Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

Elégedettek? Igen, de... BESZÉLGETÉS HAT FIATALLAL 1964. augusztus 20. — Semmi Csak még ad . teszem hozzá, hogy a gimná­zium levelező tagozatán fogok ■ tanulni. — És maga-? bérc(ezen: t Poórt — Fene tudja, hogy lesz ' még._j- — Nincs elgondolása aß életről? — így jó, ahogy van. Majd kihozza az idő. A hirtelenszőke bérszám­fejtő már-már dühösen csó­válja a fejét: — Nagykállónak tízéves terve van, neked meg egy se? Zatureczki a kérdésre azt válaszolja, hogy majd hivatá­sos gépkocsivezetői jogosít­ványt szerez. — Hiszen maga mérlegké­szítő? Az nem jó szakma? —■ Nehéz fizikai munka. Még bírom, de később jobb lesz a gépkocsivezetés. Ez az én egyéni tervem. Vass András a KISZ-tit- kár, húszéves és a műszaki vezető helyettese. Most végzi az építőipari technikumot. Igen halkan beszél, személy­telenül. — Jut ideje a munka mel­lett a tanulásra? — Még másra is. •— Például? — Az öntevékeny színjátszó csoportnak is tagja vagyok. De mindennél jobban szere­tek festeni. — Volt mestere? — Igen. Dániel Keinhold volt a tanárom, akivel aztán miután elvégeztem az általá­nos iskolát, évekig együtt jár­tam festeni. Iskolára akartam menni, Pestre mentem dolgoz­ni. De képtelen voltam meg­oldani munka mellett a ta­nulást. Aztán Nyíregyházán próbálkoztam a magasoknál, hogy majd a szabadiskolában tanulok festeni, de sok volt a vidéki munka. Végül ha­zajöttem. — S ha elvégzi a techni­kumot? Tovább majd, mér­nökire? — Nem. Azazhogy... szeret­ném a képzőművészetet hi­vatásomul választani.:, nem tudom, hogyan fog sikerülni... A beszélgetést nem foglalta össze senki. Azaz hogy vala­mennyien ezt említették: a legnagyobb baj, hogy nincs az ifjúságnak külön helyisége Nagykáilóban. És a kultúrház? Kérdeztem. Nem volt válasz. Hat fiatal, mindenkinek van célja, bár lehet, hogy nem mindenki ismeri fel. Négyen továbbtanulnak. Nem kíván­nak lehetetlent- Elégedettek. Valami azonban mégis hiány­zik. Talán erről lehetne vitat­kozni a legközelebbi Kis­ülésen. Nemcsak Nagykáiló­ban. És főleg: tenni. Sipkay Barna Ezt a községet éppen, hogy feltüntették, a térképen, mégis bejárta neve a világot. 1881 áp­rilis 1-én tűnt el a kis cseléd­lány, Solymosi Eszter. Gazdája festékért küldte a boltba — so­ha nem tért haza. A mély sötétségben élő eszlá- riak közül néhányan arra gya­nakodtak, a falubeli zsidók „emésztették el a keresztyén lány vérét.” Ugyanis ekkor összejövetelük volt a templom­ban. Jól jött az emberi butaság talaján kikelt gyom a kor­mánynak. „Nem mondták ki, hogy vérvád esetét keresik, de valósággal azt keresték”. — ír­ta a 900-as években Eötvös Ká­roly a Nagy per című könyvé­ben. Ebben dolgozta fel az eszlári per eseményeit, lelep­lezve a mesterségesen szított koholmányokat. ZgY gróf, hatszáz nincstelen „A nagy izgalomban, a gon­dolatok és érzések átáramlásá- ban, az elmék ellenálló erejé­nek gyöngeségében találom meg a magyarázatot” — irta tovább. S hiába bizonyult be a vádoltak ártalmatlansága, s derült fény a Tiszába fulladt lány korábbi rejtélyére, az uralkodókörök minduntalan elővették az eszlári eseményt. Leginkább amikor a legkíno­sabb volt a nyomor az ország­ban. Elővették közvetlenül a második világháború előtt is. És a felszított gyűlölet útján eljutottak a gázkamrákba a négymillió . között az eszlári zsidók is... Ez volt a múlt Eszláron. Egy gróffal, öt földbirtokossal, két 150 holdas nagygazdával, övék- volt az eszlári 6555 hold szántó kétharmada. S még 325 holdon tizennégy középparaszt, 1373 holdon pedig 335 szegénypa­raszti család osztozkodott. Hat­száz családnak egy talpalatnyi föld sem jutott. Évente tíz-tizenkét eszlárit vitt el a tüdővész, még az 1940-es években is. Villany, or­vos, út, járda nem volt, tante­rem alig. Egy iskolai mesetár szolgálta az olvasást, főleg val­lásos művekkel. Ez még lelki- vigasznak is kevés volt. Innen indult el Eszlár. Már nem szenzáció Hogyan fejlődött az utóbbi két évtizedben? Ha azt vesszük számba, hogy van villanyuk községfejlesztésből egészséghá­zuk — orvosi lakással, — állat­orvosuk, gyógyszertár, óvoda, több új iskolai tanterem... — ez nem mond el mindent. Ez ma már a legtöbb hasonló fa­luban természetes. Évtizedekig el voltak zárva a külvilágtól, két éve kapott a község autóbuszt. Ez sem szén. Story nélküli történet egy lakatosiéi, aki nem akar adósa lenni önmagának Asz. arany kezű ember — így nevezték meg fenn az irodán — most 58 éves, szemüveget visel. Még azt is mondták ott fenn, nyugodtan bízzák rá a legkényesebb munkákat, és leginkább csak rá, mert olyan eset még nem volt, hogy alul maradt volna. Ami­kor a róla alkotott vélemény kicsúszik a számon, arca ki­simul. — Ha ez így igaz, köszö­nöm. Jobban esik, mint száz forint prémium. De mintha valamiféle hi­ányt pótolna, sietve megtold­ja azzal: higyjem el, társai­ról is így beszélhetünk. A szerelőműhelyben teljes az összhang. Kézszorítás az utcán Hiába kutatnánk Pénzes Kálmán életében szenzációk, mai izgalmat, valami figyel­met lekötő újdonságot, ami elűzi a megrekedést, a sab- lonosodás veszélyét. Ilyen volt a Nyíregyházi Pedagó­gia Főiskolának épített elekt­romos kapcsolórendszer, vagy a hollóházi modern garázshoz készített berendezés. — Örömet ad az is, hogy kisegítjük egymást. Ügy oszt­juk meg a munkát, hogy mindenki a kedvére valót vé­gezze. Más talán hasonlóképpen számol be a vasárnapi mér­kőzés remekbeszabott góljá­ról, mint ahogy , ő idézi a meleg pillanatok szakmai „konzultációit”. — Még a legfiatalabbtól is lehet tanul­ni valamit. — Karaffa, a mű­helyfőnök is sokat tesz azért, hogy Kálmán bácsiék kedvét ne szegjék a gondok: időre kezük alá teremti az anyagot, nem állnak tétlenül percig sem. Egyébként albérletben la­kik, hét végén látja a család­ját. Estéit leginkább a Nyír­egyházán élő unokák körében tölti. Ilyenkor lapoz bele a gépészmérnök vejének járó szaklapokba... Kérdőn néz rám; mit mondjon még, nincs tovább. Nincsenek kitünteté­sei, emlékezetes nagy pillana­tai, amiről a riportokban ír­nak. Húszíillérjével tornázta fel magát az órabérlétrán héthatvantól kilencig, sőt, né­ha egy kis pótlás is megakad. —Prémium? A legkedvesebb újítás — Nem. Újítási díj. Csak százasokról van saő( de úgy említi, mint más a lottó négyest, ötször kapott már. Neki legjobban az a kis „zsebben hordozható” sa­tubetét tetszik, amivel a. lágyanyagú csöveken is sé­rülésmentesen lehet menetet vágni. Ügy hallotta, már másutt is alkalmazzák. Mentegetőzik: nem nagy­vonalú újítások ezek, csak olyan apróságok, amiben ked­vét leli az ember, s nyugta­lan, amíg meg nem valósítja. Mert szerinte az a legfonto­sabb, hogy az ember sohase nyugodjék meg addig, amíg érzi, hogy adósa önmagának. Angyal Sándor komolyan lekötni öltét a mun­ka «tán, hasznos szórakozásra — És.? — Egyelőre a vitásnál táv tunk. .3 A következő fiatalember kérdezem. Poór András laka­tos csendesen tiltakozik, hogj nem rokona Poór Bertalan festőművésznek, bár ki tudja., sok a Poór... És milyen ne­hézséggel küzd? — Semmivel — tagadja ezi is. — A fogad fáj mindig — mondja valaki. <— Az igen — nevet. — És munka után mivel tölti az idejét? — Ulti, olvasok..; leginkább a sportkörbe járok, ultira...; — KISZ-bizotteág elve a sportpolitikai nevelés — jegyzi meg Hornyák PáL Éppen jókor: Szégyenli, mert a bizottság politikai munkatársa. Hozzá is ragasztja azonnal: — Semmi szórakozás nincs Nagykállóbaii. A kaszinó nem a fiataloknak való hely. (Csak a neve kaszinó, egyébként kocsma a javából.) A cuk­rászdában nincs zene, a kul­túrház rendszerint üres. Ke­vés a munkahely. A fiatalság másfelé jár dolgozni. Például Nyíregyházára. Persze, ebbe így nem lehet belenyugodni. Szavakkal nem megyünk sem­mire. •— Nekem volna egy prob­lémám — mondja Zatureczki László mérlegkészítő. Huszon­két éves. — Nyíregyházáról járok ki dolgozni. A szüleim­nél lakunk, nyolcán egy szoba konyhás lakásban. Az ágyaktól nem lehet járni. Ha valahogy lakást kaphatnék, megnősülnék. — Hallott a KlSZ-lakásépít- feezésről? — Valamit hallottam. De nem tudok semmit. — Esténként mivel szórako­zik? — Mozi, aztán a Korona... sajnálom, hogy a Béke presa- szó megszűnt, az volt valami... Ismét a mosolygós Vass Sándorra nézek: — Nos? Nem jutott eszébe semmi probléma? Reve? — Tamás Katalin. — Hány éves? — Tizenhat múltam. Kél hónappal: Gyors-gépíró iskolát vég- sett, most, mint a többi öt fia­tal, itt dolgozik a Nagykállói Építőipari Ktsz-ben. Hátukat faggatom életük, céljaik felől, — Itt is lakik? — Nem, Nyíregyházáról já­rok ki. Ott nem kaptam mun­kát. — Nem fárasztó? — Ez a legnagyobb problé­mám. Ugyanis reggel a fél ha­tos vonattal jövök ki, rendsze­rint sok a munka, este a ha­tos busszal mehetek haza; Most még megy, de ősztől sze­retnék a pénzügyi technikum esti tagozatára járni™ nem tudom, hogy 1-esz™ Hirtelenszőke fiatalember saói közbe. Hornyák Pál, a bérszámfejtő. Huszonhárom éve«. — Az a baj, hogy százhu- szonnégy ember mellé — eny- nyí az üzemünk létszáma, — mindössze egyetlen gépírói státuszt adnak. Tessék elkép­zelni, mi munkája van sze­gény Katinak..; és én se va­gyok jobban. Persze, még két hónapja dolgozom, lehet, hogy később jobban belejövök. — És ön? — kérdezem a legmosolygósabb tagját a tár­saságnak. Vass Sándor laka­tos, huszonhárom éves. Meg­rántja a vállát: — Nincs semmi problémám. — Lakás? Nősülés? Semmi? — Az égvilágon semmi. Gyűjtök, majd házat építek kölcsönnel, aztán megnősülök. — Munka után mivel tölti az idejét? — Hazamegyek. — És otthon? r— Apáméknak segítek; — Itt is, ott is dolgozik. — Igen. — És ezzel kész? — Kész. Hornyák Pál felcsattan: — Látod, ez a ti bajotok! Hogy az égvilágon semmi cé­lotok nincs, csak az anyagiak... (Hozzám fordul) A KISZ járá­si 'bizottságon hányszor fo­lyik erről vita, hogy mit kel­lene tenni a fiatalsággal, hogy Tiszaeszlár, 1964 6 milliméter csapadék és az épülő öntözőfürt A múzeumba vándorolt súlvkolófa záció. Van művelődési házuk, melyet most alakítanak át, pad­lózzák, hogy télen is tudják használni. Nagy bájuk, hogy a Déryné Színház újabban nem jön el a községbe, nem tudják miért Más Eszlár, ma mások az emberek. A sötétség a múlté. Az eszlári emberek ráeszmél­tek elmaradottságukra, s tü­relmetlenül láttak munkához. Először az anyagi alapot kel­lett megszerezni. így épült a legtöbb községi létesítmény, főleg saját erőből. Száz-százöt­ven forint községfejlesztést szavaztak meg és ezt 60—70 forintos társadalmi munkával tetőzték be. A legtöbbet Sk maguk tették Sokat segített a járás, a me­gye, de a legtöbbet községü­kért, önmagukért az eszláriak tették. Ez a község alig-alig is­merte a betűt, s ma néhány analfabétát tartanak számon az idősebbek közül. 347 állandó olvasója van a községi könyv­tárnak, januártól augusztusig 5712 könyvet olvasott el a 3870 lakosú község. Egyáltalán nem elégedettek, ugyanis még mindig sok a gyerek olvasó, és nem eléggé olvasottak a klasszikus művek. Nincs elegendő szekrényük. Most kaptak 17 ezer forint értékű könyvet, nem tudják le­szállítani. Hová tegyék? Új­fajta de már megszokott gon­dok . És sürgetőek. Másfajta igények, mint rég. Múzeumba került a századbe­li súlykolófa. Két éve a helyi Emsz szolgáltató boltjában mo­sógép, porszívó, padlókefél« sokféle edény és takarítósze* várja a háziasszonyokat. Egy másik baj: a 74 motorkerékpár, a 800 kerékpár, a 321 rádió és a 12 televízió gyakran adna munkát egy hozzáértő mester­nek. Nincs műszerészük. Sok minden tipikus Eszláron ami nem is oly rég nem volt az. De az emberek türelmetlen, sége, ahogy akarnak szabadul­ni a múlt minden örökségétől, egy kissé elüt az átlagtól. A* igyekezet megacélozza a vállal­kozó kedvet. Ahhoz, hogy való­ban kulturáltan éljenek, a gazdasági alapot is erősebben le kell rakni. A talaj és időjá­rásviszonyok eddig nem ked­veztek a gazdálkodásnak. A Tisza sokszori áradása rég el- szikesített egy 2 ezer hoidas részt a határban, ezenkívül van sgy 600 holdas erősen agyagta- Lajuk is. Nehéz így jó jövedel­met osztani a három tsz-nek, ráadásul, ha a férfiak csak­nem fele 41—60 éves, egyhar- mada pedig 61 éven felüli. Es a fixért eljár a faluból 300— 350 ember. Csak jelen és jövő Tetézte azt, hogy olyan eső­szegény ponton helyezkedik el Eszlár, amilyen kevés van az arszágban. Az idén alig érte sl a csapadék a 6 millimétert. De jövőre elkezdik az öntöző- Eürt építését. 40 millióba ke­rül, 5697 holdat vesz el az aszálytól, 113 472 mázsa gabo­naegység többlettermést hoz Eszlámak. Tiszaeszlárnak már csak je- ene és jövője van. Páll Géza Megyei felszabadulási pályázat sének történetét, fejlődése jö­vő távlatainak bemutatását választhatja. A pályázaton bárki részt vehet nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti művével. Az első tétel terjedelme az ilyen tárgyú költeményeknél elbeszéléseiméi, drámáknál,’ irodalmi szociográfiáknál szo­kásos terjedelem lehet, a má­sik két tételnél 20—30 gépelt oldal. A pályázók írjanak jeli­gét művükre, mellékeljék hozzá bezárt jeligés boríték­ban nevüket és pontos lak­címüket, és küldjék el a Me­gyei Könyvtárnak (Nyíregy­háza, Benczúr tér 3.) Pályázati díjak mindhárom tételnél: I.. díj: 1000 Ft, II. díj: 500 Ft, III. díj: 250 Ft. Pályázati határidő: 1964. november 7„ eredményhirde­tés a Kelet-Magyarország 1964. november 29. (vasárnapi) számában. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a Nyíregyházi Megyei Könyvtár szépirodalmi és helytörténeti művek megírására hirdet pá­lyázatot. Pályázati tételek: 1. Valamelyik Szabolcs- Szatmár megyei helység (vi­dék) felszabadulásával kap­csolatos élmény, emlék szép­irodalmi igényű megírása, műfaji és formai megkötött­ség nélkül. 2. Valamelyik helységünk (vidékünk) felszabadulásának dokumentumokból összeállí­tott, hiteles története, mely rávilágít a felszabadulási közvetlenül követő társadalmi átalakulás jeleire is. 3. A művelődésügy fejlődé­sének története Szabolcs-Szat- már megyében, illetve annak egy járásában vagy helységé­ben. A pályázó témája anya­gául a helybeli könyvtár, mű­velődési otthon vagy múzeum megszervezésének, működé­Megjeküt a Alföld augusztusi száma közli a közelmúltban megjelent könyvekről. A hónapról-hónap- ra Fülöp László folyóiratszem­léjét és Béres András múzeumi kiadvány ismertetését tartal­mazza. Az augusztusi számot gazdagítják Szalai Ferenc, Bé- nyi Árpád, Margittal Jenő, Tit­les Béla, Káplár Miklós és Maghy Zoltán képei. A prózarovat Fábián Zoltán Űéltől hajnalig c. fihnnovellá- jának első részével nyit. Itt je­lenik meg Kiss Jánostól: Séta a bokrokig és Ratlcó József erő­teljes írása önéletrajz címmel. A líra rovat Kalász László, Ju­hász Izabella, Papp Lajos, Weöres Sándor, Körösi Pál, Szegedi Pál és Sólymos Ida verseit közli. Valóságunk ro­vat Végh Antal szociográfikus ízű irodalmi igényű riportjait, Képek Szabolcs-Szatmárbol címmel. Az Eszmecsere rovat­ban folytatódik a nagy érdek­lődéssel kísért népművelési vi­ta, most Szabó Ernő polemizál a vitaindító Durkó cikkel Nép­művelő gondok cím alatt. Mol­nár László cikkével lezárult a szexual etikai vita. A tanul­mány rovat Simon Zoltán Két mítosz c. Weöres Sándorról szóló esszéjét közli. A napló, ban olvashatjuk a közelmúlt­ban lefolyt Alföld-vita vitain­dítóját: Szabolcsi Miklós beszá­molóját teljes szöveggel és a hozzászólásokat pedig kivona­tolva. A napló Horgas Béla tollával glosszáza meg a Sződi Szűz Mária ürügyén a babonát. A művészet rovatban, Maghy Zoltán nagyobb tanulmányából közöl részletet Káplár Miklós indulása címmel. Az Alföld képcsarnoka Szalai Ferencet mutatja be. A könyvekközt ro­vat Horgas Béla, Sz. Kovács Lajos, Pálfi István, Verés Jó­zsef, Vass József, Szuromi La­jos és Angyal Endre kritikáit storyk után. A momentumok: beáll a cséplőgép az ópályi ház udvarára, forog a tárcsa, zihál a dob, s a házbéli ser­dülő fiú valósággal megszé­dül az élménytől. Határoz: lakatos lesz, és képzelete el­szabadul. Inasévek Rákos- szentmihályon, pályázat fel- sőfémipariba. És megtorpa­nás. Nem veszik fel, s hiába kínálja szaktudását: a vál­ság közbeszól, megélhetés után kell néznie. Már több, mint tíz éve hó­dolhat gyermekkori álmának, 1957 óta a megyei Építőipari Vállalat Széchenyi úti műhe­lyében. — Higyje el, nekem is fontos a pénz, abból él az ember, s igyekszik, hogy mindig job­ban. De nem én vagyok az egyedüli, akit a pénzen kí­vül más is megörvendeztet. Nemrég összefutott az ut­cán Acél Béla művezetővel Azt mondta neki Acél: az e kétmezős főkapcsoló, amit az AGROKER-nek csináltatok mestermunka. És jó erősen megszorította a kezét. Keresi a szavakat Kálmán bácsi, ho­gyan lehetne megmagyarázni azt az érzést, ami hatalmába kerítette akkor. Nem talál rá­ülő kifejezést, csak egyre ar­ra tér vissza, nincs annál szebb dolog a világon, mini amikor az ember azzal a gondolattal lép munkába megy műszakról, hogy ez a nap sem telt el hiába, vala­mit újra alkotott. Sablonok nélkül Alkotott — így mondja, mert legnagyobb öröme, hogy az elektromos csoportnál mindennap hoz egy kis szak­6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents