Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-09 / 133. szám

Harold Wilson cikke

moszkvai látogatásáról

I London, (MTI): ..

Harold Wilson, az angol munkáspárt vezére a Sunday Express című hetilap vasárnapi számában összegezi moszkvai látogatásának eredményeit. Wilson „hivatása magaslatán álló” államférfiként jellemzi a szovjet kormányfőt, aki 70 évét meghazudtoló dinamikus életerővel, az alap- vető szovjet nézetekben megingathatatlanul, ugyanakkor rendkívül rugalmasan, szívélyes légkörben vezeti a tárgyalásokat.

A munkáspárti vezető rámutat, hogy a következő kérdésekben tettek előrehaladást az egyetértés irányában:

1, Atommentes övezet lére- hozása a Közép-Keleten;

2. Átfogó egyezmény a hasznait, vagy elavult fegyverzetek „viszonteladásának” betiltásáról;

3. A tizennégyhatalmi értekezlet összehívása a laoszi helyzet rendezésére, az ország semlegességének garantálása alapján;

4. A közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtése Közép-Európában és a további nukleáris fegyverkezés megállapítása;

5. Megállapodás arra, hogy a nukleáris hatalmak ne adjanak atomfegyvereket az ilyenekkel nem rendelkező hatalmaknak; 1

6. Biztosítani, hogy „tudósexport” útján se nyújtsanak támogatást nem nukleáris hatalmaknak atom- vagy rakétafegyverek megalkotására.

Wilson hangsúlyozza, hogy a szovjet—angol kereskedelem terén nyílnak a legbiztatóbb kilátások a két ország kapcsolatainak további javítására. Moszkvai látogatásának egyik legfontosabb eredményeként emeli ki: Hruscsov helyesléséről biztosította azt .az elgondolását, hogy a kormányfők rendszeresen, minden évben kelet—nyugati csúcstalálkozón vitassák meg az időszerű nemzetközi kérdéseket.

Wilson különös nyomatékkai hangsúlyozza a brit és a szovjet vezetők magfcs szintű személyes kapcsolatainak fontosságát.

Oliveira és társa

Dokumentumtörténet a Cap Ancona felrobbantásáról

Világpolitika

sorokban

A Luxemburgban vasárnap lefolyt törvényhozó választásokon félhivatalos eredmények szerint előretört a Szocialista Munkáspárt és a Luxemburgi Kommunista Párt, a keresztényszocialista párt — a fő kormánypárt — körülbelül megtartotta eddigi pozícióját, képviseletet nyert a parlamentbe a népi független mozgalom és, komoly vereséget szenvedett a demokrata párt.

Törökországban véget ériek a részleges szenátorválasztások. A választók igen alacsony százaléka élt szavazati jogával, különösen a nagyvárosokban.

London központi útvonalain vasárnap több száz arab ' munkás és diák tüntetett a

fiél-arábiai angol agresszió és az ellen az antidemokratikus alkotmány ellen, amelyet a gyarmatosítók rá akarnak erőszakolni Aden és Dél-Ará- bia népére.

Pák Csöng Hi dél-koreai diktátor hétfőn újabb kétségbeesett kísérletet tett a rendszer ellen tüntető diákok le- csendesítésére. A kormány szóvivője bejelentette: felfüggesztettek 576 korrupt kormánytisztviselőt — köztük egy miniszterhelyettest. Elhatározták ezenkívül, hogy nagyszabású tisztogatást hajtanak végre a hatalmon levő köztársasági demokrata part soraiban. Hírügynökségi jelentések szerint egy húszéves diák Li Jun Szik belehalt a június 3-i rendőrroham során elszenvedett sérüléseibe.

Hrusesov és Tito találkozása

Hétfőn Leningrádban találkozott Hruscsov szovjet kormányfő és Tito jugoszláv elnök. A találkozón szovjet részről Vaszilij Tolsztyikov, az SZKP leningrádi pártbizottságának első titkára, jugoszláv részről Mijatovics, moszkvai nagykövet volt jelen.

Előzőleg Tito elnök látogatást tett a piszkarjovkai temetőben és koszorút helyezett el a hitlerista blokád áldozatainak emléktáblájánál.

A belgrádi sajtó nagy figyelemmel foglalkozik Tito le- nigrádi látogatásával. A Borba hangsúlyozza, hogy Hruscsov és Tito találkozói és megbeszélései mindig eredményesek voltak és haszonnal jártak mindkét országra nézve. Hruscsov jugoszláviai és Tito korábbi szovjetunióbeli látogatása — írja a lap — „sokban előmozdította a két ország kölcsönös megértését, baráti együttműködésének és a két ország pártjai közötti elvtársi kapcsolatoknak az erősödését”.

Szovjet üzenettervezet

Trevelyan, moszkvai angol nagykövetnek hétfőn átnyújtottak egy üzenettervezetet, amelynek elküldését az 1954- ben megtartott genfi értekezlet társelnökei nevében a szovjet kormány javasolja.

Az Egyesült Államok kormányához, valamint a genfi értekezleten részt vett többi ország kormányaihoz intézendő üzenettervezete rámutat arra, hogy a társelnökök támogatják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azon kérését, amelynek értelmében megfelelő intézkedésekkel meg kell akadályozni a

dél-vietnami háború , folytatását és kiterjesztését, s biztosítani kell a Vietnammal kapcsolatban 1954-ben létrejött genfi megállapodások betartását.

Az üzenettervezet értelmében a társelnökök felszólítják az Egyesült Államok kormányát, hogy maradéktalanul tartsa be a Vietnamra vonatkozó genfi egyezményeket, és kijelentik: elvárják, hogy az Egyesült Államok beszünteti beavatkozását Dél-Vietnam ügyeibe, lehetővé teszi, hogy Vietnam népe maga döntsön sorsáról.

Kétmillió olasz

mezőgazdasági dolgozó sztrájkol

Kétmillió olasz mezőgazda- sági dolgozó egységes sztrájkjával kezdődött meg az olasz munkásosztály és a parasztság bérharcának negyedik nete hétfőn.

A mezőgazdasági munkások és a telepesek hétfőn nem mentek ki a földekre. Követelik, hogy vezessenek be egységes bérezési rendszert számukra, kezdjenek újra országos tárgyalásokat a telepesek helyzetéről, s a társadalom- biztosítási rendszert az iparban

meglévő hálózathoz hasonlóan építsék ki a számukra. Ezek a pontok évek óta szerepelnek a mezőgazdasági, dolgozók követeléseinek listáján.

A sztrájkfelhívásban nem vettek részt a szociáldemokrata és a katolikus szakszervezetek, de a falvak proletáriátusának többsége az Ölasz általános Szakszervezeti Szövetség felhívásának eleget téve távol maradt a munkától. Több mint 2 ezer tüntetést, gyűlést rendeztek hétfőn az olasz megyékben.

A Führer dühöng, az ellenség röhög

1936 novemberének egyik éjszakáján hatalmas robbanás rázta meg a lisszaboni kikötőt és környékét. A kikötőben állomásozó német teherszállító gőzös, a Cap Ancona hatalmas testét kígyózó lángnyelvek világították meg, s a derékba- tört hajó a mélybe hanyatlott'. Felsüvítettek a szirénák, rendőrségi járművek és tűzoltókocsik száguldottak a kikötőhöz. Rövid időre rá valaki óvatosan megkopogtatta az egyik külvárosi házikó ajtaját. Az ajtó zajtalanul feltárult. Feltűnés nélkül még hatan surrantak be a házba.

Másnap reggel harsány kiál- tozással rikkancsok száguldottak végig Lisszabon utcám:

,(Felrobbant és elsüllyedt a Cap Ancona. A rendőrség megindította a nyomozást!’1 Középtermetű fiatalember ment el a Rikkancsok mellett, jókora aktatáskával a kezében. A vásárolt lapot zsebébe süllyesztette, s belépett a közeli épületbe. A lift az üzletház negyedik emeletére röpítette.

A fiatalember abba a szobába nyitott be, melynek ajtaján szerény réztábla hirdette a „Manuel Oliveira és társa” céget. A réztábla me! lett elhelyezett plakát elárulta, hogy a cég portugál szardíniával kereskedik. Dolgozószobájában a fiatalember gyorsan kihalászta zsebéből az újságot és olvasásba merült. Nemsokára csinos, fiatal nő lépett be.

— Mi újság, Clara? Megérkezett a rakomány a rendeltetési helyére?

— Igen, senor Oliveira. Megérkezett és biztonságban van. S ehhez még szeretném azt is hozzátenni, ragyogó időnk van ma.

— Es magának ragyogó kedve. Nemde?

— Eltalálta uram. Ma van a születésnapom.

— Nos, ezt megünnepeljük.

— Megszólalt a telefon csengője.

— A, ön az, Rossi úr? —

örvendezett Oliveira. — Milyen idő van magúknál, Milánóban? Ködös? Sajnálom. Itt ragyogó az idő. Szóval még egy szállítmány szardíniára va szükségük... Szívesen, Rossi úr. Ajánlhatnák még más halárut is, kedvezményes áron, de csak egy feltétellel: ha

teherautókat ad érte. Mennyit? Mondjuk úgy tizenötöt, húszat. Nehéz lesz? Ugyan Rossi úr... Nos, akkor megegyeztünk. Táviratilag megadom a szardínia árát fob. Lisszabon ás cif. Genova. Várom javaslatát a teherautókra. Arrivi- derci!

Oliviera visszaakasztotta a kagylót. Gondterhelt arccal cigarettát vett az asztalon fekvő dobozból, és rágyújtott.

...Ezekben a napokban Burgos volt a francoista Spanj’ol- ország fővárosa. Itt székeit a német követség, mely előtt most nagy sebességgel érkező autó fékez. Ketten ugranak ki belőle.

Egy magas, jói öltözött úriember várja őket dolgozószobájában.

— Már reggel óta tűkön ülök — kezdte a beszélgetést a magas úriember. — Tegnap megérkezett a berlini posta. Megállapítást nyert, hogy a Cap Aneonáf a vörösök robbantották fel. Minden elpusztult: a tankok, a teherautók, a muníció, a fegyverek, amelyekre Franco annyira számított. A Führer dühöng. Az ellenség röhög. Berlin követeli a tettesek kézrekerítését. Ha nem teljesítjük a parancsot, elvesztünk.

— De Friedrich — szólal meg az egyik vendég — mennyiben van közünk ehhez a dologhoz? Elvégre a robbanás Lisszabonban történt, 5 ezért portugál szerveink a felelősek.

— Csodálkozom rajtad, Ottó. Először! Lisszaboni képviselőnket, Hofman ezredest leváltották és visszarendelték Berlinbe. Nem irigylem öl! Másodszor: téged neveztek ki a helyébe!

— Engem?!

— Igen. Azonnal Lisszabonba kell utaznod. A robbanás következtében — folytatta Friedrich Mendel — 24 műszaki szakember és sofőr halt meg. 17 hullát megtaláltak. Hét ember nyomtalanul eltűnt. Közülük négyen a robbanás pillanatában a parton

tartózkodtak. Lehet, hogy nem tértek vissza a hajóra, de az is meglehet, hogy visszamentek és elpusztultak. A másik három sorsa ismeretlen. A Gestapo kinyomozta az eltűntek adatait és megállapította róluk a következőket: Hans Richter gépkocsivezető, 1902-ben született, fia a Német Kommunista Párt tagjának, Peter Richtemek, aki tavaly halt meg Dachauban. — Friedrich egy képet vett elő. — íme, Hans fényképe. Itt a többi fénykép is. Ez Siegfried Basch. Huszonnégy éves. Mint Richter, a robbanás időpontjában ő is a parton tartózkodott. Nagybátyja a szociáldemokrata párt tagja volt. Rudolf Zahmer, huszonnyolc éves, elektrotechnikus, a német kommunista ifjúsági szövetség egyikori tagja. Apja tanító, ugyancsak vörös volt. Ö is a szárazföldön tartózkodott. Otto Schlieffer, tengerész a negyedik, aki a parton volt, amikor a hajó felrobbant. Nagynénje zsidóhoz ment feleségül. Hubert Glaube, huszonnégy éves tengerész, állítólag a hajón tartózkodott: apja részt vett a hamburgi felkelésben, most Dachauban „üdül”. Horst Zaslavski, huszonhat éves tengerész, félig lengyel, félig német. Peter Probst, harmincnégy éves drezdai sofőr — az egyetlen, akinek nincs folt az életrajzán. Minden bizonnyal valamennyi egy titkos kommunista szervezet tagja, s kezük benne van a Cap Ancona elpusztulásában. A sofőröknek kellett volna a teherautókat Spanyolországba szállítani.

Következik: Nicaragua: útlevelek.

Nehru hamvait a szent folyóba süllyesztették

Allahabad.

AP.)

(Reuter, AFP,

Hétfőn helyi idő ‘ szerint reggel nyolc óra nyegyven- nyolc perckor teljesült Nehru, volt indiai miniszterelnök végakarata: földi maradványai elvegyültek India földjével, vizével.

Nehru hamvait különvona- ton szállították Allshabadba, a volt miniszterelnök szülővárosába. A pályaudvarról az urnát viráeborította úton vitték a folyópartra, ott egy fehérre festett kétéltű járműre helyezték, amely a •parttól mirftegv fél mérföld távolságra fekvő szent helyen

állt meg. Az allahabadi erődben egy ágyulövés jelezte azt a pillanatot, amikor Nehru két unokája az urnából 3 hamvakat az egymással egyesülő Gangesz, Dzsamna és Szaraszvaíi folyóba hintette. Az urnát szállító Járművet a nyitott csónakok ezrei vették körül, s egy hilikopterröl virágszirmokat szórtak a vízre. Ezzel a szertartással egyldőben Nehru hamvainak egy részét oszágszerte más szent folyókba és tavakba süllyesztették. A szertartás utolsó aktusára június 12-én kerül sor, amikor a megmaradt hamvakat remiié'"5 •'"'Vről szórják szét India felett.

GergeJy Mihály:

Mi. jumuä 9.

Aztán még csodálkoztak, hogy a nácik tízenyolc nap alatt legázolták az országot. Mert a lovaskatona már az első világháborúban csődölt mondott, mit érhetett a másodikban a Tigrisekkel szemben!...

— De hiszen te igazán semmiről se tehettél!

— Elmagyarázta ezt az öreg

is, ha józan volt, mert szeretett politikára oktatni, csakhogy éppen azzal a hideg-melog zuhany módszerével utáltatta meg velem örökre. Ha beszívott, mindig a rögeszméje kínozta, hogy biztosan valami tábornok fattyuja lehetek, azok juthattak a meneküléskor autóhoz, kocsihoz, és mert szépen kiöltöztetve találtak meg...

— Miért nem . adott akkor menhélyre az öreg, ha görbén nézett rád?

— Mert nem volt gyerekük, és különben is a maga módján szeretett. El sem ' hinnéd, ugye? Elmondhatom egyáltalán: húsz évig értem gürizett az öreg, és a halálos ágyán is az volt a legnagyobb bánata, hogy nem mentem műegyetemre. Mérnököt akart belőlem csinálni, csak én utáltam tanulni!

— Mikor halt meg?

— Négy éve.

— És a szüleid?... Semmit se tudsz róluk?

— Semmit.

— A nevelőszülőd se próbálták megtalálni őket a háború után?

— Nem.

— Es te se kerested őket?

— Nem... A menekülés, aztán az Anders-hadtest, Észak-Af- rika, partraszállás, biztosan elpusztullak a szerencsétlenek.

A villamos pontosan a belváros új toronyházánál állt

meg, melynek egész földszintét a Pódium, a város ifjúságának berendezett kultúrpresszó foglalta el. Züzü a nagyterem közepén ült, ahonnan jól láthatták az egyelőre még üres

emelvényt.

Bajnok átmenet nélkül fölvette a Züzüéknél megismert pózolást, lezserül lezöttyent a

lány mellé.

— Mit iszol?... Kakaólikőr! — fintorogva elhúzta a száját, s intett a pincérnek.

A fiú sután álldogált mellettük, nem akarta őket zavarni, de azt sem indokolta semmi, hogy másik asztalhoz telepedjék.

— Ülj hát le! — mondta Züzü és rámosolygott.

Bajnok három gint rendelt, aztán Züzühöz fordult.

— Győztök vasárnap a debreceni válogatott ellen?

— Pista szerint állati jó formában vagyunk! Elkísérsz?

— Mit gondolsz?

— Elkísérsz.

— Jól gondolod. — A pto cér meghozta az italt, Bajnok koccintott a fiúval. — SzÍ8 haverom! — Kétszerre kihör* pintétte az italt. — Azt mon dóm én neked egyáltalán: sosi törődj te másokkal, mindi* csak magaddal!

(Folylagú*

— Igen is, nem is — felelte. Hangja fájdalmasan csengett.

A fiú kutatóan ráemelte merev tekintetű szemét, s csak késve jegyezte meg:

— Nem értelek.

— Itt töltöttem a gyermekkorom, itt nőttem fel Eridrő- telepen, de nem itt születtem.

— Hát hol?

— Nem tudom.

— Hogy hogy nem tudod?

— Te t.án mindent tudsz?... Tudsz mindent még csak magadról is?

Visszafojtott indulatok tüze csapott fel Bajnok hangjából, amely szinte teljesen más embert mutatott, mint akit a fiú Züzüéknél megismert. Kis szünet után valamivel fegyelmezettebben hozzátette:

— Ne haragudj!... — S hogy a fiú nem szólt, folytatta. — Valahol Lengyelországban születtem. Szóval lengyel vagyok, ez az egy biztos, más semmi. Nem tudom, hogy hívták anyámat, apámat, de még azt sem, mi volt a nevem, és mikor születtem... Egy, másfél éves lehettem, amikor a szüleim

1939 szeptemberében hossz: autókaravánnal menekültél:

Egy nap Endrőtelepen pihentek meg, és amikor továbbindultak, 1 nélkülem kellett továbbmen- i niük, mert én eltűntem. Talán ! csak később vették észre, hogy : elcsavarogtam mellőlük, aztán mér hiába kerestek. c

Az új-endrői megállónál so- i kan Efcálltak fel, mozdulni sem lehetett a peronon, egymáshoz préselték őket. Máskor és mástól a fiú mindenképpen el- i húzódott volna, nem bírta elviselni férfiak testközelségét, most azonban majdnem testvéri szeretetet érzett a másik iránt. Hirtelen feltámadt ro- konszenvet, melynek fényében egyszerre, úgy vélte, megérti annak a fiúnak oktalan hősködését, aki Züzüéknél belekötött.

— És ezt kitől tudod? — kérdezte. Hogy lengyel vagy?

— Apámtól... a nevelőszüle- imtől. A mama remek asz- szony, de az öreg kiállhatatlan tudott lenni ha ivott. Nem vert ő meg soha, nem is go- rombáskodott, de ha ittas volt, pokolian gúnyolódott. Nem hinnéd. milyen élesre köszörült elméje vo?t az öreg fiúnak, kazánkovács létére.

Csuda egy politikus figura volt, még gyerekfővel belépett a szakszervezetbe, a szoedem pártba, 45 után a kompártba... Ha ivott, lehordott mindenféle tehetetlen, gyáva poláknak. Hogy milyen barmok voltak Lengyelország vezetői; a hadsereg felét lovashadosztáiyok- ból állították ki, a második vi- . lágháborúra.

— Hová? — A fiút meglepte Bajnok viselkedése. Csak egy pillanatig volt rossz érzése aztán felváltotta valami elégedettségfelé. Amiért nem maradt ott Szöszinéi.

— Bemegyünk a Pódiumba! Isteni ginjük van, meg lesz valami irodalmi est, úgy emlékszem. Züzü legalábbis azt mondta, és ott vár rám.

Kint álltak a villamos per- ronján; sokáig szótlanul bámulták az út jobb oldalán sorakozó gyárak esti panorámáját. Kilométereken át csak gyárak, kivilágított, magas csarnokok, a fekete égbe beolvadó kémények, csörömpölve robajló, elavult hengersorok, messzire elhangzó zihálással lezúduló pörölyök. Fent a hegyek között, ahová a nagyolvasztói salakot hordják évtizedek óta, éppen most döntöttek ki egy üstöt, a vörös fénykráter magasra lobbant, megvilágította a hegyek sötét vonulatát.

A fiú belefeledkezett' a különös tájba.

— Te idevalósi vagy? — kérdezte sokára.

Bajnok is a lávától lángoló hegyet nézte.

SS.

Bajnok nem nevetett, gúnyolódó megjegyzései is elmaradtak.

— Az előbb ment hazafelé. Úgy sietett, mintha futott volna valaki elől. — Tőle meglepőén szelíd nógatással belekarolt. — Most már hiába várod! És azt tanácsolom neked: ne fuss egy nő után, ha elment! Jön egy másik! — Cinkosan nevetgélve, hátbavere- gette. — Ott van Szöszi, látom, belédkapaszkodott... Azt mondom én neked egyáltalán: osztályon felüli nő!

— Honnan tudod?

— Gondolhatod. Én is jártam vele... Mit bámulsz? Nincs abban semmi. Attól mi még haverok lehetünk. Sőt!,.. Es tanuld meg: semmi érzeigés,

semmi lelkizés! Az élet egy óriási ring, örökké folyik benne a meccs, és aki nem bírja, azt kiütni! No, gyere, men- ifink!

Idegenek

2