Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

Döngetni a kapukat

Micsoda áram zuhog át rajtunk!

Mint villanyvezeték összesodort két különnemű szára: lobogunk egybefonódva s kigyullad a lámpa:

vágy és gyönyör — soha csömör egy pillanatra sem Húsz éve már pillantásodra pendül megfeszült idegem Nélküled a föld mint egy távoli bolygó torz, süket és idegen

Fény és sötét, páncél, mi véd: ez vagy s a tiszta öröm, mely átölel, nem • enged el, nem enged, bármi jön...

Egy népművelő pedagógus véleményét így fejtette ki a falvak kulturális haladásával kapcsolatban: „Tanács, tsz, iskola — ha ez a három erős és egyetért, egyet akar, akkor nincs az a falu Magyarországon, amely ne döngethetné a jövő kapuját!” És hozzátette: „Azért nem említem külön a pártszervezetet, mert a pártnak mindenütt ott kell lennie, a tanács, a tsz és az iskola munkájában is.”

Vásárosnaményban hangzott el ez a vélemény. Ugyanebben a társaságban a járási könyvtár vezetője tovább fejtegette e gondolatot:

„Vitkán lakom. Ebben a faluban még az elmúlt évben is rossz hangulat, nyomott kedély, elégedetlen emberek éltek. És az idén? Nem akart végeszakadni a május elsejei szórakozásnak. Ott volt az egész falu, nagy vidámságban! Persze, megerősödött a tsz, jobbak a gazdasági körülmények, a gyenge tsz nejn gyenge többé. De ebben igen nagy része van annak, hogy a hármas egység: a tanács, a termelőszövetkezet és az iskola egyet ért.”

Külön kellene hangsúlyozni ezeknek a népművelő embereknek lelkességét, azt a rajongásig hevült szándékot, amellyel mindezekről beszéltek. De ehelyett hadd folytassuk a gondolatokat.

Ebben a járásban a termelőszövetkezetek mintegy ötvenezer forintból vásárolAz Isten malmai nemcsak kitűnő regény — úttörő munka is. Az első hiteles és nagy- igényú írói híradás a magyar falu felszabadulásáról és a földosztás sok ellentmondástól, küzdelemtől feszülő, mozgalmas korszakáról.

A regény cselekménye 1944 nyarán kezdődik. A szovjet hadsereg viharos győzelemso- rözata szertef oszlat ja egy tiszántúli falucska parasztnyúzó urainak minden reményét és illúziónizmusát; már nem hisznek a német csodafegyverekben sem, mégis körömszakad- tig ragaszkodnak hatalmukhoz, és csupán a szovjet fegyverek harci zajának közeledtére szedik sátorfájukat és menekülnek nyugat felé. A falu népének életében bekövetkezik a történelmi fordulat. S a falu népe él is a lehetőséggel: kezébe veszi sorsának irányítását, hozzá lát a „közös dolgok” rendezéséhez. A legsürgősebb feladat: a földosztás. Ez a sok évszázados álom is valóra válik a kommunista Birtalan vezetésével és a szovjet katonák segítégével. Űj korszak virrad a falu népére, s egy eddiginél

Van valami, amit a jég el nem ver, az aszály tönkre nem tesz, a téli fagy szét nem porlaszt — falun sem. Ez a valami a kultúra, amelynek szebb- nél-szebb hajtásai szolgálják immár a falvak népét országunk legkisebb zugában is. Kulturális fejlődésünk egyik nevezetes stációja a századik Kincses Könyv amely most jelent meg e remélt sorozatban.

Tíz éve jelennek meg az Olcsó Könyvtár hallatlanul olcsó és hallatlanul értékes kötetei. Ezekből igen sok egyszerű falusi házban már valóságos kis házikönyvtár gyűlt egybe. Ehhez a sorozathoz csatlakozott teljes vértezeiében a Kincses Könyv sorozat. E sorozatban nemcsak szépirodalmi művek jelennek meg. hanem mezőgazdasági szakírók is. Azt jelenti ez, hogy a szórakozás és

tak új könyveket — saját könyvtáraiknak! És sok termelőszövetkezet fejleszti a községi könyvtárakat is — ezer forintokkal! Ezekben a beregi falvakban ötször-tíz- szer annyian olvasnak könyvet mint a megyei falvak állagában. Kitűnő a felnőttek képzése, igen sok analfabétát tanítanak meg írni és olvasni és számos olyan eredménnyel dicsekedhetnek még, amelyek másutt nincsenek. Több véleményt kértem, hogy mi ennek az oka? Miért ilyenek az eredmények? A válaszok többsége így szögezte le: „Mert egységes a járási vezetés.”

És felsorolták a járási pártbizottságot, a tanácsot, embereket említettek, akik. a legmagasabb járási vezető posztokon nagyon következetesen és okosan segítik, irányítják a járási művelődéspolitikát, s megkövetelik mindenkitől a következetességet. Ez a művelődéspolitika azonban nem elvont, hanem nagyon is összefüggő az élettel. Még az olyan kérdésekben is, mint a gyakorlati segélynyújtás.. „Egy héten hatszor mentünk ellenőrizni a falvak szakmunkásképző tanfolyamait, ugyanakkor a dolgozók iskoláit is megnéztük, s a községi vezetők látva, hogy a járás ezeket fontosnak tartja, maguk is komolyabban foglalkoztak ezekkel. Meg is lett az eredménye.”

De a művelődés munkásai nemcsak ezt vizsgálják:

emberségesebb és boldogabb jövő távlatai bontakoznak, ki előtte.

Szabó Pál írásművészeténeli minden erénye át, meg átszövi ezt a költői ihletésű, de széles epikai mederben hömpölygő regényét. Számos finoman árnyalt típust rajzol meg a földesúri Önkény szorításából eszmélkedő parasztság soraiból. Rendkívül megkapó, ahogyan magát az ezerarcú közösséget ábrázolja, színes, eleven és drámai epizódokban, de soha el nem rugaszkodva az alapvető mondandó és a cselekmény fővonalának áramkörétől. S mindezt találó megfigyelések, a tiszántúli táj édes ízei, jókedvűefi áradó nyelvi zamatok fűtik, melegítik, fűszerezik, és emelik végső soron a néppel, a nép gondjaival, vágyaival, törekvéseivel azonosulás magas művészi hőfokára.

A Szabó életmű sorozatának az Isten malmai az első kötete. Díszes kiállítású ajándéka a Szépirodalmi Könyvkiadónak a nagynevű író olvasótábora számára. Olyan kezdet, mely időről-időre megismétlődő, szép folytatást ígér.

a művelődés nemes eszközei szinte-szinte egy-egy mozijegy' árán, gusztusos, modern „öltözékben” kerülnek a falu fiataljainak, öregjeinek, nőknek és férfiaknak kezébe. E sorozat megjelenése és térhódítása — nemzeti érdeket szolgáló tett.

A Kincses Könyv a legkitűnőbb magyar és külföldi írókat vezeti be a kulturált falusi otthonokba. Jókai, Mikszáth, Móricz, Kosztolányi, Solohov, Seghers — hatalmas a választék, sokszínű az irodalmi élményanyag és ebben jelen vannak az újak és a legújabbak is: Fekete István, Takács Imre és mások. A sorozat tartalma, ami a válogatást illeti, kitűnő. A kulturális forradalom zászlóvivőire hárul az a feladat. hogy a szó erejével segítsék a Kincses Könyvet — a második száz kötet, az új jubileum felé.

„Hajnali ötkor mentünk ki egy jó időn keresztül, hogy megnézzük, ellenőrizzük, jól halad-e a vetés. Sőt, a termelőszövetkezeteket patronáltuk.” Nem lehet tehát azt feltételezni, hogy a művelődést kiemelten pártfogolják, de mindezekből következik, hogy helyesen felismerték annak fontosságát. A példa számos követőre akadt a községekben. Egyengetik a községek egységének megteremtését. „Jólét, jó hangulat, kulturáltabb ember” — ezek is vásárosnaményi szavak.

De azt is jól látják a beregi népművelők —, s természetesen a járási vezetés is —, hogy még korántsem értek el a célhoz. „Indulásnak jó, amit csinálunk.” Sok még a baj, kevés az á hely, ahol egy-egy falu egysége már laezd valóban egységgé válni. És sok még a széthúzás, a súlyos és kevésbé súlyos szembenállás. Az egyik faluban idős pedagógust rágalmaztak meg, a másik helyen a leváltott iskolai vezetés és az új vezetés között feszül még ellentét, s a tanács, a termelőszövekezet vezetése áll szemben egyikkel vagy másikkal, vagy fordítva Aranyosapátiban a még meglévő — iskolán belüli — ellentétek már lényegesen kisebbek, mint voltak, de a falura még mindig kihat a bizalmatlanság szelleme, s bár az iskolában megszilárdult a munkafegyelem, s a kapcsolat megjavult a termelőszövetkezettel, tanácscsal, sokkal többre lettek volna képesek, ha az egységük maradéktalan. Itt például erős pedagógus gárda van, eredményeik mégis csak közepesek. Ez a tizennyolc pedagógus, egyetértésben a faluval, csodákra lenne képes — mondta a művelődési osztályvezető.

Tanács, tsz, iskola — hangsúlyozták többször is Vásárosnaményban. „Ha ez a három egységes, döngetni lehet a jövő kapuját.” A hasonlat erőteljes és indulatos, mint az a lelkes munka, amely itt folyik. És valóban döngetnek már a naményi járásban, ha a következetesség — következetes marad. Erre utal, hogy a dolgozók iskolájában mindössze nyolc százalékos a lemorzsolódás, és minden ötödik, negyedik ember tagja már a könyviáraknak.

Sű

Jól tudom, nem illő dolog az emberi érzelmeken gúnyolódni, de amikor atyai jóbarátom, Bodoki Ernő közölte velem, hogy elválik Irmuskától, akivel harmincöt évig élt boldognak köz- tudot házasságban és feleségül veszi Magduskát. meghökkenésem első pillanatai után kitört belőlem a nevetés. Tapintatlan viselkedésemnek nem a rossz modorom, vagy neveletlenségem volt az okozója, hanem a szituáció, amely erre a magatartásra ellenállhatatlanul ingerelt. Képzeljék el, Bcdoki Ernő atyai jóbarátom kerek negyven esztendővel idősebb mint Mag- duska, 'aki nemrég töltötte be tizenkilencedik életévét. Meg kell hagyni, Magduska ifjú korát meghazudtoló bölcsességgel és kellő otthonossággal tájékozódik a világ dolgaiban. Eszes, jó alakú és rendkívül bájos teremtés, amit túlzás nélkül elmondhatok róla, hiszen az általam előbb említett és még néhány — álÚJ FILMEK

Nápoly négy napja

Nehéz meghatározni a műfaját. Történelmi dokumentumfilmnek mondanám, de ennél több is, kevesebb is. Több ennél, mert rendezője — Nanni Loy — a művész, s nem a történész eszközeivel dolgozik. Ugyanezzel kevesebb is: ha

művészi élményt várunk, csak a történelem illusztrációját kapjuk.

A film tulajdonképpeni meséje a nápolyi felkelés, főhőse a nápolyi nép. S a felkelés kereteit — a történelmi kereteket —emberek, sorsok felvillantásával — tehát végsősoron művészi eszközökkel — tölti meg Nanni Loy és három forgatókönyv-író társa. Az emberek és sorsok felvillantásával azonban a rendező nem éri el a célját, bármennyire is kitünően látja és láttatja alakjait, s néhány másodpercnyi képanyaggal is képes jellemezni a hősöket és engedni bepillantalam nem említett — kitűnő adottságával felvere- kedte magát a legjobb kávéfőzők közé. Magas toronyfrizurát és e pillanatban vörös hajat visel, de láttam már koromfekete hajjal is: krémkávét termelő modern gépe mögött kedves mosollyal nyújtja át a duplákat, de gondosan ügyel arra, hogy az előzékeny kiszolgálást senki emberfia ne használhassa fel ürügyként a hivatalos érintkezést meghaladó további kapcsolat ápolására.

Egyedüli kivétel atyai jóbarátom. Bodoki Ernő, aki oly kitartóan és oly sűrűn járt Magduska krém- kávés kútjához, hogy az nem (maradhatott hatás nélkül. Kétszer-hámmszor is be-be ugrott Magd.uska nyolc óvás műszakja ideién a m presszóba, hagy felhörpintsen egy duplát, ami nem ütközött különösebb nehézségbe, hiszen úgyis elég sza- ladgálnivalója volt a vállalati Pobedán, hol egy értekezletre. hol a minisztétást az életükbe. De ez az erény semmivé lesz a laza szerkezetben: a film ötperces elbeszélések sorozata.

Hiábavaló azután ebben a keretben a háborús romantika, a jellegzetes olasz humor, a finom és mértéktartó líra, egy- egy sejtelmesen, titokzatosan megrajzolt hős, a nápolyi Gav- roche tragédiája... Ezek nem emelik a Nápoly négy napját az eddig látott átlagos színvonalú, háborús témájú filmek szintje fölé, sem történeti, sem művészi szempontból.

A történetek egymásra halmozását azután még jobban sarkítja a rendező módszerbeli, filmnyelvbeli bizonytalankodása. Leginkább a neorealista irányzat nyomja bélyegét a filmre, azonban — a neorealiz- mus kifejezési és ábrázolási módjával ellentétes hatású — patétikus romantika lehetetlen, né tette egységes stílus létrehozását. A rendező erénye azonban, hogy minden szempontból mértéket tart: nem

riumba. Hónapokig, — naponta többször is, — szó nélkül, lassú hörpintéssel iszogatta kávéját, majd udvariasan megköszönte Mag- duskának és távozott. Ez a szótlanság kezdte érdekelni a lányt, s rengeteg munkája közben is talált arra időt, hogy az egyik törzsvendéget, akivel Bodokit beszélgetni látta, megkérdezze, hogy ki is tulajdonképpen az ő gondosan öltözött, magas, őszhajú és hallgatag látogatója. A szótlan barát- kozás eltartott még néhány hétig. Magduska a szokásosnál kedvesebb mosollyal tálalta a duplát, olykor meg is kérdezte, hogy ízlik-e a kedves vendégnek a kávé; mire Bodoki szíve remegni kezdett a büszkeségtől,- — tipikus férfi önérzettel — saját személyes varázsának tudva be Magduska különös és megnyerő érdeklődését. Ez érthető, mert atyai jóbarátomnak, Bodoki Ernőnek, egy híján hatvan esztendejével sem' volt annyi esze, mint a saját tizenkiKÖNYVEKRŐL

Szabó Pál: Isten malmai

Földes György:

NAPLEMENTE

Könyv,

diafilm

Mintegy félszázezer forintból fejlesztették az idén saját könyvtáraikat a vásárosnaményi termelőszövetkezetek. Ezenkívül jónéhány szövetkezet a községi könyvtár állományának gyarapításához is hozzájárul. Beregdarócon négy és fél ezer. Vámosatyán kétezer forintot ajánlottak fel erre a célra, s több község termelőszövetkezete ezerezer forintot juttatott könyv- vásárlásra.

Sok községben megtöbbszöröződött a könyvek forgalma, Csarodán például az évi ki- lencszáz kötet helyett, —* azni hasonló lélekszámú községben átlagos szint —, évi hatezer kötetet kölcsönöznek ki. A vásárosnaményi járásban minden ötödik ember a könyvtár tagja. — A járási könyvtárban az elmúlt évben harminckétezer kötetet vittek ki az olvasók; itt az összlakosság 28 százaléka könyvtári tag.

Szívesen kölcsönzik a diafilmeket is, főként az iskolákban. Évente kétezer tekercset vetítenek le.

válik sem érzelgőssé, sem túlságosan patétikussá.

Topáz úr

Az ismert angol színész, Peter Seller,, most rendezőként is bemutatkozott a magyar közönségnek. Marcel Pagnol színművéből készített filmet, a To- páze-ból.

És filmje eléggé vontatott, a színműben sodróan szellemes dialógusok itt lassan csörgedeznek, s néha bizony a bőbeszédűség teszi unalmassá. Jórészt lefényképezett és térben kiterjesztett színművet láthatunk, ráadásul közepes előadásban. S ami a színpadon életszerű, egészében véve a vásznon túlmagyarázottnak és bábjátékszerűnek hat.

A színészi játék is túlhang- súlyozottan színpadszerű. A hí. résén agresszív szépségű'Nadia Gray-nek is inkább csak a bájait és énekét emelhetjük ki.

A közepes teljesítmények közül kiemelkedik Peter Sellers alakítása. Mert Sellers sokkal jobb színész, mint rendező. Egyszerű eszközökkel formálta Topázot, és különösen a félénk, de egyenesjellemű tanító marad emlékezetes számunkra. Később, a nagyvilági csalóvá vált vezérigazgató már szürkébbre sikerült.

(kun)

lencével Magduskának, aki már régen tudta róla, hogy melyik vállalat igazgatója, mennyi a fizetése, mennyi a prémiuma ésatöbbi.

A megismerkedés, illetve a bemutatkozás teljesen a hétköznapi szokások szerint történt. Bodoki az éppen kivételesen jól sikerült kávét dicsérte meg, amikor Magduska meleg pillantását érezte magán végigsiklani. Bátorságot merítve bemutatkozott és ezzel legálissá tette a pult fölött már kialakult barátságot. Nem sok idő múlva atyai jóbarátom, Bodoki Ernő az új szerelem diadalával kezdett nekem beszámolni Magduskáról, a legcsodálatosabb nőről, aki úgy imádja őt, mint Gerhard Hauptmann Naplementéjében Clausen tanácsost a kis Inke. Ebből én mindössze Bodoki naplemente előtti hangulatát hittem el, do Magduska vi- szontimádalát nem. Nem tagadom ugyan, hogy Bodoki Ernő kitűnő karban tartotta magát, de a négy ver esztendő korkülönbséget nem törölheti el még a leggondosabb generáljavítés sem. Dicséretemre mondom, hogy ezt a véleményemet nem hallgattam el atyai jóbarátom előtt még akkor sem, amikor már bemutatta nekem Magduskát, összes, vaKépes Géza:

TE

A századik Kincses Könyv