Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
A tudomány riadója a bölények védelmében Az állattenyésztő ebédre invi tálja a gondjaira bízott bölénye két Öt perc alatt tíz hold meghapiva Repülő földművesek ■— Permetezés 100 kilométeres sebességgel Néhány ezer évvel ezelőtt a bölények még Európa és Ázsia meglehetősen nagy térségein éltek, ám századunk elejére már csupán alig kétezer példány maradt belőlük- De ezek is csak úgy maradtak meg, hogy védett területen, az Észak-Kauká- zus és a belovezsszki erdő rengetegében húzódhattak meg A különböző országok állatkertjeiben . 1927-ben már csak néhány tucat volt belőlük. A tudósok riadót fújtak. Nemzetközi természetvédelmi kongresszust hívtak ösz- sze, amelyen bölényvédelmi társulatot alakítottak. A társulat munkájában aktív részt vállaltak a szovjet tudósok. A világon ma pontosan 502 fajtiszta bölényt tartanak nyilván; ebből 140 a Szovjetunió területén él- A bölény az orosz erdőkben található legnagyobb vad. Hosszg három méter, magassága (a marjától mérve) két méter. A felnőtt hímek súlya 13 mázsánál kezdődik. Jelentős a szerepük az állattenyésztésben. Szarvas- marhával keresztezve rendkívül életképes utódokat hoznak hétre. A bölénytehenek tejének zsírtartalma 9 százalékA kubányi mezőgazdasági főiskolán 1962-ben kísérletezni kezdtek, hogy tehenek és bölények keresztezésével olyan tehénfajtát nyerjenek, amely nagy zsír- tartalmú tejet ad. Kirgiziában az ottani akadémia és a helybeli állattenyésztési kutató intézet munkatársai hústermelési célra igyekeznek egy alkalmas hibridet kitenyészteni. Dél-Kirgizia több' mint 800 ezer hektár kiterjedésű erdeiben kitűnő lehetőség kínálkozik ennek az értékes állatfajtának a tenyésztésére. A múlt évben 325 ezer hcldnyi területen végezték a „repülő földművesek”, a Földművelésügyi Minisztérium' repülőgépes növény- védelmét. Az idén, — a terveik szerint — már 400 ezer ho!dra terjesztik ki működési területüket. A magasszárnyú, sárga- | fekete. lengyel gyártmányú PZ1—101 „Gawéon” típusú repülőgépekből már negyven tevékenykedik országszerte. Többnyire párosával „brigádot’* alkotva, a „megművelendő” területek közelében létesített kis repülőterekről szállnak fel mindössze néhány percig tartó útjaikra. Központi repülőterük Budaörsön van, de a Hanságban, a Tiszántúlon, a Balaton környékén is több körzeti repülőteret létesítettek: a gépek ezekről indulnak a tulajdonképpeni „munkarepülőtérre”, amely gyakran egy-egy legelőrész. Néhány évvel ezelőtt egykét, kiöregedőben lévő, PO—2 típusú kétszárnyú géppel kezdődött Magyarországon a „légi földművelés’* munkája. Előnyeit hamarosan felismerték, hiszen a műtrágyázás, a permetezés és a rizsvetés munkáját semmiféle más módszerrel nem lehet olyan gyorsan, jól és gazdaságosan elvégezni,. mint repülőgépről. Bizonyításul álljon itt egyetlen adat. A repülőgépről szórt gyomirtóval 5 perc alatt lehet tíz holdat „megkapálni”, gyomtalanítani. A repülőgépről végzett mezőgazdasági munkákra leginkább a sík, lapos, nagyméretű táblák kedvezőek. A különleges szárnyszerkezetű „Gawron” gépek nekifutásához terheléssel is csupán 120 méter szükséges, s leszállásuk után mindössze 60 méternyit gurulnak. Biztonságos magasságban, a fák felett repülve közelítik meg a táblát, melynek két végén „jelzők”, színes zászlót kifeszítő segítők jelzik: hol kell megkezdeni és befejezni a szórást? A mezőgazdasági repülés munkafolyamata csupán néhány percig tart. A gép ezután újra feljebb emelkedik, ráfordul a közben egy szórási szélességgel arrébb helyezkedett jelzők adta irányra és most ellenkező irányból szórja végig a tábla mellettes részét. Egykét rárepülés, alig 4—8 percnyi repülés után már vissza is tér a gép újabb anyagért. Ez a munka a gépet és a pilótát egyaránt nagyon igénybe veszi. Közismert, hogy a repülés legnehezebb leszállás. Ezek a gépek egy óra alatt J tel-.«szállást is végrehajtanak. Munkájuk közben a földtől méterekre sőt sokszor csak deciméterekre repülnek, így a pilóta egyetlen hibás mozdulata, figyelmének szemvillanásnyi eltere- lődése már földnekütödés- sel járhat. A mezőgazdasági gépek hasznos terhelése igen nagy. A. „Gawron” például üresen 965 kilogramm, teljes terheléssel. — ahogy a munkarepülés kezdődik — 1670 kilogramm. A légi földművelés világszerte rohamos terjedésének köszönhető, a Szovjetunióban idén már 30 millió holdat művelnek ezzel a modem megoldással — bogy a repülőgépgyárak külön mezőgazdasági repülőgépeket építenek. Ilyen* például a kitűnő, csehszlovák Z—37 „Csmelák” is, amelyből valószínűleg már jövőre vásárol a Földművelésügyi Minisztérium is. így tovább erősödik majd a magyar mezőgazdasági légiflolta. A PZL—101 „Gawron’* gép kerekei szinte érintik permetezés közben a tábla i dicsombokrait. Alaposan kell ügyelnie aa alacsonyan repülő gép pilótájának... (MTI foto.) Baráth Lajos: A példa A családdal még Miskolcon, a Tiszáin ösz- ezeismerkedtem. A férfi gyomorbeteges komorsággal várakozott a sínek mentén, csak néha szólalt meg mély hangon, ilyenkor fiának adott tanácsot. Később a kocsiban is ezzel a szenvtelen arccal nézett maga elé, behúzódva egy sarokba. — Aludni nem szabad! — figyelmeztette a gyereket. Amikor észrevette, hogy a szempillák minden áron le akarnak csukódni, felállította a gyereket. — így! — mondta -— ám a fiú közömbösen tűrte az apai szigort. A feleség harmincéves lehetett; szorgalmasan számlálta a horgolótűje alól kikerülő szemeket. Szőke volt, s ffa is reá hasonlított, de a vékonyságban az apát utánozta a gyerek, míg kettőjükkel ellentétben, az asz- szeny hízásra hajlamos. Amikor a szolnoki személyre átszálltunk, már a nevelésről vitatkoztunk. Elsősorban a gyermeknevelésről, mely — az apá szerint — a világ legnehezebb dolga. Később kijavította önmagát, s megelégedett any- nyival, hogy n világ egyik legnehezebb . munkája ' a gyermekn evei és. — Higyj,e el — súgta bizalmasan a fülembe, talán attól tartva, hogy hatéves fia elles tőle valamit — higyje el, a nevelésben az a legfontosabb, hogy az ember keménységre szoktassa a gyereket — újra megnézte, hogy neveltje szempillái nem záródtak-e össze, elégedetten bólintott, s csak azután folytatta. — Én pedagógus vagyok, elhiheti, hogy értek a neveléshez... Soványas ujjait kitárta, s jelezte, hogy a fellelhető módszerek és elvek mind a tenyerében vannak, tehát a pedagógia összes csínját- binját ismeri; A táj versenyt futott velünk. A gyerek elmerült benne, úgy nézte. — Az is fontos, persze, hogy az ember példát mutasson — s mert az én tanárom izmaival nem nagyon dicsekedhetett — soványos karja seprunyélhez hasonlított, mely egy ízléstelen rózsaszínű ingből mered a világra — levegővel teleszívta horpadt mellkasát, súgy feszített, mint egy igazi kakadu. — Túlságosan szigorú a gyerekhez — ellenkezett vele a feleség, s jóságosán nézett a sápadt süvölvényé- re, aki minden vitánkra fittyethányva, tovább csodálta a tájat. A férj leintette asszonyát, jelezve, hogy ehhez csak ő ért, senki más, tehát jobb, ha hallgat. A vonat ringott velünk, mintha tetszelegni akarna az érett, szép mezőknek, s az időnként felbukkanó akácosoknak. A pillanatnyi szünetet felhasználva — amíg a házas- társalj vitáztak — csatlakoztam a gyerekhez. — Álmos vagy? — kérdeztem, hogy érezze, mellette tartok. — Á! — húzta el keskeny száját. — Csak ez a ringás... — Ha nem szólnál bele az elveimbe, sokkal előbbre tartanák a nevelésemben... — mondta a férj. — A múltkor is, csupa merő kosz volt a gyerek. Te védted, mert hogy a homokban játszott... Játsszon a homokban, én nem mondtam soha, hogy ne tegye. De vigyázzon magára és a ruhájára... Az asszony nem válaszolt. Uj.iai fürgén kötötték a horgokat, s már tenyérnyi csipke bizonyította szorgalmát — Szolnokon alhat... — engesztelődött az apa. — Sokáig kell várakoznunk. Bíztatóan rákacsintottam. — Bírd ki Szolnokig! Valami gyanús huncutság gyúlt a gyerek szemében, de nem szólt. Az alföldi mezők csodálatában ringott hegyhez szokott tekintete. Együtt próbáltuk megfejteni titkát: mikor következhet tanya és mikor gazdasági központ hosszú istállókkal és magas magtárakkal, s hogy a távoli zöldes csík egy szélesen elterülő kukoricás, vagy csupán zöldellő árkokMögöttünk, a kocsiban, csönd volt. Egyszerű, nyugtató szótlanság telepedett az utasokra. A házaspárra is. A nevelés veteránja behúzódott a sarokba, s talán ő is a tájat figyelte. — Jártál már erre? — kérdeztem. A gyerek bólintott. — Nem .szereted, ha a felnőttek oktatgatnak?... Feleslegesen, no, úgy gondoltam Elhúzta száját; Tudtam, nem sokat törődik ezzel. Kikerekedett szemében úszott most a sok látnivaló: a mezőkön, s az akácosokon kívül valameny- nyi állomás, ahol bakterok tisztelegtek a tovagördülő vonatoknak. Az indóházak kihaltak voltak, alig egykét- ember szállt le . vagy utazott tovább. Erős nyári meleg álmosította a vidéket és az embereket. A kerekek is áJmosító dalokat kattogtak. És a csönd, talán a szótlan csönd volt a legnyomasztóbb. Ha a gyerek nem nézi olyan kitartóan a vidéket, magam is elálmoso- dom. * Közeledett a város. — No!?.— nézett rám kérdőn, s figyelmeztetően a gyerek, és az apjára intett. A fáradt arcú, vékony emberke csöndes szusszaná- sokkal aludt. Még a száját is nyitva felejtette, olyan jól eshetett neki a szieszta. Kopaszodó homlokára hullott pár tincs színtelen hajából, ujjaiból. pedig egy nyitott tenyeret formázott, mint amikor 'jelezte, hogy ő a pedagógia minden csin- ját-binját ismeri már. S az arcon kirajzolódott az elégedettsége is, mely ennek tudatából fakad. — Apa! Hallod? — keltetette asszonya. — Át kell szállnunk! A gyerek tapintatosan elfordult. De lehet, hogy a vágányokon tolató szerelvényeket figyelte, nagy ér- deklődéssel. Szabolcs-Szatmárban történt című pályázatunkra érkezett írás Huligánok Az egyik nyíregyházi utcán, 1964 nyarán. Már a második vödör után megállt pihenni. Inas kézfejével elmaszatolta homlokán a gyöngyöző verítéket. Szemei a kapualjban tornyosuló széncsomóra kalandoztak. Még nézni is sok, gondolta, hát még eltrógerolni. Harmadszor töltötötte meg a szenesvödröt, amikor a sarkon nagy hanggal feltűnt öt fiatal fiú. Csönadrág, twistpulóver, hülyegyerek frizura, snassz ődöngés. Egyikük kezében táskarádió: divatos slágert bömböl. Az öreghez érve egyik megáll, a többi odább, egy fa hűvösében' ácsorog. — Hány mázsa ez a ' két vödör szén, fater? Az idős ember fáradt is, dühös is a fickó szemtelensége miatt, de csak odadobja a szót: — Húsz! — Csak húsz...?, csak húsz? Na, ki gondolná. Méghozzá berentei, darabos, ahogy <elT nézem. No, faterkám, emellett is megmelegszik néhányszor, ahogy látom, már benne is van nyakig — böl- cselkedett. Az öreg dühösen nézett rá. Kedve lett volna a lapáttal megegyengetni. A fiú a többiek felé fordult, s odakiabált: — Hé, Jumbó! Gyertek csak vissza! — Na, mi van, Próféta?y — kérdezte ' a táskarádiós, amikor unott képpel visszacammogtak. A Próféta félrevonta őket, elkomolyodott arccal mondta: — Mese nincs! Csinálunk az öregnek egy jó órát. Hadd essen le az álla a bámulattól... A fiúkon látszott a kitörni készülő ellenállás, de szótlanul fogadták a ■ tervet, s szótlanul nézték az öreget. Aztán Jumbó, a táskarádiós, odalépett. — Hová kell ezt a szecskát vinni apa? — kérdezte, megfogta a , kifényesedett lapátnyelet. — Fogja csak ezt a dobozt — adta az öreg kezébe a rádiót. — E$ lessék mutatni az utat ereszkedett meg a hangja, amikor látta, hogy a bácsi csak áll, és tehetetlenül tartja kezében az üvöltöző masinát. — Bácsikám, most segíteni akarunk — mondta a táskarádiós, mert az öreg mozdulatlanul állt tovább. Aztán elindult szó nélkül a fáskamra felé. — Ide, ide kéne. Mind az öten bebújtak a kamra keskeny ajtaján. Vesz- szőkosár, ócska mosófázék került elő. Es megkezdődött a játékos munkaszervezés. — Próféta, tied a lapát! Jenci, Palóka vödörre, mosófazékra! Művész úr, öné a kosár másik füle. Fájdalom, de most, gitározás helyett szénhordás lesz. Nem törődtek tovább az öreggel, aki csak tartotta kezében a rádiót. A fiúk tréfálkoztak, játékosan futottak a teherrel. — Művész úr, nem smakkol a meló? Könnyebb a gitár, mi? — Aztán mind kevesebb lett a szó. Az öt csőnadrágos úgy dolgozott, mintha fizették volna őket. A bácsi álldogált, hol a zsugorodó széncsomóra, hol a kamra felé figyelt, néha el-elmosolyodott a fiúk mókáin. Észre sem vette, hogy a Próféta már a megüresedett járdát söpri. Jumbó, széles kamaszvigyorral az arcán, az öreg elé lépett, s mókás meghajlás közben vette el tőle a rádiót. Gyorsáéi búcsúztak, s nagy zajjal továbbmentek. Az öreg restellkedve nézett utánuk: most jutott eszébe, hogy meg sem köszönte fa segítséget. A túlsó olddlon lakó szomszéd az ablakban könyökölt: tanúja volt a történteknek. Hozzá fordulva mondta az öreg: — Látja, szomszéd, látja, milyen rendes, nagyon rendes huligánok... Reményi Ferenc géplakatos Nyíregyháza, Sóstói út 31. Elkészült az amatőr esi ?lagvizsgáló Elkészült az Uránia csillagvizsgáló új kupolája. A bemutató csillagvizs gáló átépítésének első szakasza most fejeződött be- Elkészült az új kupola és helyén van már a távcső is. Az apró szerelőmunkák elvégzése után, a közeljövőben átadják rendeltetésének az amatőr csillagászok „fellegvárát”. Első képünk a kitűnő csillagászati távcső öss'4gállítását ábrázolja. Orgoványi János és Reindl János műszeres’ végzi a nagy szakértelmei kívánó munkát.
