Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-21 / 144. szám

KÖNYVESPOLC

Nemes Dezső:

A Bethlen-kormány külpolitikája

1927-1931-ben (Kossuth kiadó, 1964)

MUNKA KÖZBEN

Velencei Biennale elé

A történelemírás, még akkor is, ha csak egy meghatározott korszakot és azon belül körülhatárolt témát dolgoz fel, csak úgy tarthat igényt a „marxista” jelzőre, ha széles körű összefüggéseket is feltár, ha minden jelentős ösz- szefüggést figyelembe vesz. Nemes Dezső könyve a Beth- len-kormány aktív külpolitikájáról azért nagy értéke a két háború közti magyar történelmet feltáró és elemző munkának mert nemcsak szemléletében, hanem módszerében és tudományos következetességében is példamutató.

Lenin írta 1917. januárjában a Statisztika és Szociológia című írásában „A tények, ha egészükben, összefüggésükben nézzük azokat, nemcsak „makacs”, de kétségtelenül bizonyító erejű dolgok is... nem egyes tényekből, hanem a vizsgált kérdésre vonatkozó tények összességéből kell kiindulni, egyetlen kivétel nélkül, mert másképp elkerülhetetlenül felmerül az a gyanú, mégpedig teljes joggal, hogy a tények önkényesen vannak kiválasztva, illetve összeválogatva." (Lenin művei 23. kötet, 295—296. oldal. Szikra kiadás, Budapest, 1951.)

Elnézést a hosszú idézetért, de úgy vélem, Nemes Dezső könyvének ez a lényege, s ha röviden értékelni akarjuk, elsősorban ezt kell kiemelni. Történelmet írni, korszakokat 'eldolgozni és elemezni sokfélképpen lehet. Szemléletében és módszerében is eltérő jelleggel lehet értékelni régen vagy a közelmúltba* történt eseményeket, egész időszakot. A marxista történetíró is sokféle módon nyúlhat témájához: adhatja egy korszak egész keresztmetszetét, vagy feldolgozhatja annak egy-egy részkérdését stb. De egy kérdésben következetes kell, hogv legyen, nem tehet engedményt: .témája feldolgozásakor minden lehető öszefüggést figyelembe kell vennie, kutatásai során minden lényeges eseményre, tényre fel kell figyelnie, mert különben egyoldalúvá és így hamissá válik írása.

Kedvem szerint volna Nemes Dezső könyvének egész tartalomjegyzékét itt közölni, mert a címek és az alcímek jól tükrözik, hogy a szerző éppen az összefüggésekre milyen nagy gondot fordított. Ezek közt a legjellemzőbb a kormány bel- és külpolitikájának összefüggése. Itt nem

csupán arról a köztudott kapcsolatról van szó, hogy a nép-i elnyomó rendszer belső helyzete miként tükröződik a szovjetellenes külpolitikában

— hiszen ez köztudott, — hanem arról, hogy a belpolitika változásai, árnyalati és jelentősebb különbségei milyen külpolitikai következtetéseket és következményeket vonnak maguk után. A mai olvasónak

— főként ha a fiatalabb korosztályhoz tartozik, vajmi kevés fogalma van ilyen eseményekről: „Szentgotthárdi fegyvercsempészés”, „Heimwehr- puccs”, „Rothermere-propa- ganda”, „Optáns-per” stb.

Az eddigi történelemkönyvek, tanulmányok is elég mostohán bántak sok olyan kérdéssel, amely pedig elég aktívan befolyásolta a kormány politikáját.

Egy időben azt az alapigazságot (amit Nemes Dezső könyve magas színvonalon igazol), hogy a magyar uralkodó osztályok az ország szekere rúdját mindig nagy előszeretettel kötötték a legreak- ciósabb hatalmi csoportosulásokhoz — sokszor vu’^drisan, leegyszerűsítve írták és tanították. Pedig mennyi ellentmondáson és konfliktuson keresztül, az uralkodó osztályokon belüli harcokon és ellentéteken át alakult ki az a politika, mely végül is a legkegyetlenebb fasiszta háborúban való részvételhez vezetett.

A könyv — ez címéből is ismert — a Bethlen-kormány külpolitikájának meghatározott időszakával foglalkozik. A szerző mégis — és ez is nagy értéke a könyvnek *■— nemcsak a kormány, hanem a kommunisták, a szociáldemokrata párt állásfoglalását, a különböző csoportok és osztályok, emberek felfogását ismerteti és elemzi. A hivatalos külpolitikával szemben álló vélemények tükrében is leleplezi Bethlenéket. A sokoldalúság, az emberek és csoportok elemző bemutatása teszi nemcsak hitelessé, hanem sok hasonló tárgyú könyvnél érdekesebbé és élvezetesebbé a könyvet. Kár, hegy a kiadó a könnyebb kezelhetőséget elősegítő névmutató és tárgymutató mellékeléséről lemondott.

História est magistra vitae (A történelem az élet tanítómestere) — mopdja a régi római közmondás. Nemes Dezső könyve ennek az ezeresztendős iaazíágnak jegyében íródott. Ezért alkotott maradandót;

A XXXII.

(Külső munkatársunktól)

Június 20-án nyitja meg kapuit Velencében, a Giardi- nj Publiciben a világ képzőművészetének nagy seregszemléje, a Biennále.’ 1895-ben rendezte meg első alkalommal Velence városa nemzetközi művészeti kiállítását; hazánk már ekkor részt vett e bemutatkozáson, a nemzeti megbízottak testületében Munkácsy Mihály képviselt bennünket. Két háború megszakításait leszámítva, azóta is rendszeresen megrendezésre kerül a Biennále, amelyen Magyarország 1948-ig — egy kivételével — minden alkalommal részt vett. Ezután tíz esztendeig nem szerepeltünk a tárlaton — majd 1958 óta ismét rendszeresen bemutatjuk minden alkalommal a magyar festészet és szobrászat kiemelkedő mestereinek alkotásait.

Az elmúlt három alkalommal arról igyekeztünk képet adni, hogyan alakult képzőművészetünk a felszabadulás után; ezért 1958-ban Med- gyessy szobrai, Czóbel és Do- manovszky festményei, Fe- renczy Noémi gobelintervei,

Kovács Margit kerámiaszobrai kerültek bemutatásra — majd két évre rá, régi mulasztás pótlásaként, nagy proletánnüs vészünk, Derkovits Gyula késői művei, s mellette Herényi Jenő, Mikus Sándor, Szsntivá- nyi Lajos alkotásai, valamint fiatal művészeink grafikái, legutóbb pedig Kmetty János, Bernáth Aurél, Martyn Ferenc, Gádor István és Kurucz D. István alkotásai reprezentálták képzőművészetünket Ebben az esztendőben — miután az elmúlt három Bien- nálén már képet adtunk az uj magyar képzőművészetről — a rendezés egyetlen mester életművét állította a bemutatkozás középpontjába —» s ehhez párosította két fiatal művészünk néhány alkotását. A mester: Barcsay Jenő érdemes művész. Mint főiskolai tanárt, az egész generáció tiszteli benne mesterét, művészete azonban messze túlmutat ezen természetből, a látványból indul el s vaslogikával és példát ritkító művészi érzékenységgel rendezi a látottakat képpé. Látszólag csupán a tér és forma problémái izgatják — valójában a szigorú

konstrukció, a szilárd, biztos szerkezet mögött ott rejlik a világ rendbetevésének igénye.

Egy szobrász és egy grafikus alkotásai egészítik ki a mester munkásságát. Sec/osáy György szobrainak újszerű for- • maképzáse — melyek nem kis vihart váltottak ki az utóbbi évek során — az új mondanivalóhoz új formát kereső művész igényességét mutatják. Az új anyag; a rendkívül kemény krórnacél-lemez új megoldásokat követel. Daidaloszá- ban — mely most más művei közt bemutatásra kerül — az emberiség merész álmainak megvalósításáért küzdő embernek állít emléket.

Csohány Kálmán többségükben kisméretű, monumentális grafikáiban a vonal szűkszavú, mértéktartó, fegyelmezett vezetése szorítja korlátok közé az expresszív lendületet, Egyszer lágy líraiság, másszor meleg humor árad rajzaiból: de mindenkor a legtisztább emberség szól belőlük.

Három művész: a hagyományőrző és teremtő mester, s két fiatal az új nemzedékből: ők képviselnek bennünket az idén a világ képzőművészeinek nagy versengésén Velencében. s

Rövid- filmek a mozikban

Számos érdekes hazai és külföldi rövidfilmet vetítenek a megye mozijaiban júniusban. A Százmillió volt című magyar film a légköri elektromosság veszélyeiről, ' sajátosságairól szól. Operatőri munkájával kiemelkedő rövidfkmnek ígérkezik a Sínek az égen című szQvegnélküli bolgár film, mely a munka szépségét énekli meg.

Az Emberek kezében című jugosz áv film a háború, a pusztítás elleni tiltakozás jegyében készült. A Nem eszem című csehszlovák' filmgt főképpen ö szülőknek ajánlják a filmszínházak, a válogatós gyerek nevelési problémáira iyvja fel a figyelmet.

Az újságok háborús híreinek a mindennapi emberre tett hatását dolgozta fel szatirikus eszközökkel Nepp József Mese h'gár- ról című rajzfilmje. A Támadás a felhők ellen című szovjet ismeretterjesztő film eay érdekes tudományos kísérletet örökít meg, a felhők bombázását és ennek hatását az időjárásra.

A júniusi műsorban szerepel a Múzeumban című lengyel rajzfilm, Kis hegedűs című jugoszláv, a Boroboáta álma című román, a Majd ha naav leszek című 'csehszlovák, a Kibernetika című színes magyar népszerű tudományos film. A futbollszurlco- lók néhápy jellegzetes típusával ismerteti meg a nézőt a Kív(il a pályán című cseh film. Korunk fémének, a ráknak megelőzésére hívja fel a figyelmet az Apiire nem figyelünk című magyar tudományos film- Két világhíradó is szerepel a júniusi műsorbanA könyvhét végleges mérlege

Az összes fővárosi és vidéki adatok összesítéséből kialakult az ünnepi könyvhét végleges mérlege: 26,2 millió forint értékben több mint másfél millió könyv kelt el a boltokban, az utcai árusítóhelyeken, az üzemekben és a falvakban. A falvakban mintegy 10 százalékkal emelekedett a könyvheti forgalom a tavalyihoz képest — sikeres volt a falusi könyvterjesztés új kezdeményezése: „A becsületkosár” akció.

—

3"

Borzsova 1964.

A tanyasi életforma korszerűtlenségéről, etavultságá- ről szóló vitacikkek, novellák és kisregények több vaskos kötetet kitennének. A tanácsok a tanyák felszámolására távlati terveket dolgoztak ki

— s ezeknek a terveknek a jó része csak terv marad, mert a tanya — élni akar. A tanyasi ember rendkívüli szívóssággal teremti meg a maga számára azokat a — falusihoz hasonló létfeltételeket, amelyek hosszú időre akadályai lehetnek a tanyák felszámolásának. S ez a szívósság, ez a szép igyekezet nemcsak a hagyományokhoz való ragaszkodást, az újtól való félelmet jelenti, hanem ezeknek az embereknek az életerejét, emberségét és — ha ellentmondónak látszik is

— belső fejlődést is.

Még senki se ment el

Borzsován hatvan lakásban hetven család él — némelyik család hat-hét-tíztagú, s igya település lakossága 250-re tehető. A tanya közigazgatásilag a három kilométer távolságban levő Demecserhez

tartozik, itt él körzeti orvosuk is, aki sürgős szükség esetén kimegy a beteghez, egyébként pedig szekéren, motoron, kerékpáron vagy gyalog járnak be hozzá. Hadd mondjak el közbevetőleg még két dolgot, amely . nem pusztán szociográfiai adat, hanem majdnem minden tanyasi ember lelkületére, majdnem minden tanyaközösségre jellemző. Az egyik az, hogy Borzsován még 1949-ben alakult meg a tsz, mindenféle különösebb agitáció nélkül — jelezvén, hogy a tanyasiakban sokkal fejlettebb a közösségi hajlam, mint a falusiakban. S a másik sem kevésbé jellemző a tanyához, a lakóhelyhez való ragaszkodásukra, vagy — hogy nagyobb szóval mondjam — szülőföldjük iránti szeretetükre: innen a legnehezebb, legszűkebb esztendőben sem ment el senki dolgozni az iparba.

Ami a további adatokat illeti, elsőként kell említeni, hogy a tanya egyik központja a demecseri Dimitrov Tsz-nek, amely az átszervezések idején alakult, s csapódott hozzá a borzsovái maghoz. Azóta bevezették a villanyt, már majdnem mindegyik lakásban

van rádió, kettőben, s a százférőhelyes művelődési teremben televízió is. Az alsótagozatos gyermekeknek kéttan- termes iskolájuk van — a felsősök busszal járnak a másfél5 kilométerre lévő székelyi iskolába.

A többi, ami itt következik, az már nem adat — az tanyai jellegzetesség, élő emberi valóság.

Szűkszavú feljegyzés

— Csupa közeli rokonok vannak, vagyunk a vezetőségben. Ez egyelőre nem akadályozza a munkát — bár időnként az emberek megjegyzik. Nem resszmájúan, csak úgy bajusz alatt. Lehet, hogy később változtatunk ezen — ámbár itt nehéz lenne ti? olyan embert találni, aki ne lenne valamiképpen rokona a másiknak.

Ezzel kezdte a szót Forgács József, párttitkár és tsz-elnök- helyettes, aki végigkalauzolt a tanyán. Először az irodához mentünk, ott megmutatott egy faliújságot, amelyen a cikkecskék mellett néhány kép is vol'.: permetez a szocialista brigád, az ifjúsági brigácf a szőlőt kötözi stb. Az egyik cikk a szocialista címért küzdő, nemrég alakult, tíztagú brigád vállalásait ismertette. Hamarjában ki is jegyeztem a vállalások közül' néhányat:

„A hatvanhat hold gyümölcsös termésének legalább fO

százaléka export minőségű lesz; Enyedi István brigád tagot megtanítjuk írni-olvasnj; Novak József két, Lukács János egy szépirodalmi könyvet elolvas, és ismerteti a brigád előtt; gyermekeinket a kötelező állami oktatásból igazolatlanul nem hagyjuk ki; családtagjainkat szocialista módon neveljük, munkaképes családtagjainkat pedig bevonjuk a tsz-munkába."

A vállalások teljesítéséről egy kék vonalas füzet számol be. Eddig még az első oldal sem telt meg, pedig azon van a brigád megalakításáról szóló feljegyzés is. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem teljesítették vállalásaikat, hanem arról vall, hogy milyen szűkszavú lényegre törő a brigád krónikása. Mentegetőzik is: ilyet még nem csinált, és csak az elvégzett tsz-munká- kat jegyezte be, azt nem tudta, hogy a többit is, a közös mozilátogatást, kirándulást meg az efféléket is le kell írni. Azt hitte, csak a munka a lényeges.

Pedig ahogy az öreg Forgács Jóska bácsi megjegyezte: nemcsak a munkát szeretik. Erre meg úgy került szó, hogy a méregraktár hűsében (a hőmérő 28 fokot mutatott árnyékban is, s áem lehetett permetezni) beszélgettünk a tanya kulturális lehetőségeiről. Szó közben derült ki, hogy sokkal intenzívebb itt a ku’turális élet, mint egyes községeké. A művelődési terem a tv-adások idején zsúfolásig tele van. Vasárnaponként ifjúsági klubesteket tartanak — tréfás táncverseny- nyel, tombolával, versekkel, emberformáló előadásokkal. A Megyei Könyvtár 1. számú művelődési autója kéthetenként látogat a tanyára könyvekkel, filmmel. Télen sincs problémájuk, mert ha hófúvás van, akkor még gyakrabban jön az autó, ugyanis jó makadámút vezet Demecser és Székely felől Borzsovára. S hétköznap se jönnek zavarba — esténként tv-t néznek Forgács Jóska bácsinál, a művelődési teremben, vagy a tanítónál. S mindezt azért, mert „nemcsak a munkát szeretik.”

A munkát is szeretik. A földet családokra tagolták, s így még a gyermekek is bedolgoznak. Most nagy a bizakodás az emberekben — szépnek mutatkozik a termés, csak eső kellene. De az nagyon.

Innen egyszerűbb az élet

Valahány munkaképes ember van most Borzsován, ha kilép a lakásból, az eget méri fel először: lesz-e jó, növénynevelő eső? — s aztán tekint a földre, a munkája után. S ott, ahol az eső az első gondja az embernek, ott n^m lehet baj ,a munkafegyelemmel, ott kevés a probléma.

Baj azért akad, ha nem is

sok. S a tanyasi ember életrevalóságát dicsérj, hogy ezek a bajok orvosolhatók. Csak belátás, segítő emberség kell hozzá.

Az első, amit az eső után említenek, az építési engedélyek megvonása. A fiatal Forgács József, a párttitkár, éppúgy, mint az imént a családok számát, ujján számolja ki itt, a raktár hűsében, hogy hányán házasodtak meg a közelmúltban, hogy éppen heten építenének lakást családjuknak^ ha megadnák az engedélyt. Mert — ahogy mondja; „az isten se tudná elzavarni ezeket a fiatalokat a tanyáról. Itt akarnak gyökeret verni, még Miskolcra se mennének, ha mindjárt mézesmadzaggal, lakással csábítanák is őket.”

A másik — és utolsó probléma: — Borzsován szép és elég nagy az állatállomány. Viszont mesterséges megtermékenyítő állomás csak Székelyben van. Sok kilométert kell gyalogolni oda-vissza az állattal együtt. S az ember, az emberek ilyenkor kiesnek a munkából. Hát nem lenne egyszerűbb, ha az állatorvos motorozna ki ide megbatározott napokon, hóna alatt orvosi táskájával?

De egyszerűbb lenne. Mart innen, a tanyáról az élei minden dolga egyszerűbbnél! tűnik. Egyszerűbbnek, szinti magától értetődőnek. A közöl dolog is és az egyéni gond is, Batkó József