Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

Zavargások New Yorkban MyoBcvanhat tüntetőt letartóztattak Események sorokban Nyikita Hruscsov Varsóból New York A New York-i Brooklyn ne­gyed Bedford Stuyvesant ke­rületében a csütörtökre virra­dó éjjel — immár a harmadik egymást követő éjszaka — ismét zavargások törtek ki. Néger tüntetések, ököl­harcok követték egymást a kerület különböző pont­jain. Miközben Harlem már viszonylag csendes volt, Brooklynban először jelen­tek meg a lovasrendőrök. A rendőrség egy másik alaku­lata feloszlatott egy néger tö­meggyűlést, amelynek részt vevői lehurrogták „ színesbő­rű lakosság haladásáéit küz­dő országos szövetség vezetői-’ nek küldötteit. Ezek mega- fonon szólították fel a nége­reket, hogy hagyják abba az utcai tüntetéseket. Egy másik megmozdulás részt vevőit a rendőrség riasztó lövésekkel kergette szét. A tüntetések nyomán 86 embert tartóztat­tak le, 350 ablaküveget törtek öissze a tüntetők és összesen állítólag százezer dolláros anyagi kárt okoztak. Robert Wagner polgármes­ter televízióban bejelentette, hogy Thomas Gilligan rend- őrhadnagv ügyét bíróság tár­gyalja- (Mint emlékezetes, Gilligan csütörtökön agyon­lőtt egy 15 éves néger fiút, ez váltotta ki a harlemi né­gerek elkeseredett tiltakozá­sát). A polgármester állítólag utasítást adott Murphy rend­őrbiztosnak, hogy adjon he­lyet rendőrei között a „faji kisebbségek” képviselőinek is. Screvane helyettes New York-« polgármester azt ál­lította, hogy a New York-i néger tüntetéseket „baloldali szélsőséges elemek, kommu­nisták agitáclója” váltotta ki. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának New York-i szervezete ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott ki. Hangoztatja, hogy Screvane rágalmaival leplezni akarja az igazi bűnösöket, azokat akik kiprovokálták a harle­mi eseményeket. A nyilatko­zat emlékeztet James Powell néger iskolásfiú meggyilkolá­sának esetére, s megállapít­ja: nyilatkozatával Screvane meg akarta bontani a négerek egyenjogúságáért küzdők so­rait. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja követeli a nége? gyilkos Gilligan Washington, Polgár Dénes az MTI washingtoni tudósítója jelenti: A fő kérdés, amely nemcsak az amerikai politikai köröket, hanem az egész világ közvé­leményét foglalkoztatja az, hogy Goldwater elnökjelölése után a Johnson-kormányzat jobbra tolódik-e, s ily módon igyekszik-e majd kifogni a szelet Goldwater vitorlájából, vagy sem? Az elnök és legbelső munka­társai igyekeznek azt bizony­gatni, hogy nem fognak eltérni eddigi politikai, elsősorban kül­politikai irányvonaluktól. Ezekből azt lehet megállapítani, ! hogy Johnson, mint a demok­rata párt elnökje'öltje: válasz- j tási hadjáratában elsősorban legszigorúbb megbünteté­sét. A Screvane nyilatkozattal foglalkozik csütörtöki vezér­cikkében a New York Times is. Megállapítja, hogy „bár a helyettes polgármester által emelt vádakat magas rangú városi tisztviselők támogatták, nyilvánvalóan ezért szólítot­ták csatasorba az FBI-it is. A zavargások egyedüli és ki­zárólag, vagy akár főleg egy maroknyi baloldali szélsőséges elemre hárítani vaskos téve­dés, egy iszonyúan összetett kérdés teljes leegyszerűsítése lenne”. arra kíván hivatkozni, hogy a néhai elnök, Kennedy uralom­ra jutása óta eltelt időszakban a világon a feszültség lényege­sen csökkent ’ és ezt az irány­zatot folytatni kell. Goldwater táborában a San Franciscó-i konvenció során aratott zajos és látványos Goldwater-győzelmet követően most bizonyos aggodalmak je­lentkeznek. Nem számítottak arra, hogy számos vezető köz- társasági párti politkus a nyil­vánosság előtt szakít Goldwa- terrel. A Goldwater-stratégák most arra gondolnak, hogy úgyneve­zett békeértekezletet hívnak össze, amelyen igyekeznek helyrehozni a San Franciscó-i konvención elfoglalt merev ál­láspont okozta károkat. hazautaztában táviratot inté­zett Wladyslaw Gomulkához, Aleksander Zawadzkihoz és Józef Cyrankiewiczhez, a Len­gyel Népköztársaság állami és pártvezetőihez. Ebben köszö­netét mond azért a szívélyes vendégszeretetért, amellyel Lengyelországban körülvették. A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának sajtóorgánuma, az Unen csü­törtöki vezércikkében a kom­munista és munkáspártok nem­zetközi .értekezletének összehí­vása mellett foglal állást. A párt és a nép helyesli és .támogatja az SZKP Központi Bizottságának a Kínai KP Központi Bizottságához inté­zett június 15-i levelét — írja a lap. Irak államosította az összes bankokat és biztosító társasá­gokat, továbbá az acél- és ce­mentipart. Az államosítási tör­vény kiterjed az építőanyag­iparra, a szövő- és fonógyárak­ra, a szőnyegiparra, a növéjyi olajiparra» a malomiparra, a szappangyártó üzemekre, a papíriparra és a dohánygyá­rakra» Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a dél-vietnami szabadságharcosok Trung-lap város közelében, Saigontól 40 kilométernyire, megtámad­tak egy katonai tábort és meg­semmisítettek két századot. A kormányerők vesztesége hat halott, 14 sebesült. A Pravda közli Ratyianinak a republikánus párt San Fran­ciscó-i kongresszusát értékelő terjedelmes cikkét. Goldwater jelölése az elnöki tisztségre — írja Ratyiani — megerősítette azt, ami egyre pontosabban ki­rajzolódik az utóbbi időben: a kapitalista Amerikának a hatal­mon egymást váltó két pártja közül az egyik a „veszettek” politikáját akarja folytatni. Politikai megfigyelők Goldwater elnökfelölésének kihatásairól Skandináviai úti napló I. A vikingek öröksége A látogató Norvégiában már az első napon bizonyosan U. lálkózik a büszke emlékezéssel, a bátor viking hajósok hőstet­teiről, kalandjairól, akik első­nek jutottak el Amerika part­jaira. így történt velem is. „Látogasson el Bigdoyba, ott láthatja a vikinghajókat, a Kon-Tikj expedíció pontos tör­ténetéről értesülhet, megtekint­heti Amundsen otthonát és még sok más érdekességet.” A városházától kedves kis hajójárat viszi el az érdeklő­dőt körülbelül félóra alatt Bigdoyba. A vikinghajókat nem is olyan régen találták meg az Osló-fjordban, egészen közel a fővároshoz. A járművek meg­lepően ép állapotban kerültek a tenger mélyéről a felszínre, köztük a legnagyobb, a Goks- tad, mely a tudósok szerint va­lamelyik törzsfőnöké lehetett. A szakértők azt is megállapí­tották, hogy sokszáz évvel ez­előtt az építők szinte bámula­tos ügyességgel konstruálták meg a hajót, úgy hogy dacol­hatott a világtengerek pusztító viharaival. A másik, a Tune, valamivel keskenyebb és ki­sebb, ezt valószínűleg csak a közeli tengereken használták. A legszebb viszont a harma­dik, az Oseherg, itt a berende­zési tárgyakból még azt is megállapíthatták, hogy tulaj­donosa nő volt. Valószínűleg Asa királynő. Volt itt minden, ami égy hosszabb utazáshoz szükséges. Viszonylag kényel­mes hálóhelyek, egy konyha, az 1. é. XX. század használati aszközeivel. A hajó orrát a ko­rabeli szobrászok látták el mű­vészi alkotásaikkal és a kép annyira megkapó, hogy a láto­gató előtt szinte megelevenedik a régmúlt kor, amikor a viking hajósok útnak indultak a távoli földrészek felé. Persze, techni­kai, tudományos felszerelésről szó sem lehetett. A tengerészek néha hónapokig nem tudták, hogy merre járnak. De mindig bizonyosan visszataláltak hazá­jukba. Következő állomásom a Kán- Tiki Múzemu volt. Itt látható egy norvég tudós, Thor He­yerdahl tytaja, mellyel öt tár­sával együtt több mint 5000 mérföldet tett meg Perutól Polinéziáig. A nagy kaland lé­nyegileg egy tudományos elmé­let alátámasztásául szolgált. Heyerdahl 1946-ban kifejtette, hogy Dél-Amerika történelem előtti kulturált népei az akkori tengeri közlekedési eszközökön eljuthattak Polinéziába. Tudo­mányos körökben ezt az elmé­letet nem fogadták el. Heyer­dahl ezek után bizonyított. Fel­építette a tutajt, melyhez Ecua­dor őserdejéből használt fa­törzseket. Nem vittek maguk­kal semmi mást, mint ami már az inkák idejében használati eszközként szolgálhatott. Es százegy nap alatt szerencsésen célhoz értek... Igen, ennek az országnak a történelme szorosan kapcsoló­dik a tengerhez, a nagy óceán­hoz. Hosszú évszázadokon át küzdöttek a viharokkal, a kis hajókból egyre nagyobbak let­tek, míg korunkban kiépült a nagy norvég kereskedelmi flot­ta, immár harmadik a világon. De az út nehéz és viszontagsá­gos volt. Háborúk, csaták, bel­ső küzdelmek jelentették az egyes mérföldköveket. Ég most ugorjuk át a sok száz évet s emlékezzünk meg röviden ar­ról a viharról, amikor a máso­dik világháborúban a legveszé­lyesebb kalózok, a náci hódítók vetették meg a lábukat Norvé­giában. Az ország politikusai kö2ül sokan előre látták a tragédiát. A vezérkar, a hadsereg irányí­tói azonban nagyrészt azt az irreális tételt hangoztatták, hogy nincs ok aggodalomra. Pedig sok tennivaló lett volna, hiszen a haditengerészetnek 2100 mérföld hosszúságú ha­tárvonalat kellett védenie. Az események villámgyorsan kö­vették egymást A fasiszta flot­ta felvonult, partra szálltak Bergenben, Stavangerben, Tronheimben és Kristianstand- ban. A harc egyenlőtlen volt. A kiöregedett, Olav Trygvason hadihajó még elsüllyesztett egy német szállítóhajót, és súlyosan megrongálta az Emden cirká­lót. A norvég légierő kétségbe­esetten próbálkozott, de mind­ez nem tartott sokáig. A nácik hamarosan ott masíroztak Oslo főutcáján és megkezdődött a második fejezet. Felbukkant a hírhedt név: Vidkun Quisling, aki hosszú éveken át kulcspoziciót foglalt el a hadseregben. (Némi ma­gyarázat az öngyilkos elmélet­re, hogy „nincs ok aggodalom­ra.”) Később az is bizonyossá Vált, hogy Narviknál Quisling barátja, Konrad Sundlo a ná­cik kezére dolgozott. Az áru­lók most igyekeztek „méltó” jutalmukat elnyerni. A fasisz­ták Quislinget ruházták fel minden hatalommal, formáli­san ő lett a miniszterelnök és a gyilkosok munkához láttak, A norvég munkások 1941-ben sztrájkba léptek. Ezt használ­ták fel ürügyként, felállították a koncentrációs táborokat, majd innen, mint ahogy akkor Európa sok más porig sújtott országából is, elindultak a vo­natok a szomorú szállítmányok­kal Németország felé. Sokáig tartott amig a sötét­ségre fél virradt a hajnal. Ma már a későbbi események a vi­lágon mindenütt ismeretesek. De a tanulságok még nem mindenki előtt világosak. A második világháború után Nor­végiában sok mindent kellett újjáépíteni. Hiszen ahol a ná­cik jártak, rablás és romok tanúsították, kik voltak a láto­gatók. Az újjáépítés viszonylag gyors és sikeres volt. Politikai síkon azonban a fejlődés ko­rántsem egyértelmű. Felmerül­tek a nagy problémák: milyen legyen a jövőben a skandináv országok közötti együttműkö­dés? Hamarosan feltűnt a nemzetközi politikai síkon az Atlanti Paktum vésztjósló szervezete. A norvég gazdasági nehézségekre ugyanakkor fel­figyeltek az Egyesült Államok ban is és ezzel egyidejűleg egyre élesebben vetődtek fel a politikai követelések. A Fehér Ház részéről a legfontosabb igény az volt, hogy Norvégia csatlakozzék a NATO-hoz. Egy amerikai szakíró, O. B. Grimley ezt úgy határozta meg, „számukra teljesen vilá­gos, hogy az Egyesült Államok és a skandináv országok között minél szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni. Ez természetesen vonatkozik Norvégiára is. Nem. igen érdemes abból titkot csi­nálni, hogy ennek a kérdésnek megvan a gazdasági háttere, de talán még ennél is jelentősebb a stratégiai szempont. S ha ez így volt néhány évvel ezelőtt, akkor most az Észak-Atlanti Paktum kiépítése ég továbbfej­lesztése még sokkal égetőbbé teszi ezt a feladatot. Lényegileg arról van szó, hogy az északi frontszakaszt akarjuk erősíte­ni. Hogy Norvégia ezen a vo­nalon milyen szerepet vállal, az semmiképpen sem skandi­náv vagy norvég probléma. Ezt ilyen vagy amolyan formában Oslóban is meg kell érteni.” Nem kétséges, hogy az ame­rikai katonai szakember ez al kálómmal megállapításait fő­leg belső amerikai használatra szögezte le. Az általa megjelölt vonalat azonban amerikai po­litikusok és katonák esetenként finomabb módszerek alkalma­zásával, de töretlenül követték. Ennek az irányzatnak pedig mindenképpen negatív kihatá­sa van Norvégia fejlődésére. A súlyos és bonyolult problémá ról még lesz szó a későbbiek során. (Fólytátjuk) Sümegi Endre Huszonhét napos tárgyalás után megalakult az új kor­mány. Pontosabban: Moro új középbal kabinetje személyi összetételét tekintve nagyjá­ban és egészében hasonló ugyan az előzőhöz, de vonal- vezetésében — a római balol­dali megfigyelők szerint — a „közép” az eddiginél is na­gyobb hangsúlyt kapott benne, mint a „bal”. Moro a Segninél tett bemu­tatkozás után a parlament el­nökét látogatta meg, majd a szenátus elnöke következett volna. Cesare Merzagora azon­ban — egyedülálló esemény­ként az olasz kormányok tör­ténetében — „házon kívül” tar­tózkodott. Római megfigyelők szerint ezt a szokatlan tényt azzal ma­gyarázzák, hogy Merzagora — amint ezt már jelentettük — az új kormány megalakulását ellentétesnek tartja „a demok­ratikus parlamenti játékszabá­lyokkal” és a középbal pártok előzetes megállapodásában a törvényhozás testületéinek le­becsülését látja. Az előzetes jelentések szerint az új Moro-kormány szomba­ton ül először össze, hogy az­után a jövő héten bemutatkoz­zék a szenátusban és a parla­mentben. Tekintve, hogy a középbal pártjai — tehát a relatív több­séggel rendelkező keresztény- demokrata párt, továbbá a szo­cialisták, a szociáldemokraták és a köztársaságiak — együt­tesen abszolút többséget élvez­nek, várható, hogy az új kor­mány megkapja a bizalmat a szenátustól, illetve a parla­menttől. T8me$gyű!é$ Koiréban Az egyiptomi forradalom 12. évfordulója alkalmából július 22-én este tömeggyűlést tar­tottajk a kairói Al Gumhurija téren. A gyűlésen beszédet mondott Nasszer elnök- Is­mertette a forradalom győ­zelme óta eltglt politikai, gaz­dasági és kulturális eredmé­nyeket. Külpolitikai kérdé­sekről szólva kiemelte az af­rikai állam- és kormányfők most véget ért kairói tanács­kozásánál»: jelentőségét, az afrikai országok egységé­nek fontosságát. Rész­letesen beszélt Jemennek az imperializmus ellen folytatott hosszú harcáról és arról a segítségről, amelyet az EAK nyújt ehhez a harchoz. Nasz- szer röviden kitért az izraeli kérdésre és a szónok a hall­gatóság lelkes tapsa közepet­te kijelentette, az elmúlt évek meggyőzőén bizonyítják, a népek képesek arra, hogy a világ minden részében meg­hátrálásra kényszerítse az im­perializmus erőit. Belga kommunisták levele a KKP Központi Bizottságához A Drapeau Róuge közli a Belga Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága levelének szö­vegét. A Központi Bizottság levélben fordult a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságához és a Renmin Ribao szerkesztőségéhez. „A Renmin Ribao azt közöl­te, — hangoztatja a 'levél —, hogy a KKP Központi Bizott­sága nemrégiben fogadta a Belga Kommunista Párt de­legációját. önöknek tudniok kell. hogy ez hazugság, s ez a küldöttség nem képviseli . a Belga Kommunista Pártot. A Belga Kommunista Párt XIV. kongresszusa 1963. ápri­lisában a demokratikus el­veknek megfelelően, s a test­véri kommunista pártok nagy­számú küldöttségének jelenlé­tében választotta meg a párt vezető szerveit. Önök tudják» hogy a Pekingben • fogadott személyek közül egyik sem tagja a Belga • Kommunista Párt vezető szerveinek. Sajnáljuk, hogy a kínai kommunistákat és a dolgozó­kat megtévesztették pártunk állásfoglalásával kapcsolatban és tiltakozunk éz ellen a misz­tifikálás ellen”. Hjobh össze?*issések Singcsporebcsn A nyugati hírügynökségek csütörtökön újabb véres zavar­gásokat jelentenek Singapore- ból, ahol már napok óta soro­zatos összetűzések voltak a maláj és a kínai közösség cso­portjai között. A zavargások megfékezésére mintegy 6000 főnyi katonaság, a rohamrend­őrség és a rendőrség rendes alakulatai valósággal megszáll­ták Singaporet. Meghatározat­lan időre kijárási tilalmat rendeltek el. A város utcáin megerősített őrjáratok cirkál­nak. A legutóbbi összecsapások az alatt történtek, hogy a kijárási tilalmat három és fél órárá felfüggesztették a lakosság élelmiszerellátásának biztosí­tására, Az összetűzéseknek ed­dig 11 halálos áldozata van és több mint 300 ember sebesült meg. A Reuter szerint 1168 sze­mélyt letartóztattak. Az egyéb­ként igen élénk forgalmú város kihalt, az utcákon mindenütt az erőszak nyomai láthatók, ezerszámra hever a törött pa­lack és sok felgyújtott gépko­csi maradványai láthatók. Heves összetűzés görög csendőrök és a sztrájkolok között Drámai fordulatot vett az Athénhoz közeli Laorion város több mint ezer textilipari munkásának sztrájkja. Több száz csendőrt utasítottak, hogy erőszakkal távolítsák el a sztrái kólókat a gyár területé­ről. A csendőrök gumibotok­kal és vasrudakkal támadtak a munkásokra. Amikor a varos lakosai az összetűzés színhelyére siettek, a csendőrök a levegőbe lőttek és k^novfakasztó gázbombák­kal fogadták az érkezőket. A sztrájkolok és a csendőrök kö­zött kétórás küzdelem zajlott le, amelynek során harcmező­vé változott az összetűzés Szín­tere. Rendőrségi jelentések sze­rint 19 munkás megsebesült és 37 sztrájkólót letartóztattak. A csendőrök között is vannak se­besültek. A sztrájkolok ellen intézett csendőrtámadás országszerte felháborodást keltett. ■ Az úl olasz kormány 1181 provokáció pontról összesen 1181 provo­kációt követtek el a Kubai Köztársaság ellen. A jegyzék megállamtia, hogy az Egyesült Államok kormánya gyakorlati­lag buzdítja a provokációk el­követőit. Raul Roa kubai külügymi­niszter felhívta az ENSZ fő­titkárának figyelmét a kubai kormány április 23-i jegyzéké­re, amely rámutat, hogy 1962, októbere és 1964. ánrilisa kö­zött a euantanamói támasz­Buénos Aires (TASZSZ): Az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága nyi­latkozatot adott ki, amelyben szükségeinek tartja a kommu­nista és munkáspártok értekez­letének mielőbbi összehívását és bírália a kínai szakariárnkat Az értekezletre elengedhetet­lenül szükség van ahhoz, hogy az 1957-ben és 1960-ban kidol­gozott politikát összhangba hozzuk azokkal a változások* kai, amelyek azóta mentek vég­be a nemzetközi helyzetben — hangoztatja a nyilatkozat. Hz Hrgesitin Kommu^sta Párt mrlatkozceia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents