Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

Szovjet—algériai barátsági gyűlés Moszkvában (Folytatás az L oldalról). társaságban hozzájárul a né­peink és államaink közöli meglévő testvéri kötelékek to­vábbi erősítéséhez, a béke és a szocializmus • világméretű győzelme javára. Üdvözöljük Budapest la­kóit! (Taps) Éljen a Magyar Népköztár­saság és a testvéri magyar nép! Éljen a Magyar Szocia­lista Munkásáért, barátunk, cs elvtársunk, Kádár János, a Központi Bizottság első titká­ra, a Minisztertanács elnöke! Éljen a Német Demokratikus Köztársaság és á Magyar Nép- köztársaság közötti megbont­hatatlan barátság. Éljen a béke! (Taps). Walter Ulbricht nagy taps­sal fogadott beszéde után az ünnepélyes fogadtatás a dísz­őrség díszmenetével ért véget: ez NSZEP és az NDK kor­mánya küldöttségének tagjai a magyar államférfiak társasá­gában gépkocsikba ültek és rendőri díszmotorosok díszkísé­retében szállásukra hajtattak. Az útvonalakon, amerre el­haladtak, mindenütt nagy tömeg köszöntötte a kedves vendégeket, a delegáció tag­jait, valamint pártunk és kor­mányunk vezetőit. Szerda délután az Országház­ban megkezdődtek a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségei­nek tárgyalásai. A tárgyalásokon részvevő magyar küldöttséget Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a for­radalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke vezeti. A delegá­ció tagjai: Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormány elnök- helyettese, Kisházi Ödön, az MSZMP Központi Bizottságá­nál* tagja, az Elnöki Tanács A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága szer­da este az Országház Vadász­termében vacsorát adott a Né­met Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége tiszteletére. A vacsorán részt vett Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke és féle­sége, dr. Lothar Bolz, a Minisz­tertanács elnöfeehelyéttese, kül­ügyminiszter, az NDK párt- és kormányküldöttségének tagjai és szakértői. Részt vett a vacsorán Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke és félesége, Dobi Istoón, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Ap­helyettes elnöke, illett Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, művelődésügyi miniszter, Péter János külügy­miniszter, Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, földművelésügyi mi­niszter, Sarlós István, Budapest Főváros Tanacsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, Bakonyi Sebestyén Endre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Erdélyi Károly külügyminisz­ter-helyettes és Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság ber­lini nagykövete. A német küldöttséget Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke és dr. Lothar Bolz, a Minisztertanács elnökhelyettese, külügyminisz­ter vezeti. A küldöttség tagjai: Friedrich Ebert, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának tagja, az NDK fővárosának főpolgármestere, Georg Ewald, a Német Szoci­alista Egységpárt Politikai Bi­zottságának póttagja, a Minisz­tertanács mellett működő me­zőgazdasági tanács elnöke, Gerald Göttlng, a Német De­mokratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnökhelyettese, az NDK népi kamarája külügyi bizottságának elnöke, a Keresz­tény Demokrata Unió fő­titkára, Hermann Grosse, az Állami Tervbizottság elnökhe­lyettese, Johannes König kül­ügyminiszter-helyettes, Erich Wächter külkereskedelmi és német belkereskedelmi minisz­terhelyettes, Charlotte Wiesen­berg, a haizungení Békezászló Termelőszövetkezet elnöke és Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete. A tárgyalások, amelyeken mindkét küldöttség szakértői is részt vettek szívélyes, baráti légkörben zajlottak, lé. ró Antal, Biszku Béla, Fehér La jos, Fock Jenő, Kállai Gyula, dr. Münnich Ferenc, Nemei Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkárai, á kormány tag­jai, a magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjai és szak­értői, s a politikai élet több más vezető személyisége. A meleg baráti hangulatú vacsorán, Kádár János elv­társ pohárköszöntőt mon­dott. Ezután Walter Ulb­richt eivtárs, a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormánydelegá­ciójának vezetője mondott pohárköszöfttőt. amelyben éltette a két párt és a két nép szoros testvéri ba­rátságát. Moszkva, (TASZSZ): Szerdán a Kreml kongresszu­si palotájában hatezer ember részvételével, az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek jelenlétében szovjet—algériai barátsági gyűlést tartottak. A gyűlésen Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Ah­med Ben Bella algériai köz- társasági elnök szólalt fel. Brezsnyev kijelentette: Ben Bella elvtárs és a többi al­gériai vezető személyében a szovjet emberek azt a népet köszönti, amelynek forradalmi zászlaja minden elnyomott af­rikai népet harcba hív. Az imperializmus, a gyarmati rendszer elleni harc, a bé­kéért a függetlenségért vívott küzdelemben szilárd hidat épít a különböző fajú és nem­zetiségű népek között, a kü­lönböző földrészek államai között. • Brezsnyev idézte Hruscsov szavait: „Az algériai nép szabadságharcot vív füg­getlenségéért. Ez »zent há­ború. Ml elismerjük az ilyen háborúkat, segítjük és segíteni fogjuk a sza­badságukért küzdő népe­ket,” A szovjet államfő rámuta­tott, hogy hazája erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott és nyújt a harcoló algériai nép­nek, s ezt internacionalista kötelességének tekinti. Brezsnyev hangsúlyozta, a két ország teljésén egyetért az általános és teljes leszere­lés, a területi viták és határ­kérdések békés rendezésének kérdésében. A' szovjet és algériai veze­tők tárgyalásairól szólva el­mondotta, hogy elhatározták: szovjet szakemberek algé­riai barátaikkal együtt korszerű kohóművet építe­nek a köztársaságban, részt vésznek az algériai mezőgazdaság gépesitésé­Ezután Ben Bella emelke­dett szólásra. Kijelentette, hogy a Szovjetunió Algéria legjobb, leghívebb barátja, mert még a felszabadító harc idején nagy erkölcsi és anya­gi támogatást nyújtott az al­gériai népnek. A Szovjetunió­nak köszönhető, hogy Algéria nem volt egyedül az imperia­lizmus ellen folyó küzdelem­ben. Algéria szocialista úton kíván haladni, olyannak akarja felépíteni társadal­mát, amilyennek », háború hősei megálmodták, ami­lyennek a munkások, a parasztok, a nép széles tö­megei akarják látni. Párizs, (MTI) A marseillei kikötőben ked­den hajóra rakták a Kubá­nak szánt első francia szállít­mányt. A francia gyár össze­sen 300 teherkocsit szállít Ku­bának. A három évre szóló hitelt a francia kormány sza­vatolta. Kuba 20 Diesel elek­tromos mozdonyt rendelt Franciaországban. 20 millió frankért, • hasonló feltételek mellett. bol kiderül, hogy a dél-arábiai brit gyar­mati katonaság megkezdte tervbe vett nagyobb szabá­sú akciót a szabadsághar­cosok ellen. Mint az AP jelenti, kedden egy angol ejtőernyős század támadást intézett Thumair közelében a partizánok meg­erősített állásai ellen. A harc 12 órán át tartott váltakozó hevességgel. Végül a szabad­ságharcosok a túlerővel szem­ben kénytelenek voltak visz­— A szovjet nép annyi jót tett velünk, amennyit egyet­len más nép sem tett. Ben Bella megállapítását példák­kal igazolta. — Legyen ez a tavasz a szovjet—algériai barátság ta­vasza!— kiáltott fel, majd így folytatta: az imperialista saj­tó nagy zajt csapott a mi moszkvai látogatásunkkal kapcsolatban. Lehetséges, hogy egyes nyugati hatalmak nyo­mást gyakorolnak majd Algé­riára, hogy megváltoztassák orientációját. De Algéria végle­gesen és visszavonhatatlanul a szocializmus útjára lépett. Washington diplomáciai úton tiltakozott a francia kor­mánynál a Kuba elleni gaz­dasági „Vesztegzár" megszegé­se ellen. A francia kormány ezzel szemben arra hivatko­zik, hegy a vasúti mozdonyok nem jelentenek „stratégiai anyagokat”, egyszerűen arra szolgálnak, hogy a cukrot és cukornádat a kikötőbe szállit-* súk. Világpolitika sorokban Szalal köztársasági elnök kezébe letette »az esküt az új jemeni kormány, élén Haud- mud A1 Dzsaifi miniszterel­nökkel. Az angol fennhatóság alá tartozó Málta szigetén befeje­ződött a szavazatok összeszám- lálása. 65 714 választó — a szavazásban reszt vevők 50,4 százaléka — támogatta dr. George Borg Olivier kormá­nyának alkotmánytervezetét, míg 54 919 ellenezte. A szava­zók összlétszámút tekintve a sziget lakosságának 42 száza­léka támogatta a kormányt és 33 százalék vele szemben fog­lalt állást. Edvard Kardcljnck, a ju­goszláv szövetségi nemzetgyű­lés elnökének vezetésével szer­dán parlamenti küldöttség utazott Csehszlovákiába. A látogatás programja szerint a jugoszláv delegáció megbeszé­lést folytat Növotny köztársa­sági elnökkel és Lenárt mi­niszterelnökkel. A küldöttség tagja! ellátogatnak több cseh­szlovák városba, megtekinte­nek számos ipari és mezőgaz­dasági létesítményt. Szerdán megbénult Olaszor­szág élete, 220 000 vasutas ál­talános sztrájkba lépett, ame­lyet az Olasz Általános Szak- szervezeti Szövetség (CGIL) szervezett. Rómában szerdán délután sztrájkba lépett het­venezer épitőmunkás is, tilta­kozásul a nagyarányú elbocsá­tások ellem Dobrinyln, a Szovjetunió washingtoni nagykövete meg­beszélést folytatott Rusk ame­rikai külügyminiszterrel A laoszi helyzetről és néhány más kérdésről. Fcdcrenkó, a Szovjetunió ál­landó ENsZ-képviselője talál­kozott Bhutto pakisztáni kül­ügyminiszterrel. A találkozó a pakisztáni külügyminiszter kezdeményezésére jött létéé áz­zál kapcsolatban, hogy a Biz­tonsági Tanács folytatja a kas­mír! kérdés vitáját. A Venezuelai Nemzeti Fel-. szabadítási Front fegyveres erőinek partizán egységei el­foglalták és három órán át megszállva tartották ^ Sarl­nas-tól 25 kilométernyire fek­vő El Real városkát. Hmara- Caibo városában egy másik partizánegység elfoglalta Li­bériád rádióállomást és rádión keresztül harcra hívta fel a Venezuelai népet a kor­mány ellen. bén, öntözömíízeh építésé­ben. Továbbterjed a spanyolországi szírájli mozgalom Párizs, (MTI): Az Humanité jelentése sze­rint az asturiai sztrájkmoZ- galom egyre szélesebb mérete­ket ölt. Kedden négyezer vas­ipari dolgozó szüntette be a munkát. A sztrájkolok száma eléri p 39 ÓOO-ret. Az asturiai bányákban a sztrájk csaknem általános jellegű, a hatóságok megtorló intézkedései ellené­re a bányászoknak mintegy háromnegyed része csatlako­zott a s2tfájkmozgalortlhoz. A mezőgazdasági munkások egyidejű sztrájkja Cadix tar­tományból átterjedt a sevillai tartományra. A sztrájkolok számát 15—20 000-re becsülik. szavonulni n környező sziklás hegyekbe. Hivatalos angol je­lentés azt is közölte, hogy az ejtőernyősök két halottat, tíz sebesültet, a partizánok pe- dik tíz halottat vesztettek. A kairói rádió jelentése szerint az BAK nemzet­gyűlése határozatban tá­mogatta Nasszer elnöknek azt az elhatározását, hogy „támogatja a brit imperia­listák kiűzését a megszállt Dél-ArábiábóL A nemzetgyűlés végül fel­szólítja „a már felszabadult -államokat, különösképpen pe­dig az afro-ázsiai országo­kat,” segítsék az EAK-nak az adeni és más dél-arábiai brit katonai támaszpontok felszá­molására irányuló törekvéseit. Az adeni népi szocialista párt táviratban szólította fel a gyarmatosítás maradványai­nak megszüntetésével foglal­kozó ENSZ-bizottságot, jár­jon közbe azért, hogy tűz* szünet jöjjön létre a Rad­ian hegységben (itt támadták meg az angol gyarmati kato­nák a szabadságharcosokat) és kényszerítse Angliát, a terület rendezéséről szóló EX.^2-ha­tározatok végrehajtására. Az MSZMP Központi Bizottsága vacsorát adott az NDK párt* és kormányküldöttségének tiszteletére Fí'íiEiciaos'sxáj^ mozdonyokat szállít Kubának / Harcok J&denban Az EAK támogatja a brit gjaemalosítóh ki űzésiét DébArábJábó! Hírügynökségi tudósftások­ßergely BVfihäSys Idegenek v 5. — Mégis fölébresztetté! — mohdta idegesen az asszony. Hevesen nyitott be hozzájuk, a kisfiúra támadt. — Miért Vagy ilyen tapintatlan, Andi?... Máskor ne ébreszd föl, megér- letted! — Igazán én... Hallottam, mai ti is... — mentegetőzött a gyerek. — De Géza ráér, hagyd alud­ni! — Kézenfogva átvezette Andit a nagyszobába. — Csókolom, édesapa! —kö­szöntötte apját a gyerek, odafu­tott hozzá, s megcsókolta. — Szervusz, kisfiam! Más­kor vigyázz, és ne költsd fel Gézát. Az asszony kimeht a kony­hába,, reggelit készíteni. Géza már nem aludt el, ki­sétált *z előszobába, szájában ott füstölt a cigaretta. Az asz- szony rá akart szólni, de észé­be jutott férje esti megjegyzé­se. Négyesben reggelizlek, mert a fiúk is felöltözködtek. Aztán ellátták őket tanácsokkal. Gé­zának pénzt adott az anyja; délben ménjén le az új lakóte­lep éttermébe, egyen egy Á- menüt. S lehetőlég itthon tar- tózködjék: olvasson, rádiózzon, pihenjen, mert össze kell szed­nie magát. Együtt menték az Acélgyár­ba, ahol mindketten dolgoztak. Az irodákban hétkor kezdődött a hivatali munkaidő, háromne­gyed múlt öt perccel, hogy be­lépték a gyárkapun. A csavar­gyár előtt elvátak, mert az asz- szony a hivatalban dolgozott, négy évé SehÜtz Frigyes fő­technológus mellett titkártiős­kedött, a férfi pedig a hénger- dei szerkesztésben önálló szer­kesztőként új hangszereket, ki­sebb gépi berendezéseket, át­alakításokat tervezett. Fél nyolckor Andi iskolába ment, délután napköziben ma­rad, így hát míg szülei haza nem térnek, egyedül lesz. Tu­lajdonképpen jól viselte az egyedüllétét. Korén hozzászo­kott a lélék magányához, amely ném viseli még túlságo­san az embert, s nem Itatja át menthetetlenül a közöny, az el- vadultság, a cinikusság mér­geivel. — Szia, öreg fiú! Aztán gye­re elém a suliba! — búcsúzott tőié öcöSe, kézét is nyújtott, erőlködve szorongatta az Uj­jait. — Jó, éléd megyek — Ígér­te, ól is fflosolyodott a gyerek viselkedésén. Határozottan tét- szőtt néki a féltést vére: új vi­lágában éé az érzéseit kendő­zetlenül kimutató gyerek tet­szett neki maradéktalanul. Mé­lyebb rétegekből felbukkanó emlékfoszlányok ■ asszociációja­ként az a érzése támadt, hogy ő is Ilyen volt valamikor. Ef­féle élményeket vélt találni ku­sza múltjában, amelyekben öccséhez hasonlóan nyílt Volt, mindaddig, míg a külvilág dur­va ütései óvatosságra, megfon­toltságra ném intették. Lehevert, kévését aludt is, aztán kiment a fürdőszobába, belebújt anyja fürdőköpenyé­be. Míg a víz melegedett, las­sú sétával bejárta a lakást, ap­rólékosan megszemlélt min­dent, bútorokat, képeket, Sző­nyegeket, az ablakokból külön- külön szemügyre vette a várost. Érézte a jellegzetes gyöngesé- gét, mely lelki izgalmak és na­gyobb testi fáradalmak után előveszi. Megtörölte az arcét. Még az előszoba berendezését vizsgálgatta, azután bevonult a fürdőszobába. Élvezte a kelle­mesen meleg fürdőt, amiben csak néhányszor volt része, itt, anyja új lakásában az elmúlt nyáron, és még két ízben, ami­kor apja elvitte a városi gőz­fürdőbe. A faluban mindössze egy közepes méretű lavór je­lentette a tisztálkodási lehető­séget, az is inkább tavasztól őszig, amikor est# kivihetteaz Udvarrá, az éperfa alá. és tetS- 161 talpig lemosta magát. A fürdés felfrissítette, moz­gásra ingerelte. Felütő?,Ött új ruhájába. Lassan sétált lefelé, minden fordulóban megállt a városra néző hatalmas üvegfal­nál. A vaskoriéinak támasz­kodva tanulmányozta a moz­galmas látványt, amely egyre részletesebben kibontakozva mind ismerősebben tárult elé­je. Először az utcával ismerke­dett. Szükség volt új Világának erre a fokozatos meghódításá­ra, mert másképpen kellett most magába fogadnia, mint tavaly, amikor egy hétre jött vendégségbe. Akkor másfajta érzéssel járta be ezeket az Ut­cákat; titkoihatatlán irigység­gel és gyűlölködéssel, amiért ő mindettől meg Van fosztva, noha épp úgy az övé is léhét- ne, mint öecséé. Megnézett minden házat, meglátta az ablakokban a vi­rágokat, a házak előtti hosszú, keskeny virágágyakat, melye­ket alacsony kerítéssel vettek körül, s tarkán színesre be is festették. Átsétált a másik Utcába, on­nan a következőbe, fnig a vá- rosnyivá nőtt új lakótelepet be nem kószáltál Elcsodálkozott, mennyit változott täVaiy óta. Parkosították a szabad térsé­geket, füVes, bokros, virágos foltocskák vették körül az épü­leteket, züldellő íak. alattuk pa* dók, melyeken gyári nyugdíja­sok pipáztak, újságot olvastak, kártyáztak. Az egyik csoport­nál megállt, két idős férfi sak­kozott. Kisétált a főútig, a gimná­zium elé. Tavaly megmutat­ták neki az elfuserált homlok­zatú épületét, ahol befejezhet­né középiskolai lánulmányáit. Kissé elfáradt a céltalan őgyelgésben, leült a villamos és autóbuszmegállónál egy padra, egv fiatal kanadai nyárfa ár­nyékába. így éppen szembeke­rült a gyárakkal. Óriás, fékele csarnokaik, korinbs fejő, rajok­ban sorakozó rengeteg kémé­nyük, s az egész várbst elöntő ZúgásUk megfélemlítőeh, idégé- Sitőéh hatott rá. £5 most, hogy azt a kérdést is föl kellett ten­nie magának, szívesen dolgoz­na-e valamelyikben, azonnal felelni tudott rá: nem. Élt ben­ne valami mélyben meghúzódó kívártkozés a misztikus, férfia­sán erős világ iránt, de na­gyobb volt a gyöngébb fiziku­mából táplálkozó ellenszetlvá és félelme, s nehogy ez esetle­ges találkozás Csalódást kelt­sen, megalázza, inkább úgy döntött, semmi ésétré sém vá­lasztja á gyárakat. (Folytatjuk.! 1964. május 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents