Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-30 / 125. szám
Élet a tanyán Tanya. Sok színe, hangulata, értelme van ennek a szónak. Sok tanya beolvadt a községekbe, takaros házaival, villanyával, televíziójával, iskolájával már csak a távolság és a kisebb település jogán nevezhető tanyának. De maradtak régi tanyák, ahol az emberek megtanullak ugyan közösen gazdálkodni, öltözködni, építkezni, — mégis a művelődéssel adós maradt számukra a tanya. Hogyan lehetne fokról-fokra kimozdítani a tanyákat ebből az állapotból? Hol kellene elkezdeni és folytatni? Egyáltalán hogyan, miként, kikkel..^? Akik az asztalt körülülték a minap a megyei pártbizottságon, tanyai nevelők, népművelési munkások, a megye párt és tanács vezető emberei. — ezekre keresték a választ együttesen. A téma izgalmas és végtelenül időszerű. Megyénkben 83 ezer ember él tanyán, 1300-nál több településen, — a lakosság 15 százaléka. De ennél a nagyjából ismert tcnynél mondjanak tijbbet az elhangzott vélemények, a tanyai tanítók, tanárok. Váradi András, a nyírteleki Belegrád- ról viszonylag ideális tanyát rajzolt a részvevők elé. Bele- grád közigazgatásilag engedélyezett település, ahol nem hiányzik a villany, van művelődési otthonuk, 78 klubtag, öt tanerős, négy tanulócsoportos részben osztott iskola, a VIII. általánost a gyerekek 7—8 százaléka végzi el. Tipikus tanyának nevezhetnénk Belegrádot, meglévő örömeivel, gondjaival. Viszonylag fejlett település és általános kultúra, azonban az igények sürgetőek. Szányolc gyerek ivóvize egy éve megoldatlan, egy éve rossz az iskola mélyfúrású kútja. És nincs illetékes, aki rendbehozassa, nincs költségvetése sem a községnek, sem a járásnak. A szépen berendezett művelődési otthonuk egyben orvosi várószoba, ahol a belegrádiakon kívül a varjulaposi, Ferenc-ta- nyai, sőt a görögszállási betegek is ott várakoznak. Nem tipikus, mégis sok helyen megtalálható állapotokról beszélt Papos Csorna, aki a Geszterédhez tartozó Szállás földön tanít feleségével. Sárkunyhókban laktak itt az emberek tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Már eltűntek a földkunyhók, rendes házak épültek helyettük, sok családnál megvan a takarékbetétkönyv. De az életformában, a gondolkodásban még sok a régi. Három évvel ezelőtt még egyetlen ember se jött el a meghirdetett ismeretterjesztő előadásra. Az elmúlt télen kéthetes tanfolyamon esténként harmincán hallgatták az előadókat, a 250 kötetes könyvtárnak is vannak állandó olvasói, igaz leginkább mesekönyveket kérnek. Hiányosak a tanyákon a tárgyi feltételek. Szállásföldön 52 család él, kenyérért 10—12 kilométert kell gyalogolniuk, nincs bolt. A tanító motorkerékpárjára kapcsolja a diavetítőt, hogy megjelenjen a szenzációs hatást kiváltó kép a tanyai házban. A pátrohai Bajorhegyen saját géppel vetít a tanító, s a gyerek tíz-húsz fillérjeiből lesz mindig új és új film. Javulnak az általános kultúra tárgyi feltételei. De sok tanyának nincs gazdája. Gazdaságilag az egyik községhez, közigazgatásilag a másikhoz, esetleg bolti ellátás szempontjából a harmadikhoz tartozik. S a bizonytalanság, hogy megmarad- e a tanya vagy sem, van-e jövője vagy sem?! Viták húzódnak jó néhány település körül, s olykor az elkészült és irányadóvá váló települési tervek sem meggondoltak, nem számolnak minden ténnyel. Az anyaiskolák — nem mind — szűkmarkúak a tanyai iskolákkal, ha beruházásról, felszerelések vásárlásáról van szó. Miért nem önállósítják az erre érdemes és létszámban, tárgyi, személyi feltételekben nagyobb tanyai iskolákat? Millió tanyai gond, az örömök mellett. Elsősorban az alapvetőek: a település sorsának rendi zése, beruházások, a társadalmi összefogás felébresztése, közlekedési, bolti kultúra, iskola, művelődési otthon, ahol szükséges. Gyerekek oktatása, a körzetesítés, a szak- rendszerű oktatás, amely nagy körültekintést kíván. A felnőtt- oktatás: kevés hallgatóval nf|n indulhatnak dolgozók iskolái, de mi legyen akkor velük? 10 —12 kilométerre nem járhatnak be a községekbe. Közömbösség, lekezelés is tapasztalható a tanyai gondoknál, községi és járási szerveknél. Kötetre való témát mondtak el a beszélgetés részvevői, akik a tanyavilág mai képét rajzolták. A beszélgetés végére nem került pont. A tanyai kulturális és egyéb gondokat nem lehet lezárni néhány jó szóval. A munka folytatódik. A megyében száz és száz ember tanulmányozza a közeljövőben a tanyai helyzetet az erélyes segítés szándékával. Ez már bíztató lépés. Páll Géza Fock Jenő elvtárssal a megyében Fóck Jenő elvtárs. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön egynapos látogatást tett megyénkben. A borsó már virágzik... A maga nemében üzemóriásban aszfaltozzák az utakat, épül az iparvágány. Vontatók szállítják a hulladékot, takarítják a termeket, építik a villamos berendezéseket, szerelik a gépeket. — Tetemrehívásra jöttünk — mondja Fock elvtárs a vendégeket kalauzoló Beretvás Dezső gyárigazgatónak, Fock elvtárs határidőket rögzítő papírt vesz elő, s így járják végig az épületet — a pincéktől a lapostetőig. A tetőn kiemelkedő épületrész: igazi kilátó, innen át tudja fogni a szem a megújuló Nyíregyházát. A borsófeldolgozó gépsor már áll. Kezdődhet a szezon! — Sok izgalmon estünk át áz Utóbbi hónapokban — mondta a gyár igazgatója —, de az időjárás is segített. A verseny az időért egyforma volt az építők és a gyár között. Az építésnél lévő dolgozók szinte naponként vitték a kézzel fogható hírt: egy-egy szál borsónövényt két-három leveles, majd bimbós korban. A borsó most már virágzik, két hét múlva érkezhetnek az első szállítmányok... A sóstói 300 ágyas szanatóriumnál már kevesebb volt á problémákkal járó látnivaló. Még kevés igazítás, rendcsinálás, és a nagy fontosságú egészségügyi intézmény megnyitja kapuit. Az esőt váró vajai határban igazi nyírségi utazásban volt részük a vendégeknek. Iklódi László, a Béke Tsz. elnöke, a rendelkezésre álló rövid időben igyekezett minél többet megmutatni gazdaságukból. A látogatók először a természetes víztárolót és a környékén berendezett öntözéses kertészetet tekintették meg. A szövetkezet zöldségtermesztő brigádja mór kiültetve mutathatta meg a palántákat, amelyekből a konzervgyár számára is termést várnak. Szabolcsban még ritka érdekességnek számító a szamóca fóliatakarásos termesztése. Ezt is megnézték a vendégek, ahol a koránérö, francia import Senga-Sengana nevű fajta termése már pirosodik. Fock elvtárs megtekintette a közös gazdaság tehenészetét, pulykanevelö telepét, majd a pajtaépítést. — Miért nem égeíik az oszlopok végét? — kérdezte, látva, hogy kátránynyal tartósítják a gerendákat. — Mert még agyagunk sincs ebben a homoktengerben — válaszolták. — Hogy maguk mennyire szegények •»- évő- dött a szövetkezetbeliekkel a Minisztertanács elnökhelyettese. És hát joggal tehette, mert ezek után megmutatták a hatszáz hold gyümölcsös és a jó jövedelmei ígérő termő almás egy részét. Itt Fock elvtárs hosszasan elbeszélgetett a gyümölcstermesztés és növény- védelem kérdéseiről Sütő Sándor brigádvezetővel, aki egyébként örömmel újságolta, hogy a tsz. a napokban kéthetes szovjetunióbelj üdülésben részesíti. iVöíry burgonyatábláknál A vajai vendéglátóktól búcsúzva Fock elvtárs és kísérete a nagydobosi Petőfi Tsz- be látogatott, ahol Varga Bertalan, a szövetkezet elnöke tájékoztatást adott a közös gazdaság négyesztendős fejlődéséről. Fock elvtárs, hosz- szasan beszélgetett a tsz és a járás ottlévő vezetőivel. Felhívta a figyelmet, hogy még nagyobb gondossággal segítsék a háztáji gazdálkodást, árutermelést. Az egész napi dús programból Nagydoboson már csak a szárfelhúzósosan termesztett vetőburgonya megtekintésére jutott idő. A Utcátok elégedetten szem: ekek meg a kiterjedt burgony. táblát, ahol már kezdetét vette a virágzás, s 70—80 mázsái átlagtermést vár a közös gazdaság. Samu András MEGIEGYZÉSEK: 12-ből 8-at Más megyéből tapasztalatszerzés céljából nálunk járt TIT-küldöttséggel találkoztunk a napokban. A természettudományos és is- meretterjesző munka több jó módszerét viszik haza. — mondták elégedetten. Most nem erről, hanem egy megjegyzésről teszünk említést. A tiszalökj járásban, ahol a népművelésben tekintélyes rész jut a TIT- munkánalt, s ennek többségében eleget is tesz; — találkoztak két számmal. 12 és 8. Az egyik községben a 12 TIT-előadásból 8-at ugyanaz az ember tartott meg. Egy pedagógus, aki nagy buzgalmában nem válogatta a témákat, bár nem érezhette minden előadásnál százszázalékos szakembernek magát. Vagyis: a TIT előadások minősége került szóba, az, hogy minden előadást jól felkészült szakemberek tartsanak. S ne tekinthessék egyes emberek pénzkereseti forrásnak a TIT-munkót. Bányászat a tsz-eknek Nem illene!? éppen a könyvhéten ünneprontónak lenni. De néhány magáról megfeledkezett, vagy na- gyonis észnél lévő hivatásos könyvterjesztő visszaélt a kultúra iránti érdeklődéssel, Illetve a könyvek világában még fellelhető járatlansággal. Egyes községekben drága bányászati szakkönyvet sóztak ró a tsz-ek- re, — igaz nem most — ügyes terjesztők. (A jutalék megérte a fáradtságot!) De megérte-e a tsz-eknek ilyen müvekre költeni a kulturális alapból? Persze nemcsak bányászati, hanem más ipari természetű könyvek is vevőre találnak némely jószándékú tsz-vezetőknél, aki nem akarja, hogy aat mondják, ellensége a könyvnek, a kultúrának. A mezőgazda- sági szakkönyvtárak pedig elég gyengék a megye tízeiben. Az ilyen terjesztőket pedig nem szégyen elküldeni, néhány kilométerrel arrébb, ahol bányák is vannak..: _ _ P. G. Tízéves a KÖ3ÁL Ünnepi tudományos ülés Nyíregyházán Az ország első Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomásának, a Szabolcs-Szatmár megyei KÖJÁL fennállásának 10 éves évfordulója alkalmából a Magyar Higiénikusok Társaságának Tiszántúli Tagozata pénteken délelőtt 9 órai kezdettel a megyei tanács dísztermében ünnepi tudományos ülést tartott. Az ülésen részt vett Gulyás Emilné dr., a Szabölcs- Szatmár Megyei Tanács VB elnökhelyettese, Varga Gyűld, a megyei pártbizottság ágit. prop, osztályának helyettes vezetője, dr. Balogh Mihály, az Egészségügyi Minisztérium V. számú főosztályának vezetője, dr. Jenei Endre professzor, a Magyar Higiénikusok Társaságának díszelnöke, a tiszántúli tagozat elnöke, Palásty László egészségügyi miniszteri titkár, dr. Váry János, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosa. Hat megye — Borsod. Haj- dú-Bihar, Heves, Szolnok. Zala és Szabolcs-Szatmár — higiénikus orvosai előtt, dr Balogh ' Mihály ünnepi megnyitója után került sor dr. Váry János, a KÖJÁL 10 éves munkáját értékelő előadására. Az igazgató főorvos elmondotta, hogy 10 évvel ezelőtt még csak 11, ma már viszont 67 dolgozó vesz részt ebben a nehéz, speciális munkában. A KÖJÁL tíz év alatt elérte, hogy a meg-) előző védekezés révén jelentősen csökkentek a járványos megbetegedések. Utalt a problémákig, amelyek a Szabolcs- Szatmár megyei KÖJÁL-nál talán még fokozottabban vannak meg, mint másutt: nagy a szakorvoshiány és kevés az orvosi szolgálati lakás is. A tudományos ülés második felében négy előadás hangzott el. Dr. Papp Piroska Cukrász- műhelyek és cukrászdák közegészségügyi helyzete Hajdú- Bihar megyében címmel, dr. Jókay Márta Debrecen város területén levő cukrász és fagylalt előállító üzemek higiéniás viszonyai címmel. Dr. Bóján Mária Szénsavas üdítő italok bakteriológiai vizsgálatával kapcsolatos problémák címmel és dr. Bodnár Sándor főorvos Staphyiococcus űritől? jelentőségének vizsgálata egy ismétlődő Staphylococcus aureus által okozott ételmérgezés kapcsán címmel tartott előadást. Az ünnepi tudományos ülés hozzászólásokkal ért véget. Megjött a kótaji víz... Foto: FÉNYSZÖV Nyíregyház« MIKES GYÖRGY: Hogyan kell plcfykálni? A fehérgyarmati általános iskola kisállattenyésztő cso- fcoríja Puli József, tanár vezetésével tojásvizsgálatot tanul, Darabos László felvétele. A hivatal büféjében találkoztam Verpelétivel. Kávézás közben megkérdeztem tőle: — Olvasta az Esti Hírlapban a kis Beatrix esetét? — Nem olvastam. Ki az a Beatrix, és mi van vele? — Tényleg nem olvasta? — Nem olvastam — mondta izgatottan Verpeléti. — Meséljen, mi van? — Mi történt? — Az vari, hogy Beatrix beleszeretett egy Bob nevű ifjúba. S tudja, ki az a Beatrix? A világ egyik leggazdagabb nője. ö a holland trónörökös- nő. — Megáll az eszem. S ki az a Bob? — Bob úrfi polgári személy. Teljes nevén Róbert Steensam. A leydeni egyetemen ismerkedett meg a hercegnővel. Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt, de csak titokban találkozhattak... — Szép kis história — kuncogott Verpeléti. — Cserébe én is elmondok önnek egy érdekes esetet... — Előre is köszönöm... — Képzelje, a perzsa anyahercegnő beleszeretett a dán trónkövetelőbe. Úgy hírlik, mindketten válnak... Hallott már róla? — Nem hallottam. — A trónkövetelőnek egy, az anyaherccgnönek két gyermeke van. — Szép dolog, mondhatom... — Már régóta együtt járnak, persze csak titokban. Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt... Nemrégiben a portugál régens meglepte őket a Morzsa presszóban... összebújva ültek egy homályos sarokban... — Mit kerestek Pesten? — A perzsa hercegnő itt él. Annak idején, néhány évvel ezelőtt, apjának, az anyahercegnek tiltakozása ellenére, férjliezment egy Eperjesi Ottó névü pesti fiúhoz... Eperjesinél Ön is ismeri. Az a kis szőke... A bérelszámolóban dolgozik. — És a dán trónkövetelő is nálunk dolgozik? — Nálunk. Eddig ugyanis hiába követelte a dán trónt. — Mi a neve? — Ernő. Teljes nevén Seregélyt Ernő. Jelenleg osztályvezető. — Fantasztikus! És biztosak az értesülései? — Biztosak. Lipták, a vizigót választófejedelem, aki a könyvelésben dolgozik, találkozott velük egy moziban. Páholyban ültek, és a dán trónkövetelő. mogyorót evett a perzsa anya- hercegnő tenyeréről. De ha még ez sem elég önnek, akkor elárulhatom, hogy Kardos, as olasz szultán, akit nemrégiben taszítottak le trónjáról, rajtakapta őket, ■amint túlórában csókolóztak, zárt ajtók mögött, a longobárd parlament tudta nélkül. —* S mit szól ehhez a feleség? — Seregélyiné, aki egy régi jónevű norvég alhercegi dinasztia sorja, először a holland emirhez fordult panasszal, de a holland emir, aki máskülönben unokahuga Seregélyinének, megtagadta a segítséget. Ekkor a szegény asszony vállalatunk személyzeti osztályán sirtá el "panaszát. — S aztán? Mi az eredmény? — Nem tudom, de nagy botrány lesz belőle! — kiáltott fel Verpeléti örvendezve, aztán kifizette a dupláját és visszament szobájába, én pedig siettem megírni az értesüléseimet. Mielőtt az Esti Hírlap megelőzne. mi május ». 3
