Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-07 / 157. szám
Számok, vagy tartalom Szabolcsi pestiek Unalmas volt a falu — „Tűrtem, aztán eljöttem46 A nyírbátori ezernyolc helyett pesti ezerhat Több mint kétszázezer látogató vett részt az idei klubfoglalkozásokon megyénkben — szólt az előterjesztés a megyei tanács vb. legutóbbi ülésén. Hatalmas, impozáns szám a kétszázezer. Az előterjesztés sok más, hasonlóan nagy számmal jelölte a népművelés hatékonyságát, fejlődését. Ezek a számok igazak, méltán fejezik ki azt a változást, amelynek valamennyien önkéntelen tanúi vagyunk. Ugyanakkor azonban valamiképp meg is szépítik a valóságot, a statisztika adott merevségével. Kétszázezer látogató a klubfoglalkozásokon —, impozáns szám, de önmagában még nem mond el mindent. Amit még el kell mondani, épp azért, hogy ne rekedjünk meg ennél a számnál. Nem mondja el például, hogy a megye művelődési házaiban, otthonaiban igazán otthonos klubok alig vannak. A nyírbátori járásban például a járási klub épp csak megfelel, s rajta kívül még egyet nehéz volna találni. Ismeretes, hogy_ községeinkben a kul túr- házak többnyire egy nagyteremből, — amely színház és mozi céljait szolgálja, s alig egy két apró mellékhelyiségből állanak. A klubszobáknak nevezett helyiségek berendezései sokszor a legegyszerűbb vendéglők otthonosságával sem érnek fel. Télen/ a fűtés hiányzik, nyáron a hangulat. Kevés az a hely, ahol meg tudták teremteni az igazi klubok feltételeit, ahol jól érzi magát az ember, korára való tekintet nélkül. S ha tudjuk, hogy ez így van, szinte érthetetlen, miért van így? Ha tudjuk, hogy a községek könnyűszerrel rendeznek be — valamely kereskedelmi szerv jóvoltával —, otthonos vendéglőket, csinos, hangulatos cukrászdákat, ha tudják fejleszteni bolthálózataikat, ha parkokat létesítenek, nehéz megérteni, hogy csak épp a klubokra nem jut pénz, vagy gond. Pedig a klubok nem kevesebbet jelentenek, mint a magánélet szűk kerítéseinek ledöntéseit. S ha a gyakorlatban vizsgáljuk meg, kik tették ki a klublátogatók népes táborát, hamar kiderülne, hogy a szakkörök tagjai. Azok a főként fiatalok, akik a művelődési házak valamely szakkörében tevékenykednek, s ezért megszokták, megszeret, ték a művelődési házban folyó közös életet. De legkevesebb látogató akad azok közül, akik egyébként nem járnak abba az épületbe. Tételezzük fel, hogy elsősorban anyagiakon múlik a klubok otthonossá tétele. Egyetlen példa: a nyírbátori járási művelődési ház évi 110 000 forint állami támogatást kap. Ugyanennek a művelődési otthonnak egyetlen csoportja, a szinját- szócsoport, amelynek gazdája a földművesszövetkezet, évi nyolcvanötezer forintból gazdálkodik! Egyetlen csoport élvez majdnem ugyanannyi támogatást, mint egy egész járási művelődési ház! Csakhogy a csoportnak a fmsz fizet. Kiderül, hogy egy-egy községen belül sokkal több pénz áll rendelkezésre, mint amennyit maga a művelődési ház tud rendelkezésre bocsátani. Ezek a kulturális költségek azonban nincsenek jól összehangolva, s ezért széthullanak. Nem, a klubok elhanyagoltsága nem az anyagiakon múlik, legalábbis nem elsősorban. A meggyőződésen. Azon. hogy nem ismerik fel egyes községek illetékes szervei, hogy a klubok az igazi alapjai a jövő népművelési munkájának, a szakkörökön és tanfolyamokon kívül. S ehhez nincs sámfa, nem lehet asztal mellől előírni, hogyan váljék egy-egy klub egy-egy község életének szórakozási központjává. Ezí mindig az adott helyen kell megkeresni. Vannak már ötletek, kezdeményezések, ismét csak nyírbátori példát említ- va, országos híre lett annak az ismeretterjesztő előadásnak, amit új formában itt tartottak meg. Egy szülő, egy orvos, egy pedagógus és egy jogász foglalt helyet egy asztalnál. f ezek a népes közönség előtt, illetve magával a közönséggel is vitázva fejtették ki gondolataikat a család és a társadalom kapcsolatairól. Kétszázezer volt a klubfoglalkozások látogatóinak száma, mégis azt mondjuk: több klublátogatót! Hogyan? Ezt nem lehet előírni, erre a módszerek csak ötletet adhatnak. Több helyi kezdeményezést, több gondot rá és elsősorban sokkal több anyagi áldozatot. A klub fotelében újságot olvasó parasztember talán már nem kuriózum, de sokkal több még a kopár, széken nagyká- bátban üldögélő, feszélyezett parasztember. A kétszázezer nagy eremény, de még nem igazán a tartalom, hanem egy kicsit harc a számokért. Következzen a harc a tartalomért! Sipkay Barna Az Üllői út egyik régi bérházában a negyedik emeleten csengetünk: — Nincsenek itthon az albérlőim — fogad bennünket a selyempongyolás háziasz- szony hideg, kimért hangon. — Csak este, vagy reggel keresse őket, napközben nincsenek itthon. — Ügy hallom, Szabolcs megyei lányok laknak itt? — Van ezek közt lány is, meg asszony is, de hogy hova valósiak, ki tudja! Talán ketten kisvárdaiak. Az ugye Szabolcs megyében van? Irány a szövőgyár. Ebédidőben találjuk a két kisvár- dai lányt az üzemi étkezdében. Agyrajáró lányok — Nem rossz, megszoktuk. Amolyan igazi üzemi koszt — mondja N. Klára. — Fő, hogy olcsó — teszi hozzá K. Ilona. 1— Nem keresnek jól? — De igen, csak itt Pesten még a lélegzetvételért is fizetni kell. — Milyen az albérletük? — Drága és rossz. Csak ágyrajárók vagyunk, nem albérlők. — Én néha elmegyek a rokonokhoz — mondja Klára — de egyre ritkábban, mert ők is megunnak egyszer. — Amikor eljöttem — válaszol, s szeméből egy kövér könnycsepp gördül a sötétkék kaiauzzubbony hajtókájára. /Vem fedezték fel... — Azt hittem, itt Pesten jobban tudok érvényesülni — vallja a Mátészalkáról „elszármazott'“ T. László. Jó hangú fiú volt, szeretett énekelgetni, s abban reménykedett, hogy a fővárosban közelebb lesz a tűzhöz és valaki felfedezi”. — Már lassan négy éve lakom Pesten. Az építőiparban dolgozom, segédmunkás vagyok. — A régi vágya, hogy felfedezik? — Arról már letettem. Nem vagyok én olyan tehetséges Itt,-kétmillió lakos között nagyon eltűnik az ember... N. Imre munkakönyvének első bejegyzését még itthon, az áUamj gazdaságban írták: „hozzájárulással kilépett”. Hozzájárultak, mert nagyon akart menni. Sokan mondták neki: — Itthon is megtalálod a számításodat, Imre. Nem elég neked az 1800 forint? Hogy miért jött Nyírbátorból, ő sem tudja megmondani. Húszéves volt akkor és még sohasem látta a fővárost. Érdekelte a nagyvárosi élet. — Sok helyen dolgoztam ez alatt az öt és fél év alatt mondja. — Itt se volt jó, ott is rossz volt valami, aztán to- vábbálltam. Sok helyei! kellett a jó szerelő. — Mennyit keres? — Most ezerhatot, de volt oiyar. munkahelyem, ahol csak ezerkettőt-ezerhármat adtak. Amikor keveset kerestem, szerencsére kaptam helyet a munkásszállóban. Most albérletben lakom. Elmegy a pénz... — Mire költi a pénzét? — Nem is tudom. Sohasem veszek semmi különöset, mégis elmegy. Mostanában elég gyakran utazom haza. — Végleg? — Nemsokára. Az öcskös megígérte, hogy néz egy jó állást és akkor visszamegyek. Elég volt ez az öt év Budapesten. öten hasonlóképpen vallanak az elvándorolt Szabolcsaik közül: nem volt érdemes. Hiányzik az otthon melege, s az albérletben az áhított nagyvárosi élet első tetszetős csillogása is eltompult. A legtöbben rájöttek, hogy a fővárosban is épp úgy a napi munka adja a megélhetést, mint itthon. Szilágyi Szabolcs — Gyakran utaznak haza? — IVIég csak az hiányozna! Akkor aztán végleg nem maradna pénzünk. — Meg különben sem örülnek otthon, ha hazamegyek — legyint szomorúan K. Ilona — haragszanak rám, hogy feljöttem ide. — Miért jöttek Budapestre? • hiányos a vonatok takarítása Mtátésscsíkci; piszkos a pályaudvar Jt MÜiV-ellenőrzés tcspciszfcsiafcii Szőlőt kötöz Tábori képek Máríonkátáról CSÍNT Több mint 200 fiatal lány nevetésétől hangos a tábor. Pedig már megvolt a zászlólevonás is, de nem akar a jó kedv alábbhagyni. A szentmártonkátai „Furák Teréz” leány építőtáborban jó kedvvel alszanak el a fiatalok. Megint sikerült a gazdasági felelősnek egy kis apró bosszúságot okozni. A pizsamáját összekötözték, s igyekeztek kellő sötétséget is csinálni — nehogy bemenjenek a szúnyogok. Reggelre elfelejtenek mindent, fürgén szaladnak a gépkocsikra, s a legügyesebbek, akik már az indulást sürgetik, nótázásba kezdenek. Mennek a lányok, elcsendesedik a tábor egy félnapra. i LILLA A Sóstanyán szőlőt kötöznek a lányok. Tizennégy brigád versenyzik egymással. Sietni kell, háromnaponkérlt van a kiértékelés, s nagyon szoros a mezőny, Az egyesszámú egri tanárnőképző főiskolás brigád már kétszer került az első helyre, s most elsőségüket igyekeznek megtartani. Vezetőjük Bacskárdi Lilla legelői halad, s biztatja a többieket. Ö maga dolgozik a legtöbbet, minden mozdulata elárulja, hogy már gyakorlata van a szőlőkötözésben. — Tiszakanyáron szőlő van a kertünkben, s korán megismerkedtem az ezzel kapcsolatos munkákkal. Többen vagyunk itt szabolcsiak, a mi brigádunk is inkább szabolcsi* mint egri. Józsa Mariann nyírbátori, László Mária mátészalkai. Hamar a sor végére érnek, s visszafordulnak segíteni azoknak, akik lemaradtak. Jó a kollektív szellem, s a mai nap is két sorral több a teljesítmény. PUSZI Megérkeznek a gépkocsik — vége az ötórás műszaknak. Otthon zuhanyozás, aztán ebédelés. Mennyiségi, minőségi szempontból nincs kifogás, az étvágyról nem is beszélve. Egy kis pihenő, aztán kezdődik a színes tábori élet. örömujjongás az egrieknél — a KISZ-bizottságuktól vannak itt látogatóban. Felolvassák a „meghatalmazást” s kibontják az ajándékot. Mindenki kap egy üveg sört, s egy tábla csokoládét. A meghatalmazásban foglaltatott puszikról hallani sem akarnak. De akad közöttük egy bátor kislány, aki cuppanós csókot ad Gyuszi bácsinak, a KISZ patronáló tanárnak ezzel köszönve meg a látogatást. £ jó kedv fokozódik, rögtönzött műsorral kedveskednek a vendégeknek. Parodizálják a tábor vezetőségét, s egy-egy érdekesebb epizódot mégegyszer felelevenítenek. A hangulat tetőfokán László Mária ’ cigánydalokat énekel. Sokáig tapsolnak, a „művésznő” nehezen kerül le a porondróL nyars Eredményhirdetésre gyülekeznek a lányok. Felhangzik a többszörös hurrá. Újra első lett az egyes brigád. Kiosztják a jutalmat, s máris új program várja a lányokat — szalonnasütéshez készülődnek. Itt-ott ügyetlenül forgatják a nvársat. esv oár nyíregyházi kisláng most süt először szalonnát. TOSCA Elcsendesedik a tábor, most van a könyvkölcsönzés ideje. Nagy a forgalom, gazdát cserélnek a könyvek. Kaposvári Zsófia, a könyvtár vezetője Kisvárdán is könyvtáros munkákat végzett, Volt iskolájában. Itt is szívesen látja el teendőit. —• Jóéjszakát lányok! Aludjatok jól — mondják a hangos bemondón. Felhangzik Tosca levéláriája, kialszanak a fények. Vége .van újra egy napnak. Fazekas István Hazánk józan életű polgárai egyre mélyebb részvéttel szemlélik azt a heroikus küzdelmet, amelyet hatósági és társadalmi szerveink az alkoholizmus ellen folytatnak. Mondjuk ki az igazságot kertelés nélkül: e küzdelem eredménye oly szerény, hogy féldecikkel le sem mérhető; az ittasságból származó balesetek száma nem csökken, szintúgy nem csökken a részegeskedésből eredő családi tragédiák száma sem. A szemben álló seregek elszántan kitartanak állásaikban, a frontok megmerevedtek. Az egyik tábor cikket ír, előadást tart, anké- tot rendez, plakátot ragaszt és statisztikai kimutatást publikál, a másik tábor keményen állja a harcot, és iszik, mint a kefekötő. így aztán, persze, semmire sem megyünk. A kérdés nem egyszerű. Bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása népgazdasági érdek; ha az alkoholfogyasztás — Unalmas volt a falu, kevés a szórakozási lehetőség. — És itt? — Már ezt is megszoktuk három év alatt. — Nem jönnének haza? —• Talán... * Tanácstalanok. A kalauznő könnyei Zs. Istvánná nyíregyházi. Két éve él Budapesten, kalauz. — Miért jött el hazulról? — A férjem miatt —: válaszol kurtán. — Jól keresett. Nekem nem is kellett dolgoznom. Anélkül is jól megvoltunk... egy ideig... aztán inni kezdett, ütött-vert, ha részegen hazajött... sokáig tűrtem, aztán eljöttem. — S a gyerekek? — Van egy kisfiam, meg egy lányom, őket sohasem bántotta. Azt mondják, gondjukat viseli. — Mikor látta a gyerekeket utoljára? országszerte teljesen megszűnne, a Pénzügyminisztériumban nagyon elkeserednének. Ez nem lehet célunk. De ettől eltekintve is: bizonyos szerény mennyiségű szeszes ital senkinek sem árt. Ezt jómagam is tanúsíthatom. Az alkoholnak semmiféle káros hatását sem érzem, noha évente két- három lityi bort is megiszom, sok szódával. Fájdalom, a mértékletesség ritka erény a szeszkedvelők körében, s ezért helyes, hogy erre a szép erényre cáloz az alkoholellenes tábor legújabb jelszava: „Le a túlzott alkoholfogyasztással!” A „túlzott” kifejezés azonban meglehetősen rugalrhas. Amíg a szeszfogyasztó józan, az elfogyasztott szesz mennyiségét nem érzi túlzásnak. Ha pedig már berúgott, nem áll módjában a túlzás elvi kérdésével foglalkozni. A jelszó tehát, bár helyes, mégsem fog célra vezetni. Mi hát a megoldás? Azért vagyok itt, hogy megmondjam, A MÁV vezérigazgatójának rendeletére június 16. és június 25. között a vasúti igazgatóságok 80 szakembere altaiá- ros személyszállítási ellenőrzést tartott a vonatokon és a pályaudvarokon. Az ellenőrzésről sztóló jelentések feldolgozása most folyik. A mintegy 300—350 vonatra és 100—120 pályaudvarra kiterjedő vizsgálat alapján máris megállapítottak néhány jellemző tubát és visszásságot. Méghozzá olyanokat, amelyek megszüntetéséhez semmiféle beruházásra sincs szükség. íme: A szerelvények egy részét nem az előírásnak megfelelően állították össze. Egyes vonatokról például hiányzott az étkezőkocsi. A' vonatok mosdóinak többségében hiányzott a papír, a szappan, a törülköző és rosszak voltak a vízcsapok. Számos gyorsvonaton nem találtak utazó takarítónőt, aki a menet közbeni taAz alkoholnak nem túlzott fogyasztása, hanem túlzott nem fogyasztása ellen kell harcot hirdetni. Mert ugyebár mi a helyzet jelenleg? Jelenleg az a helyzet, hogy a szeszipar termelését a lakosságnak csak egy hányada fogyasztja el. Ha kétszer annyian innának, mint amennyien isznak, minden egyes alkoholfogyasztóra feleannyi alkohol jutna. Ha négyszer annyian innának, mint amennyien isznak, negyed annyi jutna 1 főre. És ha kivétel nélkül minden felnőtt fogyasztana alkoholt, egy főre már olyan minimális mennyiségű szesz jutna, amennyit a szervezet meg sem érez. így aztán nem szenvedne kárt sem a népgazdaság, sem a közegészségügy. Az alkohol túlzott nem fogyasztása már nem relativ fogalom. Túlzásba viszi a nem fogyasztást az, aki egyáltalán nem iszik. Az ilyeneket meg kell győzni arról, hogy nem vonhatják ki magukat az alkoholizmus elleni harcból, hogy naponta egy féldecit meg kell inniuk, ha igényt akarnak tartani a társadalom megbecsülésére. Csak hatmillió felnőttet számítva, a fejenkénti féldecis fogyasztás napi háromszázezer liter szesznek fe- i karítást, tisztogatást elvégezte volna. Egyes vonatok a hét néhány napján — főként a hét közepén — kihasználatlanul közlekednek. Ugyanakkor más vonatokat 20—30 százalékkal többen vették igénybe az előírtnál. A helyes kocsigazdálkodás érdekében ez a jelenség feltétlenül figyelmet érdemel. A vidéki forduló állomásokon nem gondoskodnak mindig a szerelvények ta- korításáról. Ilyen például Nyíregyháza. Néhány pályaudvaron, állomáson, köztük Mátészalkán, kifogásolható a tisztaság. A vizsgálat alapján készülő rendelkezést az igazgatóságok vezetői hamarosan megkapják. A MÄV vezérigazgatósága arra törekszik, hogy a felsorolt hibákat, hányosságokat mihamarabb kijavítsa, felszámolja. lel meg. Ennyi innivalót az ipar — nézetem szerint — naponta produkálni nem képes. A részegeskedés tehát automatikusan megszűnik, nem úgy a szeszforgalomból eredő állami jövedelem, hálistennek. Az alkohol túlzott nem fogyasztása ellen irányuló agitá- ciónak jó kilátásai vannak. Rábeszélni a nem ivókat arra, hogy egy kicsit igyanak, sokkal könnyebb, mint az Ivókat rávenni arra, hogy egy kicsit kevesebbet igyanak. Rajta hát! Vegyük fel a harcot a megrögzött absztinensek ellen, ha netán ezek után sem mozdult meg bennük a lelkiismereti Ha mindannyian iszunk egy keveset, egy csapásra elejét vesszük az alkoholizmusnak, s legégetőbb gondjaink egyikétől máris megszabadultunk. Igyunk, barátaim, hogy ne lássunk több részeg embert! Fogjunk össze, és igyuk meg az alkoholt a részegeskedők elől! Halló, főúr! Egy hosszúlépést! 1964. július 7. Fazekas István TABI LÁSZLÓ: ALKOHOL
