Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-17 / 140. szám

Világpolitika sorokban Az amerikai külügyminisz­térium tiltakozása ellenére pénteken Havannába érkezett újabb amerikai diákcsoport 15 tagja felajánlotta, hogy „szerény hozzájárulásként a kubai nép forradalmához'’ vért ad a kubai országos véradó központban. Chcddi Jagan, Brit-Guayana miniszterelnöke U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett leve­lében tiltakozik az ENSZ-nél az ellen, hogy Tuyt angol kor­mányzó — megsértve az al­kotmányt — elrendelte Brind- ley Benn miniszterelnök-he­lyettes letartóztatását. Tizenhárom napig tartó hő­sies küzdelem után véget ért a nigériai munkások országos sztrájkja. Amint ismeretes, a sztrájk azért robbant ki, mert a nigériai kormány nem tette közzé a bérek és a fizetések általános felülvizsgálásával megbízott Morgan-bizottság jelentését ismertető fehér könyvet. Amikor s lagosi munkások ez ellen tüntetéssel tiltakoztak, a rendőrség bru­tális támadást intézett a tün­tetők ellen. Rusk, amerikai külügymi­niszter kétórás tájékoztatást adott a szenátus külügyi bi­zottságának zárt ülésén a délkelet-ázsiai helyzetről. Rusk maga a külügyi bizottság Ülése után nem volt hajlandó mdlatkozni az újságíróknak az mnerikaiak laoszi repülései­ről, azt azonban elismerte, hogy az amerikai gyártmányú, de laoszi pilóta által vezetett repülőgépek „igen tevéke­nyek”. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint a Mobutu tábornok által vezetett kor­mánycsapatok Kivu tarto­mányban folytatják a haza­fias erők elleni büntető had­járatukat. Washingtoni jelen­tés szerint az amerikai külügy­minisztérium cáfolta azt a hírt, hogy a kívui felkelők el­leni műveletekben részt vevő kongói repülőgépeket ameri­kai pilóták vezetik. Varsó, (MTI): A Lengyel Egyesült Mun­káspárt IV. kongresszusa ked­den délelőtt Varsóban a Kuli- túra és Tudomány Palotájá­ban folytatta tanácskozásait. Megkezdődött a vita a Köz­ponti Bizottság beszámolója lelett. A délelőtti ülésen tíz küldött szólalt fel. Beszédet mondott Nyifcolaj Podgornij, az SZKP Közpon­ti Bizottsága küldöttségének vezetője. Pcdgornij tolmácsol­ta az SZKP Központi Bizott­ságának és elnökségének, az egész szovjet párt és nép üdvözletét és elismeréssel szólott a népi Lengyelország két évtizedes építésében kiví­vott gazdasági, politikai, tár­sadalmi, kulturális és tudo­mányos eredményeiről. — Pártjaink és országaink közösen lépnek fel nem­zetközi téren is — hang­súlyozta Podgornij. Mind Lengyelország, mind pedig a Szovjetunió külpoliti­kájának szilárd alapja a különböző társadalmi rend­szerű országik békés együttélése. Podgornij a továbbiakban méltatta a Lengyel Népköz- társaságnak a nemzetközi fe­szültség csökkentéséért foly­tatott harcát. Áttérve a nemzetközi mun­kásmozgalom problémáira, Podgornij hangoztatta, hogy a kommunista- és mun­káspártok egységének és összeforrottságának kér­dése, a marxizmus—leniz­mus és a proletár inter­nacionalizmus alapján je­lenleg különösen élesen vetődik fel. Ennek azok a komoly nehézségek az okai, amelyeket a Kínai Kommunista Párt szaka- dár tevékenysége idézett elő a nemzetközi kommu­nista mozgalomban. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát mély megelégedéssel tölti el az a tudat, hogy pártunk és szükségszerűen megköve­teli az értekezlet mielőb­bi összehívását. — Az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány annak értelméhen, hogy ked­vezőbb helyzetet teremtsen a kommunista mozgalom nehéz­ségeinek leküzdésében, fellép az ellen, hogy az ideológiai nézeteltéréseket a szocialista államok közötti kapcsolatok területére is kiterjesszék. Pártunk úgy véli, hogy még most sincs késő a szovjet- kínai államközi kapcsolatok normalizálására. Ehhez szük­ség van azonban a má.ik fél i akarására is és arra, hogy megértse óriási kötelezettsé­geit az egész kommunista vi­lágmozgalom iránt. — Pártunk meg van győ­ződve arról, hogy a kom­munista világmozgíilora leküzdi mostani nehézsé­geit, még szorosabban tö­mörül Marx, • Engels, Le­nin zászlaja alá a mun­kásosztály nagy ügyéért, a békéért, a népek biz­tonságáért és a kommu­nizmus győzelméért ví­vott harcban. Podgornij beszédének vé­gén felolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a kongresszus­hoz intézett üdvözlő lei-elét. Behívások Cipruson Johnson amerikai elnök hét­főn este bejelentette, hogy Papandreu görög miniszterel­nök június 24-én az Egyesült Államokba érkezik. Papandreu kétnapos tárgyalásokat folytat majd az amerikai kormány ve­zető tagjaival a ciprusi kérdés­ről. Jól értesült washingtoni körök szerint inönü török mi­niszterelnök, aki június 21-én kezdi meg washingtoni tárgya­lásait, még Papandreu érkezé­se előtt elutazik az Egyesült Államokból. Ciprus szigetén kisebb lövöl­dözésekre került sor a sziget nyugati részén fekvő Paphosz vidékén, valamint Nicosia észa­ki külvárosában és a Kyrenia hegységben. Sebesülésekről nem érkezett jelentés. A nemzetőrségről hozott tör­vény értelmében hétfőn mint­egy 1400 21 éves ciprusi férfit hívtak be. A ciprusi rádió sze­rint a behívásokat folytatják. Taláros gyújtogatá Az amerikai választási harc egyik főszereplője Amikor Hitler egy hatalmas söröskriglivel a kezében el­sőízben rikácsolta el az ,,aus- radieren’-t a müncheni Bier- haliehan — a jámbor értelmes emberek angyali ártatlanságuk és szellemi fölényük teljes tudatában — pompásan szóra­koztak a Shaplip-hajuszQs bohócon. Ezt a bohócot azon­ban az emberi gonoszság és az emberi bárgyuság végül hatalomhoz juttatta: ered­mény a második világháború és a legyilkolt jóindulatú em­berek milliói. Kegyetlen tréfája annak a valaminek, amit némelyek sorsnak neveznek, hogy ezűK tál a tengeren túl, a szabad és büszke Amerikában lépett porondra egy hasonló típusú bohóc. Barry Goldwater a he­ve és az Egyesült Államok elnöke szeretne lenni. És mi­után a Johs Brich Társaság­nak nevezett hallatlanul moz­gékony neofasiszta szervezet apraja-nagyja torkaszakadtá- ból üvöltözik érte — a jóin­dulatú amerikaiak óriási meg­rökönyödéssel kénytelenek azt tapasztalni, hogy ez a neo- Herosztratesz rengeteg szava­zatot kap az elnökjelöltségért folyó előcsatározásokon. Ismeretes, hogy a köztársa­sági párt eínökjelö’ő kongres­szusán az elnökjelölt megvá­lasztásához abszolút többség, azaz 655 küldöttszavazat szük­séges. Goldwatter szenátor meglehetősen közel került en­nek a 655 szavazatnak meg- kapari Másához, mert már 618 szavazata van és bízik ben­ne, hogy megszerzi Texas ál­lam 56 küldöttszavazatát is, tehát jóval többet, mint amennyi egyáltalán szükséges. Más kérdés, hogy most a párt mérsékeltebb politikusai összefogtak ellene. Talán ma­guk is megrémültek. Mibeji rejlik veszélyessége? Csupán abban, hogy miután az atombomba bevetését kö­vetelte Délkelet-Azsia szabad­ságharcosai ellen — Caiifor- niában — egyetlen USA ál­lamban — egymilliónál több szavazatot kapott. Ez az egy­milliónál több Y$S — £ többi­ről már nem is szólva: har­sogó figyelmeztetés: Vigyáz­zatok, a tébolynak ismét akadt taláros prófétája! Most nine* helye az elnéző mosolynak, senki se mondja azt, „csak egy bohóc ágál itt!” Ez a bo­hóc szószéket kapott, a mo­dern néplAilonthtás minden eszköze a rendelkezésére áll. Van fekete talárja, hangszóró­ja, tömege és — mérhetetle­nül gok pénze! Bemutatunk itt egy képet Barry M. Goldwater szenátort ábrázolja, amint beszédet mond a Pennsylvaniai Katonai Akadémia évzáró ünnepén. Nem sörtől kótyagos bajor lumpenproletátoroknak szóno­kol, hanem az Egyesült Álla­mok leendő katonatisztjeinek: „Dobjátok lé a bombát!” E» nincs híradás arról, hogy ezt a hideg arcú, kegyetlenséget árasztó, minden emberiességet lábbal tjpró taláros demagó­got — lekergették volna a szószékről. Lincoln népe idáig jutott volna? Képtelenség. Nem lehet igaz. fiinni kell az emberben. És emberek vannak szép számmal Amerikában is. Re­mélni kell tehát — harcosa* és tiltakozóan —, hogy * goldwateri fekete talárt nem boríthatja semmiféle hatalom az emberiség békereményeire. Ekkora ereje már nem lehet Maccarthy, Maccarran, Bird» és Dulles pestises szellemé­nek. Gergely Mihály: Idegenek 35. Nem bírt betelni a látásával. Szöszivei táncolt, de mindez csupán beidegzett mozgás volt. — Azért velem is foglalkoz­hatnál — duzzogott Szöszi. ■ — Legalább ne bámuld! Nem aka­rom, hogy röhögjenek rajtam! — Mi... mi van? — Ó, te rám se figyelsz!... Azt mondtam: ne bámuld olyan feltűnően! Kiesik a sze­med! Szünet nélkül szólt a mag­nó. A nagymama csupán egy­szer nézett be hozzájuk, elréve- dően elnézte őket, becéző, ma­tató mozdulattal igazított va­lamit unokája ruháján, aztán visszatért a szobájába. Bora és a fiúja sokat be­szélt, s Géza ezt is irigyelte tőlük. Megszerette volna hall­gatni a lányt! Valamin ne­vettek éppen, Bora hangosan, hosszan kacagott, hogy mások i$ odanéztek. Ez már elviselhetetlen volt 1884. június II. sebesültről a zakót, szoritókö- téssel elállitották a vérzést. Valaki mentőkért telefonált. Géza eltartotta magától a késpengét, nehogy megsértse a hadonászó lányt. Aztán Bora az ájuldozó fiú­hoz ment, s ő ott maradt, egye­dül. Szöszi egy pillanatra meg­állt előtte. — Te, te, hogy te milyen os­toba vagy! — mondta, és el­ment, hallatszott az előszoba­ajtó csukódása. — Te hülye! Egyáltalán: mi­re volt ez jó?! — mondta Baj­nok, de ő sem merészkedett hozzá közel. — Szegény fiú! — mondta sajnálkozva Mirimári, s indult volna feléje, talán hogy csil­lapítsa, de Hosszú visszatartot­ta. — Hagyd, Miri, látod hogy kiborult! A többi is rátámadt, de biz­tonságos távolságban marad­tak tőle. ö csak állt, kezében a véres késsel. Bénultsága végre fölengedett annyira, hogy megmozdulhatott, és kihátrált a szobából. Nem sietett, sőt tempós lép­tekkel haladt az autósztráda fe­lé. Nem érzett megbánást, fé­lelmet, sem lelkiismeretfurda- íást, alaktalanul gomolygott benne minden. Aztán annyi gondolattá formálódott, hogy jóvátehetetlenül elvesztette a lányt. Eddig még volt némi reménye, hogy visszahódítsa, most végképp elvesztette. Pedig eszébe sem jutott, hogy így vegyen elégtételt, de valami rejtett belső sugallat megállíthatatlanul taszította az esztelen merényletig. Magányos nő jött vele szem­be, csak akkor eszmélt, hogy a kést még mindig a markában szorongatja, amikor az isme­retlen nő nagy ívben' kikerül­te. Lelépett néhány levelet, megtörölte bennük a kést. Zsebkendőjével felitatta arcá­ról a vért. A villamosmegállónál várnia kellett, ilyenkor már ritkábban közlekednek a szerelvények. Furcsa volt most az utca, fur­csák a sétáló párok, az autók, körülötte az óriás gyárak, me­lyek lankadatlanul zúgtak, lár­májuk nyugtalanítóan feküdt a városra. Felszállt a beérkező kocsira, bement a belvárosba, a Pódi­um presszóba. Egy székre lete­lepedett, ügyet sem vetett asz­taltársaira. Bort rendelt, egy­másután három pohárral meg­ivott belőle. Látta, hogy kíváncsian bá­mulják, de nem törődött ve­lük. — Hallod, téged alaposan megmartak! — mondta egy fiú. — Jobb, ha orvoshoz mégy vele! Zsebkendőjével ismét meg- törölgette sebeit. Megitta a bort, fizetett. De nem ment orvoshoz. Kó­szált az utcákon, a főútról mel­lékutcákba tért be. Itt gyön­gébb volt a világítás, ritkán találkozott emberekkel, s azok nem bámultak bele megtépett arcába. Andi aludt már, Radaván és az asszony azonban még éb­ren volt, pedig későre járt. Fölajzottan feküdtek egy­más mellett, yalámi sosem volt egymásratalálásban, mely boldoggá tette az asszonyt. — Nem is hiszed, mennyi mindent megértettem akkor es­te, amikor Andival később jöt­tem haza és itt találtalak a hozzád búvó fiaddal — mond­ta a férfi, miközben bal kar­jával átölelte az asszonyt. — Akkor egyszerre naggyá nőt­tél a szememben, hiszen láthat­tam, nem volt hiábavaló a ki­tartásod, mert sikerült meg­találnod! —■ Ugye... ugye, te is érzed, megváltozott végre, felenge­dett? — kérdezgette az asszony s egy kis mocorgással még kö­zelebb furakodott a férfihez. — Igen. Hogy elszégyelltem magam, amiért nekem nem volt annyi türelmem... Hogy önző voltam, a magam ké­nyelmét kerestem, és magad­ra hagytalak. Az asszony a férfi szájára tette tenyerét — Ne mondj ilyet! Te nem hagytál magamra- Érthető, hogy elmentél a mamáékhoz, ha nem tudtál itthon dolgozni. Ó, olyan ketjves voltál Géza megérkezésekor, ahogyan fel­öltöztetted, a szobádat áten­gedted. Feláldoztad érte a nyu­galmadat, kevesen tették volna meg a helyedben! — Sokáig el- némultan cirógatta a férjét. — Igen, látod, milyen különös* hogy mostanában jöttem rá; közöttünk is volt valami ide* genség. Addig nem is tudtam róla, psiak miután Géza hoz­zánk költözött... És most bol­dog vagyok, mert úgy érzem, nemcsak a fiamat kaptam vissza, de mi is most talál­tunk... egészen egymásra!.. — Az asszony elérzékenyült, hangja meg-megcsuklott, pedig nem sÍFt. Felbődültek a gyár dudái. A hosszan kitartott, magas fekvé­sű tere emlékező mosolyt csalt az asszony ajkára. Éppen föl akarta idézni azt az emléket, de a férfi elébevágott: — Hol lehet ilyen sokáig a gyerek?... Hová ment? — Azt mondta, moziba. — A mozinak kilenckor vég®, rég itthon lehetne!... Nem szeretem, hogy kimara* dozik! — Talán a barátaival talál* kozott — mentegette az asz. szony. — Tudod, hogy vág ilyen fiuknál...! Hosszú, sürgető csörömpölés­sel megszólalt az előszobacsen­gő. S kis szünet után tovább csöngött, míg csak az asszony ki nem sietett. Egy rendőr állt az ajtó előtt, néhány fiú­tól leánytól körülvéve. A rendőr tisztelgett. —- Elnézést a zavarásért: itt lakik Izsák Géza? — Mi történt? Mi van velef — kérdezte rémülten az as*» szony? (Folytatjuk) a LEMP álláspontja és néze­tei e kérdésben csakúgy, mini más tekintetben, teljesen azo­nosak. — Az SZKP legfőbb fel­adatát abban látja, hogy fá­radhatatlanul küzdjön a nem. zetközi kommunista mozga­lomban támadt nehézségek le­küzdéséért, erősítse a marxis­ta—leninista pártok egységét határozottan harcoljon a: opportunizmus minden meg­nyilvánulása ellen. — Abból indulunk ki, hogy a mostani nehézségeket az összes marxista—leninisU párt közös erőfeszítésével kel megoldani. Az SZKP ezért z Lengyel Egyesült Munkás­párthoz és sok más testvér párthoz hasonlóan állást fogla a kommunista- és munkás­pártok nemzetközi értekezle­tének összehívása mellett azon kommunista világmoz- galom egységének, összeíor- rottságának megerösítésééri száll majd síkra. — Határozottan ellenez­zük, hogy az értekezletet 1—5 évvel, vagy még ké­sőbbre halasszuk, ahogy azt a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsá­ga javasolja. A kommu­nista világmozgalom ne- hézségeánek felszámolása Podgornij beszéde " a LEMP kongresszusán Cinikusak és képmutatók azok, akik egyrészről az apart­heid politika elítélésére sza­vaznak, másrészről pedig elé­gedetten számolgatják az apartheid politikájából szárma­zó anyagi hasznot. Fedorenko rámutatott, hogy a külföldi monopolistákat és a dél-afrikai fajüldözőket közös anyagi érdekek fűzik egymás­hoz. A nyugati hatalmak te­hát ezért ellenzik a politikai és kereskedelmi szankciók alkal­mazását. A vitában ugyancsak fel­szólaló Patrick Dean angol küldött semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy a dél-afri­kai fajüldözők fő partnerei nem hajlandók álláspontjaik módosítására. Támadását a gazdasági és kereskedelmi szankciókra összpontosította. Ást állította, hogy a Dél-Afri­kai Köztársaságban kialakult helyzet nem fenyegeti a nem­zetközi békét és biztonságot és bírálta az apartheid szakértők­ből álló csoport, a szankciók megtételére vonatkozó javas­latát. New York, (TASZSZ, AFP, UPI): A Dél-Afrikai Köztársaság kormánya fajüldöző politikáját elítélő vitában Fedorenko, a szovjet küldöttség vezetője ki­jelentette: o szóvirágok, a ki­vizsgálások, a tanulmányozások és yjabb szakértők bekapcsolá­sának ideje lejárt. Olyan haté­kony intézkedéseket kell hoz­ni a Dél-Afrikai Köztársaság ellen, amelyek megállítják a fejüldözőket bűnös politikáitok­ban. A szovjet küldött megjegyez­te: az apartheid bizottság a különböző jelentésekben, va­lamint afrikai—ázsiai küldöt­tek felszólalásaikban rámutat­tak arra, hogy a dél-afrikai re­zsim már régen nem folytathat­ná politikáját, ha nem támasz­kodna egy sor kapitalista ha­talom, elsősorban Anglia, az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Olaszország, Nyugat- Németország, Japán, Hollan­dia és Belgium, gazdasági, po­litikai és katonai segítségére. Fedorenko felszólalása a Biztonsági Tanácsban számára: beszélnie kellett a lánnyal. Bocsáss meg! — mondta Szö- szinek. Odament a táncoló pár­hoz, meghajolt. — Szabad? Vetélytársa sem ismerte őt. Meglepődött, aztán kérdőn emelte Borára vidám, bizalmat sugárzó szemét. Az egy apró fejmozdulattal nemet intett. A vetélytárs sután rámosoly- gott. — Ne haragudj, de látod!... — És tovább táncoltak. A lány elutasítása kegyetle­nül fájt. Maga sem tudta, mit tesz, csak azt érezte, valamit tennie kell. Félig öntudatlanul a zse­bébe nyúlt, kivette az öccsétől kapott zsebkését, s hogy a kö­vetkező pillanatban ismét melléje került a táncoló pár, villámgyorsan kétszer a másik fiúba döfte. Szklenár felordított, térdre- zuhant. Bora rávetette magát, hegyes körmeit az arcába vájta. Mé- Jyen beletépett archusába, hogy elöntötte a vér, és azt ki­áltozta: — Engem is!... Akkor en­gem is, te, vadállat! Züzü Mirimárival lehúzta a 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents