Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
A jármiak kincse: a málna Könnyű nekik Lesz-e helikopter? Négy gyerek ötezer forintja Furcsa sereglet lepi el mostanában Jármiban a földművesszövetkezet felvásárló telepét. Asszonyok, öregek, serdülő gyermekek vödrökkel, hatalmas tálakkal sorakoznak a mérleghez. Megkezdődött a málnaszüret, Vagonszámra küldik a híres jármi málnát a városok piacaira és a konzervgyáraknak; HARMINCÉVES MÜLT A jármi parasztok soha nem elégedtek meg a hagyományos *ozs, burgonya és kukoricatermeléssel. Mindig keresték, miből lehetne pénzelni. Évtizedek óta híres volt a jármi dinnye és a földieper, most újabb hírnevet a málnával szereztek. A harmincas évek derekán a község földesura, Komoróczy Iván gyümölcsösében látták először az addig ismeretlen málnát. Néhány bennfentes ember egy-két bokrot kapott a különleges zamatú gyümölcsből. Akik így nem jutottak hozzá, azok az éj leple alatt szereztek dugványt. A negyvenes évek elején már jármi málnát vehettek a mátészalkai piacon a pénzes, iayerac gyümölcskedvelők. Csak akkor néztek nagyot, amikor az eladó földekre mindenütt a jármiak alkudtak. Ma pedig így beszélnek: „Könnyű a jármiaknak, jól pénzelnek a málnából." A múlt évben a földművesszövetkezet 600 mázsát vásárolt fel, amiért 460 ezer forintot fizetett ki és még 150 ezer forint értékű gyümölcsöt a mátészalkai piacon és háztól adtak el. Mindezt a termelőszövetkezet 10 holdjáról és a háztájiban lévő mintegy 30 holdnyi területről. A háztáji terület csak becsült, mért legtöbben szegélyként egy-két sorával termelik a kerítés, a mezsgye mellett. Az idei termést a kemény tél és a kéthónapos aszály megtépázta. Míg tavaly a 3-400 öles területekről 8—10 mázsát is leszedtek, most átlagban 5 mázsa körül számítanak. Még az idei rossz esztendőben is holdra átszámítva meghozza a 12—13 000 forintot. Jó esztendőben 30—35 000 forint bevételt is elérnek holdanként. 600 EZER FORINT 40 HOLDRÓL A szomszéd község lakói kezdetben nevettek a jármiakon. „Mit pepecselnek azzal a málnával” — mondogatták. Hordozható cserépkályha közületek, vállalatok és magánosok részére kapható minden mennyiségben és színben a bodrogkeresztúri földművesszövetkezet vasbolt jáfcan. (3465) HOGYAN GYŐZIK A málna belterjes kultúrájú gyümölcs, különösen a szedése kíván sok kézi munkát. Az idegenek mindig azt kérdezik először, hogyan győzik munkaerővel, amikor a szedése egybe esik az aratás- cséplés nagy munkájával. Egy közepes termést adó hold málna leszedése 50 napot igényel. Ez azonban olyan könnyű munka, amit 12—14 éves gyermekek, idősebbek és a házkörül foglalatoskodó asszonyok a hajnali és •estj órákban megerőltetés nélkül el tudnak végezni; Sokan féltek, hogy mi lesz a nagyüzemben a málnával. A háztájiban csak leszedik, de ki megy ki a tsz. táblájára? Jó anyagi érdekeltséggel ezt is megoldották. Minden kiló leszedett málnáér 2 forin sze- dési díjat fizet a termelőszövetkezet. Az egyéb munkát kapálást, trágyázást, metszést tavasszal munkaegységre végzik. Az egyik szövetkezeti tag négy iskoláskorú gyermeké vei 25 mázsa málnát szedett a közösben, amivel 5000 forintot kerestek a gyerekek a nyári szünetben. Sok községben probléma, milyen „finomabb” munkát adjanak a középiskolából nyári szüneten lévő diákoknak. íme itt a példa. A néhány száz vagy ezer forint jó segítség a kollégiumi és ruházati kiadásokhoz. TERVEK ÉS GONDOK Az első évek sikereit látva a korábbi tíz holdhoz az idén még tíz holdat telepítettek. Még lehet tovább menni, de túlzásba nem lehet vinni, mert egy hold málna 70 gyalog munkanapot igényel. Akármilyen szívesen mennek is a gyermekek, öregek, de biztonságos tervet rájuk mégsem alapozhatnak teljes egészében. A háztájiban is kívánatos fejleszteni a termelést. A legtöbb tag már felszántotta a régi nagy szérüskertet. A belsőségen nem igen tudnak tovább telepíteni. Kívánatos lenne — erről beszélgetnek is — az állandó háztáji terület kimérése. Jó lenne, ha minden családnak, ahol vannak gyermekek, idősebbek 4—500 öl málnása lenne, a belső kerti telepítéssel együtt. A 250 családnál ez mintegy 60—70 holdat tenne ki. A közös málnással együtt el tudnának menni a 100—120 holdig. Ma még fantáziának tűnik, de akkor érdemes lenne és valóra válhatna — amiről a kereskedelmi szakemberek beszélgettek a jármiakkal — helikopter szállíthatná a tálcázott friss málnát Pestre és akár külföldre is. Az állandó háztáji terület mellett vízre is szükség lenne. Akik a kertjükben locsolni tudják a málnát, az idén is legyőzték az osztályt és jó termést szednek. Kívánatos volna szakemberekkel megvizsgáltatni a csőkutak létesítésének lehetőségét. LASSAN TERfED Az utóbbi években nincs gyümölcstermelési • értekezlet, ahol el ne hangzana, hogy az alma mellett a bogyós gyümölcsök telepítésére is nagy gondot kell fordítani. Ezek közül is kiemelkedő hely illetné meg a málnát. Hányszor halljuk a vendéglőkben, büfékben: sajnos valódi málnánk nincs. Csak a külkereskedelmi szakemberek tudják, mennyi vásárlási ajánlatot kell visszamondaniuk. Nincs az a meny- nyiség, amit el ne tudnánk helyezni a bel- és külföldi piacokon. Nekünk Szabolcsban pedig külön kötelezettségünk van a most felépült konzervgyárral szemben. Évek óta jó eredményt érnek el a jármiak, mégsem terjed jó ütemben a málnatelepítés. Nincs különleges talajigénye, szakértelmet sem kíván nagyobbat, mint az almatermesztés, sem beruházást. A termés mellett a szaporítóanyagoknak felhasznált tősar- jakból is jó bevételhez lehet jutni. A jármi Alkotmány Termelőszövetkezet tavaly őszön tíz holdról 100 ezer darab tősariat adott el 50 000 forintért. A jármiaknak a telepítés költségét már az első évben behozta a 10 hold málnásuk. Az alma, ha alacsony törzsű akkor is csak az 5—6 esztendőtől hoz számottevő termést Sok minden szói a jármiak példája mellett, de két dolog parancsolja: a szükséglet és a magas jövedelmezőség, hogy Szabolcsban sokkal gyorsabb ütemben telepítsék a málnát. Csikós Balázs Csak amíg az állam fizeti? Tavaly mintegy hetven felső- és középvégzettségű agro- nómus gyakornokot kaptak a megye termelőszövetkezetei. Tizennyolcán a kisvárdai járásba kerültek. Jó hatással volt ez a járásban, ahol hozzáértő szakemberekben hiány van. A fiatal szakembereknek lejárt az egyesztendős gyakornoki idejük. És mit sem lehetne természetesnek tartani mint azt, hogy a kisvárdai járás közös gazdaságaiban — ahol ma sincs biztosítva minden tsz-be legalább egy igazán megfelelő szakember, s még a kihelyezett szakemberek valamennyi státuszát sem tudták betölteni jelentkező hiány miatt — kapva kapnak a jó lehetőségen: a saját maguk nevelte fiatalokat örömmel fogadják, s szakmájuknak megfelelő önálló munkakört biztosítanak számukra. De nem ez történt! A tizennyolc fiatat szakember közül tízet tartottak meg a tsz-ek, nyolcnak — enyhén szólva — kiadták az útját. Először azt lehetne gondolni, hogy ezek a fiatalok nem szeretik szakmájukat, könnyelműek, nincs rátermettségük az önálló munkára. Azonban nem így van! A gyakornokok munkájáról, magaviseletéről jellemzést készített a járási tanács mezőgazdasági osztálya. Elég, ha nevek és helyek nélkül néhány jelzőt leírunk, olyanokat, amelyek majdcsak minden fiatal jellemzésénél ottvan: „Elméleti tudása olyan, hogy önálló munkakört elláthat”. „Nagy gondossággal, szakmai hozzáállásai végezte munkáját”. „Önálló brigádvezetőnek alkalmas”. És így tovább, és így tovább. Ezekután hidegzuhanyként hat a jegyzőkönyv befejező része, amely lakonikus rövidséggel megállapítja: „A termelőszövetkezet nem alkalmazza”. A tiszaszentmártoni gyakornok jellemzéséből érdemes külön is kiemelni: a tsz-vezetősége 150 hold fiatal gyümölcsös munkairányításával bízta meg, de a gyakornokkal nem törődött, magára hagyta... Azt eszik még hozzá: munkához való viszonya nem megfelelő. Lehet-e ilyen körülmények között?! Az utóbbi eset különösen alahuzza azt a mulasztást, amit a járási vezetők elkövettek: ő maguk sem törődtek a gyakornokokkal, a közös gazdaságok égetően szükséges szakemberpótlasával. An ösztöndíjas szerzőmisek is ebben a járásban a legrosszabb. A több, mint negyven tsz közül csak tizennyolcnak van szerződése ösztöndíjas fiatallal. Nagy felelősséggel, körültekintéssel kell megoldani * közös gazdaságok szakember- ellátottságát. De úgy látszik, a járás termelőszövetkezeti vezetői még mindig csak a* orrukig látnak — köztük olyanok is mint a tuzséri, mándoki —, akiiének jó a szakember addig, amíg az állam fizeti, de saját érdekükben már nem megy az áldozatvállalás — a szakemberek közös erőből való alkalmazása. S. A. Hirdessen a Kelet-Magyarország hasábjain! Legyen ntindig divatos, elegáns ! A Nagykálló és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szaküzletei bő választékkal várja kedves vásárlóit! Július 16-án este 8 órakor a Strandcsárdában fővárosi művészekkel sztárparádé (hurka, kolbász, halvacsora). „ A férjem fizetése oda vándorol“ Kártyacsata reggel 10-től záróráig — A Tölgyes vezetője tehetetlen — Intézkedni kell! ülik, vagy állják a kibicek, s egyik okosabb mint a másik — mondja a vezető. — Látja ott azt a fiatalembert? — mutatja — valamelyik nap már kénytelen voltam előlük elvenni az asztalukról a takarót, leoltottam a villanyt, de folyirjták gyufavilág mellett. Lehet, hogy pontosan ez az az ember, akire felesége panaszkodik. Ki tudja? Két kártyázó társaság között ülök egy asztalnál Előttem ultiznak, mögöttem römiznek. Talán szórakozásból, időtöltésből. Egyik helyen filléres alapon folyik a játék, de a másiknál zsebből fizetnek. Egy fiatal asszony érkezik két kislánynyal. Odamegy az egyik férfihez. — Üljetek csak le nyugodtan ott elől, szórakozzatok — küldi el. Az asszony elmegy, leülnek a gyerekekkel. S várnak. Hiába. Már kilenc óra is elmúlt, de a kártyacsata folyik. — Maga kártyázik, vagy én? — szól egy idősebb kártyás az egyik kibicnek, Az elhallgat. „Kell ez nekem V' — ön még nem fizetett. — Én? Ugyan már. Ne mondjon ilyet. Vitatkoznak, majd kibékülnek. Az egyik pakoL — No végre. Ez az első parti, amit nyertem. S bezsebeli a pénzt, amit zsebből fizetnek neki. A csárda vezetője nem ad ki kártyát. De hoznak a kártyások. — Én kérem nem fogok verekedni senkivel sem. Megtörtént már, hogy a rendőrségnek kellett szólnom, hogy biztonságban haza kerüljek. Egyszer meg le akartak ütni. Hát keli ez nekem?! — tárja szét a kezét Laza László. Dr. Füzeséryné, a vendéglátó ellenőre június 8-án a többi között ezt írta az ellenőri naplóba. „Kártyázni az üzlet területén nem lehet”. — Füzeséryné azt mondta, kérjek engedélyt — mondja a Tölcses csárda vezetője. — Én akartam is, de később közölte velem, hogy az igazgatónk úgy sem járulna hozzá. Még idejében — Én már szóltam az illetékeseknek is, de elnézik. Mit tehetek? — tárja szét karját. Ö nem sokat. S ha csupán időtöltésből, szórakozásból kártyáznak, akkor nem is szükséges. De ha ezen már túlmennek, s a négygyermekes anya levele is bizonyítja ezt, akkor tenni kell valamit. Még idejében, nehogy késő legyen. S családok, gyermekek éhezzék meg a kártyázás szenvedélyét. Ez már nemcsak egyetlen család; a társadalom ügye. Amiben mindazok felelősek, akik elnézik, hogy fizetések utaznak el, családi tragédiák születnek. ■^—Farkas Kálmán A Szabolcs megyei Háziipari Szövetkezet értesíti azokat a női dolgozókat, akik Kisvárda községben beregi keresztszemes munkák végzésére jelentkeztek, hogy a tanfolyamot július 15-én délelőtt 9 órai kezdettel Kisvárdán az 1. sz. iskola nagytermében fogják beindítani. (336) A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat kisvárdai üzeméhez főgépészt keres. Jelentkezési feltétel: Gépipari Technikum* illetőleg 10 évi szakmai gyakorlat ebben a munkakörben« Jelentkezés a vállalat műszaki osztályán, Nyíregyháza* Varsó u. 4. (328) Rakamaz és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet tisza- nagyfalui egységébe, — melynek raktárkészlete 400 000 Ft — szakképzett vegyes boltvezetőt keres. Működési és erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezés a rakamazi földművesszövetkezet központi !ro- dájában személyesen, vagy írásban. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. (333) Áramszünet! Értesítjük érdekelt fogyasztóinkat, hogy július 14-én reggel 4 órától 8 óráig hálózat építési munka miatt áramszünet lesz a Hatzel tér, Dimitrov utca eleje, Fel- szabadulás tér eleje és környező kisebb utcákon. TITÁSZ Városi Üzemvezetősége. (339) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik VIRASZKÓ JÓZSEF temetésén részt vettek és a gyászoló család fájdalmát enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család és a Nyíregyházi Állami Gazdaság MEDOSZ Lovas Szakosztálya. 1964. július 12. „Férjem az építőipari vállalatnál dolgozik. Elég jól keresett, amiből családim- 1 kát szépen el tudjuk tartani. Egy idő óta rettenetes , az életünk. Fizetésnapkor kétségbe vagyok esve, mennyi kerül a két hét béréből haza. Ugyanis amióta a Tölgyes csárdában a kártyázást ismét megkezdték, férjem fizetése oda vándorol. Nagyon kérem ne engedjék. Hisz ezelőtt három évvel a rendőrség már megtiltotta...” Ezt írta többek között levelében egy négygyermekes édesanya. ★ Szól a zene, a vendégek szórakoznak. A Tölgyes Csárda kellemes hely. Heggel tízkor nyitnak, s este fél tízkor előzékenyen kétszeri villanypislog- tatással figyelmeztetik a vendégeket a zárórára. — Kerthelyiségünk hátsó részében a nádtetős fészer alatt az asztaloknál már reggel kezdik a kártyázást. S ez bizony tart záróráig. Egyik helyen ultiznak, a másik asztalnál römiznek, s nem egyszer megtörtént már, hogy hiába szólítgattam a vendégeket, nem akartak elmenni. — Magyarázza a csárda vezetője Laza László. Az asszony elmegy... Este hét óra. Még világos van. Két asztalnál kártyáznak a fészer alatt Mikor sötétedni kezd, a világosra húzódnak, folytatják tovább. — Sokszor hat-nyolc asztal J körül van zsibongás. Körül
