított és a Len­fonó és Szövőipari Vállalat terven felül heti 4000 négy­zetmétert ad október 15-ig a mezőgazdaságnak. Kérdés: Az ipartele- Pülés aránytalanságai­nak felszámolása ho.sz- szabb távra szóló fontos kormányzati feladat. A vidék — részben telje­sen űj, részben fővárosi üzemek áttelepítése ré­vén — egyre több ipari gyárat, üzemet kap. Mi a helyzet e téren a könnyűinari tárca szem­pontjából? A tervek sze­rint hol épül (vagy nyí­lik meg) jövőre, illetve Házak és HAZAK.

Next

/
Thumbnails
Contents