Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-07 / 132. szám

Hatékonyabb ellenőrzést Százszor inkább a gyermekek közé Csengetnek. A tantermek­ből megindul a folyosóra a diáksereg. A fiuk között jön az óráról Németh Istvánná tanár is, kezében virágcso­korral. Az utolsó biológia­órát tartotta ebben a tanév­ben a Kossuth Lajos gimná­zium harmadik „D” osztályá­nál. Két szabolcsi tanár kapott kormánykitüntetést a Minisz­tertanácstól a pedagógus nap alkalmából — szombaton. — Egyik Németh Istvánné. A ri­port idején még a kitüntetés előtt van. .jSzatmárba kerültem“ A tanári szobában, az asz­tala mellett beszélgetünk. — Hogyan indult el tanári pályafutásán? — Már gyerek koromban is pedagógus szerettem volna lenni. Édesapám ugyan vasúti dolgozó volt, de a rokonság­ban igen sok a tanító, tanár. Tőlük is kaptam kedvet, de a legnagyobb hajtóerő a gye­rekek szeretete volt. \ gim­názium elvégzése után be­iratkoztam a Debreceni Kos­suth Latos Tudománvi Egye­temre. Nehéz öt év volt. míg megszerezhettem a diplomát — 1949-ben. Iskolalátogatási igazolást ad ki a tanári ajtaján egv diák­nak, aztán visszatérve foly­tatja. *— Jele^ eredménnyel vé­geztem, s kért az egyetem, hogy maradjak bent tudomá­nyos munkára. Nem mondom, nem lett volna rossz; város­ban élni, egyetemen dolgozni, jó fizetéssel. De én százszor inkább vágytam a gyerekek közé — vállaltam a vidéket. Tanítványaitól tudom; nem szigorú, de nagyon követke­zetes. Soha nem fegyelme«, s mégis az ő óráján van a leg­nagyobb rend. így nyilatko­zik erről: — Szeretem a diákjaimat, s ők érzik ezt. Ezért is tisz­telnek, s becsülnek. Nekem még soha nem volt rossz diá­kom, s eddigi pályafutásom­hoz nem is fűződik kellemet­len emlék. Kellemesebb annál több. Az 1954-ben érettségizet­tek május 30-án tartották tíz­éves érettségi találkozójukat. Osztályfőnökük Némethné volt. — Ebben az osztályban volt egy tanuló — emlékezik visz- sza — aki nagyon zárkózott volt. Soha, semmit nem lehe­tet megtudni tőle, elzárkózott mindentől. S most az érettsé­gi találkozón ő volt az, aki félrehívott, s elmondott min­dent, hogyan alakult élete, milyen csalódások, bántalmak érték. S tőlem kért tanácso­kat is. — Melyik volt pályafutásá­nak legkedvesebb élménye? • ■ miflfl nagyon jól tanult — Ha ezt tíz évvel később kérdezte volna, ezt válaszol­nám: az 1964. évi pedagógus nap — a kormánykitüntetés. Persze, ha nem is ilyen nagy. de öröm volt számomra az is, hogy tavaly tíz diakot készí­tettem elő felvételi vizsgára a Debrecen: Orvostudományi Egyetemre. S a tízből nyolcat vettek fel, s mind a nyolc na­gyon jól tanul. Csengetnek, vége a szünet­nek, Németh Istvánnéval el­indítunk az osztály felé, hogy a rövid utat is kihasználjuk a beszélgetésre, mert Németh­né nem szeret óráról késni. — Heti huszonnégy órába» tanítok, s emellett vezetem m biológia szakkört, s tanítom a dolgozókat is.< Odahaza két iskolás gyerek. Az egyik pedagógus szeretne lenni. Két virágcsokor — Otthon egy második mű­szak vár rám. Foglalkozni, tanítani kel! a sajátjaimat is. Ügy érzem, hogy az iskolai munka nem megy a család rovására, s fordítva. Igaz, eh­hez nagy segítséget kapok a férjemtől is. akivel egy he­lyen tanítunk. Mikor a második „B” ajta­ja előtt megállunk, a tante­remben néma csend lesz. As osztály megbízottja már vár­ja a tanárnőt két virágcso­korral. Az egyikkel megkö­szönik az egész évi munká­ját, a másikkal pedig gratu­lálnak a kománykitüntetés- hez. Román Dénes Megoldásra váró munkavédelmi gondok egy nyíregyházi ktsz-ben Hat különböző munkahe­lyen szétszórva dolgozik a Nyíregyházi Vegyesszereiő Szakipari KTSZ közel száz­negyven tagja. A műhelyek még így is zsúfoltak, a mun­kadarabok miatt mozogni is alig tudnak az emberek. Ez viszont magában hordja azt a veszélyt, hogy gyakrabban fordulhatnak elő balesetek. — Sajnos, a körülmények nem teszik lehetővé — mondja Liptai Károly, a ktsz elnö­ke —, hogy jobb munkafelté­teleket biztosítsunk. — Az' áldatlan állapot ar­ra késztet bennünket — veszi át a szót Tóth Béla balesetvé­delmi felelős —, hogy foko­zottabb gondot fordítsunk a balesetvédelmi oktatásra. Savraktár nádból Elővesszük a baleseti statisz­ta kát. 1962-ben öt, 1963-ban hat. 1964-ben három baleset fordult elő a különböző mun­kahelyeken. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a balesetek többsége a dolgozók figyel­metlenségéből adódott. A ktsz-nek nincs biztonságos raktára. Vékony náddal és dróthálóval körülkerített he­lyiségben tárolják például a - maró savakat (sósav, kénsav, stb.) Az üvegtartályok felett lépcsőzetesen sorakoznak az acélcsövek. Elég egy elvétett mozdulat, a cső leesik, s máris beláthatatlan következmények­kel járhat... Nem is szólva az itt tárolt ciánról — közismer­ten veszedelmes méreg — amihez csak az nem nyúl hoz­zá, aki nem akar! Mozogni is alig lehet A raktár szomszédságában fan a csiszolóműhely. Ez a * részleg nemcsak egészségi, ha­llem baleseti szempontból is veszélyes. A műhely levegőjé­ben állandóan vibrál a szén­fekete por, amitől elszívóbe­rendezés tisztítja meg a leve­gőt. A lehetőséghez képest mindent megtettek a baleset elhárítása érdekében, mégis legutóbb itt fordult elő. A rongyhulladékból préselt ko­rong megbomlott és az egyik munkás kezén zúzódásf oko­zott. — Azóta jobban ellenőriz­zük a korongokat — mondja Bogár János, az egyik szak­munkás. — Ha bomlást észle­lünk a korongon, azt gondosan megragasztjuk. Az elektroműszerész részleg­ben sok a javításra váró és készülő munkadarab. Mozogni is alig lehet tőlük. Bizony sokszor elég egy figyelmetlen lépés, megbotlás és már meg is történhet, a baleset. A munkadarabok tárolása itt nemcsak balesetet okozhat, hanem a munkájukat is aka­dályozza, mert ezek kerülgeté­se gok időt rabol el a munká­soktól. Nem mondható valami kor­szerűen elhelyezett műhely-: nek a galvanizáló részleg sem. (Egyetlen ilyen a megyé­ben.) A helyiség szűk, a ká­dak szorosan egymás mellé zsúfolva. Nagy figyelem és óvatosság szükséges itt, hogy ilyen körülmények között mérgezés ne történjék. A figyelmeztető tábla nem minden! — Bár a legveszélyesebb munkahely — mondja Bódi István, a részleg vezetője —, még eddig nem fordult elő baleset. Ez a munkások fi­gyelmének köszönhető. Megnyugtató, hogy a veze­tők és a munkások nagyon komolyan veszik a balesetvé­delmi oktatást. Ezért lehetsé­ges, hogy a mostoha körülmé­nyek között dolgozó munká­soknál viszonylag kevés a bal­eset. De nyugtalanító az a mód­szer, ahogy a ktsz jogos prob­lémáival az illetékesek foglal­koznak. A jelenlegi központ­jukat sem mondhatják , még magukénak, mert végleges rendezése már évek óta húzó­dik. Ezért komolyabb beruhá­zást nem is tudnak végrehaj­tani. Szerintünk a figyelmez­tető tábla nem oldja meg azo­kat a problémákat, amelyek alapjai lehetnek a balesetek­nek. Bálint Lajos Szafcmárba kerültem, Fehér- igyarmatra. Aztán egy év múlva áthelyeztek Mátészal­kára, az általános gimnázium­ba. Itt is csak egy évig dol­goztam, át kellett jönnöm Nyíregyházára a Kossuthba. S szeptemberben már tizen­három éve lesz, hogy itt ta­nítok. 13 év A tizenhárom év alatt Né­meth Istvánné már egy jó párszáz diákot kísért végig a középiskolába való beiratko­zástól az érettségiig, s taní­totta több ezernek a biológiát. Csaknem minden végző osz­tály tablóján ott áll az ala­csony, barna asszony mosoly­gó fényképe. Kilünletések a pedagógus nap alkalmából A pedagógus nap alkalmából szombaton délelőtt a Parlament kupolacsarnokában ünnepséget tartottak. Az oktató-nevelő munkában kiemelkedő ered­ményt elért tanároknak, taní­tóknak, óvónőknek kitüntetést adtak át. A munka érdemrend aranyfokozatát öten, ezüstfoko­zatát 16-an, bronzfokozatát 23-an kapták. Harminchétén kiváló tanár, 16-an kiváló ta­nító, hárman kiváló óvónő cí­met kaptak. A kiváló tanár kitüntető cí­met adományozták: ■ ■ ... - 1 1 1 Nemeth Istvannenak, a Nyír­egyházi Kossuth Lajos Szakkö­zépiskola tanárának. Toma- sovszky Jánosnak, a nyírszőlős! általános iskola igazgatójának. A kiváló tanító címet adomá­nyozták: Dűli Jánosnak, a nyírbátori II. számú általános iskola ta­nítójának, Siklós Mihálynénak, a Nyíregyházi Tanítónőképző Intézet gyakorló általános isko­lája tanítójának. A kitüntetett pedagógusokat Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke köszön­tötte. — ................... ,■ ■, •:;■■■■■» Varga bokor első fényes éjszakája (Külső munkatársunktól). Az asztalon ott állt a pet­róleumlámpa. Fémtalpát ki­fényesítették, az üvege ra­gyogott. Mégegyszer utójára meggyújtották. A gyenge sár­ga fény rávetődött az asztal­nál ülők arcára. Kattant a villanykapcsoló, a jiagy opálgömbök fényt szórtak az ünnepi asztalra, a szemléltető képekkel tele­aggatott falakra, a nagy tv- készülékre. Utolsót lobbant a petróleumlámpa^ Varga bo­korban nem lesz többé szük­ség rá. Villamosították a te­lepülést. A múlt év augusztusban az utolsó magyar faluban is fel­gyűlt a villany. Most már a tanyák következnek. Varga bokor gyümölcsfák, szőlőtőkék közé ékelt 54 há­zában nagyon örülnek az áramnak. Átköttetik vég­re a sok telepes rádiót, nem meredezik már hasztalan az égnek a nétány tv-antenna, amit előrelátóan fölszereltek, lesz víz a most épült fürdő­szobás lakásokban, s a követ­kező tanévben nem rontják szemüket az esti iskolások. Háromszáz ember várta osztatlan lelkesedéssel és tü­relmetlenséggel június 5-ét, s hogy a határidőben nem csalódtak még nagyobb az öröm. Délután, mikor a villany- szerelők utoljára vizsgálták végig a vonalat már nagy kondérokban puhult a pör­költ, a pincében hült a sör és szerte a tanyából hozták az emberek az edényeket, evőeszközöket, sokan fonott­üveget, pálinkás flaskát. De­hogyis sajnálták ezt az áldo­zatot. Nem is került meg­erőltetésbe, hiszen egy kis kincsesbánya ez a tanya a rengeteg almafájával, szőlő­jével, sokezer csirkéjével. Jó lesz ajz idei termés is. A ker­tekkel ölelkező földeken már embernagyságú a rozs, szé­pen sorol a kukorica és krumpliban sem lesz hiány. Miért ne engedhetné meg hát magának a 85 éves Szikora András, hogy ötkarú csillárt vásároljon. S ha a 17 éves Magyar Zsuzsi nagy Pannó­nia motoron szaladgál a kes­keny dűlőutakon akkor már jut tv-re is a családnak. — Kitűnő dolog az kérem, — mondja Magyar bácsi. — Ha már a korom miatt nem mehetek technikumba, lega­lább a tv-ből okulok. Legjobban talán mégis Kiss László igazgatótanító örül a villanynak. Huszonnyolc évvel ezelőtt ballagott a nyíregy­házi tanítóképzőben. Éppen június 5-én. Ügy érzi az ak­kori fiatalos tervek most tel­jesedtek be igazán. Ieaz a Varga bokori általános iskola c-'emléltetőtábláián már ed­dig sem répa, hanem roller szemléltette az „r” betűt. Az „ü”-t pedig az űrhajóról je­gyezték meg a nebulók, de mi ez az iskola-tv adásaihoz képest. Persze most már a tv kevés lesz. Kell a fiata­loknak lemezjátszó, esetleg magnetofon. De tán ilyen örömmel soha nem fognak táncolni mint most az egyet­len harmonika hangjára. Kivételes nan ez a mai. A* idős Frecsák Pál még éiíél után sem kell fel az asztal­tól. máskor pedig a tyúkok­kal fekszik. Mikor az utcai lármákat kikapcsolta az automata, a tanteremben még akkor is vigadtak. Sokan le sem fe­küdtek. Indultak a ninera* vagy a földekre, mert a csir­kére. zöldségre szüksége van a városnak, s mit szólnának a szomszédok, ha a Varga bokori termelőszövetkezeti csooort tanai danáiban in­dulnának kukoricát karé Ml. Van aztán nem a kéz kezet mos alapján megnyilvánuló kö­zömbösség is az ellenőrzések­nél, azok elmulasztásánál. Nincs, az esetek többségében nincs az ellenőrzést elmulasz­tónak személyi haszna. De an­nál több kára a közösségnek. Vagy a figyelmét „kerüli el” az érdekelt vezetőnek egy-egy termelési terület ellenőrzése, vagy a rosszul értelmezett bé­kesség érdekében halogatja, a bátor kiállást a káros jelenség elleni nyílt, a közösség által is megkívánt, érdekével megegyező intézke­dést. Többször elnézően ítélnek meg dolgokat. Esetenként azért, mert „az illető különben ren­des ember”, s úgymond „nél­külözhetetlen.” Adódnak olyan konjunkturális helyzetek, hogy például csak az egyetlen em­ber vállalta el a tehenek vagy a sertés gondozását, s mit te­hetünk: „el kell nézni, ha né­ha hozzányúl a közös takar­mányhoz”. A juhokat például Ökörítóíülpösön, Őrben is megnyírták: most egy éve, ugyanúgy mint a többi helyen. S mégis lényegében ezen a tavaszon derült ki — külső vizsgálat eredményeképpen —, hogy kétfajta juh van ezekben a tsz-ekben. Ököritófülpösön a juhok egyik csoportja rekord, kilenc kilogramm mennyiségű gyapjút adott, a másik nem ér­te el az ötöt. Méreteiben ki­sebb de arányaiban hasonló eredmény volt Őrben is. Az ta­lán merő véletlen, hogy a na­gyobb hozamú állatok a juhász saját személyi tulajdonában vannak? Vagy azok sem job­bak, hosszabb, tömöttebb gyapjuak a közösétől? Csak hát észre sem lehet venni, hogy a nagyfalka minden jószágáról leesik egy-két deka? És aztán az a bizonyos hiva­tali ellenőrzés, a határozatok elhivatalnokoskodása. Egészen friss példa: a községi tanácsok közül nagyon sok nem szerzett érvényt a kukoricamoly elleni hatékony védekezésre vonatko­zó rendeletnek, határozatnak. Sok határozatot, utasítást kap­nak a helyi tanácsok? Kétség­telen: nem keveset. De azért mégis... Egy másik eset: a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya az idei tavaszon fon­tos határozatot közölt a tava­szi mezőgazdasági tennivalók járási ellenőrzésével kapcsolat­ban. Ez a határozat a nyírbá­tori járási tanácsnál — elve­szett... Vitatható-e az, hogy a járás vezető szakemberei a ha­tározat nélkül is tudják általá­ban tennivalóikat? Biztosan tudják. De, hogy tettek-e va­lamit a határozat végrehajtá­sáért, az csupán azért nem de­rült ki, mert nem volt róla — papír, s ennek alapján nem voltak meg az ellenőrzést iga­zoló dokumentumok. Ez a do­log nem elefánt csinálás a bol­hából. Igazán apróságnak tű­nik. De példa a közömbösség egyik válfajára. Az ellenőrzésbe, a nyitott szemmel való járásba nem szabad és nem is lehet belefá­radni, belefásulni. Abban a nagy küzdelemben, amely az új, a magasabb rendű győzel­méért folyik, ismeretlen foga­lomnak kell lennie a közöm­bösségnek akár megyei, járási, községi, akár vállalati, üzemi, termelőszövetkezeti vezetésről, ellenőrzésről van szó. Samu András Társadalmi fejlődésünk a régi és az új harcának jegyé­ben megy végbe. így van ez a2 élet minden területén; a be­csület és szorgalom harcbein áll a nemtörődömséggel, tu­nyasággal, a szocialista ember­típus eszméje lépten nyomon összeütközik régi, maradi szem­léletekkel, a közösségi tulaj­dont, a népvagyont megsérti a mohó, egyéni anyagiasság. E gondokról még akkor is szólni kell, ha nem jellemzőek, nem tipikusak. Az egyedi esetek komoly kerékkötői helyenként annak, hogy a szocialista tár­sadalmi rend nagyobb léptek­kel haladjon előre. A tömegek társadalmi önkor- mányza,ta felé haladunk. En­nek már több csirája megvan mindennapos tevékenységünk­ben. Még akkor is így van, ha akadnak jócskán közömbös emberek a rend, fegyelem megbontóival, a társadalmi vagy személyi tulajdon meg­károsítóival szemben. Nap­jainkban azonban sokkal ége­tőbben vetődik fel — rossz, nem szó szerinti kifejezéssel élve — a hivatali ellenőrzés kérdése, amikora közösség bi­zalmából megválasztott, kine­vezett egyes vezetők válnak kö­zömbössé törvény által meg­határozott feladataik ellátásá­val szemben. A vezetők kö­zömbössége már maga — tör­vénysértés. S ennek sokszor egyenes következménye a ki­sebb saját ügyek felduzzadása, és szemet hunyás mások ká­ros cselekedeteinél. Jellemző eset volt erre a megye állami gazdaságaiban éveken át divó, a korrumpálásba torkolló hely­zet, amelynek a vizsgálata nemrég nyert befejezést. Tíz perc a kormány kitüntetéses tanárnővel Szűkös helyiségek, nagy balesetveszély 1964. június 7. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents