Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-30 / 125. szám

Világpolitika sorokban John Bemal professzor, a Béke-világtanács ügyvezető el­nöke nyilatkozott a laoszi és a délkelet-ázsiai helyzetről. Az Egyesült Államokat tette fele­lőssé a laoszi hadműveletek, a dél-vietnami nép ellen foly­tatott háború és a kambodzsai határok megsértése miatt. Szófiában megkezdődött a ^kommunista munkáért’“ mozgalom részvevőinek első országos tanácskozása, ame­lyen 1300 küldött és vendég vesz részt, az ország minden részébőL Jelen van Borisz Vel- csev, BKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint a Központi Bizottság számos tagja. I. Fogtnak, a Norvég Kom­munista Párt főtitkárának ve­zetésével május 19—26-ig Olaszországban tartózkodott a Norvég Kommunista Párt Központi Bizottságának kül­döttsége. A küldöttség tanács­kozott az Olasz Kommunista Párt Mario Alicata vezette küldöttségével, majd Luigi Longo, az OKP főtitkárhelyet­tese fogadta a norvég párt­küldöttséget. A tanácskozás­ról közös közleményt adtak ki. A Prensa Latina jelentése szerint Castello Branco ideig­lenes brazil elnök a kong­resszusban alkotmánymódosí­tást’ javasolt, amelynek értel­mében az elnökválasztást 1966-ig elhalasztanák. Az amerikai flotta atom­erővel hajtott egyes egységei — így az Enterprise repülő­gép-anyahajó, a Long Beach, a Baindridge, a Kennedy és a Salomone cirkálók, valamint a Sdawolf tengeralattjáró — Genovába érkeztek. A hajók június 3-ig maradnak a kikö­tőben. Románia és Japán kormá­nya megegyezett, hogy tokiói, illetőleg bukaresti diplomáciai képviseletét június 1-i hatály- lyal nagykövetségi rangra emeli. Mint az AP közli, Jack Ruby a Kennedy-merénylet elkövetésével vádolt Oswald gyilkosa újabb őrültségi ro­hamot színlelt. Lekapta szem­üvegét, a földhöz vágta, majd pozdorjává tiporja. Ezután a cellájában lévő szemetes vö­dörrel szétzúzta a lámpabúrát és. a benne égő villanykörtét. A berohanó börtönőröknek csak hosszú dulakodás után sikerült megfékezniük. Ma választják a kormányfőt Indiában Üj-Delhi, (MTI, Reuter): Az Indiai Kongresszus Párt Végrehajtó Bizottsága pénte­ken ülést tartott. Ez alkalom­ból csak Nehru haláláról em­lékeztek meg. A párt és a kor­mány új vezetőjét a Végrehaj­tó Bizottság szombati ülésén választják meg. A párt és a kormány új veze­tőjének tisztségére politikai megfigyelők szerint Nanda, a jelenlegi ideiglenes miniszterel­nök és Sasztri tárcanélküli mi­niszter a legesélyesebb, de fel­vetődik Deszai volt pénzügye miniszternek, a párt jobbszár­nya tagjának a neve is. Radhakrisnan elnök csütörtö­kön kiadott rendeletében Saszt- rit bízta meg a külügyminisz­teri és az atomenergiaügyi mi­niszteri teendők intézésével. Ez mindkettő olyan feladatkör volt, amelyet annak idején Neh­ru magának tartott meg. Bőim ismét elutasítja az MDK békeszerető k@zdoménY@ssését Bonn, (TASZSZ): Mint a DPA hírügynökség jelenti, a -nyugatnémet kancel­lári hivatal szóvivője kijelen­tette: válasz nélkül „vissza­küldték” Walter Ulbrichtnak a szövetségi kancellárhoz inté­zett üzenetét^ Walter Ulbricht ugyanis a napokban üzenetet intézett Erhard kancellárhoz és abban javasolja: az NDK és az NSZK külön-külön nyilatkozat­ban tegyen kötelező ígéretet ar­ra, hogy nem gyárt és nem sze­rez be atomfegyvert és nem tö­rekszik arra, hogy közvetve vagy közvetlenül nukleáris fegyverrel rendelkezzen. Az NDK Államtanácsának elnöke azt is javasolta, hogy ai két né­met állam képviselőiből paritá­sos alapon létesítsenek összné- met tanácsot a két Németor­szág közelebb hozásai érdeké­ben. Bonnban ismét süket fülekre talált az NDK kormányánál: békeszerető kezdeményezése. A formális ok erg-e az, hogy nem hajlandók elismerni az NDK-t szuverén államnak és nem haj­landók tárgyalni vele. Az igazi ok azonban mélyebben gyöke­rezik. , Jóllehet Erhard kancellár is­mételten hangsúlyozza^ hogy a békére és a feszültség enyhí­tésére törekszik, kormányának csakúgy, mint elődjének, Ade- nauemak a gyakorlati tevé­kenysége egészen mást mutat. Bonn nem akarja magára vál­lalni a fent említett kötele­zettségeket, mert a NATO út­ján atmofegyverhez akarja juttatni Nyugat-Németországot. AMERIKAIAK DÉL-V1ETNAMBAN Lőszer és élelem utánpótlás helikopterről a dzsungel egyil: tisztásán. Gömüri íLtmBre: Az „Ottó-hadművelet“ Pöcking München közelében fekszik, s így nem lehet cso­dálkozni azon, hogy a legelőke­lőbb müncheni szálloda legelő­kelőbb lakosztálya volt a szín­helye a Habsburg-komédia következő felvonásának. Ezt a felvonást ráadásul ezüst evő­eszközök csörgése és párolgó erőleves illata kísérte. A szál­lodai szobába ugyanis az erő- leves kellős közepén lépett be Habsburg Ottó, akit az asztal­főn ülő feltűnően ráncos arcú aggastyán kitörő örömmel, a jobbján helyet foglaló magas, testes, szemüveges férfi pedig udvarias fejhajtással üdvözölt. A leves mellől felpattanó öregúr nem volt más, mint Adenauer kancellár. Az udva­rias, bár kissé kényszeredett főhajtást pedig Raab osztrák kancellár, a semlegesség őszin­te híve volt kénytelen elhe­lyezni az osztrák koalíciós po­litika oltárán. Akkor, 1958-at írtak és Raab kormányára egyre job­ban ránehezedett az Osztrák Néppárt monarchista befolyá­sa alatt álló jobbszárnyának nyomása. Amikor Münchenben megtartották az eucharisztikus kongresszust és az utcákon a hívők áj latosan hajtottak fe­jet és térdet a templomi zász­lók előtt —1 a kongresszus ku­lisszái mögött, a müncheni szállodában kemény politikai alku folyt. Adenauer beavatkozik Máig sem lehetett pontosan kideríteni a találkozás körül­ményeit. Annyi bizonyos, hogy Adenauer szállodai lakosztá­lyába, szigorúan zártkörű ebédre hívta meg Raab oszt­rák kancellárt. S amikor fel­tálalták a levest, váratlanul megjelent a „véletlenül arra járó” Habsburg Ottó. Öccse, Robert kísérte, ugyanaz, aki­nek társaságában 1545-ben át- lopakcdoít az osztrák határon. Ez az ebédjelenet, amelynek pontos jelentőségét és lefolyá­sát valószínűleg csak a törté­netírók fogják kideríteni, már mutatta, hogy Adenauer be­avatkozik a hatalomra éhes Habsburg-sarj és az Osztrák Köztársaság híveinek küzdel­mébe. A beavatkozás termé­szetesen nem volt véletlen. Az Adenauer által irányított nyu­gatnémet politika akkor már a „hideg Anschluss” módsze­réhez folyamodva, hatalmas gazdasági hadállásokat és ez­zel kapcsolatban tekintélyes politikai befolyást szerzett 1 Ausztriában. Közismert volt a Gergely Ifflihályi Idegénélk 21. Mindez meglepte Radován t, másféle információra volt el­készülve. f — Nem nagyon fárasztó? — Nem — mondta a fiú, és megint elővette az ajándékba kapott zsebkést. — De látom rajtad, többet kellene pihenned. A fiú folytatta a bot di- szitését. — Hagyd most azt! — szólt rá bosszúsan Radován. — Besaemeteled a szobát! A fiú neheztelőn nézte, az­tán kínosan lassú mozdulattal letette maga mellé a szőnyeg­re a botot. — Mi a véleményed az is­koláról?... Mi a terved? — Még nem tudom. — Azt hiszem, elhamarkod- tad, nem lett volna szabad otthagynod a technikumot. — Pikkelt rám a diri. — Akkor is meg kellett 1964. május 30. volna gondolnod. Megbeszél­ni apáddal, vagy velünk. — Apát mostanában már nem érdekelt«;: a dolgaim. Nem törődött velem. — Mégis mit gondolsz? Mi­lyen pályához érzel kedvet? « — Jő nekem a szálloda is. — Átmenetileg, ideiglene­sen, míg megismerkedsz a várossal! — Nekem tetszik a szállo­dai szakma. — Ősszel folytatnod kelle­ne a technikumot. Vagy ha nem akarod, talán lehetne gimnáziumban... Estin is. A fiú hallgatott. — Ügy látom, sok idődet elfecséreled, fiam. Egyre gyakrabban josaz haza ké­sőn... A fiú rágyújtott, Radován folytatta: — Csak leülsz, és nézel ki az ablakon, amikor körülöt­ted mindenki!... Pedig van rádió, tévé. lemezjátszó és sok könyv. Háromszáz kötetes könyvtárunk van, fiam; nem szeretsz olvasni? — De. — Akkor miért nem olva­sol?... Unatkozol? — Én sosem unatkozom. — Olyankor se, amikor órá­kig csak bámulsz? — Olyankor se. — Hát? — Gondolkodom. — Min? — Sokmindenen. — Mégis min? — Hát?... A fiú bezárkózott. Rado­ván megérezte. De még nem fejeizite be. — Mondd, fiam, mit akarsz te gyerekfejjel egy másik gyerektől?... Attól a lánytól? A fiú hallgatott. — Nem gondolod, hogy ko­rán kezded?... Majd minden este későn jössz haza, nem alszód ki magadat, és kü­lönben is; ráérsz te még az­zal!... Mivel töltitek az időt? — Csak együtt járunk... Sé­tálunk. \ — Sétáltok!?... — ismételte Radován haragosan. — Is­merem a mai fiataloknál!: eze­ket az ártatlan sétáit! Csak járnak együtt, aztán egyszer­esek itt a baj. Elhallgatott, mert észrevet­te, egykedvű, majdnem cini­kusan közönyös arckifejezését. Fbből megértette, hogy elké­sett a beszélgetéssel, hiszen ez a fiú kinőtt 8 gyermek­korból, amikor még leckéz­tetni lehetett az eredmény reményében. Fölismerte, hogy elkéstek, hisz kész ember a fiú, jelle­mén lényegesen változtatni nem lehet már; Amint elhallgatott, majd fel s alá sétált, a fiú másik cigarettára gyújtott, aztán fölvette a botot, s folytatta a faragást. Változatlanul ki­mért, akkurátus fogásokkal, mintha közben mi sem tör­tént volna. Radován megütközött a je­lenetén, még mondani akart valamit, de óvatosan benyi­tott Andi. — De szépen tudsz faragni, Gézu! — mondta kisvártatva a gyerek. — Engem is meg­tanítasz? — Meg. De ezrei a bicsak- kal bevágod az ujjad, — Vigyázni fogok... Lehel, hogy ma el is készülsz ve­le? — Persze. A gyerek hizelkedően -bátv- jához törleszkedett. Géza el­pirult, mert látta, hogy mos­tohaapja őket nézi, de aztán mégis mepsimogatta öccse borsas fejét. ★ A fiú nem jól érezte ma­gát a társaságban, de nem mondhatta meg a lánynak, akit barátnője, Züzü hívott meg. Züzü szülei távol vol­tak;' hosszú évek után végre közös szakszervezeti beuta­lót kaptak Kékestetőre. A nagymama behúzódott a szo­bájába, nem zavarta a fiata­lokat. A fiú sok mindent meg­tanult néhány hét alatt; elleste a városi ember gesztusait, sza. vait, most mégis feszélyezet- ten viselkedett, mintha testét fémpáncél borítaná, s képte­len volna mozdulni alatta. A lány észrevette, de ta­pintatos volt, nem tett rá megjegyzést. A társaság középpontja Bajnok, Züzü fiúja, egy ma­gas, atlétatermetű fiú volt. Majd fejjel kimagaslott kö­zülük, korra is a legidősebb lehetett, túl a húszon; gép­ipari technikumot végzett, az acélgyárban dolgozott. Méltó volt hozzá a tavaly érettségi­zett Züzü, kisportolt testű, szabályos szépség, a gyár le- niszcsapat tagja. Magnóra táncoltak, twistet., más nem is volt szalagon. A fiú egy erős kezet érzett a vállán; Bajnok táncolt mel­lettük Züzüvel. — Nem így kell ezt tapos­ni, Öcsi! — mondta Bajnok. Ez mucsaji figura!... Ide fi­gyelj! A fiú elrántotta a .vállát. — Hagyd őt, Bajnok! — mondta Bora. — Ne ingereld! — Lálá! — Bajnok nevetett és megmutatta a fiúnak, ho­gyan kell twistelni. A fiú nézte Bajnokot. Az sokáig ott táncolt előttük, hogy végül mindenki köré­jük gyűlt, csodálkoztak, ar­cukról lepergett a mosoly, mintha fölfedeztél: volna, hogy már nem Bajnok, hanem a szótlan fiú dirigálja a különös jelenetet. Mintha rez­zenéstelen, hideg szemével meghipnotizálta volna a ná­la fél fejjel magasabb, erős Bajnokot. Vcgrc lejárt a lemez, Baj­nok abbahagyhatta. Meg tö­rölte verej tőkés arcát, nehe­zen engedelmeskedő, feszes arcizmokkal, erőltetetten fel­nevetett. — No,, hát öcsi, így vala­hogy! — mondta rnár szeré­nyebben, A fiú nem szólt, csak fog­ta a lány kezét, és nézte Baj­nokot. Mikor újra megindí­tották a magnót, azonnal tán­colni kezdett, s pontosan Baj­nok rutinos figuráival. A társaság nem oszlott szét, mert izgalmat éreztek Baj­nok körül, az ő heccei pedig mindig idegborzoló percekkel ajándékozták meg őket. Ezért szerették, ezért fogadták ej kis csoportjuk vezérénél:. A lány is megértette, mi történik, hogy a fiú Bajnok­kal szállt szembe. Féltette őt, mégsem mondta neki, hagyjuk az egészet, menjünk innen. Mert valahol legbelül úgy érezte, valóban nem hátrál­hat meg a fiú az első sértő szóra, mert altikor meg nem marad közöttük. S nagyon tetszett neki, hogy a fiú azon­nal felelt és hibátlanul táncolt. (Folytatjuk) elé terjesztették a kormány és a közigazgatasi bíróság vitá­ját, a külügyminisztérium ré­mült üzeneteket küldött az összes osztrák külképviselet­hez: tilos törölni Habsburg Ottó útleveléből azt a korlá­tozást, amely érvénytelennek ítéli útlevelét Ausztria terüle­tén... A Ringen, a parlament előtt, kordon mögé szorított tömeg tüntetett „Le Habsburg­gal! Éljen a Köztársaság!” feliratú transzparensek ulatt — és a parlament akkor visz- szaverte a jobboldal támadá­sát... 4 hatalom megszámolja A jogászi viták és parlamen­ti szónoklatok ködíüggonve mögött azonban már világos volt, hogy oly sok esztendő makacs és változatos próbál­kozása után a Habsburg-kér­dés évekre az osztrák belpoli­tika legkényesebb és legrob­banékonyabb gondjává válhat. Ottó egy pillanatig sem psinált titkot abból, hogy a hűségnyi­latkozatot üres formaságnak tekinti. 1061-ben öt lány után született első fiát Károly fő­herceget keresztelték a pöc- kingi templomban, s Ottó „őfelsége ausztriai és ma­gyarországi Ottó”-ként írta alá a nevét. Változatlanul vi­seli az „Aranygyapjas rend” főnöki címét, amely a XVIII. század óta a Habsburg-ház fejét, az osztrák császárt ille­ti. „Hűségnyilatkozata’“ után megtagadta a történetünkben már szereplő öccs, Robert ki­nevezését a Habsburg-ház élére — mert nem akar le­mondani trónkövetelési jogá­ról. A koronával kapcsolatban csak egyetlen engedményt tesz: császár helyett hajlandó ideig­lenesen afféle „köztársasági diktátor” is lenni. 1960 óta az a hivatalos álláspontja, hogy „pártokon felülálló. hatalom” akar lenni. Mint ö mondja: ,.Justiz­kanzler’“, az igazság kancellár­ja. Hogy milyen igazságé, azt könnyű elképzelni, miután egy 1962-ben mondott beszédében minden földreformot „bánd- tizmusnak” nevezett, Hitlerről azt mondotta, hogy „a köte­lességtel jésítés egyedülálló pél­dáját adta” — és hogy a ma­ga zsebét se. hagyja ki. beje­lentette igényét a kétmilliárd schilling értékű ausstriai Habsburg-vagyón ra... Ehhez az emberhez utazott a fekete Mercedes a legutóbbi osztrák kormányválság zivata­ros délutánján... (Vege) IV. kapcsolat Adenauer pártja és az Osztrák Néppárt jobbszár­nyának olyan politikusai, mint Klaus és Withalrn között. Nem volt kétséges, hogy Adenauer miért szervírozta az eröleves mellé Habsburg Ot­tót is Raab kancellárnak. Le­leplezte magát, mint azoknak a politikai erőknek a „szür­ke eminenciását”, amelyek tá­volabbi célok és mindenekelőtt az osztrák semlegesség a kiak­názása érdekében vissza akar­ják juttatni Habsburg Ottót Ausztriába! Adenauer ugyanis úgy tekintett a Habsburg trónkövetelő által képviselt „dunai föderáció’“ eszméjére, mint a délkelet-európai népi demokráciák aláaknázásának és megdöntésének egyik esz­közére, a nyugatnémet revans. politika, a keleti előretörés, a „Drang nach Osten” egyi:: fegyverére... A p ix Sí a ka Sáp alatt A különös müncheni ebéd után gyorsan napvilágra ke­rült az új taktika. Ennek a taktikának a lényege az volt, hogy Ottó ideiglenesen egy polgári puhakalap alá rejtette a koronát, s nem úgy lépett fél, mint trónkövetelő, hanem mint „egyszerű osztrák állam­polgár”, aki bebocsátását kéri. 1961 május 31-én megtette a „2. §-ban” megkövetelt hű­ségnyilatkozatot. De az oszt­rák kormányban ekkor a józan politikai erők voltak többségben. S mivel végső so­ron a kormánytól függ a tör­vény szerint, hogy őszintének és elfogadhatónak minősíti-e a nyilatkozatot — a kormány egy pillantást" vetve Ottó pá­lyafutására és nyilatkozataira, visszadobta a levelet. Ettől kezdve a neves bécsi ügyvéd, dr. Ludwig Draxler irodája a Néppárt jobbszár­nyához tartozó jogászok való­ságos főhadiszállásává lett. A paragrafusok e zseniális ró­kái „lebeszélték” az osztrák kabinet néhány jogászát arról, hogy a visszautasításról ké­szített, törvényesen előírt má­solatot Pöckingben kikézbe­sítsék Habsburg Ottónak. Erre a formai hibára támaszkodva azután a közigazgatási bíró­sághoz fordultak. Az viszont az előbb említett jogászi cso­port befolyása alatt úgy dön­tött, hogy Ottó „hűségnyilat­kozatát” el kell fogadni, s hogy a Habsburg-sarjadék visszatérhet Ausztriába. Ezzel a Habsburg-hádműve­iét az osztrák politikai élet középpontjába került. 196.1 nyarán, amikor, a parlament 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents