Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-27 / 149. szám
sodik az emberismeret. A fogyasztói magatartás ismerete és megértése. Harmadik a vásárló megbecsülése, udvariasság. Negyedik a szocialista tulajdon gondos kezelése. Aki ezek valamelyikének nem képes megfelelni, nem való kereskedelmi pályán, a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló beosztásra. A vezetők elé az említetteken felül még további feltételeket is kell állítani, amelyek a vezetési módszerekkel kapcsolatosak. A munkafegyelem fokozása érdekében kívánatos az eddiginél valamivel nágyobb önállóságot és felelősséget ruházni az alsóbb vezetőkre, főként a boltvezetőkre, jutalmazási . és fegyelmezési szempontból egyaránt. E téren a szemléletet is formálni kell. A szocializmus érdeke. nagyobb munkafegyelmet követel. A bérezés területén helyes törekvése a minisztériumnak és a szakszervezetnek, hogy növekedjék a fizetéskülönbség a kezdő és a gyakorlott, képesített dolgozók között. Kívánatos, hogy a jövőben módszeresebben, jobban differenciáljunk a végzett munka mennyisége és minősége szerint is. Időnként szó esik a „pult másik oldaláról” is arról, hogy a fogyasztók, a vásárlók, egy része is nevelésre szorulna. Ez igaz, el kell ismerni. A fogyasztói magatartás normáit a szövetkezeti szerveknék, a szakszervezeteknek, tanácsoknak és különböző társadalmi szerveknek kell jobban kidolgozni, megismertetni és elfogadtatni. Tisztelt elvtársak! A Belkereskedelmi Minisztérium irányító munkájában, munkamódszerében az utóbbi időben javulást tapasztalhatunk. Különösen a minisztériumnak azt a gyakorlatát kell üdvözölnünk, hogy egy-egv megye kereskedelmi problémáit a minisztérium vezetői, a kollégium tagjai a helyszínen vizsgálják meg, esetenként a kollégiumi üléseket a helyszínen tartják. Valószínű. hogy egyik-másik minisztériumunk — nem mindegyik — sikerrel alkalmazhatná ezt a módszert. A miniszteri beszámoló szemléletét reálisnak látom, a fennálló gyengeségek megszűnésében reménykedem, a belkereskedelem egészének további fejlődésében bízom Ezért a beszámolót elfogadom. Ezután a vitában még számos fe'szólalás hangzott el, majd ezekre Tausz János belkereskedelmi miniszter válaszolt. DR. SZÉNÁSI GÉZA Államunk fejlődésének kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakozása Az ebédszünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozás. A tárgy- sorozat szerint dr. Szénási Géza legfőbb ügyész beszámolója következett, a törvényesség helyzetéről a Magyar Népköztársaságban. Kiemelte, hogy a Magyar Népköztársaságban a törvényes rend és a törvényesség szilárd; törvényeink a társadalom egészének és ezzel összhangban az egyén boldogulását szolgálják, büntető- törvényeinktől kizárólag annak van oka tartani, aki szembeszegül a törvényes rendelkezésekkel. A Magyar Népköztársaság büntető törvénykönyve és a' büntető eljárásról alkotott törvény, illetve törvényerejű rendelet hatályba lépése óta eltelt két esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új bűntetőkódexek megfelelnek az élet követelményeinek. Bíróságunk, ügyészségünk és rendőrségünk lelki- ismeretes munkáját dicséri, hogy az új büntető rendelkezések végrehajtása és gyakorlati alkalmazása — az ország égész területén — úgyszólván zökkenő- mentes. Ezek a jogszabályok több olyan új rendelkezést tartalmaznak. amelyek a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok között feltétlenül alkalmasak a szocializmus építésének hatékonyabb szolgálatára. Alkalmazásuk előmozdítja a törvényesség további szilárdítását, hozzájárul a közrend és a közbiztonság megerősítéséhez, védelmet nyújt a társadalmi rendünk, vagy annak gazdasági alapja ellen támadókkal szemben. Differenciáltabb ítélkezés Az új büntető rendelkezések helyes gyakorlati alkalmazásához igen nagy segítséget nyújtott a jogpolitikai irányelvekről szóló kormányhatározat. A társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedő törvénysértőkkel és a visszaesőkkel szemben a bűnüldöző szervek munkáját eeyre inkább a kellő szigor jellemzi, amely nem mondható el az egyéb köztörvényi ügyekben történő ítélkezésekről. Bíróságaink differenciáltabban járhatnának el, mert ez adott esetben szigort is jelenthet, nem csupán enyheséget. Kedvezően alakul a kifejezetten nevelő jellegű intézkedések aránya. Ezután arról beszélt dr. Szénási Géza, hogy a társadalom segítsége nélkül bűnüldöző szerveink önmagukban nem képesek a bűnözés alakulásában jelentős szerepet játszó, negatív jelenségek kiküszöbölésére. Ugyanis a bűnözést kiváltó, főleg szubjektív okok megszüntetése sem lehet egyedül e szervek adminisztratív feladata. Ehhez az egész társadalom erőfeszítése szükséges! Mindezekre azért kell nyomatékosan rámutatnom, hogy egyrészt a bűnüldöző szervek is jól ismerjék legjelentősebb feladataikat, másrészt pedig a társadalom is kivegye részét a bűnözés elleni küzdelemből és a bűnözést elítélő társadalmi légkör kialakitásából. Ebben a tekintetben nagy- jelentőségű a társadalmi bíróságok működése. A büntető ügyekben eljáró hatóságaink nevelő jellegű intézkedéseket alkalmaznak elsősorban azokkal szemben, akik kevésbé súlyos bűncselekményt követtek el és ezt megelőzően becsületes életmódot folytattak. Bűnüldöző szerveink, a büntető eljárásról szóló törvényerejű rendeletnek megfelelően, biztosítják a védelem jogait. A védő nem csupán a terhelt jogi képviselője, hanem önálló perbeli személy is, aki jelen lehet különböző nyomozati cselekményeknél, a nyomozási anyagot meg is tekintheti, észrevételeket tehet, a nyozás kiegészítését indítványozhatja, stb. kívánatos, hogy a védők maradéktalanul éljenek törvényes jogaikkal. Rámutatott a legfőbb ügyész ezután, hogy olyan bűncselekményfajták, mint például a zsarolás, az orgazdaság — amelyek a kapitalista viszonyok között állandóan virulensek voltak — ma már szinte teljesen elenyésztek. Más bűncselekmény-fajtáknál, mint például az állam ellen elkövetett politikai bűncselekményeknél is, jelentős csökkenés tapasztalható. Egyes bűncselekmények elkövetésének indító okai is megváltoztak; így például nyereségvágyból elkövetett emberölés ma már alig fordul elő. A bűnesetek száma csökkenő tendenciát mutat. A bűnözést kiváltó okok száma azonban még elég tekintélyes; a bűnözés még ma is társadalmi jelenség. • Szénási Géza ezután a bűnözés és a bűnüldözés helyzetéről a következőket mondotta: — Kormányunk politikájának, népköztársaságunk állami és társadalmi rendje szi- lárdságán.ik ered menyeként fokozatosan csökken az álfám elleni bűncselekmények száma. 1962-ben a bíróság elé állított személyek 0,8 százaléka követett el államellenes bűncselekményt, 1963-ban pedig 0.3 százaléka. Ezenbelül is az utóbbi években minimálisra csökkent a súlyos esetek száma. Helytelen lenne azonban a hazánkkal és a társadalmi rendünkkel szembeni ellenséges erők jelentőségét lebecsülni. Nemcsak az illetékes szerveknek, hanem minden magyar állampolgárnak törvényes kötelessége, hogy az ellenséges behatolást és tevékenységet lelep- iezze, A közkegyelmi rendeletről szólva elmondta, hogy az elsősorban a politikai bűncselekmények miatt elítélteket érintette, s a megjelenése óta eltelt egy év távlatából megállapítható, hogy jelentéktelen azoknak a száma, akik szabadulásuk után újabb államellenes bűncselekményt követték el. Társadalmi tulajdon megkárosítása miatt kevesebb személy került bíróság elé; az ilyen ügyekben bírósági eljáráson kívüli felelősségre vonást is alkalmazunk. A társadalmi tulajdonban akozott kár összege 1961-től 1963 végéig 40,7 százalékkal csökkent. Ez rendkívül biztató és többek között arra is utal, hogy mind a társadalom, mind az*" arra hivatott szervek ellenőrzése sokat javult. A közlekedési balesetekről Figyelemre méltó az is, hogy a társadalmi tulajdon kárára 1963-ban bűncselekményt elkövetők 35,3 százaléka korábban már büntetve volt. Gondosan ügyelni kell tehát arra, hogy a vagyon elleni bűncselekmények miatt már jogerősen elítélt személyek ne kerülhessenek olyan felelős gazdasági beosztásba, ahol alkalom kínálkozik a társadalmi tulajdon károsítására. A legfőbb ügyész megemlítette, hogy a bűnesetek csökkenésének általános tendenciáján belül az élet és testi épség ellen elkövetett büntettek aránya — a vádemeléseket tekintve — emelkedik. Ebben nagy szerepet játszik a közlekedési balesetek számának ugrásszerű növekedése. Figyelemre méltó az Is, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek többsége a cselekmény elkövetésekor Italtól klsebb-nagyobb mértékben befolyásolt állapotban volt, mondotta többek között Szénási Géza. Ezután Szénási Géza elmondotta: Az ügyészségek a közelmúltban a népgazdaság három fontos' ágában, n vegyipar, gépipar és mezőgazdaság területén, az illetékes szakszervezeti szervekkel közösen megvizsgálták a munkásvédelmi intézkedéseket. Megállapították, hogy — az eredmények ellenére — a munkásvédelem nem tartott lépést iparunk, mezőgazdaságunk rohamos fejlődésévet. Az elmúlt évekhez kénest csökkent ugyan az üzemi balesetek száma, de ugyanakkor emelkedett a súlyosabb, több munkanapkiesést előidéző és emberéletet követelő balesetek száma. — Fokozottabban kellene ellenőrizni, hogy a vállalatok és intézmények a gazdasági lehetőségeink által meghatározott kereteken belül a legkorszerűbb munkásvédelmi beruházások megvalósításáról tervszerűen gondoskodnak-e? Továbbiakban a legfőbb ügyész kijelentette: Hatékonyan kell fellépni a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen. A társadalmi tu- lajdoiit kezelő szerveknek és dolgozóknak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a tarsada'mi tulajdon ellen vétók. ől megköveteljék az okozott kár hiánytalan megtérítését. Ezen a téren van fejlődés. A fokozott követelmények támasztása azt is jelenti, hogy az állami, munka és terv- fegyelem megsértőit erélyesen felelősségre kell vonni. A termelőszövetkezetektől a szerződéses kötelezettségek maradéktalan teljesítését kell megkövetelni. A továbbiakban a legfőbb ügyész hangoztatta, 'hogy biztosítani kell az egyéni és társadalmi érdekek összhangját. Hozzátette: minden törvényei eszközzel el kell érni az á.la- ml gazdálkodó szervek és szövetkezetek jogos igényeinek érvényesítését. Az állampolgárokat is támogatni kell törvényes jogaik érvényesítésében. Meg kell viszont akadályozni az össznépgazdasági érdekkel szembenálló vállalati vagy szövetkezeti érdekek érvényesülését, és meg kell tagadni a segítséget az állampolgárok részéről támasztott megalapozatlan, vagy nyerészkedési és egyéb jogellenes célokat szolgáló igények érvényesítésétől. A jogpolitikai elvek e két fő iránymutatásának egymással összefüggésben és kölcsönhatásban kell érvényesülnie. Sajnos, ezen a téren még távolról sincs minden rendben. Ma is előfordul, hogy egy valóban jelentős, esetleg több milliós népgazdasági eredménnyel járó újítás esetén az illetékesek megrettennek attól, hogy a törvény szerint járó magas — de az újítás áltat elért haszonnak mégis csak elenyésző töredékét képező összegű — újítási díjat kifizessék. Ilyenkor mondvacsinált érvekkel vitatni kezdik az újítási díj jogosultságát. Ugyanekkor az ellenkező véglettel is találkozunk: újításnak nem is tekinthető egyszerű ötleteket több ezer forinttal díjaznak. ’ A legfőbb ügyész beszéde befejező részében hangsúlyozta, ho^ szocialista államunk továbbfejlesztésének kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása; az. hogy a lakosság minél szelesebb rétegei kapcsolódjanak be. közvetlenül is a közügyek intézésébe. E célok segítését szolgálják a társadalmi bíróságok, amelyeknek száma a korábbi ezerötszázról mintegy kétszeresére emelkedett. Példákkal igazolta, hogy időszerű és szükséges volt a társadalmi bíróság továbbfejlesztése, rtiajd így folytatta: — Bár a társadalmi bíróságok működésének egyéves tapasztalatai reménytkeltőek, ki. fogásolnunk kell, hogy az elbírált ügyek mennyisége a megválasztott társadalmi bíróságok számához viszonyítva még kevés, valamint azt is, hogy a megválasztott társadalmi bíróságok egy része 1963- ban nem működött, bár erre lett volna lehetőség. Ennek egyik oka, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságok egy része kevés önállóságot és kezdeményező készséget tanúsított a társadalmi bíróságok működésének megindítására. — A fejlődés további meggyorsítása érdekében arra kell a fő figyelmet fordítani, hogy a még nem működő társadalmi bíróságok is megkezdjék munkájukat. Ebben elsősorban a szakszervezetekre és a gazdasági vezetőkre hárul több feladat. Olyan együttműködést kellene kialakítanunk, hogy az arra alkalmas ügyek a társadalmi bíróság elé kerüljenek. Szénási Géza befejezésül kérte hogy az országgyűlés fogadja el beszámolóját. Dr. Szénási Géza beszámolóját hozzászólások követték, majd a képviselők által benyújtott interpellációkra adtak választ az illetékes miniszterek. Ezután az ország- gyűlés befejezte munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) sével összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy az utóbbi években egyre határozottabban és világosabb formában kezd kirajzolódni a különböző intézkedésekből és az alkalmazott módszerekből egy rendezési elv, amit nevezhetünk „kereskedelmi koncepciónak'’ is, de jelentőségénél fogva megérdemli a „kereskedelempolitika” elnevezést is. Egyre több joggal mondhatjuk, hogy már nemcsak gazdaságpolitikánk, plusz kereskedelmi rögtönzéseink vannak, hanem már van gazdaságpolitikából levezetett kereskedelempolitikánk. Akad persze még jócskán rögtönzés is, néha meggondolatlanság is, de jelen van már a tudatosság, az átgondoltság, a tervszerűség. Ha fogyasztási árpolitikánkat tesszük mérlegre, megállapítható, hogy az lényegében helyesnek bizonyult. A főbb cikkeknél a rögzített árak jól védik a fogyasztók érdekeit. Az áruk nagyobb hányadánál — természetesen a nem alapvető közellátási cikkek esetében — azonban indokoltnak látszik a fogyasztói árak rugalmasabb kezelése. Rugalmasságon azt értjük, hogy a belkereskedelmi és ármegállapító szerveknek a kereslet-kínálat tartós megváltozása esetén — legyen módjukban egyes cikkek árát korrigálni anélkül, hogy az egész árszínvonalat emelnék. Tehát nem szabad áralakulásról, hanem továbbra is hatósági árjóváhagyásokról van szó, de úgy, hogy az egyes árak ne merevedjenek meg hosszú időre. Továbbra is fontos feiadat marad a burkolt áremelésnek meggátlása, büntetése. Budapesten és a nagyobb vérosokban pozitív hatású, hogy az élelmiszerkiskereskedelemben, az áruházi kereskedelemben és a vendéglátó- inaiban bizonyos fokú verseny van a szocialista szektor különböző vállalatai között. Ez a verseny szocialista vállalatok között folyik, nem teszi uralkodóvá a spontaneitást, semmiféle anarchiát nem eredményez, miután meghatározott keretek között, folyik, főként élelmiszerek vonalán, ahol az áruk forgási sebessége gyors, a készletek növekedésére nincs említésre méltó negatív hátassal. Viszont nem árt. ha a fogyasztó „kegyéért" versengenek a különböze vállalatok. Ugyankkor pozitív szerepe Van a Piaci kereskedelemben a szocialista és a magánkereskedelem, valamin! a termelői felhozatal közötti párhuzamosságnak. Ennek társadalmi gazdasági hátrányai kicsinyek. Több árut a piacokra Nagyobb az az előnye, hogj a piacokon árubőség van hogy a konkurrencia fokozotl erőfeszítésre ösztönzi a szocialista kereskedelmi szervezeteket aminek végső fokon i fogyasztó látja előnyét. Az utóbbi években szembetűnően csökken a lakossáf élelmiszerfogyasztásában i bolti ellátó fogyasztás és i szabadpiaci beszerzés aránya Míg 1955-ben még 50 százaié kot tett ki, jelenleg már 31 százalékra csökkent. Hogy te kintsünk erre a folyamatra' örülhetünk is. meg nem is Annyiban örülhetünk, hog1 tükrözi szocialista parasztsá gunk pénzbevételének növeke dését és választékosabb fo gyasztását. A földművesszö vetkezeti kiskereskedelem pe dig szépen fejlődött és az igé nyékét ki tudja elégíteni Annyiban azonban aggasztó hogy kissé túl gyors volt ez a folyamat és esetenként a háztáji gazdaságok termelésének csökkenésével is összefügg. Ez utóbbi szempontból mos már meg kellene állítani ezt folyamatot, mert ha folytatód na, a háztáji gazdaságok tér tnelési lehetőségei kihaszná latlanul maradnának, bolt raktározási és szállítási bérc házásokkal pedig nem győzne nek, hisz a bolti fogyasztó anélkül is szüntelenül növeli szik. Ez kereskedelmi kérdés ugyan, de lényegében a termelés területén dől el, s arra kell törekednünk, hogy kedvezően dőljön el. örvendetesen bővül az ön- kiszolgáló boltok és önkiszolgáló éttermek hálózata. Kielégítő eredményként könyvelhetjük el, hogy 4000 önkiszolgáló egység működik. Ezek számát a jövőben indokolt tovább növelni, egyrészt mert ez a legolcsóbb boltfejlesztés, másrészt, mert gyosrabb kiszolgálást eredményez. A kereskedelmi automaták ugyancsak fontos kiegészítői a korszerű kereskedelmi hálózatnak. Az automaták hálózatát azonban olyan ütemben célszerű bővíteni, ahogyan a javító-karbantartó apparátus fejleszthető. A kereskedelmi szolgáltatások egyes fajtái — például a kölcsönzés — szépen, más ágai azonban a szükségesnél lassabban fejlődnek. Általában a lakosságnak nyújtott szolgáltatások méreteivel és minőségével még mindig nem lehetünk elégedettek. Ez vonatkozik a kereskedelemre, és az iparra is. A hagyományos boltokban is szükséges a kiszolgálás további egyszerűsítése, gyorsítása. Ahol az együtemű kiszolgálás módszerét, vagyis a helybenfizetést bevezették, általában bevált. Az áruházi igazgatókat és a nagyobb boltok vezetőit fel kellene hatalmazni arra, hogy ahol észszerűnek és lehetségesnek látják, vezessék be a helybenfizetést. Megfelelni a szocialista munkaerköicsnek A bolti adminisztráció egyszerűsítése terén is van még mit tenni. Esetenként bizony csupán a szocialista tulajdon védelmének szempontját érvényesíti, a gyors kiszolgálást nem, vagy nem eléggé. Ezek nem igényelnek látványos intézkedéseket, de fontosságuk igen nagy. Az új kereskedelmi objektumok építésében észrevehető fejlődést tapasztalhatunk. Általában célszerű és szép üzleteket, vendéglőket, szállodákat építünk. Ugyanez kevésbé mondható el egyes üzletátalakításokra. Sajnos még főútvonalainkon sem ritka, hogy az átépítéssel teljesen célszerűtlenül foglalkoznak a tervezők, a műemlékvédelem ürügyén széles üvegkirakatok helyett kis ablakmélyedéseket készítenek azért, hogy a ház földszintje is eredeti formájában váljék láthatóvá. Ezzel néha legforgalmasabl> kereskedelmi negyedeinkben sikerül visszavarázsolni a XIX. század utcaképét és sikerül messzire száműzni a célszerűséget, a kereskedelmi szempontokat. Útját kell állni áz ilyen rosz- szul értelmezett „műemlékvédelemnek.” Végül a kereskedelmi dolgozók munkájáról, mint a társadalom szempontjából nagyfontosságú és közérdekű kérdéséről szeretnék szólni. Ha azt mondjuk, hogy a belkereskedelem fejlődött, ezzel már azt is kifejeztük, hogy a dolgozók munkája egészében javult. Az egyetemes dicsérettel azonban megkerülnénk a lényeget, a somrríás bírálattal viszont igazságtalanok lennénk. A dolog lényege, hogy éppen gazdaságpolitikánk nyomán nőnek a követelmények a kereskedelmi dolgozók munkájával szemben. A követelmények két irányban, egyrészt a szakértelem 1 másrészt a szocialista munkaerkölcs érvényesítése terén növekednek. A szakértelemnek . különböző fokozatai vannak, a cél az, hogy a dolgozók szaktu- . dásban egyre magasabb fokra jussanak. A szocialista munkaerkölcsnek azonban nincsenek fokozatai. Vagy megfelel valaki a szocialista munka erkölcs szigorú és magas követelményének, vagy nem. A í cél az, hogy minden dol- i gozó megfeleljen. Milyen konkrét követelményekről van szó? Négy fő követelményről, melyek külön- > külön is nagy fontosságúak, de ■ tulajdonképpen egészében, ■ együttesen érvényesítendők. 3 Az első a megfelelő, szüntele- - nül bővülő áruismeret. A má-
