Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-09 / 133. szám
Üj légkör a nagykállói járás termelőszövetkezeteiben Beszélgetés Csepelyi Tamás elvtárssal, a járási pártbizottság titkárával Helyes elgondolások, megfontolt intézkedések és tettek követték egymást, hogy kilendüljön a nagykállói já„Nem ördőngős munka44 4 pedellus és „segédmunkásai“ Tizenötezer forint, ingyen — Virág, ölszámra ras a korábbi évekre jelem- zó egyhelyben topogásból. Hónapok kemény, megfeszített gazdasági és politikai munkája után utólag regisztrálva a történteket és eseményeket, beszélgettünk Csepeléi Tamással, a nagykállói járási párt-végrehajtóbizottság titkárával. — A nagykállói járás az „ elmúlt években gazdasági, de egyéb vonatkozásban is az utolsók között volt a megyében. Miért? — Hogy nem jártunk az élvonalban az mindenképpen igaz. A járás termelő- szövetkezetei gyengébben gazdálkodtak, mint a hasonló lehetőségekkel rendelkező téeszek. 1962-ben 11 termelőszövetkezetből, 5 mérleghiányos volt másfél millió forinttal. 1963-ban nem fejlődés, visszaesés következett, 8 gyenge termelőszövetkezetből ugyancsak 5 lett mérleg- hiányos, most már 2 millió 600 ezer forinttal. A speciálisan rossz adottságok mellett — mint a homoktalaj, a nem egységes gazdálkodási rendszer, több szektoruság — a hiba döntően a szakvezetés gyengeségében volt és erről sok példát lehetne elmondani. Nem egy termelő- szövetkezetünkben eltértek a működési szabályzattól, a vezetők mellőzték a törvényességet és találkoztunk a megalkuvással, az olcsó, a közösségre káros népszerűség hajhászással, klikkezésscl. — Jellemző, hogy az elmúlt évben a fegyelmi bizottságok többsége nem tárgyalt fegyelmi ügyet, és ko • rántsem azért, mert nem akadt. A közgyűléseket sem tartották meg rendszeresen. — A pártbizottság és a nos tanács után öt termelő- szövetkezetben új elnököt javasoltunk, másutt három agrármérnökkel, és három technikussal erősítettük a gyengébb tsz-eket. Három helyen új párttitkár és minden pártszervezetben új összetételű vezetőség kezdte meg idén a munkát. — Az intézkedések végrehajtása mindenütt pozitív hatású volt, új légkör teremtődött a termelőszövetkezetekben. Ezt érezni lehetett a közgyűléseken, ahol a brigádvizsgálat eredményét személyekre való tekintet nélkül ismertettük és megtettük javaslatainkat. Elvünk az volt, hogy emberségesen de bátran és következetesen tárjuk fel a hibákat. — Ellenőrzik-e. hogy az intézkedések milyen eredményekkel járnak? — Az intézkedéseket követő ellenőrzés a gyakorlati segítségnyújtással történik. A járási pártbizottság és a járási tanács vezetői egy-egy termelőszövetkezetet patronálnak. Ez a patronálás nem az eredmények tudomásul vételét jelenti, hanem a komoly, gazdasági, elvi politikai •segítségadást. Tapasztalatunk az, hogy az intézkedések után jelentős fordulat történt, és ez mindenképpen olyan eredményt Ígér, hogy 1964-ben a járásban nemigen lesz egyetlen mérleghiányos termelőszövetkezet sem. — A gazdasági rendszabályok végrehajtásakor, de azt megelőzően és most is — érvényesült az az elv, hogy a jó tömegpolitikai munka a gazdasági nehézségeken is átsegít. Elsősorban a párt- szervezetek, a tömegszervezetek -és gazdasági vezetők kapcsolatát igyekeztünk sz/- rosabbá tenni. Nemrégen tartattunk egy megbeszélést, ahol kértük a tömegszervezetek, különösen a KISZ- fiatalok segítségét, a gazdasági munkák végrehajtásában. Ez meg is történt. A járásban II ifjúsági munkacsapat dolgozik és jól dolgoznak ezt tapasztaltuk a tavaszi kampányfeladatok végrehajtásában. — A nagykállói járást legutóbb termelési verseny miatt bírálták. — A bírálat mindenképpen jogos, oka is van. A járási versenybizottság egészen az utóbbi hónapodig formálisan működött, a termelési verseny nem a termelőszövetkezeti tagokra volt alapozva. — A járási vb a hibákból tanult és a tanulságok alapján intézkedett. Átszerveztük a versenybizottságot, személyi cseréket hajtottunk végre és valamennyi községben, versenybizottságot hoztunk létre. A járási és a községi versenybizottságok feladatát a helyi kezdeményezések támogatásában, a versenynyilvánosság biztosításával határoztuk meg. A verseny így élő, eleven lesz és már most is az. s. e járási tanács mit tett a hibák kijavításáért? — A legfontosabb és a legdöntőbb az a brigádvizsgálat volt, amely 1963 novembertől ez év április 1-ig tartott. A brigádvizsgálat minden termelőszövetkezetet érintett. Célunk nem csupán ,a vezetés színvonalának, a gazdasági helyzeteknek a vizsgálata volt. hanem konkrét segítséget akartunk adni. másszóval megerősíteni a szak- és a pártvezetést. — A brigádvizsgálat eredménnyel járt. Sok emberrel ■beszélgettünk, egyszerű termelőszövetkezeti tagoktól egészen a szakvezetőkig. Nagyon sok tapasztalat és haszShe! dekává! mérik a százezreket fiszavasváritól a trópusokig ismert a brigád készítménye A Tiszavasvári Alkaloida Gyógyszer Vegyészeti Gyár analitikai és MEO laboratóriumában csak úgy röpködnek a latin nevek. Dánok, svédek, hollandok, osztrákok, brazilok és egyre több afrikai ország betegei ismerik már a gyárban készült gyógyszereket. S itt, a laboratóriumban pontosan két tucat ember vigyáz arra, hogy csak a gyógyszerkönyvekben előírt minőségben induljon útra az áru, — A mi munkánkat a gyógyszerkönyvek szabályozzák — mondja Selmeczi Györgyné gyógyszerész. — Mindig arra törekedünk, hogy gyártmányaink a legszigorúbb követelményeknek is megfeleljenek. Éppen ezért több ország gyógyszerkönyvét is alapul kell venni. Legszigorúbbak az előírások a magyar, svéd, finn és svájci gyógyszerkönyvekben. Vannak speciális követelmények is. A trópusokra s-níi1;- tott gyógyszerek csomagolásához nem elegendő a műanyag- dobozos göngyöleg. Külön polyetilén csomagolást is alkalmaznak. Ez különösen a nedvességre érzékeny gyógyszereknél fontos követelmény. A minőségi bizonylat a hozzáértő számára mindent elárul: milyen a raktárba kerülő gyógyszeralapanyag oldékony- sága, tisztasági foka és nedvességtartalma. Elszállítás előtt mégis újra mintát vesznek. Űjabb vizsgálat, űj bizonylat... —■ Ez azért szükséges — magyarázza Kató Julianna vegyésztechnikus — mert az alkaloidák rendkívül érzékenyek a fényre, levegőre, nedvességre. Ha sokáig raktáron vannak, még a színük is megváltozik. — A mi feladatunk a gyártásközi vizsgálat is — kapcsolódik a beszélgetésbe Krusócz- ki Mihályné vegyésztechnikus, a brigád vezetője. — Sok munkát ad, de így a MEö- nak is könnyebb a dolga, mert már menet közben is megismerjük az anyag tulajdonságait. S hányszor előfordul, hogy behozzák a kondenzvizet. Nézzék már meg, nem került e bele valamennyi az, értékes, aranyat érő gyógyszerből? Nem árt az óvatosság, mert a gyárban nem kilókban, hanem dekákban mérik a százezreket. Beszélgetés közben előkerülnek a brigádnaplók is Kettő már betelt, ez évben kezdték a harmadikat. Pontos dátum szerint van vezetve minden nap története. Még 1982-ben kezdték, amikor elhatározták, hogy versenyt kezdenek a szocialista brigád cím elnyeréséért. Egv február 9-i bejegyzés tükrözi: „Régi vágyunk teljesedett. Egy nagyon várt eseményt jelentett be Vári elv' társ (az szb.-titkár). Megkaptuk a szocialista brigád címet, az oklevéllel és jelvénnyel. Dupla öröm és ok az ünneplésre...” A brigádban mindenki megtalálta a helyét. A régiek és az újonnan jöttek is. Részt vesznek a kirándulásokban, együtt tanulnak, patronálják az óvodát, névadókat «rendeznek, leveleznek a mezőnyárá- di Bagoly őrssel. Fiatalosan vidámak, csak a munkában nem ismerik a tréfát. Ha kell, társadalmi munkában is bennmaradnak egy-egy sürgős exportszállítmány minőségi ellenőrzésére. Védik, gyarapítják a magyar gyógyszeripar hírnevét. Tóth Árpád Tikkadt meleg, nyári hőség van. Nem kellemes ilyenkor a tűző napon dolgozni. Ülhetne bent a csengőházban is, de ott tétlenségre lenne ítélve. Novák István, a rakamazi űj iskola hivatal- segéde csak a dolog mellett érzi jól magát. Alig múlt el három éve, hogy az iskolához került dolgozni, máris több tízezer forint értékű társadalmi munkát végzett munkahelyén. Csengetések közön Meredek parton próbálom megközeiíteai a munkában lévő hivatalsegédet, aki éppen felegyenesedik térdelő állásából és elégedetten néz végig a földből kiemelkedő nyolcvan méternyi hosszúságú betonfalon. — Kevés pedellus végez ilyen jellegű munkát. •— Nem olyan ördöngcs munka ez kérem — szerénykedik, miközben zsebkendőt bűz elő. Megtörli halványvö- rösje égett arcát. — Ugyanolyan munka ez is, mint a sepregetés, vagy a fűtés. Csak ezt társadalmi munkában végzem. Reggel egy kicsit korábban kelek, kitakarítom a tantermeket, felseprwm az udavart. Utána szabad csaknem az egész napom, ha csak nem kell elszaladni valamilyen hivatalos ügyben. S én igyekszem betölteni valamilyen munkával a csengetések közötti időket. Novak István napok óta keveri a betont, s rakja belőle a vastag falat. Olykor segédkeznek mellette a tanulók is, akiknek gyakorlati órájuk van. — Velük nagyon jó dolgozni, megértjük egymást a diákokkal. Választhatok magam mellé két tanulót, s mindig veszekednek az önként jelentkezője, hogy ki segítsen ne- kérn. Mind kiabálja; én hadd jöjjek Pista bácsi. Cigarettára gyújtunk. — Mi lesz ebből? — kérdem. Mestermunka — A Tisza ártere itt van az iskola kertje alatt, s ha kiárad, a víz egészen idáig feljön, s mindig elmossa a partot. Néhány évvel ezelőtt még a kertig tartott az udvar, s mindet elvitte a víz. Ezért szükséges ide ezt a beton védőgátat építeni. Az udvar másik oldalán már áll a három méter magas betonkerítés. Ez nem engedi lecsúszni a földet, nyugodtan fel lehet majd tölteni az iskola udvarát. Gondos, mestermunka az egész. — Szakképzettsége van? — Nincs nekem kérem. Nem állt módomban, hagy szakmát tanulhassak. Segédmunkára voltam utalva mindig, hogy fenntartsam magam, meg a családot. Azért akárhol megfordultam, mindenütt ellestem valamit másoktól. A betonozást sem az iskolában tanultam. De ha asztalos munkára, vagy éppen vasmunkára van szükség, akkor sem jövök zavarba. Az udvarról csapzott hajú, szőke legényke kiabál le; — Kész a beton, Pista bácsi. Leeresszük? — Jöhet, gyerekek — szól fel a hivatalsegéd, s feláll, hogy az érkeA» anyagot a csúszda alján fogadja. Együtt a táborozáson — Ezek az én legényeim — mondj u. Nagyon szeretem mindegyiket. Igaz, nem is múlik el iskolai ünnepség anélkül, hogy ne kapnám ölszámra a virágokéit. A gyerekek úgy mennek el az iskolából, hogy figyelmeztetik egymást; szedjük össze a szemetet, hogy kevés munkája legyen Novák bácsinak. Mióta Novák István az iskolánál .dolgozik, minden kirándulásra, táborozásra magukkal vitték a gyerekek. Megérkeeik a beton. Rakja a köveket, s önti, simítja a betont — Muszáj sietni, mert hosz- szü a fal, és még sokára nő meg kétméteresre. Novák István társadalmi munkával tizenötezer forint értékben épített járdát az iskola elé, és az épület körév Betonozta a lépcsőházat, hogyne történhessen baleset, megépítette az iskola fáskamráját, egy tanteremből leválasztotta a raktárrészleget, lócákat készített, hogy a diákoj* kényelmesen tölthessék el a tízpercet, s így sorolhatnám mindazokat, amelyek a hivatalsegéd kezének munkái; S mindezekért •— fizetésként — csak egyet vár Novák István: szeretet et, megbecsülést. És ezt meg is kapja. Román Dénes Őszinte, igaz barátság* Amikor a küldöttség tagjai beléptek a folyóirat moszkvai szerkesztőségének tanácstermébe, velük együtt mintha a tavaszi mezők friss illata, hullámzó búzatáblák suhogása, gyümölcsök zamata tört volna be a helyiségbe. Huszonkilencen voltak magyar barátaink, javarészt termelőszövetkezeti • parasztok, akiket kiváló munkájukért szovjetunióbeli társasutazással jutalmaztak. S a magyar barátaink körében már kialakult hagyománynak megfelelően felkeresték a folyóirat moszkvai szerkesztőségét, hiszen csaknem valamennyien az ASSZONYOK előfizetői. Ezen a napon boldogabbak voltunk, mint sok moszkvai újságíró kollégánk, mert érezhettük a magyar nők kézfogásának azt a kis darabkáját, amely — így éreztük — ezen a napon ott volt tanácstermünkben. — Többször jártam már Magyarországon,, és nem egyszer fogadtam magyar bará•A fenti riportot a Szovjetunióban szerkesztett Asszonyok el- mű lapból vettük át, kévés rövidítéssel. tainkat idehaza, a Szovjetunióban — fordult a vendégekhez Zinaida Szmimova, a folyóirat szerkesztő bizottságának tagja. — Ma azonban különösen nagy öröm számomra, hogy magyar asszonytársainkat üdvözölhetem szerkesztőségünk falai között. Szeretném vendégeinket Kádár János elvtársnak, a magyar kormányfőnek a szavaival üdvözölni, aki azt mondotta, hogy barátságunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság napjaiban született. Az üdvözlésre Tóth Margit, a küldöttség vezetője válaszolt. — Ez érthető is, hiszen nem egyszerű jó szomszédok vagyunk, hanem testvérek és fegyvertársak a közös kommunista eszményeinkért és céljainkért vívott harcban. Ez a 6zoros egység szilárdítja meg barátságunkat és határozza meg cselekedeteink, szándékaink egységét. Ezek nem az én szavaim. Nyikita Hruscsov mondotta így egy magyarországi nagygyűlésen. Küldöttségünk egyszerű emberekből áll, főleg mezőgazdasági dolgozókból, akik művelik a földeket, betakarítják a termést, új mezőgazdasági növényfajtákat nemesítenek. Munkájukkal növelik országunk gazdasági erejét. Azért jöttünk a Szovjetunióba, hogy közelebbről megismerhessük a szovjet mezőgazdaság sikereit, átvegyük a legjobb tapasztalatokat. Kevés időnk volt, de szovjet barátaink olyan ügyesen állították össze programunkat, hogy e rövid idő alatt is sok érdekeset és hasznosat láttunk. A beszélgetés mind közvetlenebb, barátibb lett. A szerkesztőség munkatársain kívül mezőgazdasági szakemberek is jelen vannak a találkozón. Magyar és orosz szavak hallatszanak. Egymást érik a kérdések és a válaszok, a tolmácsok al.g győzik a munkát. Pável Szoszedov, a Moszkva környéki „Gorkij—2” szov- hoz igazgatójának szól a következő kérdés. — Az önök gazdasága baromfitenyésztő — kapcsolódik a beszélgetésbe a tyukodi Kossuth Tsz. egyik vezetőségi tagja. — Hány tojójuk van összesen? — Százezer. Es kétszázötvenezer csirke. — És mennyi tojást értékesítettek az idén? — Mintegy tizenhatmilliót. A kérdések minden oldalról záporoznak. — És mivel etetik a baromfit? Hogy alakul az önköltség? Kézzel végeznek-e minden munkát? — Kézzel? Szó se róla. Minden gépesített — siet az igazgató segítségére Marija Frolova baromfigondozónő, a Szocialista Munka Hőse. — Hat gépesített trágyafelfogó deszkánk van, és az idén még kettőt állítunk fel. Gépesítés nélkül bizony nem boldogulnék nyolcezer tojóval egymagám... — A mi gazdaságunk ugyan nem olyan nagy, mint a bábolnai, vagy a „Gorkij—2” — jegyzi meg Héder Istvánné, a szamosbecsi Dózsa Tsz. tagja —, de azért mi is elértünk egyet-mást, és miénk lett a megyei vándorzászló. Mindössze ötszáz hold szántónk van, de a múlt évi jövedelmünk 330 ezer forintot tett ki. Könyvelő vagyok a szövetkezetben, és látom, hogy nemcsak a gazdaság jövedelme emelkedik, hanem az emberek öntudata is. Viszonylag nem régen alakult a szövetkezet, de már teljes mértékben megismertük a közös munka örömét, a jómódú élet boldogságát. — Felhasználom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak azért a segítségért, amelyet a szovjet ipar nyújt nekünk korszerű mezőgazdasági gépeivel — kapcsolódik a beszélgetésbe Vajda Piroska munkacsapat-vezető. — S ez a köszönet nemcsak az én szivemből fakad, hanem sok más, a mezőgazdaságban dolgozó leány és asszony szívéből is. Milyen könnyebbséget jelentenek számunkra ezek a gépek! Bízvást mondhatom, hogy kész öröm velük a munka! erről a folyóiratban? — veti fel Botos Erzsébet, a tyukodi Kossuth Tsz tagja. — Itt látom egyébként Praszkovja Zaharovát, akiről a magyar olvasók kérésére az ASSZONYOK riportot közölt. Talán a szerkesztőség ez alkalommal is eleget tesz kérésünknek, és beszámol arról a közösségről amelynek élén Olga Koval.lova igazgatónő áll. Nagyon érdekes és tanulságos lenne számunkra megismerkedni a „titkukkal”. — Kérem — válaszolja Marija Ovszj annyikova, a folyóirat főszerkesztője. — Mindig — Két esztendő alatt megkétszerezték a szarvasmarha-, állományt? De hiszen ez óriási eredmény! — jegyzi meg csodálkozva Kiss Erzsébet, aki abban a csoportban beszélget, amelynek közepén Olga Koval jova, a „Menzsinyec” szov- hoz igazgatónője áll. — És nemcsak az állományt — feleli az igazgatónő. — Hiszen tudják, hogy beleszámítanak ebbe a bikaborjak és a még nem tejelő üszők is. Közben kétszeresére emeltük a tej hozamot is. — Nagyszerű! — lelkesedik örömmel teszünk eleget olvasóink kéréseinek. Azt hiszem. így lesz ezúttal is. — Látogassanak el ismét! — mondják végül a vendéglátók. — Most önökön a sor. Várjuk látogatásukat — felelik a vendégek. Nehéz lenne megmondani, hol kerül sor vajon a következő találkozóra. De hogy a barátság szálai nem szakadnak el. ezt teljes bizonyossággal állíthatjuk. N. KopanyevicŐ a magyar vendég. — Kérem, mondja el, hogyan érték ezt 2* el! — Nem olvashatnánk esetleg 1864. jiuÜM ét
