Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

Hírünk az országban (K. J.) Neves fővárosi hír­lapíró jött a múltkoriban Szabolcsba. Azzal érkezett, hogy megírja: itt van a leg­nagyobb mértékű italo.zás, az egész országban, itt pusz­tít leginkább a szellemet és akaratot megbénító alkohol, ezen belül is a direkttermő borfajták, mint a Noah bor. Elindult a riportszerző kör­útra, s jóval kevesebb meg­győződéssel ment vissza, mint amilyennel jött. A cikk ettől függetlenül megjelent, s néhány adatra építve próbálta igazolni: a megye még mindig nagy károkat szenved ettől a fertőzéstől. Hányszor halljuk az :::: ország más részén kérdezni, vagy sajnál­kozva kimondani, hogy Sza­bolcs még mindig az anal­fabétizmus^ a tbc, az elma­radottság hazája. A nyíri bicskás híre is messzire ju­tott, 8 alig-alig lehet en­nek még ma is egyenrangú versenytársa a már ugyan- _ csak .jól ismert szabolcsi ' téli alma, a jonatán, esetleg a burgonya és a dohány. Por, iszákosság, bicskázás, tbc, tudatlanság. Ezek len­nének tehát, amiről me­gyénket isrperik a kivül- élők, akik vagy régen jár­tak, vagy soha nem voltak jH9 Elérkezett az ideje, :::: hogy megmóndjuk, ■!" már régen más, mint egykor, de attól is sokban különbözik, mint akár négy­öt esztendeje volt. Senki ne higgye, hogy valaki is szépíteni akar a megye mostani képén. Van még itt por, sajnos van szilvapálin­kát, bort és sok másfajta talt kedvelő, sót mértékte­lenül fogyasztó is elég. Van emiatt sok bicskázás, vere­kedés, van is belőle bajuk az érintett családoknak, .unkahelyeknek, s nem :ellemes a hatása a társa­dalomra nézve. Nagyot esett a tbc-s megbetegedések gra­fikonja is, lelkendezve írjuk 'e, hogy tavaly már egyet- 'en gyermek sem betege­dett meg az egykori sza­bolcsi kórban. Mégis tudjuk, hogy ez a betegség sem végleg legyűrt ellenfél e pillanatban. Tudatlanság is van, analfabétizmus is, el­sősorban a múlt hibájából, több annál, bűnéből. Egy kicsit a mi hanyagságunk­ból van viszont, hogy ki­sebb mértékű is lehetne, s m£gsincs úgy. Sík Van még álmosság, van még lustaság és |ír van még közöny. De hangsúlyozni kell újr^hogy ezek mind együtt sem tesz­nek ki annyit, mint húsz éve akár egyetlen egy köz­tük. Mi látjuk p legjobban, akik itt élünk, hogy sötét, vagy a kelleténél sötétebb képet ma cffcak az fest Sza­bolcsról, aS tájékozatlan, akinek ismeretei egy-egy még valóban meglévő ne­gatívum felnagyítására szo­rítkozik. Gondolkoztunk valaha is azon: miért van mégis, hogy értelmes em­berek úgy jönnek az or­szág más részéből a me­gyénkbe. hogy a sötét Sza­bolcs képe lebeg előttük? A napokban a távoli Vas megyéből volt nálunk egy közéleti ember. Látogatása után mondta, kellemesen csalódott a megv^ben. A legtöbb szabolcsi, sőt szat­mári falu képe hasonló a sokkal korábban fejlődés­nek indult vasi községeké­hez, vannak persze elhanya- goltabb, de vannak szebb falvaink is, mint az otta­niak. És Szombathely, ez a kétezer éves város városia­sabb ugyan, mint Nyíregy­háza, de hasonló gondokkal is küzd a fejlesztést illetően. Nyíregyháza pedig — mint megállapította — gyorsan, hirtelen és szép létesítmé­nyekkel gazdagodik. Nem udvariaskodás volt a fenti vélemény. Hallhatjuk ugyanezt másoktól, egyre több idelátogatótól. Nekünk sokszor lassúnak tűnik a fejlődés, míg mások céltu­datosnak, jónak és gyorsnak tartják azt. Nincs mit szé­gyenkeznünk, mondják, amikor megmutatjuk pom­pás almáskertjeinket, új ipari üzemeinket, főiskolán­kat. politechnikai műhe­lyünket, futószalagon épülő falusi gimnáziumainkat, vagy éppen pormentes bi­tumenútjainkat. Íj* Büszkék lehetünk a ■«5! nyíregyházi színházra, "• a szabadtéri színpad­ra, amely az országban ta­lán a legszebb. Megmutat­hatjuk már a nyírbátori múzeumot értékes kincsei­vel, a bátorligeti rezervá­tumot egyedülálló növényei­vel. Egyre több rendezett, s külsőleg is igényes Szabolcs­ban a termelőszövetkezeti porta. Űj kórházaink, gyógy­intézeteink felveszik a ver­senyt a leghíresebbekkel, a legszebbekkel belül is. Szép folyóink, gyönyörű pihenőé» kirándulóhelyeink vannak. Éj;, Mindezekről alig ■•Sa szól az országos kró- ni;;a. Erről tehet az a szemlélet, amely figyel­men kívül hagyja a válto­zásokat, s a régmúlt alap- , ján ítél. Ki tagadhatja vi- 1 szont, hogy mi magunk is tehetünk. Hiszen addig ír- * tűk, mondtuk a sötét Sza­bolcs elnevezést, amíg ma­gunk is elhittük, s amíg magunk is kezdtük azt lát­ni, amit a más vidékre való hazánkfia, hogy alig válto­zik itt valami. Ebből kö­vetkezik: ha meg akarjuk változtatni ezt a sok helyen még élő képet, nekünk kell tennünk érte elsősorban. Magunk becsüljük elsősor­ban amink van, különös­képp azt, ami jó van, ami­vel méltán lehetünk elége­dettek. Mi rendezzük elő­ször adósságunkat a megye régmúltjának és jelenének értékei feltárásával, majd szerény,* de hű anyagot nyújtó országos méretű propagandával. Nem szabad hallgatnunk tovább arról, amit az ország közkincsévé tehetünk. Nem lehet halo­gatni a haladó múlt és a fejlődő jelen tényeinek írá­sos feltárását, az idegenfor­galom szervezését, amelyet két éve akadályoz például egyetlen ’ helyiség hiánya. Súlyos mulasztásunk, hogy Idegenforgalmi Hivatal csak egyedül a mi megyénkben rmcs még! Nem törekedhet a SÍÍJ teljességre a felsoro­lj” lás, mink van és mit lehetne tenni. De végül le­zárhatjuk ezt az elmélke­dést azzal: sokkal többet kell tennünk Szabolcs hí­réért. Ennek elsősorban az erkölcsi hatása lesz szá­munkra gyümölcsöző. Meg­változik a megyéről alkotott vélemény az ország másik sarkában is, az igazi, a mai Szabolcs képét kapja a más megyebeli ismeretterjesztés _ nem utolsósorban megfe­lelő vendéglátás — útján. Ami ugyancsak nem közöm­bös: kihatása lehet az ide­genforgalomnak a megye kereskedelmi, gazdasági éltére is. Végül, a sötét jelző megyénk neve előtt már nemcsak nem di­csőség, de nem is igaz. Ak­kor sem, ha maradt még néhány ismertetőjele. Ke­rüljön hát oda, ahová való, a történelem múzeumába; Megjegyzés Közöny Társadalmunkban legfőbb érték az ember — szerveink, intézményeink ennek a hu­manista felfogásnak az alap­ján foglalkoznak az ügyfe­lek problémáival, gondjai­val. Megesik azonban az is, hogy olykor megfeledkeznek erről az alapvető elvről. Ko­vács Sándor története lega­lábbis ezt bizonyítja. Kovács Sándor Demecser- ben lakik; 31 éves, egy gyer­mekes családapa. Foglalko­zására nézve villanyszerelő, de betegsége miatt évek óta nem dolgozhat a szakmájá­ban. Epilepsziás. Amióta az orvosok megállapították ezt róla, azóta sok helyen dol­gozott: a Malomipari Válla­latnál, az Almatárolónál s legutóbb, mint mozgóárus, a demecseri fmsz-nél. 1963. december 31-e óta nem dol­gozik, nem adnak neki mun­kát. Több ízben kérte a Nyíregyházi Városi Tanács munkaügyi osztályát, he­lyezzék el valamelyik válla­lathoz, de az illetékesek az Ígéreten kívül semmit sem tettek. A család most a feleség kevés fizetéséből él. Sok mindent eladtak: tv-t, rá­diót, ruhákat, hogy legalább gyermekük ne nélkülözzön. Kovács Sándor 1963. január­jában az Egészségügyi Mi­nisztériumhoz fordult segít­ségért. A minisztérium „le­tette” az ügyet a megyéhez, a megyei, illetve a járási egészségügyi osztály pedig az SZTK-hoz. Az SZTK új­ból megállapította, hogy a panasztevő valóban epilep­sziás, s szakmájában ezért nem foglalkoztatható. Egye­bet nem tett. Pedig, úgy tudjuk, a törvények módot adnak arra, hogy az ilyen embert nyugdíjazzák. De a nyugdíjazás Kovács Sándor számára csak a leg­végső lehetőséget jelentené Ö is dolgozni szeretne, hiszen családja, gyermeke van. S munkát immár hét hónapja sehol sem kap. Pedig annak idején, — még egészséges volt — elégedettek vol­tak munkájával, ma­gatartásával- De, hogy beteg lett, a Malom­ipari Vállalatnál felmondtak neki, azzal az indokkal, hogy bajok vannak vele, s az Almatároló sem elégedett meg munkájával. Viszont a demecseri fmsz vezetője csak dicsérni tudja Kovács Sán­dort. Szerintünk az előbbi két vállalatnál elfelejtették, hogy beteg embererrel van dolguk, aki betegségénél fogva ingerlékenyebb, érzé­kenyebb, s több törődést kí­ván, mint az egészséges munkások... Ami megtörtént, azon nem tudunk változtatni. Kovács Sándornak, ha munkaképes, munkát kell adni, ha nem, nyugdíjazni kell — nem Ígé­retekkel, segítő emberséggel kell megoldani a problémá­ját. Mert ha nálunk legfőbb érték az ember, akkor — a beteg ember is ér valamit... Ratkó József A bíróság a következő ítéletet hozta... A disznó és a méhecske halála — Meg leheí-e kerülni a tsz-közgyűlés hatásköréi! • • Ötszáz tonna élelmiszer naponta Megyénk lakossága nyáron kétszer annyi tejet és tejter­méket fogyaszt, mint a téli, hidegebb hónapokban. A Nyíregyházi Élelmiszeripari Szállítási Vállalatnak jelenleg több mint ötszáz tonna élel­miszerárut kell kiszállítania naponta a körzet üzleteibe­Korábban panasz volt, hogy az áru nem jut el idejében az üzletekbe, s a napi szük­ségletet a lakosság nem tud­ja munka előtt beszerezni. Az élelmiszer szállítási vállala-- lat intézkedett; öt fővel nö­velte a gépkocsivezetők szá­mát, s így ráállhattak a kétműszakos szállításra. A közelmúltban pedig beszerez­tek eigy kétszívásos tankko­csit, amelyikkel lényegesen rövidebb idő alatt lehet le­bonyolítani a folyékony élel­miszerek t mozgatását. Nyíregyházán három gép- I kocsi szállít élelmiszert, — j »t műszakban. S ha nap | közben valamelyik kereske­delmi egységnél hiánycikk miit-ttn-ök, oda nap közben is kiviszik az árut. A kctr- 7pO->e tartozó vidéki üzletek szükségleteit tizenkét gépko­csi elégíti ki. A szállításnál különösebb problémát okozott, amikor az árumozgatásban részt vevő járművek közül valamelyik elromlott, több napot vett igénybe, amíg más vállala­toknál rendbehozták. Az idén már a vállalat tulajdonában álló gépjárműveket a saját műhelyükben javítják, s így igen minimálisra szorult az az idő, amig a jármű ismét részt vehet a forgalomban­(r. d.) Tallózás érdekes perekbeh A tsz-ekben felmerülő problémákkal kapcsolatban az utóbbi időben több irány­elvül szolgáló bírói döntés történt. Ezekből ismertetünk néhányat. Egy megyei állatforgálmi vállalat és egy tsz-tag ta­valy márciusban süldőkoca kihelyezési szerződést. kö­tött. A tsz-tag átvette az 1800 forint értékű kocát, s vállalta, hogy januárban három, továbbtartásra alkal­mas süldőt ad át. A szerző­dés szerint teljesítés esetén a kocát és a hármon felüli szaporulatot is megtarthatja. A vállalat a kocáért való szavatosságot kizárta, sőt az esetleges kárveszélyt is a hizlalóra hárította. „Kinek“ döglött meg a hízó? A hízó azonban a tanyán nem evett, a kihívott állat­orvos megállapította, hogy bél- és gyomorgyulladása van. Miután a gyógyszer sem használt, kényszerlevá­gásra került sor. A vágóhid 340 forintot fizetett a disz­nóért. Ilyen előzmények után a vállalat a tsz-tag ellen 1800 forint megfizetéséért fizeté­si meghagyást bocsátott ki. A járásbíróság a vállalatott elutasította, megállapítva, hogy a koca az eladáskor már beteg volt és a tsz-tag a szavatossági igényt nyolc napon belül- bejelentette. A szegedi megyei bíróság a tsz-tagot arra kötelezte, hogy a vágóhidtól kapott 340 forintot fizesse meg a vállalatnál?. A megyei bí­róság is leszögezte P vállalat súlyos gondatlanságát s azt. hogy nem volt joga a sza­vatosságot kizárni. (Ugyanis kiderült, hogy az átadás előtt néhány órával állat­orvosi vizsgálat nélkül, egy gazdától vették át a kocát és így adták tovább.) Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsó­fokú bíróságok ítéletét hely­benhagyta. A határozat in­dokolása a többi között hangsúlyozza: súlyosan mél­tánytalan az olyan kikötés, amely a továbbtenyésztésre átadott állat hibájának min­den következményét a te­nyésztőre hárítja. Különö­sen megengedhetetlen ebben az esetben, amikor kiderült, hogy a vállalat a legnagyobb gondatlansággal járt el és a malac már az átadáskor beteg volt. Az ilyen esetek azzal a következménnyel járhatnak, hogy elveszik a kedvet a szerződéskötéstől, aminek viszont a társada­lom látná kárát. Ugyanak­kor pedig a gondatlan vál­lalatot, vagy személyeket mentesítené a felelősség alóL Drága méhek Egy termelőszövetkezet növényvédelmi munkát: per­metezést és porozást végez­tetett. Megbízottja útján a községi tanácsnál bejelentet- . te, hogy másnap permete­zés lesz, ezért „ méhészek méhelket három napra zár­ják el. A községi tanács hi­vatalsegéde a méhészeket még aznap értesítette: azok a felhívásnak eleget tettek és a méheket csak húrom nap eltelte után engedték ki. Ennek ellenére nagyré­szük elpusztult. Mint a szakértő bizottság megálla­pította, negyednap hajnal­ban HCH idegméreggel a Kifogástalan szikra fogóval dolgozik, és a lajtban az esetleg keletkező tűz oltá­sához elegendő vizet tárolnaik. Egy SZK—3-as és egy AC —400-as kombájn arat a nyír- tassi határban. A tűzrendészeti szabá'yok megtartása üt sem kifo­gásolható, azonban mind­két gépnél van műszaki hiba. Egyiknél töröttek az elektro­mos vezetékek, hiányzik a földelőlánc, a másiknál pedig a biztosítékok közül négy nincs bekötve. Ezek a hibák is okozhatnak tüzet- Anarcs határában a vasúti sínek mögötti szérűn szabá­lyos szántás védi a tsz termé­sét a mozdonyból kipattanó szikrák veszélyétől. liken a tanácselnök így tájékoztat: „Többször voltunk kinn ellenőrizni a tűzrendé­szeti parancsnokkal. Nincs differencia a tűzvédelemmel”. A Dózsa Tsz majorjában szalmatetős ideiglenes mag­tár mellett pöfög a Zetar. Bár a gép szikrafogója szabá­lyos, a szalmatetőtől való nyolc­méteres kötelező távolság helyett csak kettő van itt. Mit tenne, ha tűz ütne ki a majorban? — kérdezte Var ga Károlv őrnagy a fesz nap­pali őrétől. Kiderült. ho<?y fogalma sincs kötelességé­ről. hiszen őt csak a „tol­vajok ellen oktatták ki”. A vásárosnaménvi Vörös Csillag Tsz gabona iát csépe­li a Tiszateleki Gépállomás két gépe- Mindkettőnél pisz­kosak a szikrafoigók, a gépke­zelőknek tűzrendészet) sza­bályzatuk nincs, csorog az üzemanyag. A cséplőgépen dol­gozó tsz-tagok nem tudják, hogv tűz esetén mi a felada­tuk. Az ellenőrzés tapasztalatai azt mutatták, hogv még min­dig sok helyen nem tartiák meg a legalapvetőbb szabá­lyokat sem. A gépkezelők a legtöbb esetben szabálvtalan. vagy hiányos felszereléssel végezték a munkát. Sz. Sz. A nyár, de különösen az aratás, cséplés ideje tűzren- iészeti szempontból a legve­szélyesebb időszak. Három járásban — a nyír­egyháziban, a kisvárdaiban, a vásárosnaményiban — szúró­próbaszerű ellenőrzést tartott a Megyei Tűzrendészeti Szak­értő Bizottság. Nyírpazony határában, a Zöld Mező Tsz szérűjén a Nyírteleki Gépállomás Zetor- ja elevátort hajt. Rakják a kazlakat. Az erőgép ötméte­res körzetében tilos szalmát elhelyezni, mert egy kipat- tapó szikra pillanatok alatt lángba boríthat mindent. A traktor előtt félméter­re fekszik a szalma, csö­pög az üzemanyag, a gép alatt nincs felvágva a szé­rű és hiányzik a kipufogó felső szikrafogója is. A tüzet nem lenne mivel ol­tani, mivel hiányzik a 600 liter víz is- Beregi József gépkezelő ellen szabálysérté­si eljárás indul, de feljelen­tést tettek Kiss Károly tsz-el- nök ellen is, aki hasonlókép­pen felel a szabálytalanságo­kért. A nyírturai Zöld Mező Tsz- ben is kazlaznak. Pásztor Dá­niel megmutatja a tűzrendé­szeti felszereléseket, ellenőrző- könyvét, minden rendben van. Hétszézan vizsgáznak a SZOT felsőfokú munkavédelmi tanfolyamán % A SZOT felsőfokú munka- védelmi tanfolyamának most folyó eddigi legnagyobb ará­nyú vizsgáján 700 első-, illet­ve másodéves hallgató — mérnök, technikus, stb, — számol be tudásáról. Az elmúlt öt év alatt a tanfolyam nagy fejlődésen ment keresztül. Az első év­folyam 1959-ben még csak 80, kizárólag fővárosi hallga­tóval kezdődött. A vidéki je­lentkezőket első ízben a kö­vetkező évben vették fel, most viszont a vizsgázóknak már több mint a fele közülük való. A következő tanév a továb­bi fejlődés jegyében indul. Négyszázötven új hallgató be­iskolázásával a két évfolyam létszáma az 1964/1965-ös tan­évben eléri a 850-et. virágzásban lévő lucernást bepermetezték és ez okozta a méhek elhullását. A megindult kártérítési perben a Pest megyéi bíró­ság a szövetkezetei 50 szá­zalékos kártérítésre kötelez­te. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a kár- megosztás' arányát a méhé­szek javára 90:10 százalék­ban állapította meg. A ha­tározat indokolása szerint a méhészek az államigazgatá­si szervtől kapott közlésben — joggal — megbíztak és ez felelősségük súlyát lénye­gesen csökkenti. A bognár tsz-tagsága Egy villanyerőre berende­zett műhellyel rendelkező bognármester az egyik tsz- be tagként belépett. A szö­vetkezet vállalta, hogy a műhelyért külön fizet és a villanyfogyasztás díját is megtéríti. Amikor azonban ennek a kötelezettségének nem tett eleget, a bognár perit indított. Ä járásbíró­ság végzésében úgy dön­tött, hogy a követelés bírói úton nem érvényesíthető és az iratokat áttette a szö­vetkezet közgyűléséhez. Ezt a végzést a székesfehérvári megyei bíróság helybenhagy­ta. Álláspontját azzal indo­kolta, hogy a törvény értel­mében a tsz-be lépő tag — a közgyűlés határozatának megfelelő térítés ellenében — köteles a közös gazdálko­dás céljára a szövetkezet tulajdonába adni a saját és a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonát képező összes főbb gazda­sági eszközöket. Ez vonat­kozik P tsz-be lépő kisipa­ros és családja tulajdoná­ban lévő olyan gépre és felszerelésre is, ami a tsz. által folytatott üzemi te­vékenység körébe tartozik. A bognár köteles volt fel- szerelési tárgyait a tsz-be bevinni, tehát a műhely használatáért járó díjazásra vonatkozó bérleti szerződés érvénytelen. Egyébként a bognár követelése a tagsági viszonnyal kapcsolatos igény. Márpedig a tsz és tag­jai között ilyen vita el­döntésére — ha a követelés értéke a 300 forintot meg­haladja — kizárólag a köz­gyűlés jogosult. Az igény tehát bírói úton nem érvé­nyesíthető. Rosszul sikerült halastó Sok kár éri a tsz-eket azért, mert szavatossági igé­nyüket elkésve érvényesí­tik. Egy ilyen ügy került nemrég a Legfelsőbb Bíró­ság elé. Egy szabolcsi termelőszö­vetkezet részére 86 kataszt- rális holdon halastó épült. Később kiderült, hogy a tó lecsapoló csatornája elisza­posodott. A szövetkezet ve­zetői ezt különböző terve­zési hibáknak tulajdonítot­ták, s ezért a tervező vál­lalat ellen kártérítési pert indítottak. A nyíregyházi megyei bíróság helyt is adott a keresetnek, de a Legfelsőbb Bíróság eluta­sította. Az ítélet szerint a szövet­kezet kártérítési igényét a tó átvétele után 14 hónap­pal nyújtotta be. Ha a hiba felismerhet® — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság — a megrendelő 8 napon belül köteles a má­sik félhez írásban bejelen­tést tenni. Ha felhívása nem jár eredménnyel, az átvételtől számított hat hónapon belül pert kell in­dítania. Amennyiben a hiba használat közben, vagy hosszabb idő után ütközik ki, tehát rejtett, a megren­delő a felismeréstől számí­tott hat hónapon belül ér­vényesítheti szavatossági jogát. E határidők elmu­lasztása jogvesztéssel jár. Ebben az esetben is ez töri tént: a tsz. nem tavasszal adta be keresetit, amikot a hibát felismerte hanem csak tíz hónappal kérőbb,8 ísv követelésével óik"'ott. H. E. „Mii tenne, ha tűz ütne ki?“ Ellenőrző körúton három járásban

Next

/
Thumbnails
Contents