Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

A ■■ : : : ­A kwlíMpátf A hétszirmu rózsa Rigók fütyülték a fán, szarkák csörögték el a re­kettyebokorban : van egy falu a domboddal on, völgyhajlatban, tarka virágú virágoskertek­kel, fehérre meszelt nádfede- Jes házakkal, ahol éppen b:- róváiasztásra készülődnek. A falu^ vénei körülülték a nagy tanácskozóasztalt és pipázga- tas közben azon tanakodtak, ki legyen a bíró. Már délidőre járt az idő, a pulikutya éhesen ásított, s a aémeskút bögre vízért zör- göt't, amikor a vének közül is a legvénepb kért szót. Tanakodunk, tanako­dunk — kezdte beszédét, -— de mégsem jutottunk dűlőre. Halljátok hát áz én javasla­tom. Van a falunak három mestere, a kőműves, az ács, a kovács. Derék, szorgalmas iparosok, válasszunk közülük bírót. Igenám a falunak három mestere volt, de csak egy bí­róra volt szüksége. A három közül ki legyen hét mégis a bíró, hogy abból ne keletkez­zék sértődöttség. Ezen tana­kodtak most már napnyug­táig a vének. Tanácskozásuk­nak a vacsorára csábitó íny­csiklandozó finom krumpli­paprikás szaga vetett véget;. Korgó gyomorral siete* hát mind a kilencvenkilenc öreg haza, de szerencsére ekkorra már döntöttek is á bíroyá- lasztás ügyében. Másnap ki is hirdették a falu gyűlésén, hogy bírót a hamm mesterember közül választanák, de úgy, hogy a — Gyorsan múltak a na­pok, szorgalmasan dolgoztak az iparosok. Kipp-kopp, ko­pogott a kőműves kalapácsa, ahogyan véste a követ, csinn- csenn, csengett az üllő, amint kovácsolta a kovács az üllőn a vasat, sirr-surr, surrogott a forgács az ács gyalúja alatt. A mesterek szorgalmára, har­mad nap éjfélre el is készül­tek a rózsák. Szép volt, gyö­nyörű valamennyi, s ami­kor a mesterek már kigyö­nyörködték magukat a rózsá­ban, tulipános ládába zárták remekművüket, majd lefe­küdtek aludni. Reggelre keivé, kakaskuko­rékolásra megjelent a három iparos: a kőműves, az ács és a kovács a falugyűlés előtt. — íme, itt vannak a ró­zsák — tették ládáikat a vé­nek elé. A tulipános ládák zárát a vének véne nyitotta fel. A csodálkozástól majdnem ha­nyatt esett. A ládák üresen ásítottak, nem hogy rózsa, de még rózsaszirom sem volt azokban. A mesterek esküdtek: ók bizony elkészítették a rózsát. A vének véne hitte is ezt, meg nem is. De búsult na­gyon, hogy Kikerekeanek lett igaza és most őt kell bí­róvá választani. K ikeréként meg is választották. A három mester pedig . szégyenkezve hagyta ott a falugyűlést, majd leültek tanácskozni a kovácsműhelyben a kovács­üllő mellé. — Valaki ellopta a rózsát — szólt a kovács. — De hogyan bizonyítsuk — kérdezte az ács. — Majd én megmondom — felelte a kőműves. Összedugták a fejüket a mesterek, majd a kőműves tanácsára újra munkához lát­tak. Koppant a véső, csen­gett az üllő, surrogott a, gya- lú Is. Reggel aztán mentek a falu vénei elé. — íme, a rózsák, — tették az asztalra a virágokat —va­laki ellopta őket, de mi meg­találtuk. A vének között ott ült az új bíró is és a rózsák láttá­ra felugrott székéből. Puly­kavörösen ordította: — Ne higyjetek ezeknek az embe­reknek, ezek nem az ellopott rózsák, ezeknek csak hat szir­muk van, de amit elloplak, azoknak hét volt. A falu vé­nei összenéztek, honnan tud­ja Ki kereken, hogy hány szirmuk volt az ellopott ró­zsáknak, mikor azokat a mes­tereken kívül senki nem lát­ta. Meglett hát a tolvaj. A kőműves elgondolása beigazo­lódott. A falu véned kötelez­ték Kikerekent, hogy az el­lopott rózsákat visszaadja, s ezután őt tömlöcbe zárták. Ezután a falutanács újra megválasztotta a bírót, de most már nem egyet, hanem hármat. Hiszen olyan szépek voltak a rózsák, hogy nem tudták eldönteni, melyik kö­zülük a legszebb. Seres Ernő kőműves kőből,., az ács fából, a kovács vasból három nap és három éjjel mesterségének megfelelően készítsen egy ró­zsát és akié a legszebb lesz, az lesz a faluban a bíró. Igazságos döntés. így gon­dolta a falu apraja, nag-^a. esaic a mindég nagyravágyó, gonosz természetű szélmalom­tulajdonosnak volt ellenve­tése. — No hiszen — szólít a fa­lugyűlés előtt — azt ugyan varhatjuk, amíg ezek a mes­' teremberek rózsát, készítenek. Ne legyen Kikereken a ne­vem, ha mi három nap múl­va itt rózsát látunk. A Vének véne válaszolt Ki- kerekennek: — Én bízom a három mes­ter szorgalmában, ügyességé­ben, de ha mégis úgy lesz, ahogy te mondod, akkor sza­vamra mondom, te leszel a bíró. Sütés nélküli édességek BABTEKERCS. Hozzávalók: fél kg tarkabab, 20 dkg por­cukor, 10 dkg dió, go ,dikg vaj, 1 csomag vaníliacukor, 1 dkg kakaó, egy evőkanál rum, a csokoládém'áz'nor pedig 5 dkg csokoládé és 8 dkg vaj. A tarkababot puhára főzzük és szitán áttörjük. Beletesszük á porcukrot, darált diót, va­jat, rumot, vaníliás cukrot és 1 dkg kakaót. A teszi át jól összegyúrjuk és két részre osztjuk. A tészta felét szét­kenjük egy nedves terltőn. A II. tésztába 5 dkg kakaót es t kanál rumot dolgozunk bele. A tészta ne legyen lágy. Rákenjük a már előbb el­kent tésztára ás összegön­gyöljük. Bevonjuk csokoládé­mázzal, ezt úgy készítjük, hogy az olvasztott csokolá­déba beletesszük a vajat, jól összekeverjük és még mele­gen ráöntjük. KEKSZTEKE KOS. Hozzá­valók: 30 dkg tojásos keksz. 15 dkg porcukor, 5 evőkanál feketekávé, 2 dkg darált dió, 2 kávéskanál kakaó, töltelék­hez pedig 15 dkg vaj és iö dkg porcukor habos keveré­ke. A kekszet megdaráljuk és átszitáljuk. Beleszórjuk a porcukrot, a darált diót, meg a kakaót, majd beleöntjük a feketekávét. Tésztát gyúrunk belőle. Finom zsemlemorzsá­val meghintett gyúródeszkán kisodorjuk, megtöltjük, a töl­telékkel és összetekeriük. A ■tetejét is megkenjük töltelék­kel. GYERMEKREJTVÉNY. A VII b. tanulói a gyakor­lati órát egy nagy vendéglő konyháján töltötték. Az volt a feladatuk, hogy figyeljék meg, hányféle tésztát készíte­nek ott és mondják meg azok nevét, öt félét készítettek. Melyek voltak ezek? VÍZSZINTES: 1. E + have­rom. 6. Megfejtendő. 12. Meg­fejtendő. 14. Egész tartalékolt eledel mennyiségének a vé­gére jár. 15. Földművelő esz­közök. 16. Szülő. 18. Azonos betűk. 19. Kicsinyítő képző. 20. Lásd, rövidítése. 22. Azo­nos mássalhangzók. 23. Meg­fejtendő (középső kockában kétjegyű mássalhangzó). 27. Névelővel, gyümölcsben van. 28. ... Máté földjén (Ady) + R. 30. Német Szövetséges Köztársaság saját rövidítése. 32. Hozok betűi keverve. 34. Csermely. 36. Olasz strand. 38. Ritka férfinév. 39. Szóvál­tás. 41. Szerelemisten az an­tik görögöknél. 43. Iránytű. 44. Megfejtendő. 45. A ma tánca. FÜGGŐLEGES: 1, Kutyák. 2. Hernyó. 3. Amerikai he­lyeslés. 4' NB I-es labdarúgó- csapat. 5. Egymást előző be­tűk az abc-ben. 7. Vissza: ke- ményrostú növény. 8. Talál. 9. Lábon tartózkodtak. 10. . tévesztett, elvétette a lö­vést. 11. SLLTX. 13. Hibát­lan. 16. Porcióz. 17. A srác. 20. Vissza: egyik érzékszer­vével felfog. 21. Politikai, gazdasági. kulturális világ­szervezet. 23. Bocsánat, is­mert idegen kifejezéssel. 24. Fordított idohatáro zószó. 25. Morsejel. 26. Ajándékoz; ta­lál. 29. Megfejtendő. 31. Bír­ta, régiesen. 33. öl, távirdai helyesírással. 35. Indítás, (pl. sportban). 37. OSG. 39. VEW. 40. Ilona beceneve. 42. Csak félig zord! 43. Dám Tivadar. BEKÜLDENDŐ: vízszintes 6. 12, 23. 44. és függőleges 29. MÜLT HETI MEGFEJTÉS: — Szántód — Akarattya — Keszthely — Zamárdi — Fo­nyód. KÖNYVJUTALMAT NYER­TEK: Kiss Attila Vállaj, Csengeri Klára Vaja, Mikes Katalin Nyíregyháza, Kokócz Ibolya Tiszalök. MAZSOLÁS TEKERCS. — Hozzávalók: 30 dkg keksz, fél deciliter rum. töltelékbe 5 dkg mazsola. 5 dkg vaj, és pedig 1.2 dkg raj, 12 dkg porcukor, 5 dkg mazsola. 2 evőkanál rum. A kekszet megdaráljuk, beletesszük a vagdalt mazsolát, a vajat és rumot. Jól összekeverjük és porcukorral meghintett gyú- ródeszlcán tésztát gyúrunk belőle. Kisujjnyi vastagságú­ra kisodorjuk és megtöltjük. Összegöngyöljük, porcukor­ban megforgatjuk és hideg helyre tesszük, hogy megke­ményedjen. Tölteléke: A va­jat a porcukorra] habosra keverjük. Beletesszük a vau- dalt mazsolát, a rumot és az egészet jól elkeverjük; Ez a divat! Délutáni haji isetet. Egy­szerű és igen előnyös könnyű nyári ruhákhoz. Estélyi frizura faSes&i offhon A faluvégek az utóbbi időben nagyon rangosak lettek A főutcák folytatása a kétszobás, jó elosztású házakki. villasoroknak nevezhetők. Ma, ha valaki családi házat épít. már két szobát, lakókonyhát, éléskamrát, sőt fürdőszobát tér vez és építtet — mert ezek a korszerű életmód követelménye! Nem egy ilyen új családi házat néztünk meg belülről. 5- addig, amíg a házak külsőleg csinosak, belső térelosztásul, korszerű, a berendezésük — teljesen érthetetlen okokból — nem ritkán túlságosan „igénytelénk ” A legtöbb házban az egyik szobát régi típusú, sötétre poli-! túrozott hálószobabútorral rendezik be. A másik szobába ál­talában kombinált szobaberendezés kerül. De mindez — dísz-: nek. A család kicsinye, nagyja a konyhába beállított egy vagy két fekhelyen alszik. A konyhában zajlik a család élete, s erj szobákat csak yendégjárá s esetén nyitják ki, mint valami ] díszt, s mint a család jólétének bizonyítékát. Pedig ezek, — a csipkékkel díszített: szőttespokróccal fel- j terített, magasra tornyozott ágyneművel megtöltött halószo- ; bák, és azok a kombináltszobák, ahol a rekamiére nem szabad! még ráülni sem, — nem a jólét, hanem az igénytelenség jel- j képei. Ma már nem készítenek külön falusi berendezést: ágyat,] lócát, nehéz nagy asztalokat. Ma már a kereskedelem ugyan- i azt nyújtja bútorban a falusi embereknek, mint a városinak, j Ezért nem csak a házak építészeti stílusában, hanem belső! berendezésében is szakítani kell a régivel, a célszerűtlennel. ■ Elsősorban ott, ahol a házban előszoba van. a falusi sárra ] és porra való tekintettel oldjuk meg az átöltözés lehetőségét, j Cipőtároióhely, a felsőruháknak megfelelő fogas, vagy szék-; rény nem hiányozhat. A konyha elsősorban főzőhely. a házi-! asszony „munkahelye”. Száműzzük innen az éjszakai fekhe- j lyet, az ágyat. Sem az ágynemű szellőztetését nem lehet meg- • felelően megoldani, sem a konyhában szükséges higiéniát nem szolgálja a fekvőhely. A szobák a korszerű lakásban nem a szerzett javak táro­lására, kiállításira, hanem az ember kényelmére szolgálnak. j Éppen ezért a lakószobába úgy válogassuk egybe a bútorokat,! hogy a család szabad idejét, egv-egy tagjának kényelmét és! szórakozását tegye lehetővé. A variálható szobaberendezések, j a „Hangulat”, a „Varia”, a „Csillag”, a „Rába” nemcsak azj emeletes városi házakba, hanem a falusi otthonokba is jól j illenek. Célszerűbbek, mint az egész szobát betöltő kettős ágy. j a háromszárnyas toalett-tükör, ami elé sohasem ül le szépít- ' kezni a háziasszony. A hálószobabútorhoz nem készül könyv­szekrény, mert ezzel az emberi igénnyel, a könyv szere.elével : nem számoltak. A régi berendezéshez nem lehet televíziós- asztalkát vásárolni, mert nem gondoltak a televízió lehetősé­gére. S vendégjárás esetén kellemesebb feladat a vendégeket egy korszerűen berendezett szobában asztalhoz ültetni, mint a ! hálószoba kis asztalkája köré. vagy a tükörszekrény elé. Az sem mellékes körülmény, hogy a hálószoba-berendezés eseten­ként drágább, mint a korszerű, s két szobára méretezett búto­rok. A korszerű falusi családi otthon nemcsak a felnőttek, ha­nem a gyermekek kényelmét is előmozdítja. Nem elegendő! a gyermeket az „ágyközépre” fektetni. Legyen külön kiságya, i vagy fekhelye, ahol nyugodtan pihen. Kis szekrénykéje, ahol j holmiját játékait elrakhatja, rendberakhatja. Ezzel a gyér-: mekbe is beleneveljük a rendszeretetet. Egy lakás akkor barátságos és hangulatos, ha falaira ké-i pet, az asztalra térítőt, ablakára függönyt, padlójára szőnye- ] get rakunk. Ne idegenkedjünk az új mintáktól, a színektől, j Mindenkinek: — de főleg a fiatal házasoknak, akik otthonu- j kát most rendezik be, — közösen kell eldönteniük, hogy meny- I nyíre engedik érvényesülni otthonuk berendezésében a kor- i szerűt, s hogyan teremtik meg a falusi lakáskultúrát. Mert er- j re minden lehetőség adott— csak a maradi nézeteket kell j száműzni. Kovács Margit i Orvosi tanácsadás A pihenésről A pihenés nem okvetlenül jelent tétlenséget. Aki vala­milyen mozgással nem járó szellemi munkában fáradt el, azt legtöbbször csak a fizi­kai munka pihenteti, teíti fá­radtság után viszont inkább az olvasás nyújt felüdülést. Fontos receptet a pihenésre természetesein mindenkinek nem lehet adni. A pihenés a munka feszültség megszünte­tésének titka csupán az. hogy a pihenést szolgáló tevékeny­ség homlokegyenest más le­gyén, mint a hivatásos mun­ka. Egyik embert a versol­vasás, másikat a barkácsolás, harmadikat a bélyeggyűjtés, negyediket a zenehallgatás pihenteti jobban. Az ülőfog-' lalkozásúak sétálnak, kirán­dulnak legszívesebbein. Má­sok családi házuk kertjét mű­velik szabad idejükben. Aki csak teheti, igyekszik nyáron kivenni a szabadsá­gát. de a tapasztalat azt mu­tatja, hogy nem mindenki tudja valóban jól kihasznál­ni ezt az időt. Aki túlhal­mozza a szabadságát progra­mokkal, az éppen úgy nem éri el a kívánt célt. mint az. aki a teljes tétlenséget választja és egészséges létére fel sem kel szabad napján az ágyoól. Hogyan jön létre a fáradt­ság és mi a pihenés helyes módja? A szervezet anyagcseréje biztosítja a testi és szellemi munka elvégzéséhez szüksé­ges energiát. A munka vég­zése során elhasználódott táp­anyagokat a vérkeringés újakkal pótolja és ugyancsak a vérkeringés gondoskodik » szervek működése közben ke­letkezett salakanyagok eltá­volításáról is. Minden tartós munkavégzés esetén fáradtság lép fel. Erőnk gyengül, nehe­zünkre esik a munka és úgy érezzük, pihennünk kell. A fáradtság érzés, mint a szer­vezet vészcsengője jelzi, hogy testünk tartalékereje kifogyó­ban van, az energiát szolgáló tápanyagok gyűjtéséhez pihe­nésre van szükség. Vannak, akik nem törődnek az elfá­radás első jeleivel és fárad­tan is tovább dolgoznak a végkimerülésig. Rendkívüli körülmények esetén erre szükség lehet. De rendes kö­rülmények között ez nem ajánlatos. Nagyon helytelen az is. ha izgatószerekkel pró­báljuk elnyomni a fáradság­érzést, mert ennek következmé­nye az idegrendszer tartós ártalma lehet. Mi a magyarázata annak, hogy a munka okozta fáradt­ságot egy másfajta munkái al jobban le lehet küzdeni, mint a teljes tétlenséggel? Pavlov, a nagy szovjet élet­tan tudós kimutatta, hogy a pihentető munka más izmo­kat és idegközpontokat mű­ködtet, mint amelyek a hiva­tásbeli munkában kifáradtak és a pihentető munka kivál­totta ingerület kisugárzás gyor­sabban megszünteti az egé--z központi idegrendszer fáradt­ságát mint a teljes tétlenség. Vihar Béla: Dal egy szólamra Köröttem a csendben csillag lobban, rebben, ringatózik fényességgel, áléit szerelemben. Fák, patakok, rétek szememmel felnéznek, tűnődve velem pillantják meg a mindenséget. Éji neszek szólnak, árnyak hallgatóznak; a szívemre, hegedűre illesztem vonómat.

Next

/
Thumbnails
Contents