Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-31 / 178. szám

Események sarokban A Londonban megkötött elvi megállapodás' érteimében Gambiao, Nagy-Britannia utolsó nyugat-afrikai gyar­matbirtoka februárban füg­getlenné válik. — Közük tá­jékozott afrikai forrásból. Aa algériai hivatalos köz­löny szerdai számában elnöki rendelet jelent meg, amely rendkívüli katonai bíróságok megszervezéséről intézkedik. Az új bíróságok a katonai és polgári személyek, valamint cinkosaik fölött ítélkezik, akik bűncselekményeket kö­vettek el az állam biztonsága és a hadsereg fegyelme ellen. Az amerikai szenátus szer­dán megszavazta a 46 774 000 000 dolláros katonai költségvetést. A szenátorok visszautasítottak két javasla­tot, amelyek a katonai kiadá­sok csökkentésére irányultak. A szenátus által megszava­zott összeg 15 millió dol­lárral több, mint amennyit előzőleg a képviselőház jóvá­hagyott. Maratoni ülés Az angol képviselőház szerdáról csütörtökre vir­radóra szünet nélkül ülésezett. — Nem a sző­nyegen forgó kérdés sür­gőssége miatt, hanem azért mert a honatyák kedvük szerint beszélhet­tek. A maratoni ülés reg. gél háromnegyed nyolc előtt öt perccel ért vé­get, 18 órás vita után, mert a végig kitartó ti­zenkét képviselő már nagyon megéhezett. Az éjszaka során a leg­különbözőbb témákról vitatkoztak: az utcák hal szagától a ginárusítás szabályáig és a lóver­senyekig mindenről esett szó. A vita keretét a III. György király által 1787- ben létrehozott közpén­zek ■elköltésének módja adlet. A hagyomány sze­rint e kérdés vitájánál a képviselők arról beszél­nek, amiről csak akar­nak. 1 tokiói atom- és hidrogénfegyver-eiienes értekezlet előtt A francia atomstratégia Párizs, (MTI): Ailleret tábornok, a francia fegyveres erők vezérkari fő­nöke a Revue de Defense Nationale című katonai folyó­irat legújabb számában ki­fejti a francia atomstratégiát. A tábornok szembeszáll a Maxwell Taylor által kidolgo­zott amerikai elmélettel, amely szerint csak „általános kofüktus” esetében vessék be a tömegpusztító stratégiai fegyvereket. Ailleret, aki cikkében kö­vetkezetesen „orosz agresszió­ról" beszél, azt hangoztatja, hogy nem szabad különbséget tenni „nagy” és „korlátozott” konfliktus között. Szerinte csak „minősített" és „látszó­lagos” agresszió van. A szo­cialista országok határai kö­zelében elhelyezett nyugati csapatok feladata, hogy fel­mérjék: eléri-e a támadás ereje a „minősített agresszió" minimális mértékét. ‘ Ez eset­ben haladéktalanul be kell vetni az egész atomerőt. A vezérkari főnök cikke nagy visszhangot váltott ki a francla sajtóban. A Le Monde szerint az Ailleret áltál han­goztatott „stratégia” a „min­den vagy semmi” straté­giája, amit annak idején Fos­ter, Dulles és Radford ten­gernagy hirdetett. Az Huma- nité rámutat, az ilyen straté­gia Franciaország kollektív öngyilkosságához vezethet. Mrtimey elszól fa magát Hz Euratom atom-teugeralattiáróhoz segíti Bonnt Brüsszel, (AP): Az Euratom, a hat nyugat- európai ország közös atom- energiaügyi szervezete csütör­tökön négyéves szerződést kötött egy nyugatnémet cég­gel amelynek értelmében negymi! Hó dollár értékű se­gítséget nyújtanak az „Otto Hahn” nyugatnémet atom- meghajtású tengeralattjáró építéséhez; A hajó építésénél szerzett tapasztalatokat az Euratom rendelkezésére bocsátják majd. latos volt, leírja, hogy 1944- ben a hatvani cukorgyárban lé­tesült gettóban találkozott Kru- meyvel. Azt is elmondja, hogy Krumey ,a helyszínen agyon­lövetett néhány foglyot. „Hal­lottam a lövéseket és később láttam a kiterített halottakat” — hangzik a tanúvallomás. A vádlottak padján ülő Kru­mey szemrebbenés nélkül letagadta, hegy Hatvanban járt volna. Ezután egy másik, nemrég elhunyt tanú, André Diamant volt budapesti gyáros vallomá­sát olvasták fel. E vallomásból kitűnik, hogy Krumey 1944 június végén előtte kijelentet­te, hogy „a zsidóságra sötét jö­vő vár.” A vád egyik képviselője gyorsan megkérdezte Krumey- től, hogyan értelmezi akkori kijelentését. A meglepett tö- meggyilkos kiesett szerepéből és elszólta magát: „Ö már ak­kor is tudtam, milyen sorsra jutnak a zsidók.” Különös nemzeti egység Az egész világsajtót bejárta az a hír, hogy Csőmbe, az egykori véres kezű katangai diktátor, Kongó mostani mi­niszterelnöke — meghirdette a nemzeti egység és nemzeti megbékélés politikáját. E cél­ból friss virágokkal megko­szorúzta még Lumumba sír­ját is. Olyannyira a szívén viseli a nemzeti megbékélés ügyét, hogy még önmagának is hajlandó megbocsátani a Lumumba gyilkosságában vi­selt bűnrészességét... A kongói nemzeti megbé­kélés érdekében végrehajtott legújabb tények azonban me­gint bejárják a világsajtót. Milyen tényekről van szó? A következőkről: 1. A kongói kormánycsapa­tok a múlt héten több mint négyszáz embert mészároltak le Kabalo és Kabongo térsé­gében. / 2. Az állati kegyetlenséggel legyilkoltak többsége fegyver­telen polgári lakos volt: több­ségében asszony és gyermek. 3. Maguk a kongói ható­ságok azzal indokolják ezt az akciót, hogy a legyilkoltak „feltehetően” rokonszenveztek a „lázadókkal” és noha fegy­vertelenek voltak, „akadá­lyozták" a vitéz kongói had­sereg előrenyomulását. 4. Guil-lot belga alkonzul, akit változatlanul megillet a szabad jövés-menés joga Kon­go egész területén, különre- pülőgéppel utazott Kongóba, hogy ott helyszíni tapasztala­tokat szerezzen. Monsieur Guillot a várost teljesen ki- halit állapotban találta. Még a csendőrök is elhagyták. 5. Kabongo hasonlóképpen kiürült. A lakosság és a had­sereg a várost elhagyta. A katonaság azért, mert paran­csot kapott rá. S miért hagy­ta el otthonát a lakosság? önként menekültek el a fel­szabadítók elől? Nem akar­nak felszabadulni? Avagy a kormánycsapatok tisztjei és fegyverei rábeszélték őket a „menekülésre”? íme, a tények csokra. Pintér István: Színes képeslap Lafin-Atnerikáből ív. ílátsólift a tengerre Hogy nemcsak hátsó lépcső, hanem hátsólift is létezik a világon, ezt akkor tudtam meg, amikor Copacabánban lakó ismerősöm indítványoz­ta, hogy fürödjünk egyet. Co­pacabana Rio de Janeiro egyik városnegyede, amely a tenger­part mentén húzódik'. Itt az ember fürdőruhára vetkőzik a lakásban, lemegy a liften (csak liften lehet közlekedni, lévén a házak 14—20 emelete­sek), átmegy az úton, s máris fürödhet a tengerben, vagy hempereghet a tengerparti fö­vényen. Fürdőruhára vetkőzve indul­tam a lift felé, de házigaz­dám megállított: — Ne arra, hanem a kony­hán keresztül! Fürdőruhában csak a hátsóliftet használha­tod. Ez a szabály. — Hátsólift? — csodálkoz­tam. — A cselédek és a négerek számára. És ahogy az előbb mondtam, mindenki azon jár, aki fürdőruhában van. Ha fnilliomos az illető és övé a ház, akkor is. Mit szólsz hoz­zá, milyen demokratikus. Bra­zíliában nincs megkülönbözte­tés. Itt az a fontos, hogy ki kicsoda, s nem az, hogy „ho­vá” született. — De hiszen te magad mondtad, hogy négerek csak a hátsóliftet használhatják;.; Lift-használati társadalmi szabály — Dehogy. Rosszul értetted. Használhatják a főliftet is, de a hátsóliftet használják. A cselédek és hordárok csak a hátsóliften közlekedhetnek. Na már most, ha a néger csak hordár, vagy cseléd, azon jár. Ha főbérlő, vagy a fő­bérlő vendége, akkor a főlif­ten : . 3 Két hét alatt még sok főlif­ten közlekedtem felöltözve és sok mellékliften fürdőruhá­ban. A főliften egyetlen né­gerrel sem találkoztam, a mellékliften azonban annál többel. Mindez kiegészítette a brazíliai faji egyenlőségről szerzett ismereteimet; Brazíliában valóban nincs fajüldözés, legalábbis abban az értelemben, ahogyan Észak- Amerikában divik. A négerek Brazília lakosságának mint­egy 10 százalékát teszik. Ren­geteg az indián és a félvér; azt mondják, talán nincs is brazil, akinek valamennyi in­dián vér ne csörgedezne az ereiben. Az őskutatás ily mó­don teljesen céltalan lenne. Brazíliában mindenki egyen­lő, s minden ember, a bőre színétől teljesen függetlenül olyan társadalmi megbecsülés­ben részesül —, amekkora va­gyona van. Rio de Janeiro egyik éjsza­kai mulatójában körülnézve egyetlen színes vendéget sem láttam. — Nincsenek néger vendé­gei? — kérdeztem a magyar származású tulajdonost. — Nincsenek — válaszolja, körül sem nézve a helyiség­ben. — Ez drága lenne a né­gereknek; — Ha most bejönne egy né­ger vendég, kiszolgálná? — Nem jön be — hangzik ismét a válasz. — Ha bejön­ne, éppúgy bánnék vele, mint akármelyik vendéggel. Persze rá is vonatkozna, ami a töb­biekre, legyen tisztességesen felöltözve és viselkedjék ren­desen. Ez természetes;. s „Túlságosan drága négereknek l •• — És akkor miért nincse­nek mégsem néger vendégei? — Mondtam már, ez a hely túlságosan drága négereknek. Még soha nem volt néger ven­dégem és nem is lesz. — Azt akarja mondani, hogy Rio de Janeiro több mint hárommillió lakosából egyetlen egy néger sem akad, alá megengedhetné magának, hogy itt töltsön egy estet? — Igen, ez a helyzet — mondja ő. Tény, hogy két hét . alatt Brazíliában a nemzetközi szállodákban és éttermekben rengeteg néger liftesfiút és takarítóasszonyt láttam, de né­ger vendéget egyet sem. (Ter­mészetesen a brazíliai nége­rekre gondolok, nem az Afri­kából és az Egyesült Államok­ból érkezett feketékre.) Utaz­tam a nem is olyan túlságo­san drága autóbusz-gyorsjára- ton. A hatalmas buszban a sofőr néger, az utasok között egy sem. Santosban, a praián, Egyenlőség — brazil módra a tengerparti strandon sem láttam egyetlen négert sem. Kísérőm azt a felvilágosítást adja, hogy ők néhány kilomé­terrel odébb, egy másik praián fürdenek. — Dehát miért? — kérde­zem; Hasonló a válasz, mint a hátsóliftben lezajlott beszélge­tésnél: — Ide a jobb módúak jár­nak. A szegényebbek azon a másik strandon szoktak für­deni .; . A brazíliai egyenlőség ab­ból áll, hogy a rosszul öltö­zött fehérnek szintén a hátsó­liften kell közlekednie, a jól öltözött néger pedig a főliftet is használhatja. nak és ha a városokba jut­nak, cselédek, utcaseprők, ra­kodómunkások lesznek. Nem lenne demorkatlkus dolog, ha a négereket azért ítélnék a hátsóliftre, mert a bőrük színe fekete. Az ítélet Indoklása: a néger primitív, a néger szegény, a néger csak a legalacsonyabb rendű munkák végzésére képes. Hogy a né­gert a körülmények fosztják meg az iskolázási lehetősé­gektől és Ítélik a legalacso­nyabb rendű munkára? Iste­nem, sok millió fehérnek is ugyanaz a sorsa Brazíliában. S ők is a hátsóliften közle­kednek ,;. (Folytatjuk) Egyfajta, az észak-amerikai­aktól különböző, de mégis ve­le rokon faji megkülönbözte­tés ez. Pedig a brazilok büsz­kék rá, hogy náluk minden­ki egyenlő. — Huszonöt évvel ezelőtt egy riói német optikuscég, amelynek vezetője szimpátiá­val viseltetett a nácik fgjel- mélete iránt — mesélték — hirdetésben „csakis árja” kifu­tófiúkat keresett. Másnap reg­gel ezer egyetemi hallgató gyűlt össze az üzlet előtt. Be- küldtek egy tizenkét éves né­ger fiúcskát, hogy jelentkez­zék az állásra. A kisfiút ki­dobták. A diákok erre neki­láttak, és pozdorjává zúzták az üzletét... A brazíliai fehér elítéli fajgyűlöletet. A gazdag fehér csupán a szegénységet és ; szegényeket veti meg. „A sors kifürkészhetetlen akaratából' azonban a négerek szegények A volt néger rabszolgák utó dai nincstelenek és analfabé­ták. Legtöbbjüknek soha nem volt módjuk, hogy átlépjék az iskola küszöbét. A kávéűTtet- vényeken napi 8—10 forint­nak megfelelő bérért robotol­Amit nem irigyelnek a négerektől. A nehéz bálák ra­kodásánál, szállításánál elsősorban négereket alkalmaz­nak Rio de Janeiroban is... alatti nukleáris kísérletek és i nukleáris fegyverek betiltásá­ról a csendes-óceáni francié nukleáris kísérletek ellen, a: atornfegyvermer.lps övezetek ről, a NATO multilaterálii nukleáris erőinek létrehozási allen, a békeharcosok egysé­géről. A szovjet küldött felszólalá­sának nyugodt és pozitív Hang. tétele éles koníraszként hatott. K zavartkeltck a szó szoros Irteimében nem tudták, mit .’álaszoljanak. Csupán azt haj­olgatták, hogy „a szovjet javas­atok ellentmondanak a tavalyi lirosimai konferencia szélie­mének.” Tokió, (TASZSZ): A TASZSZ és a Pravda tu­dósítói jelentik: A japán sajtóban szerdán jelentések láttak napvilágot ar­ról, hogy kedden úgynevezett „konzultatív tanácskozás” zaj­lott le az atom- és hidrogén­fegyver ellen küzdő japán or­szágos tanács vezetősége, vala­mint a nukleáris fegyverek be­tiltásáért .vívott harc híveinek tokiói értekezletére érkezett külföldi delegátusok részvételé­vel. (Mint ismeretes, Japánban a közeljövőben két — egymás­sal párhuzamos — tanácskozás lesz az atom- és l.-idrogénfegy- verek eltiltásáról, Tokióban, illetve Hirosimában. — MTI szerk.) A Mainicsi című lap szerint a „konzultatív” találkozón a kínai küldöttség azonnal meg­indította rágalomhadjáratát a Szovjetunió ellen, igyekezett megakadályozni a szovjet kül­döttség részvételét azzal az ürüggyel, hogy a szovjet dele­gáció a hirosimai értekezleten is részt kíván venni. Néhány — Pekingből odaci­tált — önjelölt „küldött” után Liu Ning-ji, a kínai küldöttség vezetője dúrva szovjetellenes beszédet mondott. A japán bé- kemozgalomban bekövetkezett szakadás miatt mindenképpen a szovjet békebizottságra pró­bálta hárítani a felelősséget. A szakadárok próbálkozásai azonban nem vezettek ered­ményre. A szovjet küldöttek ugyanis nem engedték bele­rántani magukat az erőszakos vitába s egész sor felszólaló méltó választ adott a szakadá- roknak. G. A. Zsukov, a szovjet kül­döttség vezetője konkrét akció- programot terjesztett elő. A program határozati javaslatot tartalmaz az amerikai imperia­lizmus délkelet-ázsiai mester, kedései ellen, az imperialista agresszorok Kuba-ellenes pro­vokációival szemben, a föld kadtáig tagadott —, hogy tud­ta, milyen céllal deportálják a zsidókat, tudta, hogy a depor­táltakat a náci haláltáborok , várják. A tárgyaláson tanúként hall­gatták vki Herskovits Fábián volt budapesti rabbit, majd felolvasták a már elhunyt Dán Dezsőnek, még 1958-ban Buda­pesten írt tanúvallomását. Dán, aki annak idején munkaszolgá­Bonn, (MTI): A már hosszú ideje húzódé rankfurti Krumey-Bunsche- per szerdai napján újabb le- eplező adatok kerültek nyil- /ánosságra. Ez a nap azzal a neglepetéssel is szolgált, hogy i tömeggyilkos Krumey, Eich- nann egykori magyarországi íelyettese első ízben vallotta se, — amit eddig körömsza­1964. július 31. 2

Next

/
Thumbnails
Contents