Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

A jármiak kincse: a málna Könnyű nekik Lesz-e helikopter? Négy gyerek ötezer forintja Furcsa sereglet lepi el mostanában Jármiban a föld­művesszövetkezet felvásárló telepét. Asszonyok, öregek, serdülő gyermekek vödrökkel, hatalmas tálakkal sorakoznak a mérleghez. Megkezdődött a málnaszüret, Vagonszámra küldik a híres jármi málnát a városok piacaira és a kon­zervgyáraknak; HARMINCÉVES MÜLT A jármi parasztok soha nem elégedtek meg a hagyományos *ozs, burgonya és kukorica­termeléssel. Mindig keresték, miből lehetne pénzelni. Évti­zedek óta híres volt a jármi dinnye és a földieper, most újabb hírnevet a málnával szereztek. A harmincas évek derekán a község földesura, Komoróczy Iván gyümölcsösében látták először az addig ismeretlen málnát. Néhány bennfentes ember egy-két bokrot kapott a különleges zamatú gyü­mölcsből. Akik így nem ju­tottak hozzá, azok az éj lep­le alatt szereztek dugványt. A negyvenes évek elején már jármi málnát vehettek a má­tészalkai piacon a pénzes, iayerac gyümölcskedvelők. Csak akkor néztek nagyot, amikor az eladó földekre mindenütt a jármiak alkud­tak. Ma pedig így beszélnek: „Könnyű a jármiaknak, jól pénzelnek a málnából." A múlt évben a földműves­szövetkezet 600 mázsát vásá­rolt fel, amiért 460 ezer fo­rintot fizetett ki és még 150 ezer forint értékű gyümölcsöt a mátészalkai piacon és ház­tól adtak el. Mindezt a terme­lőszövetkezet 10 holdjáról és a háztájiban lévő mintegy 30 holdnyi területről. A háztáji terület csak becsült, mért leg­többen szegélyként egy-két sorával termelik a kerítés, a mezsgye mellett. Az idei termést a kemény tél és a kéthónapos aszály megtépázta. Míg tavaly a 3-400 öles területekről 8—10 mázsát is leszedtek, most átlagban 5 mázsa körül számítanak. Még az idei rossz esztendőben is holdra átszámítva meghozza a 12—13 000 forintot. Jó eszten­dőben 30—35 000 forint bevé­telt is elérnek holdanként. 600 EZER FORINT 40 HOLDRÓL A szomszéd község lakói kezdetben nevettek a jármia­kon. „Mit pepecselnek azzal a málnával” — mondogatták. Hordozható cserépkályha közületek, vállalatok és magá­nosok részére kapható min­den mennyiségben és színben a bodrogkeresztúri földműves­szövetkezet vasbolt jáfcan. (3465) HOGYAN GYŐZIK A málna belterjes kultúrá­jú gyümölcs, különösen a szedése kíván sok kézi mun­kát. Az idegenek mindig azt kérdezik először, hogyan győ­zik munkaerővel, amikor a szedése egybe esik az aratás- cséplés nagy munkájával. Egy közepes termést adó hold málna leszedése 50 na­pot igényel. Ez azonban olyan könnyű munka, amit 12—14 éves gyermekek, időseb­bek és a házkörül foglalatos­kodó asszonyok a hajnali és •estj órákban megerőltetés nél­kül el tudnak végezni; Sokan féltek, hogy mi lesz a nagyüzemben a málnával. A háztájiban csak leszedik, de ki megy ki a tsz. táblájára? Jó anyagi érdekeltséggel ezt is megoldották. Minden kiló leszedett málnáér 2 forin sze- dési díjat fizet a termelőszö­vetkezet. Az egyéb munkát kapálást, trágyázást, metszést tavasszal munkaegységre vég­zik. Az egyik szövetkezeti tag négy iskoláskorú gyermeké vei 25 mázsa málnát szedett a közösben, amivel 5000 fo­rintot kerestek a gyerekek a nyári szünetben. Sok község­ben probléma, milyen „fino­mabb” munkát adjanak a középiskolából nyári szüne­ten lévő diákoknak. íme itt a példa. A néhány száz vagy ezer forint jó segítség a kol­légiumi és ruházati kiadások­hoz. TERVEK ÉS GONDOK Az első évek sikereit látva a korábbi tíz holdhoz az idén még tíz holdat telepítettek. Még lehet tovább menni, de túlzásba nem lehet vinni, mert egy hold málna 70 gyalog munkanapot igényel. Akár­milyen szívesen mennek is a gyermekek, öregek, de biz­tonságos tervet rájuk mégsem alapozhatnak teljes egészében. A háztájiban is kívánatos fej­leszteni a termelést. A leg­több tag már felszántotta a régi nagy szérüskertet. A bel­sőségen nem igen tudnak to­vább telepíteni. Kívánatos lenne — erről beszélgetnek is — az állandó háztáji terület kimérése. Jó lenne, ha min­den családnak, ahol vannak gyermekek, idősebbek 4—500 öl málnása lenne, a belső kerti telepítéssel együtt. A 250 családnál ez mintegy 60—70 holdat tenne ki. A közös mál­nással együtt el tudnának menni a 100—120 holdig. Ma még fantáziának tűnik, de akkor érdemes lenne és valóra válhatna — amiről a kereskedelmi szakemberek be­szélgettek a jármiakkal — helikopter szállíthatná a tál­cázott friss málnát Pestre és akár külföldre is. Az állandó háztáji terület mellett vízre is szükség len­ne. Akik a kertjükben locsol­ni tudják a málnát, az idén is legyőzték az osztályt és jó termést szednek. Kívánatos volna szakemberekkel meg­vizsgáltatni a csőkutak léte­sítésének lehetőségét. LASSAN TERfED Az utóbbi években nincs gyümölcstermelési • értekezlet, ahol el ne hangzana, hogy az alma mellett a bogyós gyü­mölcsök telepítésére is nagy gondot kell fordítani. Ezek közül is kiemelkedő hely il­letné meg a málnát. Hányszor halljuk a vendéglőkben, bü­fékben: sajnos valódi málnánk nincs. Csak a külkereskedelmi szakemberek tudják, mennyi vásárlási ajánlatot kell vissza­mondaniuk. Nincs az a meny- nyiség, amit el ne tudnánk helyezni a bel- és külföldi piacokon. Nekünk Szabolcs­ban pedig külön kötelezettsé­günk van a most felépült konzervgyárral szemben. Évek óta jó eredményt ér­nek el a jármiak, mégsem terjed jó ütemben a málnate­lepítés. Nincs különleges ta­lajigénye, szakértelmet sem kíván nagyobbat, mint az al­matermesztés, sem beruházást. A termés mellett a szaporító­anyagoknak felhasznált tősar- jakból is jó bevételhez lehet jutni. A jármi Alkotmány Termelőszövetkezet tavaly őszön tíz holdról 100 ezer darab tősariat adott el 50 000 forintért. A jármiaknak a te­lepítés költségét már az első évben behozta a 10 hold mál­násuk. Az alma, ha alacsony törzsű akkor is csak az 5—6 esztendőtől hoz számottevő termést Sok minden szói a jármiak példája mellett, de két do­log parancsolja: a szükséglet és a magas jövedelmezőség, hogy Szabolcsban sokkal gyor­sabb ütemben telepítsék a málnát. Csikós Balázs Csak amíg az állam fizeti? Tavaly mintegy hetven fel­ső- és középvégzettségű agro- nómus gyakornokot kaptak a megye termelőszövetkezetei. Tizennyolcán a kisvárdai já­rásba kerültek. Jó hatással volt ez a járásban, ahol hoz­záértő szakemberekben hiány van. A fiatal szakemberek­nek lejárt az egyesztendős gyakornoki idejük. És mit sem lehetne természetesnek tartani mint azt, hogy a kis­várdai járás közös gazdasá­gaiban — ahol ma sincs biz­tosítva minden tsz-be legalább egy igazán megfelelő szakem­ber, s még a kihelyezett szakemberek valamennyi stá­tuszát sem tudták betölteni jelentkező hiány miatt — kapva kapnak a jó lehetősé­gen: a saját maguk nevelte fiatalokat örömmel fogadják, s szakmájuknak megfelelő ön­álló munkakört biztosítanak számukra. De nem ez történt! A tizennyolc fiatat szakem­ber közül tízet tartottak meg a tsz-ek, nyolcnak — enyhén szólva — kiadták az útját. Először azt lehetne gondolni, hogy ezek a fiatalok nem sze­retik szakmájukat, könnyel­műek, nincs rátermettségük az önálló munkára. Azonban nem így van! A gyakornokok munkájá­ról, magaviseletéről jellemzést készített a járási tanács me­zőgazdasági osztálya. Elég, ha nevek és helyek nélkül né­hány jelzőt leírunk, olyano­kat, amelyek majdcsak min­den fiatal jellemzésénél ott­van: „Elméleti tudása olyan, hogy önálló munkakört ellát­hat”. „Nagy gondossággal, szakmai hozzáállásai végezte munkáját”. „Önálló brigádve­zetőnek alkalmas”. És így tovább, és így tovább. Ezekután hidegzuhanyként hat a jegyzőkönyv befejező része, amely lakonikus rövid­séggel megállapítja: „A ter­melőszövetkezet nem alkal­mazza”. A tiszaszentmártoni gyakornok jellemzéséből ér­demes külön is kiemelni: a tsz-vezetősége 150 hold fia­tal gyümölcsös munkairányí­tásával bízta meg, de a gya­kornokkal nem törődött, ma­gára hagyta... Azt eszik még hozzá: munkához való viszo­nya nem megfelelő. Lehet-e ilyen körülmények között?! Az utóbbi eset különösen alahuzza azt a mulasztást, amit a járási vezetők elkö­vettek: ő maguk sem törőd­tek a gyakornokokkal, a kö­zös gazdaságok égetően szük­séges szakemberpótlasával. An ösztöndíjas szerzőmisek is eb­ben a járásban a legrosszabb. A több, mint negyven tsz közül csak tizennyolcnak van szerződése ösztöndíjas fiatal­lal. Nagy felelősséggel, körül­tekintéssel kell megoldani * közös gazdaságok szakember- ellátottságát. De úgy látszik, a járás termelőszövetkezeti vezetői még mindig csak a* orrukig látnak — köztük olyanok is mint a tuzséri, mándoki —, akiiének jó a szakember addig, amíg az állam fizeti, de saját érdekük­ben már nem megy az áldo­zatvállalás — a szakemberek közös erőből való alkalmazá­sa. S. A. Hirdessen a Kelet-Magyarország hasábjain! Legyen ntindig divatos, elegáns ! A Nagykálló és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet szaküzletei bő választékkal várja kedves vásárlóit! Július 16-án este 8 órakor a Strand­csárdában fővárosi művészekkel sztárpa­rádé (hurka, kolbász, hal­vacsora). „ A férjem fizetése oda vándorol“ Kártyacsata reggel 10-től záróráig — A Tölgyes vezetője tehetetlen — Intézkedni kell! ülik, vagy állják a kibicek, s egyik okosabb mint a másik — mondja a vezető. — Látja ott azt a fiatalembert? — mutatja — valamelyik nap már kénytelen voltam előlük elvenni az asztalukról a ta­karót, leoltottam a villanyt, de folyirjták gyufavilág mel­lett. Lehet, hogy pontosan ez az az ember, akire felesége pa­naszkodik. Ki tudja? Két kár­tyázó társaság között ülök egy asztalnál Előttem ultiznak, mögöttem römiznek. Talán szórakozásból, időtöltésből. Egyik helyen filléres alapon folyik a játék, de a másiknál zsebből fizetnek. Egy fiatal asszony érkezik két kislány­nyal. Odamegy az egyik fér­fihez. — Üljetek csak le nyugodtan ott elől, szórakozzatok — kül­di el. Az asszony elmegy, le­ülnek a gyerekekkel. S vár­nak. Hiába. Már kilenc óra is elmúlt, de a kártyacsata fo­lyik. — Maga kártyázik, vagy én? — szól egy idősebb kártyás az egyik kibicnek, Az elhallgat. „Kell ez nekem V' — ön még nem fizetett. — Én? Ugyan már. Ne mondjon ilyet. Vitatkoznak, majd kibékül­nek. Az egyik pakoL — No végre. Ez az első par­ti, amit nyertem. S bezsebeli a pénzt, amit zsebből fizetnek neki. A csárda vezetője nem ad ki kártyát. De hoznak a kár­tyások. — Én kérem nem fogok ve­rekedni senkivel sem. Megtör­tént már, hogy a rendőrség­nek kellett szólnom, hogy biz­tonságban haza kerüljek. Egy­szer meg le akartak ütni. Hát keli ez nekem?! — tárja szét a kezét Laza László. Dr. Füzeséryné, a vendéglá­tó ellenőre június 8-án a töb­bi között ezt írta az ellenőri naplóba. „Kártyázni az üzlet területén nem lehet”. — Füzeséryné azt mondta, kérjek engedélyt — mondja a Tölcses csárda vezetője. — Én akartam is, de később közölte velem, hogy az igazgatónk úgy sem járulna hozzá. Még idejében — Én már szóltam az illeté­keseknek is, de elnézik. Mit tehetek? — tárja szét karját. Ö nem sokat. S ha csupán időtöltésből, szórakozásból kár­tyáznak, akkor nem is szük­séges. De ha ezen már túlmen­nek, s a négygyermekes anya levele is bizonyítja ezt, akkor tenni kell valamit. Még ide­jében, nehogy késő legyen. S családok, gyermekek éhezzék meg a kártyázás szenvedélyét. Ez már nemcsak egyetlen család; a társadalom ügye. Amiben mindazok felelősek, akik elnézik, hogy fizetések utaznak el, családi tragédiák születnek. ■^—Farkas Kálmán A Szabolcs megyei Háziipari Szövetkezet értesíti azokat a női dolgozókat, akik Kisvárda községben beregi keresztsze­mes munkák végzésére jelent­keztek, hogy a tanfolyamot július 15-én délelőtt 9 órai kez­dettel Kisvárdán az 1. sz. is­kola nagytermében fogják be­indítani. (336) A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat kisvárdai üzeméhez főgépészt keres. Jelentkezési feltétel: Gépipari Technikum* illetőleg 10 évi szakmai gya­korlat ebben a munkakörben« Jelentkezés a vállalat műsza­ki osztályán, Nyíregyháza* Varsó u. 4. (328) Rakamaz és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet tisza- nagyfalui egységébe, — mely­nek raktárkészlete 400 000 Ft — szakképzett vegyes boltve­zetőt keres. Működési és er­kölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezés a rakamazi föld­művesszövetkezet központi !ro- dájában személyesen, vagy írásban. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. (333) Áramszünet! Értesítjük ér­dekelt fogyasztóinkat, hogy július 14-én reggel 4 órától 8 óráig hálózat építési munka miatt áramszünet lesz a Hatzel tér, Dimitrov utca eleje, Fel- szabadulás tér eleje és környe­ző kisebb utcákon. TITÁSZ Városi Üzemvezetősége. (339) Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik VIRASZKÓ JÓZSEF temetésén részt vettek és a gyászoló család fájdalmát enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család és a Nyír­egyházi Állami Gazdaság MEDOSZ Lovas Szakosztálya. 1964. július 12. „Férjem az építőipari vál­lalatnál dolgozik. Elég jól keresett, amiből családim- 1 kát szépen el tudjuk tar­tani. Egy idő óta rettenetes , az életünk. Fizetésnapkor kétségbe vagyok esve, mennyi kerül a két hét bé­réből haza. Ugyanis amióta a Tölgyes csárdában a kár­tyázást ismét megkezdték, férjem fizetése oda ván­dorol. Nagyon kérem ne engedjék. Hisz ezelőtt há­rom évvel a rendőrség már megtiltotta...” Ezt írta többek között le­velében egy négygyermekes édesanya. ★ Szól a zene, a vendégek szó­rakoznak. A Tölgyes Csárda kellemes hely. Heggel tízkor nyitnak, s este fél tízkor előzé­kenyen kétszeri villanypislog- tatással figyelmeztetik a ven­dégeket a zárórára. — Kerthelyiségünk hátsó részében a nádtetős fészer alatt az asztaloknál már reg­gel kezdik a kártyázást. S ez bizony tart záróráig. Egyik helyen ultiznak, a másik asz­talnál römiznek, s nem egyszer megtörtént már, hogy hiába szólítgattam a vendégeket, nem akartak elmenni. — Ma­gyarázza a csárda vezetője La­za László. Az asszony elmegy... Este hét óra. Még világos van. Két asztalnál kártyáznak a fészer alatt Mikor sötétedni kezd, a világosra húzódnak, folytatják tovább. — Sokszor hat-nyolc asztal J körül van zsibongás. Körül

Next

/
Thumbnails
Contents