Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
Ma csak fehér kell... Búcsúzik a lámpa, a köcsög, a kenőcs őr község „szatócsüzlete”, délután 3 óra. Kis Mihály boltvezető 20 éve áll a pult mögött, ha egyfolytában nem is a községben. Az üzletben egymásnak adják a kilincset a vevők (leltár után egy nappal vagyunk), kezdek félni, nehezen áll össze a riport: mit vesznek, mit visznek? — Hát például ebből a ruhaféléből van olcsóbb is, irr.e a kedves vevő mégis a drágábbat kéri. Az élelmiszerek könnyen elérhető közelségben sorakoznak, arrébb ruhanemű, írószerek, játék, leghátul edények, petróleumlámpa, mindenféle. — A választék bizonyosan nőtt. — Ahogy mondani szokták, „van itt minden uram, csak legyen miből venni”, — válaszol a boltvezető, majd elered a szava. — Először is nagyobb az iparcikkek aránya. Azelőtt mindenből csak a legolcsóbbat tartottuk, ma egy áruféléből akár három minőség választható. — Ki süt manapság otthon, amikor kényelmesebb a bolti kenyér? Régen barnát kértek, de hol van az az idő! Ma csak fehér kell. Tessék nézni, sajtot visz a fiatalasszony. Levesport'vesznek, félkész ételeket, konzervet. Konzervből nem győzzük. — Kérem — nézegeti a polcokat. — Szintetikus mosóporok, félkész ételek, levesporok, ruhanemű, paplanból két fajta, 178 Ft-os és 300 Ft-os... — A petróleumlámpa bevonul a múzeumba. A kocsikenőcs is. Változik az ízlés. Cserép és kőedények, a tej- csupor, népszerű nevén a köcsög lassan megszűnő kereslet. Hogyan festene a fényes alumínium és zománc edények társaságában! — Divat lett a konfekció, a méteráur csak árleszállításkor fogy. Panaszkodnak is a falusi varrónők, hogy nincs munkájuk. Ha meg a pulóver, kardigán nem műszálas, elhúzzák ,"7 emberek n váhikat.. Az üdítő ital tragikusan kevés, akadozik az ellátás. Félkész ételek... szandál. Amit oedig egyszer megízlelt. a közönség, követeli. — Az emberek igényesebbek, keresik a szebb formájú árut, a, modernebbet. Ez alatt az értendő, hogy a fizetés, jövedelem :«em n régi. (müilésvári) Látogatás a hajdúszohoszlói tsz-villában Szövetkezeti parasztok vertek tanyát Hajdúszoboszlón. Elkeresztelték „Beregi pihenő’’ névvel, azóta a Deák Ferenc utca 4-b-ben minden héten húsz-huszon- négy tarpai termelőszövetkezeti tag köszönti egymást. Fele hazautazik, másrészük pedig birtokba veszi a szobákat. Az ezer tagot számláló tarpai Győzelem Tsz elnökének, de egész vezetőségének sok gondot adott, miként tudnák leghasznosabbán felhasználni a szociális, kulturális alapra jutó anyagiakat. Miután szép számmal vannak idős, beteges tagok, szóba került az üdülés lehetősége is. Am a legnagyobb akadályt a szállodai férőhely hiánya, vagy a magas térítési díj jelentette. — Mi lenne, ha vennénk egy saját üdülőt? — volt a gondolat. Ezt tett követte, s elutaztak a megbízottak szétnézni Szoboszlón. Nem jártak hiába. Előkelő helyen ötszobás, ebédlős villát vettek, 140 ezer forintért. Újabb 30 ezerért rendbehozták, felszerelték, s a „Beregi pihenő” otthonos üdülővé lett. A gyógyfürdőtől egy perces séta az út, s még közelebb a cukrászda, halászcsárda, szóval teljes összkomfort. Havonta 50—60 fő üdülését biztosítják és mert Szoboszlón fedett uszoda is van, egész éven át van gyógyulási lehetőség, a szobák fűtését is meg tudják oldani. A tarpaiak virágos kiskerttel övezett üdülőjében általában egy hetet töltenek a vendégek, de ha orvosi tanács javasolja, ezt az időt meg is hosszabbítják. Nagyon szépen gondoskodnak a tarpai szövetkezetben az emberről, valóban megtalálták a rendelkezésükre álló pénz legjobb helyét. Első kép: Vargáné, Sütőék, Botosné,. Szücsné és a többiek a tarpai Győzelem Tsz gondoskodásaként üdülnek Hajdúszoboszlón, saját, jói berendezett villájukban. iS» Második kép: Megjött az újság. Szűcs bácsi és felesége otthonosan érzi magát, de azért jó tudni, hogy mi történik a nagyvilágban, «Síi ■H w Harmadik kép: Nemcsak a fürdő, a szoboszlói gyógyvíz is üdítő hatású. Hammel József felvétele Alkotmány és Vörös Csillag — Hol az elnök? — Hazajött már Jóska? — Itthon van az. elnök elvtárs? r— kérdezgette ki így, ki úgy a jármi téesz irodájában. — Hazajött, de ma még be sem nézett — válaszolt az egyik könyvelő. — Nahát! Egy hét után?! Tán csak nem a fáradalmait piheni? Pedig úgy vártuk; nézzen szét, mondja el hot járt, mit -látott. ■ ■ • . .. De Major Józsefet hétfőn hiába várták a jármiak. Szombaton érkezett haza Kárpát- Ukrajnából a szakmai delegációval. Ezt a nevet örökölték — Nem egészen úgy van, ahogy a követelőzők gondolják — mondja az elnök, akit hosz- szabb keresgélés után mégis megtalálunk: Kántorjánosiban. — Vasárnap már kiszaladtam ide a jánosi Vörös Csillagba, megbeszéltem a vezetőség tagjaival egy értekezletet hétfő reggelre. Ma hajnalban kint voltam a jármi Alkotmány tanyáján, az lehet, hogy ott kevesen láthattak, s utána jöttem a Vörös Csillagba. Az elnök fontos ügyben levelet diktál; az ő ügyköre a személyi, szervezeti dolog intézése. Közben szinte percenként szakítják félbe munkáját a kántorj ánosi szövetkezeti tagok. A gyakori kopogtatások tényleg azt mutatják, hogy a Vörös Csillagban is, biztosan az Alkotmányban is jócskán összegyűltek a kisebb-nagyobb problémák az alatt az idő alatt, amíg az elnök távol volt. Major József 1960 januárjában, a tsz-község létrejöttekor — mint a szervezők egyike — lett a jármi Alkotmány Tsz elnöke. — Az Alkotmány nevet örököltük a korábbi, ötvennyolc augusztus 20-án alakult kis szövetkezettől. Jól gazdálkodott á kis csoport -— nem úgy mint az előtte lévő —, így a tagok, a falu népe azt mondták: nem hoztak szégyent a nevükre, maradjon a téesz Alkotmány. Moszkviccsal Itét tsz között Az elnöknek be sem fejeződött a kiküldetése, amikor újabb kéréssel álltak elé: vállalja ed a sok gonddad küzdő kántorjánosi Vörös Csillag Tsz: irányítását is. Á jármiak hozzájárulták, a kántorjáno- siak*kérték,. így 1962 közepétől Major József kékszínű Moszkvics kocsijával szinte naponta megteszi az utat a jó- néhány kilométerre lévő két község között. — A .jármiaknak, nem á legteljesebb megelégedésére, az első évben, és tavaly is, sok időt töltöttem Kántorjánosiban. Űgyannyira, hogy otthon itt-ott gondok is mutatkoztak, de csak addig, míg a jármi szakvezetők megtalálták önállóságukat. Én voltam az oka, hogy amíg egy szövetkezet gondja volt, sok részletkérdésbe beleszóltam. Most már másként van. — A jármiak lassan megértették, hogy több időt kell töltenem a Vörös Csillag Tsz- ben. A kántorjánosiaknak hatvanegyben másfél millió volt a mérleghiányuk! — Hogy sikerült-e a munkámban, a vezetésben, a gazdálkodásban az összhangot megtalálni? — Azt hiszem, igen. Mindkét helyen megtalálták magukat, és a gazdákodás fonalát a szakemberek. Az eredményekről musíárhéjban (nem dióhéjat mondott): a jármi Alkotmány Tsz 1960-ban. 9500, 1961-ben 13 500, 1962-ben 15 300, 1963- ban 18 500 forintot fizetett tagjainak átlagban, az íclén bízunk a 20 000-ben. A kántorjánosi Vörös Csillag Tsz-ben megszűnt a mérleghiány, s 1962-ben még 22 forint is jutott egy-egy munkaegységre, tavaly 33 volt, most, 37-re számítunk. A két termelőszövetkezet — az elnök munkásságának a megosztásán túl — segíti egyÉpüfinek a mezőgazdasági kiállítás víkendházai 1964. augusztus 20. P I H E N O mást. Gazdasági terveik mindinkább összhangba kerülnek. Esetenként egyik géppel segít, a másik vetőmaggal, meg egyé bekkel. A féle kis EGsT... — Olyan kis KGST-féle kezdünk, itt lenni — jegyzi meg az elnök. — A két község dolgozói is mind közelebb kerülnek egymáshoz; elmosódnak á falvakra jellemző régi viszályok, közösek lesznek örömeink, gondjaink. Major József nagyon örül, hogy tagja lehetett a szabolcsi szakember-küldöttségnek. Sokat láttak, tapasztaltak, olyanokat is, amelyek megvalósítása igen hasznos, s nem nagy gond egyikét-másikát még az idén megoldani, vagy jövőre. — Különösen tetszett nekem Kárpátalján a nagyüzemek gazdálkodásának szervezése, a brigádoknak az önálló terve, elszámolási rendszere. Ha nem többnél, de egy brigádunknál kipróbáljuk. Míg jöttünk haza, azon gondolkodtam, miként oldjuk meg egy takarmánykonyha építését: a tervrajzokat magammal hoztam. Méltóak a névre Az. Alkotmány és a Vörös Csillag tsz-ek ma már együtt méltóak nevükre. A fennállásának ma hatodik évét ünneplő jármi Alkotmány tagjai, vezetői, fogva a kántorjánosi Vörös Csillag dolgozóinak kezét, közösen dolgoznak még szebb holnapjukért. Samu András 7 teljes díszükben pompáznak, a gondosan ápolt ágyasokban különböző zöldségfélék hoznak termést, —•_ a házakat viszont csak most építik a kert közepére. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás érdekes „szakmai” bemutatóval szolgál majd a kiskert-tulajdonosoknak. A ház körüli kertek három féle típusát mutatják be, „természetes életnagyságban” illusztrálva, hogyan lehet őket a célszerűség és a kényelem követelményeinek legmegfelelőbben kialakítani. A kiállításon azonban „fordított sorrendben” haladt a munka: a virágok már Elmosódnak a viszályok: közös a gond, az öröm — „Kipróbáljuk mi is az önállóságot"
