Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-18 / 141. szám

MEGJEGYZÉSEK Óhaj és tett Egyik járásunk tanácsi ve­zetői keveseltek a párt által előírt tíz százalékos saját erő­ből történő beruházásokat a termelőszövetkezeteknél. Megfejelték még plusz húsz százalékkal. Bár igaz, hogy növekedett a járás termelő­szövetkezeteinek a közös be­ruházása, de nem emelkedett a tervben meghatározottak szerint a parasztok jövedel­me. Orosz Ferenc elvtárs, a párt megyei bizottságának első titkára mondta az egyik ta­nácskozáson: „Az elvi irá­nyú, asztal melletti következ­tetésekben néhány vezető már a kommunizmusban jár, d« megfeledkezik a jelenlegi feladatokról” Akadnak még mindig kisebb vagy nagyobb beosztású vezetők, akik túl akarják lieitálni még a párt és a kormány-határozatait is. Többet szeretnének tenni, mint amennyit a határozatok alapos megfontolással előír- nak. S közben nem veszik észre, hogy pontosan ezzel sértik meg a párt és állami fegyelmet, pénzben és erköl­csiekben is kimutatható ká­rokat okoznak a közösség­nek, s az egyes embereknek A realitást, a valóságot nélkülöző túlbuzgóság rová sara írhatók a százezrekből Gacsályban megépített istál­lók is. Uj tervek alapján épí­tették, a régieket nem talál­ták jónak, Csak egy a kár; az istállókat nem lehet hasz­nálni. Elhamarkodva jelöltek ki tsz-majorokat. Utólag rá­döbbentek, hogy a terület nem felel meg. Pedig a párt és a kormány határozatai er­re is figyelmeztettek. Túlbuz­góságból vállalja az építő­ipar egyes építkezések határ­idejének csökkentését, holott maguk is jól tudják, hogy milyen okok miatt nem tud­ják teljesíteni. Túlbuzgóság­ból kísérleteztek hosszú ide­ig az almatárolóban az alma­osztályozó géppel. Látta min­denki, hogy hiábavaló, s mégis erőszakoltatta a fel­sőbb szerv. Eredménye ez­rekre rúgó kár lett, s a gé­pet kiselejtezték. Üdvös és becsülendő az ügyszeretet, a tenni akarás. De csak akkor, ha az nem megalapozatlan óhajra, ha­nem gondos előrelátásra épül. Farkas Kálmán Desztillált víz és kőkerítés Desztillált vfz helyett a gőzfűtés kondenzvizét hasz­nálják akkumulátorok után­töltéséhez az 5-ös számú Autóközlekedési Vállalatnál. A desztillált víz nem nagy érték, de az éves szükséglet, — a szállítási költségeket is beleértve — több ezer fo­rintra rúg. A kondenzvíz fel­fogása, tárolása csupán fillé­res kiadást jelent a vállalat­nak. Sok üzemnél, vállalatnál és intézménynél megvan a jószándékú törekvés arra, hogy a munka elvégzését, a termékek előállítását a lehe­tő legkevesebb anyagráfor- ditással érjék el. Erre töre­kednek az Öntöde Vállalat 4-es számú, kisvárdai gyár­egységében is, amikor elha­tározták, hogy kevesebb önt­vényből, jobb minőségű ra­diátorokat készítenek. A •műszaki gárda hosszas kísér­letezés —- olykor kudarcok —- után olyan új típúsú radiá­tort állított elő, amelynek súlya négyzetméterenként öt kilóval kevesebb. Az új tí­púsú gyártmányt ebben az evpen még nem tudjak min­den méretben készíteni; ez fokozatos átállást igényei. Mégis mintegy ötmillió fo­rintot takarítanak meg vek a vállalatnak 1964-ben. A gazdasági vezetők sok esetben hajlamosak arra, hogy csak a nagy volumenű munkáknál törekednek a ta­karékosságra, elhanyagolják a kisebb kiadásokkal járó költségek ellenőrzését. Külö­nösen divik ez az építőipar­ban, ahol a nagy beruházá­sok mellett már kevesebb gonddal használják fel a fel­vonulási épületekre biztosí­tott keretet. Gondosabb elő­relátással például sok felvo­nulási épületet lehetne úgy megépíteni, hogy azok végle­gesen is — esetleg lakás cél­jára —r megmaradhatnának. Évente — csak az ÉM. Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat esetében is — milliós kiadás ez a népgazda­ságnak. S ebben nemcsak a kivitelező, hanem a tervező és beruházó is hibás. Üdvös dolog, hogy Nyíregy­házán föld glá helyezik az elektromos- és telefonkábele­ket, folytatják a víz- és csa­tornahálózat építését. Sajnos — és ezt ngp, mint nap szo­morúan tapasztaljuk — ezek a munkák sokszor nincsenek összhangban. A frissen épült utakat, járdákat felbontják, tönkreteszik az alig pár hó­nappal, vagy nappal előbb beparkosított tereket. Háza­kat tataroznak, amelyeket egy-két éven belül lebontás­ra ítélnek. A spk közül csupán egy példa. A Rákóczi utca és az Egyház utca sarkon lévő el­avult kerítés sokáig csúfítot­ta a környéket, meglazult téglái veszélyeztették a járó­kelőket. Lebontása, vagy ide­iglenes megjavítása feltétle­nül szükségessé vált már- Hosszas huzavona után le is bontották, s mintegy har­mincezer forint költséggel teljesen új téglakerítést épí­tettek a helyére. Rövidesen új irodaépület kerül pda... Jó lenne — ha elsősorban Nyíregyházán nagyobb gonddal irányítanák, koordi­nálnák a különböző szervek, vállalatok tevékenységét. Fokozottabb munkavédelem a nyári munkák idején Tóth Árpád Mentés Verófényes volt a reggel. A szoba a nyitott ablakon át valósággal itta magába a Nap enyhét, meg a friss le­vegőt. Nyújtogatták nyaku­kat a FiledendFon levelek. Megérezték a tavaszt, majd kiugrottak a kis háromlábú gyékény állványból. Munká­ba indulás előtt kiraktuk a cserepes virágokat az ablak- párkányra, hadd hízzanak, nyúljanak. Délután vihar söpört vé­gig a városon. Száraz, ten­gernyi port kavaró vihar. Öt után megálltunk két emelet magasban lévő ablakunk alatt Néztük a kaktuszt. A nagy zuhanás végén darabok­ra hullott cserepe, a gyöke­rekről lehullott az éltető föld, ágai el töredeztek. Ajándék volt, nagyon sajnáltuk.” NÍPcs mit tenni, kibodjuk a sze­métbe.” Mégis felvittük épen maradt részét s egy üres cserépbe helyeztük. Most virág piroslik rajta. Vendégeink megcsodálják, s mi sose mulasztjuk el végig­mesélni a történetét a vihar­tól mostanáig. Elnézem ezt a szív alakú kis virágot, ahogy ott trónol az állvány tetején s ggy so­főr jut az eszembe. Fiatal volt, jól keresett, könnyen élt. Talán éppen ez okozta a bajt: elcsípték feketefuvaron. Ráadásul amikor belelehelt a szondába, kimutatta az alko-' holt. „Biztosan kirúgják.” Nem rúgták ki, csak alacso­nyabb beosztásba, pakoló­munkásnak sorolták fél évig. Első botlása volt, megbánta, becsületesen dolgozott, s hat hónap múltán visszakerült a voláp mögé. Hallom, azóta a brigád, amelynek ő is tagja lett, elnyerte a szocialista címet. Ha mi a kaktuszt kidob­juk, elpusztul. De nem dobtuk ki. Angyal Sándor A nyári mezőgazdasági mun­kák munkavédelmi szempont­ból ig különös figyelmet érde­melnek. A növényvédőszerek nagymértékű alkalmazása, az aratás-cséplés, s az ezzel kap­csolatosan növekvő szállítások egyrészt jobban igénybe ve­szik az emberi szervezetet, másrészt megkövetelik az óvó rendszabályok fokozottabb be­tartását. Ennek elmulasztása sok balesetet okozott már. Ezekről a tennivalókról be­szélgettünk Varga Endrével, az SZMT munkavédelmi főfel­ügyelőjével. — Mit mutat a mezőgaz­daság nyári baleseti statisz­tikája? — Elsősorban arra figyel­meztet bennünket, hogy a nyá­ri időszakban még inkább tartsuk be a munkavédelmi követelményeket. Esztendőről esztendőre kimutatható, hogy június, július, augusztus és szeptember hónapokban fordul elő a legtöbb baleset a mező- gazdaságban. E négy hónap alatt következik be a mezőgaz­daságban előforduló évi balese­teknek az ötven százaléka. És különösen kiugró e szempont­ból is július és szeptember. i— Sajnálatos példák vannak megyénkben is arra, hogy a nyári munkák idején nemcsak növekszik a balesetek száma, hanem súlyos, sőt halálos ki­menetelű sérülések és megbete­gedések történnek, mind a per­metezési, mind az aratás-csép- lési és szállítási munkálatoknál. Emlékezetes az elmúlt nyáron az Apagyi Állami Gazdaságban és több tsz-ben a növényvédő­szerek okozta mérgezések. Apa- gyon ennek halálos áldozata is volt. Ezek abból származtak, hogy a permetezett gyümölcsből fo­gyasztottak. Dp származtak és származhatnak mérgezések ab­ból is ha a növényvédőszerek­kel dolgozók nincsenek megfe­lelően oktatva, nem tartják be az óvó rendszabályokat, el­hanyagolják a felügyeletet, vagy az előírt védőöltözetet nem kapják meg, vagy ha megkapják, nem használják. — Az óvó rendszabályok be nem tartása miatt a cséplési munkálatoknál is előfordultak súlyos, halálos balesetek- Ta- Vály nyáron például a Kálló- semjénben dolgozó Nagykállói Gépállomásnak volt súlyos bal­esete. Az ideiglenesen beállított és oktatásban nem részesült etetőnek a cséplőgép dobja mindkét karját leszakította. DeJ több kisebb baleset fordult elő más gépállomásoknál is. Gya­koriak a súlyos és tömeges bal­esetek ilyenkor a szabálytalan szállításoknál is. Ez egyrészt abból származik, hogy pem tart­ják be azt a biztonsági előírást, mely szerint a rakomány tete­jén személyeket szállítani nem szabad. Származik abból is, hogy a személyszállítások ese­tében sem tartják be az előírá­sokat. Nem gondoskodnak a pótkocsinál oidalmagasító desz­káról, rögzített ős kellő számú ülőhelyről, nem jelölnek ki személyszállítási felelőst. Ebből a múlt nyáron egy halálos és 55—60 kisebb-nagyobb sérülés történt. 500 munkavédelmi őr az aratás-cséplés balese* mentessége érdekében Az évi balesetek feie 4 hónap alatt lönénik — Hogyan lellet védekez­ni a nyáron előforduló bal­esetek ellen? — Elöljáróban fel szeretném hívni a figyelmét minden me- zőgazdasági üzem vezetőjének, a mezőgazdaságra vonatkozó balesetelhárítási és egészségvé­delmi övó rendszabályokra, amelyek könyvben is le vannak fektetve. Sajnos az a tapaszta­latunk, hogy ez a könyv sok mezőgazdasági üzemünknek nincs meg. Ami a védekezést illeti, a növényvédőszerek használatánál elsősorban a kö­vetkezőkre hívnám fel a fi­gyelmet. Növényvédőszerekkel foglalkoztatni csak IS évnél idősebb és arra orvosilag is alkalmas személyeket szabad, őket különleges és ismétlődő oktatásban keli részesíteni. Biz­tosítani kell a folyóvizes mosa- kodási lehetőséget, az előírt vé- déöltözetet, s ennek a haszná­latát szigorúan meg kell köve­telni. Fontos szabály, hogy szeles időben permetezni nem szabad. A permetezett gyümöl­csös felügyeletéről is gondos­kodni kötelesek, s nem elegen­dő csak a figyelmeztető táblák. — Aratásnál, eséplésnél fon­tos a mosakpdási lehetőség és a jó ivóviz biztosítása. Az erő- és munkagépeket a munkába állítás előtt biztonsági szem­pontból újra vizsgálják meg. Cséplőgépeknél a legveszélye­sebb rész az etetőszáj. Ezt lás­sák el becsúszást gátig oldal­deszkával, dobszáj'fedővel. Az etetők és a kévevágók testhez simuló ruhával és védőszem­üveggel legyenek ellátva. Le­gyen a csépiőcsapatnak megfe­lelő mentőfelszerelése. A csép- iőcsapatokat megfelelő baleset- elhárítási oktatásban részesít­sék. Sok baleset származik ab­ból is, hogy a villákat, geyeb- lyéket szétdobálják, s belelép­nek. Ezeket az arra kijelölt he­lyen tárolják. A dohányzási ti­lalmat szigorúan tartsák be. A mezőgazdasági üzemek ve­zetői az előírásoknak megfe­lelően, rendszeresen, hetenként tartsanak biztonsági szemlét a cséplési munkáknál. A hibák megszüntetéséről azonnal gon­doskodjanak. — Hogyan segít: ereknek a rendszabályoknak a be­tartását az SZMT munka­védelmi felügyelőség«? — Ebben az időben fokozot­tabb ellenőrzéseket végzünk. Az SZMT munkavédelmi fel­ügyelői mellett 28 társadalmi ellenőr is segít, akiket mi vizs­gáztatunk le. Ez azonban nem elegendő. Mezőgazdasági üze­meinkben 500 munkavédelmi őrünk is munkába áll. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomá­sok vezetői, az üzemi szakszer­vezeti bizottságok és a párt- szervezetek i* segítsenek eb­ben a munkában, mert azt 6z®- retnénk, hogy a kitűzött határ­időre és a baleseteket a leg­minimálisabbra csökkentve fe. jeznénk be az aratást-esépíést és a betakarítást. V. K. Öntők, kánikulában Munkahely 47 fok melegben — Ebéd két c-apolás közben — Amíg a radiátor elkészül Ahol Korcsmám« Ferenc hajlong egy műszakon át, 47 fokot mutat a hőmérő. — Ez még a jobbik eset. De amikor fülledt, mozdulat­lan a levegő kinn is, az ember majd belekábul a nagy forróságba. Gsercsa István és Csonka István bólogat: úgy bizony, sajnos. Arcukon, homlokukon verejték fénylik. Meztelen felsőtestük koromtól fekete. Csonka: Nehéz kenyér ez, kérem. Kinn kánikula, belül valóságos katlan, nincs hova bújni a forróság elől. Dehát Vállaltuk, s a munka nem állhat. Nem győzzük inni a vizet. NAPONTA 15-* 20 LITER VÍZ — Mennyit , fogyasztanak naponta? Csercsa: Van úgy, 15—!0 literrel. Meg se kottyan, Ki­izzadjuk. Korcsra áros: Tizennégy éve dolgozom itt, a kisvárdai temperöntödében, de torokfá­jásom még nem volt. Csak a fáradtság. Sokat kivesz az emberből a nyár. Innen, a radiátor készítő ŐSZ Állványozó munkások je­lennek meg a Zrínyi Ilona utcán. Leállítják az oszlopo­kat, felállítják a létrákat, le­rakják a fapallókat, majd befedik gyékénnyel. Elkészí­tik a feljárót, s megkezdik a sarki épület tatarozását. — Végre — sóhajtanak fel a városi emberek. Néhány munkás felmászik az állványokra, s leverik a falakat. Verik, verik egész télig. A? egész kép, mint egy őszi építőipari hangulatkép. TÉL Az állványok állnak, a munkások elvonultak. Az ár­kádok esténként benépesül­Miivészek nek. Esőben ide húzódnak az emberek. Nézik a kirakato­kat. Nappal viszont bujócs­kát játszva, az oszlopokat ke­rülgetve jutnak be az üzle­tekbe. Ez eltartott tavaszig. Ha megfestenékféli idill. TAVASZ 4 bujócskajáték még min­dig tart. Még senki nem ver­te be a fejét, s tégla, vako­lat sem sebesitett meg sen­kit. Semmi baj. Újra megje­lennek a munkások. Újra el­kezdik a falat verni. Végre elkészülnek, IJgy néz ki az épület mint egy absztrakt festő műve. NYÁR Elkezdik az absztrakt mű átalakítását. Húsz-harminc ember hemzseg az állványo­kon. Négy öt dolgozik, a töb­bi cigarettázik, traccsol, megbeszéli a Spartacus ve­reségének okait vagy éppen dirigál. Néha egy-egy rödör mal­tert felküldenek. Kezdik a falakat malterral bekenni. Lassan, óvatosan. Jó munká­nak idő kell. Készülnek az őszi tárlatra. a t) öntöde művezetői szobájából jól látni, hogyan csap ma­gasra néha a kékes láng a kemencénél. Szemüveget vi­selő formázok alakja világo­sodik meg a szikraesőben. — Nem félnek a pattanó fűztől félmeztelen? Csonka: Megszoktuk. Egyéb­ként is, ahogy ráesik a bőrre, mindjárt lepereg. Csak ha a kötény szíja alá bújik, akkor éget. Rágyújtunk. Ok kossutho- sak. Reggel nyolckor kezdtek, most tíz óra múlt. Kijár egy kis szusszantás. Mondom, mindjárt itt az ebédidő. Csercsa: Az öntök másként számolnak. Mi tarisznyából ebédelünk, akkor, ha éppen áll az öntés. „PEDIG ETTQL FÜGG ITT MINDEN" i Korcsmán» elmosolyodik: — Vannak akik a sörkert­ben kérik a panaszkönyvet, ha tizenöt perc után nem hozzák a hideg italt. Nézné­nek csak meg bennünket. Csonka: Egy műszakban átlag 60—70 mazsa folyékony vasat öntök. Egyikőjük így folytatja: — Valamit nem értünk mi, kérem. Igaz, összejön a havi kétezerhét-nyolcszáz forint, de a legrázósabb munkát, az öntést számolják a leggyat- rábban. Korcsmán»: Pedig ugye, ettől függ itt minden. Ha jól öntünk, kevés a selejt. De mert erre kicsi a tarifa, bele­kapunk más munkába is, az öntés kárára. Csercsa; Ezen igazítani kel­lene. KÉRÉS VÉDŐITAL­ÜGYBEN — Félliter tej jár, meg 1* kapjuk tisztességesen. De ilyenkor, nagy melegben nem ihatja az ember arra a te- ménytelen sok vízre. — Jobb lenne egy kocka sajt. Vagy gyümölcs, mint másutt. Azt ej. lehet tenni, nem savanyodik meg. A közben betoppanó Szabó főmérnök igenlően bólogat: „Ezt felül kell vizsgálni." Kérdem, hogy szolgál a* egészség? — Tűrhető. Van üzemi or­vos, meg rendszeres ellenőrzé­sen esünk át. Korcsmárog: Egyszer fel­idegesített a doktor. Beme­gyek, mondom, szédülést ér­zek. Megnézett, hát azt mond­ta, nincs nekem kutya ba­jom. Pedig bizonyisten volt. Öt gyermekem van, kell a forint, nem akartam én ki­erőszakolni a kevesebb táp­pénzt, „HÚZOK EGY VEDÉR HIDEG VIZET'* — Műszak után mi a prog­ram? Csonka: A fiatalabbja csi­nál inkább programot. A csa­ládos ember igyekszik haza, különösen a bejáró. Korcsmáros: Hazamegyek, húzok egy vedér hideg vizet a kútból, áztatom a lábamat. Ez nagyon jó érzés, egészen belezsibbad a húsom. Aztáa ledülök és hamar elalszom. Kintről intenek, kezdődik az öntés.1 Százkilencvenezer négyzet- méter radiátort vár az idén Kisvárdától az építőipar, a* ország. Lakásokba, középüle­tekbe kerülnek, százezrek ké­nyelmére. S hogy jó minőség­ben, erről tanúskodik a gyár sikeres szereplése az idei Budapesti Nemzetközi Vásá­ron. Korcsma rosék nem hi ab# állják a forróság ostromát A. 8. Eíütan szinte egyszerre ké­rik, írja meg az újság a vé­dőital-ügyet 1964. június 18. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents