Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-21 / 144. szám

Tudomány * Technika * Tudomány A tükör túlsó oldalán Mi az antianyag — Van-e tükörvilág — Létezik-e anligravitáció Szabolcs-Szatmárban történt című pályázatunkra érkezett írás Beszélgetés a fürdőben Vasárnap volt. Igazi kánikula. A sóstói meleg medencében annyian voltunk, hogy majdnem kicsapott belőle a víz. Egyszeresük egy idős bácsika elkiáltotta magát. — Te vagy az édes testvérem? Jancsi­kám! — Én — én vagyok Petikém! Ölelkezés. — Már vagy egy fél órája nézlek. Nem tudtalak hová tenni! Ahogy megmozdultál, akkor ismertelek fel a karodról. — - Emlékszel? — Hogyne! Ki ne emlékezne! Cimborám! Ezer éve nem láttalak. — Bizony elmúlt már vagy ötven esz­tendő. Pontosan ötvenöt. — Család? Gondolom van? — Hat unokám. Négy fiú, két leány. És neked? — Négy fiú és hat leány. Tíz unokám van már — dicsekedett nagyapai büszkeséggel. — Gyermekeid? — Egy fiú és három lány. Mindegyik családos. Tudod — kezdett bele Péter bácsi — a fiam tsz-elnök. Öt még nem bírtam ta­níttatni. A legidősebb lányom egy tanítóhoz ment. A középsőt már taníttattam. Védőnő az egyik faluban. A férje vasutas. A legfia­talabb lányomból óvónő lett. Annak a férje is tanító. Látod! Csak kipendültünk! — De nem úgy, mint a Pisztrás lova! — Isten őrizz! Azzal azt akartam monda­ni, megváltozott a világ. Mondhatom, jól változott meg. No, mondd csak! És a tieid? — Nekem három van. Én nem tudtam őket taníttatni, de nem megy azárt rosszul a soruk. Felküzdötték magukat. A legidősebb fiam rendőr őrnagy. Magától pótolta azt, amit én elmulasztottam. Most az egyetemen tanul. A lányom a középső. Egy agronómus vette el. A lányom is rászánta magát és be­iratkozott , a közgazdasági technikumba. Könyvelő szeretne lenni. A legkisebbik fiam szakmát tanult. Villanyszerelő lett. — A te sorsod milyen,? — Hála , istennek, nem panaszikodhatom. Gondolnak rám a gyermekeim. A, tiéd? — Az enyém is jó. Már én nem dolgo­zom. Tudod! Az unokáimnak farigcsálok. A tanító vöm nagyon szeret. — Még mindig szereted a bicskát? — Hozzám nőtt. örömet szerez. — Én az agronómus vömmel lakom. Van egy szép kis gyümö’esöskertje. Most kezd zsendülni a barack. Arra vigyázok. Kertészkedem. — Emlékszel? — Mire? — A karodon hordod az emlékét! — Már hogyne emlékezném! Tizenhá­rom évesek voltunk akkor, napszámra jár­tunk. — Igen. A kőmívesek mellett dolgoztunk. — Hordtuk a maltert, a vályogot. — A disznó keccesből, egy rövid gatyába. — Annyi bolha mászott ránk, hogy se­perni lehetett volna. — Én adtam az ötletet, — Igen fürödjünk meg a lajtban. Fullad­janak meg a bolhák! Mennyit kacagtunk? Mind a fejünk búbjára mászott. Ügy se­pertük le az egymás fejéről. Emlékszel? — Utána felálltunk a lajt tetejére, s on­nan megláttuk, hogy a nagyságon úr kertjé­ben milyen szépen mosolyog a barack. Te felkiáltottál. — Nézd innen.! Nem jön-e valaki?-— Hónod alá kaptad az inged, s átbúj­tál a gledicia kerítés alatt. Alig, hogy a fa alá értél, rád ugrott a kutya. — A hatalmas buldog. Elkapta a karo­mat. Felordítottam. — Jött a nagyságos úr. Kiabálta: „Ha­rapd! Harapd!” A kutya dühödten rángatta a karod, s kifalt egy darabot belőle. Elájul­tál. Én édesanyádért szaladtam. Lélekszakad­va rohant. Nem volt elég a baj, még ő is kapott. Emlékszel? Őzlábra fönt korbácsa volt, s azzal az édesanyád szoknyájára csa­pott. — Szerencsés volt, a ráncok felfogták. Bizony édesanyámon is ott maradt volna a nyoma. — Ügy, mint az én hátamon. Arra fordultam. Bizony három piros csík húzódott azon. Mindhárom keresztben. Te­nyérnyi távolságra egymástól. Gyakorlott mozdul" ‘.si lehettek a nagyságos úrnak? — Emlékszel? Nem tudtam feküdni csak a hasamon. Az enyém hamarabb begyógyult. Neked nagyon sokáig fájt a karod. Se orvos, se patika. Az öregasszonyok kuruzsolták. — Hallod! Isteni szerencse, hogy meg­maradt. Ha belegondolok? — Az bizony. Nagy szerencse. Pókháló. Mész. De téged is kemény fában ringattak. Baltával sem lehetett volna agyonverni. — Azért még most is megérzem. Ha időváltozás jön, mindig sajog. Az unokáim nevetnek is. Azért mondják: „Élő meteoroló­giai állomás vagyok”. — Hagy mondják! Az a fő, hogy nekik már jobb. Emlékszel? Cselédlakás. Egy pitaron négy család. Gyermek egy suttal mindenütt. — Emlékszel? Még a karom be sem gyógyult, ott volt a másik baj. — Amikor kemencébe dugtak bennünket? — Igen. Fertelmes élet volt. Mind a négy család rühes lett. Illetve az egész ta­nya. Emlékszel? Hogyan kutyagoltunk bü- döskővirágért a varosba tizenhat kilométert? — Volt anyánknak éppen elég. Emlék­szel? Mi egyszerre bújtunk a kemencéba- Szembe.n egymással. Csak a fejünk maradt kinn. Vicsorogtunk egymásra, mint a kisku­tyák. A nyelvünket egymásra öltöttük. Csi­náltuk a jó kedvet, hogy a kicsik ne féljenek. — Emlékszel? Milyen gyorsan bújtál ki? Meggyulladt a deszka vége. Tényleg volt nagy kacagás. A selype kisöcséd felkiáltott: „Anyuszikám! Mákká májat szütünk?” Szo­rongatta mindenki a pucér hasát. U.i deszka. Visszabúvás. Még életemben sem kacagtam annyit. Az addig ragyogóan sütő nap elszégyellte magát. Egy icike-picike felhő mögé bújt. Ne lássa- a két öreg halvány mosolyát! Sírrli sze­retett volna. Igaz is volt. Miért világított ilyen napokon? Nem sokáig tartott a bánata, mert a szél tovavitte a féihőcskét, messze- messze, olyan messze, mint amilyenre vissza­szólít az emlékezés. — Hát még a fürdetés! Előbb akácfa hamuból lúgot csináltak. Szappanunk nem volt. Az egyik gyerek a kemencében, a má­sik a teknőben. Egész estig tartott. — Azon éjjel már nyugodtan aludtunk. — Mi gyerekek. Apáink, anyáink azon törték a fejüket, hogyan osszák el a kenye­ret. Mit adjanak el? Mihez nyúljanak? Em­lékszel? Hármunknak volt egy pár csizmács- kája. Csizmácskája? Kimondottan csizma. Méghozzá jó nagy. Az apánké, amit már el­nyúzott. A nyár még jó volt. Télen didereg­tünk. Szemeltük a kukoricát, vagy görhét ehettünk. — Emlékszel? Vándorlás. Évről évre más tanyára. — Bíz ez így volt. El sem tudnám sorol­ni, hányban jártunk. Két háborút megél­tünk. Negyvennégyben hadifogság. Mire ha­zajöttem, volt tíz hold földem. De sokat is változott a világ! —Nagyon sokat változott. Nekem tizenöt hold jutott. Én bent a faluban építettem. Megértem. Nyugodtan hajthatom álomra a fejem. Nem riaszt fel hajnali kettőkor a lélekharang. Álhatóm, míg kedvem tartja. Nappal újság. Este rádió, vagy tv. Amelyi­ket választom. Aminek a legjobban Örülök, az a vili any. i — Én a városban lakom. Nehéz volt megszokni a zajos életet. De már megszok­tam, s nem vágyom vissza a tanyára. Azt mondom most jó élni az embernek. Kár, hogy nem húszéves vagyok. — Bizony nagy kár! — Nagyon megszomjaztam. Tarts ve­lem! Megiszunk egy pohár sört itt a taber- nában. Bácskái Antal. Gáva, Lenin út 118. RENDELETMAGYARÁZAT Utiböltségtérítés a nyugdíjigénylő részére Az anyagi világ jelenségei örök törvényeknek vannak alávetve. A természet például nem tünteti ki a balt a jobbal szemben. Ennek a szimmet­riának egyik érdekes megnyil­vánulásával az elemi részecs­kék világában találkozunk. Nem csak pozitív töltésű pro­tont ismerünk, létezik ennek atomfizikai tükörképe is: a negatív töltésű proton, rövi­den antiproton. A negatív elektronnak pozitív töltésű párja a pozitron. Antiproton- ból, pozitronból és a többi antirészecskékből egy másik világot építhetnénk fel, sza­kasztott ugyanolyant, mint a miénk, de mégsem hasonlót. Ezt a különös világot antivi- lágnak, tükörvilágnak nevezte George Hamow, az ogyesszai születésű kiváló amerikai fi­zikus, a princetoni egyetem híres fizikaprofesszora. Alice kalandjai A tükörvilág látszatra ha­sonlít a miénkhez, csak fordí­tottja ennek, akár a tükörkép az eredeti tárgynak. Csak­nem egy évszázaddal ezelőtt ezt a témát dolgozta fel Lewis Caroll, angol író Alice kalandjai és a tükör másik ol­dalán című fantasztikus regé­nyében. Ha egyszer a tükör mögé juthatnánk, mint Alice, a regény kislány főszereplője, szervezetünk teljesen átala­kulna, szívünk a jobboldalra kerülne. Gamow világa ter­mészetesen nem ilyen egysze­rű optikai esetet jelent, hanem atomfizikai természetűt. A természet tükörszimmet­riája megengedi, hogy negatív protonokból, po­zitronokból antiatomok épül­jenek fel, s ebből anti- anyagból csillagok, csillag­rendszerek keletkezhetnek. Egy ilyen tükörvilággal va­ló találkozás a legszörnyűbb katasztrófát jelentené. A két­féle atomból álló világ az érintkezés pillanatában köl­csönösen megsemmisítené egy­mást, s a másodperc tört ré­sze alatt teljes egészében su­gárzássá alakulnának át. Em­ber és antiember kézfogása borzasztó nukleáris robbanás­sal járna. Anyag és anti­anyag „keverékkel” működte­tett gép hatásfoka száz szá­zalék lehetne, mert a kétféle anyag teljesen — salakmente­sen — átalakulna energiává. Eddig a képzelet birodal­mát jártuk és most nézzünk körül: lehet-e valóság Ga­mow világa? Antirészecskék Az 1932-es év érdekes fordu­latot hozott az atomfizikában: felfedezték az elméletileg már régebben megsejtett el­ső . antirészecskét, a pozitív töltésű elektront. Először antielektronnak, később pozit­ronnak nevezték el. Több, mint 20 év múltán amerikai atomfizikusok mesterségesen A Szovjetunióban rövidesen nagyszabású egysínű vasútépí­tés indul. Az előzetes tervek szerint Magnitogorszkban, Miasszában, Cserepovecben és a Kamcsatkán épül ilyen vonal. Nagy-Szocsi kiépítésé­vel kapcsolatban is javasol­ták, hogy a Fekete-tenger part­vidékén is legyen egy 145 ki­lométeres, egysínű vasútvo­nal, melynek egyes szakaszai a tenger fölött haladnának. Moszkvában a tervek sze­rint öt egysínű vonal épül, mégpedig: a Rigai-pályaud­var és a Kljazmai-víztároló, a központi légi pályaudvar és a- vnukovói, seremetyevói re­pülőtér között, a kasirszki or­szágút és a domogyedovei re­pülőtér között, egy további állították elő a negatív töl­tésű protont, az antiprotont. Azóta valamennyi ismert elemi részecskének megtalál­ták, vagy előállították ellen­kező előjelű párját. A felfe­dezésekben nagy segítséget nyújtott az ismeretlen erede­tű kozmikus sugárzás tanul­mányozása, valamint az atomfizikai kutatóintézetek úgynevezett gyorsítóberende­zései. A világtér jelenleg tanul­mányozható részében esetleg létező antianyagról nincsenek bizonyítékaink. Sokáig úgy gondolták, hogy egy anticsil- lagot nem is lehetne lelep­lezni. mert a fénye ugyan­olyan. mint a rendes csillago­ké. Ennek az a magyarázata, hogy a fény legkisebb egysé­gének, a fotonnak nincs ellen­kező előjelű párja, nincs anti- foion — így egy anticsillag is közönséges fényt sugároz. Csak az utóbbi években is­merték fel, hogy a csillagok sugárzásakor keletkező atom- parányok egyikének, a neut­rínónak van párja. Az anti­anyag csillagok aníineutrinót sugároznak, csak éppen nin­csen olyan berendezésünk, amely e rendkívül kis részecs­két észlelni tudná. Egy neut­rínó úgy szalad át a Fold testén, mint egy puskagolyó a labdarúgókapu hálóján. Egy halvaszületett ötlet Ha vannak is antianyag égitestek, egyelőre felismerhe- tetlenek. Ha léteznének, akkor az ott élő antiélőlények jog­gal nevezhetnének bennünket- különleges anyagból készült világnak, mert csupán néző­pont kérdése, hogy mit neve­zünk „rendes” anyagnak és értünk antivilágon. Ök is joggal mondhatnák, hogy mi élünk a tükör túlsó oldalán. H. G. Wells, angol regény­író Az első emberek a Hold­ban című fantasztikus regé­nyében szerepel egy cavorit Ez az erőmű merőben szo­katlan. Már első látásra is, de szerkezetét tekintse is, épü­lete nem a gát fölött van, ha­nem részben abban, részben a vízlevezető berendezések alatt. A gépterembe lépve pe­dig nem látni a szokásos ge­nerátorokat. Itt csupán a kü­lönböző irányító berendezések és műszerek kaptak helyet. A generátor a turbinával együtt a víz alatt helyezkedik el. Ez a vízi erőmű még nem létezik, de hamarosan felépül a Sekszna folyón, Cserepovec város közelében. A folyó a Belije-tavat és a Ribinszki- viztárolót köti össze. Az itt alkalmazott horizontális hid- rogenerátorokat Leningrád- ban, részben a Vasműben, javaslat szerint Moszkva kö­rül egysínű gyűrűt kellene építeni. Az egysínű a szakemberek számításai szerint olcsóbb a hagyományos közlekedési esz­közöknél, nincs szükség töl­tésre, sínfektetésre, alagút- építésre. Az egyik típus ko­csijainál még kereke sincs: a pályatesten képzett légpárnán siklik majd. Az egysínű sikerrel helyet­tesítheti a vasútat, de még a helyi légi közlekedést is pó­tolhatja hegyekben, a taj- góban, a tundrákban, ahol gyakori a hóvihar, sok a hó­torlasz. nevű különleges anyag, amely megszünteti a Föld vonzóere­jét. A cavorittal bevont űr­hajó hajtóanyag né'kül röpíti utasait a Holdba. Ebben a Wells regényben szerepel elő­ször az antigravitáció ötlete. Igen sok tudósnak támadt az a gondolata, hogy ha az álta­lunk ismert anyagból felépülő testek vonzzák egymást, akkor a rendes és antianyag között gravitációs taszításnak kell fellépni. Az Egyesült Álla­mokban antigravitációs kuta­tó laboratóriumokat építettek és milliókat költöttek arra, hogy megtalálják az antigra- vitációval működő űrhajók elvét, megtalálják a vonzóerő árnyékolásának módját. A kísérleteknek csakhamar vége szakadt. Egy fizikus­konferencián magyar tudósok hívták fel amerikai kollégáik figyelmét, hogy antigravitá- cióval űrhajózni nem egyéb, mint a délibáb kergetése. Minden idők egyik legna­gyobb fizikusa Eötvös Lóránd hatvan esztendővel ezelőtt (nem is sejtve az antianyag ötletét) híres torziós ingáival igazolt egy érdekes természet- törvényt, a súlyos és tehetet­len tömeg azonosságát. Ez a törvény az azóta született ál­talános relativitás elmélet alapját képezi. Ha a súlyos és tehetetlen tömeg nem volna egybilliomod pontossággal azonos, nem volna igaz a re­lativitás elmélet, és lehetne antigravitációval kirándulni a világűrbe. Eötvös méréseit az 1930-as években Reriner János, ma is élő Kossuth-díjas geofiziku­sunk még nagyobb pontosság­gal igazolta. Ez kizárja a gra­vitációs taszítás létezését. (Ez csak akkor: lenne igaz, ha a súlyos és tehetetlen töm«g nem volna azonos.) Az antigravitáció az örök­mozgó hamis ábrándjával együtt a tudomány lomtárába került. Gauser Károly részben az Elektroszila Gyár­ban készítették. Az új generátor turbinájá­nak átmérője öt és fél méter. A turbinának négy lapátja van. Ezek helyzete a műkö­dés közben automatikusan változik meg, a terheléstől és a víznyomástól függően. Az új generátorokat széles kör­ben fogják alkalmazni a sík vidékek folyom. Szinte pótol­hatatlanok ugyanis az olyan kis nyomással működő erő­műveknél, ahol a turbinákról időnkint át kell térni a szi­vattyúzásra, és megfordítva. A csérepoveci erőműben négy gépegység működik majd; ezek mindegyike 20 ezer kilowat- tos lesz. A leningrádi tervezők több mérnöki és gazdasági felada­tot igen szerencsésen oldottak meg. A hasonló teljesítményű vízi erőművekhez képest a ho­rizontális gépegységekkel mű­ködő erőmű jobb műszaki­gazdasági indexeket tud fel­mutatni. Ez az erőmű mind a beruházások, mind az üze­meléssel járó kiadások tekin­tetében rendkívül gazdaságos. A vertikális turbinák helyett a horizontálisak alkalmazása révén egyszerűbbé válik az építmények víz alá kerülő ré­szének az elhelyezése, csők-' ken az alapozás mélysége; következésképpen a föld- és betonozási munka is. Ugyan­akkor p horizontális turbina áteresztő képessége és telje­sítménye 15—20 százalékkal naevobb. mint az azonos át­mérőjű vertikális turbináé. Horizontális turbinákat ál­lítanak fel a most épülő klevi vízi erőműben is, amely a Dnyeperen épült vízierőmű­rendszer hatodik tagja lesz. Az SZTK annak téríti meg a nyugdíjazási eljárás­sal kapcsolatban felmerülő útiköltségét, akit berendelt meghallgatásra, orvosi vizs­gálatra stb. Aki saját elha­tározásából jelent meg sze­mélyesen az SZTK-nál an­nak útiköltségét nem téríti meg. Csak a 4 km-nél távolab­bi lakóhelyről történő uta­zásnak — a legolcsóbb köz­lekedési eszközre számítható költségét térítik meg, ha az egyszeri utazás 1,— Ft-nál, az autóbuszon váló utazás 1,50 Ft-nál többe kerül. Az üzemi balesetet szen­vedett igénylőnek az uta­zási költséget akkor is meg­térítik, ha a költség az em­lített összegeknél kevesebb, de a megtett út 4 km-nél több. Távolságra tekintet nélkül megtérítik a közle­kedési költséget akkoi;, ha az igénylő orvosi megálla­pítás szerint nem járhat. A személyes megjelenésre kötelezett keresetveszteségét is megtérítik,, egy-egy napra azonban legfeljebb 30 forin­tot. Ha a személyes megje­lenés miatt nappal 6 óránál többet . kell a lakóhelyétől 4 km-nél távolabb eltölte- nie, a keresetveszteség térí­tésen felül napi 6 forint élel­mezési költség is jár. Aki­nek keresetvesztesége nincs, ilyen esetben 6 forint he­lyett 12 forint élelmezési költ ségre jogosult. Az élelme­zési költséghez napi 12 fo­rint szállásköltséget is kér­het az, akinek a személyes megjelenésre kötelezésé mi­att éjfél után is lakóhelyé­től távol kell tartózkodnia. Ha a személyes megjele-- nésre kötelezett személy ál­lapota olyan, hogy csak kí­sérővel képes megjelenni, l kísérő utazási, élelmezési é! szállásköltségét, illetve ke­resetveszteségét is megtérí­tik. Metró a levegőben Készülnek az első szovjet egysínű vasutak tervei Erőmű a víz alatt

Next

/
Thumbnails
Contents