Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
KERESZTREJTVÉNY f9M. július 9-én halt me® az a magyar író, aki az irodalomnak e kedves ágát művelte. Melyik volt ez? Ki ze- nésítette meg verseit és ki volt az író? Beküldendő sorok: vízsz: l, függ. 14. és 35. VÍZSZINTES: Í5. Szóösszetételek első tagjában a foga- lom levegővel való kapcsolatát jelenti. 16. Szaiktárs rövi- debben. 17, Fúvósfaangszer. 18. S. 20. Éktelen gőz! 22. Fed. 24. Menetrendi rövidítés. 25. Zrí betűi keverve. 27. Vásárol. 29. Szavahihetetlen jemiber „meséjét” elhiszi. 31. Papírmérték. 32. Fátum. 34. Kellemes a szemnek. Ső. Szörnyű. 38. Múlt századi nagy magyar zeneszerző. 40. Nem érdekek 42. Michelangelo ne94. Arcvooal, hadszíntér. 96. Azonos mássalhangzók. 98. Személyes névmás. 99. Kicsi, keskeny. 101. Göngyöleg-e? (—,). 103, Az öttó egyike az USA-ban. FÜGGŐLEGES: 2. YA. 3. Epe betűi keverve. 4. Visz- szavarr! 5. Tisztesség, becsület. 6. Kés szélei. 7. Zamatot. 8. Volt osztrák kancellár. 9. Sárga árnyalata. 10. Homlok- éle 11. Háziállat. 12. Folyó a SzU-ban, + É. 13. Van ilyen ezerjó. 19. Hint. 21. Márkás bor. 23. Angol kártyajáték-e? 26. Füzet régi neve. 28. Ékes muzsika. 30. Házi feladat. 33. Hibásan beszéd. 37. Könnyű, rövid nyári nadrág. 39. A Kola félszigeten élő nép. 41. Gyógyvíz (4-J- 43. Ez alá fészkel a fecske. 45. Bevesz ellentéte. 47. Neves atlétanőnk. 50. Skandináv állam. 52. NRAF. 54. Megsért, üt, ver. 57. Suly- mérték. 59. Város a SzU-ban. 60. Van ilyen jegy is. 63. Éktelenül sokba kerül! 66. Férfinév; 69. Nem éppen kedvelt férfinév. 71. Idős. 73. Ilyen veréb is van. 75. Két szó: a szerelem istennője, mássalhangzó kiejtve. 77. A kopasz. 79. Román pénzt, fonetikusan. 81. Melltű. 83. A száz tízszeresét. 86. Nem szoros. 88. Dani betűi keverve. 90. Helyhatározó szó. 93. Gyöngysort készít. 95. Tekét mássalhangzói. 97. Verskellék. 100. Kicsinyítőkép zó. 102. Azonos magánhangzók. 104. Eke szélek. A megfejtéseket legkésőbb július 20-ig kell beküldeni. A június B8-i rejtvénypályázatunik nyertesei: MEGFEJTÉS: kosár, kibír, róka, Sári bíró. NYERTESEK: dr. Sorsy Zoltán, özv. Kálóczi Elemérné, dr. Kubassy Tamás, Raichl Györgyné nyíregyházi. Sütő József csengeri,. Puskás Istvánná kántorjánosd, Vigh Lászlóoé kisvárdai, dr. Bíró József nyírbátori, Olajos Erzsébet nyírbélteki és Zatu- reczld Mária piricsei kedves rejtvónyfejtőink. A nyereményeket — egy- egy szép könyvet — postán küldjük el. Csempész-reggeli... (Balázs-Piri Balázs rajza) vének egyik fele. 44. Szájszél. 46. Zuhan. 48. Ezt az érát. 49. Tokod szélei. 51. Vissza: porcelán dísztárgy. 53. Afrikai. 55. Medál (—,). 56. Dátum eleje. 58. Kézrázás, kézfogás. 61. össze-vissza süt. 62. Pozitív töltésű elektróda. 64. Apró téli csapadék. 65. Bizonytalanul áll. 67. ZV. 68. NINRA. 70. Tehéntől tejet elvevő. 72. Utánpótlás, szállítóoszlop. 74. Tengerentúli ország. 76. Vezényszó lovas- egységnél. 78. Repül. 80. A ruhatartozék. 82. Balkezes. 84. Juttat-e a harmadik személy. 85. Például. 87. Az angol országgyűlés felsőházinak tagja. 89. Kötszer, eredeti francia írással. 91. Régi fegyver. 92. Fia betűi keverve. Mikes György: Biztos üzlet A Bámex bumfértnái történt. Öt évvel ezelőtt hoztuk forgalomba az „Ibsent elnevezésű burgonyahámozó- kenyérpírító-szemfeJsaedő-haj- szárító-vasaló gépet. Sajnos, csak egyetlenegy darab készült el ebből a típusból, mert közben a konstruktőrt bevitték a Lipóímezőre. A csodagép lsét perc alatt elfogyott, és hiánycikk lett belőle. Néhány nappal később, a vásárló visszahozta „Ibsen"-t, mert nem működött. Erre nem számítottunk. Azt gondoltuk: ki fog visszahozni egy ötszázhúsz kilós gépet? „Ibsen” ugyanis ennyit nyomott. Az agyafúrt vevő azonban kifogott rajtunk, és stráfkocsrval hozta be hozzánk a skandináv drámaírót. Mivel hathónapos garanciát vállaltunk, nem mondhattuk azt, hogy nem javítjuk meg. Egy harminc tagú brigád dolgozott rajta éjjel-nappal, látástól vakulásig (külön jutalomban részesültek), és négyhavi megfeszített munka után a gép már remekül pirította a hajat, vasalta a kenyeret, és hámozta a harisnyát. A brigád tovább dolgozott (külön jutalomban részesültek), s a hatodik hónap végére sikerült úgy-ahogy rend- behoznd „Ibsen”-t. Igaz, hogy nem hámozott burgonyát, nem pirított kenyeret, nem szedte fel a harisnyán a szemet, nem szárította a hajat, nem vasalt, de remekül beszélt norvégül. A vevő boldogan hazavitte, és norvégül tanult, hogy valami hasznát is lássa a csodagépnek. Elekor létrehoztuk az „Ibsen “-szervizt, amelyben kizárólag ezt az egy gépet javítottuk. Szükség volt erre a szervizre, mert egy-két nap múlva a vevő ismét visszahozta „Ibsen’"-t, közben ugyanis rejtélyes módon elfelejtette az anyanyelvit. Kezdetben hat ember dolgozott a szervizben, később, midőn a vevő másodnaporiként hozta vissza a készüléket felemeltük a létszámot hatról tizenkettőre. A javítási költségek öt-hatszáz forintot tettek ki, mert a hülz- niket bálnazsírral kellett ke- negetni, és a bálnákat mesz- sze északról importáltuk drága valutáért. Később a vevő, az a bizonyos vevő, miután teljesen tönkrement, eladta „Ibsenjét egy ismerősének, aki mindjárt másnap megjelent a szervizben és bejelentette: valami baj van a csodagéppel. Az illető is kétnaponként állított be hozzánk, és mi mindig kijavítottuk „Ib- sen”-t, amennyire csak lehetett, hat-nyoicszáz (forintért. Tökéletesein sohasem tudtuk megjavítani, de azért, ha ideig-óráíg is, pontosan mutatta az időt, és fülbemászó harangjátékkal jelezte az óráikat. A második számú vevő is hamar túladott rajta. A megnövekedőit forgalomra való tekintettel, szervizünk kiigényelte a szomszédos üzlethelyiségeket, és csakhamar öt tisztviselő intézte az adminisztrációs ügyeket: a könyvelést, a levelezést, a tervkészítést. A harmadik vevő hónapokig járt hozzánk az ötszázhúsz kilós géppel. Már any- nyira ismertük „Ibsen”-t, hogy magunk között csak Henriknek neveztük. Hozzák a Henriket! Nini, megint itt van a Henrik! Szervusz, Henrik! Jó munkánkért többször kaptunk jutalmat és dicséretet. A csodagép ekkor már negyven embernek adott munkát, negyven embert tartott el. Tahi László: Apuka Szöveg nélkül Kenyerem javát megettem, de rokonszenvesebb embert, mint Kovács apuka, még tíem láttam. Tetszenek ismerni őt? Ott á-H az Állami Biztosító hirdetésén az újságban, körötte szeretett családja ül, Kovács anyuka kávét darál, a többiek, részben olvasnak, részben csevegnek. A rajz alatt elhelyezett közleményből kiderül, hogy Kovács apuka nyugdíjkiegószítő életbiztosítást kötött, hatvanöt éves korától minden hónapban háromszáz forintot fog kapni. Ha azonban Kovács apuka — isten ne adja — időnek előtte meghalna, egy összegben húszezer forint üti a gyászoló család markát. így gondoskodik Kovács apuka a családjáról; jól teszi. Kovács apuka előrelátó, melegszívű családfő. Nagyon is helyeslem, hogy reálisan nézi az életet, s nem hagyja pénz nélkül a családot a legkedvezőtlenebb esetben sem. De én mégsem ezért rajongok Kovács apukáért. Ezért legfeljebb csak tisztelném. Én azért rajongok Kovács apukáért, mert a világra jött, mert van. Áldásom legyen azon, aki Kovács apukát kitalálta. Mert az Állami Biztosító hirdetéseiben eddig mindigén haltam meg. Nemes hivatásának megfelelően a biztosító mindig az én halálomra célzott a hirdetéseiben. Persze, nem tapintatlanul, nem goromba nyíltszavúsággal. Csak úgy általánosságban beszélt a földi élet elkerülhetetlen végéről, abban bízva, hogy értem a szót, és tujjom, hogy rólam beszél. Igazán finoman célzott arra, hogy egy szép napon kilehelem a lelkemet én is, de én megértettem a esipkefinom célzást. Emlékszem, egyszer egy kis csibe volt lerajzolva az újságban, éppen akkor bújt ki a tojásból, s az .volt alá ja írva, hogy „Az élet véges, kössön életbiztosítást!” Mindjárt megértettem, hogy nem any- nyira a háziszámyasok véges életéről van szó, mint az enyémről. Hja, hja, mondtam, felcseperedik a csibe, levágják, kirántják, megeszik — ilyen az étet. De azért a tüske mégis csak bennem maradt, s napokig borongva elmélkedtem az elmúláson, melyre egyképpen számíthatunk mindketten, a csibe is, meg én is. És alighogy kilábaltam az egyik melankóliából, már jött is a másik. Nem is olyan régen, tán két hete sincs, megint olvastam egy önmagában véve bölcs és megszívlelendői figyelmeztetést a keserű végről, ezt is az Állami Biztosító tette közzé, ebben is az állt, hogy nem ártana biztosítást kötnöm, hiszen emberek vagyunk. Ez a „hiszen”, ez aztán egészen feldúlja bensőmet; mert, hogy emberek vagyunk, azt addig is tudtam, teljesen tisztában voltam az emberi lét minden következményével és velejárójával, de hogy „hiszen” emberek vagyunk, az mégis megrendített, úgy éreztem, hogy ez a „hiszen” már valóságos fenyegetés vagy legalábbis komor jóslat; el is szontyolodtam napokra; No de most itt van Kovács apuka; soha jobbkor! Most már az elmúlásról nem általában van szó, melyet magamra kell értenem, hanem Kovács apukáról van szó, ami általánosságban értendő. Erősen bízom abban, hogy mind ama kellemetlenségek, amelyek az emberrel megeshetnek, s amelyekre a biztosítás tőle tellhetőleg vigaszt nyújt, Kovács apukával fognak megtörténni. Ö fogja lábát tömi, nem én, az ő lakása fog váratlanul leégni, nem az enyém, az ő szőlőjét fogja elverni a jég, mialatt az enyémen annyit szüretetek, hogy magam is megbánom. S ha eljön a végső órám, Kovács apuka fog jobblétre szende- rülni, isten éltesse százhúsz évig! 10 1964. július 12. Szöveg nélkül
