Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

Fel VvA • • • • „Allé, hopp !“... Egy új magyar világszám mesterei a>z, okotfry Egy virtus és vadállati következménye A lovak szila jón vágtáznak körbe-körbe a porondon. A manézs körül a mennyezetig üres széksorok. A publikum csak este tölti meg. „Fel", „Allé, hopp!" ... „Szaltó!" • s; „Állsz!"... „Pa­di té!” Pattognak a vezénysza­vak. Remény széles hátára máris három artista ugrik. A ló vágtat, ők még magasabbra törekednek. Egymás nyakába állnak, s közben vágtat a ló. Aztán szaltó! Pörög az izmos test a levegőben..; Száguld aló- Már-már azt hisszük, a földre zuhan az artista, amikor biz­tos lábon áll meg a ló kiszé­lesedő farán. Heten vannak. Szerelmük a cirkusz. Barátok jóban, rossz­ban. Szeretik és ismerik egy­mást. Nem is mehet ez más­képpen. Pedig fél évvel ez­előtt .. 9 —Fél évvel ezelőtt még se­hol sem volt a csoportunk. Egyedül én csináltam eddig is lovasszámot — mondta Don­nert Antal, a lovas ugrócso­port vezetője; — Januárban kezdtünk. A cirkuszba besüví­tett a széL Fél hatkor, amikor kint még sötét volt, mi már a porondon voltunk. — Én pesti gyerek vagyok — ; zól közbe Rikker Ferenc, — lovat csak kocsiba fogva lát­tam. Először csak ismerked­tünk. Azóta igazi barátok let­tünk. A ló ebben a számban ugyanolyan artista, mint mi. Tudja a feladatát, s pontosan végre is hajtja. Persze, ko­moly munka eredménye ez, Tóni kitűnő idomár. — S milyen eszük van a lo­vaknak! Rigó például az egyik fellépésnél talán az életemet mentette meg. Elhibáztam az ugrást, g a mellső lábai elé es­tem. Őszintén szólva, megré­mültem, becsuktam a szemem is. Hatan ültek a hátán, mégis átugrott... Csak kifelé nem szabad dűlni, ez ‘nagyon ve­szélyes- A porondon a nagy bukás is könnyebb kimenetelű. De ha a vágtató lóról székso­rok közé repül az artista, ak­kor... de ne is beszéljünk ér­iül. Jelenleg három lóval dol­1964. július 5. goznak. Remény a legtapasz­taltabb cirkuszi ló. Sanyi hó­fehér paripa, mindig pontos, megbízható. Rigó mindhármó­juk közül a leggyorsabb. Ügy ismerj már a porondot, hogy családból ketten lépnek fel, a papa és Erzsi lánya. De már a 12 éves Tóni is készül, ő lesz a csoport nyolcadik tag­ja* A Rikker házaspár kitűnő tornász; humoros tempó-akro- batikus mutatványával néhány évvel ezelőtt a „ki mit tud“ győztesei közé került. Haubner Péter és Baranyi Zoltán az idén végezte az artista isko­lát. Több hangszeren játsza­nak, kiválóan szteppelnek. Tabak Béla már bohóc is volt. A legveszélyesebb szaltóugrá- sokat is mosolyogva, könnyed eleganciával végzi. Szinte ön­álló kis társulat, akár egy fél műsort is képesek összeállí­tani. Valamennyien fiatalok, tele ambícióval. Mutatványuk máris világ- szám. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok szerződés- ajánlat. A világhírű amerikai Ringlin cirkusz igazgatója is előjegyezte már a mindössze fél éve alakult ugrócsoportot. „Fel!” .. „ „Allé, hopp!”. *í, „Nyújtsd a térded!". • „ „Szal­tó!”.., „Állsz!”..., „Padi­tél«.»;, s közben vágtat a lő. Szöveg és foto: Regős István T. Mihály, Palánki István és P. József barátok voltak. E"vütt jártak mindenfelé, még inni is. Pedig mind a hárman fiatalok: Palánki tizenkilenc. T. Mihály tizennyolc, P. Jó­zsef tizenhat éves. Közülük — főleg testi ere­jével — kiemelkedett T. Mi­hály. Palánki és P. József tisz­telték őt emiatt, s hallgatóla­gosan vezetőjüknek tekintet­ték. AZ ÉLŐI ÁT ÉK Palánki tavaly részt vett a nagyszállási majálisé^, ahol valami nézeteltérése támadt K. Miklóssal. Társaival elha-' tározták, hogy megverik. Egy alkalommal — március 24-én — meglátták öt a Be­loiannisz téri autóbuszpálya- udvarnál. Palánki bemutatta társainak, akik nyomban bele­kötöttek, és „el akarták intéz­ni.” De K. Miklós ott nem volt hajlandó verekedni, ezért ki­mentek Borbányára. Közben a nap estére for­dult, már égtek az utcai vil­lanyilámpák; T. Mihály és K. Miklós szemben álltak egymás­sal. Éppen akkor közeledett feléjük egy gépkocsi, és ref­lektora valósággal megvakí­totta K. Miklóst. T. Mihály e pillanatnyi zavarodottságot ki­használta, előrántotta tőrkését és nyakbaszúrta K. Miklóst E sérülés életveszélyes volt, de T. Mihályék ekkor még nem öltek, hanem gyorsan befejezték a verekedést. Ez a szúrás kedden történt, hat nappal húsvét-hétfő előtt. És csak előjátéka volt az akkori eseményeknek. Húsvétkor — előre megbe­szélt módon — a három barát együtt ment locsolkódnt Ván­doroltak egyik helyről a má­sikra. És ittak mindenütt. Délután a kisteleki szőlőbe mentek, M. Arankáékhoz. Át­jöttek a szomszédban lakó M.-lányok is, köztük Ilona, akinek Palánki udvarolt, bár tiltottták a lány szülei. — Szórakoztunk — mondot­ták a kihallgatáson. Rövidesen bekopogott azon­ban M,-mama a lányaiért, hogy hazahívja őket. Vala­mennyien együtt könyörögtek neki, hogy maradhassanak. Engedélyt is kaptaic, de hogy a lányok az utolsó határidőt el­mulasztották, ismét értük mentek a szülők, most már az apa is, M. János. A három barát haza akarta kísérni a lányokat, az anya férjéhez utasította őket az en­gedélyért. T. Mihály tisztelet­ien hangon kérdezte M. Já­nost, hogv udvarolhat-e a lá­nyának. M. János kitérően vá­A népi hiedelmeknek még manapság is hitele van, főleg falun, vagy tanyavilágban, ahol a babonáknak gyakran jóvátehetetlen következmé­nyeit láthatjuk. Csak néhány példa az együgyű babonás hie­delmekből. „Viszket a bal te- .nyere, pénzt kap”. „Viszket a bőre, vesztét érzi”, „Füle visz­ket, eső lesz”, „ Ég a képe, gy alázzák”, „Akinek karján lencse van, szerencsés ember”. A csecsemőt fürdetéskor há­romszor körül locsolják, ujjal a szájába csöppentenek, hogy belső részei tisztuljanak. A fürdővízbe helyezett pénzdarab bőséget és szerencsét hoz, le­ány fürdőjébe dobott piros alma a leány szépségét és gömbölyűségét célozza. A bőrbetegségek előidézésére legfontosabb kuruzslási műve­let a „megrontás, megkötés, szemmel verés, ráolvasás, a megátkozás és a rábőjtölés”. A megrontás különleges módja 1 „rontókötésekkel” történik, laszolt mondván — nincs neki olyan lánya, akinek udvarolni lehetne, fiatalok még, és T. Mihály is az, katona sem volt, előbb kenyér legyen a kezé­ben. Mindezt csendesen, ko­molyan mondta, ahogyan csak az apák tudnak beszélni. — Vén tróger! — kiáltotta neki T. Mihály, és erősen szá- jonütötte M. Jánost. Dulakod­ni kezdtek* M. János védeke­zett, de ütött, s rúgott is, az­után kitépte magát a megva­dult fiatalember kezéből és elmenekült. AZ ÜLDÖZÉS — Megszúrtak! — ordítot­ta T. Mihály és Palánki Ist­vánnal M. János után vetette magát. Útközben azt kiabálta, hogy kiírtja az egész M.-csa- ládot. Kettesben rohantak M. János után, keresztül a szőlő­kön, de a sötétben csak talál­gatták az iránit Az idős fér­finek sikerült elmenekülnie előlük. T. Mihály és Palánki így ta­lálkozott K. Zoltánnal, aki ha­zafelé tartott az úton. T. Mi­hály minden szó és beveze­tés nélkül kétszer megütötte a mit sem sejtő férfit a hom­lokán és a nyakán. De ő is védekezett, amint felocsúdott meglepetéséből, hasbarúgta T. Mihályt. T. Mihály hanyatt­esett, K. Zoltán pedig egér- utat nyert és elmenekült. T; Mihályék igyekeztek utána, de csak P. József tár­sukkal találkoztak, akit ko­rábban M. Arankáéknál hagytak. Tőle tudták meg, hogy K. Zoltán a „Dózsa” tsz. irodája felé fut, telefonálni akar a rendőrségre. K. Pál vasutas is hazafelé igyekezett Kostyál Andrással ezen az estén. Mivel a Lejtő utca homokos és sötét, le­szálltak kerékpárjukról, s gya­logosan folytatták útjukat. így találkoztak a K. Zol­tánt üldöző T. Mihályékkal; P. József az előbbre haladó K. Pálhoz ugrott — azt. hitte a sötétben, hogy ő M. János, vagy egyik sógora — és késé­vel a vasutas felé csapkodott; Palánki egy szőlőkaróval vál­lonütötte K. Pált. A szúrások áthatoltak a zubbonyán, de szerencsére testet nem értek. K; Pál ahogy feleszmélt, átadta kerékpárját Kostyál Andrásnak és támadóira ve­tette magát Palánki és P. Jó­zsef azonban elfutott. Kostyál tartotta a két ke­rékpárt, közöttük állt. Szem­ben vele néhány méternyire T. Mihály; — Ki vagy? — kiáltotta T. Mihály. Kostyál megmondta a nevét, azután T. Mihály is. — Te engemet meg akarsz verni! — kiáltott újra T, Mi­amit javasasszonyok végeznek. Kötéllel, madzaggal, hajszál­lal. A megkötés egyik módja abban áll, hogy a megrontandó ágyába összebogozott kötelet, hurkot helyeznek azzal az átokkal, hogy az illető belső szervei hasonlóan összebogo- zódjanak. A „ráolvasás és megátkozás” a megrontás leggyakoribb mód­szerei. „Csúffá teszlek”. A szemmel verés, vagy igézés is ősi babona. A mély, szúró te­kintet sok emberben szorongó félelmet és az együgyű lélek­ben betegség átvitelének gya­núját tudja kelteni. A kuruzs- lás gyógyító eljárása, a rále- helés, ráfúvás, megköpdösés, abroncson való átbúvás szintén veszedelmes fertőzést okozhat. A növények gyógyereje a kuruzslónál nem is á növény fajtájától, hanem a lelőhelyé­től függ. Együgyü elképzelés szerint a bőrbajok ellen a nö­vény kérge, a gyümölcs héja, a belbetegségek ellen a belső- részek használnak. Némelyek hály Kostyál felé, aki továbbr; is mozdulatlanul állt a két ke­rékpár között. Az újabb kiál­tásra kérlelni kezdet T.-t, hogy engedje őt útjára, egyál­talán nem akar verekedni, fo­galma sincs miféle ügybe ke­veredett hirtelen. Neki felesé-, ge és gyermekei vannak, akik hazavárják. T. Mihály azonban egyre hajtogatta, hogy Kostyál öt bi­zonyára meg akarja verni. Ér re Kostyál elismételte, hogj nem akar verekedni, békés szándékú ember. Közben visszaérkezett a helyszínre Palánki és P. Jó­zsef, akiket K; Pál zavart meg. Mindkettő vastag szőlő­karót szorongatott a kezében amelyet futás közben húztak ki a földből. T. Mihály — társai megér­kezésétől felbátorodva — ki­rántotta P. József kezéből a karót és hatalmas ütést mért Kostyál András fejére. Ő nyomban összeesett. Az egyik kerékpár alája került, a másik rázuhant. T. Mihály és Palán­ki István a földön fekvő, esz­méletlen embert tovább ütöt­ték a karókkal. Valósággá! szétverték a fejét. Az utcasarkon csikorgó ke rekekel fordult be a rendőrség gépkocsija. A fényszóró me" világította a menekülni igyek­vő T. Mihályt. Mire a hely­színre értek, Kostyál András már halott volt. AZ OKOKRÓL Az utóbbi évek legdurvább, legvadállatiasabb bűncselek­ményét hajtotta végre a há­rom fiatal. Egyikük sincs még húszéves, mégis embervér pi- roslik kezükön. De nem ve­szik tragikusan. Ellenkezőleg! Mint itt Szabolcsban oly so­kan, ők is virtusnak tekintik a verekedést, szúrkálást, em­berölést, akár a mértéktelen ivást. Ez testesíti meg sze­mükben a férfiasságot. Mint az ősember évezredek­kel ezelőtt: egyetlen elvet val­lanak: a kés-, karó-, és ököl­jog elvét. Amikor M. Jánost üldözték, már megérett bennük a vágy: embert ölni. Valósággal ke­resték az alkalmat. Szó nélkül megtámadtak mindenkit, aki­vel találkoztak. De gyávák is voltak, mert a meglepett sér­tettek első visszatámadására rendszerint megfutamodtak. Nagy fejlődés következett be megyénkben húsz év alatt, sajnos sokan még mindig megszokott és mindennapos dolognak tartják az ilyen bűn­tettet. Isznak, itatják a fiata­lokat, nem nevelik emberré, nem fenvítik őket, olykor kö­zömbösek irántuk. Ezért kel­lett most újra egy embernek meghalni. Dr. Kun István hisznek az erdei, mezei vadak zsírjának gyógyító erejében. A babonás hiedelmeken ala­puló „gyógyító eljárásokból” súlyos hibák származnak. Csak néhányat ezekből. A furunku- lusok kinyomkodása sokszor vérmérgezést okoz. Nyeles sze­mölcsök, festékes anyajegyek cérnával való lekötése nyomán a daganatok rosszindulatúvá válnak. A túlzott napozás több kárral jár, mint haszonnal. Visszeres lábszárfekély esetén a keringés helytelen elszorítása (gumiharisnyával) a seb gyó­gyulását még jobban nehezíti. Nem ritkán előfordul olyan eset is, amikor a szomszéd ke­nőcsét használják gyógyításra, vagy van olyan is, aki állator­voshoz megy. A természeti erőket és je­lenségeket gyakran tévesen te­kinti a néphit betegségek oko­zójának. A betegségek eredeté­nek babonás magyarázatából következnek a fentebb felsorolt együgyű módszerek. Mióta az eszét tudja, a kulisszák mögött mozog. Még csak 12 éves, de a legjobb barátai Donnert Tómnak máris ■ vadállatok és a lovak. Vigyázat: kuruzslás „Rontó emberek“ — ,,Ráolvasás, rábőjtölésM Együtt a csoport, a cirkusz bejárata előtt. A Rikker-há- zaspár, Tabak Béla, Donnert Antal, Baranyi Zoltán és Haub­ner Péter, Donnert Erzsi sérülése miatt hiányzik. minőig megnyugvás az artis­táknak, ha vele dolgoznak. A csoport tagjai univerzális artisták. Bátran nevezhetjük így őket; mindannyian a cir­kusz több műfajában jártasak, A lovas szál tóban a Donnert­Szinte a kupoláig repül az artista. Közben alatta sza­lad a ló- Donnert Antal most az idomár szerepét tölti be, hosszú ostorral. De este már ő is lovagol. \\

Next

/
Thumbnails
Contents