Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
A haza fegyveres érzői A haza fegyveres őrzői nap mint nap derakasan helytállnak feladataik teljesítésében. A gyárakban, a földeken és a tervezőasztalok mellett dolgozók szeretettel gondolnak katonafiaikra, a közbiztonság őrzőire, a határőrökre, a karha- talmistákra és a munkásőrökre. A polgári lakosságnak kevés • betekintése a haza fegyveres őrzőinek, mindennapi életébe, kiképzésébe, nehéz és verejté- kes munkájába. Márpedig a néphatalom védelme nem parádézás, hanem a férfias helytállás magasiskolája, akárcsak történelmünk 116 évvel ezelőtti napjaiban. Csakhogy most sok tekintetben még nehezebb. Hiszen a néphadsereg és más fegyveres testületben teljesíteti szolgálat ma sokkal nagyobb technikai hozzáértést, műveltséget és felkészültséget igényel, mint bármikor, S a korszerű haditechnika fejlődése egyre jobban növeli a követelményeket. A fegyverforgatás elsajátításának, a technika mesteri A harcászati gyakorlaton, az „ellenség” üldözése közben az önjáró, kétcsövű légvédelmi Iöveg korszerű átkelési eszközzel éri el a folyó túlsó partját. A lökhajtásos vadászgépek felszállásra készen állnak az ország egyik katonai repülőterén. A gépek a déli pihenő idején sem maradnak őrizetlenül: vigyáz rájuk hűséges kísérőjével az őrkatona. Tudomány * Technika A kává r vány titka Ha a geológus szemével tekintünk be a Nyírség megbontott homokbuckáira, akkor miként a Bükk mészkő, a Mátra vulkánikus hegyei, a Nyírség homokbuckái is ugyanolyan nyitott könyvként árulkodnak különleges múltjukról. Többek között értékes ismereteket nyújtanak a homok származásáról, az öt mozgató szél erejéről, letűnt évszázadok kisebb vagy- nagyobb éghajlat- változásairól. Minden egyes homokfeltárásban azonban legszembetűnőbbek a homok színétől sötétebb, vékonyabb vagy vastagabb, egymástól különböző távolságra elhelyezkedő vöröses, kissé agyagos, sötét színű szalagok. E szalagok ' vastagsága igen különböző. Míg az Észak-Nyírségben a legvastagabbak sem érik el a néhány centimétert, addig a Dél-Nyírségben a 25—30 centiméteres előfordulások sem mennek ritkaság számba. A nép jól ismerte e képződményeket és egyszerűen „ko- várványnak" nevezte. E megjelölést vette át aztán a geográfiai szakirodalom is. A jégkorszaktól napjainkig A tudomány mai álláspontja szerint a kovárványképződés a következők szerint mehetett végbe. A kovárványképződés alapvető feltétele a homoknak szemcsenagyság szerinti rétegezett- sége. Sokáig azt hitték, hogy a buckák homokállománya a bucka teljes terjedelmében azonos, azaz homogén. A későbbi pontosabb laboratóriumi vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy az egységesnek látszó buckák homokanyaga különböző szemesenagyságú, éspedig réteges elhelyezkedésben finomabb és durvább szemcsés rétegek váltogatják egymást. A kovárványképződés csak ilyen heterogén rétegezetíségű homokban mehet végbe, mert a talajra hullott víz a különböző szemcsenagyságú rétegekben különböző sebességgel vándorol lefelé, rendszerint a finomabb rétegekben áll meg. Itt a felszíni rétegek talajából magával hozott oldott vas nagy felületen érintkezik az alatta lévő rétegek szabad oxigénjével és az oldatból a vas ferríhidroxid alakjában kicsapódik, amelyből limonit keletkezik. E folyamat hosszú évezredeken át számtalanszor ismétlődött és az eredetileg szabad szemmel nem látható vasas csíkok egyre vastagabbakra híztak. Az idők folyamán egymáshoz közel levők összeolvadtak, a kovárványképződés ráterjedt a durvább szemcséjű rétegekre is. A vasoxid-ssalag és a gazdálkodás A kovárványcslkok vasas, kissé agyagos talaja kötöttebb mint a homok, így ezek a homokban a szélerózióval szemben, mint természetes védőrétegek akadályozzák a szél pusztító, talajt erodáló munkáját. A kovárvány — mivel anyaga kevésbé vízáteresztő mint a homok — lelassítja az ellentétes áramlásokat, tartalékolja a nedvességet a gyökérzónában, azaz javítja a talaj víz- háztartását, biztosítja a növények egyenletes vízellátását. Különösen fontos ezt tudni ma, a nagy gyümölcstelepítések idején. Ugyanis sok esetben előfordul, hogy mélyforgatással tönkretesszük homoktalajainknak a természetes ajándékát. Más a helyzet azonban, ha a kovárványszalag vastag és közel van a felszínhez; akkor feltétlenül szét kell rombolni, mert a növények gyökérzete nem tud rajta áthatolni. Ilyen esetben csak ott kell mélyforgatást végezni, ahol a gyümölcsfa gyökérzete áthatol. (Gödórásás vagy sávos forgatás.) A gyümölcsfák között lévő területen a kovár- ványcsíkoknak mint védőrétegeknek meghagyása feltétlenül kívánatos. (Érdemes lenne ezt az elgondolást a szakembereknek tanulmányozni.) A kovárványnak a vízháztartást előnyösen befolyásoló szerepéről mi is könnyen meggyőződhetünk; ha egy homokbánya falában megfigyeljük a lefelé haladó növények gyö- • kérzetét, akkor azt látjuk, hogy a gyökérzet a kovárványszala- gok felett (finom homokban) dűsabb, és ahány szalagot " áttör, a dúsabb gyökérszétág&zás emeletsrerűsn annyi esetben ismétlődik. ■ ■ Befejezésül talán annyit, hogy kovárványképződés csak savanyú homokban mehet végbe. Becsüljük meg homokjainknak e nemcsak érdekes, hanem hasznos természeti képződményeit, foglalkozzunk többet tudományos kutatásával, oktalan pusztításának megakadályozásával. Kuknyó János Határőr-járőr éjszakai portyán Korszerű páncélozott gépjárművön, ködfátyol leple alatt hatolnak előre a felderítő k. A titokzatos ejtőernyős Egy szép májusi napon, nem sokkal déli tizenkettő után, a K.-i Béke termelőszövetkezet két tagja messziről észrevette, hogy különös öltözék'! ejtőernyős ereszkedik a gazdaság jókora rozstáblájába. Éppen a viruló határt áthidaló magasfeszültségű vezeték egyik traverze mellett ért földet és eltűnt a zölden ringatózó rozsban. A két téesz-tag kerékpárra pattant, hogy megnézze, kicsoda a magasból érkezett jövevény. A rozstábla szélén megtorpantak. A traverz mellett ott állt az ismeretlen, olyan zöld öltözékben, akár a deré- kig-mellig érő rozs, csak különös formájú, fehér sisakja villogott messzire, fénylőén, titokzatosan. — Jöjjenek közelebb, elvtársak! — kiáltott ekkor váratlanul a tétovázók felé az ejtőernyős. — Segítsenek levenni a sisakot! A tétovázók erre felbátorodtak. A fehér sisak levétele után a különleges öltözékű férfi hálásan kezet nyújtott segítőinek: — Kálmánczhey László szá zados vágyóik. Vadászrepülő. Kérem, vezessenek a legközelebbi telefonállomásra. Mi történt a vadászrepülővel? Azon a napon Kálmánczhey százados tizenégyezer méter magasságban száguldott hang- sebességet jóval meghaladó gyorsasággal vadászgépén, mikor hirtelen leállt a hajtómű. Kálmánczhey nem tudta, mi okozta a váratlan üzemzavart. Sohasem volt még ilyen helyzetben. A repülőgép hajtóműje leállásának esélye igen csekély. Csaknem a nullával egyenlő. És most mégis... Lázas gyorsasággal, de teljesen tiszta logikával koncentrált: „A gép minden berendezése kifogástalanul működik. A hajtómű mégis leállt. Nem tudom miért. Be kell indítanom... Mindenképpen be kell indítanom..." „Gázkar... Tömler kapcsolók... Műszerek... — koncentrált tennivalóira. — Most... Mindjárt beindul... Máris pörög...” Nem. Csak a hajtóműn átsi- vító levegő pörgette meg a turbinalapátokat. „Még egyszer megkísérlem... Sikerülnie kell...” Másodszorra, sőt harmadszorra sem sikerült. S a gép magassága veszedelmes gyorsasággal csőként. — Azonnal jelentse tartózkodási helyét!... Azonnal jelentse... Ez a repülésvezető, Szabó József százados hangja volt. Ö irányította a repülőtér harcálláspontjáról rádión Kál- máncheyt. A pilóta nem ismerte pontosan tartózkodási helyét. Kitekintett a kabintető plexiüvegén. Szíve hirtelen nagyot dobant. A gép meredek siklási szögének irányában megpillantott egy betonos repülőteret. — Repteret iátok — jelentette Szabó századosnak. — Megkísérlem a leszállást. Szabó százados felismerte Kálmánchey szándékát: meg akarja menteni a gépet... Nem, nem engedheti meg a kockázatos kényszerleszállást. Ez a pilóta életébe kerülhet. Vesz- szen inkább a gép... — Ne kísérletezzen! — harsogta szinte ordítva a rádióba. Katapultáljon! Azonnal katapultáljon!- Közben Kálmánczhey negyedszer is megkísérelte a hajtómű beindítását. Ezúttal is hasztalanul. Hirtelen észrevette, hogy gépének meredek siklási szöge időközben megváltozott és éppen egy kis falura irányul. Ha a településre zuhan a gép, a tűz és a robbanás szörnyű pusztítást végez. Energikus mozdulattal oldalra irányította gépét. ( — Mire vár? Ne tétovázzon! Azonnal katapultálni! — ismétlődött a korábbi parancs. Kálmánczhey tudta, hogy már nincs más választása. Sorsára kell hagynia a gépet. A katapultberendezés robbanótöltete az üléssel együtt ágyúgolyó sebességgel repítette ki a kabinból. Egész testén és jobb kezén hatalmas ütést érzett, s néhány másodpercre teljesen cselekvőképtelenné vált. Gyorsan öntudatra eszmeit, ösztönösen az ejtőernyő nyugalmat és biztonságot jelentő kupoláját kereste maga felett. Sehol sem látta. Zuhant, zuhant, egyre gyorsuló sebességgel. Nem várta meg az ernyő automatikus nyílását, hanem gyors, határozott mozdulattal megrántotta ernyője önkioldóját. A lágy selyem engedelmesen kilobbant, s a kupola szabályosan. kinyílt. — Megmenekültem! — S7.it- kadt ki Kálmánczheyből az örömteli kiáltás. Ösztönösen lefelé tekintett. A földetérés helyét fürkészte. Hatalmas, zöld gabonatábla ringatózott alatta. Semmi baj. Kitűnő h;iy. A.íig száz méternyi-.«: lehetett a földtől, arrukor megpillantotta a magasfeszültségű elektromos vezetéket. A májú. sí szél éppen a vezeték felé sodorta. Hidegborzongás futott végig a gerincén. „Mégsem 'menekülök' meg? Szénné égek az áramütéstől?'’ Gyorsan megmarkolta a feje föl ött ernyőj e néhány zsinórj át és erőteljes rántással féloldalt behúzta a kupolát. Éppen az utolsó pillanatban. Ha szem- villanásnyi idővel később teszi. menthetetlenül rázuhan a vezetékre. öt méternyire az egyik traverz mellett, baj nélkül ért földet. I.eoldotta ernyőjét, majd kában, tétován megállt. Husszú percekig félig öntudatlan állapotban tapogatta a zsebeit, Cigarettát keresett. Ekkor pillantotta meg a két közelgő kerékpárost. Bertalan Istvia alkalmazásának megingathatatlan erkölcsi szilárdsággal is párosulnia kell. Katonafiaink és a többi fegyveres testület tagjai szüntelen igyekezettel gyarapítják felkészültségüket, így válnak méltóvá a bizalomra, amellyel népünk övezi őket.
