Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

Boltok — bezárva Az utcai sátrak már elavultak Az egyik legszebb nyíregyházi épület a Dózsa György úton, lehúzott redőnyökkel. Raktárnak rendezték be. örvendetes, hogy Nyíregy­házán évről évre korszerűsí­ti«, a meglévő üzleteket, bővül az elárusítóhelyek száma. A korszerű ellátáshoz még több üzlethelyiségre, boltra van szükség. Mégis előfordul, hogy a meglévőkkel sem tudunk jól bánni. A Dózsa György utca elején lévő vas-műszaki es textil-méteráru boltot két évvel ezelőtt ürítették ki az­zal a céllal, hogy bővítik a Csemege áruházat. Közben a tervezők rájöttek arra, hogy az épület nem alkalmas az átépítésre. Hosszan tartó tár­gyalások után határozták el, hogy a megüresedett helyisé­gekben egy modern berende­zésű lakberendezési mintabol­tot nyitnak. Két év telt el azóta, de az Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat az átalakításhoz még a tervezői kapacitást sem tudta megszerezni. A város köz­pontjában lévő, bolthelyiság- nék kiválóan alkalmas helyi­ségeket raktárnak használják. Egyre több a sátor, Közben egyik üzletet költözte­tik a másik helyre, hogy egy- egy elengedhetetlenül szüksé­esúfítja a város utcáit. ges szakboltnak helyet szorít­hassanak. S a szükség itt városké­pet ront. Nyíregyházán egyre több az úgynevezett gomba elárusítóhely. Feltétlenül he­lyes, hogy a kereskedelmi vál­lalatok minden lehetőséget megragadnak a sorbanállások csökkentésére. A törekvés el­len nem is lehet kifogás. De a gombák nagy része egyál­talán nem szemet gyönyör­ködtető látvány. Sátorszerű üzlethelyiségek egyáltalán nem illenek bele a város­kénbe. Az elárusítóhelyek számá­nak növelésére ötletes megol­dást láttunk Heves megye egv apró községében, ahol szép kivitelű, modern vonalú, mű- anvagból készült, műanyag rollós tetőzetű, miniatűr pa­vilonokat helyeztek el a for­galmasabb helyeken! És nálunk nem lehet? Hammel—Tóth JNem packázhatnak tovább A MÁV felelőssége egy család sorsáért Izmos, inas, keménykötésű ember Kórus József villany- hegesztő. Járás közben azon­ban előre és balra görnyed, ballábára sántít a fájdalom miatt. Háromszor kitüntetett szta­hanovista volt, amikor beteg lett. Tisztelettel ejtették ki a nevét a Debreceni MÁV Jár­műjavítóban. A folytatás hihetetlen Ezek után hihetetlenül hangzik a folytatás. Ez az ember már hónapok óta egy fillér nélkül él ötödmagával. Nincs aki segítsen rajta. Hó­napok óta az együttérzésen, a sajnálkozáson kívül semmit sem tettek az üzemben azért, hogy Kórus József kálváriájá­nak véget vessenek. Sőt mar akadtak olyanok is, akik ki­mondták a megbélyegző szót: szimuláns. Igaz, így azonnal leegyszerűsödik a probléma. 1955-ben kezdett fájni a lá­ba és a dereka. 1956-ban a nyíregyházi kórház sebészeti osztályán gyermekfej nagysá­gú daganatot távolítottak el a derekából. Ez után állapota javult ugyan, de többször kel­lett táppénzre menni. 1959- ben leszázalékolták. Rokkant­sági nyugdíjat kanott. 1963. novemberében a Bu­dapesti MÁV kórházban mű-,i ködő Mtmkanlkalrria«sági Fe­lülvizsgáló Bizottság munka­képesnek találta, és 1963. de­cember el sei évei rekkantellá- tási i vény jogosultságát meg­szüntette. Kórus József érezte, hogy nem képes dolgozni. Fellebbe­zett. Majd ielentkezett a Deb­receni M ÁV Rendelőintézet főorvosánál, dr. Varga Ele­mérnél. A főorvos hazaküldte azzal, hogy várják meg a TI. fokú hizottsáa döntését. Ké­sőbb derült ki. hmgv e téves tájékoztatás következtében a beteg hevecztő munkaviszo­nya megszűnt, mert nem je­lentkezett a járműjavítóban. el tud végezni. Ekkor tudta meg, hogy már nincs a jár­műjavító állományában. Fo­lyamatos munkaviszonyát el­vesztette. Hogy itt dolgozott tíz esztendeig? Uj felvételes­ként alkalmazzák. Mint ilyen, orvosi bizottság elé került; a vélemény a leírtak után ma­gától érthetődé, (vagy inkább elgondolkodtató?!): „Mozgá­si szervei nem működnek megfelelően, ezért mint új felvételes — a szolgálati uta­sítás szerint — vasúti szolgá­latra alkalmatlan.” Vajon me­lyik bizottságnak volt igaza? Beteg, nem beteg... Néhány nap múlva mégis táviratot kapott: „Azonnal je­lentkezzen munkára.” Régi munkahelyére küldték he­geszteni. Ülőmunkát kapott, de a munkadarabok 30—40 ki­lósak ■ voltak. Űjra kezébe vette a hegesz­tőpisztolyt. Dolgozott, amíg bírta. Harmadnap este, ami­kor a munkából érkezett, a sóstóhegyi vasútállomáson összecsuklott. Ismerősök vit­ték haza. A körzeti orvos pihenést, fekvést javasolt. Dr. Róka Imre, a MÁV nyíregyházi el­lenőrző főorvosa nem vette fi­gyelembe a javaslatot, és nem vette betegállományba Kort» Józsefet. A beteg rövidesen kórházba került. A nyíregyházi kórház zá­rójelentése — melyet szer­kesztőségünk is megkapott — igazolta, hogy Kórus József 44 éves villanyhegesztő, Nyíregy­háza, Sóstóhegy-i lakos való­ban beteg. Dr. Faragó Lajos osztályve­zető főorvos az 1964. V. 14-i kórházi zárójelentés befejező részében ezt írja: „ A beteg­nek vagy könnyebb beosztást, vagy ha ez nem lehetséges, rokkanttá nyilvánítását java­soljuk.” Hiába vitte Kórus a javas­latot Debrecenbe. Elutasítot­ták: nem tudnak munkát ad­ni számára. Most már tenni kell! így a hat hónapja húzódó méltatlan ügv nincs befejez­ve. Kórus József családjának, három gyermekének megélhe­tése, sorsa még mindig bi­zonytalan. A puszta együtt­érzés itt már kevés, sőt ér­tékét is elvesztette Most már tenni kell. Ez olyan paran­csoló kötelességük a Debre­ceni MÁV Járműjavító veze­tőinek, amelyre nincs szabály­zat, vagy paragrafus. Kádár Edit Kél és fél millió forint 540 szabolcsi ösztöndíjasnak 86 tanárjelöltet, 28 leendő orvost, 77 agrármérnököt segítenek — A legtöbb szerződést a községek és a tsz-ek kötik Feledékeny emberek Kattog az írógép a rendőr­ség talált tárgyak osztályán. Tizenhárom éves kisfiú, Oláh József diktálja be a szemé­lyi adatait. Kerékpárt találta Sallai utcai üzlet előtt, most szolgáltatta be. Újabb „ügy­fél” érkezik. Kisferi Sándor- né elveszett kerékpárja után érdeklődik. Aggodalomra azonban nincs ok. Hamarosan kiderül, hogy kerékpárja már napok óta a pincében van.,. Esernyő, retikül, karóra A talált tárgyak osztálya legalább olyan forgalmat bo­nyolít le, mint egy üzlet. Aj­taján percenként lépnek be és ki. Befelé rendszerint gondterhelt arccal, kifelé •— legtöbb esetben — mosolygós tekintettel. A szekrényben vá­logatott gyűjtemény állt ösz- sze. Van itt esernyő, retikül, táska, nagykendő, karóra. i—• Minden egyes tárgynak külön története van — meséli az osztályvezető tiszt elvtárs. Bizonyítékul egy levelet húz elő zsebéből. Négy sűrűn te­leírt oldalból megtudom, hogy írója elvesztett egy bibliát, amelyet karikagyűrű helyett kapott vőlegényétől az eljegy­zés napján. A vőlegény ké­sőbb a férje lett és meghalt. Ez az egyetlen emlék maradt tőle. A bibliát az autóbuszban vesztette el. — A becsületes megtaláló beszolgáltatta — folytatja a tiszt elvtárs. — Hiába hirdet­tük az újságban, senki sem jelentkezett érte. Találtunk azonban benne egy nyugdíj­kiutalást és a törzsszáma alapján sikerült felkutatni a tulajdonost. Kerékpár — nem számít Hosszas utánjárással sike­rült kideríteni annak a bő­röndnek a gazdáját is, amelyet még a múlt év augusztusában találtak az országút szélén. Ruhanemű volt benne és egy vizsgabizonyítvány, amelyen mindössze a tulajdonos neve és pontos születési ideje sze­repelt. A központi lakhely- nyilvántartóban megállapítot­ták, hogy az országban csak egyetlen Kállai Ferenc van, aki a feltüntetett napon szü­letett. Nyírparasznyán lakik. A bőrönd pór nappal ezelőtt hiánytalanul visszakerült hoz­zá, * — Mit hagynak el leggyak­rabban az emberek? — Kerékpárt, személyi iga­zolványt, gyakran pénzt is. Ha van valami nyom, aminek a segítségével következtetni lehet a tulajdonosra, akkor megtesszük a szükséges lépé­seket. Ha egyszer eszébe jutna va­lakinek, hogy megalakítsa a feledékeny emberek klubját, az itt megfordulók körében kitűnő klubtagokat toboroz­hatna. Mert akik idejárnak, valamennyien feledékeny em­berek. Persze ha rangsorolni lehetne őket, lenne közöttük egyszerű klubtag, és vezető­ségi tag is. Mert ugyebár mé­giscsak más eset, ha mondjuk valaki elveszített fél pár kesz­tyűjét keresi, s megint' más az, ha mondjuk a télikabát­ját. Mert van a gyűjteményben egy kiváló állapotban lévő té­likabát, amelyet hónapokkal ezelőtt 20 fokos téli hidegben szolgáltattak be. Ennyire talán mégsem kel­lene feledékenynek lenni! Bogár Ferenc A jármniar^őkhoz nem mehet 1964. január 6-án a nyíregy­házi orthopédia szakrendelő kórházba utalta Kórust, keze­lésre, esetleges újabb műtét­re. A II. fokú bizottság el­utasította fellebbezését. Kérvényt küldött a MÁV Nyugdíjintézetnek, a Munka­ügyi Minisztériumnak. A mi­nisztérium a MÁV vezérigaz­gatóság illetékes osztályának küldte át a kérelmet, intézke­dés végett. Ez azonban még a mai napig sem történt meg. Mit tehetett Kórus József, akinek a felesége is beteg? Oda ment kenyeret kérni, ahol eddig is dolgozott. Bí­zott abban, hogy keresnek szá­mára könnyebb munkát, amit Foglalkozása: htb. Fenyvesvölgyi Jánosné, Jég utca 15. Nem ígérhetek nagy szen­zációkat, miközben leírom Fenyves völgyi Jánosné életé­nek néhány eseményét. Hi­szen a Bújtos-széli Jég utcán egyszerűek a hétköznapok. Itt él tizenöt éve a tizenöt szám alatt, frissen tatarozott fél­eresz lakásban, mely előtt te­nyérnyi virágoskert húzódik, közepén „őrtálló” dísztörpével. Fenyvesvölgyinének már a foglalkozása is egyszerű. Ha kell, csak annyit ír a nyom­tatott rubrikáiéba: „htb”. Te­hát gondja a lakás, a család, főzés, mo^ás, takarítás. Böske Mégsem pontos ez, mert Böske — így ismeri őt a má­sodik kerület — már hosszú évek óta nemcsak saját kis patyolattiszta portáját tartja rendben. Gondja az egész Búj- tos, szépségeivel, csúfságaival együtt. Akinek errefelé pa­nasza, problémája van, előbb Böske ajtaján nyit be: „Te hogy látod?... Böske néni. mit szól hozzá? Ugye segít, ara­nyoskám?” Másoktól tudom: valóságos zarándokhely az a kis szoba-konyhás ház s í enyvesvölgyinétől senkisem távozik megnyugvás nélkül. Ezek után már nyilvánvaló a kérdés: kicsoda ez a törékeny termetű asseony, honnan jött, mit akar? Egyáltalán akar­hat-e többet egy „htb” annál, hogy jól beossza férje kere­setét, nevelje gyermekét? Hamarosan húsz éve lesz, hogy Fenyvesvölgyiné nevét először ismergette a közösség: vöröskeresztes aktíva lett, meg a boltok társadalmi ellenőre akkori lakhelyén, az első kerületben. — Ott volt a szegények megse­gítésénél, majd a csere-bere időkben a legzavarosabb pon­ton, a piacon. Figyelt, érdek­lődött s ha visszásságot ta­lált, kopogott az 'illetékesek­nél. „Nem tűrhetik... ez így nem mehet tovább...” Hiába változott otthonuk, Böske a Bújtoson sem zárkózott be a konyhába. Rövid idő alatt megismerte, megszerette a környék. Már az ötvenes években a népfrontaktivistává választották, s munkáját fém­jelzi, hogy utóbb ő lett a ke­rületi népfronttitkár. Telt ház Sokan emlegetik azokat az éjszakába nyúló kisgyűlése- ket, melyeket a Fenyvesvöl- gyiék udvarán rendezitek ta­nácsválasztások előtt. „Telt ház” volt mindig, ha kellett kipakoltak a lakásból s ott vitáztak, hallgatták a világ legújabb dolgait, ilyen kis- gyűlésen szólt például leg­utóbb a Dózsa-pályán egy idős néni: 500 forint nyugdí­jáért gyámságba vette egy család, de neki pokol az éle­te, a pénzéért cselédként dol­goztatják. Fenyvesvölgyiné gyorsan intézkedett: felmen­tették a nénit a gyámság alól s odaköltözhetett egy ismerő­séhez, akinél megnyugodott. Aztán jelezték neki, tűrhetet­len körülmények között él egy 84 éves nénike a Mák ut­cában. Beteg, senki sem néz rá. Böske felkereste, s megbe­öt éve jelent meg a kor­mány rendelete a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak alapí­tásának feltételeiről és for­máiról. Azóta sok középisko­lás, egyetemi és főiskolai hall­gató kötött ilyen ösztöndíj­ra szerződést különböző szer­vekkel, intézményekkel, válla­latokkal. Megyénkben az 1963—64-es tanévben 540 tanulóval kötöt­tek meg, vagy tartottak fenn ösztöndíjszerződést. Ezek kö­zül 120 középiskolai tanuló, elsősorban a szakosított tan­intézetek, a mezőgazdasági vagy közgazdasági techniku­mok hallgatói. De ebben a számban van az a nyolcvan­hat tanárjelölt, 28 orvostan­hallgató, 77 agrármérnök, 65 pedagógiai főiskolás, 48 felső­fokú mezőgazdasági techniku­mi hallgató, 17 gépész-, és 11 építészmérnök is, akiket e tanév végén vagy a kö­vetkező években várnak szelte vele az állami otthon­ba helyezést, örült a beteg öregasszony, csak azt kérte, hadd lássa még egyszer a fér­je sírját. A népfronttitkár taxit rendelt... Levél Washingtonból Hát a kis Tóth Sanyika esete? Már nagyocska volt, amikor a szülei disszidáltak. Sírt a gyerek, és sírt a nagy­mami, akire maradt. Sokára jelentkeznek a fiatalok: látni szeretnék fiúkat, megőrülnek nélküle. Ment hát a nagyma­mi a Jég utca 15-be: „Maga tudja, Böske, mit lehet itt tenni...?” Fenyvesvölgyiné jól tudta: a gyerek nem tehet szülei lépéséről, nem szabad vele éreztetni a hiányukat. Eljárt az illetékes szerveknél s aztán maga tette repülőre Sanyikat Ferihegyen. Jött is a hálálkodó levél Washington­ból. ..Kell ez neked,“? Legkedvesebb élménye a házuk előtt lévő, most már feltöltendő Korcsolyázó gö­dörhöz fűződik. Egy idő után ide szállították a városi sze­metet, melegben kibírhatatlan( bűz lett a környéken. A lako­sok kérésére Fenyvesvölgyiné vissza a megye üzemei, is­kolái tsz-ei. A megyei tanácsnak ebbea az évben hét társadalmi Ösz­töndíjasa volt. Jogász, orvosa fogorvos, egy-egy közgazdász, építész és mezőgazdasági gé­pészmérnök tanulására a ta­nács évenként 50 ezer forintot költ. ~K legtöbb szerződést azon­ban községi tanácsok, tsz-ek, vállalatok kötik. A járási ta­nácsoknak az a feladata, hogy segítse a községeket és tsz- eket az ösztöndíjak alapításá­ban. Hozzávetőleges számítás szerint I évente a megye ösztön­díjas tanulói két és fél millió forintba kerülne"! az államnak és a szövetkeze­teknek. (k. L) akcióba kezdett „Addig ül­tem a tanács nyakán, amíg el nem rendelték a szemét- szállítás leállítását, a gödör feltöltését.” Egyik este aztán megjelentek a dömperek: a Jég utca apraja-nagyja éjfé­lig lapátolta a földet. Másnap újra kezdték. Mostanában a férje — aki gépkocsivezető —* is meghallotta: egyes jószág­tartók rossz szemmel néznek a titkárasszonyra, mert a kor­csolyázó jó legelőül szolgált. „Kell ez neked?” — kérdezte a férj, s ő azt válaszolta: ha a többségnek jó, akkor nyu­godt lehet. S már újabb ter­vet sző. Meg kell akadályozni a legeltetést az újtelepítésű ligetben is. Kérések Pénteken este vagy tízen jártak nála. Egyiknek rozoga a lakása, a másik nagyobb ablakot kérne a KIK-től. Ezek a kérések már a tanács­tagnak is szólnak, mert né­hány éve ezt a funkciót is viseli Fenyvesvölgyiné. S ter­mészetesnek tartja, hogy mindezt fizetség nélkül látja el. „Fiatalabb koromban hús! évig cselédeskedtem, nem ta­nulhattam. Nekem alapor okom van arra. hogy amenv- nyíre lehet, enyhítsek az em- berek gondjain.” Angyal Sándor Kerékpárok a pincében, bőrönd az országúton — Nyomozás p tulajdonosok után —- Látogatás a talált tárgyak osztályán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents