Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-11 / 135. szám

Kislánya születeti Tyereskövának Moszkva, (TASZSZ): Uj tagja van a kozmikus Családnak. Valentyina Nyikola- jeva Tyereskövának és Andri- jan Nyikola jewel: június 8-án kislánya született. Nagy a forgalom a szülőott­honban, ahol az ifjabb Nyiko- lajeva világra jött. Jönnek az űrhajósok barátai, hogy üdvö­zöljék Valentyinát, megszorít­sák a boldog apa kezét. Eihal- mozzák virággal a fiatal ma­mát. Olga Makejeva orvosnő nem győz válaszolni a kérdésekre. Az anya egészségi állapota jó, a kislány jól érzi magát — mondja az orvosnő. Külföldi sajtótudósüók sze­rint a kislány — szülei való­színűleg a Lena nevet adják neki — az első mérlegelésnél 3 kilót és 10 dekát nyomott. Az AFP tudósítója, aki ott járt a szülészeten, megfigyelte, hogy az ápolónők egész raja, láthatóan meghatva sürgött- forgott a folyosókpn, hatalmas, égővörös virágcsokrokkal. A tudósító úgy értesült, hogy az i,Űrkislány” megszületését kö­rülvevő csend orvosi parancsra Tyereskova nyugalmát szolgál­ta. Valentyinát kedden megláto­gatta házastársa, Nyikolajev Űrhajós, aki ez alkalommal lát­ta először kislányát. Nyilcolaje- vet négy szovjet űrhajós kol­léga követte. Az ápolónők azt mondják, hogy a kisbaba ma­májának orrát, apjának szemét örökölte. Uj adatokat hoznak nyilváno&ságoM a Keunedy-gyiflkosság ügy éhen Mark Lane: Oswald nem lehetett Kennedy gyilkosa — Tanúvallomást felt Rusk külügyminiszter is Londonba érkezett Mark La­ne amerikai ügyvéd, annak a bizottságnak elnöke, amely a Kennedy-gyilkosságra akart fényt deríteni. Az újságíróknak elmondotta, hogy csütörtökön a nyilvánosság elé tár néhány új adatot az Oswald-ügyre vonat­kozólag. amerikai külképviselőket hall­gatott ki az Oswald-üggyel kapcsolatban. Az AP jelentése szerint a külügyminisztériumi tiszt­viselők között szerdán Dean Rusk külügyminisz­ter is tanúvallomást tett. Lane azt hangoztatta, hogy a rendelkezésére ál­ló tények szerint Oswald nem lehet Kennedy elnök gyilkosa, nem volt a bűn­tettre semmilyen indító ojut. Kijelentette, hogy azért kíván­ja Londonban nyilvánosságra hozni leleplezéseit, mert az amerikai sajtó kizárólag a hi­vatalos verziót: Oswald bűnös­ségét tálalja. Washingtonban a Warren tő­bíró vezette vizsgálóbizottság Dallasban munkába állt Os­wald gyilkosának, Jack Ruby- nak sorrenben immár ötödik ügyvédje: Clayton Fowler, a dallasi bűnügyi jogászok szö­vetségének elnöke. A 43 éves Fowlert a Ruby-család bízta meg a képviselettel. A sikerek­ben gazdag védőügyvéd azt a feltételt támasztotta, hogy sem Ruby családja, sem más jogá­szok nem avatkozhatnak be a dolgába. Fowler perújrafelvételért harcol. Világpolitika sorokban A belga kormány a közel­jövőben pilótákat és techniku­sokat küld Kongóba (Leopold­ville), hogy részt vegyenek a szabadságharcosok ellen in­dított bűntető hadműveletek­ben, — közli a Brüsszelben megjelenő Drapeau Rouge. A Norvég Munkáspárt szer­dán nyilatkozatban méltatta Hruscsov szovjet miniszterel­nök küszöbönálló norvégjai látogatásának jelentőségét. Mint az Arbeiderbladetbar, megjelent határozat hangsú­lyozza, a szovjet kormányfő látogatása a hidegháború megszűntetésére irányuló tö­rekvések eredménye. . A Svéd Szociáldemokrata Párt 75. pártkongresszusán is­mét Tage Erlander miniszter- elnököt választotta meg a párt elnökévé. Az algiri kikötő csomagrak­tárában szerdán bomba rob­bant. A robbanás egy embert megölt, hármat megsebesített. Az algériai hírügynökség sze­rint a bomba egy Marseille- ből érkezett francia hajóról származik. Oliveira és társa Dokumeniumtörténcl a Cap Ancona felrobbantásáról „Született felderítő“ — Barátom, Le még a leve­gőből is pénz tudsz csinálni — örvendezett Ricardo. Moszkvában, a szovjet fel­derítő szolgálat vezetőjének üoigozósZiObajalJan hárman ül­tek az asztalnál. Maga Sza- Vickij, Ganyin, a helyettese és Bodrov felderítő. — Azért hívtam magukat — mondotta Szavickij —, hogy fontos es nem minden­napi ügyben tanácskozzunk. A Cap Ancona gőzös felrob­bantásáról van szó. A hajó személyzetéből azoknak a német antifasisztáknak a cso­portja, amely a Cap Anconát felrobbantotta, semleges or­szágba akart menekülni. Ez azonban nem sikerült és most aggasztó helyzetben vannak. A Gestapo és Salazar rend­őrsége nyomukban van. Ez az értesülésünk Óvódtól szárma­zik. Ö természetesen segítsé­get nyújt az antifasiszták­nak, akiknek vezetője Hans Richter. Jelenleg Hans cso­portja Óvod cégének egyik lisszaboni raktárában rejtőz­ködik. Óvod szerzett nekik okmányokat is, nicaraguai út­leveleket, de mégis veszélyes volna kivinni őket Lissza­bonból, vagy Oportóból. Ma­deira szigetére is elszakíthat­ná őket, de sok szempontból ez sem veszélytelen. Most újabbat javasol: véleménye szerint ez járhatóbb út. Hans .-.söpörtj át a francoista zónán át teherautókon szállítaná a frontkörzetbe, azokon az au­tókon, amelyeket Queipo de Liane tábornoknak ad el. Az­tán törjenek át a frontvona­lon saját erejükből. A javas­lat merész és eredeti. A Ges­tapo bizonyára nem várja, hogy Hans csoportja egyszer- csak felbukkan a francoista zónában. Tehát most ki kell válasetanunk a legmegfele­lőbb megoldást, hogv a német antifasisztákon segítsünk. Mi s véleményük7 — Én egyetértek a csoport megsegítésével és átdobásá­val a francoista zónába ' — mondta Ganyin. de vigyázni kelj, nehogy 3 mi emberünk, Óvod lebukjon, pans cso­portjának eltűnésével nem szabad gyanúba hozni. Szavickij érdeklődő arccal fordult Ganyinhoz: — Nem utazna oda, hogy közelebb legyen Övödhöz. Ügy gondolom, Ovodnalk a követ­kezőket kell tennie... ...Egy lisszaboni kis kávé­ház teraszán csüggedt arccal üldögélt Otto Krause é$ Kon­rad. Otto egyre csak néze­getett mindenfelé, mintha ke­resne valakit,- majd halkan megszólalt: — Ma reggel Himmler újra táviratozott. „Ha a közeljövő­ben nem akadnak Hans cso­portjára, felelniük keli pár­tunk becsületbírósága előtt.” Ez pedig Dachuut jelenti, ne­kem is, neked is. Harisát meg kell találnunk, mindenáron. —- Nem volt rossz gondolat a hirdetésed az újságban. „Sofőröket keresek!” Talán besétálnak hozzánk ezek az átkozottak. De Oliveira is keres gépko­csivezetőket: a teherautókat Toledóba kell szállítania. — Ez az . Oliveira nem tet­szik nekem, Konrad. Az az érzésem, hogy az angol kém- szervezetnek dolgozik. Foglal­kozni kellene vele. Szép tit­kárnője van. Menj rá, s ak­kor nemcsak a ruháját veti le, hanem a lelkét, sőt O’i- veira lelkét is l«meztelemti. A sofőrjeit is 1 meg keli nézni. Észrevetted, melyen a bőré­nek a színe? Mondják, hógy néger vér csörgedezik az erői­ben. Brazíliában született, any­ja mulatt nő volt. — Látom mindent tudsz róla. — A lisszoboni rendőrfő­nöktől. Elvégre tudnom kell, ki az, aki bort hoz nekem Queipo de Llano tábornoktól. ...Eközben a Lisszabon mellett levő tengerpart ho­mokjában Clara és Oliveira beszélget egymással. —- Mire gondolsz? — Arra, milyen jó volna egy kis savanyú káposzta fe­kete kenyérrel. Unom már a portugál szardéiüút... — Elfáradtál? — Igen. Te azonban nagy­szerűen viselkedsz, büszke va­gyok rád. — Pedig csak rólad veszek példát, Misa. — Ugyan, Nyina... De mondd... Nem akarnál felesé­gül jönni hozzám? Nyina nevetve felpattant, lerázta magáról a homokot és futott a víz felé. Misa előtt pedig, aki fekve maradt, mint filmkockák peregtek le életének legutóbbi fontos ese­ményei... „Két esztendeje nem gondoltunk erre, sem Nyina, sem én. Minden 1932 egy ve­rőfényes júniusi napján kez­dődött. Milyen jó lett volna Mihail -Sznyegpvnak maradni. Persze Oliveira sem csúnya név, csak idegen. Huszonhat éves voltam. Kitűnő ered­ménnyel végeztem a moszk­vai egyetem nyelvi fakultá­sán. Nyina pedig, Nyina Krjucskova, aki már akko­riban tetszett nekem, meg­ígérte, hogy aznap este mozi­ba megyünk. Első ízben! Mi­dőn az egyetem dékánja ma­gához hivatott, nagyon elcso­dálkoztam. Ismeretlen ember ült a dékán szobájában. Ké­sőbb jól megismertem Ga­nyin elvtársat.. Megkérdezte, nem dolgoznék-e a felderítő szolgálatnak? Egész éjjel gon­dolkoztam rajta, miután meg­jöttünk a moziból Nymával. Következik: Az akció sikerült. Ä Bfgtons6©1 Tcraécss elfogadta a marokkói és eíefásttessmtparti kösös határosat! javaslatot New York (MTI): A Biztonsági Tanács kedden este jóváhagyta azt a marok­kói es eV mtcsontparti közös határozati javaslatot, hogy szólítsa fel a Dél-Afrikai Köz­társaságot több, nemrégiben kiszabott halálos ítélet meg­változtatására, a Nelson Man­dela és harcostársai ellen fo­lyó per megszüntetésére és mindazoknak a politikai fog­lyoknak a szabadon bocsátásá­ra, akiket az Apartheiddal va­ló szembenállásukért tartóz­tattak le. Az indítvány ' ellen senki sem szavazott, négyen — Nagy-Britannia, az Egyesük Államok, Franciaország és Brazília — tartózkodtak a szavazástól, így tehát a javas­lat megkapta az elfogadásához szükséges minimális hét he­lyeslő szavazatot. Emlékezetes, hogy a Bizton­sági Tanács és maga az ENSZ- közgyűlés is korábban mái hasonló módon foglalt ál‘á3t, a Dél-Afrikai Köztársaság azonban azt állította, hogy a Dél-Afrikábap folyó "perek kívüiesnek az ENSZ hatáskö­rén. Plimton, amerikai küldött azzal indokolta a nyugati ha­talmak tartózkodását a szava­zástól, hogy „a Biztonsági Tanácsnak — úgymond — nem szabad beavatkoznia egy ENSZ-tagállam bírósági ügyei­be”. Ben Bella algériai, és Nkru- mah, ghanai elnök kedden a Biztonsági Tanácshoz intézett táviratában szigorú és hatha­tós gazdasági intézkedéseket követelt a Dél-Afrikai Köztár­saság ellen. Táviratukban ezen­kívül kegyelmet követelték a dél-afrikaj terrorperek vádló t- tainak. Gergely Mihály: Idegenek 30. A kis ember rágyújtott. — Ki tudhatta, mennyi pénz van önnél? — Senki. — Például: nöismerőse sem, aki feljár önhöz? Hájer meghökkent, lesütöt­te szemét, de hogy a másik türelmesen várakozott, meg­emberelte magát. — Még ő sem tudhatta... Különben U ő minden gyanú felett áll! T- Nos, akkor ki más tud­hatta...? Például nem lehetsé­ges, hogy valaki meglátta Önnél a pénzt? — Fogalmam sincs" róla. — Mondjuk valahol... étte­remben, étkezdében, amikor fi­zetett? — Gondolkodjék: nem le­hetséges, hogy asztalszomszé­dai közül valaki megláthatta 2864. június U. irattárcájában a pénzcsomót, amikor fizetett? — Nem emlékszem ilyenre — válaszolt Hájer kis szünet után. — De ugye lehetségesnek tartja...? Bizonyára ültek a szomszéd asztaloknál is, étke­zések idején nagyon forgal­mas a magyaros étterem... Például tegnap este is? — Igen. Úgy emlékszem, egy üres asztal sem volt a közelben. A kis ember ismét rágyúj­tott, gondolkodott. — Meg tudná mondani, vagy mutatni, hogy melyik pincér szolgálta ki önt? — Pista. Valamennyi pin­cért jól isme rém­A kis ember Bumberával át- hivatta Pista pincért. Középko­rú, szerzetes tonzurájú ember volt, különös módon arca is egy ájtatos egyházi személyre emlékeztetett. Pillanatok alatt megértett mindent, s nem is gondolkodott sokáig, akadozás nélkül kivágta:-» Kérem tisztelettel!... A vendég úr tegnap este is az én asztalomnál vacsorázott, ha csak van hely, mindig hozzám ül! — Finoman meghajolt Há­jer felé, hizelkedőn el is mo- solyodott, mindez jó borrava­lókról árulkodott. — Valóban minden asztal foglalt volt ab­ban az időben, s amikor a ven­dég úr fizetett, feltűnt nekem, milyen illetlen kíváncsisággal bámul oda a szomszéd asztal­tól egy úr. Még meg is jegyez­tem Zoltánnak, láttad, majd kiesett a pali... az ember sze­me! — Ismeri az illetőt? — Nem kérem, tisztelettel, nem láttam még. — Le tudná írni?.,. Volt va­lami különös ismertetőjele? — Nem is tudom... A kis ember Bumberát is bent marasztalta az imént, most hozzáfordult. — Nincs egy ilyenforma em­ber a vendégeid között? — De igen, a szemközti szo­bában lakik. És épp akkor kí­vánta elhagyni a szállodát, amikor felhivattál! Remélem, nem engedted el? — Megkértem, várjon néhány percig, míg a számlát kiállít juk. A kis ember elbocsátotta a pincért, kiküldte a szobából Hájért, s felhivatta Bumberá­val a hallban várakozó, táskás szemű férfit. Fél óra alatt megtörtént a kihallgatás, szembesítés a pin­cérrel, a reggeli eset valószínű rekonstruálása, s végül is a bizonyítékok súlya alatt a be­ismerés. Előző délután minden pénzét elkártyázta, a reggeli szituáció pedig egyenesen su­gallta neki a lopást. Minderre már azután került sor, amikor a fiú elment. Másnap reggel azonban, alig­hogy megkezdte szolgálatát, a szobaasszonnyal leüzent, érte Hájer. — Bumbera úr, nem lehetne másvalakit felküldeni? — kér­dezte a fiú a főportástól. — A történtek után!.., — Gyere, felkísérlek! Ne félj, most nagyon szelíd lesz — nyugtatta meg a főportás, és belekarolt. Hájer kezet fogott mindettő- j ükkel, néhány pillanatra el­hallgatott. — Nézze... kedves fiatalem­ber! — szólalt meg nála szo­katlan zavartsággal. — Meg­értheti, hogy tegnap a pénz el­tűnése után ideges voltam, meggondolatlan, és megsértet­tem magát!... Kérem, bocsás­son meg és fogadja el ezt tőlem! — Kezet adott a fiú­nak. Az azonban hirtelen ki­kapta kezét a férfi tenyeréből, s így az ötven forintos a sző­nyegre esett. Bután néztek egymásra; a főportás kaján mosollyal szem­lélte a jelenetet. Végül is ő vette föl a pénzt, két ujja közé csípve, mint valami szennyes dolgot, átnyújtotta Hájernek. — Parancsoljon, uram! — De hát... én igazán csak honorálni akartam! A fiú sápadtan állt, szólni akart valamit, de meggondol­hatta, vagy a felinduitság vette el a hangját. Aztán sarkonfor- dult és kisietett a szobából. — Micsoda beképzelt fickó! — bosszankodott Hájer. — Megjátsza a sértettet! — Mivelhogy van is rá némi oka — mondta Bumbera, hang­ját egy árnyalattal sem emelte feljebb, a mosolya annál beszé­desebb volt — Még egyszer: gratulálok a szerencséjéhez, uram! A viszontlátásra! Nem találta a hallban a fiút, Kiszeli bácsi azt mondta, elment a postára. Amikor Géza megjött, ma­gához intette, s kezet szorított vele. — Jól van, fiam! Méltó lec­két adtál neki! — Hangját most már a közelben állók is meghallották. — így kell ma viselkedni egy szállodában! Végtelenül örülök, hogy nem csalódtam benned. És ha így folytatod, nagy jövőt jósolok a szakmában! A fiút feszélyezte mindez. Kihasználta a kedvező alkal­mat, odalépett egy öreg ven­déghez, elkérte a poggyászát és felkísérte liften az első eme­letre. Az anya sietett, négyre ért haza, Gézával készült a vá­rosba, hogy az első fizetéséből vásároljanak. A fiúnak szabadnapja volt. Ebéd óta járta a lakótelep ut­cáit. sokáig strázsált a villa­mosmegállónál, de ma sem si­került találkoznia a lánnyal. Ez lehangolta. Elfáradt, haza­ment, sokáig heverészett. Az anya csak másik ruhát kapott magára, s indulni akart. — Mama; mondhatok vala. mit? — kérdezte a fiú. Az anyát meglepte a lágyabb tónus. — Mondd, csak fiam. — Szeretném hazaküldeni apának az első fizetésem felét. Az anya elnézte fia kifejezés­telen arcát, de semmit sem tu­dott leolvasni róla, mi diktál­hatta a váratlan gondolatot. — De miért küldenéd haza...? Hiszen neked, a mi családunk­nak is szüksége van rá! Mi ket­ten dolgozunk, mert egy kere­setből szűkösen élnénk, ket­tőnknek van négyezer forin­tunk, és látod, egyáltalán nem élünk nagylábon! A fiú zárkózott volt, hallga­tott. — Miért küldenéd haza, mondd hát? — Mert apáék sokkal nehej zebben élnek... Csalt apa ke> rés. — Ö kisfiam!... — mondta egy elfojtott sóhajjal kísérve az anya, s gyöngéden végigsk mított a fiú sápadt arcán. (Folytat^ 2

Next

/
Thumbnails
Contents