Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-11 / 135. szám
Kislánya születeti Tyereskövának Moszkva, (TASZSZ): Uj tagja van a kozmikus Családnak. Valentyina Nyikola- jeva Tyereskövának és Andri- jan Nyikola jewel: június 8-án kislánya született. Nagy a forgalom a szülőotthonban, ahol az ifjabb Nyiko- lajeva világra jött. Jönnek az űrhajósok barátai, hogy üdvözöljék Valentyinát, megszorítsák a boldog apa kezét. Eihal- mozzák virággal a fiatal mamát. Olga Makejeva orvosnő nem győz válaszolni a kérdésekre. Az anya egészségi állapota jó, a kislány jól érzi magát — mondja az orvosnő. Külföldi sajtótudósüók szerint a kislány — szülei valószínűleg a Lena nevet adják neki — az első mérlegelésnél 3 kilót és 10 dekát nyomott. Az AFP tudósítója, aki ott járt a szülészeten, megfigyelte, hogy az ápolónők egész raja, láthatóan meghatva sürgött- forgott a folyosókpn, hatalmas, égővörös virágcsokrokkal. A tudósító úgy értesült, hogy az i,Űrkislány” megszületését körülvevő csend orvosi parancsra Tyereskova nyugalmát szolgálta. Valentyinát kedden meglátogatta házastársa, Nyikolajev Űrhajós, aki ez alkalommal látta először kislányát. Nyilcolaje- vet négy szovjet űrhajós kolléga követte. Az ápolónők azt mondják, hogy a kisbaba mamájának orrát, apjának szemét örökölte. Uj adatokat hoznak nyilváno&ságoM a Keunedy-gyiflkosság ügy éhen Mark Lane: Oswald nem lehetett Kennedy gyilkosa — Tanúvallomást felt Rusk külügyminiszter is Londonba érkezett Mark Lane amerikai ügyvéd, annak a bizottságnak elnöke, amely a Kennedy-gyilkosságra akart fényt deríteni. Az újságíróknak elmondotta, hogy csütörtökön a nyilvánosság elé tár néhány új adatot az Oswald-ügyre vonatkozólag. amerikai külképviselőket hallgatott ki az Oswald-üggyel kapcsolatban. Az AP jelentése szerint a külügyminisztériumi tisztviselők között szerdán Dean Rusk külügyminiszter is tanúvallomást tett. Lane azt hangoztatta, hogy a rendelkezésére álló tények szerint Oswald nem lehet Kennedy elnök gyilkosa, nem volt a bűntettre semmilyen indító ojut. Kijelentette, hogy azért kívánja Londonban nyilvánosságra hozni leleplezéseit, mert az amerikai sajtó kizárólag a hivatalos verziót: Oswald bűnösségét tálalja. Washingtonban a Warren tőbíró vezette vizsgálóbizottság Dallasban munkába állt Oswald gyilkosának, Jack Ruby- nak sorrenben immár ötödik ügyvédje: Clayton Fowler, a dallasi bűnügyi jogászok szövetségének elnöke. A 43 éves Fowlert a Ruby-család bízta meg a képviselettel. A sikerekben gazdag védőügyvéd azt a feltételt támasztotta, hogy sem Ruby családja, sem más jogászok nem avatkozhatnak be a dolgába. Fowler perújrafelvételért harcol. Világpolitika sorokban A belga kormány a közeljövőben pilótákat és technikusokat küld Kongóba (Leopoldville), hogy részt vegyenek a szabadságharcosok ellen indított bűntető hadműveletekben, — közli a Brüsszelben megjelenő Drapeau Rouge. A Norvég Munkáspárt szerdán nyilatkozatban méltatta Hruscsov szovjet miniszterelnök küszöbönálló norvégjai látogatásának jelentőségét. Mint az Arbeiderbladetbar, megjelent határozat hangsúlyozza, a szovjet kormányfő látogatása a hidegháború megszűntetésére irányuló törekvések eredménye. . A Svéd Szociáldemokrata Párt 75. pártkongresszusán ismét Tage Erlander miniszter- elnököt választotta meg a párt elnökévé. Az algiri kikötő csomagraktárában szerdán bomba robbant. A robbanás egy embert megölt, hármat megsebesített. Az algériai hírügynökség szerint a bomba egy Marseille- ből érkezett francia hajóról származik. Oliveira és társa Dokumeniumtörténcl a Cap Ancona felrobbantásáról „Született felderítő“ — Barátom, Le még a levegőből is pénz tudsz csinálni — örvendezett Ricardo. Moszkvában, a szovjet felderítő szolgálat vezetőjének üoigozósZiObajalJan hárman ültek az asztalnál. Maga Sza- Vickij, Ganyin, a helyettese és Bodrov felderítő. — Azért hívtam magukat — mondotta Szavickij —, hogy fontos es nem mindennapi ügyben tanácskozzunk. A Cap Ancona gőzös felrobbantásáról van szó. A hajó személyzetéből azoknak a német antifasisztáknak a csoportja, amely a Cap Anconát felrobbantotta, semleges országba akart menekülni. Ez azonban nem sikerült és most aggasztó helyzetben vannak. A Gestapo és Salazar rendőrsége nyomukban van. Ez az értesülésünk Óvódtól származik. Ö természetesen segítséget nyújt az antifasisztáknak, akiknek vezetője Hans Richter. Jelenleg Hans csoportja Óvod cégének egyik lisszaboni raktárában rejtőzködik. Óvod szerzett nekik okmányokat is, nicaraguai útleveleket, de mégis veszélyes volna kivinni őket Lisszabonból, vagy Oportóból. Madeira szigetére is elszakíthatná őket, de sok szempontból ez sem veszélytelen. Most újabbat javasol: véleménye szerint ez járhatóbb út. Hans .-.söpörtj át a francoista zónán át teherautókon szállítaná a frontkörzetbe, azokon az autókon, amelyeket Queipo de Liane tábornoknak ad el. Aztán törjenek át a frontvonalon saját erejükből. A javaslat merész és eredeti. A Gestapo bizonyára nem várja, hogy Hans csoportja egyszer- csak felbukkan a francoista zónában. Tehát most ki kell válasetanunk a legmegfelelőbb megoldást, hogv a német antifasisztákon segítsünk. Mi s véleményük7 — Én egyetértek a csoport megsegítésével és átdobásával a francoista zónába ' — mondta Ganyin. de vigyázni kelj, nehogy 3 mi emberünk, Óvod lebukjon, pans csoportjának eltűnésével nem szabad gyanúba hozni. Szavickij érdeklődő arccal fordult Ganyinhoz: — Nem utazna oda, hogy közelebb legyen Övödhöz. Ügy gondolom, Ovodnalk a következőket kell tennie... ...Egy lisszaboni kis kávéház teraszán csüggedt arccal üldögélt Otto Krause é$ Konrad. Otto egyre csak nézegetett mindenfelé, mintha keresne valakit,- majd halkan megszólalt: — Ma reggel Himmler újra táviratozott. „Ha a közeljövőben nem akadnak Hans csoportjára, felelniük keli pártunk becsületbírósága előtt.” Ez pedig Dachuut jelenti, nekem is, neked is. Harisát meg kell találnunk, mindenáron. —- Nem volt rossz gondolat a hirdetésed az újságban. „Sofőröket keresek!” Talán besétálnak hozzánk ezek az átkozottak. De Oliveira is keres gépkocsivezetőket: a teherautókat Toledóba kell szállítania. — Ez az . Oliveira nem tetszik nekem, Konrad. Az az érzésem, hogy az angol kém- szervezetnek dolgozik. Foglalkozni kellene vele. Szép titkárnője van. Menj rá, s akkor nemcsak a ruháját veti le, hanem a lelkét, sőt O’i- veira lelkét is l«meztelemti. A sofőrjeit is 1 meg keli nézni. Észrevetted, melyen a bőrének a színe? Mondják, hógy néger vér csörgedezik az erőiben. Brazíliában született, anyja mulatt nő volt. — Látom mindent tudsz róla. — A lisszoboni rendőrfőnöktől. Elvégre tudnom kell, ki az, aki bort hoz nekem Queipo de Llano tábornoktól. ...Eközben a Lisszabon mellett levő tengerpart homokjában Clara és Oliveira beszélget egymással. —- Mire gondolsz? — Arra, milyen jó volna egy kis savanyú káposzta fekete kenyérrel. Unom már a portugál szardéiüút... — Elfáradtál? — Igen. Te azonban nagyszerűen viselkedsz, büszke vagyok rád. — Pedig csak rólad veszek példát, Misa. — Ugyan, Nyina... De mondd... Nem akarnál feleségül jönni hozzám? Nyina nevetve felpattant, lerázta magáról a homokot és futott a víz felé. Misa előtt pedig, aki fekve maradt, mint filmkockák peregtek le életének legutóbbi fontos eseményei... „Két esztendeje nem gondoltunk erre, sem Nyina, sem én. Minden 1932 egy verőfényes júniusi napján kezdődött. Milyen jó lett volna Mihail -Sznyegpvnak maradni. Persze Oliveira sem csúnya név, csak idegen. Huszonhat éves voltam. Kitűnő eredménnyel végeztem a moszkvai egyetem nyelvi fakultásán. Nyina pedig, Nyina Krjucskova, aki már akkoriban tetszett nekem, megígérte, hogy aznap este moziba megyünk. Első ízben! Midőn az egyetem dékánja magához hivatott, nagyon elcsodálkoztam. Ismeretlen ember ült a dékán szobájában. Később jól megismertem Ganyin elvtársat.. Megkérdezte, nem dolgoznék-e a felderítő szolgálatnak? Egész éjjel gondolkoztam rajta, miután megjöttünk a moziból Nymával. Következik: Az akció sikerült. Ä Bfgtons6©1 Tcraécss elfogadta a marokkói és eíefásttessmtparti kösös határosat! javaslatot New York (MTI): A Biztonsági Tanács kedden este jóváhagyta azt a marokkói es eV mtcsontparti közös határozati javaslatot, hogy szólítsa fel a Dél-Afrikai Köztársaságot több, nemrégiben kiszabott halálos ítélet megváltoztatására, a Nelson Mandela és harcostársai ellen folyó per megszüntetésére és mindazoknak a politikai foglyoknak a szabadon bocsátására, akiket az Apartheiddal való szembenállásukért tartóztattak le. Az indítvány ' ellen senki sem szavazott, négyen — Nagy-Britannia, az Egyesük Államok, Franciaország és Brazília — tartózkodtak a szavazástól, így tehát a javaslat megkapta az elfogadásához szükséges minimális hét helyeslő szavazatot. Emlékezetes, hogy a Biztonsági Tanács és maga az ENSZ- közgyűlés is korábban mái hasonló módon foglalt ál‘á3t, a Dél-Afrikai Köztársaság azonban azt állította, hogy a Dél-Afrikábap folyó "perek kívüiesnek az ENSZ hatáskörén. Plimton, amerikai küldött azzal indokolta a nyugati hatalmak tartózkodását a szavazástól, hogy „a Biztonsági Tanácsnak — úgymond — nem szabad beavatkoznia egy ENSZ-tagállam bírósági ügyeibe”. Ben Bella algériai, és Nkru- mah, ghanai elnök kedden a Biztonsági Tanácshoz intézett táviratában szigorú és hathatós gazdasági intézkedéseket követelt a Dél-Afrikai Köztársaság ellen. Táviratukban ezenkívül kegyelmet követelték a dél-afrikaj terrorperek vádló t- tainak. Gergely Mihály: Idegenek 30. A kis ember rágyújtott. — Ki tudhatta, mennyi pénz van önnél? — Senki. — Például: nöismerőse sem, aki feljár önhöz? Hájer meghökkent, lesütötte szemét, de hogy a másik türelmesen várakozott, megemberelte magát. — Még ő sem tudhatta... Különben U ő minden gyanú felett áll! T- Nos, akkor ki más tudhatta...? Például nem lehetséges, hogy valaki meglátta Önnél a pénzt? — Fogalmam sincs" róla. — Mondjuk valahol... étteremben, étkezdében, amikor fizetett? — Gondolkodjék: nem lehetséges, hogy asztalszomszédai közül valaki megláthatta 2864. június U. irattárcájában a pénzcsomót, amikor fizetett? — Nem emlékszem ilyenre — válaszolt Hájer kis szünet után. — De ugye lehetségesnek tartja...? Bizonyára ültek a szomszéd asztaloknál is, étkezések idején nagyon forgalmas a magyaros étterem... Például tegnap este is? — Igen. Úgy emlékszem, egy üres asztal sem volt a közelben. A kis ember ismét rágyújtott, gondolkodott. — Meg tudná mondani, vagy mutatni, hogy melyik pincér szolgálta ki önt? — Pista. Valamennyi pincért jól isme rémA kis ember Bumberával át- hivatta Pista pincért. Középkorú, szerzetes tonzurájú ember volt, különös módon arca is egy ájtatos egyházi személyre emlékeztetett. Pillanatok alatt megértett mindent, s nem is gondolkodott sokáig, akadozás nélkül kivágta:-» Kérem tisztelettel!... A vendég úr tegnap este is az én asztalomnál vacsorázott, ha csak van hely, mindig hozzám ül! — Finoman meghajolt Hájer felé, hizelkedőn el is mo- solyodott, mindez jó borravalókról árulkodott. — Valóban minden asztal foglalt volt abban az időben, s amikor a vendég úr fizetett, feltűnt nekem, milyen illetlen kíváncsisággal bámul oda a szomszéd asztaltól egy úr. Még meg is jegyeztem Zoltánnak, láttad, majd kiesett a pali... az ember szeme! — Ismeri az illetőt? — Nem kérem, tisztelettel, nem láttam még. — Le tudná írni?.,. Volt valami különös ismertetőjele? — Nem is tudom... A kis ember Bumberát is bent marasztalta az imént, most hozzáfordult. — Nincs egy ilyenforma ember a vendégeid között? — De igen, a szemközti szobában lakik. És épp akkor kívánta elhagyni a szállodát, amikor felhivattál! Remélem, nem engedted el? — Megkértem, várjon néhány percig, míg a számlát kiállít juk. A kis ember elbocsátotta a pincért, kiküldte a szobából Hájért, s felhivatta Bumberával a hallban várakozó, táskás szemű férfit. Fél óra alatt megtörtént a kihallgatás, szembesítés a pincérrel, a reggeli eset valószínű rekonstruálása, s végül is a bizonyítékok súlya alatt a beismerés. Előző délután minden pénzét elkártyázta, a reggeli szituáció pedig egyenesen sugallta neki a lopást. Minderre már azután került sor, amikor a fiú elment. Másnap reggel azonban, alighogy megkezdte szolgálatát, a szobaasszonnyal leüzent, érte Hájer. — Bumbera úr, nem lehetne másvalakit felküldeni? — kérdezte a fiú a főportástól. — A történtek után!.., — Gyere, felkísérlek! Ne félj, most nagyon szelíd lesz — nyugtatta meg a főportás, és belekarolt. Hájer kezet fogott mindettő- j ükkel, néhány pillanatra elhallgatott. — Nézze... kedves fiatalember! — szólalt meg nála szokatlan zavartsággal. — Megértheti, hogy tegnap a pénz eltűnése után ideges voltam, meggondolatlan, és megsértettem magát!... Kérem, bocsásson meg és fogadja el ezt tőlem! — Kezet adott a fiúnak. Az azonban hirtelen kikapta kezét a férfi tenyeréből, s így az ötven forintos a szőnyegre esett. Bután néztek egymásra; a főportás kaján mosollyal szemlélte a jelenetet. Végül is ő vette föl a pénzt, két ujja közé csípve, mint valami szennyes dolgot, átnyújtotta Hájernek. — Parancsoljon, uram! — De hát... én igazán csak honorálni akartam! A fiú sápadtan állt, szólni akart valamit, de meggondolhatta, vagy a felinduitság vette el a hangját. Aztán sarkonfor- dult és kisietett a szobából. — Micsoda beképzelt fickó! — bosszankodott Hájer. — Megjátsza a sértettet! — Mivelhogy van is rá némi oka — mondta Bumbera, hangját egy árnyalattal sem emelte feljebb, a mosolya annál beszédesebb volt — Még egyszer: gratulálok a szerencséjéhez, uram! A viszontlátásra! Nem találta a hallban a fiút, Kiszeli bácsi azt mondta, elment a postára. Amikor Géza megjött, magához intette, s kezet szorított vele. — Jól van, fiam! Méltó leckét adtál neki! — Hangját most már a közelben állók is meghallották. — így kell ma viselkedni egy szállodában! Végtelenül örülök, hogy nem csalódtam benned. És ha így folytatod, nagy jövőt jósolok a szakmában! A fiút feszélyezte mindez. Kihasználta a kedvező alkalmat, odalépett egy öreg vendéghez, elkérte a poggyászát és felkísérte liften az első emeletre. Az anya sietett, négyre ért haza, Gézával készült a városba, hogy az első fizetéséből vásároljanak. A fiúnak szabadnapja volt. Ebéd óta járta a lakótelep utcáit. sokáig strázsált a villamosmegállónál, de ma sem sikerült találkoznia a lánnyal. Ez lehangolta. Elfáradt, hazament, sokáig heverészett. Az anya csak másik ruhát kapott magára, s indulni akart. — Mama; mondhatok vala. mit? — kérdezte a fiú. Az anyát meglepte a lágyabb tónus. — Mondd, csak fiam. — Szeretném hazaküldeni apának az első fizetésem felét. Az anya elnézte fia kifejezéstelen arcát, de semmit sem tudott leolvasni róla, mi diktálhatta a váratlan gondolatot. — De miért küldenéd haza...? Hiszen neked, a mi családunknak is szüksége van rá! Mi ketten dolgozunk, mert egy keresetből szűkösen élnénk, kettőnknek van négyezer forintunk, és látod, egyáltalán nem élünk nagylábon! A fiú zárkózott volt, hallgatott. — Miért küldenéd haza, mondd hát? — Mert apáék sokkal nehej zebben élnek... Csalt apa ke> rés. — Ö kisfiam!... — mondta egy elfojtott sóhajjal kísérve az anya, s gyöngéden végigsk mított a fiú sápadt arcán. (Folytat^ 2
