Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

A Nyírség időjárása és az idei gabonatermés rta: Dr. Westsik Vilmos Kussutb-díjas, a Tudományos Akadémia levelező tagja II jogok gyakorlására is buzdítani keil v A nők helyzete egy szabolcsi tsz-ben A nagyüzemi gazdálkodás rendszeres számadása megkö­veteli, hogy ‘már a tavaszi idényben mérjük fel milyen szemtermés várható a gabona­féleségeknél. Tisztában kell lennük azonban azzal, hogy a leggondosabb számadási elő­irányzat az aratás idején, de főként a cséplésnél esetleg lé­nyeges módosításra szorul. A szalmatermésnél ilyen módo­sítások nem következnek be, mert hiszen május végén már világosan láthatjuk, mi várha­tó, ha elemi csapás, például jégverés nem érinti gabonater­mésünket. A tiszámtúH vidék, de külö­nösen a Nyírség éghajlata szél­sőséges és annyira szeszélyes egyes években, hogy elegendő 5—6 nap rendellenes időjárása és a jó termést igéró gabona csak közepes, vagy a közepes szemtermést Ígérő gabona a cséplésnél csak gyenge ter­méssel fizet. Nem lehet az a feladatom, hogy előre jósoljam: milyen lesz az idén a gabonatermés. De az biztos, hogy a cséplés­nél a számadás lényeges módo­sításokat fog követelni, mert nem lesz meg az az eredmény, amit május végén, sőt, még június 7-én is vártunk. Általánosan ismert az a tény, Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása az 1964— 65-ös tanév legfontosabb fel­adatairól az alsó- ég közép­fokú oktatási intézményben. Tovább folytatják gz általá­nos iskola új tantervének be­vezetését. A második szakasz­ban a következő tantárgyak új tantervei lépnek életbe: olvasás, nyelvtan — helyes­írás, környezetismeret a har­madik-negyedik osztályban; s7,ámtan-mértan a harmadik­hogy az elmúlt tél hosszantar­tó fagyos voltánál fogva, min­den növény fejlődésében ké­sett. Más években a Nyírség­ben a rozsok virágzása végbe­megy május 14—lb idején. Eb­ben az évben azonban a rozsok csak május 25-én kezdtek virá­gozni és május 31-én még min­dig virágoztak. A búzák pedig június 2—3-án kezdték meg virágzásukat. A virágzás vé­gén lévő, vagy virágzásnak in­duló kenyérgabonáiéi eségek ebben a fejlődési fokban a leg­érzékenyebbek az időjárás ká­ros befolyásával szemben. Ebben a fejlődési fokban megköveteli azt, hogy az idő­járás legalább 8—10 napon át legyen kímélő, ha már a ter­mészet kedvezőtlen időjárással ajándékoz meg bennünket. Sajnos, ebben az évben még a jelzett minimumot, tehát a normális, vagyis kímélő időjá­rást sem kaptuk meg a kenyér­gabonafélék virágzásakor és ennek a lezajlása utáni idő­szakban. Június 8-án kezdett beözön­leni magas légnyomással az északnyugati, atlanti-óceáni levegő, amely , hivatva lett volna a május közepe óta ural­kodó szárazságot megszüntetni a Nyírségben. De ugyanakkor megkezdődött magas légnyo­A gimnáziumok részére kia­dott egységes óraterv gz új tanévtől a második osztály­ban is életbe lép. A harmadik és a negyedik évfolyamokban még a régi humán-reál tago­zatú óratervek maradnak ér­vényben. A gimnáziumok el­ső-harmadik osztályában, va­lamint a dolgozók gimnáziu­ma első-második osztályban a magyar nyelvet és az iro­mással a kelet-ázsiai meleg és nagyon száraz levegő csoporto­sulása. Ez a két ellentétes lég­nyomás összeütközött a Kár­pátok medencéjében és a leg­hevesebb, ellentétes szélviha­rok összecsaptak a tiszántúli vidékeken, és itt is a legheve­sebben a Nyírség területén és­pedig oly nagy mértékben, hogy június 8, 9, 10-én tehát három napon át a legnagyobb — és tárgyilagos megállapítással is mondhatjuk — a legszára­zabb szélviharokban volt ré­szünk. Ez a háromnapos és igen száraz szélvihar teljesen összeaszalta a gabonafélék 'e- vélzetét, éspedig éppen akkor, mikor a fejlődő, virágzás utá­ni zsenge gabonaszemnek a legnagyobb szüksége lett volna az ép levélzetre. Ez nem el­szigetelt jelenség, hanem a Nyírség sajátos éghajlatának velejárója. Ha nem is minden évben, de ezen a vidéken van­nak olyan évek is, hogy az utolsó percekben is szertefosz­lanák a legjobb remények egy váratlan, szeszélyes időjárási folyamat miatt. A jelzett júniusi három na­pon át nemcsak a gabonafélék levélzete aszalódott meg, ha­nem a nagyon száraz jellegű szélviharok még a barna ho­mokban is olyan nagy föld­akiknek munkájához a ma­gasabb tudás és képesítés szükséges. A felvételnél fi­gyelembe veszik a dolgozó érdemességét, a munkahely ajánlását is. hordást és homokverést idéz­tek elő, hogy emiatt nagy ká­rok keletkeztek a. dohányültet­vényekben és egyéb kapásnö­vényekben. Iiyen hevesen induló száraz szélviharok után az lett volna kívánatos, hogy ha már elve­szett a fejsze, legalább a nye­lét kaptuk volna vissza, jú­nius 10-e, a megszűnt szélvi­har után, legalább 1—2 nap múlva, igen nagy szükség lett volna egy kiadós esőre, de ez nem következett be, hanem el­késetten, június 16-án jött •neg az első eső a május kö­zepe óta uralkodó szárazság után. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy ebben az év­ben a Tiszántúlon túl korán meg kellett indítani az aratást. Heves és száraz szélviharok esetén még az is előfordul, hogy az öntözött kukoricának is lesül a levele, mert a gyö­kérrendszer nem tud annyi nedvességet szállítani, mint amennyit a levél kénytelen el­párologtatni. Ilyen jelenségek­kel is kell számolni a tiszán­túli vidéken és különösen a Nyírségben, a heves természe­tű sárga, laza homokon.» A Nyírségben hosszú eveken át gazdálkodók ismerik az általam leírt rendkívüli idő­járási szeszélyeket, ha nem is minden, de egyes években ta­lálkoznak ilyennel. De nem is­merik ezeket azok, akiket az élet sorsa más vidékről ide hozott, a Nyírségbe. Azért vél­tem szükségesnek mindezt le­írni és felújítani, mert az itteni gyakorlati életben egyes években számolni kell ezzel. Soraimat a jóravaló és sok tapasztalattal rendelkező „tir­pák” gazdáink kedves tájszó­lásával zárom le: „Mink ezt már tudjunk.” Hát igen, ők ezt tudják, de sokan nem tud­ják, de még nem is hiszik el, akik más vidékről jöttek a Nyírségbe gazdálkodni. Az ilki kövesút mentén, a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet 100 holdas árpatábláján már elhallgatott a kombájn: magtárba került a szem, kazalba a szalma. Annál mozgalmasabb az út másik oh- dala. Az intenzív búsában a rendrevágó hatalmas vitorlája tereli a vágóra a kalászokat, az öles szalmájú magyar bú­zában pedig a kézi aratók szor­goskodnak. Több kaszás után nemcsak a markot szedik az asszonyok, hanem a kévét is ők kötik. — Most még csak van fér­fi, de kapáláskor szinte az asszonyoké a határ — tájékoz­tat a brigádvezető. A száraz szalma rongyolja a ruhát, kikezdi a marokszedők, kévekötők kezét. Fölszakado­zott körömházzal, vérző kéz­fejjel úgy dolgoznak az asszo­nyok, mintha misem történne. — Nem is csinálja ezt a munkát, csak az, aki fiatal ko­rában megszokta — mondja Kosa Sándorné. Bizony a kaszások között öt­ven, az asszonyok között pe dig 30 éven alulit nem igen látni. Keve Jánosné, Csatlós Ferencné, Kása Sándorné és még sokan már a negyvenet is betöltötték. ~k A Vörös Csillag Tsz irodájá­ban az első fél év eredményeit összesítik. Kilók, literek, má­zsák röpködnek a szavakban. A százholdas árpa átlagban 13 mázsa 93 kilót adott minden hóidról. A tejtermelés éves tervét már 64 százalékra tel­jesítették és így tovább... A szomszédos szobában ven­dég van, a községi pártbizott­ság titkára és a termelőszö­vetkezet aiapszervezetének tit­kára beszélget. Itt emberekről van szó, azokról, akik a kilókat, litereket megtermelik. Náluk is mérték a százalék, a mun­kaegységek száma, de most el­sősorban azokról beszélnek, akik a napi munkán túl vala­mi piuszc is adnak és azt nemcsak magukért, hanem as egész közösségért teszik. A legutóbbi taggyűlésről tárgyalnak, többek között a tagfelvételről. — Két tagot terjesztünk fel jóváhagyásra — mondja Siket Sándor, a tsz párttitkára. — Látom két asszony! — nyugtázza megelégedéssel a pártbizottság titkára. — Az elmúlt másfél év alatt tíz taggal gyarapodott az aiapszervezetünk és ebből hat nő — mondja nem kis büszke­séggel Siket Sándor. Nézzük a névsort, azokét as asszonyokét, akik a napi mun­ka, az otthoni teendők mellett a harmadik műszakot, a párt­munkát is vállalják. Takács Lászlóné, ifjú Sinkovics Sán- durné, Csatlós Ferencné, Kása Sándorné, ifjú Kovács And­rásáé és Keve Jánosné — jóré­szüknek a nevével a tarlón, a hajlongó marokrakón, kévekö­tők között is találkozhatunk. ★ Dicséretes az a pártépítő munka, amit a naménvi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben végeznek. Kevés-helyen mond­hatják azt, hogy a párttagság 30 százaléka nő. Mégis sok még itt is a pótolni való. A női szocialista brigádnak is férfi a vezetője. Az iroda kör­nyékén, vezető munkakörökben nem igen látni nőket. Jó úton haladnak ahhoz« hogy a nőknek necsak a mun­kához legyen joguk, de még csak a kezdeténél tartanak. Tanítani, bátorítani kell a nő­ket. Néha a jogok gyakorlásá­ra is buzdítani kell. A tagság­nak a 108 nő majdnem a 40 százaléka, de a növényápolás­nak több mint háromnegyed részét ők végzik. Szabad idő: bölcsőde, napközi, mosógép jó vásárlási lehetőség és a fér­fiak őszinte akarata is kell ahhoz, hogy a nők necsak a munkában, hanem mindenben egyenlők legyenek a férfiakkal. Este 8-tól, 10-ig ötödik osztályban; ének-zene a negyedik-hatodik; orosz­nyelv, történelem az ötödik; földrajz az ötödik-hatodik; magyar nyelv és irodalom, fi­zika a hatodik; valamint élő­világ a hetedik osztályban. A felsorolt tantárgyakhoz új tankönyvek és részben új munkafüzetek is készülnek. Az 1964—65-ös tanévtől az általános iskolák és a gimná­ziumok már az új közös rend­tartás alapján működnek. Az ősszel kezdődő oktatási évben tovább bővítik qíz iskolarátíió és az iskolatelevízió kísérle­ti adásaik dalmat külöm-külön tantárgy­ként tanítják. Rámutat a tanévnyitó uta­sítás a továbbiakban, hogy a szakközépiskolák egyre na­gyobb szerepet játszanak a népgazdaság munkaerőszük­ségletének kielégítésében. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szakközépiskolát csak olyan szakmában szabad szer­vezni, — amelyek különösen igénylik a szakmai elmélet magasabb szintű ismeretét. A dolgozók iskoláinál alap­vető szempont, hogy oda el­sősorban azokat vegyék fel, Tizennégy nagy horderejű vizsgálat a KISEB tervében A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság most elfogadott má­sodik félévi munkaprogramjá­ban tizennégy jelentős vizsgá­lat kapott helyet. A napirend­re tűzött témák gazdasági és társadalmi életünk időszerű kérdéseihez kapcsolódnak. A második fél évben foglal­koznak a könnyűipar úgyneve­zett biztonsági tartalékkészle­teinek keletkezésével, annak okaival, a készletek tárolásával és hasznosításával. Felfigyeltek ugyanis, hogy a vállalatok nem fordítanak kellő gondot a mi­nőségi hibák miatti leértékelés­ből, valamint a szervezés fo­gyatékosságaiból származó többletgyártás csökkentésére, illetve megszüntetésére. Megvizsgálják az épület- tlemgyártó üzemek és a ház­gyárak beruházásainak előké­szítésével, illetve megvalósítá­sával, valamint a magánlakás­építkezésekkel kapcsolatos kor­mányhatározatok végrehajtásá­nak helyzetét. Ismét napirend­re tűzik a vállalatok energia- gazdálkodását. A korábbi elle­nőrzés ugyanis számos hiá­nyosságot tárt fel, s most meg­nézik, hogy ezekből mennyit javítottak ki a kormány és más szervek határozatai alap­ján. Felmérik a szőlő- és gyü­mölcstelepítésekhez kapcsolódó beruházások helyzetét. Ezen­kívül foglalkoznak majd az er­dőgazdaságok fakitermelő tevé­kenységével, a hazai és kül­földi szállításokból származó ipari fa feldolgozásával és a bányafa felhasználásának ta­pasztalataival. a városi művelődési otthonokban Ittas emberek paradicsoma — A vasutasban csendes nap volt — Mi hiányzik az építők munkásszállásáról — Kártyások a Móriez-ban Pénteken este nyolc óra. A filmszínházakban pereg a film, az éttermek, presszók megtel­tek. A városi művelődési há­zak sem néptelenek. Udvari asztalnál ülnek a postás kultúrotthon leghango­sabb vendégei. Az asztalon negyven kis családi sört szá­molhat meg az érkező. Mind üres. — Mit ünnepelnek? — for­dulunk egy postáshoz. A megcsúfolt házirend — A konzervgyári futball­csapat ez... Győztek! — jegyzi meg unottan a kérdezett és igyekszik a helyiségbe. Pálin­kagőz csapja meg az embert a folyosón, ahol > kecskeméti barack, szatmári szilva, kü­lönböző borok várják a beté­rőket. Emlékszünk még a ré­gebbi állapotokra, szóvá 'is tet­tük, hogy kocsma jellegét öl­tötte a postásotthon. Akkor — állítólag — megtiltották a sze­szes ital fogyasztását. Azóta úgy látszik változott a helyzet. Senki nem kérdezi a beté­rőket, van-e klubigazolványuk. Egyáltalában semmit sem kér­deznek itt. Azaz mégis, „Kecs­kemétit, vagy szatmárit önt­hetek...?" A falon tábla, rajta a házi­rend, többek között a kultúr­otthon látogatásáról. Ezt egy pillanatra megcsúfolta az al- kohoL. Az új lakónegyed is idejár Az Érpatak-menti vasutas művelődési otthon csendes, a filmvetítésnek vége. Veres La­jos bácsi, az egykori vasúti távközlőmester, most nyugdí­jas és mozigépész — elégedett. — Tízezer nézőnk volt egy év alatt. Sokan idejárnak az új lakónegyedből is. Pénteken, szombaton és vasárnap van vetítés. Csali az a baj, mióta a Moziüzemi Vállalattól kap­juk a filmet, nem jutunk hozzá az új filmekhez, csak nagy késéssel... Az idén 150 ezer forintos költséggel tatarozták a vasutas művelődési otthont. Beszterei Mihály igazgató úgy találja: a helyiségek kielégítőek a csak­nem 3 ezer vasutas és család­tag részére. Egyre inkább körzeti munkát is végeznek az új lakónegyedben: 16 ismeret- terjesztő előadáson 2200-an, a műsoros rendezvényeken két­ezren vettek részt, 5785 köny­vet kölcsönöztek. — Most az a gondunk, hogy megnyissuk a büfét és presszót Tavasz óta húzódik, a ven­déglátóipari vállalat eddig csak ígéretet adott és kiszállított egy pultot. De nem tudom, hogy lesz kész a vasutasnapra Vitánk van a vendéglátóval, hogy ki kezelje a büfét. Azt szeretnénk, ha a mi embereink szolgálnának ki, így nem válna kocsmává a kultúrotthon... A Széchenyi utcai új, mo­dem munkásszállóban nyolc­van—száz vidéki építőipari munkás tölti az éjszakát és az estét. A társalgóban néhányan kártyáznak. Az asztalon meg­viselt újságok. A gondnok nincs bent, a portás mondja, hogy két Népszabadság, két Kelet-Magyarország és még egy pár képeslap jár a szállónak. — Ez elég kevés — mondják a jelenlévők. Meleg víz és motorszín A rádió mellett ketten üi- nek: Kassai László kőműves és Szegedi Zoltán lakatos. — Jó lenne valahogy a könyveket közelebb hozni a szállóhoz — mondják. A vál­lalati könyvtár ugyanis a köz­ponti épületben van, azaz a pincében, a pihenő munkások kezeügyétől távol. Ezenkívül a szobákban sem szerelték még fel a rádiókat. Hiányzik még egy motorszin, ahová a bicikliket, motorokat tehetné az ember. Az utcán mégse hagyhatjuk... — És egy héten csak kétszer van meleg víz — toldja meg a kívánságot Szegedi Zoltán. Fél tíz. A Móricz Zsigmond Szakszervezeit Művelődési Házban a pénztárosnő zár» Nemsokára vége a filmnek. A klubban nyugdíjasok sakkoz­nak, az egyik asztalnál két fia­talember kártyázik, az arcuk komor, az asztalon tízforinto­sok. „Kontra.” Dob helyeit szék A város központjában a Jó­zsef Attila Megyei Művelődési Házban még világosak az eme­leti ablakok. Talán próbál az énekkar? Nem. A nagyterem­ben néhány fiatal „műveli” a könnyűzenét, a gondnok is ott szórakozik köztük. „Hej cica...” Melyik zenekar próbál? — kérdezzük. — Á, egyik sem, hakni — válaszol az egyik fiatal, aki a dobot egy székkel helyettesíti. A gondnok felesége sem tud többet mondani, nem ismeri ezeket a fiúkat, nem is tudja, hogy kerültek ide... Két óra nem sok. Hétköznap kevésbé dús a művelődési ott­honok programja. Sok tartal­mas rendezvényről is tudunk, nemcsak kártyacsatákról, ita­lokról, haknizó, (esetleg a hangszereket rongáló) utcáról felment fiatal szórakozókróL Mégis, a péntek esti séta a művelődési otthonokban, a munkásszállóban azt sugallja; több szórakozási lehetőségei rejtenek magukban a városi művelődési otthonok, s jobban kell vigyázni rendjükre... Páll Géz} Tovább bővítik az iskolarádió- és televízió adásait Megíelent a művelődésügyi miniszter tanévnyitó utasítása Csikós Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents