Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
Javult a munkafegyelem, jobb a gépesítés Számvetés az őszi vetések előtt a baktai járás, tsz-eiben Szatmári riportsorozat Szekerek nyomában Ä járás húsz termelőszövetkezete a késői tavasz ellenére is idejében befejezte a tavaszi vetési munkát Az elmúlt évekhez viszonyítva, sokat javult a termelőszövetkezetekben a munkafegyelem, előre haladt a gépesítés és így ebben az évben sikerült elérni, hogy a járás tez-el egy talpalatnyi földet sem hagytak megműveletlenül. A termelőszövetkezetek kölcsönösen segítették egymást, például az apagyi Hunyadi Tsz. segítette a szántásban a leveleki Dózsa Termelőszövetkezetet. A műhelykocsi járta a határt, s a szükséges javításokat gyorsan elvégezte, így kiküszöbölték, hogy hosszabb időre kiessenek a meghibásodott gépek a termelésből. A járás termelőszövetkezetei 14 új erőgépet kaptak, előre gondoskodtak a traktorosok képzéséről. Az alapfokú traktorosképző tanfolyamot, mintegy ötvenen végezték el. A tervnek megfelelően július hó 25-ig 12 ezer 534 katasztrális holdról takarították be az életet. A terület 60 százalékán végeztek gépi aratást. Jó ütemben halad a cscplés. Eddig a nyári talajmunkákat a tervezett terület 55—60 százalékán elvégezték. Másodvetésként zöldtrágya csillagfürtöt, tarlórépát, siló- kukoricát, szudánifüvet vetnek. 3130 katasztrális holdon kukoricát, 2978 holdon burgonyát vetettek a termelőszövetkezetek; a szükséges növényápolási munkákat elvégezték. 2236 katasztrális holdon termesztenek dohányt, az aljdohány törését már megkezdték. Öfehértó és Baktalóránt- háza termelőszövetkezetei már hevesi zölddohányt szállítottak a fermentálónak. Az állattenyésztésben a termelőszövetkezetek a vágómarha értékesítés kivételével teljesítették tervüket. A hízósertés értékesítési tervét 111, a tejét 104, a tojásét 105 százalékra teljesítették. Megkezdték a termelőszövetkezetek takarmányterületeinek és az istállók befogadóképességének felmérését. Az állatállományt nem csökkentik, hanem átcsoportosítást végeznek a tsz-eken belül. Azokban a termelőszövetkezetekben tenyésztenek több szarvasmarhát, amelyek jobb férőhellyel és alkalmas takarmánytermő területtel rendelkeznek. Határozatot hoztak a meglévő takarmányterület kibővítésére. Felmérték a termelőszövetkezetekben az emberi, gépi és fogatos munkaerő készletet, ennek alapján készítették el az őszi vetési és betakarítási tervet. Készen állnak a termelőszövetkezetek, hogy szükség esetén segítsék egymást. A járás termelőszövetkezeteinek a kalászosok őszi vetésterve a következő: az őszi árpát és takarmánykeveréket szeptember 20-ig, a rozsot szeptember 30-ig, az őszi búzát október 20-ig elvetik. Az összterület megegyezik a múlt évivel, azaz 12534 katasztrális hold. A kapásnövények betakarítását ezek a határidők szabályozzák. Az őszi mélyszántást november 15-ig mintegy 8900 katasztrális holdon végzik majd el. Erdelics Imre III. Fejfa kerül a kezünkbe. Nagy Károly a mester, jóízűen mosolyog. — Fejfát is szoktam faragni. — Mivel szokta festeni? — Májfestékkel. Kindruc- caL Megáll a tudós ceruzája. Titok húzódik az öreg kerékgyártó fakó szájaszélén. — A véres májat belemártom a kindrucba (fekete porfesték). — Miért? — Apám apja is így csinálta. — Hogyan? — At, emberi fejre hasonlító fejfát májas festékkel dörzsölték be. K. Kovács professzor nagyot csettint a nyelvével. — A vogulok a temetőben az áldozati bálvány száját ugyancsak véres májjal dörzsölik! Az osztyák, vogulok, a cseremiszek ember alakú fejfái — Lükő Gábor kutatása szerint — Moldván, a csángó temetőkön, Erdélyen át az Alföld közepéig ismeretesek, de arról nem tudtunk, hogy a szatmári fejfákat májfestékkel festik... Ez új dolog a magyar, az európai néprajz- tudomány kincsestárában. A szatmári májféstés csodálatosan hasonlít a vogulok mágikus erejű májáldozatához! Cséplés Az „első“ ember — ilyen elnököt nem láttam Apagyi Hunyadi Termelőszövetkezet, 1964. július vége. Perzsel a hőség, folytonos a dongás, száll a porfelhő. Es a cséplő étvágyával fogy az asztag. Éjjeli látogatás — Tegnap reggel kezdtem itt — mondja a napbarnított arcú, olajos kezű gépész. — De sajnos, az is igaz, maradt hiány a cséplő javításánál. A gépszemle? Nem fedhet fel mindent. Az első nap alig csépeltem valamit! Vicceltek is velem, hogy már restellni kezdtem. Pedig nem én javítottam. Most már nincs hiba. Tizenharmadik éve cséplőgépész Molnár Lajos. Egyébként a Nyirmadai Gépállomás traktorosa. Mielőtt az asztag mellé került rendre aratott, szántott. Ebben az évben mindig ebben a tsz- ben dolgozott. — Éjjel itt háltam, a gép mellett. Hajnal felé nem akartam hinni, hogy harmadszor is Tóth János, a tsz elnöke jár a szőrűn. Nem tud nyugodtan aludni, azt mondta. Ellenőrzi, nincs-e valami baj. Kérdeztem tőle, miért most kezdtünk csépelni? — Mert huszonkétezer keresztet kell összehordani, oda kellett eddig minden alkalmas munkaerő. Három cséplővel most mór mielőbb meg kell etetni — felelte. Sok helyen dolgoztam már, ilyen elnököt keveset láttam, aki éjszaka háromszor is bejárja a tanyát, a szérűket. jelenti a jel: mehet tovább a munka. Reggel háromtól, este kilencig — Mikor kezdtek ma? — Reggel háromkor. Este addig megyünk, amíg látunk. Legalább kilenc óráig. Hozzálép az egyik etető, deres hajú férfi, Biró János. — Te Molnár elvtárs, ki kellene tisztítani a rostát. — Nem kell azt. Nincs ott semmi hiba. — De tán™ én mégis megnézném. — Most is vesztettünk vagy tíz percet. Délig mehet az, János bátyám. Az etető azonban nem tágít, s a gépész kelletlen állítja meg a gépet Kiveszik a rostát. Az etető kételkedve csóválja a fejét — Tényleg, nincs ezzel semmi baj. Úgy latsak, jól rázza le a törött kalászokat Pedig azt hittem™ — Na látja. Megint egy negyed óra. Ki itt a gépész? Ha én egyszer azt mondom mehet, akkor mehet! Tán én nem azt akarom, hogy többre haladjunk? Inkább mondok én magának valamit, János bátyám. Mivel nagy a forróság, sűrűbben váltsák egymást András bátyámmal. Nehogy megszédüljenek, aztán... Az ötvenes években, Tyúkodon csépeltem, akkor egy-egy göröggel, sárgával. Jó emberek ezek az apa- gyiak. Hogy utánam járjon ennivalóval a feleségem, távol van. A lányom meg ugyancsak cséplésnél dolgozik a rohodi téeszben. Megszoktam én ezt már. A lényeg az: gyűljön a műszak- normám. Kilencvennégy mázsát kell csépelni egyért, azért jár nyolcvan forint. Csak azt sajnálja, hogy éjjel csendben áll az UTOS. Magának épp elég pltymallat- tól esti látásig, olyan váltótársa meg nincs, aki míg ő pihen, ekét akasszon a gép után. Dehát erről nem tehet. Asztalos Bálint Gépesített kenderfonás 73 éves. A fekete kucsmája a szemöldökéig csúszik. A két szeme cSillog-villog a hurkaformájú orra to vibe. A keskeny szája meg talárosán fordul a kerek állásra. Ácsmester. — Huszonhárom évet töl tott kozákországban —, mondták idejövet a csenge- ri szomszédok, amikor a folyó jobboldalára érkeztünk. Az emberek magukról beszéltek. A 84 éves kerek, kopasz fejű, fekete szemű Molnár József, aki 70 évig kereket gyártott, behívott a műhelyébe. A maga készítette gyalujával, a ládába zárt hintórajzaival kedve„Magyar kollégáink szeretik hivatásukat" Szovjet pedagógusok levele Két hete utazott el megyénkből a tíz napig itt tartózkodó szovjet pedagógusküldöttség, akik az általános iskolák orosz-nyelvszakos tanárai részére tartottak nyárt nyelvtanfolyamot. Itt tartózkodásuk alatt több községbe, termelőszövetkezetbe, üzembe látogattak el, s Nyíregyházáról a Balaton környékére utaztak, pihenni, üdülni. Csütörtökön, az elutazásuk előtti napon levelet küldtek a megye vezetőinek a vendéglátóknak, s megköszönték benne a baráti fogadtatást, vendéglátást. „Mi azt tapasztaltuk — írták levelükben, — hogy a magyar kollégáink szeretik hivatásukat, lelkiismeretesen, odaadással nevelik a felnövekvő nemzedéket. Jól éreztük magunkat az önök vendégszerető megyéjében, s igaz, őszinte barátokkal ismerkedhettünk meg." A levél végén hárem aláírás: Tamara Saho- va, Kascséjeva Valentyina és Gudzevátaja Jeléna. Mit látunk augusztusban? Színházi, kiállítási műsor „Hé, gépész!** A monoton, egyenletes zajból mintha valami „kiesett” volna. A következő pillanatban több kiáltás is csattan egyszerre: — Hé, gépész! All az elevátor! A porfelhő megritkul hátul. Fenn, a magas szalmakazlan az emberek nyújtogatják a nyakukat, hogy jobban járja őket a levegő. Rohan a gépész. Az egyik kéveadogatótói elragadja a villát, s kezdi megszabadítani a szalmafelvonó alját. Arcán izzadság folyik és állóról lecseppen. Hosszúak a rozskévék, sok a szalma. De már a szíj van a kezében: a forgó kerékre egyengeti, utána az állóra. Indul a felvonó. Ekkor ki- jebb áll és füttyent Feltar- *Qtt jobb kezét lerántja. Azt is nagy meleg volt, az egyik étető megszédült egy pillanatra, a jobb kezét könyökig elvesztette. Sose tudom elfelejteni. Az etető szótlanul bólogat. Megfordul, és megy fel a létrán, váltani Juhász Andrást „Itt alszom, a gép mellett“ Húszán dolgoznak ennél a cséplésnél. Közülük az első ember szüntelenül figyel, mindig ugrásra készen, hogy zavartalanul teljenek a zsákok. Rohodra való, de úgy van az apagyiakkal, nuntna otthon lenne. — Mikor megy haza? — Heti egy este. Éjjel megyek a tizes vonattal, a hajnali hármassal jövök. Egyébkor itt alszom, a gép mellett. — A kosztolás? — Hozok a tarisznyában. Abból. Meg itt van közel a téesz dinnyéje, megkínálnák Augusztus,1 az utolsó igazi nyári hónap nem bővelkedik kulturális eseményekben. Megyeszerte kevés a rendezvény, de néhány igazán színvonalasnak ígérkező előadás felkeltheti a szórakozni vágyók érdeklődését A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház szervezésében tartandó előadások mindegyikét a Benczúr téri szabadtéri színpadon rendezik. Espresso címmel kerül bemutatásra az ŐRI esztrádműsora augusztus 7-én. A műsorban Sáros! Katalin, Koós János, Kovács Apollónia, Mikes Éva és Or- laiyi bűvész lép fel. A Miskolci Nemzeti Színház művészei ebben a -^hónapban három darabot mutatnak be Nyíregyházán. 19-én a Marica grófnő című operettet 20-án Sarduo: Szókimondó asszonyság című zenés vígjátékét 21-én ismét a Marica grófnőt adják elő. Ismét bemutatásra kerül városunkban augusztus 25-én Madách: Az ember tragédiája című műve. Az Állami Déryné Színház társulata Katajev: A kisorsolt menyasszony című zenés vígjátékát adják elő a szabadtéri színpadon 29-én este 8 órakor. Vasárnap délelőttönként a város legfiatalabb közönségének adja elő a nyíregyházi bábszínház a .Rókafarkú egér és a Jó nyulacska című mesejátékokat A júliusban megnyitott képzőművészeti kiállítás augusztus 23-ig tart nyitva a József Attila Művelődési Házban, sen és szomorúan emlékezett a múló világra. S szomszédja a 81 éves vastag ajkú, széles állú Tóth József kötélgyártó meg nevetve újságolta, hogy vénsé- gére gépesítette a kenderfonást. Mennyi élet, gondolat tartogatja a kedvüket. — 23 esztendő — ismétlem Bogdán Ferenc, az ácsmester udvarán. — Annyit töltöttem kozákországban. Körülálljuk a gazda szekerét. A hátam mögött meg üres a házrész. — Tán nem lakják a házát? — Ügy vöt — fogódzik a szekérben. Sóhajt. A fekete kucsmáját feljebb pöccinti. — 1916-ban fogságba estem, s apám, anyám Amerikát járta, a bátyám pedig megveszett. Tágul a szemünk. Csendesen omlik a fekete történet. — Kiskutya harapta meg. Veszett kutya! — Coki ne! Nem védekezett? — A kutya ráugrott. — Nem oltották? — Kilenc hétre a bátyám is megveszett. — Mit csináltak vele?. — Halálra ítélték. — Ki? — A falu népe! A szobájába karót vertek, s bátyámat a karóhoz láncolták. — Az ablakon át lőjük agyon — indítványozták az emberek. Mások két orvost hivattak Szatmárnémetiből. Az orvosok méreggel ölték meg a bátyámat, aztán mint a dögöt, az árokba temették.. < „Csirkészu úr Bogdán Ferenc legyint. A szekerébe csimpajkodik. A szekér testébe, a szekér múltjába. — A csirkeszeknek —, emlékezik a cserkeszekre, a fogságra — ugyanolyan szekerük van, mint nekünk. De a csirkesz urak nagy indulattal voltak. Egyszer például a szomszéd faluban hajtatott a csirkesz. Kerek fejű orosz hajtotta a lovakat. A csirkesz kedvelte a kocsisát. . Csakhát hirtelen nyomóst érzett a szívén. — Gyere hátra, mert sajnállak, mondta a kocsisnak. — Uram, uram, mit vétettem, rémüldözött a kocsis. — Gyere hátra, mert akarlak megfelé öln*! Hiszen idegen vagy! Hát íf/en volt a csirkesz úr... Múlik a nap, s a szemünket a szekér története takarja. Balázs Árpád Szabolcs-Szatmárban történtcímű pályázatunkra érkezett írás Szabolcsban is, Szatmár- ban is történt. Legalábbis a történet eleje. Baktalórántházán, Szabolcsban voltam helyettes lelkész, amikor a jándi presbitérium meghívott bemutatkozó szolgálatra és értesítettek, hogy az olcsvaapá- ti lelkész, — mint felügyelő lelkész, — lesz a kísérőm. Tehát hozzá kellett először mennem, Szatmárba. Kimentem délután a Mártírok útján a lórántházi állomásra, majd kétszeri átszállás után (van azért vasútvonal Szabolcs-Szatmárban) a vitkai állomáson szálltam le, ahol kollégám fia várt rám. Szükség is volt vezetőre a „sötét Szatmárban"! „Most már innen nem megy sem vonat, sem busz” — tudtam. Elgyalogoltunk Vitkából Olcsvára, mire azonban a Szamoshoz értünk, úgy besötétedett, hogy szebb illusztrációt el sem képzelhettem volna Petőfinek a Szamossal kapcsolatosan írt híres verséhez: „Pihen a komp kikötötték Benne hallgat a sötétség”. S pont ez a kettő együtt! Nem elég a sötétség, de a komp is pihen, valami rozzant csónakon jött át a révész, mert csak az volt. Mindenesetre a sötétség miatt bárki is jöhetett volna értünk, nem ismertük volna meg, a csónak körvonalait is csalt akkor vettem ki valami nagynehezen, amikor már benne ültem. Másnap, vasárnap, amikor átmentünk Jándra (most már „csak" a Tiszán kellett átkelni) az őszi nap sugaraiban csodálatosan szép táj látványa tárult elém. Festői. A Túr torkolat környékén, s a Tisza mentén a fák zölden, aranysárgán, barnában, pirosban, ezüstös színben pompáztak. S a folyó! Mint olvastam azóta: a Tisza — itteni szakaszát tekintve — Kö- zép-Európa legtisztább folyója! Mikor Jándra fordult be szekerünk, ott is kellemes meglepetések értek: bádogte- tős-csillagos, oszlopos-tomá- cos, szép nagy házak, s a Rákóczi utcán betonjárda mindkét oldalon. Fényes nappal volt, s tudtam, ha az est leszáll, sötétség lesz Jándon, nagy sötétség. Roppant tanulnivágyó nép ez a jándi. Látták, hogy a fák alatt sem pusztítom ki a málnát, hiszen árnyékban, erdőben is megél! — sőt ott él igazán — gondolták ők se hagyják szilváskertjeiket e nélkül az ízes gyümölcs nélkül, kértek málnatöveket. Aztán látták, hogy honosítjuk a lugasunknál a szőlőt, rózsát — kértek szőlővenyigét, rózsatöveket. S most tán minden telken van szőlő, málna és sok helyütt rózsa is. Konyhakertünkben meglátták a karfiolt. Kértek a feleségemtől, s változatosabb ma már a táplálkozásuk is. Amikor az egész falu belépett a tsz-be, nagymértékben is megindult a felnőttek tanulása. (A gyerekek ugyan már addig is szinte mind továbbtanultak gimnáziumokban, technikumokban, képzőben). Most mentek sokan deresedő fejjel is — gyümölcstermesztési tanfolyamra, a fiatalabbak Zsám- békra, meg traktoros iskolába, pár nappal ezelőtt meg a Szovjetunióból jöttek haza ketten, tapasztalatcserén, nagyszerű tanuhnányi úton voltak. Akiktől a tejet hordtuk, mivel tehenük ellés előtt állott, nem adhatták tovább, s mi három kisgyermekünk miatt aggódtunk egy kicsit, elseje után hogy adunk tejet nekik. A tsz-ben rögtön felajánlották, kijelölnek egy tehenet, hogy a kisbaba mindig ugyanazt a tejet kaphassa és lesz tej, amennyi szükséges, mindennap. De 4 kilométerre, Vásárosnaménybcm van tejbolt is: annyi tejet kapunk három forintjával, amennyit akarunk. Másnap a közelből hoztak tejet nekünk, s azután is rendszeresen, de milyen megnyugtató volt ez a biztonság. Hogy senki sincs elhagyatva, senki ki nem marad. Ha nincs nekem, de van nekünk! Most már Olcsvára is, busszal lehet menni, Jándra pedig rá se lehet ismerni: szép házak, hatalmas középületek, a mellékutcák is kikövezve vagy aszfaltozva, most pedig teherautók, dömperek száguldoznak, jön a henger, korszerű új műútja is csaknem kész már Jánd- nak. Este pedig villany ég a jándi utcán. Nincs már olyan sötét. Az emberszívekben V világosság fénylik! Harsai Ede, Jánd, Rákóczi u. 26. Világosság
