Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-17 / 140. szám
Megnövekeített feladatokat látnak el a szabolcsi építők Földgázfogadó állomásokat terveznek — Hét év, hétszeres kapacitás Az elmúlt öt évben fokozódó tevékenységet fejt ki megyénkben az építőipar. Üj üzemek, gyárak, iskolák, művelődési házak egész sora készül, családok ezrei költöznek új otthonukba. Százszámra épülnek a dohánypajták, istállók, műhelyek és egyéb gazdasági épületek. Gyors ütemben korszerűsödnek a megye útjai, vasútjai. Évente 200 tervdokumen táció A Nyíregyházi Tervező Iroda alig egy évtizedes múltra tekint vissza. Az első tervező részleg húsz emberrel a Debreceni Tervező Irodához tartozott. Ekkor még csak kisebb építkezések és átalakítások tervezésére kaptak megbízatást. A tervező részleg ez idötájt gyakran cserélt gazdát, míg végül 1960-ban megalakult az önálló, tanácsi Tervező Iroda, Rövidesen elkészül az új, hárommillió forintos költséggel épülő irodaház, amelyben már kilencven ember megy át dolgozni. A Tervező Iroda kollektívája készítette az azóta már országos hírűvé lett Zrínyi Ilona Gimnázium tervdokumentációit. Itt tervezték a város déli alközpontjának épületeit, s az SZTK székhazát. Az ő nevükhöz fűződik a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat rekonstrukciós terveinek elkészítése. Rövid működésük alatt mintegy 2—3 ezer tervdokumentáció került ki az irodából. Egy évben átlagosan 200-at készítenek el. Az irodában tovább folyik a nyíregyházi állomás előtti tér beépítésének tervezése és az északi alközpont tervdokumentációinak elkészítése. Legnagyobb munkájuk egyike lesz még a földgázfogadó állomások telephelyeinek megtervezése. Az évente elvégzett tervezői munka értéke ma már meghaladja o két, hárommillió forintot is. 32-töl 228-ig Az építőipar fejlődését talán a legjobban az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat 17 éves fennállása szemlélteti. Az alakulás évében 105 dolgozóval mindösz- sze 20 millió forint értékű munkát végeztek. Az elmúlt évben a termelési érték már meghaladta a 358 milliót és ez évben pedig 391 millió forint értékű munkát kell elvégeznek. Jelenleg már 3878-an dolgoznak a vállalatnál. Míg 1957-ben 32 létesítményt adtak át, a következő évben már 46-ot, s végül az elmúlt évben már 287-et. 1958-ban az átadott lakások száma még csak 186 volt, míg 62-ben a tervezett 390 helyett 405-öt adtak át. Legnagyobb fejlődést az 1957-től eltelt időszakban ért él a vállalat. Hét év alatt a vállalat kapacitása hétszeresére emelkedett. A vállalat 1500 szabolcsi diák dolgozik építőtáborokban * Sokan kötöttek szerződést helyi állami gazdaságokkal és termelöszövetkezetékkel Az előzetes program szerint a Szabolcs-Szatmár megyei diákok jól használják fel a nyári szünetet. Jut idő munkára, üdülésre és pihenésre egyaránt. Az ország különböző részein lévő építőtáborokban: Lakitelet ken, Balatonújhelyen, Balaton- aligán, Izsákon, Jászalsószent- györgyön kéthetes váltásokkal összesen 1500 szabolcsi diák — 1100 leány és 400 fiú — dolgozik majd. Az első csoport június 28-án indul Lakitelekre. Ezt követően váltásokkal még három csoportban összesen 400 leány tölt két hetet. Baiatonúj- helyen július 12—27 között 430 középiskolás, ugyanebben az időben Balatonaligán 30 főiskolás leány dolgozik. Izsákon július és augusztus közepén két csoportban 230 leányt foglalkoztatnak. A jászalsószentgyör- gyi táborban július 12-től augusztus 22-ig kéthetes váltásokkal három csoportban majd. nem 400 középiskolás fiú tevékenykedik majd. Júliusban és augusztusban balatonszabadí és balatonaligal vegyes, illetve a balatonújhelyi leány üdülőtáborban 70 szabolcsi diák tölt égy-egy hetet. A középiskolások szinte megy eszérté rövidebb-hosszabb időre bekapcsolódnak a nyári mezőgazdasági munkákba. A Nyíregyházi Kölcsey Gimnázium tanulóinak egy csoportja a most felépített konzervgyárral kötött szerződést. Az újfehértói általános gimnázium ta* nulói közül 28-an a helyi állami gazdasággal 60 munkaórára szerződtek. Míg ugyanennek a gimnáziumnak 41 tanulója az egész nyári idényre szerződött a termelőszövetkezetekkel é$ állami gazdaságokkal. nevéhez fűződik a megye számos nagy ipari beruházásnak elvégzése, mint például a dohányfermentálógyár, almatároló, cs a most üzembe helyezett konzervgyár, számos állomási felvételi épület. Háromszáz munkahely, százmilliós munka A Szabolcs-Szatmár megyei Építő- Szerelő Vállalat éves termelési értéke 1960-ban még csak 40 millió forintot tett ki. Az ez évre tervezett munka értéke már meghaladja a 100 milliót. A jelenlegi 300 munkahelyen 872 munkás dolgozik. Az elmúlt évben különösen a dohánypajták építésében értek cl szép eredményt: 202-őt adtak át rendeltetésének. A 14 évvel ezelőtt alakult vállalat 28 emberrel kezdte a munkát és csak 216 ezer forint értékű állóeszközzel rendelkezett Az állóeszközök — épületek, gépek és felszerelések — értéke ma meghaladja a 13 és fél millió forintot. Az egy munkásba jutó termelési érték az 1960 évi 97 ezer forinttal szemben az elmúlt évben meghaladta a 103 ezer forintot ★ A Közúti Üzemi Vállalat á legrégibb üzemek egyike a megyében. A mintegy 2000 kilométer hosszúságú úthálózat karbantartása, állandó korszerűsítése nagy feladat. Ennek ellenére elérték, hogy a megye első helyen áll az -útkorszerűsítési munkák végzésében. Felszabaduláskor a megye úgyszólván alig rendelkezett korszerű, pormentesített közúttal. Ma már az úthálózat fele, ilyen. Az utóbbi években átlagosan évi 100 kilométernyi útszakaszt korszerűsítenek. Ez azt jelenti, hogy Ilyen ütem mellett tiz év múlva a megyében megszűnik a makadámút. Az építőiparban ma már fontos szerepet töltenek be a kisipari szövetkezetek is. A 42 szövetkezet közül jeiénleg több. mint húsz foglalkozik építőipari, vagy ezzel kapcsolatos tevékenységgel, A szövetkezeti építőipar az idén 120 millió forint értékű munka elvégzését vállalta. Ebből a lakosság részére végzendő munka 35 millió forintot tesz ki. Ebben az évben összesen 300 lakást adnak át a megyében, közöttük százat Nyíregyházán. A Nyíregyházi Építőipari Ktsz. a városban rövidesen megkezdi a háromemeletes lakóházak építését is. T. A. ARCOK, EMBEREK Az ösztöndíjas Ösztöndíja»?..: ■— Kiss Ernő. öt “miitik a tanácson, a termelőszövetkezetben, mindenütt. Pedig nem egyedüli fiatalember, akit a vajai Béke Tsz taníttat. De Kiss Ernő már tavaly nyáron is szövetkezetben dolgozott, néhány hét múlva államvizsgázik, na meg ő a vajai labdarúgó-csapat egyik legnépszerűbb játékosa is. A következő hetekben azonban nem a sportkedvelők, hanem a játékos szurkol. Nagy dolog az államvizsga. Eddig erős jó rendű volt. Mór a középiskolában is. Ha a borászat egy kicsit jobban megy, most év végén jeles lehetett volna. A szoba befüggönyözve, az asztalon rengeteg könyv, jegyzetek. Még egyszer mindent át akar venni. Ki tudja, hány ezer oldal. Dehát júl. 5-ig még van idő. A napi penzumot mindig pontosan elvégzi. Edzésre a futballpályán most nem jut idő. Legfeljebb estefelé van egy-két szabad óra, s azt a kertben tölti. Szülei házatá- ján van vagy 30 gyümölcsfa, egy kis szőlő, ez mindig ad munkát. A ma esti program: permetezés. Szégyen lenne, ha elhanyagolná. Hogy bízná rá akkor a termelőszövetkezet az 509 hold gyümölcsöst, meg a szőlőt. Azért fizetnek havi 800 forint ösztöndíjat, hogy megbízható gyümölcsészük legyen. Megbízható! A tanácselnök használta ezt a kifejezést, mégpedig olyan hangsúllyal, mint ami mindennél fontosabb. Hiszen nemcsak a szaktudást jelenti, hanem azt is, hogy az ösztöndíjasra mindig és mindenben számíthatnak. Tavaly nem volt megfelelő ember, akit a dinnyével piacra küldjenek. Kiss Ernő szívesen vállalkozott, s hetekig árult. És milyen sokat jelent, hogy nem kell az ösztöndíjasnak magyarázni, hogy melyik a Tóth Ádámné féle dűlő, vagy a Kendi tag. Ismeri a határt, mint a tenyerét. Az emberektől pedig úgy kér, vagy ad tanácsot este, mint otthon a kiskertben az apjától, vagy az apjának. Gyermekkora óta ismerik a faluban. Látták amint vonattal járt naponként á nyíregyházi Kossuth Gimnáziumba. Most mióta a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gyümölcs-szőlő tagozatának hallgatója — az állomásra menet — meg is állítják néhány szóra a tsz-tagok, brigádvezetők. — Beállt az új telepítés, Ernő — újságolja a brigád vezető, s az ösztöndíjas gyorsan kiszámítja, hogy mennyi termés várható a most termőre fordult szakaszról. ■— Aztán hány vizsgád van még hátra? — Még négy. — Jól megy? — Jól. — Na, csak igyekezz. Mi permetezünk ma. Még esik néhány szó a vegyszerekről, kártevőkről, s Kiss Ernő elindul a vonattal. A vizsgáztató előtt már nem izgul. Tanult a könyvekből, de tanult otthon is, régi kertészektől, futó beszédekből, a kis házi kert és az 500 hold fáitól. Nyugodtan vizsgázik, s nyugodtan megy majd dolgozni is. Haza megy. Gyarmati Béla Tar Balázs a nábrádi Béke harcos Tsz 65 éves kerékgyártója munkában. Hammel József felvcMn 35 új óvoda kevés Nyíregyházán is lehetőség lenne az óvónőképzésre A technikai személyzet is legyen rátermett Néhány erősen szorító gond közül az óvodai elhelyezés és gondozás körülményeit vette legutóbb szűrő alá a megyei pártbizottság. Éhhez meghallgatta a legilletékesebbeket, az óvodák dolgozóit, vezetőit, hogy mind megközelíthetőbbé váljon a sok ezer szülőt érdeklő téma. 132 százalékos kihasználtság Évek óta foglalkoztatja a községeket, nemkülönben a várost, hogyan lehetne csökkenteni az óvodák zsúfoltságát, amely még mindig magas. A megye óvodáinak kihasználtsága 132 százalékos, de vannak helyek, ahol ez még ennél is magasabb. Az elmúlt három év alatt főképp helyi erőforrásokból 35 óvoda létesült a megyében. Ez jócskán javított a helyzeten, azonban nem szüntette meg az óvodagondokat. Nem sikerült így sem elérni, hogy áz óvodáskorú gyerekek többsége óvodai gondozást kapjon, s felkészüljön az iskolai munkára. Ugyancsak hátráltatója a férőhelyhiány a nők elhelyezkedésének, szakmásításnak, továbbtanulásuknak. Ilyen szempontból jogos a szülők, csakúgy mint az óvodák vezetőinek, dolgozóinak türelmetlensége, hogy megalapozzák mindenütt a tartalmas óvodai nevelés feltételeit. Mindez azonban puszta türelmetlenséggel nem oldható meg. Az óvodagond, legalábbis, ami a férőhelyeket illeti csak ott és akkor oldódik meg, ahol közüggyé vált ez, s nem sajnálják a községfejlesztési alapot, a társadalmi munkát és a sok hasznos ötletet tőle. Szarvas nincs közel Az iméntiek ajsmban csak a gond egy részét érintik. Az, hogy elegendő hely legyen az óvodákban, kielégítő legyen a tárgyi ellátás, ahhoz az óvodai személyzet kiegészítése is szükséges. Megyénkben nemcsak tanítói, tanári állások vannak betöltetlenül, akad óvónőhiány is. Szarvas, ahol a felsőfokú óvónőképző intézet működik, nincs közel, s elég nagy munkával jár a szabolcsi óvónőjelöltek iskolára küldésé, egyrészt a kötött létszám, másrészt a kollégiumi elhelyezés miatt. Nyíregyházán a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben meglennének az adottságok arra, hogy óvónőket is képezzenek megyénknek. A feltételek kedvezőek: jelenleg tíz növendékre jut egy felnőtt oktató, — ez szinte ideálisnak mondható. Némi erőfeszítéssel a kollégiumi ellátást is tető alá lehetne hozni. Ehhez azonban a Művelődésügyi Minisztérium hozzájárulása, intézkedése szükséges. Teljesen persze ez sem venné le az illetékesek válláról az óvónő-utánpótlás nevelését. A jelenleginél sokkal jobban kiterjesztett levelező oktatás, s ennek szakszerű összefogása, a felsőfokú tanítóképző közreműködésével — enyhítene még á helyzeten. Sok a papírmunka Nem kevés nevelésen kívüli elfoglaltsággal jár az egyébként is a kívántnál nagyobb gyerekszámmal foglalkozó óvónők, különösen az óvodavezetők beosztása. A vezető óvónő szinte adminisztrátor, gondnok, könyvelő, a sok papírmunka elvonja az óvodai nevelés bonyolult munkájának irányításától. Márpedig az iskolareform komoly feladatokat ró az óvodákra. Célszerű lenne alkalmas időpontban megvizsgálni annak lehetőségét, hogy ahol nincs önálló gondnokság, két-három óvodának engedélyeznének egy „papírmunkás” kulcsszámot. Az óvodai vezetéssel függ össze, hogy az óvónők szakszerű és lelkiismeretes munkájának jó kiegészítője legyen az úgynevezett technikai személyzet. A technikái személyzet némely tagja nemhogy b minimális pedagógiai érzéket is nélkülözi, de a helyes, szabatos magyar beszéddel is adós marad. Iskola és óvoda A korszerű óvodai elhelyezés és nevelés nélkülözhetetlen feltétele a2 óvoda és az iskola jó kapcsolata. Ma még ez sem megfelelő mindenütt. Némeiy iskolaigazgatónak nem futja többre az erejéből, minthogy megnézze mi lesz a heti étrend az óvodában. De elmarad az óvodai tartalmi munka elemzése. Kevés szakmai segítséget kapnak főként a fiatal óvónők. Nem kap eléggé szerepéhez mérten hangsúlyt az igazgatók munkájában az óvodákkal való foglalkozás, az igazgatók továbbképzésén se jut erre kellő figyelem. Objektív akadályok is vannak, mint például Nyíregyházán a II. sz iskola és a hozzátartozó három távol fekvő óvoda gondozása. Hogyan is lehetne kilométeres távolságokra kivetíteni az iskola felügyeletét, kapcsolatát. Ez csak úgy, mint a már említett néhány nagyobb gond, központi elrendezést kíván. Elsősorban azért, mert az iskolareform fontos célkitűzése az óvodai és az iskolai nevelés összhangjának megteremtése. Lehetne még említeni idevonatkozó gondokat, mint az óvodák látszólag kis jelentőségű erőfeszítéseinek lebecsülése — Dombrádon még a törmeléket is sajnálják az óvoda babaházától, s igy tovább. Másutt a beruházásnál hajlamosak megfeledkezni az óvodabővítésről, avagy az óvónői lakásról. Végül is: az óvodagondok nem választhatók el a többi hasonló természetű feladattól. Nem tűnnek el máról holnapra^ de zömében megszűntethetők< főleg, ha a községi szervektől a megyei, sőt országos szerve^ kig nem sajnálják a törődés^ ettől a társadalompolitikai fel* adattól. Páll GézT
