Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
Tálsáfban az USA dél-vietnami politikája Buddhista tüntetések — Morse szenátor szerint hiábavalók az amerikai erőfeszítések akit jaauar 30-a, Khanh uralomra jutása óta tartanak háziőrizetben. Három közülük tagja volt a Diem-rezsim megdöntése után alakult juntának. • A Saigonból érkező riasztó hírekre Khanh, a magaválasztotta elnök, sürgősen félbeszakította tengerparti üdülését es visszatért Saigonba. A UPI szerint „nagy aggodalommal” figyelik dél-vietnami amerikai hivatalos körökben is a Khanh „egykéz- uralmávai’’ szemben mind fokozottabban megnyilvánuló elégedetlenséget. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője megemlítette, hogy Maxwell tábornok augusztus 30-án rövid látogatásra Washingtonba érkezik, először azóta, hogy saigoni nagykövetté nevezték ki. Á szóvivő szerint a nagykövet csak rövid tanácskozást folytat, és személyi ügyeit intézi, útja — állította a szóvivő — „nincs kapcsolatban a délÖjabb berepülés Cipruson Fegyveres incidens —Makariosz nyilatkozata Makariosz, ciprusi elnök péntek este újságíróknak nyilatkozott azokról a tanácskozásokról, amelyeket Garufa- liasz, görög hadügyminiszterrel majdnem egyhuzamban folytatott másfél napon át A többi között kijelentette, teljes az egyetértés a ciprus és a görög kormány között abban, hogy Ciprusnak teljes függetlenséggel kell rendelkeznie, beleértve az önrendelkezés jogát is, Makariosz cáfolta, hogy a görög miniszter a megoldás valamilyen tervét hozta, volna magával Athénből, vagy hogy rá akarta Víjina venni a ciprusi kormányt „bármiféle terv” elfogadására. Ennek kapcsán a ciprusa einök ismét hangsúlyozta, hogy a* úgynevezett Aehesoo- terv nem lehet a tárgyalások alapja, mert a ciprusi problémát különválasztja annak indokaitól. Ami a szovjet katonai segítség kérdését illeti, — mondotta Makariosz — nem változtattuk meg eddigi álláspontunkat Garufaliasz megerősítette Görögországnak azt a szándékát, hogy újabb török támadás eseten Ciprus segítségére siet. A ciprusi kormány egy pénteki közleménye bejelenti, fcogy* két repülőgép, amelynek hovatartozását nem tudták megállapítani, pénteken a délutáni órákban a sziget északnyugati része felett megsértette Ciprus légiterét. Ugyanez a közlemény arról is hírt ad, hogy Bafosz vidékén két fegyveres incidens történt, amelyek következtében egy ciprusi görög méghalt és egy ciprusi török rendőrtiszt megsebesült. Bolívia megszakította diplomáciai kapcsolatát Kubával La Paz. Iturralde Chinel bolíviai külügyminiszter pénteken este bejelentette, hogy Bolívia megszakította a óip lomáciai kapcsolatokat Kubával. Erről szóló jegyzéket nyújtottak. át a kubai ügyvivőnek. Bolívia ilyenformán huszadik latin-amerikai < szág, amely az AÁSZ ajánlása alapján megszakította kapcsolatait a Kubai Köztársasággal, Atlantic Cityben felhúzzák a függönyt Johnson a 1rálasztási startvonalon Az Egyesült Államok keleti partvidékén egyik előkelő fürdővárosban, Atlantic Cityben augusztus 24-én hétfőn felhúzzák a függönyt az amerikai elnökválasztási színjáték egyik fontos felvonása előtt. Miután az „Elefánt pártja”, a republikánusok San Franciscóban elnökjelöltté választották Gold- watert — most a ..Szamár pártja”, a demokraták választják meg elnökjelöltjüket. Az Atlantic Cityben magasba emelkedő függöny a nézőtér számára, nem tartogat majd annyi drámai fordulatot mint a köztársasági párt San Fran- ciscó-i jelölő gyűlése. Mi több: mindenki, előre tudja, ki lesz a „sztár” ezen a színpadon. A demokrata párt teljes bizonysággal Johnson jelenlegi elnököt indítja majd Goldwaterrel szemben. Ki lesz az alelnök? Ilyen körülmények között Atlantic Cityvel kapcsolatban voltaképpen csak két kérdés izgatja a megfigyelőket. Az egyik: ki lesz az alelnökjelölt? A másik: mi lesz a választási harcban Johnson és a demokraták taktikája? Ami az alelnökjelölt ügyét illeti, mindenekelőtt azt kell tudni, hogy az elnökjelölt választási gyűlések az alelnöki posztra nem választás útján jelölik ki a megfelelő politikust. Az alelnökjelöltet mindig az nevezi meg, aki győztesen kerül ki a választási harcból. A hétfőn kezdődő konvenció esc. tében ez azt jelenti, hogy 27-én, amikor a különböző, beszédek már elhangzottak, Johnson megjelenik a konferencián. Megtartja a jelöltséget elfogadó beszédet, s vagy ebben, vagy közvetlenül utána megnevezi az alelnökjelöltet, azt a politikust, akivel „párban” indul a novemberi választáson. Magától értetődően itt nemcsak a személyi rokonszenv és ellenszenv, hanem a politikai alkalmasság is szerepet játszik. Az alelnökjelöltet általában úgy szokták kiválasztani, hogy „kiegészítse” az elnökjelöltet olyan rétegek felé jelentsen vonzerőt, amelyeknél az elnök „varázsa” kicsi. Ez volt az eset 1960-ban is. Kennedy és Johnson személyileg nem különösebben rokonszenveztek egymással és éles harcban állottak az elnöjelölésért. Amikor azonban Kennedy győzött, ha-: bozás nélkül Johnsont nevezte meg alelnökjelöltként. A számítás nagyon egyszerű volt: az északi és keleti részeken erős befolyással rendelkező Kennedy a texasi Johnson személyében olyan pártot akart, választani, aki jó kapcsolatok-: kai rendelkezik a déli és délnyugati államokban. Johnson is ezt a szabályt fogja követni. Ez az oka annak, hogy ügyes taktikai manőverekkel lehetetlenné tette az elhunyt elnök öccsének, Róbert Kennedy igazságügyminiszternek alelnök jelöltségét. (Kijelentette, hogy aktív miniszterek nem vállalhatják el az alelnök jelöltseget.) Ennek a döntésnek az volt az oka, hogy Goldwater fellépése miatt a Johnson mögött álló erők megoszlásában változások állottalj be. A legújabb közvéleménykutatások szerint Johnson általában mindenütt nagyobb eséllyel indul, mint Goldwater — kivéve a déli államokat. Igv olyan alelnökjelöltre van szüksége, aki a Dél számára legalább is nem visszatetsző. Robert Kennedyt a déli államok politikai vezetői a polgárjogi törvény egyik értelmi szerzőjének tekintik, Johnson számára tehát használhatatlan. Az igazság az, hogy „i.deális” alelnökjelölt nincs: e pillanatban nincs olyan vezető politikus a demokrata pártban, aki „kedvenc” lenne a déli államokban, s ugyanakkor Johnson oldalán állna. Az ideális megoldás híján Johnson valószínűleg Minnesota állam két szenátora, a liberális hírében álló, de jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező Humphrey és a fiatalabb McCarthy közül fog választani. Harmadik lehetőségként szerepelhet még Mansfield szenátor, aki a kongresz- szusban a demokratapárti csoport vezetője és az egyik észak- nyugati állam, Montana szenátora. ( A „szegény törvény“ A másik nagy kérdés, mint jeleztük, a kampány taktikája: Ebből a szempontból a les-frissebb jelzést az nyújtotta, hogy Johnson elnök óriási erőfeszítéseket fejtett ki a „.szegénység elleni harcról” szóló törvény gyors meg- szavaztatásával. Az elnöknek erre azért volt különösén szüksége, mert az adócsökkentésről szóló törvény, valamint a polgárjogi törvényjavaslat még „örökségképpen” maradt. Johnsonra Kennedytől. Ezzel az új törvénnyel, amely amerikai méretek között nem különösebben jelentős összeget, 940 millió dollárt, szán a szegénység elleni küzdelemre — Johnson lélektani hatást akart gyakorolni a választók széles rétegeire. E törvény gyors keresztülhajszolása azt mutatja, hogy az elnök belpolitikailag a „liberális közép” programjával indul — miközben külpolitikailag azon igyekszik, hogy kifogja a szelet Goldwater vitorláiból. (Az agressziós politika élesítése Dél-Vietnamban, Kongóban, Cipruson, stb.) Könyörtelen hadjárat Az amerikai hagyományok szerint az úgynevezett „munka ünnepe” (Labor Day) jelenti a tulajdonképpeni el- nökvájesztási csata kezdetet. Általános vélemény szerint idén ez a hadjárat keményebb és könyörtelenebb lesz, mint a második világháború óta bármikor. Az Egyesült Ál a- mokban különleges választási rendszer van: egy-egy állam meghatározott számú „élés- tort”- állít. Amelyik jelölt egy adott államban bármilyen kis többséget kap, „elviszi” az állam összes elektorát. Ebből következik, hogy nem minden egyformán fontos. Az államok egész sora tíznél kevesebb elektort állíthat — de például New York egymaga negyvenhármat, Kalifornia negyvenet, Pennsylvánia huszonkilencet. Miután mindkét jelöltnek vannak olyan államai. amelyekre többé kevésbé „biztosan” számíthat, a választás eredményét néhány ingadozó „kulcsállam” dönti majd el. Az Atlantic CStyben elnökjelöltté „előlépő” Johnson elnök ezekre a kulcspontokrs összpontosítja majd minden erőfeszítését A tokiöi olimpiai játékok közvetítésének megkönnyítését szolgáló távközlési mesterséges holdat bocsátottak fel az USA Cape Kennedy űrállomásán. A képen: a fellövés előtti napon utoljára, ellenőrzik a „Syin- com—3”-at. Rádió teieíoto n. Ránéztem és nem láttam az arcát. — Semmi... semmi... csak elegem van- a csivitelesedből... Elakadt a ■ lélegzete. — Te... — Mindent elintéztek... még a bőrömet is kicserzitek, hogy legyen Lábtörlő az új lakás elé.,-. • - . . _ - Már hangosan beszéltem. Vera rémülten felállt. — A lakás... a lábamért És még mindent meg is ke!! köszönni... mert mindenki sze rét... Vera körülnézett a kórteremben, hová meneküljön. — Csak éppen öt perce nincs senkinek, hogy belém- nézzen... Vera sírva futott ki a teremből. Mindenki engem né-; aett — Korán kezditek — szólt át Józsa Sándor, most nem tréfából. Hátat fordítottam neki. Megint besötétedett. Mindig féltem a kórházi sötéttől. De akkor este inkább magamtól tartottam. Torkon szorított a ragadós sötétség. Az ágy alá nyúltam. A demizson vidáman . kotyogott. A klinika órája tétova, gyáva lángon ütötte a tizet. Az alattomos, gyenjje kalimpálás sokáig egyre hangosabban zú- i gott az agyamban. Lecsúsztam az ágyról. Nagyon keservesen felhúztam a nadrágomat a pizsamára. A portásfülke világos volt, de az öreg kiment valahová. Szerencsémre a kapu előtti taxiállomáson két kocsi is állt. — Parancsol? — A Takarékházba. Nem tudtam beszállni a kocsiba. — Mi lesz? — Segítsen... nem kívánom ingyen... — Ó kérem... Erzsi nagyot nézett. — Azt hittem, 40ha nem jön... — Miért ne?... Hosszú konyhán és sötét fürdőszobán keresztül vezetett a szobájába. — Jaj, most mit adjak en ni? Már minden zártra... — Nem vagyok éhes. — Valamit.;. — Igazán nem. Akkor iszunk. — Jó. — Pertut. — Hamisan kacsintott. Míg előszedte az üveget körülnéztem. Ócska, régi bútor- rok. Tisztaság. Csővázas keretben lavór, a földön kancsó. — Akkor... Kart karba öltve ittuk fenékig a keserű, rossz bort. — Szervusz. — Szervusz. Szájoncsókolt, én meg viszsza. Leültünk az ágy szélére. Ismét töltött. Ittunk. Odabújt hozzám. — Én ma , leiszom magamat. — Miért? — kérdeztem és félkézzel átöleltem a derekát. Szépen eltette a kezemet. — Ne hafagudj — és szomorúan motolygott. — Tó ne haragudj. — Ugyan. Pocsék az egész. — Mi? — Nekem semmi se sikerül. Te tetszettél nekem. — És most? Töltött. Ittunk. Vállatvont Szájoncsókolt. — Mindegy. A férfiak... ./— Igyunk. — Most te tölts. Töltöttem. — Nincs szerelem, csak csalás... — Tévedsz... — Ó, te nagyokos™ — felcsapta az államat. Hosszan csókolóztunk. Kiittuk a negyedik kétdecis pohár bort is. Csuklotrt és már nem mosolygott. Megrázkódott. Végigdőlt az ágyon. Sokáig hallgattunk. Nem tudom, mennyi idő telt el. Fejemet a tenyerembe hajtva ültem. Nagysokára egyenletes szuszogásra lettem figyelmes. Odanéztem. Aludt. Keze lelógott az ágyról. Nem tudom, mi történt velem. Súlyos ütést éreztem a szívemen. Felkínlódtam magamat. Néztem az élettelenül lógó kezet. Addig se voltam részeg, de akkor teljesen tiszta lett a fejem. Ezt nem. Akkor inkább semmit. így nem hagyom magam. Ezt nem. Nem... lehet eszméletlenül. Nem szégyelltem, hogy hangosan beszélek. Meg tudtam volna ütni azt a nőt. Pedig szép és kedves. Jóval fizetett a komiszságo- mért. Mégis ütni lett volna kedvem. Azért, mert így hagyja magát. A magam ördöge feküdt előttem. Gyűlöltem azt a lecsüngő kezet, mely nemrég még simogatott. Irtóztam tőle, mért az élve is halott volt. Vettem a mankómat és amilyen csendben csak tudtam, kibotorkáltam a lakásból. A házmester úgy néztet rám, hogy a húszasból nem kértem vissza. A másik húszast a portásnak adtam. — Hát ez meg micsoda? — Semmi — keservesen kacsintottam. Azt hiszem, megrémült az arcomtól, mert csak legyintett és tovább engedett. Leültem az ágyam szélére. Hallgattam az emberek nehez. sípoló lélegzetét. Aztán felálltam. Kitomáztam magamat a két ágysor közötti folyosóra. Az ágyam végéhez támasztottam a mankóimat. Teleszív- tam a tüdőmet. Léptem egyet. A szivembe nyílalt a fájdalom. Azután még egyet és még egyet. Már csak a jobblábamat tartó gép vaskengyelének koppanásait hallottam. Vége kelet-ázsiai helyzet legújabb . fej leményei vei. ” Mayne Morse, Oregon de- j mokrata párti szenátora pénteken a szenátusban elhang- , zott beszédében élesen lámadta a kormány délkelet-ázsiai politikáját. J Ha tovább tart a jelenlegi po- ( litika — mutatott rá —. ez az s elkövetkező évekre ázsiai föl- . dön háborúba sodorja az ame- rikai népet. Morse kijelentet- , te, „akár egész fegyveres j erőnket bevethetjük ebbe. a háborúba, sem győzni, sem c visszavonulni nem leszünk ké- < pesek. Nincs olyan összegű j amerikai segély, amely a gyen- ä ge Khanh-kormányt megerő- • síthetné. ] Az Egyesült Államok délvietnami háborús erőfeszítéseinek hiábavalósága j mind nyilvánvalóbbá vá- ^ lik” j — mondotta. A szenátor sür- E gette. hogy az egész térség j problémáit tárgyalóasztalnál, t vagy az ENSZ-ben vitassák t meg. Ságon: Dei-Vietnam városaiban tovább tartanak a buddhista tüntetések. A Húébara, a Volt császári fővarosban pénteken mintegy kétezer ember részvételevei tartott tiltakozó felvonuláson nyílt kormányelle- aes jelszavak hangzottak el. A tüntetesszervező ifjúsági vezetők bejelentették,- akciójukat mindaddig folytatják, amíg a katonai kormány uralmon van Dél-Vietnamban. Saigonban ötszáz egyetemi hallgató vonult az elnöki palotához. Követelte a katonai kormányzat leváltását, a rendkívüli törvények visszavonását. a sajtószabadságot, az éjszakai kijárási tilalom beszüntetését, a buddhisták elleni megtorló intézkedések megszüntetését, a múlt vasárnap kihirdetett ideiglenes alkotmány érvénytelenítését. A buddhista vezetők szombaton felhívásban követelték annak a négy vietnami táSbr- aoknak szabadon bocsátását, A kongói hatóságok pénteken megkezték a szomszédos brazzavillei Kongó, Burundi, valamint a Mali Köztársaság Kongóban élő állampolgárainak deportálását. Még a nyugati hírügynökségi tudósítók is megrázó képet festenek a kikötőben lezajlott tömegjelenetekről, a katonaság és rendőrség brutalitásáról. Az AP elmondja, hogy olyan brazzavillei állampolgárt is látott a kitelepítettek tömegében, aki 1932 óta dolgozott a Kongó folyó túlsó partján. ..Összesen — írja az AP tudósítója — S0 000 keményén dolgozó, békés embert érinthet az intézkedés”. Csőmbe azt állítja, hogy elismeri: a kitelepített brazzavillei állampolgárok nem követtek el semmi bűnt, de — úgymond — „nem tehet mást, minthogy Massamba-Debat brazzavillei kormánya támogatja a kongói felkelőket, s reméli, a hazatelepített tömegek majd nyomást' gyakorolnak saját kormányukra. Az AP ezzel kapcsolatban a kongói miniszterelnökhöz közelálló köröket idézve azt írja. Csőmbe alighanem arra számít, hogy az ötvenezres tömeg kényszerű áttelepítésével elviselhetetlen terhet rak a szomszédos ország vállára. Usora be 50 000 embert deportáltat SALAMON PÁL 2 1964. augusztus, 23.
