Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-14 / 138. szám
Hruscsov skandináviai útja TO&4. június 16-án indul «4 N. Sz. Hruscsov elvtárs skandináviai utazására, melynek során Dániába, Svédországba . és Norvégiába látogat el. A látogatások időtartamát mellékéit térképünkön tüntettük fel. Mint ismeretes, Dánia és Norvégia NATO-országok, Svédország pedig, kereken másfél évszázad óta, hagyományos semleges ország. A skandináv államok közé tartozik még Finnország is, melyet baráti kapcsolatok fűznek a Szovjetunióhoz, legfelső vezetőik a jó szomszédi . viszony jegyében már több ízben tettek látogatást egymás országában. »»«y — Egy amerikai katona levelei Dél- Vietnamból Ball kísérletezése Török- görög csúcstalálkozó Ankara, (Reuter, AP, ÁFP) mány ezért mindölt elkövet a török—görög ellentétek etó- * A török külügyminisztérium mítására. Inönü török minisz- hivatalosan is bejelentette, terelmök állítólag kijelentette, h<^ inönü miniszterelnök el; ^ a eiprusi partraszállást amerikaiak diplomáciai, illetve katonai beavatkozása miatt halasztották el. Az amerikai haditengerészet egységei állítólag akadályozták a török flotta hadmozdulatait. napokban rendkívül aktív tár- New York-i jelentés szerint gyáiásokat folytatott Athénfogadta Johnson meghívását es erről üzenetben értesítette az amerikai elnököt. Egyes értesülések szerint Ball, amerikai külügyminiszter-helyettes, aki az elmúlt ben és Ankarában a* ciprusi kérdésről, török—görög csúcsU Thant ENSZ főtitkár ma gához kérette annak a kilenc találkozót javasolt. Erkin török külügyminiszter kijelentette, hogy pillanatnyilag nem terveznek ilyen jellegű megbeszéléseket. országnak a képviselőjét, amelyeknek katonái részt vesznék, az ENSZ rendfenntartó erőiben. A küldöttek biztosították a főtitkárt arról, hogy amennyiben a Bizton- A-z Egyesült Államokat sági Tanács jóváhagyja a nyilvánvalóan nem annyira rendfenntartó erők megbiza- Cíprus sorsa, mint a NATO tásának meghosszabbítását, délkeleti szárnyának helyzete készek megfelelő létszámú ka- aggasztjá. Az amerikai kor- tonákat tartani a szigeten. Közös közlemény Johnson és Erhard tanácskozásairól Washington, (MTI): Washintonban szombaton közös közleményt adtak ki Johnson amerikai elnök és Erhard nyugatnémet kancellár tanácskozásairól. Mint a közlemény hangoztatja »arra kell törekedni, hogy igazságos alapon, békésen oldják meg a német és berlini kérdést”. Johnson megismételte azt a többször elhangzott kijelentését. hogy az Egyesült Államok mindenféleképpen teljesíti a Berlinnel kapcsolatos kötelezettségeit”. A közlemény hangsúlyozza „a fejlődő országoknak nyúj tott gazdasági segítség óriási fontosságát”. Ugyanakkor kijelenti, hogy a hangsúlyt az illető országok gazdasága „magánszektorának megerősítésére” kell helyezni. A második világháború végén Vietnamban kialakult egy Németországével hasonló helyzet: Eszak-Vi- etnamban népi demokratikus állam, Dél-Vietnamban amerikai befolyás alatt álló államrész alakult. Az amerikai imperializmus nem nyugodott bele, hogy Észak-Vietnám itt a távol-keleti térségben példát mutasson a szabad, kizsákmányolás mentes életre. Több mint egy évtizede az amerikai hadsereg leplezett segítségnyújtásával állandó provokációs tevékenységet folytat, főként a dél-vietnami szabadságharcokkal szemben, akik az ország déli részének szabadságáért küzdenek. Amerikában csak úgy emlegetik, hogy „koszos kis háború” zajlik Bél- Vietnámban. amelynek jelentősége csekély, s egyben tagadják, hogy amerikai katonai segédlettel. Nos, itt a válasz. Az U. S. News and World Report című amerikai hetilap ígyik legutóbbi számában körölte ifj. Edwin Gerald Shank ímerikai pilóta leveleit Dél- rietnamból. A leveleket fenségéhez írta, mindaddig, »míg 1964. március 24-én a i/ietkong le nem lőtte T—28 repülőgépéi, és ő életét nem /esztette. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a leveleket, 1963. NOVEMBER 21. ...Vasárnap kitört a pokol a vietkongokkal. Nagy légi hadműveletet indítottunk edenük — helikopterekkel és ejtőernyősökkel. Hajnali fél ötkor keltem fel, ez volt az első éjszakai támadás, amelyben részt vettem ;— sötétebb volt, mint a pokolban... Reggel 9 óráig 12 rajtaütést intéztünk' éliénük.'s ez komoly dolog egy ilyen kis háborúban. A vietkongok ezen a napon „leszedtek” egy helikoptert és egy B—26-os bombázót, de mi (a T—28-asok) komoly csapást mértünk rájuk. Sok részletről tudnék még beszámolni, de nem akarom levélben megírni... Eddig már 26 akcióban vettem részt, bízom a tudásomban. Jó munkát végzett veteránnak, megváltozott embernek érzem magam. Azt hiszem, öregebb lettem... A vietkongokról is megváltozott a véleményem. Távolról sem önfejű kis fickók, hanem kitűnően képzett veteránok. Ölni és győzni akarnak. Noha otthon az egészei:. „koszos kis háborúnak” minősítik, s jó Gergely Mihályi Idegenek befuthatott. A nyitott ajtók keretében másodpercekig akadálytalanul kiláthatott a térre, a beálló és kiinduló villamosokra. Hogy továbbhaladt, ismét látta a teret, míg a málházó épülete el nem takarta előle. Nem kételkedett már, hogy itt élte át. azt az emléket, mely az utóbbi időben többször is fölmerült, s csak mostanra tisztázódott benne any- nyira, hogy bátran a magáénak vallhatta. Besétált a restibe, megivott egy pohár sört, aztán villamosra szállt, hogy mielőbb elmondhassa anyjának, és ha lehet, vele hitelesítse, és magyarázatot kérjen, hová utaztak akkor. A család vacsoránál üit, amikor a fiú megérkezett. Felfogta anyja, s mostohaapja neheztelő, öccse együttérző pillantását, de nem kért bocsánatot a késésért. Mire kezet mosott, s asztalhoz ült, anyja már szedett a tányérjába, és azt mondta: — Egyél, fiacskám! A hangsúly az előző estére emlékeztette. Erőtlenül rezo- nált rá. — Finom ez a karfiolleves — dicsérte az ételt. — Igazán ízlik? — kérdezte az anya. — örülök nekf Szedjek még? — Köszönöm, a levesbő elég. (Folytatjuk 1964. június 14. Borzalmasan undorító levelek, de tanulságosak. Hogy Amerika mennyi részt vállal Dél-Viétnam leigázásából, az ezek után nem kétséges. S hogy kikkel? ' Az sem. „Azt hiszem, vérbeli gyilkos vagyok” — írja Shank levelében. És miért harcol? „Nem töröm a fejem, hogy miért csinálom a dolgot.” És a szabadságharcosok? „Ha kiszállunk belőle (a hábor rúból, mi amerikaiak), akkor a vietkongok (szabadságharcosok) már másnap Saigonban lesznek.” Hát ez a „koszos kis háború” igazi arca. A hős dél-vietnami szabadságharcosoké, és az amerikai gyilkosoké. Hiteles: Egy gyilkos vallomása — aki már megfizetett. nessze van az öreg USA partjaitól valójában gonosz, nagy háború. Megvernek bennünket- Kevés az emberünk és kevés a fegyverünk... 1963. DECEMBER 4. ... Másfél hétig tanakodtam «agammal, hogy beszámoljak-e neked a Fekete Vasárnapról — 1963. november 24-ről. Megírom neked, s ha nem akarsz székről ismét hallani, mondd csak meg. Jogod van arra, hogy megtudd, mi történt... ... Ez nem volt olyan nap, Hint a többi. 20 rajtaütést haj- ottunk végre, de a vietkongok ilaposan befűtöttek nekünk. A tap folyamán eltaláltak 23 re- lülőgépet és egy B—26-os bom- iázót, legénysége elpusztult. Járom helikopter lezuhant. A vietkongok győztek. A vietkongok rövid időre belatoltak egy .kis faluba. Csak tönnyűfegyverekkel, püskákkal voltak felszerelve. A főhadi- izállás úgy vélekedett, megta- útja kesztyűbe dudálni ezt a ris vietkorig-csápátot, és amitor kivonultak utánuk küldött lentiünket. A ravasz kis kurafik azonban a faluból visszahúzódtak izokba a lövészárkokba, bűn- terekbe és rejtekhelyekre, »melyeket titokban ástak egy ?gész héten át. Sok barát- ük is volt arrafelé, meg nagy légvédelmi ágyúik is, minden- éie géppuskájuk- Amikor az ilső csapatok támadásba in- iultak, azt hitték, hogy csak i vietkongok szokásos üldözéséről van szó. Aztán fejjel - íekirohantak a vietkong vé- . leírni falának és mi. a piló- , :ák egyhamar észrevettük, hogy távolról sem csak pisz- ( tolyokkal és házilag fabrikált puskákkal vannak felfegy- verezve. Ravasz terv volt. Ók győztek.... ' ...Errefelé nincsenek hősök, de akad sok pompás ember — Amerika, ne hagyj minket pácban! Segítség kell nekünk. Győzhetünk, decsak akkor, ha Amerika átjön ide, mert a vietnamiak egymaguk- ban úgysem győzik. Vagy apait-anyait be keli dobnunk, vagy ki kell szállítunk az egészből. Ha kiszállunk belőle, akkor a vietkongok már másnap Saigonban lesznek. 1963. DECEMBER 21. ...Itt minden teljesen ösz- szezavarodott — több mint 3000 amerikai pilóta van Vietnamban, de alig 50 teljesít aktív szolgálatot (B—26-os és T—28-as) gépeken. Micsoda nevetséges arány. A hadsereg be akarja bizonyítani, hogy a légierő hajítófát sem ér, s fordítva- Nevetséges. Lenn, Soc Trangnál a gyalogosok és a pilóták készek meghalni egymásért, de az ezredesek és a tábornokok szintjén már nagyon folyik a harc a hatalomért. És ezeknek a hülyéknek a nagy része nem is sejti, mi a helyzet a csatatéren... Most azt akarják ki- ókumlálni, hogy miért kapunk annyi találatot. Ezek a hülye kurafik! Azért kapunk több találatot, mert a vietkongoknak pompás fegyvereik vannak... 1963. DECEMBER 22. ...Ma újabb bevetésen voltam. Három szállítórepülőgépet kísértünk a senki földjén, aztán beleütköztünk a vietkongokba. Az L—19-es gépen repülő irányítónk (aki megmondja, hova lőjünk) három találatot kapott, de ők is megkapták a magukét. Nekem jutott az a dicsőség, hogy elpusztítottam egy 50 kaliberes légelhárító ágyút. Szabályosan kibombáztam a világból. Azt hiszem, vérbeli gyilkos vagyok. Nincs bennem semmi érzelgősség, egyszerűen príma vagyok. Nem töröm , a fejem, hogy miért csinálom a dolgot. Nincs mese. Ott a cél, én meg úgy trafá- lom el, ahogy csak tudom. Ez víúóságos nárbaj, ahol csakis a jobbik győz. Nem engedheted meg magadnak, hogy a második legjobb legyél... 1963. DECEMBER 3». ...Hát, a fene egye meg, tegnap lelőttek. Egy C—123- ast kísértünk, s három lövedék találta el a gépemet. Az egyik kilyukasztotta a benzinvezetékemet, elfogyott az egész nafta. Pan Thonál sikerült ieszállnom. Én és a gép oké vagyunk, karcolás sincs, csak három golyó nyo- jma. Oda se neki..Í964. JANUAR 3. Soc Arangban jött egy pilóta azzal az ötlettel, hogy te- . gyünk faszéndarabokat a napalm-tartályokba. A napaiín olajféleség, amelyet annyira Dsszesűrítenek, hogy olyan az állaga, mint a meznek. Két tartállyal viszünk belőle, - mindegyik 500 fontos. Ha ledobjuk, meggyullad, es 200 —300 láb körzetben tüzet, támaszt. Ha faszenet rakunk bele, a faszén még vagy 200 láb távolságnyira repül, akar egy lángoló baseball-labdá. és még nagyobb kárt tesz a vietkongok házaiban. Kipróbáltuk már Soc Trangban, s ragyogóan bevált... 1964. JANUAR 7. , ...A harci erkölcs nagy nulla erre felé, főleg az aktív szolgálatot teljesítő egységeknél. Mindig . így van, hogy a főnökség fütyül a köznépre. Két fiút vesztettünk tegnap. Az egyik egész jó cimborám volt. Csak arra gondolhatunk, hogy egyszerűen széjjelment a gépe. Ez már a harmadik vagy a negyedik B—26-os, amelyik így mondja fel a szolgálatot... Ronda , egy nap — nem találok sem mi jót, amiről írhatnék. Meg beszélni sem tudok senkivel — egyszerűen nincs miről. Rettentő lehangoló nap... 1964. JANUAR 20. ...Világéletemben nem voltam még ennyire el hágj-ott, szerencsétlen, csalódott, nem éreztem még a dolgokat eny- nyire elfuseráltaknak. Mindegyik érzés egyformán erős. Mondhatnám ugyan, hogy az elhagyatottság veti rá árnyékát mindenre, de ez sem teljesen igaz. Le merem fogadni, hogy azok az emberek, akikkel beszélsz, nem tudják. hogy amerikai, pilóták harcolnak' ebben a háborúban. Mi és a cimboráim — csináKmir- mindent. A. vietnami ..pilóta5-' növendékek”, akiket magunk kai viszünk, tulajdonképpen csak repülőtéri segéderők. Azért visszük őket magunkkal, hogy szerencsétlenség esetén az amerikai „oktató” és a vietnami „pilótanövendékek” maradványait találják a roncsok között. A vietnamiak ostoba, tudatlan áldozati bárányok, semmi szükségem rájuk. 1964. MÁRCIUS 13. Itt volt McNamara hadügyminiszter, leadta a szokásos dumát, s hazatért, hogy otthonról irányítsa a háborút a magaíajta balfácánokkal. Elküldte hozzánk egyik megbízottját, aki csak felbőszítette a katonákat. Egyik panaszunk az volt, hogy nem értjük a reptéri irányítót, miié azt mondta, hogy tanuljuk meg a vietnami nyelvet. Erre mi azt mondtuk, hogy nincs rá időnk, mire Ő: hát akkor maradjunk még két évig. Ez aztán a koponya! Állati szerencséje van. hogy életben maradt. Szabályosan vissza kellett tartanunk nehány fiút, aki szét akarta verni a pofáját... ★ Ez volt Shank kapitány utolsó levele. Négy nappal később lelőtték gépét a népi felszabadító front partizánjai. udvar előtti térre, meglátta az alig csökkentett sebességgel beérkező villamost, abban a pillanatban újból felbukkant, a régi élmény. De most az előzőeknél élesebb volt a kép, szinte azon nyomban megérezte, hogy nem képzelődött, vele történt meg valaha az az eset, és itt, ezen a pályaudvaron, talán amikor egyszer anyjával utaztak. Most már bizonyos volt benne, hogy akkor anyja volt mellette. De mintha nem álltak volna meg itt, a kijárattal; szemben, hanem tovább mentek. Könnyen meglehet, gondolta, hogy a mozdony messze5 elhagyta a pályaudvar épületét, s talán ráadásul ők az első kocsik valamelyikében ültek. És így már hibátlanul összeáll hatott az élmény. Hiszen épp így járt pár hete, ideköltözésekor. Annyira túlszaladt a mozdony, hogy percekig kellett a sínek mentén gyalogolnia, míg a kijárathoz érkezett. Az éles kontúrokkal kibom- ló emlék annyira izgalomba hozta, hogy hosszú léptekkel megindult abba az irányba, ahonnan az a régi szerelvény — Akkor bejössz este hatra? — Nem ... Nem tudok, mert a mama!... — Nem akarsz? Akkor most vissza sem megyek a szállodába, hanem hazakísérlek.. ! — Ezt nem teheted! Ne légy ilyen! — Te akarod, hogy ilyen legyek !.. . Tehát? — Bejövök — súgta a lány, és sietve elköszönt; futott a megállóba érkező villamoshoz. De a lány becsapta, hiába várt rá este. Hétkor fizetett, felült a villamosra. de ellenkező irányba; lement a vasútállomásra, a . pályaudvarig. Szenvedett az elhagyatott- ságtóL Céltalanul végigcsavarogta a pályaudvar kereszt- alakú óriás előcsarnokát, a várótermeket, kiment a peronra- is. Elnézte a jövő-menő vonatokat, a hangoskodó utasokat. Egy nagyobb csoporttal ő is “ besétált á vágányok közé, ahová a továbbhaladó budapesti gyorsot várták. S amint az állomásépület felé fordult, és kinézett a hatalmas kijárati ajtón a pálya2 33. A fiú ijesztően távolinak érezte a. lányt, viselkedésében szinte nyoma sem volt mindannak, ami közöttük történt. Nem tudta elhinni, hogy ilyen hamar kitörölte érzéseiből. — Én mégis várni foglak. —. Várni várhatsz, de. kár! A barátnő elvihogta maisát — Te mit röhögsz? — formed! rá a fiú. — Először is: nem szoktam röhögni, másodszor: nem ittunk pertut! Akkor ne avatkozzon a dolgomba!.-.. Ha kicsit tapintatos, már lelépett volna! — Juj, de utálatos, durva alak! — mondta a lány, és elfutott. — Bora, nézz már rám! — kérte a fiú Borát,. De az nem nézett rá mert félt a szemétől; legszívesebben ő is otthagyta volna.
