Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-06 / 131. szám
Világpolitika sorokban Erlander Hruscsov svédországi látogatásáról A partraszállás napfa Moszkvában nyilvánosságra hozták annak az üzenetnek szovjet tervezetét, melyet a Laoszról tartott genfi értekezlet szovjet és angol társelnökei intéznének India és Kanada kormányához, valamint a három laoszi politikai irány, zat vezetőihez. Az üzenettervezet támogatja a lengyel kormánynak azt a javaslatát, hogy a laoszi helyzet rendezése végett a közeljövőben tartsanak tanácskozásokat Svájcban a Szovjetunió, Anglia, India, Lengyelország, Kanada, valamint a három laoszi politikai irányzat képviselőinek részvételével. Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov közelgő skandináviai látogatásával kapcsolatban Tage Erlander svéd miniszterelnök a következőket mondta a Pravda, szemleírójának: A svéd nép nagy többsége nagy érdeklődéssel tekint Hruscsov küszöbönálló látogatása elé és azt várja, hogy ez a látogatás megszilárdítja a Szovjetunió és Svédország között fennálló jó és baráti kapcsolatokat A svéd kormány úgy véli, — folytatta a miniszterelnök, — hogy a látogatás alkalmával megvitathatjuk mindazokat a nemzetközi problémákat Hruscsov miniszterelnökkel, amelyek a kis és nagy országokat egyaránt érintik. Goituilka záróbeszéde a yarsói párfkeiiiereiiciái» A teheráni konferencián, 1043 decemberében az angolok és az amerikaiak „véglegesen és visszavonhatatlanul" megígérik a szovjet vezetőknek, hogy a rhásodik frontot — amelyet már többször és több dátumra Ígértek — legkésőbben 1944 május 1-ig megnyitják. Ám csak 37 nappal az „utolsó dátum” után, 1944 június 6-án hajnalban érkezett meg cirkálók és torpedórombolók kíséretében 6482 szállítóhajó a La Manche csatorna franciaországi partjához. A hajószág'oan, Hollandiában és Belgiumban viszont összesen csak 50 hadosztály állomásozott, a többiek elszórva védték a dániai, norvégiai partokat. S a „nyugati bástya” hadosztályai között a legtöbb olyan volt, amelyet az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) utasítása szerint betegekből állítottak össze, a 70. hadosztály például csupa gyomorbajosból állt..; Június 17-én, Hitler Margi- val falu mellett fogádta Romínéit, Normadia parancsnokát, északi szakaszán, a finnországi náci erők eilen, a Baltikumban. délebbre Vityebszk és Gomel között s még a Visztula tájékán is. Az első nagy rohammal több mint 400 kilométerre űzi maga előtt a szovjet hadsereg Hitler hadait. Az invázió támogatást kap az Európa-szerte küzdő partizánoktól; egész Franciaországban robbannak a hidak, a vasútvonalak, az ukrán és lengyel partizánok egész körzeteket szaDenis Healy, az Angol Munkáspárt hadügyi szakértője Saigonba érkezett. Kétnapos látogatást tesz Dél-Vietnam- ban, hogy tanulmányozza a helyzetet, s ellátogat a Mekong deltájának vidékére is. Johnson elnök hosszan tanácskozott Robert Kennedy igazságügyminiszterrel. Az elnök a néger kérdéssel kapcsolatban az Egyesült Államok felett gyülekező komor viharfelhőkről tárgyalt Robert Ken- nedyvel. Az amerikai kormány vezetői ugyanis mindinkább tartanak tőle, hogy a néger kérdéssel kapcsolatban véres összetűzésekre kerülhet sor a njráron. Az elnök biztosra veszi, hogy a szenátus végül is megszavazza a polgárjogi törvényjavaslatot. A NATO párizsi központjában hivatalosan bejelentették, hogy a katonai szervezet parancsnokságán új vezérkart létesítenek, amelynek a stratégiai tervezés lesz a feladata. A kulcsfontosságú szerv élén Ernst Ferber nyugatnémet tábornok fog állni. Párizsba érkezett George Ball amerikai külügyminiszterhelyettes. Ball a francia kormány tagjaival folytat majd tanácskozásokat a délkeletázsiai helyzetről. A New York-iak százai tüntettek az ENSZ dél-afrikai küldöttség ellen. Azt követelték, hogy bocsássák szabadon a Dél-Afrikában bebörtönzött hazafiakat és a Verwoerd-kor- mány hajtsa végre az apartheid politika megszüntetését előirányzó ENSZ-határozatot. Az algériai biztonsági szervek sikeresen folytatják tisztogató akcióikat az ellenforradalmi elemek ellen. Sétif városa közelében elfogták fegyveres ellenforradalmárok egy csoportját, Bordj Menaiel mellett pedig őrizetbe vettek egy bandát, amely gyilkosságokat követett el Kabiliában. Befejeződött a lengyel főváros kommunistáinak kétnapos tanácskozása. A varsói pártkonferencia vitazáró beszédét Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára tartotta. Beszédének bevezetőjében aláhúzta, hogy a kongresszusi tézisek feletti vitában az országban lezajló pártkonferenciákon nagy helyet szenteltek a gazdasági, különösen az elkövetkezendő ötéves terv iparfejlesztési problémáinál*. A politikai és ideológiai munka problémáját érintve Gomulka megállapította; a párttagok minden kételyét meg kell beszélni, s a meggyőzés után a párt tagja köteles követni a párt irányvonalát. Gomulka hangsúlyozta; a párt minden egyes tagjára egyformán kötelező a párt alapszabályainak betartása, a fegyelem és a meghatározott irányvonal követése. Befejezésül Gomulka felhívta a figyelmet, hogy a varsói pártszervezet és az ország többi seervezetei sok sikerrel készültek a LEMP IV. kongresszusára. Egfyes amerikai és angol katonai attasék szovjetunióbeli űzőiméiről A Krasznaja Zvezda pénteki számában Kascsejev alezredes cikket írt azzal kapcsolatban, hogy az angol kormány nemrég három hónapra megtiltotta a londoni szovjet katonai légügyi attasénak, hogy az angol főváros határain túlra utazhasson. Hasonló korlátozást vezettek be Washingtonban a szovjet attaséra és valamennyi munkatársára vonatkozólag. A cikkíró megállapítja, hogy a szóbanforgó intézkedések válaszként következtek be arra az intézkedésre, hogy Moszkvában átmenetileg megtiltották a Szovjetunió területén való utazásokat Smiht és Zve- tin, az Egyesült Államok moszkvai katonai légügyi attaséjának munkatársai, továbbá Davies angol katonai légügyi attasé számára. E tilalom oka az, hogy a nevezettek jogtalanul behatoltak szovjet katonai létesítmények körzetébe. Smith alezredes, Zvetin százados és Davies repülőtiszt gépkocsin kirándulást telt Őreibe. A lakóhelyeken szélsebesen keresztülhajtottak, viszont hosszasan időztek egyes katonai objektumoknál. Tulában a repülőtér közelébe férkőztek, sőt a kerítés egyik nyílásán át behatoltak arra a területre, ahol egy katonai alakulat állomásozik. Itt feltartóztatták őket, az esetről jegyzőkönyvet vettek fel, utána a diplomaták visszaindultak Moszkvába. A cikkíró ezután több esetet mond el arra, hogy amerikai diplomaták máskor is szabályellenesen viselkedtek a Szovjetunióban. Tavaly májusban például három amerikai katonai attasét a mur- manszki tiltott övezetben fogtak el. Az egyikük, L. A. Braken, az idén februárban három társával együtt Odesszából Batumiba hajózott és közben titokban fényképfelvételeket készített Szevasztopol körzetében hajdihajókról és más katonai objektumokról. A Krasznaja Zvezda cikkírója megállapítja: azzal, hogy az ilyen esetek miatt joggal foganatosított szovjet inté2ike- désekre a szovjet diplomaták mozgási szabadságát korlátozó rendszabályokkal válaszoltak bizonyos személyek az Egyesült Államokban és Angliában a hidegháború tüzét szeretnék felszítani. ágyúk tűz alá vették a parti erődítményeket, percenként 200 tonna tüzérségi lövedék verte a Westwall, a nácik „atlanti fala” állásait, Hitlerék nem hitték el, hogy sikerülhet, maga Hitler kijelentette: „Az angolok és amerikaiak nem maradnak 9 óránál tovább a kontinensen.” Az Atlanti Falról azonban mar a partraszállás napján, vagy legkésőbb a második napon kiderült, hogy alig több blöffnél. S a német fasiszták nemcsak hogy nem akarták elhinni a ftyugati Szövetségesek partraszállását (az angol—amerikai kémelhárítás számos megtévesztő „adatot” juttatott el Hit- lerékhez, amelyekkel ködösítették a .tervezett partraszállás helyét és idejét) — hanem katonailag minden lényeges erőt a Szovjetunió ellen vetettek be. 1944. tavaszán 32Q náci hadosztályból 210 a Szovjetunióban, 24 a Balkánon, 23 Magyarországon, Franciaoraki nyíltan megmondotta, hogy az angolszász invázió sikerrel járt. A június 6-i első ejtőernyős és partraszállt egységek után hűt hét alatt 326 000 katonát, 54 000 járművet és 104 000 tonna fegyvert és hadianyagot, élelmiszert szállítottak át a csatornán az angolok és amerikaiak. Attól a pillanattól kezdve, hogy Sainte Marie Eglise falucskában leszálltak ae angolok első siklórepülőgéppel szállított csapatai, tehát június 6-tól június 18-ig hetven kilométer szélességben és a parttól 12—15 kilométer mélységben megszilárdították állásaikat a partraszállók. Június 22-én megkezdődik a normandiai partraszállás egyik legfontosabb haditette: Cherbourg ostroma. Ugyanezen a napon a szovjet hadsereg, ígéretéhez híven, olyan hatalmas offenzi- vába kezd, amely egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a nácik a keleti frontról akár egy hadosztályt is elvonjanak: megindul a nagy támadás a front badítottak fel. Jugoszláviában, Görögországban és Olaszországban egyetlen nap sem telik el a nácikra mért súlyo* partizáncsapás nélkül. Amikor augusztus 2Ö-án kitör a párizsi felkelés, az amerikaiak egyik éke már 25—30 kilométerre áll a francia fővárostól.» Húsz esztendeje most a június 6-i partraszállásnak, annak a hadműveletnek, amelyet bizony sok Ígérgetés után elég későn hajtottak végre a nyugati szövetségesek. Való igaz azonban, hogy a partraszállás — együtt a szovjet hadsereg harcaival — olyan ütést mért Hitlerre, amelyet az már nem heverhetett ki. Majd tizenegy nehéz, súlyos véráldozatokat követelő hónap kellett még ahhoz, hogy végleg megsemmisítsék a fasizmus utolsó fegyveres erőit. Az első nagy csapások, a Moszkva alatti, a Volga-parti csata után a normandia partraszállás hozta közelebb az emberiség számára a szabadságot, a fasizmus bukását. Gergely Mihály: Idegenek 26. Végre kopogtattak az ajtón. A főportás és a fiú lépett be. Hájer azonnal a lényegre tért. — Kérem, főúr legyen szíves, térítse észhez ezt a...! — Pardon! — szakította félbe tisztelettudóan, de határozottan a főportás. — Lenne oly szives, és tájékoztatna, tulajdonképpen miről van szó? — Gondolom, a fiú már elmondta! — Hallgattassák meg a másik fél is! — mondta Bumbera, éles metszésű ajka körül finoman mosolygott. — Öntől szeretném hallani! — Kérem... kérem, röviden elmondhatom — befelé most már dühöngött Hájer, számított a főportás együttérzésére. — Éppen öltözködtem, amikor a fiú telefonhoz hívott. Kitessékeltem ugyan az ajtón, de csak utánam jött le a hallba. Nyilvánvaló, hogy közben visszasurrant a szobámba, és kivett a tárcámból hatszáz forintot. Hat darab százast... Én mondom, jobban tenné a kölyök, ha visszaadná a pénzt, nekem semmi kedvem kihallgatásokra, netán tárgyalásra járni!.. Ideadja, aztán a többi a maga dolga, kedves főúr, hogy meg- tart-e ilyen fiút, vagy sem! — Megenged egy kérdést, uram?... Mire alapozza gyanúját, hogy ez a fiatalember lopta meg? Hájer idegesen felnevetett. — Nincs itt szükség mesterdetektívre: sietségemben még nyitva is hagytam az ajtót, egyedül maradt a folyosón, egy fél perc alatt kész volt az egésszel!... De nekem mennem kell, mert taxival még kiérek!... No, fiacskám, vissza a stekszet! Bumbera kérdőn pillantott a sápadt fiúra, az elkapta tekintetét, s megismételte: — Már mondtam: semmi közöm az esethez! Nem vagyok tolvaj, és maga a gyanúsítás is!... I -r- Hallja?... Figyeli ezt a í apacsot?! — Hájer idegességé- ' ben megint felnevetett, hangja i mulatságos mutálásba fulladt. — Nem unja még, főúr? Mert én igen! Nem gondolja, hogy két pofonnal megoldhatná az egészet?... Mert azt hiszem, a szállodának sem kedvező, ha kitudódnék, hogy enyveskezú alkalmazottai vannak! Bumbera kissé ernyedt, szolgálatkész tartása megszigorodott. — Téved uram! ön is hallotta, amit a fiatalember felelt, és én kénytelen vagyak kijelenteni : megbízom a fiú becsületességében! Magam ajánlottam be a szállodába, ismerem a családot, nem mondhatok mást: kizártnak tartom, hogy ő követte volna el a lopást. De jótállók, hogy az ön tolvaja huszonnégy órán belül megkerül! Hájer fanyarul elhúzta a száját. — Rendőrség? Nyomozás? Hm!... Nem tudom, megér-e nekem ennyi zűrt!? — Most már semmiképpen sem tekinthetünk el a vizsgálattól! A szálloda érdekében sem! — mondta Bumbera. Tekintete ismét találkozott a fiúéval, bá- toritón ráhunyorítolt. — De azt megígérhetem önnek, ha kéri, egyelőre nem teszünk hivatalos feljelentést. Állandó kapcsolatunk van a rendőrség egyik bűnügyi nyomozó tisztjével, páratlan leleményű ember, huszonnégy óra neki még mindig elég volt! Hájer e szavaktól némileg megnyugodott. — Köszönöm, főúr! így tegyen akkor; minél kisebb fölhajtás, tudja! — Vette a táskáját. — Nem haragszik, rohannom kell! — Nem várhatna legalább egy fél órát? — kérdezte Bumbera, a. folyosóra kilépve. — Az illetői bizonyára önt szeretné elsőnek meghallgatni! — Csak délután... Fél négyre pontosan itthon leszek, ha neki megfelel. — A szobakulcsot átadta Bumberának és elnyargalt. Fél óra múlva megjelent a szálló halijában egy filigrán, derűs arcú férfi. A divatlapok eleganciájával öltözködött, a kora nyári melegben is nyakkendőt viselt a keményített nyakú inghez, a galambszürke tropikál öltönyhöz fehérbeléles fekete félcipőt. Bumbera a kis ember elé sietett, baráti bizalmassággal kezeltek. A fiú ártatlan volt, mégis izgatottan készült a találkozásra. Ez volt az első alkalom, mely munkája iránti kedvét kikezdte; Hájer dúrváskodása megalázta. El volt rontva a napja. Reggel óta Borára gondolt, s arra készült, hogy este találkozik vele. Még semmi ötlete nem volt, miképpen, de remélte, hogy a véletlen most is a kezére játszik. A megszégyenítő incidens átmenetileg háttérbe szorította a lánnyal kapcsolatos gondolatait. Néhány perc múlva Bumbera azt mondta: — Menj fel a kilencesbe, fiam!... Semmi okod fé.ni, mindent úgy adj elő, ahogyan történt! A kis ember föl s ab; sétált a szobában. Amikor Géza belépett, helyet mutatott, maga is leült. — Dohányzik? — Cigaretta- tárcája és öngyújtója is csinos jószág volt, látható, hogy ez az ember mindenben a hozzáértő szenvedélyével válogat. Néhány pillanatig hallgatott. — Kérem, mondjon el mindent, amit az esettel kapcsolatban tud — szólalt meg végre. Választékos megjelenésével ellentétben hangja közönségesen érdes volt. — Kérem, én már megmondtam... soha életemben nem loptam! — tört ki a fiúból az ismételt tiltakozás. — Nem is állítottam ilyesmit, csak arra kértem, részletesen adja elő, amit tud. Sajnos, egyelőre nincs módomban a károsultat kihallgatni, így maga most az első számú segítőtársam. A fiú nyugalmat erőltetett magára és elbeszélte az esetet. — Tehát azt állítja, a károsult nyitva hagyta az ajtót, miután magát követve, elhagyta a szobáját. — Igen. — Mennyire maradt nyitva az ajtó?-a Nem is tudom. — Próbáljon visszaemlékezni?... Kis résre, vagy talán egy ember is beférhetett rajta? — Azt hiszem, egy ember is... — Maga a károsult előtt lépett ki a szobából. Hogyan vette mégis észre, hogy az ajtó nyitva maradt? — Nem is tudom... Igen, a folyosó fordulójában visszanéztem. — Volt ennek valami oka? Zajt hallott? Közeledett valaki? — Nem, semmit sem hallottam. — Ha már egyszer meglátta a nyitva felejtett ajtót, ráért nem csukta be?... Látta, hogy a vendég futott telefonálni? — Valóban eszembe jutott, be kellene csuknom, de mégsem tettem meg. — Miért? — Nekem is sietnem kellett, vissza a portára, érkeztek a reggeli vendégek. — Meg tudná nekem mondani, magán kívül ki tartózkodhatott azokban a percekben a folyosón, vagy a közelben, ahonnan ezt a szobát oly rövid idő alatt elérhette, és utána észrevétlenül elhagyhatta?.. Gondolkodjék csak: takarítónők, szobaasszonyok? — Csak a szobaasszony lehetett idefqnn, mert öt szoba megürült reggel és ágyneműt cserélt, de kizártnak tartom, hogy. Mária néni!... (Folytatjuk) 1964.. június 6. 2
