Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-04 / 129. szám

A tanteremben az óra befe­jeződött. A beszélgetés azon­ban csak most kezdődött meg. Naplóval a hónom alatt már indulni készültem, amikor az osztály egyik tagja áttörve a hazakészülő „diákok” halk moraját megkérdezte: — Mi történik akkor, ha a vizsgákig nem tudok iskolába járni, mert vidékre kell men­nem dolgozni? Már számon volt a felelet, hogy engedélyezem a hiányzá­sát, mikor felhangzott a má­sik kérdés: — kötelezhető-e a munkavállaló túlórára vizsga- időszak előtt és milyen mér­tékben? Letettem a naplót és leültem. Az osztály több mint fele le­ült. Próbáltam a munkatör­vénykönyvének a paragrafusait emlékezetembe idézni, me­lyek e kérdésekkel foglalkoz­nak. Kiderült, hogy nem is­merem elég pontosan. De tudat alatt rájöttem, hogy ez nem is fontos teljesen. Hisz itt sokkal többről van szó, mint egysze­rű paragrafusról; itt emberség­ről, az érdekek összehangolásá- i-ól van szó. Hisz minden dol­gozónak a vállalata, intézmé­nye aláírta az iskolába járási engedélyt. Akkor vállalta az is kólába járással felszínre kerü­lő problémák megoldását. És ráadásul erre is van törvény. Közben még jó néhányan el- modták problémáikat. Szeren­cse, hogy vannak az osztályban vezető munkakörökben dolgo­zók, és beosztottak egyaránt, így e felmerült problémák meg­oldásához jó néhány esetben konkrét segítséget tudtunk ad­ni. Persze az iskola a vállala­tok, intézmények ügyeibe nem avatkozhat be. A termelést az iskolába járás sem zavarhatja. Éppen ezért véleményem sze­rint az iskola és a vállalat, a vállalat és a dolgozó között fel­merülő iskolába járással, vizs­gákra való felkészüléssel kap­csolatos összes kérdéseket csak a legmagasabb fokú körülte­kintéssel és mélységes huma­nizmussal lehet megoldani. Az a tapasztalatunk, hogy a válla­latok, intézmények személyze­ti osztályai az esetek többsé­gében szocialista humanizmus­sal oldják meg a felmerülő egyedi problémákat. Azonban sajnos találkozik az iskola olyan problémákkal is, amikor a vállalatok, intézmények nem­törődömséggel, felületesen, tör­vényességet, embert alázóan in­téznek el eseteket. Szerencsére ilyen eset nagyon kevés van. Hogy az iskolába járó dol­gozók között is akad egy-két ember, aki az iskolába járásból a munkatársai és az intézmény terhére akar előnyöket szerez­ni arról is van tudomásunk. Itt viszont a munkatörvénykönyv, a célratörő vállalatvezetés se­gíti Persze ezeknek a nehézségek­nek a megoldása csak segit a tanulásban. A neheze így is a minden dicséretet megérdemlő „dolgozva tanuló” hallgatók vállára nehezül. És azt a sok fáradtságot, mely egy-egy évfolyam elvégzésével jár, nem tudjuk kellően érté­kelni. Sokszor úgy érzem, hogy még mi, magunk pedagógusok sem ismerjük el azt a tömény­telen energiát, amit az esti és levelező hallgatók napi mun­kájuk becsületes elvégzése után — sokszor a családtól megvonva a szabad időt — a tanulásra fordítanak. Ez a mér­hetetlen mennyiségű energia a mindennapi munka könnyebb, pontosabb elvégzésében, a nép- gazdasági problémák magasabb szintű megoldásában gyümöl- csöződik. Természetes az egyé­ni életben, a családban is je­lentkeznek a tudás örömei. Hogy a felmerült problémák hogyan oldódnak meg? Bízunk abban, hogy a tanuló és társa­dalom, iskola és társadalom gondjait jól ismerő és minden vonatkozásban gondos, huma­nista vezetés megtalálja ennek is a módját. Sigér Imre BteeSapesi XIII. körűiét — Vásárosnamény Vérős ússllag Zentai Gyula útja a fővárosi grundtól a távoli határig Városban nevelkedett ag­rármérnök. — De egyetlen paraszt- ember sem mondaná, hogy Zentai Gyuszi az aszfalton nőtt fel — állítja Hegedűs Sándor, a vásárosnaményi járási pártbizottság titkára. Zentai huszonnégy esz­tendős. „ENGEM IS FIÁNAK SZÓLÍT — Igaz, pesti fiú vagyok, a XIII. kerületben nevelked­tem. Itt jártam iskolába, s Vácott végeztem kitűnő ta­nulói érdeméremmel a me­zőgazdasági technikumot. Agrárgépészmémöknek ké­szültem, de nem vettek fel. A szakrajz miatt. Ezt nem tanultunk a technikumban, s én nem mondtam. „Meg kellett volna mutatnod a kitüntetésed" — javasolták. Talán felvettek volna. De nem kenyerem az ilyesmi. Elhatároztam, most már csak azért is megismerke­dem a szakrajzzal. Gápjár- műszerelő tanuló lettem Pesten a Mü. M. 9-es számú intézetében. No itt aztán ta­nultunk ezt is. De jobban érdekeltek a mezőgazdasági gépek. Hajtott a vágy s beiratkoztam az Agrártudo­mányi Egyetemre. Csodál­koztak sokan, de nekem ez tetszett. Már gyermekko­romban nagyon szerettem a természetet. Apám nem tu­dott hová lenni mikor meg­mondtam, mi a szándékom. Érthető, hisz ő városi em­ber, valamikor híres proli birkózó volt, Pesti Gyula néven ismerte a sport világ. Most a cipész ktsz-ben dol­goznak édesanyámmal. Kér­leltek mindketten, hogy maradjak otthon. Egyetlen gyerek vagyok. Alsógödön van egy kis házunk, ott él­nek. Én azt mondtam ne­kik, ha nyugdíjazzák őket jöjjenek hozzám. Jobb lesz nekik is velem. Zentai Gyula tavaly nyá­ron került az egyetemről a naményi Vörös Csillag Tíz­be gyakornoknak. Soha nem hallott róla. Az egye­tem Tarpát patronálja, 6 a rektor. Magyar! elvtárs azt mondta, hogy ezen a vidé­ken szükség van a szakem­berre. Busszal jöttek le megmutatni milyen a hely, s Zentai itt is ragadt. — Csak kezdetben volt szokatlan, míg megtaláltam a megfelelő hangot, s a közeledés módját az embe­rekhez. Sokat segített a fi­gyelmes és tapasztalt elnök, Siket Gyula. Jólesett gon­doskodása. Mellette és a családjában egy pillanatra sem éreztem, hogy távol kerültem az otthontól. Első perctől náluk étkeztem. S igazán nem panaszkodha­tott^ mert étvágyam van — mosolyog. — Az édesanyja engem is fiának szólít. Mostak, va­El se veszett Idős asszony özv. Imre Já­nos né a Vízügyi Igazgatóság dolgozója. Pestről hazafelé ér­téktárgyai, ruhái, meg a ro­konságtól kapott ajándék a bő­röndben volt. Ez jelentette minden vagyonát. A dohány­füstöt nem bírva, egy másik kocsiba telepedett át —, de a bőröndről megfeledkezett. Nyíregyházán nem találta a csomagot, kénytelen volt anél­kül leszállni. Már a villamos- megállónál járt, amikor han­gos szavakra lett figyelmes. — Néni, néni kérem, a bő­röndje... Megfeledkezett róla. Emlékszik, én tettem föl a cső. magtartóra, Nehezen talált szavakat. Könnyesen hálálkozott a mun­kásoknak, akik utána hozták vagyonkáját. — Kérem, jöjjenek igyanak meg valamit az egészségükre. — Köszönjük nénike — mondta a három férfi szinte egyszerre — munkásbecsület ízt b. L saltak rám, mint saját gyer­mekükre... Emlékszem az ősszel megfáztam. Gyula bá­csi észrevette. „Barátocs- kám, így nem dolgozhatsz” — mondta, s pénzt adott, hogy azonnal vegyek ma­gamnak meleg holmit. A felesége jött el velem bevá­sárolni. ö választott nekem csizmát, pantallót, kucsmát mindent. EGYÜTT AZ ÉJSZAKAI HATÁRBAN Decemberben államvizs­gázott. Drukkoltak érte az emberek, főleg Erzsiké, a menyasszonya. — Neki is érdeke volt, mert megállapodtunk, csak akkor házasodunk össze, ha sikerül az államvizsgám. Sikerült. De a feleségemnek sokat köszönhetek. Ott volt mellettem éjszaka, nappal, s mikor már kifáradtam az olvasásban, ő folytatta. Zentai attól tartott, va­jon mit szól a falusi élethez a felesége? Megszokja-e a pesti textiltechnikus lány a zajos, forgalmas szép fővá­ros után a csendes, Tisza- parti községet. • — Őszintén mondom, na­gyon jól érzi magát a fele- ségem is. Kaptunk a tsz-tól lakást, gondoskodtak cse­répkályháról a szobába, s képzelje el, ha szabad ideje van, jön velem még éjszaka is a határba. Ott volt az ősszel is a Varga-tagban, mikor bajlódtunk az őszi szántással. Valamelyik nap meg kijelentette, hogy még egy érettségi bizonyítványt szerez a mezőgazdasági technikumban. A két pesti fiatalt meg­szerették Naményban. A fiatalember értette is a módját. Már az első hóna­pokban futballcsapatot szer­vezett. Hasznát vette a gép- járműszercLéi intézetben ta­nultaknak is. Üjít, konstruál, gépeket alakít át. S az idő­sebbek elismerik. Van két értelmes gépésze a szövet­kezetnek. Koncz István, meg Szűcs Endre. Ok ala­kították át Zentai elgondo­lása alapján a fűkaszát. Be­vált. Olyan utána a rend, mintha igazi kézi kasza vágta volna. Ha a határba kimegy, s valamelyik traktoros panasz­kodik, hogy nehéz a talaj, Zentai felül a gépre, hogy ő is kipróbálja. S a köz­vetlensége. Talán ezért sze­retik leginkább. Mondják, hogy egyik este Kiss Pál traktoros fordult hozzá se­gítségért. AGRÁRMÉRNÖK A TRAKTOR NYERGESEN — Sürgősen be kell men­nem Debrecenbe, nem tud­na helyettesíteni? — Menjen csak nyugod­tan. És másnap Zentai Gyula agrármérnököt a traktor nyergében látták. Koncz Menyhérttel, a másik trak­torossal délután 2 urára teljesítették a napi normát.­— Ki kapta érte a mun­kaegységet? — A brigád tagjai, akik ott dolgoztak. Ez év márciusában tagja lett a szövetkezetnek Zen­tai Gyula. — Ennek nagyon örülök. De annak is, hogy adott a szavamra a tagság. Megsza­vazta a Pannónia motort. Míg nem volt jogosítvá­nyom, csak a határban me­részkedtem vezetni, meg jobbára a gépészek vittek. Most viszont én hordom őket. S már van benne 2000 kilométer. Ez kell, mert a gyors intézkedés már maga nyereség! A PÉLDA RAGADÓS Kevés a tagja a Csillagnak, kicsi föld. földje és naményi De nincs melyen sok a Vörös olyan ha jól gazdálkodnak, ne lenne elé­gedettség. — Sok a gondunk — mondja a fiatal szakember. — Minta üzemnek jelöltek ki bennünket. Én tudom, hogy mivel jár. A fejők tü­relmetlenkednek: mikor ve­zetjük be a gépi fejest: Gyönyörűek az állataink is, csalt az épületek rozzantak. Üjak kellenének, meg vil­lany, gépesítés. Nagyon kell, hogy vonzó hatást gyakorol­junk a fiatalokra, hogy itt maradjanak. De azt hiszem idővel mindenre sor, kerül. A napokban három fiatal­ember kereste. Az agráregye- temrői érkeztek. Le akarták beszélni őket, hogy ide jöjjenek. — Ügy tudom, mindhárom aláírta a szerződést a kör­nyező szövetkezetekkel. Azt mondták: ha Zentai Gyuszinak ez jó, akkor ne­kik is. Mert őt tartották Gödöllőn is példaképüknek. Farkas Kálmán Fiatal, harminc év körüli fér­fi kezében szúrósan sziszeg az elektromos ívhegesztő. Többen is figyelik. Egy újításról van szó, ami hangtalanabbá teszi a dömperek csörömpölését. Amikor a munkával“ elkészül, a bányatelep vezetője fordul hozzá: — Délután már ki lehet próbálni. Ha beválik, sorra vesszük a többieket is. Jónás István, a Kisvárdai Talajjavító Vállalat műhelyé­nek ezermestere. Lakatos, he­gesztő, gépkocsivezető egysze­mélyijén. Mindig ott dolgozik, ahol a legnagyobb szükség van rá. „Több megbecsülést várnánk** — Kedvelem a szakmámat, meg szeretek dolgozni. De azért több megbecsülést vár­nánk. Négy éve dolgozik a válla­latnál. Nem egy éjszaka ál­mát is megzavarják. Mindig elsőnek érkezik. Mégis kese­rűen panaszolja, hogy négy év alatt egyszer sem kapott ju­talmat. Viszont mások annál többet. — Legutóbb órabér emelést kapott — mondja Csóka Lász­ló, a bányatelep vezetője. A jutalomból nem tudom hogyan maradt ki. Pedig nagyon szorgalmas embernek tartom én is. Nehezen bírjuk vallomásra. Aztán mégiscsak szól. Csak a neve szakszervezet — A vállalatnál nincs szak- szervezet — mondja legyin- tően — csak a neve az. Az­előtt gyakran tettünk észre­vételt, javaslatot mind a ma­gunk, mind a vállalat érdeké­ben. Meghallgatták ugyan, de aztán minden abbamaradt. Ekkor elhatároztam, hogy ki­lépek a szakszervezetből. Már egy éve. Azt gondolják meg­kérdezték, hogy miért léptem ki? Még a mai napig sem! Világszínvonal az állami építőipar úgy, de úgy el van halmozva felada­tokkal, hogy már egy kutya­ház sem fér a programjába. Megkezdődött hát az udvar­lás és könyörgés. — A pénz megvan, de ha január 1-ig nem kezdődik el az építkezés, elvesz az egész beruházási összeg... — Legalább fogjanak hozzá, csináljanak valamit... — Csak egy milliónyi alapo­zás kellene, s akár többet is elszámolhatnak, jövőre pedig majd pótolják. így az építő vállalat is jobban jár, talán meglesz a terve, meg a nyere­ségrészesedés... Az ajánlatok mesések voltak, akadt hát vállalkozó, amely három évre Ígérte a kombinát teljes elkészítését. S becsületé­re legyen: nem is késlekedett vele csak hat hónapot. Az avatásra meghívták « feltalálót is. Ünnepelték, szo­rongatták a kezét; kóstoltatták vele a káposztát. — Ez szép munka volt — mondta a minisztériumi osz­tályvezető. — Igen — jegyezte meg a feltaláló — nyolc évvel ez­előtt, amikor a tervet be­nyújtottam, ma már kissé kor­szerűtlen. Külföldön egyenesen savanyúkáposzta terem. — Hallatlan — mondták többen, — ahelyett hogy örülne, hogy egyáltalán elfogadták 4 javaslatát. Sz Simon István Pedagógus feljegyzése: Órán kívül a dolgozók iskolájában A mellőzött ember és a szakszervezet Évek óta jutalom nélkül — „Nem kérdezték, miért léptem ki“ Ahol rossz a vezetőség összetétele mondja Jónás István —, akik a fizikai munkások létszámá­ban dolgoznak. Csóka László, a bányatelep vezetője előveszi a kimutatást. — Valóban béralap túllépé­sünk volt — mondja őszintén. — Az is igaz, hogy néhány ember a termelő munkások létszámába van sorolva és más munkakörben dolgozik. Dehát mit csináljunk? — tár­ja szét a kezét — Anyagbe­szerzőre nem kaptunk státuszt. Ez is egy megoldás. De le­hetne okosabban is... Jónás István őszintesége jó alap hozzá. Bálint Lajos — Most elmondhatja — szól közbe a bánya vezetője. — Pesten más volt a hely­zet. Mozgalmas szakszervezeti életet éltünk, amit itt hiányo­lok. Ha jogos kérésünk volt, teljesítették. Ha nem, őszin­tén megmondták. Itt? Már egy éve nem volt szakszerve­zeti gyűlés. A bizalmi több mint egy fél éve más munka­helyre ment, de még senkit nem választottak helyette. Ugyan kihez fordulnának az emberek? Valóban érződik a szakszer­vezet munkájának hiánya. A dolgozók jogosan kifogásolják például, hogy nincs védőruha, fürdő, meg öltöző. A munká­sok éjjel nappal nehéz és po­ros munkát végeznek, de a munka befejeztével nem tud­nak rendesen megtisztálkodni. így nem szabod... — Látja — mutat az oxi- génes palackra — így nem szabad dolgozni, hogy a pa­lack nincs elkülönítve. Veszé­lyes. Ott van a helyiség — mutat kezével a szemben lévő épületre — csak egy pár tég­la kellene a falazáshoz és megvolna a biztonság. Dehát hiába rimánkodunk érte... — Most már rövidesen megoldjuk — válaszolja gyor­san a bányatelep vezetője. — Mégcsak azt szeretném mondani — folytatja tovább —, hogy lehetne itt sok min­denen változtatni, ha a szak- szervezeti vezetés nem a vál­lalati vezetőségből tevődne össze. Ok keveset vannak az emberek között, ezért nem láthatják a problémákat, vagy nem akarják látni... Legutóbb például széles körben terjedt el az emberek között, hogy béralap túllépés van a munkások rovására. „Ez hogyan létezik — mondogat­ták egymásközt. — A tervün­ket teljesítjük, sőt még jobban dolgozunk mint azelőtt...” Bujtatott létszám — Sok a főnök, meg az ad­minisztratív munkát végző — módszerekkel előállított ká­posztáéhoz képest... Az osztályvezető magához vette a testes dossziét és még aznap este áttanulmányozta a teljes anyagot, mert fogékony volt az újra, és különben is népgazdasági elv, hogy érjük el a világszínvonalat. Utána számolt a lelkes feltalálónak, átnézte a gépesítés tervét, a kémiai levezetéseket, és min­dent helyén talált. Nem is ha­bozott sokáig, az első kollégiu­mi ülésen előadta a témát. S minthogy pénz éppen volt, két hét alatt megszületett a hatá­rozat: adják ki tervezésre! Igazán szépen haladt az ügy, mert a tervezők hat hó­napon belül visszaigazolták, két esztendőre ígérték és há­rom alatt elkészítették a mű­szaki és dokumentációs tervet. Most már csak a helykijelölés volt a gond, meg a beruházó. A kombinátért öt város ver­senyzett. Tanulmányokat, fel­jegyzéseket készítettek, kül­döttségek jöttek és mentek és vitatkoztak, mígnem egy teljes esztendő múltán eldőlt az ügy: a kombinátot Avas városban építik fel, a káposzta őshazájá­ban. Kivitelezőről azonban ma­gának a városnak kell gondos­kodnia, tekintettel arra, hogy pgy szüntelenül gondolkodó 17 mérnökember nagy plá- nummal állt a minisztériumi osztályvezető elé. — Hihetetlenül elmaradott módszerekkel savanyítják Ma­gyarországon a káposztát, messze a világszínvonal mö­gött, ezért célszerű lenne ezt a munkafolyamatot korszerűsíte­ni. Minthogy ilyen speciális üzemeink még nincsenek, csak kis manufakturális savanyítok működnek, elkészítettem egy teljes savanyító kombinát ter­vét, melynek felszerelése el­sőséget biztosítana hazánknak az egész világon. — Az ötlet nem rossz... Lás­suk talán a kivitelt! \ — Hát először is... A kombi- gátban le lehetne rövidíteni az [érlelési időt három napra, kü­lönleges kisegítő vegyi eljárá­sokkal. Azután: az egész üzem­ben mindössze tíz ember dol­gozna, de ennek ellenére fe­dezné az ország teljes szük­ségletét és több ezer tonna ex­portárut adna. Azután: egy központi irányító teremből le­hetne mozgatni minden gépet, ellenőrizni minden mechanikai és vegyi folyamatot. Es végül: a kombinát által termelt sava­nyúkáposzta minősége harminc százalékkal javul a korábbi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents