Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

Folyamatos leteltttlenség- felelősök nőikül I Február 23-án cikket ir­tunk „Meddig nőhet a bü­rokrácia?” címmel. Az írás ismertette, hogy az 1961— 1962-ben megépített és 62 őszén átadott Inczédi sori és Bocskai utcai második eme­leti 28 lakás hibás tervezés, gyenge minőségű kivitelezés és a beruházó — a megyei tanács vb tervosztálya — hiányos ellenőrzése miatt tu­fabetonblokkból, szigetelés nélkül készült el. Felhívtuk a figyelmét erre az Építés­ügyi Minisztériumnak, s kértük: tegyenek pontot az akkor egyéves huzavona vé­gére az illetékesek. A szö­vetkezeti és állami lakásokat bérlő lakók jussanak végre megfelelő elégtételhez. Egy­szóval végezzék el a télen nagyon hideg lakásokban a hőszigetelést, hogy a lakók rie teleljenek az eddigi körül­mények között, amikor a megengedettnél sokkal ala­csonyabb volt a fűthetőség. Ezek után — mivel a cikk­ben foglaltakkal, a lakók tűrhetetlen helyzetével a helyi szervek, de az EM il­letékes műszaki fejlesztési főosztálya, az Építéstudomá­nyi Intézet lentjárt munka­társai is egyetértettek — méltán várná az olvasó, hogy megfelelő intézkedés is szü­letett a helyzet javítására. Ám, tévedünk. A cikk megjelenése után két héttel itt járt az ÉM, az Építéstu­dományi Intézet. Tárgyaltak a megyei tanács vb illetékes osztályai, a vb elnökhelyette­se maga is utasította a terv­osztályt a minél gyorsabb * i intézkedés megtételére. Az ÉM levelet küldött az Or­szágos Tervhivatalhoz, elis­merve a saját és a megyei szervek felelősségét és pénzt kért a kijavítás költségeire. Az OT gyorsan intézke­dett és a kért hetvenezer fo­rintot rendelkezésre bocsá­totta. A kijavítási terveket a megyei tervező iroda elké­szítette és megkezdték a munkát. Az említett lakások tulajdonosai és bérlői akkor csodálkoztak újra, amikor a kivitelező csak az úgyneve­zett hidegpadlós helyisége­ket, vagyis a konyhákat és fürdőszobákat szigetelték el, mondván: ezt kapták felada­túi. Hogy a szobák ugyan­abból a szigetelés nein ül rendkívül nagy hőáteresztő képességű tufabetonból ké­szültek, s ott legalább olyan nagy szükség van — sőt nagyobb! — a szigete­lésre, az nem tartozik az' építőiparra. A beruházó vé­leménye: a lakások rosz- szak, mindenütt szükséges a kijavítás! Az illetékes budapesti szervek Nyíregy­házán elismerték ennek a szükségét. Az Országos Tervhivatal ugyancsak ezen az állásponton van, s ezt vallja kezdettől a Köz­ponti és a Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság is. A döntőbizottság határozato­kat hozott a kijavításra, amit nem lehet másként értelmezni, minthogy a hi­bák teljes kijavítása köte­lesség. Vagyis olyan la­kások kellenek, ahol nem kell fagyoskodvd fűtés mel­lett. Nyár közepe van, s a vi­ta tovább kígyózik: mit kell megjavítani, miért? Ki vállalja a felelősséget és a költségeket egy elfuserált építkezésért? Megállapítot­ták, a felelősség elsősorban a kivitelezőé, a tervezőé, s részben a beruházóé, de úgy látszik ez hagy on ke­vés. Az ügy most a me­gyeiek jóvoltából újra a minisztériumban van — szerintünk nevetségesen fe­leslegesen! A kijavítás vi­szont késik, s télre nem lesz semmi a szobák szige­teléséből. Csak a terv és a költségvetés önmagában nem meleg lakás! Felelőtlenség továbbra is kibúvókat keresni, el nem ismerni a hibát, nem vállalni a következménye­ket, s továbbra is megrá- datíanul hagyni a 28 csa­lád nagy gondját. A „ki fizessen”-en még utólag •— gondolkodhatnak. De a hi­ba teljes kijavítása egy percet sem várathat magá­ra. Ezeket már tavaly is le­szögezték illetékes szer­vek. Idén már tovább kell menni. Kérjük a népi ellen­őrzést, ennek végrehajtásá­ra — más mód hiányában — éljen a megnövekedett hatásköréből adódó lehető­ségekkel, vonjon felelősség­re vétkeseket. Utóvége a bürokrácia sem nőhet az égig! Kopka János KIS TÖRTÉNETEK zatot nézik? Szó sincs róla. Kezükben a „Közlekedési 1X1” s rajta a Kelet-Magyarország. A róluk megjelent cikket ol­vassák. A kulcspozíciókba már gya­korlott, képzett műszakiakat csábítanak le Pestről. Egyetemen ösztöndíjjal ké- peztetnek mérnököket, jelen­leg hetet, de ősszel ismét töb­bet nyernek így maguknak. A középműszaki beosztások­ba saját iskolát vezetnek Pesten, kétéves tanfolyamot, érettségizett fiataloknak, ame­lyen pillanatnyilag 34 ifjú tanul, főként megyénkben, ősszel ismét újabbakat is küldenek erre az iskolára. Helyben kétéves szakmun­kásképzés folyik, amelyen már voltak vizsgák is. Ősztől 30 gumiipari tanuló kezdi tanulmányát Nyíregyhá­zán az iparitanuló-intézetben. Biztosítva lesz a létszám a fejlesztéshez? Alighanem! Még akkor is, ha lemorzso­lódás van, mert van. De ezziel persze számolni kell. MUNKÁSOSZTÁLY SZÜLETIK ITT Amíg a gyár széles ablakán át nézem ezt a tájat, s a tá­volban látni vélem azokat a barakkokat, amelyben az első világháború tifuszos betegei haldoklottak, később az in- séglakásosok foglalták el, de már azt sem tudnám ponto­san, merre is volt? Nos, amint ezt a megújuló városnegyedet nézem, a fé­nyes gőzvezetéket, érzem, hogy Nyíregyházán még él a Krúdy álmossága, a földbir­tokok megyéjének sok-sok szenvedése még kísért az idő­sebbek emlékeiben. Ezt nem lehet máról holnapra nyom­talanul eltüntetni. Nyíregyhá­zán azelőtt divat volt jogász- kodni, de mérnöknek alig ment valaki. Miért is ment volna, amikor ipari vállalko­zás nem is volt, vagy ha volt, megbukott? • Most ízlelgeti a város az ipart. ízlelgeti a gu­miipart is. S látom a három­ezres gumigyárat, amely előtt kiszélesül a kocsipark, motor­kerékpárok százai várakoznak majd a munkásokra. Vagy mégsem?. Hiszen javarészük majd innen kerül ki, a volt Friedmann-telepről. Mint az a bizalmas tekintetű, nevető­szemű fiatal lány mondta a gyárban: mi itt majdnem ide­valók vagyunk és átlag hu­szonhárom évesek. Én keve­sebb. Nemcsak új gyár épül itt, új emberekkel, új városne­gyeddel. Odább is új üzemi épületeket látok, s a telepet összekötő n^gy városi hidat is elbontották új gyár ked­véért. Űj vérkeringés is indul innen be, Nyíregyházára, a város pereméről. Friss, meleg, forró vérkeringés, amelytől elmúlik majd a mezőségi vá­ros álmos bágyadtsága. Munkásosztály születik itt. ___________ S. B. Tíz éven helül 3 ezres nagyüzem lesz a nyíregyházi gumigyár Űj szakmunkások, új épületek, új vérkeringés vezet, a dohánygyár mellett. A gumigyár a telep szélén, közel a Guszev lakótelephez foglal már helyet. A dohány­gyár felől még beépítetlen mezőségen át vezet hozzá a gőzvezeték fénylő, hosszú her­nyóteste. Távolabb virágos­kertes lakóházak új utcáinak sora, betonút, és ostornyeles lámpák az út mentén. Annyira új itt minden, hogy bántóan kiugrik a képből a régi ci­gánytelep elhanyagolt házacs­káival. A gyár pedig modem, szemnek is tetszetős, s még milyen lesz a fejlesztés vé­gén... Nemcsak a gyár fiatal, azok is, akik benne dolgoz­nak. Gergely Ferenc, a gyár­egységvezető is alig lehet túl a harmincon, s tájékoztatása szerint az a törekvés, hogy a dolgozók átlagos életkora is harminc legyen. Oka van en­nek. A gyáregységvezető ve­gyészmérnök. A fiatal gyár már kiállta az első megpró­báltatást, néhány év alatt olyan műszaki és szakmunkás- gárdát teremtett magának, amellyel ez a kezdeti terme­lés már zavartalanul folyik. De mi lesz később, azaz hogy a következő három-négy év­ben, amikor a fejlesztés má­sodik lépcsőiéként 1100—1200 fős üzemmé nő a gumigyár? S ebből a létszámból mint­egy 90—100 embernek mű­szakinak kell lennie. A LEGNAGYOBB GOND Honnan biztosítják néhány év alatt ezt a szakértői létszá­mot? Amikor a megyében nemhogy gumiipar, de egyál­talán ipar sem volt olyan mértékben, hogy feltölthetné az új gyárat. Okos tervet készítettek er­re. Két kívánnivalóból indul­tak ki: hogy időre megfelelő gárda álljon rendelkezésükre, s hogy mégis a megyéből biz­tosítsák ezeket a szakembe­reket. S még valami: ezek fiatalok legyenek, hogy ké­sőbb magvát alkothassák, megteremtsék a tradíciót, át­adhassák tudásukat a későbbi generációnak a gumiiparban. Nem az épületek, nem a gé­pek, hanem a szakértelem megteremtése a legnagyobb gond itt, a gumiipar megyei úttörőinek üzemében. „KÁDERFOGÁS" ÉS TANULÓKÉPZÉS Bár ha minden termelőszö­vetkezet megfogadná azt a gondos szándékot, amit a gu­migyáriak érlelnek valósággá! Hogyan teremtik meg a szak­emberek gárdáját? Minden módon, ahogyan csak lehet. Tehát: A múlt évben kezdődött a magyar gumiipar átszervezése. Ennek keretében egyes profilo­kat Pestről vidékre telepí­tenek, de úgy, hogy egy-egy helyen azonos profilú termelést teremtenek. Szegeden nehéz­gumiipari, Budapest Kőbá­nyán a műszála, s többek között Nyíregyházán a köny- nyű gumiipart centrum épül fel. Nyíregyházán fogják te­hát gyártani a gumi játékokat, kerékpártömlőket, szivacsféle­ségeket, a pvc kisebb tár­gyait, camping cikkeket stb. A fejlesztés szakaszosan kö­vetkezik be. Kezdődött azzal, hogy 1981-ben építeni kezdték a gyár jelenlegi egységét. Tíz éven belül mintegy 3000 dol­gozót foglalkoztató nagyüzem létesül itt, Nyíregyháza vala­mikori nyomortelepén, ahol még a beteghez siető orvost is levetkőztették. úl VÁROSRÉSZBEN Valamikor Friedmann-telep- nek, ma Ságvári-telepnek hív­ják Nyíregyháza e kieső ré­szét, amelyhez a városból a legközelebbi összekötő út az úgynevezett repülőhidon át Vasutason ' cfW&e* rtak legfőbb követelménye, hogy kipihenten, teljesértékű emberként álljon szolgálati helyén. Emberélet és milliós népgazdasági értékek sorsa van a kezében 12 órás szolgá­lata idején. Ö gondoskodik a- vonatok indulásra való fel­készítéséről. Mindig tud ar­ról, hogy melyik vágányra, milyen irányból érkezik vo­nat, mikor, honnan fut ki szerelvény. Nagykállóből jár be mun­kahelyére, ott á a csillád ja. Egy hónapja gyermeksírás tölti be a lakást.. Munka után siet haza a fiatal családapa, hogy a tizenkét órás idegfe­szítő szolgálat után kipihen­je magát és másnap újra frissen áBhasson szolgálatba. ILKU, A VÁLTÓŐR. Vas­utas — ez a foglaükozásnév legtöbbünknek a kalauzt, a moedonyveztőt és a piros sap­kás forgalmistát juttatja eszé­be. Pedig a vasutas szakmá­nak talán száznál is több ágazata van, s a biztonságos* precíz vasúti közlekedéshez, az utasok kényelméhez igen sok ember munkája hozzájá- ruL Felelősségteljes, nehéz mun­kát végez Iiku József, a nyír­egyházi MÁV állomás váltó­őre. Vállát segédfelvigyázói parolijával együtt milliós ér­tékekért és emberéletekért ér­zett felelősségtudat nyomja. Munkahelye a sínek, váltók és őrházak birodalma. A (Vál­tókat állítja, és figyeli a be­érkező vonatokat. Már túl van élete derekán, de éles szeme még a legkisebb hibát is észreveszi a felelősségére bí­zott szerelvényeken. Az utasok naponta látják a vonat ablakából a piros zászlós, tisztelgő vasutast, aki csaknem tizenöt éve teljesít itt szolgálatot. Ma, a vasutasnapon Kiváló dolgozó oikűevéllel tüntetik ki. Szilágyi Szabolcs ben tárgyal. Szinte minden rakodási munkánál jelen van, irányítja, szervezi, ellenőrzi a munkákat, hogy pontos időben történjen az áruszál­lítás. Régi vasutas. A törzs- gárdához tartozik. 1948 óta a vasút igen sok munkaterü­letét ismerte meg. Két évvel ezelőtt Kiváló dolgozó okle­véllel tüntették ki. OTP kölcsönnel családi há­zat épített az idén. Szabadsá­gát az új ház csinosítgatásá- val, berendezésével tölti. Tá­volabbi célja: mötorvásárlás. Mire megveszi; a most ötéves kisfia is nagyobb lesz, me­hetnek kirándulni. AKI MILLIÓKÉRT FELEL Toronyi Sándor intéző szobá­jában másodpercenként cseng a telefon, szólnak a hangszó­rók. Néha egyszerre öt—hat telefon is utasítást vár, s a rendező forgalmi szolgálatte­vőnek mindig tudnia kell, hogy melyiknek milyen pa­rancsot kell adnia. Munkéjá­KÖRÜL A FÖLDÖN ke­vés ember mondhatja el magáról, hogy tizennyolc­szor körülutazta volna az Egyenlítőt. Vasutas élete so­rán több mint 700 ezer ki­lométert tett meg Garda Sán­dor nyíregyházi jegyvizsgáló. Ma: irány Mátészalka! 1942 óta dolgozik a vasút­nál. Azóta bejárta az Alföld vasúti vonalait. Jó ember- ismeretre tett szert ilyen hosszú idő alatt, hisz szá­mítása szerint már milli­ókra rúg az általa kezelt va­súti jegyek száma, s min­ien jegy tulajdonosa más c's másfajta ember. Garda Sándornak, a há­romgyerekes családapának ;’incserek nagy tervei: gyer­mekeiből szeretne tanult em- ereket nevelni. Legnagyobb iápya az idén érettségizett i közgazdasági technikum oénzügyi tagozatán. Szabad idejét családja körében, '/agy a vasutas kultúrott- honban az ultipartner sdkel tölti. KVári terve- egy kis világláíi ás. Romániába uta­zik családjával a rokonok­hoz.­Á SZIGORÚ EMBER. Több mint egy évtizedes va­sutasmúltra tekinthet vissza Cserhalmi István intéző, bal- esetviZEgáló és fegyelmi biz­tos. Ez idő alatt igen sok va­súti mmkaterületet megis­mert. Dolgozott mint me­neszt», külsős és rendelkező forgalmi szolgálatvezető. Volt állomásirányító, és 1962 óta dolgozik s mosta­ni munkakörében. Feladata, hogy fciztos’toa a balesetmen­tes szolgálatot. Mindent megtesz a balesetek megelő­zése érdekében, de szükség esetén ő végzi a feffvelme- zés,' a büntetés népszerűtlen feladat 't. A szigorú, korrekt vasúti tisztről még munkatársai kö­zül is kevesen tudják, hogy a /modorok szerelmese. Sza­bad ideiét, járműve társasá­gában tölti feleségével és 17 hón on óta kislánvával. ősszel űj kocsit, vesz, való­színű my Skodát. BÄBTFAT József vasuta; yállapi át három ezüstcsík díszíti. Rangja: seeédfelvigyá- zó, beosztása rakodásirányító ö intézi a vagonok ki és be­rakását. Állandó. kancsol.atol tart í’ámtalan vállalattal: szállítások, transzportok ügyé­A máskor zsúfolt üzletben most gyér a forgalom. Egy asz- szony már a második pár cipőt adja vissza az eladónak. Anti­lopban kéri ugyanazt, a fa­zont. Van. Modern vonalú, nyi­tott sarkú: Nem húzza fel azon­nal. Kézbe veszi, forgatja, gusziálja az orrát, a sarkát, próbálja a pántok erősségét, a talpat kopogtatja. Aztán nagy körülményesen előre hajol, de előbb még arrébb tolja a pi­ros tejeskannát, a kenyérruhá­val fedett kosarat. A cipőbe lép. Feláll. A tükör 50 év kö­rüli asszonyt mutat. A nap­égette kezek rántanak egyet az ál alatt megcsúszott kendő csücskén, aztán lassan lecsúsz­nak a régidivatú szoknya al­jára. Az ujjak szégyellősen búj­nak el a ráncok között, majd gazdájuknak engedelmeskedve óvatosan rrtegemelik a szok­nyád... Most már szabadon lát­szik a láb, s rajta a próbaci- pö. ★ Az utca eleven forgatagából már messziről látni az egyen­ruhás úttörőrendőröket. Lá­nyok valamennyien. Minap avatták őket, s most zsebükben a friss igazolvánnyal, kezükben a piros táskával és szívükben a naivításiudat teljes komolysá­gával teljesítik szolgálatukat. Tárcsát emelnek, sípolnak, vi­gyázzák a szabályos közleke­dést. Tizenketten. Buskó Lili és Demeter Éva a Debreceni utcán. A hófehér, kékszalagos tányérsapka alatt megcsusszan a frizura. Ám ez most nem ér­dekli őket. Szolgálatban van­nak. A túloldalon házi tákol­mányé, lóhúzta kocsi áll meg. Eltörött az eleje. A kocsis bosszankodva köti ki a lovat. Rendőrünk odalép. Felismerve a helyzetet így szól társának. Defektet kapott. S vállait fel­rántva, jelzi a helyzet humoros és változtathatatlan voltát. Éles sípszó. Egy szabályta­lankodó férfit irányítanak visz- sza a gyalogjáróra. Az enge­delmesen visszalépve moso- ■ : - niidja: megjegyzem, nekem mindenütt lehet menni mert én munkavezető vagyok a Köztisztaságnál. A forgalmi hullám elcsende­sedik. Lili és Éva a járdán lép. A két tányérsapka össze bújik. Elfelejtettek volna ta Ián valamit, most a szabály­öregasszony ül a pádon. Fe­kete ruháját zöldre szíttá a nap, köténye fáradtan lóg lá­baira. Fáradt rajta minden. Az előre esett fej, a távolba néző szem, a teste mellé ej­tett karok, a láb. A láb, amely erőtlenre duzzadt, formátlan és szinte idegen testként nyú­lik előre. Ül a pádon egye­dül órákhosszat. Körülötte pezseg az élet. Autók húznak el, füstöt okádó motorok ro­baja siketíti, ő csak ül rendü­letlenül. Néz a távolba mere­ven, kitartóan Csivitelő lá­nyok vonulnak seregestől, kö­vér nő megrakott cekkerrel bajlódik, fagylaltot nyaldosó kölykök kergetik egymást, csa- csemősírás, duda, szerelmes izó él, lüktet az utca. Emberek jönnek, mennek, sietnek, mun­kába, találkára, temetésre. A- öregasszony ül a pádon magá­nyosan, csendben, szeme a tá­volba néz. Fiatal nő jön 4 ét körüli kisfiúval. A pad élt érnek. A kisfiú az öregasszony­ra néz, majd az anyjára. Meg­áll, aztán megszólal: — Anyu, ez a néni mirt vár? Arató Erzsébet Szélesítik, pormentesítik az utakat szakaszt korszerűsítettek, illetve láttak el bitume­nes útburkolattal. Záróréteg-burkolást mirneS'/ 70 kilométer hosszúságban vé­geztek. Az utak korszerűsíté­se alkalmával 117 ezer köb­méter földet mozgatnak meg.’ A vállalatnak ez évben tizenhárom új hidat kell megépítenie. Az első fél évben három ké­szült el. A többi hidak épi- tését is folyamatba tették. Az év végére a Betervezett 13 híd elkészül. Nagy ütemben folynak a tsz bekötő utak építése is. Munka alatt van a dombrádi Szőke Tisza, a mérki, vállaji, a gulácsi a gergelyiugornyai tsz-ek bekötő útjainak építé­se közel 10 kilométer hosszú­ságban. A betervezett határ­időkre ezek is elkészülnek. A második fél évben még ju mi1- lió forintot fordítanak az utak korszerűsítésére. A Közúti Üzemi Vállalat változatlanul nagy erővel foly­tatja megyénk .útjainak kor­szerűsítését, a biztonságosabb közlekedés feltételét. Az 1964. évi vállalati program végre­hajtása jól halad. Az első fél­éves tervüket 104,3 százalék­ra teljesítették és 41 millió 200 ezer forint értékű munkát vé­geztek megvénk úthálózatának korszerűsítésén. A vállalat elsősorban azokat az utakat vette figyelembe, amelyek nehezítették a közle­kedést, vagy keskenységük miatt már nem bírták el az egyre növekvő forgalmat. A munkák során elkészült a Hajdúdorcg—Üifehértó 8 kilo­méteres, a Mátészalka—Márk 8 kilométeres, a kéki 8 kilo­méteres bekötő út, a Kemecse —Tiszatelek T kilométeres, a Rakamaz—Nagyhalász 6 kilo­méteres útszakaszok. összesen 34 kilométer út-

Next

/
Thumbnails
Contents