Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-07 / 132. szám

Adósság1 nélkül zárják

a fél évet

MILÁNÓ — NENCSWLES —

Bicó Marián építőmester révbe jutott

Jelentés a

nyíregyházi üzemekből

Még egy szűk hónap van hátra és az üzemekben, vállalatoknál értékelik az elsőiéi év tervteljesítését. Most a legtöbb helyen azon munkálkodnak, hogy az eseteges lemaradásokat, pótolják, vagy túlteljesítsék a tervet.

AKÖV;

Folyamatos zöldár ű-száUitás

Az 5. számú Autóközlekedési Vállalat az első negyedévben 1,8 százalékkal csökkentetté önköltségét, s a tervezett üzemi eredményét 363 ezer

forinttal teljesítette túl. A teherfuvarozásban a tervezett

raksúlykihasználási kapacitást 0,6 százalékkal haladta túl a vállalat.

Csökkentették az 1 tonnára jutó állásidőt és a műszaki szakszolgálat több üzemképes gépkocsit tudott átadni a forgalomig., nak.

A fél év végéig várható, hogy az első negyedévi színvonalat tartani tudja az AKÖV annak ellenére, hogy kis kapacitással dolgoznak, munkaerő, rakodóhiánnyal küszködnek.

A közelgő zöldáru fuvarozási csúcsszezonban hiányos kapacitással is kielégítik a fuvaroztatók igényét.

Ruhagyár:

Nincs elmaradás

A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi telepén kiegyensúlyozott volt a termelés az első negyedévben. A tervezett 85 ezer 600 pantalló helyett 88 ezer 474-et készítettek, s így a tervet 101,5 százalékra teljesítették. A második negyedév első hónapjában

104,1 százalékra teljesítették

tervüket a ruhagyáriak.

Lemaradás nincs ebben az üzemben. A munkát

anyaghiány sem gátolja.

Minden lehetőség megvan arra, hogy a 32 millió forintos féléves tervet teljesítsék.

A cipőgyár is tudja teljesíteni féléves tervét. Az elsőnegyedévben anyaghiány miatt 4 ezer pár cipőt nem tudtak elkészíteni, de helyette férfipapucsot gyártottak. Az éves tervhez szükséges anyagmeny- nyiséget előreláthatólag csaknem teljes egészében biztosítani tudják.

IHÁSZ:

Törlesztik az adósságot

A TITÁSZ-nál május végéig bizonyos lemaradás van a hálózatépítési munkálatoknál. A fél év végéig ezt a lemaradást megfelelő intézkedésekkel pótolják.

A vállalat teljesíteni tudja villamosenergia, gőz- szolgálatatási tervét és a fogyasztói szolgáltatás

tervét is, a fél év végéig.

Sz. Sz.

Műtét után

a filmfelvevő gép mögött

Dr. Hollóházi Lajos főorvos és felesége díjnyertes hímje A Krímtől a Keleti-tengerig — Angol levelezőtárs

ÍSvente hét-nyokszáz műtét, fül, orr, gége. Tizenkétágyas osztály, háromnaponként váltakozó betegekkel. Egy év alatt

8—900 beteg. Dr. Hollóháza Lajos kisvárdai főorvos statisztikája még több lenne, ha ma- gahbétegeket is gyógyítana* ö azonban, — mint mondja — elvből nem tart fenn magánrendelőt:

Műtét után legkedvesebb szórakozása a filmezés:

Persze nem volt ez mindig így. Igazság szerint a színjátszás állt a legközelebb hozzám: Meg akkor kezdődött, amikor Kassán együtt voltunk az önképzőkörben Fejér Istvánnal, a Vígszínház igazgatójával:

i

_

Rendelő,

fordító

Vizit után sokszor találta az este Hollóházi főorvost a kisvárdai színjátszók között; A műkedvelő színjátszás fénykorában, amikor a falusi kultúra szinte egyetlen látványos képviselője a színjátszás volt. Sok. darabot rendezett, esténként fordított is idegen nyelvből™

— Prágában végeztem az egyetemet. Elég jól tudok csehül. Lefordítottam Capek Rablóját: Itthon két ízben is játszottuk telt ház előtt, s a megyeszékhelyen is szép sikerünk volt.

Ki tudja, talán, mert a műkedvelő színjátszás a korszerű küzdőtársak mellett veszített előségéből, elterjedt a tv, a műkedvelő csoportok egyre inkább irodalmi színpadokká fejlődnek — Hollóházi doktor átpártolt a filmezéshez.

— Persze a mozgás, amit ábrázolni szeretnék, mindkettőben megvan. Úgyhogy mégsem lettem teljesen hűtlen az eredeti szenvedélyhez. Csak most filmfelvevővel kísérem az élet sokszínű mozgását.

Feleségével együtt filmeznek. Gépkocsival bejárják a szovjet Riviériát, a Krímet, jártak a Német Demokratikus Köztársaságban. Útjukat kisfilmen örökítették meg. 16 nap alatt 3600 kilométert tettek meg, volt alkalom a természet kitáruló szépségeit jó érzékkel és szenvedéllyel cellulózszalagra venni.

— Első tekercsük az Áprilisi kirándulás. Itt még nem nagyon gondoltunk arra, hogy ezt a nyilvánosság is megismeri. Aztán a Kisvárdán megrendezett megyei kisfilm-fesztiválon

mégis beneveztünk a Budapesti tavasszal és a Thüringiad útijegyzetekkel:

Film

egy műtétről

Első díjat nyertek.

Az Admira 8 felvevő masina mellé azóta még egy Admira 8 került, mellyel már színes felvételeket is készít a Hollóházi házaspár. De, mintahogy a tartalmas szórakozás mindig kötődik egy, két szállal a munkához, Hollóházi Lajos sem csupán a kórházon kívül veszi kézbe a filmfelvevőt.

— Készítettem filmet egy komplikált műtétről, melyet egy orvosi értekezleten levetítettek; A filmezés az orvostudományban is mindinkább hasznos segítőtárs; Különben figyelemmel kísérem a tv ilyenféle adásait, legutóbb igen jónak tartottam a hallás-javító műtétről közvetített adást...

S hogy mit tart a megyei amatőrfilmezésről, arra ezt válaszolja:

— A megyénkben még nem terjedt el eléggé az amatőrfil- mezés, pedig komoly jövőjét látom ennek, hisz ez a népművelés egyik sajátos formája. Remélem a megyei amatőrfilmfesztivál felkeltette az érdeklődést..;

S milyen terveket szövöget a továbbiakra Hollóházi főorvos?

— Sok kis filmet szeretnék készíteni, és tartani a kapcsolatot a hazai és a külföldi partnerekkel. Többek között évek óta levelezünk egy kanadai házaspárral, képeket is szoktunk küldeni, legutóbb a Tisza menti tájakról, hogy megismerjék Magyarországot a filmszalag segítségével.«

Régi vágyam még, hogy kisfilmen megörökítsem a hollóházi kerámiagyár életét. Ugyanis itt dolgozott hosszú évekig az apám, sőt a nagyapám is™

Évente hét-nyolcszá’z műtét™ Aki ennyi örömet talál a kórházon kívül, annak nem lehet fárasztó:

Pán Géza

Beszélgetés egy kocsmarossal

— Az talán mégiscsak túlzás, nem gondolod? Elfogult vagy, mindenki azt tartja legnehezebbnek.:.

— Ne is folytasd, tudom, hova akarsz kilyukadni. Én már sok mesterséget megpróbáltam.

— Vasat még nem öntöttél 60—70 fokos melegben.

— Azt nem, de a vas, még cseppfolyós állapotban is, kezes bárány annak a keze alatt, aki érti a törvényeit. De a részegember, barátocskám, annak a nyelvén legnehezebb beszelni, az fütyül a törvényekre. Az egyik percben a nyakadba borul, hogy így Jancsikám, meg úgy Jancsikám, a másik pillanatban már emeli az öklét, ha nem vagy résen, kaphatsz egy akkora frászt, hogy megemlegeted.

— Van benne valami.

— Statisztikával is szolgálhatok. Kevesebb ember hal meg a vasolvasztó üstök mellett, mint a kocsmapultnál. Ehhez mit szólsz?

Havonta-kéthavonta beugrik a városba, mert — mint mondja — híbe-hóban ő is megérdemli, hogy a pénzéért Kiszolgálják.

— Mindennap új nap. Ügy állok a pulthoz, olyan éber figyelemmel, mintha nemcsak kocsmáros lennék, hanem népnevelő is. Látom, nevetni akarsz. No, csak nevess, akkor is nekem van igazam. Én mindenkit ismerek, józanságában is, részegségében is. Tudom, kinek mennyire futja, hány gyereke van, mennyit keres. Látom, megiszik az a vasutas, aki 1400—1500 forintot kap havonta, három féldecit három pohár sörrel. Hosszú szolgálatból jött haza, jólesik neki az a féideci, az az egy pohár sör. Nos, a harmadik féldeci és harmadik pohár sör után már rajta van a „fizető nadrág”, itatna mindenkit. A jóérzésű emberek szabadkoznak, faképnél hagyják, de egy kocsmában mindig akad néhány notyaleső, rászállnak. Ha nem vigyáznék, üres zsebbel menne haza a családjához, pedig három-négy gyerek várja azt a kis pénzt.

Akinek a nagyapja még a római Szent Péter bazilikán, a torinói zeneakadémián, apja pedig egy sor milánói lakóházon, síremléken folytatta az olasz építőmesterek művészetét, jelenleg Oroson lakik. Most negyvenhárom éves, két gyermek apja Bicó Marián kőfaragó és műköves, töri a magyar nyelvet, naponta biciklin jár be munkahelyére, a meigyei építőipari vállalathoz.

Menekülés a nyomorból

Kropotunilillétól, a Milánóhoz 100 kilométerre lévő településtől negyven éve búcsúzott Marián, aki csak később értette meg, miért vándorolt ki Olaszországból az apja.

— Sokszor elmondta nekem, hogy még a napi kenyérrevalót sem tudta megKeresni a világhírű városban, Milánóban. Szerte Európában kapósak voltak az olasz építők, gondolta, másutt talán jobban megoecsü- lik.

Megkapták a kivándorlási engedélyt, s röviddel ezután a romániai Nencsiulesti-ben horgonyoztak le. Miközben nőtt a kis Marián, jött a*,többi gyerek s a hatgyermekes család megélhetési gondjai itt sem enynültek. Pedig a bukaresti királyi palota, a Fekete tengerparti Konstancza tízemeletes kultúr kombinátján már Marián is segédkezett az apjának. De alighogy megszerezte szakmai oklevelét, kitört a háború, s Mariánt, mint a román hadsereg katonáját kidobták az orosz frontra. Átállás a partizánokhoz, hónapokig tartó harc a németek ellen, s közben két súlyos sebesülés. Először egy légnyomás a beszélőképességét roncsolta szét, másodszor Berlin alatt bal szemébe repültek apró szilánkok. Háború után, hazatérőben meglátogatta Gergely István katonacimboráját Oroson, akinek biztatására itt le is telepedett. Megnősült, s ekkor — építkezések hiányában — a felvásárló szövetkezetnél dolgozott.

— Egy magamfajta építőnek borzalmas látvány volt a háborús pusztítás. Szerettem volna minél előbb anyagot, szerszámot fogni.

A „kék madár" után — újsághirdetésre

így mondja: vett egy újságot 1948-ban, olvasta benne a hirdetést arról, hogy kőfaragókat, műköveseket keres a Budapesti Általános Lakásépítő Vállalat

— Azonnal vonatra szálltam, jelentkeztem, felvettek próbaidőre, aztán véglegesítettek.

Ott lehetett látni Bicó Mariánt az első lágymányosi lakóBizony, rászólok. „Pistukám! több nap, mint kolbász. Mehetnél már haza, vár a kis családod...” Ha nagyon ugrál, hogy semmi közöm hozzá, megmondom neki a magamét és többet nem adok neki.

— Tudod — gondolkozik el hirtelen —, rólunk, kocsmáro- sokról sok rosszat mondanak. Azért van ez, mert sok a kapzsi köztünk. Gyorsan akarja megszedni magát és nem nézi az embert, akinek a bőrére megy a játék. Azt persze szinte lehetetlen megakadályozni, hogy valaki be ne rúgjon. Beállít szín józanon, kér egy féldecit. Belöki. Attól még semmi baja, aztán bort kér. Direkt keveri. Olyan egykettőre beszív... aztán már inna mindent, ami a táblán van. A tisztességes kocsmáros betartja a törvényt — ittas embert nem szolgál ki.

— Pedig akkor, részeg emberen lehet igazán keresni, az már nem nézi, mennyi van a pohárban.

— Ezzel azt akarod mondani, hogy két bőrt húzunk le egy emberről, nemcsak leitattuk, hogy növekedjék a forgalom, hanem meg is loptuk, öt féldecin nyerünk egyet és annak az ára nem az állam, hanem a mi zsebünkbe vándorol? így gondoltad?

— Igen, így gondoltam, Jantömb felhúzásánál, a vár helyreállításánál, a Központi Statisztikai Hivatal építésénél, több vidéki létesítménynél. Hamar meglátták kivételes képességét s szerződtették a szobrászipari vállalathoz. Győr emlékművei, az esztergomi bazilika, a miskolci műszaki egyetem, a nyíregyházi kőszínház szépült, épült Bicó műköves keze alatt. A gránittömbök éppúgy engedelmeskedtek neki, mint a carrarai márvány, vagy a terméskő. Hosszú szerelvényre való idomtalan anyagot faragott már az utóbbi másfél évtizedben; csupán a miskolci egyetemnél háromezer darab 60—80 kilósat.

— Százkilométereket utaztam hetente a családtól a munkahelyig, de a munkám szépsége kárpótolt a fáradtságért.

Újra együtt a brigád

Felesége hirtelen betegsége mégis hazaszplította s csak gyógyulása után, 1962 tavaszán állhatott ismét a szakmába, de most már itt Nyíregyházán.

Nehéz életútja folytatásaként

itt nyomban a „tűz vonalba”, a folyóparti szövetkezeti lakásokhoz küldték: „Sürgős, magán nagyon sok múlik!” Pár nap alatt levélben hazacsalogatott még néhány ismerős szaktársat, együtt volt a brigád, s az első ajánlatra nekivágtak a szocialista cím megszerzésének.

Töri a nyelvet, de szót ért...

— Nekem nemcsak azt jelentette az egy év utáni siker, hogy pénzt, elismerést, megbecsülést kaptunk. Végre érezhettem, hogy a Milánó mellett kezdődött hányatott sorsom végre révbe jutott.

Ismerői mondják: bár nehezen beszél magyarul, mégis szót ért az embereivel, mint brigádvezető. A munkája* amelyre soha sincs panasz, mindennél ékesebben szól. Bicó Mariannák most is csak szerény vágyai vannak. Azt kívánja, hogy Laci fia a kályhás szakmában jól állja meg a helyét: Most nyárra várja öccsét látogatóba Nagybányáról: meg akarja mutogatni neki azokat a létesítményeket, amelyeken addig dolgozott.

Angyal Sándor

Felmérik a közegészségügy helyzetét a tiszaioki járásban

(Munkatársunktól.)

A Tiszalöki Járási Tanács VB ülésen tárgyalta, a termelőszövetkezetekben hogyan tartják meg a közegészségügyi szabályokat, milyen a balesetvédelmi helyzet.

Folyamatban van a járás összes kútjainak a felülvizsgálata. Laboratóriumokban döntik el, hogy a víz ivásra alkalmas-e vagy sem. 1966. január elsejéig a kutakat zárt rendszerűvé kell kialakítani, mert a környékük általában elhanyagolt, sok helyen trágyával szennyezett, ami veszélyezteti a víz minőségét. Meg kell szüntetni a termelőszövetkezeteknél azt a. gyakorlatot, hogy permetlevek készítéséhez a kádakat a kutak közelében helyezik el, így a víz könnyen mérgezetté válhat.

Fokozott követelményeket támaszt a termelőszövetkezetekkel szemben az a fény, hogy a tejbegyűjtő állomások a tsz-ek kezelésébe mentek át. Sürgősén változtatni kell az istállók közegészségügyi helyzetén. Több helyen nincs biztosítva a fejők részére folyóvízes kézmosás és a szükséges orvosi vizsgálaton sem estek át. A szemét és hulladék kezelése sem kielégítő. Nincs szeméttároló. Fontos lenne ez annál is inkább, mert a meleg idő beköszönttével nőtt a fertőzési veszély.

A járásban 21 képzett egésa. ségügyi felelős dolgozik a termelőszövetkezetekben. Munkakedvüket fokozná, ha a vezetőség egész évi munkájuk elismeréseként meghatározott munkaegységet írna jóvá részükre.

Jó kezdeményezés indult el az elmúlt években a körzett orvosok körében. Téli időszakban elsősegélynyújtó tanfolyamokat tartottak. A tsz-tagok általában részesültek balesetvédelmi oktatásban, s ennek különösen a gépekkel és állatokkal foglalkozóknál van nagy jelentősége.

A különböző növényvédőszereket, mérgeket általában helyesen tárolják. Sok helyen azonban a raktárak ablakain nincs védőrács. A tiszavasvári Rákóczi Termelőszövetkezetben 114 kilogramm nikotint tároltak. Ilyen nagy mennyiségű méreg tárolása helytelen és veszélyes.

A további munka megjavítása érdekében a termelőszövetkezetek elnökei felmérik a közegészségügyi helyzetet, a fejés- nél dolgozókat egészségügyi könyvvel látják el, és orvosi vizsgálatnak vetik alá őket.

csikám.

— Nos, én nem vagyok elfogult a szakmabeliekkel szemben. Tudok, amit tudok. Igen, vannak enyveskezűek, akik tönkreteszik a becsületes szakemberek jóhírét is. Ezeket előbb-utóbb elpergeti, kirostálja a leltározás. Én tíz éve vagyok egy helyen, sosem kaptak el.

— Elnézem a fiatalokat. Tizennyolc éves a taknyos. Bejön. Nézelődik. Az idősebb cimborák elkapják. Igyál meg egy féldecit. Kezdetben húzódozik, aztán addig ékelődnek vele, míg kötélnek áll. Figyelem az arcát, amint megy bele a méregerős pálinka. Filmre kellene vermi, az lenne az igazi antialkoholista propaganda. Kínlódik, szenved. Egészséges gyerekgyomra tiltakozik, de hát őkelme valódi férfi akar lenni. Krákog, köhög, a cimborák ütögetik a hátát: kuc-kuc, szorítsd össze a torkod, nehogy visszajöjjön... Néhány kezdő szalad ki a wc-be. így vagyunk a cigivel is. Rá kell ezeket a vackokat kényszeríteni a fiatal, egészséges szervezetre, meg kell vele szoktani. És társadalmi méretekben megy nálunk a szörnyű idomítás. Pedig meg tudnánk lenni nélkülük.

— Ha sikerülne az ellenido- mítás, kenyér nélkül maradnál,

— Egy frászt! Szívesen cserélnék szakmát, ha társadalmi méretekben leszoknánk az italról;

Erzsiké fizetek!

— Megyek, Jancsikám. Menynyi is volt?

— Két üveg hárslevelű.

— Negyvennégy forint ötven.

— Itt az ötvenes, vigye, és őrizzen meg jó emlékezetében.

A pincérnő rámhunyorít, nevet:

— Majd behozza egy hordó sörön.

Az én Jancsi barátom nem húzza fel az orrát, ő is nevet, bár olyan a nevetése mint annak az embernek, aki megrántotta a lábát és most nem tudja, nevessen-e vagy sírjon.

— Látod, még a szakmabeliek is ez mondják... No, sebaj. Szevasz.

Megy. Lába citerázik alatta, mintha zsákot cipelne a vállán. Havonta-kéthavonta ő is megérdemli, hogy kiszolgálják a pénzéért — a oénzéért, amihez — meggyőződésem — becsületes munkával jutott...

Gulyás Mihály

1964.

5