Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
Született 1857-ben... Két éve, 1962. szeptemberében megállt a mezőgazdasági kiállítás nagyórái a. (Rossz nyelvek beszélik, hogy ez a bizonyos óra rendkívül önálló életet élt, egyszerűen akkor járt, amikor akart.) Azóta biztosan és megbízhatóan állandóan déli 12 órát mutat. De, és ezt szomorúan közlöm a tisztelt olvasóval, megpecsételődött a sorsa. Azt mondták rá, öreg óra, ffleje, hogy nyugdíjba menjen. Két hónap múlva egy egészen új, modem négyoldalú óra mutatja majd a 9 órát, amikor megnyílik a Készül a nyitásra a 65. Mezőgazdasági Kiállítás méter. Helye: Budapest, X. kerület, Albertirsai út 10. Tulajdonképpen teljes készenléti állapotban egyelőre még csak a kertészet van, amely a kiállítás növényi dekorációjáról gondoskodik. — Százezer tő dísznövényt nevelnek a melegágyakban és kiültetve. Furcsa, hengeralakú ház. Itt folyik a legszorgosabb munka. A melegágyaknál teljes a készültség. Különleges eljárással 100 ezer tő dísznövényt termesztenek a kertészek. 65. Mezőgazdasági Kiállítás, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, az egész nagyüzemi magyar mezőgazdaság újabb seregszemléje. Most még egy alvó városhoz hasonlít, amelyet sok ember ébresztget. A pavilonokat bizony megviselte a két kemény tél. Az erős fagy az utakat sem kímélte. A helyreállítási munkálatokra 60 nap jut, a vasárnapokat is beleszámítva. Húsz kilométer új utat hoznak rendbe, illetve építenek, 22 új pavilont emelpek és 36-ot teljesen felújítanak. Ha a kiállítás nacionáléját kellene megírnom, így festene: Született: 1857-ben, idén lép a 107. életévébe. Alapterülete 33 hektár. A pavilonok alapterülete 31 ezer négyzetméter, a szabadtérül éti bemutatóké 38 ezer négyzetEz a modem betonépület lesz a halászati bemutató otthona; a közönség elsötétített folyosóról- tekintheti meg a 30 kivilágított akváriumok A kiállítás eseményekben is gazdagabbnak ígérkezik az előbbieknél. Már a megnyitás napján rajtol az ifjúsági lovasbajnokság. Erre 12 nemzet mintegy 50 veresnyzőjét várják 70 pompás veresnylóval. De a kiállítás egész tartama alatt rendeznek lóversenyeket és bemutatókat, a legjobb hazai és külföldi versenyzők részvételével. A budapesti nemzetközi borverseny győztes boraiból állandó kóstoló nyílik. Bizonyára az idén is népszerű lesz a hazai tájjellegű borok pavilonja ... A SZÖVOSZ új vendéglátóipari pavilonját még A kiállítás egyik érdekessége lesz a növekedésben visz- szatartott törje tserc izzycja; ::«iöIcshozama gazdaságosabb, mivel könnyebben Lg;, :.i férhető — mondja Galambos Györgyné isertcszinéruölc. Szöveg és kép: Regös István Aratás januártól decemberig Hói és mikor takarítják be az „életei“ a FöBtíön ? Tudja-e, hogy,» ,:.az „emulzió” szó a latin „emulgere” — „fejni” szóból származik? Az egyik első emulzió, amelyet vizsgáltak, éppen a tej volt. ★ i:. a régi görögök a tengeri ütközetek idején mérgeskígyókkal és skorpiókkal teli fazekakat vetettek katapult- jaikkal az ellenséges hajókra? E „lövedékek” pillanatok alatt megrémítették az ellenséget ★ ... a japánok 4500 évvel ezelőtt fedezték fel Amerikát? Ecuador partjain az ásatások során ebből a korból származó japán eredetű emlékeket találtak. A Csendes-óceánnak ezen a részén az áramlatok lehetővé teszik, hogy vitorla nélküli tutajokkal is átkeljen valaki az óceánon. ★ 8.. Amerikában 1860-ig egyetlen veréb sem volt? A verebeket Angliából vitték be b hernyók elleni harcra. A kenyeret adó gabonaféléket a magyar ember „életnek” nevezi. A legfőbb kenyérnövények: a búza, a rizs, a kukorica és a kölesfélék. Az emberiség egyharmada mérsékeltégövi gabonafélékből (búza, rozs, árpa, zab), egyharmada kölesen és egyharmada rizsen él. Búzából süti kenyerét Nyugat- és Dél-Európa, Észak- Amerika, Észak-Kína népe. Rozskenyeret esznek Közép- Európában, árpakenyeret a földközi-tengeri országokban, míg zabkenyéren él a hűvös, rossztalajú hegyvidékek (Skócia, Norvégia) lakossága. Rizsen élnek Dél- és Kelet- Ázsiában, kölesen India, Kína, Afrika belső részein. Fontos kenyérpótló szerepet tölt be a mérsékelt égövben a burgonya, a mediterránban helyenként a gesztenye (Szardínia szigetén), a trópusokon a batáta, a manióka és a taro lisztes gumója. Egyes meleg és mérsékeltövi területeken (olaszok, albánok, románok, az amerikai és afrikai négerek között) a kukoricapép (görhe, máié, puliszka, mamalika) a kenyér. Az emberiségnek mintegy kétharmada pépévő (rizs, köles, kukorica) és csak egyharmada kenyérevő. Miután megismerkedtünk az emberiség mindennapi kenyerével, ismerjük meg azt is, hogy a világ különböző részein mikor aratnak. Elmondhatjuk, hogy nincs olyan hónap, amelyikben valamilyen gabonafélét ne aratnának. Január hónapban: Űjzélan- don és Dél-Amerika országaiban (Argentina, Chile) aratnak. Február hónapban: Indiában van az aratás. Március hónapban: Egyiptomban aratnak. Április hónapban: Közép-Ame- rika szigetvilágában (Kuba) van az aratás ideje. Május hónapban: a Szovjetunió déli részén, Jugoszláviában, Bulgáriában, Görögországban, Olaszország déli részén, Spanyolországban, Japánban, , Eszak- Amerikában aratnak. A legnagyobb területeken tehát május hónapban folyik az aratás. Június hónapban: Ukrajnában, Romániában aratnak. Július hónapban: Magyarországon, a Szovjetunió középső részén, Olaszország északi, Franciaország északi, Németország déli részén és Kanadában végzik az aratást. Augusztus hónapban: Németország északi részén, Belgiumban, Hollandiában, Dániában és Lengyel- országban aratnak. Szeptember hónapban: a skandináv államokban (Svédország, Norvégia, Finnország) és a Szovjetunió északi vidékén (Szibériában) van az aratás. Október hónapban: Közép-Amerika középső részén (Peru, Bolívia államokban) van az aratás ideje. November hónapban: Dél-Afriká- ban aratnak. December hónapban: Ausztrália déli részén van az aratás. Lengyel Ádám Szabolcs-Szalrnárban történt című pályázatunkra érkezett írás Virágok „Nem vagyok író, toliforgató őséehetség- nek sem képzelem magam. Csupán észre- veszem, hogy az emberek szenvedni és ürülni Is tudnak.” A vonat száguldott a síneken. A melegtől elbágyadt fáknak alig volt idejük bekukucskálni az ablakon. A kocsi fülkéjében két utas ült. /*• idős nénikéről a forróság sem tudta lecsalogatni a fekete endőt. Az Izmos, barna fiatalember egyre törülgette a homlokát. — Lehúzhatom az ablakot? — fordult útitársához? — Tessék, fiam, csak húzza. Nagy a meleg. Elkelne egy jó eső. A földekre. A fiatalember nem válaszolt. Mélyet szippantott a beáramló levegőből, unottan bámulta az újságját. Pedig nem olvasott. Látszott rajta: nem akar szóba elegyedni az öregasz- szonnyal. Az ösztönösen megérezte a visszautasítást, $ nem szólt többet, csak lopva nézett néha a szembenülöre: — Milyen erős, milyen szép — gondolta. — Az én fiam is Ilyen lenne. De az ő nagy kisfia nem jött Vissza a háborúból. Aztán a férjét is elbúcsúztatta... Azt hitte, nem bírja sokáig a kietlen egyedüllétet. De az évek teltek, csak teltek. Vílágéletében kerülte a zajos társaságot. Most már egyetlen vendége a postás volt, aki havonta a nyugdíjat hozta. Ö lázas készülődéssel várta ezeket a napokat. A postás ilyenkor leült, elbeszélgetett vele, s ő, hálából a jó szóért — pálinkával kínálta. Azért gondolt az újság megrendelésére is, hegy minden reggel nyíljon a kiskapuja... Egyszer szokatlan időben rángatták meg a kapucsengőt. Nevető szemű kislányok hangoskodtak a bejáratnál. Lehettek tizen is. — Üttörők vagyunk — mondta szinte szavalva az egyik —, az Örsünk elhatározta, hogy úttörőpróbában segít az egyedülállóknak. — A néni értetlenül hátrált a szokatlanul rátörő szavak elől: úttörőpróba..., egyedülálló... — De hát mit akartok? — kérdezte végül, s csak akkor értette meg, amikor szétszéledtek az udvaron, a kert gyomlálásához kezdtek. Idegenkedése, gyanakvása akkor enyhült, amikor a kislányok tulipánjait kezdték dicsérni. — Vizet is hozunk! Kell valami a boltból? — készségeskedtek. S ettől kezdve mindennap voltak vendégei. Megismerkedett velük. A szeplős Jutkával, aki minden történelemóra előtt drukkolt. Pannival, aki tornaórán a legmagasabbat ugrotta. Tudta, hogy Márta álomszuszék, s még a kirándulásról is lemaradt emiatt. Jött a nyár, a vakáció, az üdülések ideje. Majd a nyolcadik osztály vége. A gyerekek elszélednek. Mi lesz akkor ővele? Ezt hangosan ki is mondta. — Mi ezután is meglátogatjuk majd a nénit — vigasztalták. — Jövőre pedig egy másik őrs fog segíteni. — De nem lesz több Rózsa-örs, ti nem lesztek itt — mondogatta fátyolozott hangon. A gyerekekkel odajáró tanárnő is vigasztalta, majd tanáccsal állt elő: — Jó lenne, ha valaki állandóan itt lenne Ilonka néni mellett, de az nehéz. Tessék bemenni egy otthonba. Otthon, vagyis — menhely...! — markoltak bele a szavak. Ide jutott hát öregségére... Emlékszik ő jól a piactéri szer gényházra. Rongyos öregek sóvárogva bámultak ki a kerítés rácsain, s ő boldog fiatalasszony lekvárt, meg mikor mit adott be a résen. Hogy hálálkodtak az elesettek. És most ő is ....... Nem, soha! A tanárnő fényképeket vitt: kastély szerű épület, társalgó, a tévé előtt idős emberek... Aztán szavak: szeretet, társadalom, megbecsülés.... Nem és nem! De az éjszakák! Két-három óra alvás, hosszú, magános virrasztások. Az orvos csak a fejét csóválta, nem mondta meg, mitől gyenge, miért dobog egyre gyakrabban gyorsan a szíve. Heteken keresztül búcsúzott a kerti bokroktól, a virágoktól, a férje ácsolta kispadtól. Készült, nem tudta hova... Hová jut el előbb... Maga hozta fel a dolgot a tanárnőnek. — Megpróbáljuk elintézni — ígérte a kedves fiatalasz- szony. Az állomásra három kislány kísérte ki az Örsből. A többiek nyaralni mentek. Hármasban el akarták kísérni. Nem engedte. Titokban arra gondolt: leszáll a következő állomáson és visszajön. Most fut vele a vonat. Olyan jó lenne beszélni. Beszélni bármiről, csak hallgatni nem. De a fiatalember közönyösen néz ki az ablakon, majd hirtelen feláll, szedi le a csomagjait. Meglepően kedves a hangja, amikor megszólal: — A néni is mindjárt megérkezik. Tessék várni, segítek — s leemeli a csomagot. Ö, sokkal többet segítettél volna, fiam, ha nem némán, szótlanul ülöd végig az utat — gondolja a néni keserűen. Az állomáson fiatal nő várta. — A csomagot majd behozzák. Nem messze megyünk. Gyalog...? — Igen. gyalog akarok menni — rebegi a néni, pedig minden lépés nehéz. Most különösen nehéz... — Rosszul van, néniként? — faggatja aggódva a fiatal nő, de ö csak a fejét rázza szótlanul. Magas kőkerítés mellett kapuhoz érnek. — Itt vagyunk... — Ne! Ne! — sikolt belőle hangtalanul, s roggyanó lábaival belép a kapun. — Isten hozta közénk — öleli magához egy fehérhajú öregasszony, egy „menhelyes”. Az út kertetn keresztül vezet az épülethez. Rózsák, virágok... — eszmél, és félénken körülnéz. — Tetszik a kertünk? — kérdezi kedvesen a fehérhajú asszony. — Mi gondozzuk. — Lehet, nekem is szabad majd... kertészkedni? — perdülnek suta-félénken ajkáról az első szavak. — Hát már hogyne lehetne — válaszolják többen is. A virágok, régi ismerősök. — Milyen szépek — mondta ki akaratlanul, s úgy érezte: már nem fél. Kardos János Nyíregyháza, Kéz utca 25. valóban Impozáns méretű, országos seregszemle lesz, amelyre rekordszámban neveznék be a híres tenyészállatokat is. A kiállítás látogatói áttekinthetik majd a nagyüzemi magyar mezőgazdaság fejlődését, helyzetét. most építik. A helyén ó®, elavult vasbeton szerkezetet robbantással távolították el. Az épület külső váza már készen áll, mire megnyílik, 800 vendéget fogad a kellemes étkező és szórakozóhely. A mezőgazdasági kiállítás Itt még elég nagy a rendetlenség. A halászati kiállítás épülete kiemelkedik a felvonulási épületek és építkezési anyagok közül. 1964. július 12. 4
