Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-05 / 156. szám
Tudomásig * Technika * Tudomány * Technika A sóstói erdő múltja és jövője Ma már várost úgy sehova nem telepítenek a világon, hogy mellé a városvédő erdőövről ne gondoskodnának. Hogy nekünk nyíregyháziaknak őseink annyira előrelátók voltak-e, hogy e szempontból pár évszázaddal megelőzték korukat, avagy egyszerűen a természet gondoskodott volna-e rólunk, azt ma még pontosan nem tudjuk eldönteni. Egy tény, erdőnk van és nem is akármilyen. A közel 900 kát. holdas sóstói erdő1 nemcsak a város, hanem a Nyírség egyik legszebb, legnagyobb, kovárványos homokra települt, gyöngyvirágos tölgy erdeje. Legenda és a tudomány t Keletkezésére vonatkozóan a köztudatban egy legenda él, a mákról és a makkról, azonban a legendát hagyjuk az ekezetekkel bajlódó diákoknak és a nyelvtant tanító tanároknak. Ugyanis Írásos emlékekkel realitását nem tudjuk bizonyítani. Az erdő történetének magyarázata korántsem ilyen egyszerű. Az erdészek és botanikusok még nem döntötték el megnyugtatóan, hogy a sóstói erdő ős- honos-e, — azaz hogy az eredeti nyírségi természetes növénytakaró maradványa-e — vagy mesterségesen telepített. A Nyírség éghajlati viszonyai olyanok, hogyha a társadalom a maga természetálalaki- tó munkájával nem avatkozna bele a táj fejlődésébe, akkor gyöngyvirágos, pusztai-, ezüsthársas, gyertyános tölgyesek alakulnának ki rajta természetes növénytársulásként. A sóstói erdő, pedig mint növénytársulás gyöngy- virágos — helyenként pusztai tölgyes asszociáció; A tölgyerdők valamikor igen nagy területet borítottak a Nyírségben. Az egykori erdőségekből a XVII. században még igen sok megvolt Nyíregyháza környékén is, mert pl. a Szarvas és Békés környékéről ide települt őslakók 1753. évi letelepedési szerződésében többek között azt olvashatjuk, hogy az uraság Nyíregyháza környéki erdeiből építkezés céljaira bármilyen mennyiségű fa kivágását engedélyezi a letelepülőknek. Harc a fényért Ugyancsak szerepel már a sóstói erdő Borsinak a Nyírség XVIII. századbeli erdősültségét bemutató térképén is. E dokumentumok tehát azt bizonyítják, hogy a sóstói erdő több mint 200 éves múltra tekint viasza. Ezt bizonyítja az is, hogy jelen'eg az erdőben sok a 200—250 éves tölgy. Ugyancsak az őshonosságot látszik igazolni az a tény is, hogy az erdőDen semmiféle telepítési rendszert nem lehet kimutatni. Az őshonossá? ellen szól viszont az erdő faállományának összetétele, ugyanis az erdőállomány nagy részében a kocsányos tölgy egyik fajta yá’tozata, az úgynevezett későn fakadó tölgy az elterjedt. E fajta változatot pedig a botanikusok nem tekintik a Nyírségben őshonosnak. Ahhoz, bog;/ e kérdésben végleges álláspontra tudjunk helyezkedni, szükséges volna kiterjedtebb levéltári kutatómunkát végezni, elsősorban a birtoklási viszonyok alakulásának történetét feltárni. Mint minden erdőben, úgy a sóstói erdőben is szakadatlan küzdelem, harc folyik, s e harc Célja és mozgató ereje a fény; A napfényért való harc folyamán a fák Iparkodnak minél magasabbra emelni üstökeiket, nyújtóznak felfele a cserjék. A fény és árnyék a meghatározója az A cseppfolyós gáz A mezőgazdaságban egyre több erőgépet használnak, természetesen ezzel párhuzamosan növekszik az energiaigény. A kőolajnak rokon terméke, S egyúttal versenytársa a ■„cseppfolyós’’ gáz. A cseppfolyós gázt világosan el kell határolnunk a hazai földgázkitörésekben előforduló metántól, amely csak igen nagy nyomással vagy igen alacsony hőfokon cseppfolyósítható. Ezzel szemben a propán vagy a bután, esetleg a kettő keveréke már 0 Celsius fok körüli hőmérsékleten és normális légköri nyomáson könnyűszerrel cseppfolyósítható. A cseppfo- lyósítás során a gáz, térfogatának 1/250-ed részére csökken, ilyen módon kis térfogatban nagy mennyiségű energia- hordozó sűríthető össze. Kisebb palackokban is viszonylag sok energia „raktározható”. A 22 literes tartályok 5,6 köbméter gázt szolgáltatnak, ami az átlagos falusi háztartások egy havi energiaszükségletét körülbelül fedezi. A cseppfolyós gáz több vonatkozásban már felveszi a versenyt a hagyományos energia- forrásokkal. A cseppfolyós gáz maradékmentesen elégethető* ezért nagyon hasznos olyan helyeken, ahol kipufogó gázok vagy füstgázok keletkezését kerülni kell, előnyös motorhajtó üzemanyag például a mezőgazdasági élemiszertermelő és tartósító iparágakban. A mezőgazdasági gépek üzemeltetésére külföldön egyre több helyen cseppfolyós gázt használnak. A munka dandárja természetesen főleg a nyári hónapokra esik és így érthető, hogy a mezőgazdasági gépek és berendezések energiaigénye, az ipari berendezésektől eltérően meglehetősen idényjellegű. Ennek következtében mind fontosabbá válik a tárolás kérdésének megoldása. A cseppfolyós gáz tárolási módszereinek külföldi fejlődésére jellemző a kuwaiti olajkikötő. Itt nemrég építettek egy olyan gyárat, amely évi 200 000 tonna cseppfolyósított propán-bután gázt termel. A tároláshoz olyan óriás gömbalakú tartályokat építettek, amelyek mindegyikének átmérője 30 méter, befogadóképessége pedig több mint 500C tonna! Építettek még egy félgömb alakú tárolót is, amely a maga nemében eddig a legnagyobb a világon, s tároloké- pessége 8000 tonna! I.. Gy. alj növényzet összetételének, az erdőkre oly jellemző szin- tezettség kialakulásának. A sóstói erdő, mint minden mérsékeltövi lombos erdő, 4 szintű, avagy négy erneletü. A legfelső a 20—25 m magasan elhelyezkedő lambkorona szint, ahová csak a fák, pl. a kocsányos tölgy, rezgőnyárfa, mezei szil, amerikai kőris emelik fel lombkoronáiKat. A lombkorona által átbocsátott fényért nyújtóznak az úgynevezett cseri eszi nt lakói, pl. a mogyoró, a galagonya, kökény, kecskerágó, fagyai, fekete bodza, veresgyűrűsoin stb. A következő szint lakói a földtől már alig emelkednek fél méter magasra, tagjai közül a legnevezetesebbek az erdő jellegét is meghatározó gyöngyvirág, az erdei ibolya, a vérehulló fecskefű, fürtös Salamonpecséte stb. A negyedik szintbe a rovarvilág búvóhelyét alkotó zuzmók és mohák tartoznak. Állatvilágából a városi ember által igen kedvelt őzet szeretném kiemdlni, számuk a sóstói erdőben 15—20 darab. (Sajnos, a kirándulók állandó zaklatása, a vonat és a villamos gázolása következtében számuk az utóbbi években Igen lassan gyarapszik.) A sóstói erdő jó búvóhelyet nyújt a rókáknak, nyulaknak, de télen sok fácán és fogoly is felkeresi. Színes és gazdag rovarvilágának legszebb példa- nyai a különböző cincérek, szarvasbogarak és orszarvú bogár. 80-90 évvel ezelőtt Eleven, lüktető, áttekinthetetlenül gazdag élővilága ellenére is tudnunk kell, hogy a sóstói erdő az elöregedés, a pusztulás stádiumában van.- Az erdő tragédiája a múlt. század végén megindult nagy leesapolási munkálatok megindulásával van öszefüggés- ben. A Lényai-csatorna és mellékágainak (Érpatak, kóta- ji nyírvíz csatorna) megépítése után e vidéken is mélyebbre szállt a talajvízmivó, alacsonyabb lett az erdő levegőjének nedvességtartalma. Idősebb emberek emlékezése szerint a sóstói erdőben még 80—90 évvel ezelőtt olyan tocsogók voltak, melyekben akkor halásztak is. A lecsapolás után bekövetkezett változások elsősorban az erdő jellegét meghatározó növényeket érintették legsúlyosabban. PL a nedvesség iránt igen érzékeny kocsányos tölgyet. A sóstói tölgyek víz hiányában sínylődnek, az idősebb példányok mélyrehatóié gyökérze- tiikkel követni tudták a talajvíz átszállását, ezért viszonylag szépen díszlenek, de az utánpótlást szolgáló fiatalabb példányok növekedése nem kielégítő, sók közülük a vízhiányra jellemző csúcsKzára- dásbam szenved. Az elmondottak jól megfigyelhető« az Öszőlő utca végén lévő fiatal telepítésen is. Újak a pusztulok helyén Természetesen erdészeink nem nézik tétlenül az erdő pusztulását, készen állnak a pusztuló résznek ismételt betelepítésére. A kocsányos tölgy helyett a szárazságtű- rőbb vörös tölgy telepítésével próbálkoznak oly módon, hogy mig a fiatal csemeték meg nem erősödnek, addig védőállományként ritka hálózatban keskenykoronájú óriás nyárt telepítenek közé. Ezeket aztán a csemeték megerősödése után öt-tíz év múlva kitermelik. A vörös tölgyek közé elsősorban dekorativ célzattal erdei fenyő, nyír, gyertyán, ezüsthárs, korai juharfákat vagy facsoportokat elegyítenek. A sóstói erdő regenerációs tervének elkészítésénél az erdőt. a fatömegtermelési feladatok alól mentesítették cs egészségvédelmi rendeltetésűvé nevezték ki. Az erdő a város egészségvédelmi szempontjából felbecsülhetetlen értékű. A város „tüdejének” is nevezhetjük, mert töri a város felett oly gyakran végig- száguldó északias szeleket, lefogja a szelek szárnyán kavargó homokfelhőiket. A csendesebb idők északias szellői pedig a sóstói erdő egészséges, tiszta, friss levegőjét hajtják a város felé. Az erdő kiránduló és szórakozó hely is. Üdülést, csendet, nyugalmat nyújt a munkában elfáradt, pihenni vágyó nyíregyháziaknak. Becsüljük hát meg, fordítsunk több figyelmet védelmére ne szakítsunk le oktalanul egyetlen levelet se fáiról, ne raboljuk értékes szép virágait, mert a sóstói erdő a miénk, nyíregyháziaké. Egyre inkább hozzá tartozik városunkhoz, középületek, iskolák nyernek elhelyezést benne, szélén pedig gomba módjára, egymás után nőnek a villaszerű, szép családi házak. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy amikor újabb és újabb darabokat szakítunk le építkezési célokra belőle, helyesen cselekedtünk-e? Nem jobb volna talán fordítva? Hogy ne az erdőbe építkeznénk, hanem úgy terveznénk lakótelepeinket, épületeinket, hogy közöttük erdősíthetnénk, Illetve parkosíthatnánk. Ezzel is óvnánk városunk ma még nem eléggé értékelt és védett kincsét, a sóstói erdőt. Kuknyó János Nyugdíjba megy a gőzmozdony „A MÁV megszünteti a mozdonyok gyártását”. A gőzmozdony, századunk füstokádó „jelképe” rövidesen eltűnik az ország sínhálózatáról, hogy a fejlődés törvényének parancsára, helyet adjon az újnak, a magasabbrendű- nek ez esetben a Diesel-elkt- romos vontatónak. Nincs még kétszáz éve sem annak, hogy Angliában megmozdult a gőzgép. James Watt találmánya forradalmasította a termelést, gyors ütemben fejlesztette a gyáripart s ezzel párhuzamosan mind több szenet követelt a bányáktól. Nem véletlen, hogy az első lokomotívokkal éppen a középangliai bányavidéken kísérleteztek, ahol a legkövetelődzőb- ben jelentkeztek az új kor szállítási nehézségei. A szenet — ez időben főleg még — vízi úton továbbították. A gyárak igyekeztek a folyók közelébe települni, de rövidesen a vizi utak mellé telepíthető bányák már nem győzték a fokozódó szénszükséglet kielégítését. Kezdetleges sínpályákat fektettek le, és csillékbe rakva szállították az „ipar kenyerét.” Ebben az időben már feltalálók egész serege szorgoskodott a gőzvontató — vagy mint akkoriban nevezték. — a „vándorló gőzgép” megalkotásán. A mérnökök csakhamar rájöttek arra, hogy a legmegfelelőbbnek a kisterjedelmű magas nyomású kazán ígérkezik. Twewithick angol mérnök készítette az első olyan gépet, amely kerekes alvázra szerelve. sínen, vagy országúton C— 10 km sebességgel haladt. Londonban 1802-ben belépődíj mellett mutogatták „Fogj meg ha tudsz” nevű mozdonyát. A lokomotív-szerkesztők közt dolgozott Georg Stephenson is, aki csillésgyerekből küzdötte fel magát mechanikussá, majd diploma nélkül működő mérnökké. A Vasút feltalálása az 6 nevéhez fűzik, de ez csak annyiban igaz, hogy neki sikerült — nehéz körülmények közt — az első nagyvasúti üzemet létrehoznia. A múlt század első negyedében a manchesteri gyárak életét megbénította, hogy termel- vényeiket nem tudták elszállítani. Stephenson vállalkozott arra, a hihetetlen elhatározásra, hogy megépítik Manchester és Liverpool kikötője között az első nagy teljesítményű vasútvonalat. A merész vállalkozás komoly ellenkezésre talált. Azzal vádolták * Stepnensont, hogy a mozdonyának füstje megfertőzi a levegőt, emberek és állatok megvadulnak a lokomotív puszta látásától. Az érdekelt földbirtokosok és a fuvarosok egyesült erővel harcoltak a vaspálya ellen, de végül is Stephenson győzött. S most, a legendás győztes, a gőzmozdony rövidesen múzeumba kerül, de korszerű utódai továbbra is megőrzik emlékét, mert a vasútra még hosszú ideig szüksége lesz az emberiségnek. P. G. Szabolcs-Szatmárban történt című pályázatunkra érkezett írások A sofőr Amikor gimnáziumba jártam, a vakációban mindig dolgoztam. Kellett a pénz, meg a semmittevés idegesít is. Az egyik nyáron kenyeret hordtam gépkocsival vidékre. A társam egy idősebb, de erős, szívós ember volt. Ketten voltunk szállítómunkások. A sofőr egy harminc év körüli, alacsony, zömök ember, állítólag cigány volt. Korán kezdtünk. Reggel ötkor, és este 7—8 óra volt mire végeztünk. Sok kenyeret, napi 40-—50 mázsát hordtunk szét a falvakba. Egy alkalommal nem volt elegendő kenyér, mert valami baja volt az egyik kemencének. Nem tudtunk a megszokott ütemben dolgozni. Már jól beesteledett, 9 óra is elmúlt, amikorra a túrái befejeztük, illetve csak befejeztük volna, ha minden községet, falut elláttunk volna kenyérrel. Azonban Bököny község kimaradt. — Mindegy, kenyér nincs, így ma nem viszünk, majd holnap többet kapnak — szólt társam — menjünk hazafelé! Épp indulnánk, amikor jön a raktáros és mondja, hogy körülbelül fél órája azt üzente a boltos, hogy kenyere nincs, az emberek várják, csináljunk valamit! összenéztünk. Reggel öttől már kilenc óra elmúlt, 45 mássa kenyér a nagy melegben, 240 kilométer gépkocsin, cikázott végig a gondolat valamennyiünkben, de csak hallgattunk, pedig tudtuk, hogy kell a kenyér, aratnak a parasztok. — Mára már elég volt — törte meg a csendet a társam, — amit lehetett megtettük, többet nem tudunk, — s táskája után nyúlt. Én, meg a sofőr maradunk. — Hány mázsa kell Bökönynek? — Négy — vágtam közbe. — Te, ha én is segítek pakolni, kivisszük?— kérdezte felém fordítva tekintetét a sofőr. Én bátorságot, erőt éreztem benne. \ — Nem bánom, vigyük — feleltem. Józsi bácsi a raktárból kiabált: mehet a kenyér1 Szinte egyszerre nyújtózkodtunk, majd felugrottam a ko* csira, hogy leseperjem. — Maradj fenn, — én kezet mosok és hozom a kenyereket, te meg rakjad sorba. Hozta, én raktam, fel sem néz* tem. Jól rákapcsolt — gondoltam, mert alig győztem elrakni. Amikor már befejeztem és leugrok, csak akkor látom, hogy a társam is ott van, visszajött. Ő is hordta. — Kész — szóltam. Beültünk a kocsiba, a motor felbőgött és megindult. Ai ismerős út hosszúnak tűnt, de nem beszéltünk, nem néztünk egymásra sem. Az üzlet egy sarkon volt és amikor kocsink befordult, a reflektor fényében ember csoportot láttunk 9 bolt élőt. Pillanatok alatt odaértünk, gyorsan pakoltuk lefelé a kei nyeret. , „ . — Végeztünk, — szólt a társam. És amíg megindult a kocsi, láttuk, hogy mily boldogok as emberek, viszik a kenyeret. Jutott a tarisznyába, meg 4 gyerekek kezébe. Szabó Oszkár Nyírbátor, Vasvári Pál u. & Az évszázados diófa alatt 1963 májusában híre terjedt községünkben, hogy Kádár János elvtárs, a Minisztertanács elnöke ellátogat Szabolcs* Szatmárba. Különös jóérzéssel hallottuk, hogy eljön a mi községünkbe is. Talán le sem lehet írni azt a nagy örömet, ami kezdetét vette akkoriban a községben. Mindenki nagy örömlázban volt. A falu apraja nagyja dolgozott a portája szépítéséért. Ki merte volna azt mondani valamikor is, hogy majd egyszer miniszterelnök fog jönni nálunk. Mégis megtörtént e nagy esemény. Kádár elvtársat a járás falvaibái tízezernél több ember várta a községünkben. Egy évszázados diófa alatt beszélt hozzánk. — Hallottam önök helytálltak 1^56-ban. Azért jöttem el, ide önökhöz, hogy közelebbről megismerjem e népet, mert jó ilyet hallani, hogy egy termelőszövetkezet két politikai vihart is kiállt. Példának állítom az egész ország elé e termelőszövetkezet népét, akik a legviharosabb időkben sem futottak szét. Büszke is vagyok önökre és országos átlagnak elfogadnám az önök termelőszövetkezetét. Védték a közöst, mert e tagság tudja, érzi, hogy az övé valóban. E gondolatot fejtegette Kádár elvtárs. őszintén beszélt hozzánk kül- és belpolitikáról. Sok-sok példát felhozott a múlt és a jelen életéről. Mindenki helyesléssel fogadta beszédét. Sok embertől hallottam akkor mondogatni: Kádár elvtárs tud rá időt szakítani, hogy beszélgessen a dolgozó néppel is. Gépkocsiba szállva elnökünkkel határszemlét tartottak, megelégedett a tsz-ben látottakkal. Ezután került sor a díszvacsorára, melyen Kádár elvtárson kívül sok vendég vett részt. A vacsora előtt idős Szeles Endre bácsi nyugdíjas mondott köszöntőt Kádár elvtársnak. Meleg kézszorítással köszönte meg az öregnek szép versét és még hosszú életet kívánt neki. Kádár elvtárs- a vacsorán elvegyült a parasztok között, olyan barátias beszélgetés volt, mintha rég ismerték volna egymást. A nagy vendégnek tetszett a kis községünk és a sok gyümölcsös. Büszkék vágyunk arra. hogy Kádár elvtárs eljövetelét kiérdemeltük. Mi ezek után is jó munkával járulunk hozzá, hogy termelőszövetkezetünk erős gazdaság legyen és tagjai megelégedett emberek legyenek. Átvészeltünk sok nehéz vihart és a régi Szamos menti község virágzó, gazdag falu lett. Király Béla Szamos tatárfalvat
