Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

Ki ölte meg őket? Malawi — Afrika 37. független állama Három jóravaló amerikai fia­talembert meggyilkoltak az USA Mississippi államában. Andrew Goodman és Michael Schwerner fehér volt, James Chaney pedig fekete. De csak a bőrük színe különbözött, er­kölcsi tisztaságuk és humaniz­musuk nem. Azért utaztak a déli Mississippi államba, hogy ott a fehér és a színesbőrű la­kosság egyenjogúságát hirdes­sék. Meggyilkolásuk —amit egye­lőre „eltűnésnek” neveznek még mindig — oly viharos til­takozást váltott ki világszerte, hogy még a CIA egykori ve­zetőjét, a már nyugdíjas Allan Dullest is Mississippibe küldték nyomozni. Óriási apparátust mozgósítva folyik a nyomo­zás. Még óriásibb a hűhó. De csodálatosképpen sem az „el­tűnteket”, gém pedig eltüntetői- ket nem találják... Azok a tüntetők, akik a wa­ütlegelés. •. w Életbe lépett a törvény Atlanta, (Georgia, MTI): Miután Johnson elnök alá­írta a polgárjogi törvényt, az amerikai Délen a néger lakosság a hét végen hozzálátott, hogy ki­próbálja jogait. Texas északkeleti részén, Texarkans városban, egy ten­gerparti fürdőhelyen 150 né­ger helyi lakos a strandon élt egyenjogúságával. Amíg két­száz fehér „fajvédő” meg nem rohanta őket. Csakhamar lö­vések dördültek. Az cgyenjogúsított stran­don három néger megse­besült. A rendőrség 16 négert letar­tóztatott... A New York-i rendőrség na­gyobb dicsőségére most újabb diplomáciai botrány körvona­lai kezdenek kibontakozni, ez­úttal két ugandai egyetemis­tát vertek meg, egyiküknek eltörték a karját. Egy New York-i rendőrjárőr ugyanis a hét végén „igazoltatás” címén brutá­lisan bántalmazta a két ugandai diákot és közben revolverrel is fenyegető­zött. A rendőrök balszerencséjére ez esetnek az ugandai követ­ség egyik tisztviselője is tanú­ja volt. shingtoni Igazságügyi Palota előtt követelték a bűnös me­rénylők kilétének felderítését (képünk) tökéletesen tisz­tában vannak azzal, hogy az értelmi szerzőket és a bérgyilkosokat a Ku-Klux- Klan vagy a John Birch szer­vezet soraiban kell keresni. Maga a központi hatóság — Washingtonban — mozgósította Mississippi állam vadászati és halászati felügyelőségének al- ^kalmazottait is. Ezek egy kü­lönleges horog segítségével vé­gi gfésülik a vizeket. A meg­áradt Perl folyócskát, a hatal­mas Mississippi egyik ágát is sorra kerítik. Keresik benne az áldozatokat. Vajon, megtalálják-e őket? A légkör nem alkalmas hoz­zá. Azért nem, mert noha a faji egyenjogúságról szóló módfelett szerény törvény már életbelépett — maga Mississip­pi állam kormányzója jelentet­te ki: nem veszi tudomásul a központi törvényhozás dönté­sét! Mississippiben a négerek nem lesznek egyenjogúak. És ha erőltetik jogaik érvényesíté­sét — magukra vessenek a kö­vetkezményekért. Nos, kell-e rettegniük ezután a három bátor fiatal amerikai gyilkosainak? Micsoda „törté­nelmi tettenérés” ez! Pedig szó­noklatai során Mississippi kor­mányzója is tele szájjal szokta dicsőíteni „az amerikai szabad­ságot.” Ez lenne hát az a híres szabadság? — St — Csőmbe alakít kormányt Kongóban Kongó átmeneti kormányá­nak megalakítására — mint várható volt — Katanga tar­tomány egykori szakadár ve­zetője, Moise Csőmbe kapott megbízást Kaszavubu elnök­től. Az erről szóló bejelentés a kijelölt miniszterelnöktől, Csomóétól származik, aki Ka­szavubu döntését hétfő dél­előtt sajtóértekezleten hozta az újságírók tudomására. Csőmbe azt állította, hogy •meg tudja alakítani a „nem­zeti megbékélés” kormányát — egy korábbi nyilatkozata szerint erre 24 órán belül is képes lesz. Az átmeneti kormány lét­rehozásáról egyébként a már napok óta folyó kongói nép­szavazás hivatott dönteni. Ha Csombének a kabinetet sike­rül összeállítani, az hat-kilenc hónapig, az új parlamenti vá­lasztásokig marad hivatalban. OíI-VielBan háremneiYed része a szabadságharcosok kezén van A dél-vietnami szabadság- harcosok felszabadították és ellenőrzésük alatt tartják az ország területének háromne­gyed részét — jelenti a Viet­nami Tájékoztató Iroda, A jelentés szerint a szabad­ságharcosok az év első hat hó­napjában ragyogó győzelmeket arattak, s csapásaik alatt az ellenség 42 000 halottat vesz­tett; ezek közül 511 amerikai „szakértő.” A partizánok lelőttek és sú­lyosan megrongáltak 498 re­pülőgépet, megsemmisítettek 278 kétéltű és más katonai jár­művet, elsüllyesztettek, vagy megrongáltak 84 hadihajót. A dél-vietnami kormánycsa­patok 29 000 katonája megszö­kött álakulatától. Megkezdődött • a „Keleti-tengeri hét" Események sorokban Hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett a Román Munkáspárt Központi Bizott­ságának küldöttsége. A kül­döttség tagjai: Jón Gheorghe Maurer, és Emil Bodnaras, a Központi Bizottság Politikai Bizottságának tagjai, valamint Leonte Rautu és Alexandra Birtadeanu, a Politikai Bi­zottság póttagjai. A Vnukovói repülőtéren Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, Jurij Andropov és az SZKP Központi Bizottsá­gának több más felelős mun­katársa fogadta a küldöttsé get. Vasárnap elnökválasztás volt Mexikóban. 37 millió la­kos közül több mint tízmil­lió szavazott; ennyien Mexikó­ban még sohasem járultak az urnákhoz. Eddigi — nem hivatalos — eredmények szerint az intéz­ményes forradalmi párt által támogatott Gustavo Diaz Or- daz vezet a választásokon, mégpedig több mint 80 szá­zalékkal. Kiprianu ciprusi külügymi­niszter vasárnap kétórás meg­beszélést folytatott Tuomioja ENSZ-közvetítővel. A megbe­szélés után kijelentette, hogy megvitatták a ciprusi prob­léma elvi és eljárási vonat­kozásait A miniszter Ismé­telten hangsúlyozta, hogy a probléma megoldása kizáró­lag az ENSZ hatáskörébe tar­tozik és azt az ENSZ alapok­mányának elvei szerint kell végrehajtani. Hétfőn délelőtt Algírban ér­tekezlet kezdődött, áíneiyen a földközi-tengeri országok kül­döttségei a Földközi-tenger térségének atomfegyvermentes övezetté tételéről tanácskoz­nak. Az érintett országok kül­döttein kívül más államok megfigyelői is jelen vannak az értekezleten. A tanácskozást Ben Bella algériai elnök nyitotta meg Az NDK-beli Premnitz vá­rosának egyik legszebb utcá­ja vasárnap óta Anna Frank nevét viseli. A városi tanács előzőleg levélben kérte a tra­gikus sórsú holland kislány apjától, járuljon hozzá, hogy Premnitzben utcát nevezze­nek el lányáról, aki alig 14 éves korában a náci fajgyűlö­let áldozata lett. Otto Franlc levélben köszönte meg, hogv a premnitziek ébren tartják leányának emlékét. 7. Az üzemi lopás leleplezésé­nél viszont már fel kell téte­leznünk, — bármilyen fantasz­tikusnak tűnik —, hogy távol­balátó berendezése is van! Ne feledd, hogy a bűntény lefolyá­sáról menet közben sugárzott részleteket. A tolvajok nem zavartatták magukat, ami pe­dig nyilvánvalóan bekövetke­zett volna, ha valaki a tett izínhelyén felvevő kamerával -ürgölődik közöttük és hangos riportot készít. A gyárban rajtuk a kapusfülkében sakko­zó portás és éjjeliőrön kívül nem volt senki. Jaksa szerint a környező lakóházakból nem lehet belátni a raktár előtti Űrre. Ehhez mit szólsz? 1964. júljus 7. — Lángész! — dörzsölte ösz- sze kezeit boldogan Ditró. Ez az ismeretlen — zseniális fel­találó. Méghozzá finomlelkű tapintatos lángész. Az első al­kalommal Brabács . szeretőjé­nek, tegnap pedig a trógeroló kis tolvajoknak a testét radí­rozta le a képről. Csak ez a Brabács szálka a szemében. A főnök. Vajon, miért? — Fogalmam sincs — vont vállat az őrnagy. — Egyszer majd erre is fény derül. Min­denesetre felhívom figyelme­det, hogyha személyi bosszú­ból csinálta is, amit csinált, társadalmilag egyértelműen hasznos dolgot művelt. — Ne protezsáld nekem! — tiltakozott a nyomozó főhad­nagy. — Én máris leghívebb tisztelője vagyok. Sajnos, is­meretlen tisztelője. A készülé­kének mi is nagy hasznát ve­hetnénk. Képzeld, esténkén; Ott ülünk karosszékben a masi­na előtt és figyeljük az alvilá­got. Ha valaki rosszalkodik, kiküldjük érte Jaksát. HETEDIK FEJEZET mólóban, az anyagi helyzetéből kifolyólag. Jó szíve van Gosz- tola elvtársnak, az igazgatónk­nak, tetszik tudni, így hát hoz­zájárultunk. Hetenként kétszer járt be, félnapra. Havi ötszá­zért. Szép pénz az, a nyugdíj mellett. Azt tetszik hinni, megbecsülte magát? Ugyan­olyan goromba, kötekedő ma­radt, mint azelőtt volt. össze­veszett ez, kérem mindenkivel Mint most velem is. — Gorombasággal semmire sem lehet menni — helyese, a jövevény. — Ezzel szemben a figyelmes, tapintatos és ud­varias embert mindenki kedve li és megbízik benne. Mint pél­dául a maguk szállítási osz­tályvezetőjében. Hogyan is hív­ják?... Barkács? Borbács? A kapu kötelességtudó őré nek elsötétült a tekintete. Az éjszakai eset hatására erősen felgyülemlett az éberség. A kérdésre kérdéssel válaszolt: — Honnan van az elvtárs és kihez akar menni? — A rendőrségtől, Gosztola igazgató elvtárshoz igyekszem — Előbb kérem az igazo - ványt... Tessék, most már le. hét... Főépület, első emelet szemben a lépcsővel... Elnézést de nálunk ez a rend. — Tudom — szólt vissza a köpcös. — Maguknál oltári nagy a rend! (Folytatjuk) l 'J&srjjt1 wm/sw% ..... i if 0*1 / \ fíiST/ "Ü8-1! S. £ f ?ftp. : tings Banda miniszterelnöknek Malawi függetlenné válásának alkalmából. Kádár János, a magyar for­radalmi munkás—paraszt kormány elnöke táviratban köszöntötte dr. Hastings Ka- muzu Bandát, Malawi minisz­terelnökét, Malawi független­ségének kikiáltása alkalmá­ból. A magyar kormányfő táv­iratában bejelentette, hogy a Magyar Népköztársaság Ma­lawit szuverén és független államnak ismeri el. Hétfőre virradó éjjel, pon­tosan éjfélkor a Blantyre-i stadionban nagyszabású ün­nepségen kiáltották ki Mala­wi, a volt Nyaszaföld függet­lenségét. Malawi (ez a szó lángot jelent) a fekete föld­rész 37. szabad állama. A stadionban megrendezett ün­nepségen beszédet mondott Hastings Banda miniszterel­nök. A TASZSZ jelentése sze­rint Hruscsov szovjet) minisz­terelnök táviratban fejezte ld szívélyes jókívánságait Has­Moro megkezdte tárgyalásait légitársaság pilótái. A piló­ták béremeléseket és egyéb kedvezményeket követelnek. A munkabeszüntetés követ­keztében több, mint száz nemzetközi és belföldi jára­tot kellett hétfőn törölni. Moro pártjának vezetői előtt kijelentette, hogy prog­ramja lényegében — néhány kiigazítással — ugyanaz, mint az előző kormányé volt. Hétfőn váratlanul sztrájkba léptek az ALITALIA olasz Walter. Ulbricht, az NDK ál­lamtanácsának elnöke, a P. K. Romanov miniszter vezette szovjet küldöttség tagjai, va­lamint több neves politikai és közéleti személyiség. Rostock kikötővárosban va­sárnap ünnepélyesen megnyi­tották az immár hagyomá­nyossá vált „Keleti-tengeri hetet”. A megnyitón részt vett portás —, addig az utolsó pa­rancs érvényes. Maga is volt katona. Amit az előbb elme­séltem, az csak bizalmas in­formáció. Nem hivatalos! — De hiszen ez felháborító! — kiáltotta az öregúr. — En­gem ez a Brabács üldözött ki a gyárból. Harminc évi becsü­letes munka után- Mert a sze­mébe mondtam a véleménye­met. Tessék, most dutyiban ül, lopásért! És aki a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy oka van kételkedni a tisztességében, az még most sem keresheti meg az igazát. Kész skandalum! Ezt én nem hagyom annyiban! Alászolgája. . Hirtelen megfordult és neki­ütközött egy férfinek, aki épp akkor érkezett a portásfülke elé. Mormolt valami bocsánat­kérés félét és botjával mérge­sen döfködte a járda macska­köveit, elsietett. — Majdnem fellökött! — né­zett utána szemrehányóan Dit­ró Géza. — Ki volt ez a dühös öreg mókus? — Tőlünk ment nyugdíjba — legyintett a kérdezett. — Na­gyon rossz természetű ember. Azelőtt is csak baj volt vele. Soha senkivel nem fért ösz- sze, mindenkivel csak veszeke­dett. Nem szereti az emberisé­get, kérem. Van egy kutyája, az neki a barátja. Tavaly nyug­díjba küldtük, örültünk, hogy végre megszabadulunk tőle. Akkor kérelmezte, hogy negy­avennyolcórázhasson a bérelszá­Az egyiknek sikerül, a másiknak nem latban a portán és Mokris bá­csi volt az éjjeliőr. Egyiknek se szeretnék most a bőrében lenni. — Mi volt? — Lopás! A készárúraktár- ban. A rendőrség meg szempil­lantás alatt lefülelte az egész társulatot. És tudja, ki volt a vezetőjük? Kapaszkodjon meg: a kövér Brabács! — Mit nem mond? — tetette magát az öregűr. — A kövér Brabács?! Dehát akkor az ő utasítása rám vonatkozólag ha­tályát vesztette! — Amig vissza nem vonják — állta útját zord arccal akcióját. Erről se feledkezz meg! Mi a terved? — Majd kicsit körülszimato­lok az Étkészletek Gyárában, van-e ott ellensége, haragosa ennek a Brabácsnak. — Helyes — nyújtott kezet az őrnagy. — Elsősorban ma­gasan kvalifikált műszakiak, technikusok jöhetnek számítás­ba. Olyan Edison-félék, Este pedig ismét kukkants be a Televízió ügyeletére. — Azt semmiképpen nem hagyom ki — nyugtatta meg főnökét a köpcös. — Ott már nagyon megszerettek engem. — Sajnos — szakította félbe az álmodozást a felettese —, semmi biztosítékunk, hogy to­vábbra is áldásosán folytatja — Jonapot — kocogtatta meg az öregúr a kapusfülke to­lóablakát. — Remélem, ma végre beenged? Feltétlenül be. szélnem kell Gosztola igazgat; kartárssal. A portás felnézett, összehaj­togatta újságját, és kibicegetl a látogató elé. — Nem tehetem, Hókai úr. Sajnálom, nem tehetem. Pa­rancs, az parancs. Szigoruar meghagyta Brabács kartás... A szó hirtelen a torkán akadt. Kö­rülnézett, lehalkította ' e hangját. — Magának fogalma sincs arról, mi történt Itt a? éjszaka! A Kertesi volt szolgá­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents