Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-07 / 132. szám

HÚSZ ÉVE TÖRTÉRT: 9z oradouri vérfürdő 1944 június 15-én kelt az a hivatalos levél, amelynek sár­gult lapjai évekkel ezelőtt Pá­rizsban kerültek a kezembe. A fejlécen ez állt: a Limoges-i icerület prefektusa. A címzett: a Vichy-i kormány miniszterel­nöke. A tárgyként ezt tüntették fel: jelentés az Oradour-sur­Glane-i eseményekről. A- majdnem négy sűrűn gé­pelt oldal minden mondata vá­dolt. .Pedig a németekkel kolla- bpraló francia kormány tisztvi­selője írta. De a hitlerista hor­dák szörnyű tette láttán lelki- ismerete minden bizonnyal megmozdult. . Amikor betekinthettem a történelmi értékű . okmányba, lemásoltam szövegét. Abból va­lók a szó szerinti fordításban itt következő részletek: „Június 13-án, kedden kap­tam engedélyt az utazásra és Rástauil Öméltósága, Lomoges püspöke, . kíséretében a hely­színre mentem, ahol is számot vethettem a jelentett tények valóságával. A részben romokban álló templomban még ott voltak az elszenesedett emberi maradvá­nyok, amelyek gyermekhullák­ból származtak, (mint például egy gyermekláb papucsban,) a csontok összekeveredtek a fa- hámuval. A föld tele volt lö­vedékek hüvelyeivel. STKAM gyártási jel volt rajtuk és a templom falain számos golyó­nyomot láttám embermagas­ságban. A templom mögött a föld frissen ásott, a német csapatok ide temették el az asszonyok és gyermekek maradványait. Odébb félig elégett gyermekru­ha darabokat halmoztak fel. Azon a helyen, ahol a falu csűrjei állottak, egymásra ra­kott, teljesen elszenesedett emberi testek a legszörnyűbb tömegsír látványát szolgáltat- ff-c: ■ ' ,• A di'áma körülményeit a szomszédos tanyák lakóinak, vagy az egészet túlélt ritka szemtanuk — legfeljebb tizen vannak — tanúsága szerint így lehet rekonstruálni: Június 10-én kora délután egy SS-egység behatolt Orado- urba. Valószínűleg a „Das Reich” hadosztályhoz tarto­zott. Körülvették a falut és kiadták a parancsot, hogy a lakosság gyűljön össze a főté­ren. Közölték, hogy egy felje­lentés szerint a faluban robba­nó anyag van elrejtve, ezért házkutatásokat fognak tartani, a lakosokat pedig igazoltatják' Felszólították a férfiakat, áll­janak csoportokba. Egy-egy csűrbe zárták őket. Az asszo­nyokat és a gyermekeket a templomba vitték és rájuk zár­ták az ajtókat. Ezután fel­gyújtották a falu házait. Hogy a templom belsejében mi tör­tént, arról csak egyetlen asz- szony tanúvallomása szól, egyedül ő tudott megmenekül­ni. A katonák a templom áldoz- tató rácsára egy ládát helyez­ték. Ebből lángoló kanócok pattantak ki, füstjük egy pillanat alatt fojtóvá tette a le­vegőt.. Aztán belőttek a temp­lom ablakain, később újra be­hatoltak, Hogy géppisztolyaik tüzével végezzenek a még életben maradottakkal, ugyan­ekkor o templom padlójára gyúlékony folyadékot öntöttek. A tanuul szolgáló asszonynak Megkezdődött a német Békeunió kongresszusa Majma-Fran kfűrt (TASZSZ): Ma jna-Frankfurtban pénteken megkezdte munkájái; a német Békeunió >■. rendkívüli „kongresz- szusa. Lorenz Knorr, a párt elnökségi tagja ismertette az Unió programját. Eszerint Bonnak végérvényesen le kell mondania területi követelései­ről, az atomfegyver megszer­zésére irányuló törekvéseiről, a „rendkívüli rendszabá­lyok” előkészítéséről. A német Békeunió síkraszáll a NATO és a Varsói Szerződés tagálla­mai meg nem támadási egyez­ményének megkötése, és a kö­zép-európai valamint, az egész világra kiterjedő ellenőrzött leszerelés megvalósítása mel­lett Lorenz Knorr reTnivással for­ralt a nyugatnémet kormány­hoz, hogy létesítsen olyan kü­lönleges, gzej-vet, amely a le­szerelés ’ .kérdéseivel foglalko­zik és kidolgozza Németország számára az ellenőrzött leszere­lés a biztonság biztosítása konkrét programját. A szónok állást foglalt a két Németor­szág közötti tárgyalások és az NDK elismerése mellett is. Ezután H. Werner, „A német centrum politika és a kölcsö­nös megértés elvei” címmel tartott beszámolót. Hangsú­lyozta. hogy tömöríteni kell Nyugat-Németország minden haladó erejéig a feszültség enyítése és a német, egység­nek a két Németország közöt­ti kölcsönös megértés alapján történő megteremtése és az európai békének- tárgyalások útján történő biztosítása érde­kében. sikerült felkúsznia a templom ablakáig és kimászni rajta. Egy katona rálőtt, súlyosan meg is sebesí tette. Csak annak kö­szönheti életét, hogy holtnak tetette magát. Este és másnap reggel a szomszédos tanyak lakói, akik megpróbáltak bejutni a falu­ba. vagy a géppisztolyok tüzé­nek estek áldozatul, vagy kénytelened voltak meghátrál­ni a falu minden kijáratát őr­ző németek elől. Vasárnap dél­után egyeseknek mégis sike­rült behatolni a romok közé. Állítják, hogy a templom te­listele volt összeaszalódott és elszenesedett asszonyt- és gyermekhullákkal. Egy szem­tanú a templom bejáratánál egy álló holttestet látott, egy anya volt, karján gyermekeve!. A gyóntatószék mellett két egymást átölelő gyermek hul­lája. A következő éjszaka a né­metek visszajöttek és eltüntet­ték ezeket a nyomokat, sebté­ben eltemették a hullákat a fentebb említett körülmények között. Hétfőn személyesen felkeres­tem Gleiniger tábornokot, hogy tiltakozzam az ilyen megtorlási módszerek ellen, amelyek el­lentétben állanak a hadijoggal s amelyek szörnyűséges volta megdöbbenést keltett az egész kerületben...” S most néhány mondat az oradouri vérfürdő epilógusa­ként: Kilenc év telt el, amig francia bíróság felelősségre vonhatta azokat, akiket éppen — módjában állott. A főbűnö­sök: az SS-hadosztály táborno­kai, tisztjei, meg tudták men­teni a bőrüket. Nyugat-Német- országban rejtőztek el. A bí­róság elé állított 22 SS-terror- legény védelmére pedig össze­fogott a reakció amely addigra már „az európai gondolat” jel­szavával a megbékélést hirdet­te. Adenauer kancellár „az európai együttműködés érdeké­ben” kért kegyelmet számukra és — saját Pejét küldte el egyik védőügyvédjükként. \ 642 halott nevét olvastak fel a bordeauxi hadbíróság tár­gyalásán. A 22 gyilkos közül csak kettőt ítéltek halálra, a többinek a büntetése legfel­jebb 12 évi kényszermunkára szólt. Azóta mar valamennyien szabadok. Akárcsak az a Lam- merding SS-tábomok, aki bé­kés polgárként élhetett mind­végig Düsseldorfban... A fran­cia—nyugatnémet megbékélés párizsi szorgalmazói tartózkod tak attól, hogy kiadatását kér jék. De a francia haladó közvé­lemény az Oradour-i vérfürdő évfordulóján minden eddiginél hevesebb formában követeli a büntetlen maradt tömeggyilko­sok felelősségre vonását. Pálfy József A nnrwég miniszterelnök Hruscsov látogatásáról Moszkva, (TASZSZ): Hruscsov skandináviai láto­gatásával kapcsolatban Lange norvég miniszterelnök a moszkvai Pravda munkatársá­nak ' adott nyilatkozatában ki­jelentette: reméli, hogy a lá­togatás alkalmával lehetőség nyílik mind a norvég—szovjet kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi problémák megvi­tatására. Ha pedig nem sike­rül megállapodásra jutni va­lamennyi kérdésben, akkor is rendkívül fontos hallani magá­tól a szovjet miniszterelnöktől, hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és milyen lehetőségeket lát annak meg­javítására. A többoldalú NATO haderő tervéről szólva Lange kijelen­tette: véleménye Szerint e terv megvalósítása nem feltét­lenül szükséges a katonai és politikai egyensúly fenntartásá­hoz. Hangsúlyozta: „Norvégia nem tartja szerencsés gondolat­nak a multiietarális haderő létrehozását, de ha egyes NA­TO országok megegyezésre jutnak a javaslatra vonatkozó­lag, ennek megakadályozása nem áll jogukban.” Tito Leningrádba látogat Moszkva, (TASZSZ): A szovjet fővárosban hiva­talosan közölték, hogy finnor­szági látogatásának befejezése után Joszip Broz Tito jugosz­láv elnök feleségével együtt Hruscsov szovjet ’ kormányfő meghívására rövid látogatást tesz Leningrádban, Ulbricht Bratszkba utazott Irkutszk, (TASZSZ). Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke fele­ségével és a kíséretében lévő személyiségekkel együtt szom­baton délelőtt repülőgépen Bratsekba utazott. Itt megte­kinti az Anagara folyó mel­lett épülő vízi erőművet, amely a világ legnagyobb ví­zi erőműve lesz. A küldöttséggel együtt uta­zik Andrej Kirilenko. az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja. A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz 31-et Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban június 6- án fellőtték a Kozmosz—31. mesterséges, holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos műszerek segítsé­gével folytatni kívánják az 1962. március 16-án ismertetett programban kitűzött űrkutatá­sokat. A szputnyik kijutott pályájá­ra, amelyet az alábbi adatok jellemeznek: keringési idő 91,6 perc, legnagyobb távolság a Föld felületétől (apogeum) 508 kilométer; legkisebb távolság a Föld felületétől (perigeum) 228 kilométer. A pályának az egyenlítő síkjával !®zart haj­lásszöge 49 fok. A tudományos műszereken kívül a szputnyikon elhelyez­tek egy rádióberendezést a pá­lyaelemek pontos mérésére, .egy rádiótelemetrikus berendezésű. amely a Földre juttatja a tudo­mányos műszerek áltál szer­zett adatokat és egy „majkék” mintájú rádióadó készüléket, amely a 20004,8, a 3G007.3Ó és a 900,21,91 frekvencián dolgo­zik. A szputnyikon elhelyezett készülékek normálisan működ­nek. A földi koodinációs’ szá­mítóközpontban folyik a beér­kező adatok feldolgozása. Max Reintann rádióbeszéde Berlin, (ADN): Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára pén­teken este az NDK rádiójában elmondott beszédében felszólí­totta Nyugat-Németország valamennyi józan gondolkodá­sú állampolgárát, követelje a bonni kormánytól és a Bundes­tagtól, hogy tárgyaljon Walter Ulbrichtnak Ludwig Erhard kancellárhoz intézett javasla­tairól. Erhard nem tagadhatta volna meg a javaslatokat tar­talmazó levél átvételét, és nem tarthatná továbbra is hivatalá­ban Seebohmot, ha nem volna biztos azoknak az SPD-politi­kusoknak a támogatásában, akik valósággal versengenek a CDU vezetőséggel az antikom- munista és revansista propa­gandában — mondotta Rei­mann. A Német Kommunista Part vezetője felhívta a nyugatné­met lakosságot, vesse latba az SPD-re gyakorolt befolyásit annak érdekében, hogy július. 1-én olyan személyt válassza­nak meg a szövetségi köztár­saság elnökének posztjára, aki az enyhülés, a béke híve, es ellenzi az atomfegyverkezést. Ismét kiéleződött a ciprusi helyzet Tanácskozások Washingtonban, Ankarában és Athénben A Fehér Házban pénteken a késő esti órákban közleményt adtak ki arról, hogy Johnson elnök meghívta Inönü török miniszterelnököt Washington­ba. A közlemény megállapítja, hogy Törökországnak a cipru­si helyzettel kapcsolatba foko­zódó aggodalmai miatt Johnson elnök érintkezésbe lépett a tö­rök miniszterelnökkel. Lemnitzer tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka pénteken vá­ratlanul a török fővárosba érkezett és megbeszélést folytatott Inönü miniszter- elnökkel. Közvetlenül ezután a török kormány a későéjszakai órák­ba nyúló minisztertanácsra ült össze. A tanácskozás után a tájékoztatásügyi miniszter kije­lentette, hogy a kiéleződött ciprusi helyzetet tárgyalták meg és meghallgatták a mi­niszterelnök beszámolóját a Lemnitzer tábornokkal folyta­tott megbeszéléséről. Papandreu görög miniszter- elnök pénteken az esti órákban magához kérette kormányának hadügj- és külügyminiszterét, vala­mint a fegyveres erők ve­zérkari főnökeit és h;sszan tárgyalt velük a ciprusi helyzetről. A péntek esti tanácskozás után elrendelték a görög fegyveres erők általános készültségi ál­lapotát. Nyugati hírügynöksé­gek jelentése szerint, nagyobb katonai egységek vannak fel­vonulóban az ország stratégiai fontosságú pontjai irányában. Gergely Mihály: Idegenek 27. —. Ezt most hagyjuk... Ki »oft még idefönn a közeli szo­bádban?... A vendégekre gon­dolok. Kopogtatás nélkül Bumbera nyitott be. Zsebéből papírla­pot húzott elő, a kis ember elé tette. — Parancsolj! Az első eme­leten lakó vendégek. Kipipál­tam azokat, akik az eset 'előlit elhagyták a szállodát. — Tehát öten tartózkodtak fenn — mondta gyors böngé­szés után a kis ember. — Azóta, eltávozott válakí? — Igen, hárman. — Meg' kellett volna őket kémed, várjanak kicsit. No... és a két vendég? — Az egyik harmadik nap­ja gyöngélkedik, kü1önben is az oldalsó traktusban lakik; B másik pedig egy miniszté­1964. június 7. riumi főosztályvezető, a me­gyei tanácshoz jött. Kár is meghallgatnod őket, régóta is- ■ merem mindkettőt! — Meg tudnád mondani, hol tarthatta a károsult a pénz­tárcáját? — Úgy emlékszem, a zakó­ja beiső zsebében. Két ízben is láttam az étteremben, fize­téskor onnan vette elő, de ú-jgf: a zakó hol lehetett, mi­közben . telefonált?... Ifsetleg a szekrényben, mert elég pe­dáns. dfe az is lehetséges, csak letette a szék támlájára. — Fiatalember, maga elme­het. Kösznöm. Csak arra ké­rem, senkinek se szóljon az esetről! — A kis ember Bum- berához fordult. Most pedig mutasd meg a beteged szobá­ját! A nyomozó negyed óra múlva eltávozott és csak dél­után fél négykor jelent meg ismét, hogy Hájért kihallgas­sa. A fiút nem hivatta még- egyszer, de az a kihallgatottak sorrendjéből is sok minden­re következtetett. Ötkor bené­zett hozzá a fodrászüzletből hazafelé tartó Szöszi, és meg­hívta magához. Nem nagy kedvvel, de megígérte, este elmegy hozzájuk. Fél hat után lesétált a vil­lanyrendőrig, a kirakatokat és a járókelőket nezegette, s visszafelé a színház közönség- szervező irodájának ablakaiba, kifüggesztett felvételeket a nagyszínház és a kamaraszín­ház darabjaiból. Sokáig sétált, öntudatlanul is azért húzta az időt, hátha összeszalad Borával. A Zü- zünél történtek óta nem ta­lálkoztak, a lány kerülte őt, s két napja eredménytelen cserkéléssel próbálkozott. A csöngetésre Szöszi nyitott ajtót, egyenesen a szobájába ve­zette. A fiú kíváncsian nézett körül. A szoba cseh garnitú­rával volt berendezve. Nem volt benne semmi zsúfoltság, a modem, nyers színű bútort gusztusosán egészítették ki kis szőnyegek, rézkarcok, hangu­latlámpák és a lemezjátszós rádió. A fiúnak tetszett a lakás. Esztétikai érzéke elég Eejlet- let volt, de a szobán megérez­te a hozzáértő Ízlést. SZöszi elégedett volt a ha­tással. Még mindig szótlanul méregették egymás!;. Aztán Szöszi egy alacsony szekrény­ből italt vett elő, konyakot, töltött, poharát a fiúéhoz koc­cintotta. — Szia! — mondta, mandu­lametszésű szemevei megcsíp - kedte a fiú merev arcát. — Fáj még a kezed? A fiú a bár-szekrény mellett állt. tartásában még most is volt valamj görcsösség. A lány kérdésére némán ingatta a fejét. — És voltál orvosnál? — Nem. — Mutasd, akkor átkötöm, mert elgennyesedik! — Szöszi hozzértően szedte le az an­gel tapaszt, valami zsiradékfé­lével bekente a sebet. Óva­tosan kenegétte. közben ki váncsian felpillantott a fiúra. — Nem fáj, ha hozzáérek? — Nem. — Remekül csináltad teg­nap, Bajnok. egyből kisfiú lett! — Leragasztotta a se­bet. — Rajtad kívül még sen­ki se merte megtenni. — Semmi az egész — mondta a fiú, egykedvűen megvonta a vállát, Már nem gondolt a szállodai kellemet­len epizódra, Hájer pimasz- kodására, mégsem tudott fel­oldódni a lány mellett. Megint ittak, majd a lány föltett egy lemezt, és táncol­tak. Szöszi karját a nyaká­ra fonta, szorosan hozzásimult és megcsókolta. De a fiú nemsokára ked­vetlenül abbahagyta a tán­cot. A lemezjátszóhoz ment, rágyújtott, a rádióra könyö­költ. A lány beletúrt zilált üs­tökébe. — Nem szereted előtte a játékot?... — S választ sem várva vetkőzn; kezdett, köz­ben a fiúra nézett. Az mozdulatlanul állt. Tu­lajdonképpen kívánta a lányt, de a gátlástalan fel­ajánlkozás, ez a számára sze­mérmetlen nyíltság, bántotta. —Mi van veled? — kér­dezte a lány. — Vagy ruhás­tól szeretsz talán:... A kérdés mégjobban meg­ütötte, s végleg elűzte ked­vét. Borára gondolt, mennyi­re más ő. Egyszerre boldog volt és szenvedett, a szenve­dés kiült az arcára. — Te szomorú vagy?! — mondta Szöszi. - Mi van ve­led? — Semmi. — Nem igaz! Mi bajod? — Mondom, hogy semmi. — Bora?... Órá gondolsz? A fiú hallgatott, beoltotta félig égett cigarettáját, elke­rülte Szöszi tekintetét. — őrá gondolsz, felelj hát! Erre sem válaszolt. — Ó te ostoba! — fakadt ki megbántottan Szöszi. — Hát még most sem tudod, ki vaio hozzád? A fiú zakójába bújt. — Elmegy? — csodálkozott a lány, sehogyan sem tudott eligazodni rajta. A fiú lassan kifelé húzód­va, megállt az ajtónál. — Ne haragudj! — De hát miért?... Megbán­tottalak valamivel? — tartóztat­ta volna a leány, hozzáfutott, átölelte. — Nem, te irtó rendes vagy, csak... Nem futotta többre, elment. Sokáig csatangolt az utcá­kon, hátha találkozik Borá­val. Töbször is elhúzott a házukig; világos volt a két szoba ablaka, néha árnyékokat látott feltűnni a függönyök mögött, de egyik sem a lá­nyé volt. Lehet, hogy nincs otthon, és akkor még találkozhatnak? Reménykedett; ezért kiment a villamosmegállóig, ott egy ideig elnézte a higanygőzcsö­vektől megvilágított főútvonal esti nyüzsgését. Nem vette észre, honnan ke­rült melléje Bajnok. — Szevasz, Borát várod? — Nem, csak... járok egye4 — felelt zavartan. (Folytatjuk) $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents